Kötet

   1   1|                kertekben:~Oly szabadon s kedvem telve~  Éltem egykor
   2   1|           egykor napjaim;~Vigan lejtve s énekelve~  Üzém kicsiny
   3   1|             Bút nézett-e szemeimbõl,~  S panaszt tõlem hallott-e?~
   4   1|               Szívem szerint kötöttem,~S érzelmimet jó szivekkel~  
   5   1|                Könnyen elszenderedtem:~S szép álmokkal múlatozván,~  
   6   1|             Csalt nem sejtett szívemet~S tehetetlen rabbá tette~  
   7   1|               Oda könnyû nyájasságom~  S enyelgõ víg tréfáim;~Ellankadott
   8   1|            Álmomban is gyötrõdöm én,~  S új kínokra ébredek.~A napkelet,
   9   1|               örvénybe csapott bele;~  S elragadt ez engemet -~  
  10   1| megnyugtathatta~  Minden kivánságomat;~S egy pohár viz elolthatta~  
  11   1|                egyszer pelyhesedtem,~  S a gyermekbõl legény lett,~
  12   1|                gyermekbõl legény lett,~S gondolkodtam, elmélkedtem,~  
  13   1|           gondolkodtam, elmélkedtem,~  S a szív bennem érezett;~Hogy
  14   1|           megjárták omladékit~  Szívem s elmém Hellának,~S bámúlandó
  15   1|               Szívem s elmém Hellának,~S bámúlandó dõledékit~  A
  16   1|         dõledékit~  A hajdani Rómának;~S gondolatim fellengeztek,~
  17   1|                Kivánatim ébredeztek,~  S érzeményim zsibongtak, -~  
  18   1|         Bizonytalan tárgyért fûltem,~  S így szívem nem fájt bele.~
  19   1|               az! félve rebegé szám,~  S a tûz bennem fellobbant.~
  20   1|                A kemény szív irgalmát,~S tovább immár nem tûrhetvén~  
  21   1|        kifejtõztem~  Barátim karjaiból~S nagy harczban kiköltöztem~  
  22   1|                határiból~Ott, hegyeken s völgyeken túl.~Hol Mars
  23   1|       völgyeken túl.~Hol Mars vért ont s népeket dúl,~  Kínom végét,
  24   1|            Annál jobban gyûl a méreg~  S beljebb rögzik szivembe; -~  
  25   1|       nyomorogva,~  A világot futosom,~S tétovázva, csavarogva~  
  26   1|                Korán én már tévelygek;~S ott lel s tart a napenyészet,~  
  27   1|               már tévelygek;~S ott lel s tart a napenyészet,~  Késõn
  28   1|                halak a folyamban,~  Bú s gond nélkül éltem én.~A
  29   1|                Kényrõl kényre repûltem~S a barátság kebelében~  Életemnek
  30   1|                Amor sorsom irígylette,~S õt velem megesmértette;~  
  31   1|       megesmértette;~  Láttuk egymást, s Amor ott~  Csak magamat
  32   1|                 ÉNEK.~Búval tölti csak s bánattal~  Keblemet a kikelet~
  33   1|           boszszontja képemet.~Tölgyek s bükkök árnyékában~  Lankadok,
  34   1|                hogy nem kedvelheted,~  S hogy téged ez szomorít; -~
  35   1|              szerelmetes~  Hív barátom s egygyetlen! -~Mars dühében
  36   1|              Hajnal alig kerekedett,~  S a francz had felzendûle;~
  37   1|          Marsnak dühe lobbot vetett,~  S haragja megdördûle.~A mozsarak
  38   1|               dúl, ront, öl mellettem,~S mind alattam, mind felettem; -~  
  39   1|        tyrannjának~  Jelenléte ékesít,~S bájos hangja szép szavának~  
  40   1|           bájos hangja szép szavának~  S tekintete lelkesít.~Szép
  41   1|               Nyelvem itten megakad,~  S mellem szinte megfakad.~~
  42   1|              két lépést alig hagyok,~  S Amor vissza rántogat.~Meg-megállok
  43   1|              meresztem:~«Ott lakik õ!» s kebelemet~  Könnyeimben
  44   1|            Mars kiált, - eljajdúlok;~  S meg-meg tovább indúlok.~~
  45   1|               indúlok.~~20. Dal.~Amor! s hát csak szenvedheted,~  
  46   1|               dúl, vág,~  A merre jár, s öldököl;~Vérben fetreng
  47   1|             elmúlnak;~Világ-szerte jót s hasznot tett~  Törvények
  48   1|                deli férj kedvesétõl,~  S kisdeditõl, óh szegény!~
  49   1|                 Míg - oda dûl sírjába;~S meghalva már, nem nyughatik~  
  50   1|        bõségében~  Adakozott szívesen;~S most keserû inségében~  
  51   1|               gyilkosait -~  Értékével s kegyével~Ugy táplála, mint
