A fűzfa poeta gratulál őtet mellőzött egykori Maecénásának.

Köszöntő köszöntést kell ma késziteni,
Mert készet késő lesz a sajtostul venni,
Mely ez esztendőben görbén nyomtattatott,
S harmincz évek óta a ponyván hányatott;
Hogy születésnapod azzal ünnepeljem,
S vastag érdemedet oszlopra emeljem.
Abrincsra fogok ma egy koszorut fűzni.
S fonnyadt repkény közé borcsapokat tűzni.
Sánta Pegasusom hegyre akart vinni,
Vinne bár Neszmélyre, hol bort lehet inni,
Mert utálom Castal vízízű forrását,
Az hamar elcsapja az embernek h ... t.
Bibas vinum, frater, in te nunc est ordó:
Csak legjobb forrás az óval teljes hordó.
Collégám Apolló! tégy ma hamar csodát,
Hold szarvára akaszsz egy sivító dudát,
Hogy elfújjam rajta köszöntő nótámat,
S érdemed hirdetni feltátsam a számat:

Adjon isten áldást, egészséget, - jajjal,
Szerencsés napokat teli - gonddal, bajjal;
Üres kamarádnak - még több ürességet;
Pinczédnek jó - vizet, de borban szükséget.
Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát - nem,
Bundául szolgáljon - százszor lyukas selyem;
Egyéb ruhát a sors oly bőséggel adjon,
Hogy, ha kimész, otthon - semmi se maradjon;
Pénzed annyi légyen, mennyi - szőr talpadon,
Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.
Ha nem lesz kenyered, a szükségtől ne félj,
Dínom-dánom között mindenkor - sirva élj...
De már több verseket nem tudok csinálni,
Engem ugyse! ezt is sok baj volt firkálni;
Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,
És ha eltemetnek - boldog alleluját!