Kötet

  1   1|       nem fájt bele.~De mihelyt õt megpillantám,~  Lelkem mindjárt
  2   1|       Amor sorsom irígylette,~S õt velem megesmértette;~  Láttuk
  3   1|       hogy téged ez szomorít; -~Õt büntesd-meg érzéketlen,~  
  4   1|      inkább felbojtja.~Nem hogy õt nem felejthetem;~Sõt még
  5   1|      elmés verseimben, -~  Lám! õt még sem érdeklem.~Szerencsés
  6   1|        helyet s idõt,~  Melyben õt megpillantám,~Ki bájival
  7   1|         látom,~  Minden hangban õt hallom,~S valahányszor számat
  8   1|   számat tátom,~  Mindannyiszor õt vallom;~Éjjel, nappal õt
  9   1|        õt vallom;~Éjjel, nappal õt ohajtom,~  Õt szomjúzom,
 10   1|     Éjjel, nappal õt ohajtom,~  Õt szomjúzom, éhezem;~Ébren,
 11   1|  szomjúzom, éhezem;~Ébren, alva õt sohajtom, -~  Mindenben
 12   1|         sohajtom, -~  Mindenben õt érezem;~Õt foglalják gondolatim,~
 13   1|            Mindenben õt érezem;~Õt foglalják gondolatim,~Õt
 14   1|        Õt foglalják gondolatim,~Õt tárgyozzák kivánatim;~  
 15   1|     magában mindenem.~~34. Dal.~Õt kérem a teremtõtõl~  És
 16   1|           És minden hatalomtól,~Õt kérem a levegõtõl~  S minden
 17   1|       is legelsõ,~  A szem csak õt nézheti,~Sõt mindenütt egygyetlen
 18   1|     mosó tenger~  Választja már õt tõlem;~Hegyek, hová a sas
 19   1|    mélyen vérzett,~  Hogy Phaon õt nem szánja: -~A mit Laura 
 20   1|           S a ki lettem, látván õt.~~72. Dal.~Szívemnek mély
 21   1|      maga magát se,~Mert az ész õt fel nem éri,~  Hogy helyére
 22   1|   Szívem tudja csak érezni,~  S õt imádni kénytelen:~De nem
 23   1|     sohajt, bár kivánná,~  Hogy õt én is hallanám!~S oly szép
 24   1|         százszor is már,~  Hogy õt majd lerajzolom,~Nyavalyám
 25   1|         E gondolat: felejtsd-el õt~  S nevesd kevélységében;~ 
 26   1|       már.~~106. Dal.~Megláttam õt, - s kebelemben~  Egy tûzforrás
 27   1|          idõ és hely,~  Melyben õt megpillantám,~Melyben õ
 28   1|         emlékezném,~Hogy bennem õt ne érezném:~  Míg bennem
 29   1|        És elénekelhetném;~Ha én õt lerajzolhatnám -~  Terhem
 30   1|        sértem dicsõségtek:~  Ha õt irná Músátok, -~  Enniusok
 31   1|  Elszakasztom fülemet;~Elhagyom õt, - s megmenekszem,~  Okos
 32   1|         homályban,~És mindennel õt arányzom,~  A mi bennem
 33   1|       két karom feléje nyúl~  S õt ölelni terjedez;~Létem minden
 34   1|     keblemet? -~S mégis igaz: - õt szeretvén,~Kínomat is kedvellem
 35   1|      úgy fellengezett~  Lelkem, õt nem esmérvén;~Dicsõségre
 36   1|         magába;~Szellõ te, mely õt legyezed,~  S béhatsz fedett
 37   1|   irígylem szerencsétek,~  Hogy õt érinthetitek! -~Hátha még
 38   1|     midõn itt még õ!~Nem látnom õt, nem hallanom,~  Szerethetnem
 39   1|          Hogy elõször láttam én õt,~  Az elfelejthetetlent,~
 40   1|           Az elfelejthetetlent,~Õt, a napként istenkedõt,~  
 41   1|         hogy megszerette~  Amor õt, s eljegyzette.~~157. Dal.~
 42   1|        Egy délután - (lestem én õt) -~  A folyosón dolgozott;~
 43   1|  eremben~  Csak õ néki áldozik:~Õt tárgyozza s õt találja,~
 44   1|         áldozik:~Õt tárgyozza s õt találja,~Õt tiszteli s õt
 45   1|         tárgyozza s õt találja,~Õt tiszteli s õt szolgálja~  
 46   1|       õt találja,~Õt tiszteli s õt szolgálja~  Lelkem minden
 47   1|     Petrarcha Laurája.~Könnyeim õt körül folyván.~  De õ meg
 48   1|        nem lágyúlva,~S panaszim õt ostromolván,~  De õ meg
 49   1| minekelõtt~Elõször megláttam én õt,~  Soha nem is lehet már, -~  
 50   1|       Oda megyek:~  Látnom kell õt akárhogy;~  Életem ott szebben
 51   1|       Elõbb, hogy sem megláttam õt,~  S rám vetõdött ez a hám.~
 52   1|          Egészen más,~  Amort s õt megesmervén;~Létem csak
 53   1|        nagy ideje,~  Hogy elmém õt képezi;~Immár három esztendeje,~  
 54   1|       esztendeje,~  Hogy szívem õt érezi;~Hogy áldozok és éneklek,~  
 55   1|    gõgös nem nézheti,~Ha valaki õt megveti: -~  De hajh! ezt
 56   1|       ezt nem tehetem, -~  Mert õt másként szeretem.~~184.