  52   1|                  bosszúld-meg, ég! -~  S elbódúlván agyában,~Most
  53   1|             méhében -~És már özvegy, - s nem tudja még,~  Sorsa mit
  54   1|                 mert meghasad szíve,~  S a mi benne, vele hal.~Egy
  55   1|              elõbb az életnek~  Kénnye s kedve zsibongott,~S barátságos
  56   1|             Kénnye s kedve zsibongott,~S barátságos több nemzetnek~  
  57   1|            Trója, te is így vesztél! -~S a kik lakták, ínségikkel~  
  58   1|           vissza~  Füstbe menõ házára,~S kiknek vérét a föld issza,~  
  59   1|                 Elájulva öszveroskad~  S magzatjával ott fekszik,~
  60   1|            Szágúldozva igyekszik:~Hah! s most, midõn öszvecsapnak,~  
  61   1|            Egymást vágják, nyaggatják,~S kik sebet, kik halált kapnak -~  
  62   1|           Egyedûl a nagy szerelem~  Él s egyre nõ keblemben.~Ezen
  63   1|                  Én arra nem ügyeltem,~S a méreg elhatalmazott,~  
  64   1|                semmi rajta ne fogna,~  S ne lenne benn érzemény:~
  65   1|                   Vele minden múlandó;~S ha változó minden dolog,~  
  66   1|           Akkor talán majd megszánsz~  S imádóddal jobban bánsz.~~
  67   1|                  A fél világtól megvál~S a tengernek kebelében~  
  68   1|                 A dicsõ nap alá száll;~S elborítván a világot~  Az
  69   1|              ég, föld, víz elcsendûl~  S napkelet, napenyészet;~A
  70   1|          természet.~Minden állat: járó s úszó,~  Az okos és oktalan,~
  71   1|              mászó, csúszó,~  A szólló s a szótalan;~A rengeteg lakosai,~  
  72   1|                  Éjjelimben nyugalmat!~S a mi több: nem remélhetek~  
  73   1|               Egy volkánként dühödvén,~S a vérzõ szív kebelemben~  
  74   1|                 Csillagomat vizsgálom;~S a teremtõt életemmel~  Könyörögve
  75   1|              kínálom.~Átkozom a helyet s idõt,~  Melyben õt megpillantám,~
  76   1|                bájival fejemre nõtt,~  S ily pokolkínt halmoz rám.~
  77   1|               szerte írogatom~  A bükk s hársfák kérgére,~S mindenütt
  78   1|                bükk s hársfák kérgére,~S mindenütt megtanítgatom~  
  79   1|               kegyetlent felejthetni~  S kiverhetni fejembõl,~Az
  80   1|              Minden hangban õt hallom,~S valahányszor számat tátom,~  
  81   1|             Egy õ, mint egy istenem,~  S egy magában mindenem.~~34.
  82   1|                 Õt kérem a levegõtõl~  S minden elementomtól.~Ha
  83   1|                Ily nehéz az én életem!~S mégis nem csak hogy szeretem;~  
  84   1|       habjaival~  Elegyítvén siralmim,~S a havasnak szikláival~  
  85   1|                tengerpart fövényében~  S a mohos kõfalakban -~  Kínom
  86   1|             mohos kõfalakban -~  Kínom s titkom imitt van.~~39. Dal.~
  87   1|            Áldozatot mennyit tettem!~  S mind ezekért mit nyertem? -~
  88   1|                Bár tüzemet nem oltaná)~S lelkemet felderítené,~  
  89   1|               Ha szeretne õ engemet;~  S az ész ekként dorgála; -~  
  90   1|               nap éppen alkonyodott,~  S én a völgynek felette,~Egy
  91   1|            Melyet szellõk ingatának,~  S a patakvíz öntözött.~Az
  92   1|                Melynek valék szélében;~S minden állat lenyúgodott~  
  93   1|                Csak a Zephyr susogott;~S mint a völgybe kanyarodék,~  
  94   1|                  A patakvíz bugyogott,~S egy gerlicze ott nem messze~  
  95   1|                  Bú-bánatnak eresztém,~S könytõl dagadt két szememet~  
  96   1|                 És marczangló kényére.~S Amor engem mint zaklatott~  
  97   1|              mint tépte kebelem!~Hozzá s vissza mint szaggatott, -~  
  98   1|                Közötte fetrengtem ott;~S mirígyiben fájdalmimnak~  
  99   1|              Támadt hegyek és völgyek!~S ti több század szélvészében~  
 100   1|                  Emlékezem Petrarcára,~S Hella dicsõ leányára -~  
 101   1|                  A szerelem termeszti,~S emezeket kebelemben~  Szüli
 102   1|            emezeket kebelemben~  Szüli s bele rekeszti:~Hát minden
