Kötet

 1   1|          Balúl teszi, ha neveti~  Bús lantomnak nyögésit.~Ne nevessen, -
 2   1|       mind ezekért mit nyertem? -~Bús szívemet enyhítené,~  (Bár
 3   1|           Egy kettõ ha pislogott.~Bús fúvalmak támadának,~  Az
 4   1|           enyészetnek~  Borzasztó bús honjában,~Minden földi rettenetnek~  
 5   1|          hegyek omladéki~  A hold bús világában,~Mint egy világ
 6   1|          vérkönnyeit;~Itt zokogom bús hangokban~  Abeilard keserveit;~
 7   1|            74. Dal.~A bal sorsnak bús fellege~  Mint borítja egemet!~
 8   1|       megszüntenek,~  Erdõ s mezõ bús bele;~A rét fakó térségein~  
 9   1|     megholt sírjában.~Nincsen, ki bús kiáltását~  Visszhangozná
10   1|     Szomorúan pislognak;~A szelek bús fúvalmai~  Fohászkodva susognak;~
11   1|      méreg táplálta volt~  Esengõ bús szívemet;~Oda, hol a kivánatok~  
12   1|          vészében,~Majd elbõszûlt bús szerelmem~  Vesztét érzõ
13   1|          setét éj van,~  A milyen bús szivemben;~S én itt ülök
14   1|         gondolkoztam,~  S írtam e bús verseket;~Hajh! de szörnyen
15   1|       Közelíték hozzája,~És epedõ bús szemekkel~  Tekintettem
16   1|       szerelem vakmerõ)~Miért oly bús, tudakolám, -~  Pirúlt,
17   1|            Kinek erõs gyökereit~  Bús könnyeim itatták!~Te árnyékos,
18   1|        Kinek zengõ homályában~  A bús annyit tévelygett,~Midõn
19   1|           az állatok örömibõl~  A bús szív csak mérget szítt.~~
20   1|      várnál!~~21. Dal.~Eddig csak bús henyélésben~  Múlt életem
21   1|      holdnak szarvai.~Eloszlott a bús borúlat~  Ama terhes felleggel,~
22   1|           ki a dombról~  Fújja-le bús nótáját,~Megharagszik, s
23   1|     rabság lánczából,~Ki a vakság bús éjjébõl~  Vagy a halál torkából~
24   1|   világosság lõn fejemben,~  Mely bús éjben borongott;~S békesség
25   1|     szívem érzésiben,~Elmém víg s bús röpteiben;~  Fele valóságomnak,~  
26   1|          jön zúgva és ordítva~  A bús szélvész szárnyain, -~Erdõ,
27   1| Fájdalmakat s kínokat,~Melyeket a bús szerelem~  (Mint megírva
28   1|           csatájában~S hárfájának bús hangjában~  Árpád hajdan-korában~  
29   1|     mindenkor hív,~  És sorsaként bús vagy víg~  Bölcsõjétõl sírjáig.~~
30   2|         szerelmek is~  Ott kelt e bús esetre.~              1.~«
31   2|                14.~De mind erre a bús Rózsa~  Örömre nem gerjede;~
32   2|           itt fakadott.~A remete, bús, haragos,~  Fenékbõl felindúlva,~
33   2|        terem rejtekébõl~  Ekkor a bús remete:~«Manczi! (úgymond)
34   2|          elmenének~  Még hosszú s bús pályára.~Pongráczczal úgy
35   2|        ott a völgyben~  Nyögte el bús napjait.~              83.~
36   2|           enyészetnek~  Szomorító bús jele;~Hajdan büszke nemeseknek, -~  
37   2|                    13.~Borzasztó, bús, mély csend hallgat~  A
38   2|         elõ~  Hunniának gyászait,~Bús, nemes, nagy érzésekre~  
39   2|  Szeretett ez andalogni~  Hárfája bús hanginál;~Kedvelte õ a tudományt,~  
40   2|            Vévén hangos hárfáját,~Bús és komoly helyhezetben~  
41   2|          rest vala,~Hogy Luczának bús mérgében~  Fuldoklott bal
42   2|       állhatta.~              37.~Bús volt Miklós napja óta,~  
43   2|         Képzetekbe merûlve ûlt,~  Bús volt hangja lantjának.~A
44   2|            Az okát is sejtette:~S bús gondjában az andalgót~  
45   2|         használt; s az agg atya~  Bús, õsz fejét csóválta.~              
46   2|           Az elestek testére:~Egy bús, komor, fekete éj~  Úgy
47   2|          siralmait~  Mondá mély s bús hangokban.~              
48   2|           létében;~Lóra, mint egy bús gerlicze,~  Úgy ûlt özvegy
49   2|           Komor maradt, - néma és bús,~  És kezeit tördelte.~              
50   2|         nap épen most bucsúzik,~  Bús fellegek nyelik el;~A munkások
51   2|        napnak fényét,~  Magán élt bús várában.~              122.~
52   2|          lelkes hitveseik,~  Azon bús elszánással,~  Hogy ott
53   2|                  11.~Így Dobozy - bús, haragos,~  És keserves
54   2|         Állj meg, Mihály! (mond a bús hölgy)~  Legitt elér a pogány;~
55   2|          csak lehet!~  (Így felel bús mérgében.)~Ölelj meg még
56   2|           A ló, közel hozzájok,~  Bús szemeket vet rájok.~              
57   2|       tüzes tekintettel,~Elszánt, bús nagy érezettel,~  Melyet
58   2|          nevében,~Szent Mihálynak bús hegyére,~A remete tûzhelyére.~  
59   2|         mikor énekének~  Keserves bús hangjai~Csendes éjjel zengedeznek,~  
60   2|      nagypéntek keservei~Lehetnek bús énekei.~  De most, már majd
61   2|      belép õsz hajával~Az apát és bús arczával~  Imezt mondja
62   2|            Ne tartózkodj’ (mond a bús szûz)~  A holtat megnevezni!~
63   2|              Vigasztaljon (mond a bús õsz)~  Ama boldogító hit,~
64   2|       Miben mintegy kedve telt,~A bús legott ágynak esett,~  Melybõl
65   2|        zúgott néha~  Jób szavának bús hangja.~              5.~
66   2|          A hajdani szép leányt;~S bús mérgében, haragjában~  Szeme
67   2|       majd érette, -~Buda vérét - bús torkomba -~  Hol száz hölgy
68   2|     másnak bár! -~Csák! mellednek bús hangzatja~  Most is rezg
69   2|         liliommá válva,~  Kiáltja bús mérgébe’:~«Isten nyila sujtson