Kötet

  1   1|           hosszú halál.~Látja jól azt a kegyetlen,~  Mint lankadok,
  2   1|          5. Dal.~A szív minden, - azt tartom én,~  Mindennek az
  3   1|           érzem, hogy lángjában~  Azt még inkább felbojtja.~Nem
  4   1|           szívet csak faggatja,~  Azt ízenként bonczolja,~  És
  5   1|           Néma, lankadt, szomorú;~Azt, a mit Mars még meghagyott,~  
  6   1|        Ura ezen nagy mindennek!~  Azt itéld, ne engemet,~  Ki
  7   1|        esméritek,~  Értétek-e már azt ti,~Panaszimból vélhetitek,~  
  8   1|              Sõt imádva tisztelni~Azt, ki szerzi az inséget,~  
  9   1|  boldogságom megszünik.~~52. Dal.~Azt kérdezed, óh barátom,~  
 10   1|          lesz már akkor,~Érzi tán azt mégis a por,~  Melylyé válik
 11   1|        Szeme minden tekintetkor~  Azt cselekszi a szívvel:~Az
 12   1|           tapogatom,~S kételkedve azt forgatom:~  Mit volna már
 13   1|       tüzét keblében,~Úgy mint én azt életemnek~  Érzem minden
 14   1|           föld, víz, tûz, ég, -~S azt te még sem esmernéd még? -~  
 15   1|        régi nyúgalma.~Elfelejtem, azt gondolám,~  A nagy világ
 16   1|          emlékezem -~És a sorstól azt kérdezem:~  Jó volna-e követnem?~  
 17   1|      volna-e követnem?~  Egy Echo azt mondgya: Nem.~~
 18   1|       Talán - merjem-e óh egek!~  Azt gondolni? - remegek -~Talán
 19   1|           érezzelek,~  (Ha szabad azt kérdezni)~Mondd meg, minek
 20   1|             Lantom ki nem ejtheti~Azt a lelkes tekintetet,~  Melyet
 21   1|         Lángszinébe márthatnám,~  Azt le még sem írhatnám.~~
 22   1|         hû szerelme,~  Iszonyú, - azt gondolod? -~Valóban az!
 23   1|          megmenekszem,~  Okos én, azt gondolám,~Balgatag! és megcselekszem -~  
 24   1|         érinthetitek! -~Hátha még azt éreznétek? -~  De jobb,
 25   1|           Mérges dühös tüzemet? -~Azt, a mit Mars elmúlatott~  
 26   1|   adhatott,~  Neptún adja hát meg azt? -~A kínok markából kivesz,~  
 27   1|       szerelmet tõlem nem vesz,~  Azt mástól se vehessen.»~                 *~
 28   1|          Keresgélem bájait;~Ám de azt a kedvességet,~  Azt a lelket,
 29   1|           de azt a kedvességet,~  Azt a lelket, életet,~Azt a
 30   1|             Azt a lelket, életet,~Azt a tökélletességet~  És gyönyörû
 31   1|       Szavad még sem érdeklette~  Azt, a kihez szóllottál.~Porba
 32   1|               Reménylem és hiszem azt;~Szeretnél te, ha lehetne,~
 33   1|         most érkezem?~  Óh hazám! azt kérdezem.~~~
 34   1|           mely elme gondolhatja~  Azt, a mi oly isteni?~Lélek,
 35   1|        száz olyan báj van,~  Hogy azt szó ki nem ejti.~Táncz,
 36   1|     szerelem mestere;~A megvetés, azt állítja,~  A szív legjobb
 37   1|          ott békével szendereg;~S azt vélvén, hogy anyjánál van,~  
 38   1|    lankadok,~  S õ kaczagja talán azt? -~Vagy segítsd ki lánczaiból,~  
 39   1|     örömre menjetek~  S mindenrõl azt szedjetek.~~8. Dal.~Fájdalmimban
 40   1|         szólnak, dicsérik,~Holott azt csak a nevérõl~  És könyvekbõl
 41   1|       mely kevés él!~Mint kerûlik azt az útat,~  S követi csak
 42   1|         Mint kívánják mindég csak azt,~  A mit õk nem birnak még,~
 43   1|          Elfelejtem, a mim nincs;~Azt kivánom, a mim lehet, -~  
 44   1|        Esméretes szavával;~Tudván azt, hogy kenyér s élet~  Terem
 45   1|           embryók,~ Mind - sejtém azt kebelemben -~  Mind gyönyörû-szépek -
 46   1| keblünkben vér, -~  Egyéb holt, - azt találom,~A miólta kebelében~  
 47   1|         mit pedig ez szível,~  Az azt másként veszi fel.~~81.
 48   1|         senyved, sajog,~  Nyomván azt a gõz és szél.~Óh természet!