 103   1|               Ezer édes kínt érezne,~  S megesmervén szívemet -~  
 104   1|                fogj ollót,~  Óh Parca, s tégy velem jót.~~44. Dal.~
 105   1|                  Soha meg nem térendõ;~S az én kedves ellenségem~  
 106   1|                sorsom megfordúl még;~  S hogy nékem a jövendõ~  Még
 107   1|                  Egészen elfogyasztja,~S engem majdan egy keskeny
 108   1|             Lett e hívnek kora vége;~  S ha ez sorsa egy hívnek,~  
 109   1|                szívnek.»~~47. Dal.~Sok s nagy, a mit szenvedek én!~  
 110   1|                Nincsen édesség nélkül.~S a sors bár mi szerencsével~  
 111   1|               el~  Édes kínos éltemet.~S ha már abban tellik kedve,~
 112   1|                  Békességet szerezett:~S most egy olajerdõ nékem~
 113   1|             végre már.~~50. Dal.~Szív- s lélekben beteg lenni~  S
 114   1|               s lélekben beteg lenni~  S nem akarni gyógyúlni;~Hanyatt-homlok
 115   1|            Észt vesztõ baj a szerelem;~S hogy ha nem jõ segedelem,~  
 116   1|               A mit érzek keblemben? -~S vajjon, ha ez nem szerelem,~  
 117   1|         világában~  A patakot kisérem,~S egy tünemény formájában~  
 118   1|       formájában~  Alakját megesmérem;~S õtet reám szerelmesen~  
 119   1|     szerelmesen~  Mosolyogni képzelem,~S úgy tetszik, hogy kegyelmesen~  
 120   1|                  A káprázat eltünik,~  S boldogságom megszünik.~~
 121   1|            most is a régi terh nyom.~  S avúlt lánczom zörgetem.~
 122   1|                 Kínos horgán rángódom,~S a reménynek s félelemnek~  
 123   1|                rángódom,~S a reménynek s félelemnek~  Habjai közt
 124   1|               az vagyok, a ki valék,~  S az maradok, míg élek,~  
 125   1|               csillagok leszakadnak,~  S a hegyek elterûlnek;~A múlt
 126   1|             idõ meg vissza tér,~Bárány s farkas egygyüvé fér,~  Az
 127   1|                búmban vége~  Életemnek s kínomnak:~Legalább, ha már
 128   1|                része, melyben õ van;~  S ebben vagyon minden kincs,~
 129   1|           halavány bú,~  Csömör, méreg s átok van; -~  S én itt élek -
 130   1|          Csömör, méreg s átok van; -~  S én itt élek - pokolban.~~
 131   1|                Úgy szaggatja keblemet;~S bájos hangja énekének~  
 132   1|               Leveleik a fáknak,~Erdõk s berkek víg hangjai,~  Vígsági
 133   1|           Vídúlást tik ott nyerhettek,~S tik enyhülést ott lelhettek; -~  
 134   1|                Ti, ha jegét töritek,~  S ti, ha eszét gyõzitek.~~
 135   1|            Csüggedezni, majd alélni,~  S halálosan lankadni;~Az örömbõl
 136   1|             únalom,~Kín, gyötrelem, bú s fájdalom~  Minden, a mi
 137   1|             Minden, a mi bennem van,~  S kivülem a világban.~~
 138   1|              felolvaszt havat, jeget~  S béhat a föld keblébe;~Ez
 139   1|           egész társaságot~  Felderíti s éleszti;~Az, az égnek szép
 140   1|             súgárait;~Ez, szebb fejér- s feketébõl~  Lövelli ki nyílait.~
 141   1|               újra nevelkedik,~  Új fû s virág tenyészik;~Szeme,
 142   1|                 Néha nyárban apasztja,~S kiszárítván a nedveket,~  
 143   1|           kedvesnek! -~Az õ kegyes, jó s nagy szíve~  Az erkölcsök
 144   1|               vadság megszelídûl;~A bú s a gond elmosolyodik,~  A
 145   1|                õ van, - nézd a fákat~  S virágokat, - milyen báj!~
 146   1|                  Kit annyira szeretek,~S békét tõle, kérleld óh ég!~  
 147   1|                minden kornak,~  Nemnek s rendnek patvara;~S minden
 148   1|              Nemnek s rendnek patvara;~S minden szívtõl uzsorával~  
 149   1|         uzsorával~  Szedegeti a vámot;~S a gõgösre szép módjával~  
 150   1|         kõszálai~  Az egekig merednek,~S feneketlen nyilásai~  A
 151   1|                Hogy fejemre roskadnak,~S dörgõ vizek ijesztgetnek,~  
 152   1|                Egy egy örvény tátogat,~S alúl, felül, hátúl, elõl~  
 153   1|         gyomrai~  Félelmesen korognak,~S a haragos víz habjai~  Dühösködve
