8. Az én kincsem noha szegény

Az én kincsem noha szegény,
Még is szivbül szeretem én;
Sok legény van a faluban,
De mint Palim egy sincs olyan.

Édes anyám neheztel rám
Ha durrogat az én Rózsám,
Mikor házunk elõtt korán
Kiballag szép nyája után.

Ne durrogass jó galambom!
Félbe szakad édes álmom:
Jól esik bár ha nézhetlek,
De álmomban megölellek.

Friss bokrétát kötöttem én,
Neked adom, barna legény!
Tûzd a hûsön kalapodra,
S emlékezz meg galambodra.

Vedd elõ kis furulyádat,
Fujd el rajta bús nótádat,
Tán a szellõ erre kapja,
Hogy rám gondolsz, megsusogja.

S én a kertben ha gyomlálok,
Szép nótádra visszadallok,
Eldallom, hogy te lészsz kincsem,
Míg utolsót ver a szívem.