 49   1|        történvén,~  Bölcsnek csak azt mondom én.~~83. Dal.~Az
 50   1|            ne fogadd kebeledbe,~  Azt Hymenné nevelni:~Több az,
 51   1|         Melyet meg nem fejthetni;~Azt a maga-kedveltetõt,~  Melyért
 52   1|         Melyért a szív fennen ég;~Azt a mélyen érezhetõt,~  A
 53   1|          már belõlem,~Elmondhatom azt felõlem:~  Nem hiába reméltem -~  
 54   1|        gõz és szél;~S fájdalommal azt érezzük,~  Hogy piczinyt
 55   1|    megcsókolom, -~  S enyém vagy! azt gondolom.~~106. Dal.~Szabadságban,
 56   1|    szívvel nem egygyezhetõ, -~  S azt tartja, hogy mind elvész~
 57   1|           ki ahhoz hevesen vág,~  Azt mindjárt ott dúlja fel.~
 58   1|           A ki nem bir ezekkel,~  Azt - a sír csak nyelje el.~~
 59   1|          látnom nevelkedni~  Ezt, azt kertészségemben;~S minden
 60   1|             Mégis szélyel áradoz,~Azt hangokba kiönteni~S hegedûmön
 61   1|         myrtus, a mit Amor~  Mint azt árúl, és megvesz~Az oktalan
 62   1|           felõletek,~  Szél érvén azt, már van ok;~S ártatlanok
 63   1|       rostálgatod;~  Ne csorbítsd azt, óh vak ész,~  A mi bennünk
 64   1|         Ezt lángszárnyú ódába -~  Azt a tenger habjába.~Szeretem
 65   1|       jónak soka s nagyja,~A mint azt csak egyszer adja~  Amor, -
 66   1|    mindenre kész -~  S cselekedni azt meri,~A mirõl a hidegebb
 67   1|          A mirõl a hidegebb ész~  Azt tartja: nem emberi.~Magyar
 68   1|          mit kivûl belõl esmér,~  Azt únni vágy az ember;~Az emberszív,
 69   1|         nyúgalom tanyáját,~A szép azt felékesíti,~  Szerte hintvén
 70   1|         nem is mertem,~Boldog én! azt is megnyertem:~  Szép lelket
 71   1|       Álom Amor boldogsága»~  Sok azt véli, kedvesem!~Nem igaz:
 72   1|        édes csókjának, -~Ki képes azt lerajzolni?~A mi úgy el
 73   1|    magához Clio vonja,~  Ezt egy, azt más mesterség;~Ez Bacchusnak
 74   2|          ha immár elharapózott,~  Azt még inkább felbojtja.~              
 75   2|          Oda méne az özvegy is,~  Azt gondolván magába’,~Hogy
 76   2|    szívében,~Õ még jobban keverte azt~  Egy reménynek fejében.~              
 77   2|        váz,~  Jelenése szûntelen.~Azt vélte, hogy tõle borzadt~  
 78   2|          A bagoly, ha huhogott, -~Azt vélte, hogy õt vádolta~  
 79   2|             A nagy vendégseregen,~Azt mondotta: «Csorba a szám,~  
 80   2|          szájából;~S így bojtotta azt e róka~  Álnok, csalfa agyából.~
 81   2|           gát volt folytában, -~  Azt elmostuk, sepertük.~              
 82   2|     lelték a jámbort.~Sokan ugyan azt regélték,~  Hogy, halála
 83   2|             Tõle meg is intettek,~Azt vélték, hogy mindent tud
 84   2|         Szinte megint elhalt ott.~Azt leírni, a mit ekkor~  Manczi
 85   2|                          73.~A ki azt leírni meri,~  Mint gyötrõdött
 86   2|          kínja közûl~  Mégis csak azt érezé,~Hogy Sándornak zúzott
 87   2|            oly jó lesz:~S az úrfi azt befogadá,~  Gondolván, hogy
 88   2|           magyar s nemes ember,~  Azt õ fennen vallotta;~S hogy
 89   2|           Rómából jött Sümegre,~  Azt is gyakran mondotta.~              
 90   2|         Nagy hazafi lévén maga,~  Azt szerette volna õ,~Hogy,
 91   2|           Mondd el az én nótámat,~Azt, a melyben véremmel is~  
 92   2|          Ne, óh ne is érezzétek~  Azt, hazám szép szûzei!~Hogy
 93   2|                          66.~Soha azt ne érezzétek,~  A mi most
 94   2|          Honn ne fogja ölelésre~  Azt a szép hölgy szerelme; -~
 95   2|          megdöbbene,~Hogy, értvén azt, lábairól~  Szinte hanyatt
 96   2|             Nem hisz meg jaj! - s azt mondja tán,~  Álnok voltam
 97   2|          ott!»~              77.~«Azt (felel ez), hogy míg Bakacs~  
 98   2|    beszéllett:~              80.~«Azt szememmel láttam tegnap~  
 99   2|          egy kõszál dühében,~Hogy azt vélnéd, semmi csapás~  Meg
100   2|                         117.~Ámde azt is, hogy egy ördög~  Pokol-mesterségével~
101   2|     harsog a rengeteg,~Így dúlván azt a szörnyeteg;~  S csapjon
102   2|            hol más szomszéd,~  És azt nyakon ragadta. -~A fõ és
103   2|    elragadta~Kelet felé, de hová? azt~  Senki meg nem mondhatta, -~
104   2|       önmagának,~S mindenkor csak azt felelte~  Szívét kémlõ atyjának:~«
105   2|        Melybõl soha fel nem kelt.~Azt üzente õ atyjának:~Tartsa
106   2|          legalább mint zarándok~  Azt föl s alá vizslatni:~              
107   2|             És lélekzet torkában.~Azt vélte, hogy nem valót lát~  
108   2|                       16.~Azért õ azt meg nem tudja,~  Hogy te
109   2|         fejére:~Mint Erzsébet, ki azt vélte,~Hogy az ég õt megitélte~  
110   2|        még keblemben;~Néked azért azt kívánom,~  A mit - érzek
111   2|       eset~A násznép közt. S mind azt hiszi:~  Csáké a jó kereset.~