 154   1|       üregekbõl~  Veszedelem kandikál,~S a forgó-szél a bérczekbõl~  
 155   1|          múlatni,~  Hol csak fenyõ van s moha,~S embernyomot nem
 156   1|             Hol csak fenyõ van s moha,~S embernyomot nem láthatni,~  
 157   1|              kõpor-omladékban~  Kígyók s gyíkok fülelnek;~Hol az
 158   1|           éjszak szélvészei~  Ordítnak s üvöltenek,~S az éjnek ijedelmei~  
 159   1|                  Ordítnak s üvöltenek,~S az éjnek ijedelmei~  Félelmet
 160   1|             hamvában,~Úgy feküsznek, - s borzadással~  Töltik meg
 161   1|        Minthogy minden vég-romlással~  S temetéssel fenyeget;~Hol
 162   1|              Itt emészti a kegyetlen~  S üldözõ sors létemet.~Itten
 163   1|        éneklõje~  Valcluzában érezett,~S Juliának szeretõje,~  Hogy
 164   1|              egyre kérlek téged,~  Ura s atyja létemnek!~Hogy csak
 165   1|              valék, megmondhattam, -~  S legyen vége létemnek.~~71.
 166   1|             tudtam meg, ki légyen õ,~  S mi légyen a szerelem;~Amor
 167   1|             Amor nyila miként sebzõ,~  S mi az édes gyötrelem.~Nem
 168   1|                 A ki valék az elõtt,~  S a ki lettem, látván õt.~~
 169   1|                  Egy kis nyúgodalomra;~S búmat csalva rá törõdnöm~  
 170   1|                 Boldogtalanságomat;~Kõ s fa talán megszánnának,~  
 171   1|          jajomat.~A lélek feloldójának~S bajától megváltójának~  
 172   1|             dalok megszüntenek,~  Erdõ s mezõ bús bele;~A rét fakó
 173   1|              tölgyek gerébein~  Csókák s varjak kárognak:~Közelget
 174   1|                alhatom -~  Komor az éj s fekete;~S dühösködõ indúlatom~  
 175   1|                  Komor az éj s fekete;~S dühösködõ indúlatom~  A
 176   1|            Üvölt a mord éjszak szele~  S kapkod fejem hajába.~Szívem
 177   1|                Szívem sebét tapogatom,~S kételkedve azt forgatom:~  
 178   1|               Tibennetek csudálom, -~  S tõletek jõ - halálom!~~80.
 179   1|              Melylyel ezt megtehetném?~S elolthatnám-e bennem hát~
 180   1|              tüzet, mely boldogságát~  S javát teszi éltemnek,~  
 181   1|                   Lelket alig vehetek;~S pedig az az ellenségem,~  
 182   1|                  Borzogatják keblemet,~S az epesztõ nyár hevei~  
 183   1|                A félelem lecsapdoz -~  S a remény meg felkapdoz.~
 184   1|                fogságom nyitva, tárva,~S én mégis bé vagyok zárva; -~  
 185   1|            látok; -~  Nincsen nyelvem, s kiáltok.~Az élettel tusakodom,~  
 186   1|                Az élettel tusakodom,~  S élni még is szeretek;~Fájdalmimmal
 187   1|                Ily zûrzavar az életem!~S ezt csak neked köszönhetem,~  
 188   1|            Kétségb’ esni, reményleni~  S magát százszor megcsalni;~
 189   1|         seregében~  Búbánatnak eredek,~S az örömek örvényében~  Öröm
 190   1|                Így fázom a melegben,~  S így égek a hidegben.~~83.
 191   1|       életemnek~  Érzem minden erében;~S istennéje szép szemébõl~  
 192   1|            Szívem tudja csak érezni,~  S õt imádni kénytelen:~De
 193   1|      Sokratesek~  Diadalmát vallanák~  S lánczát büszkén hordanák.~~
 194   1|           termettél;~A mit szemed lát, s füled hall,~  (Így szól
 195   1|                a föld, víz, tûz, ég, -~S azt te még sem esmernéd
 196   1|             Dicsõségre sóvárogni,~Test s lélekben háborogni:~  A
 197   1|                Hogy õt én is hallanám!~S oly szép lévén, vajha bánná,~  
 198   1|              testében;~Egygyetlen-egy, s nincsen mássa~  A halandók
 199   1|            természet figyelmes volt,~  S olvadozni láttatott;~A patakvíz
 200   1|           Megszünt minden fúvalom, -~  S mosolygott a fájdalom.~~
 201   1|             Irigy leplén által hatna~  S minden bájt s kínt láthatna! -~
 202   1|            által hatna~  S minden bájt s kínt láthatna! -~Vagy lehetnék
 203   1|               melyet szép lába nyom,~  S úgy lehetne meghalnom! -~~
 204   1|               Melyben lakni ohajtoz,~  S fogva lenni sohajtoz.~~92.