 57   1|      még szebb még,~Megérlelvén õt az idõ -~  Gõgösebb is tán,
 58   1|    Kínaimban telhetetlen -~  De õt mégis szeretem.~Egész létem
 59   1|        a míg vérem meg nem hûl,~Õt szereti s õt tiszteli~  
 60   1|       meg nem hûl,~Õt szereti s õt tiszteli~  Szívem s elmém
 61   1|       túl sincs vég,~  Szeretem õt ott is még!~~187. Dal.~Óh
 62   1|          óh, Zephyr! ne legyezd õt,~A hüvedben ott szendergõt!~  
 63   1|       én õtet így szeretem,~  S õt majd más is szereti;~De
 64   1|      majd más is szereti;~De én õt el nem nyerhetem,~  S más
 65   1|         Midõn látom, mint tudja õt,~Az egyedül bennem élõt,~  
 66   1|      Mint éreztem, boldog én,~  Õt elõször - ölelvén.~~59.
 67   1|          Dal.~Sokan voltak, kik õt kérték,~  Czímesb, dúsabb,
 68   1|   legjobb értékem,~  Szerzé meg õt énnékem.~~85. Dal.~A gyermek-kor
 69   1|        azon kegyelmetek,~  Hogy õt nékem adátok,~Kit magatok
 70   1|    karjában~  Képzelem magamnak õt; -~Megrendûlök, - felborzadok,~  
 71   1|             Áldjuk, áldjuk érte õt!~Kevélységgel dagadnánk
 72   1|       int;~  S akármely baj éri õt,~  Nem esmer ez rosz idõt.~~
 73   2|         De élt a’ még, megtartá õt~  Az igazat védõ ég;~S élt
 74   2|      Zsigmond király~  Becsülte õt s szerette,~S mint élete
 75   2|     Kegyelmekkel illette.~Látta õt a királyné is,~  Ama híres
 76   2|         szívének;~Mint szeretik õt az ifjak,~  Mint tisztelik
 77   2|        bú,~Ha a vadász meglátta õt,~  Keresztet hányt magára~
 78   2|     huhogott, -~Azt vélte, hogy õt vádolta~  A varjú, ha károgott.~              
 79   2|                  3.~Minden csak õt udvarolja,~  Mint egy Tündér
 80   2|         annak fejében;~Megrázta õt, - tovább mégis~  Béfogadta
 81   2| botjához~Markos kézzel megrázza õt, -~  S mordúl újra nevet
 82   2|       még,~Csudálta és szerette õt~  A sümegi közönség.~              
 83   2|        Mióta a püspök egyszer~  Õt magával etette.~              
 84   2|         fel tudá bizgatni,~Hogy õt szinte magáénak~  Vélte
 85   2|        ha a benne lángoló tûz~  Õt tétova hajtotta,~Nem érzé,
 86   2|     sóhajtott az)~  Hol hordják õt a szelek!»~              
 87   2|   békességbe~  Karjaimon vittem õt.~              61.~Búbánatban
 88   2|       nélkül, hogy gátolhatná~  Õt a haza hadával.~              
 89   2|      így ordított)~  Én ütöttem õt agyon!~Zúzz el, óh föld,
 90   2|       Mihály után legtöbb ered;~Õt levágni száz kar mered; -~  
 91   2|   érezve~Megcsókolja - utólszor õt, -~S a csók alatt a remegõt~  
 92   2|         harag s méreg~  Égetvén õt elmében,~Csak hazáját sajnálván
 93   2|        legott dárdájára~  Venné õt egy török kar:~  Bodor által
 94   2| reménynyel bíztattam~  S võmnek õt elfogadtam.»~              
 95   2|           29.~«Szûnj meg, apám, õt keresni!~  (Sohajt Lilla)
 96   2|             De már halva leltem õt,~  A búban rég sínlõdõt!~              
 97   2|     mikor eltemettem:~  Szántam õt, mert szerettem.»~              
 98   2|         lovon Szent-Mihályról~  Õt Keszthelyre hozatá.~S Bodor
 99   2|        anyjok)~  Engem tolvajt, õt gyilkost!»~S ím! egy lovag,
100   2|       most fejérõl,~Micz bán úr õt elszörnyedve~  Szólította
101   2|         mit mivelt:~Mert megöli õt a szégyen,~  Ha csak távol
102   2|   magyar asszony,~  Hogy a sors õt megverte:~Mert lehetlen,
103   2|   Czafrák izgatásából,~  Elûzte õt várából.~              13.~
104   2|        ki azt vélte,~Hogy az ég õt megitélte~  S nemzetsége
105   2|    feküdt a bágyadt nõ;~S éjjel õt a vad hizelgõ,~  Hogy megáldja
106   2|           Jó vitéznek~  Tartánk õt itt s bátornak.»~«Hallám