 205   1|                Érzeményem, kivánatom~  S egész létem öszvegyûl,~  
 206   1|             öszvegyûl,~  Õ mindenütt - s egyedûl~~93. Dal.~Hozzá
 207   1|              iparkodjam,~  Szót, színt s példát keresvén,~Akár hová
 208   1|            imádlak, mint tisztellek,~  S még sem szeretsz engemet? -~
 209   1|            Érted buzog bennem a vér,~  S még sem szeretsz engemet? -~
 210   1|         Dicsõítlek, énekellek,~Áldlak, s még sem érdekellek?~  Egek!
 211   1|              Egek! mely jól keresem;~  S még sem sajnálsz, óh még
 212   1|              lélek tépelõdik~  És sír, s a szív vadúl fáj;~Ha kirakom
 213   1|                Egy-két versnek sorába,~S belé öntöm keservemet~  
 214   1|              tetszik, hogy szelídûlnek~S egy parányit megenyhûlnek~  
 215   1|              Vad fájdalmi szívemnek:~  S ez szerzõje versemnek.~ ~
 216   1|           Láttuk egymást, én és õ, -~  S eltünt a szép s jó idõ!~~
 217   1|              és õ, -~  S eltünt a szép s jó idõ!~~98. Dal.~Szívek,
 218   1|                 A gyülölség fáklyáját,~S ugyan az fellobbanthatta~  
 219   1|                 Égõ pipám kék füstjét,~S kétségesen szemlélgetem~  
 220   1|               én lelkem! emelkedjél,~  S repülj oda, hol õ él:~Országokon,
 221   1|             nemzeteken,~  Hegyeken túl s völgyeken;~Az ég azon tája
 222   1|                   A hol a nap jön elé,~S szemérmében virradóra~  
 223   1|                a hold a ligetben,~Halk s oly gyenge lépésekkel,~  
 224   1|                  Illatjokat bocsátják,~S a mint lép õ, rá hajolnak -~  
 225   1|              Szõke fürti felbomolva,~  S vállán széllyel omolva,~
 226   1|             gondolat: felejtsd-el õt~  S nevesd kevélységében;~ De
 227   1|                    A bú tépi keblemet;~S gyõzhetetlen indúlatom~  
 228   1|             ártatlanságomban. -~A szív s lélek szabadsága~Éltünk
 229   1|              106. Dal.~Megláttam õt, - s kebelemben~  Egy tûzforrás
 230   1|                 Minden ér megdagadott,~S mind testemben, mind lelkemben~  
 231   1|             Nyelvem számban kõvé vála,~S mint a füvek vékony szála,~  
 232   1|                 Langyos volt a levegõ;~S a társaság sétálni gyûlt,~  
 233   1|           irígy ruhája,~Hogy a szemek (s bölcsen tette)~  Ne jussanak
 234   1|              mint szépíté,~Mint vidítá s lelkesíté~  Az idõ s hely
 235   1|            vidítá s lelkesíté~  Az idõ s hely kedveit,~  A társaság
 236   1|               Ellenkezõ igazság;~Lelki s testi lankadozás,~Tétovázás
 237   1|               Mind ez öszve-elegyülve,~S a sok bajból egy készülve,~  
 238   1|            Csak vesztemre vagy te hív;~S téged, kit így lánczon vezet, -~  
 239   1|                szemet vetett,~  Büszke s gõgös volt amott;~Ott játszott,
 240   1|               és tánczolt;~Ott énekelt s fohászkodott,~  Itt szomorú,
 241   1|           fohászkodott,~  Itt szomorú, s ott víg volt: -~Ezek azon
 242   1|            Most itt az õ tekintetét,~  S szívem mégis szegdeli.~Óh!
 243   1|             keserû könnyeimmel~  Vérem s velõm kifolyna!~Indúlatom
 244   1|              érezném:~  Míg bennem vér s velõ lesz,~  Búmon semmi
 245   1|            minden elmében,~Gerjedelmet s kivánatot~  Tenyészt kiki
 246   1|                a mezõben,~  Énekelt, - s én meglestem;~S egész valóm
 247   1|             Énekelt, - s én meglestem;~S egész valóm õ általa~  Annyira
 248   1|   megfosztódott,~Hogy csupán csak szem s fül vala,~  Szemmé s füllé
 249   1|              szem s fül vala,~  Szemmé s füllé osztódott:~Rá meredett
 250   1|                Kebelem feldagadott -~  S a szám tátva maradott.~~
 251   1|           Mikor lesz már csendesség? -~S hát ennyi sok szenvedéssel,~
 252   1|                   Bibor színe ajkának;~S a két szem, mely szép képében,~  
 253   1|               Hogy sorsod ily mostoha?~S pedig igen igen félek,~  
 254   1|               ellenségemnek~Kellemeit, s fejtegessük~  Köteleit szívemnek.»~
 255   1|            Lantomat megindítottam, -~  S Amor imigy enyelgett:~«Nézd! -
 256   1|                 oly bõ a kellemekben~  S gazdag a szép erkölcsben,~
 257   1|                ez való mennyei.~Szépek s nagyok érzeményi,~  Indúlati
 258   1|                   Üdvességet osztogat,~S mindennémû gonoszságot,~  
 259   1|         dicsõségét~  Õ általa hirdeti,~S mindenható tehetségét~  
 260   1|         kötelet, ügyemet~Nem enyhítem, s nem oldom én,~  Sõt szorítom
 261   1|                úgymond) ezt akarám.»~  S kaczajjal elrepüle.~~121.
 262   1|          elrepüle.~~121. Dal.~Szeretni s nem szerettetni!~  Egek!
 263   1|          szerettetni!~  Egek! mely kín s gyötrelem! -~Mért kell néked
 264   1|               szerelem!~Keserûség, epe s méreg~  Annak élte, ki így
 265   1|               indúlatját~  Minden érzi s táplálja,~S tevegetvén áldozatját,~  
 266   1|                Minden érzi s táplálja,~S tevegetvén áldozatját,~  
 267   1|                a földnek férgei,~Erdõk s mezõk polgárjai~  S a tengernek
 268   1|              Erdõk s mezõk polgárjai~  S a tengernek népei, -~Szeret
 269   1|              Szeret minden általjában,~S a szerelem köz pontjában,~  
 270   1|        kedveltjei,~  Éneklõi Hellának!~S ti, Minerva neveltjei,~  
 271   1|              Szemetekbe mondom néktek,~S még sem sértem dicsõségtek:~  
 272   1|                  Csüggedezõ lelkemnek;~S õ mennyei kedvességben,~
 273   1|                fülemet;~Elhagyom õt, - s megmenekszem,~  Okos én,
 274   1|         Balgatag! és megcselekszem -~  S valóban ment vagyok ám!~
 275   1|                A horgot és leharapta~  S lenyelte s ellódúla -~  
 276   1|              és leharapta~  S lenyelte s ellódúla -~  Szépen megszabadúla!~~
 277   1|              Sem lelkem nem enyém már;~S akármiként cselekeszem,~  
 278   1|                arányzom,~  A mi bennem s velem van.~Keblem habja
 279   1|                két karom feléje nyúl~  S õt ölelni terjedez;~Létem
 280   1|                Nem csak tüze szemének,~S nem virági arczájának~  
 281   1|               A mit õ tesz, szép, nagy s dicsõ,~  Nagyszívûség s
 282   1|                s dicsõ,~  Nagyszívûség s kegyesség;~Szép, jó s édes,
 283   1|     Nagyszívûség s kegyesség;~Szép, jó s édes, a mit mond õ,~  Mély
 284   1|             mit mond õ,~  Mély értelem s bölcsesség:~De bár mennyi
 285   1|         kelleme:~A báj, melylyel teszi s mondja, -~Ennek a szív oly
 286   1|                A galamb a bárkába, -~  S ez visszatért - kínjába.~~
 287   1|                teszi csak üdvességem~  S minden boldogságomat.~Nevetsz,
 288   1|                 Mely égeti keblemet? -~S mégis igaz: - õt szeretvén,~
 289   1|                 A hold ezüst fényében,~S eltikkadva ülök most itt~  
 290   1|              Te az égnek tündér fia,~  S teremts oda engemet,~  A
 291   1|                szárnyait elmetszette~  S megkötözte lánczával.~A
 292   1|              Meghalni - nem tudok még.~S ez fõ pontja az inségnek,~
 293   1|                Így imádni és szeretni,~S kegyelmet még sem nyerhetni -~  
 294   1|                 Szívem sebét vájkálom,~S szorúlt mellbõl fohászkodva~  
 295   1|          folydogál;~Karszék, melyen ül s dolgozik,~  Olvas, köt,
 296   1|            dolgozik,~  Olvas, köt, tõz s irdogál;~Kendõ, melyet kebelének~  
 297   1|                te, mely õt legyezed,~  S béhatsz fedett titkába;~
 298   1|             melyben õ gondolatit~  Ide s tova futtatja,~S gerjedelmit,
 299   1|      gondolatit~  Ide s tova futtatja,~S gerjedelmit, kivánatit~  
 300   1|         zengedezi~  A lantosok énekét,~S ostromolja és béveszi~  
 301   1|              Rózsa, melyet öntözének~  S letépének kezei,~Melyet
 302   1|               min kedve függ;~A mit ér s ihl lehellete,~  Minden,
 303   1|               És szorongó lélekzetem~  S homlokom nagy cseppjei~  
 304   1|              És nyilával belém löve,~  S gyönyörködött sebembe,~S
 305   1|               S gyönyörködött sebembe,~S rabját immár, elszakasztott~  
 306   1|                  Engem ennen magamtól,~S mind örökre elválasztott~  
 307   1|              Csak szárnyait veté el,~  S ülve harczol véremmel.~~
 308   1|         hatalmával~  Imígy oda ûzetni,~S gõgje hegyes fulánkjával~  
 309   1|      lángjaival~  Imígy hozzá kapatni,~S szíve büszke dagályival~  
 310   1|              145. Dal.~Hogy csak kínja s aggodalma~  Boldogtalan
 311   1|                 Boldogtalan szívemnek,~S csak insége és siralma~  
 312   1|               Minden hangja lantomnak,~S kétségbesés, tébolyodás~  
 313   1|             midõn keblemet~Amor víjja, s vadúl a sok~  Fene túrja
 314   1|                  És utánnam jajdúlnak;~S a madarak elreppennek,~  
 315   1|               a madarak elreppennek,~  S a kövek megindúlnak;~S én
 316   1|                 S a kövek megindúlnak;~S én szorúló lélekzettel~S
 317   1|               S én szorúló lélekzettel~S égõ, szomjú tekintettel~  
 318   1|               Terjesztem ki karomat,~  S igy ölelem - kínomat.~~148.
 319   1|                szegény! be gazdag!~Fél s reszket, mint egy vékony
 320   1|            vékony nád~  A szélvészben, s mindég agg.~Ezerképpen érezhetõ,~
 321   1|               minémûsége,~  Boldogsága s insége.~~150. Dal.~Testének
 322   1|       nyúgalmad!»~Mondá a nagy atya, - s meglett:~  A vérontás megszünék;~
 323   1|         Mentünk tehát, szabadok már,~  S egy gállyára felültünk;~
 324   1|       búcsúzott~  A láthatár szélében,~S gállyánk még magasan úszott~  
 325   1|      elkomorodott -~  Barnúlt a víz, - s egyszerre~Az ég sarki megdördültek,~  
 326   1|                  A part felé tüntenek,~S a tengernek lakosai~  A
 327   1|      ordítással~  Zúdúltak a tengerre:~S magok elõtt a habokat~  
 328   1|         habokat~  Dühösködve seperték,~S felforralván tajtékjokat~  
 329   1|               felhõkkel keverték.~Hah! s most miként tusakodnak~  
 330   1|                hegyekké halmosodnak,~  S a part felé tolyongnak.~
 331   1|               A mit Amor csak halaszt,~S az idõ meg nem adhatott,~  
 332   1|               Neptún vált meg engemet.~S hát ily pálya rendeltetett~  
 333   1|                 Csalárd, hiú remények,~S nem kötözik, nem szorítják~  
 334   1|                  Szüreteltem hegyében,~S egy estvén a Balatonnak~  
 335   1|     csókjaimmal~  Õtet végig borítnám;~S kétségbesve bele vetném -~  
 336   1|             Mint borzasztja hajamat! -~S a tengerben eltemetném~  
 337   1|                félelem elenyészett -~  S égen, vizen és földön~Uj
 338   1|                vizen és földön~Uj élet s öröm tenyészett,~  S csendesség
 339   1|              élet s öröm tenyészett,~  S csendesség és béke lõn.~
 340   1|                csendesség és béke lõn.~S én, hogy tovább folytassam
 341   1|            elég! -~  Kínlódjatok, szív s lélek!~~151. Dal.~Gyenge
 342   1|          Gyenge szer az ember szíve,~  S mégis mennyi gondot ád!~
 343   1|             Úgy-e, meg sem gondolád? -~S mégis legszebb öröminknek~  
 344   1|                 A szívben van forrása,~S legnemesebb tetteinknek~  
 345   1|           Nincs elme, mely megmérhetné~S egészen kimeríthetné~  Az
 346   1|           Véres harczi megszüntenek,~  S rabláncai húllanak;~Örvendeznek
 347   1|                csontjait -~  Szánd meg s végezd kínjait.~~156. Dal.~
 348   1|         kínjait.~~156. Dal.~A szerelem s fájdalmaim~  A szabadba
 349   1|            hogy megszerette~  Amor õt, s eljegyzette.~~157. Dal.~
 350   1|                  A folyosón dolgozott;~S két hó galamb a szûz elõtt~  
 351   1|           elõtt~  Édesen csókolkozott;~S karja s feje oda csüggve,~  
 352   1|           Édesen csókolkozott;~S karja s feje oda csüggve,~  Vélvén,
 353   1|             Vélvén, maga van csak ott,~S szeme a hív páron függve,~  
 354   1|              Az ész bár mit tanácsolt,~S nála nélkül nem lehetnem,~  
 355   1|             néki áldozik:~Õt tárgyozza s õt találja,~Õt tiszteli
 356   1|                õt találja,~Õt tiszteli s õt szolgálja~  Lelkem minden
 357   1|            Hogy lángomat elnyomhatnám,~S gyötrelmimet elaltatnám; -~  
 358   1|            Hajh! de szelet kergeték,~  S csak mélyebbre sülyedék.~~
 359   1|            Petrarchának,~  Abeilardnak s Didónak,~Szerelmei Júliának,~  
 360   1|                 De õ meg nem lágyúlva,~S panaszim õt ostromolván,~  
 361   1|           kettõnket így tipor,~  Engem s téged, Cypripor.~~161. Dal.~
 362   1|              Dal.~Szabad voltam, fürge s oly gyors,~  Mint a szél
 363   1|                és megbomlott~  Csontom s agyam veleje;~S nem gyógyúlok, -
 364   1|                Csontom s agyam veleje;~S nem gyógyúlok, - sõt szívembe~  
 365   1|               szívembe~  Ujdon-új tõrt s nyilat vet,~S új mérget
 366   1|            Ujdon-új tõrt s nyilat vet,~S új mérget önt kebelembe~  
 367   1|                  Búmnak komor éjjében,~S engemet nem gyámolítasz~  
 368   1|              egekben, -~  Komor az éj, s a szél fú;~S engem e vad
 369   1|              Komor az éj, s a szél fú;~S engem e vad rengetegben~  
 370   1|                e vad rengetegben~  Ide s tova hajt a bú:~Dühösködõ
 371   1|                A milyen bús szivemben;~S én itt ülök magánosan,~  
 372   1|                  Fejem a két kezemben:~S óh! mely teli van kebelem!~  
 373   1|                  Amor ferdik véremben;~S a temérdek gerjedelem~  
 374   1|        temérdek gerjedelem~  Mint forr s habzik szívemben!~A féltésnek
 375   1|               Mint fúrdalja szívemet~  S rettegteti lelkemet.~~168.
 376   1|               Semmit meg nem foghatok;~S ha megkapok is valamit,~  
 377   1|                lélek van,~Ki szerelmet s hívséget vall,~  Élni Hymen
 378   1|                megosztani;~Minden erõt s gyengeséget~  Egymással
 379   1|                a kettõ csak egy lenne,~S mindent csak egy okból tenne; -~  
 380   1|              Egy tárgy körül járnának:~S így szív szívben elmerûlve,~
 381   1|               hogy sem megláttam õt,~  S rám vetõdött ez a hám.~S
 382   1|               S rám vetõdött ez a hám.~S ki vagyok most? Egészen
 383   1|             most? Egészen más,~  Amort s õt megesmervén;~Létem csak
 384   1|            midõn a végét érjük,~Akkor, s elõbb ne dicsérjük~  Örömünket,
 385   1|             Eszét vesztett agyamból: -~S hegyekre fel, - völgyekbe
 386   1|          észszel birsz?~Hogy érezhetsz s elmélkedhetsz -~  Balgatag,
 387   1|            ellenséged -~  Téged a szív s az ész ver.~Oh! hogy e két
 388   1|           kedvére szert nem tehetsz;~  S ha már úgy sem érdekled,~  
 389   1|             rátok.~~178. Dal.~Mint hûl s fûl a vér eremben,~  Mint
 390   1|              eremben,~  Mint szorongok s feszûlök;~Mint borzadok
 391   1|               szívhez, kit szeretek;~  S ha ez még a régi lesz, -~  
 392   1|                 Keblemben a nyúgalmat,~S bájaival kicsavarta~  Eszemtõl
 393   1|      kicsavarta~  Eszemtõl a hatalmat;~S nyájaskodó örömimet~  A
 394   1|          örömimet~  A porba leteperte,~S fellengõ szép reményimet~  
 395   1|                Csak látunk és érezünk,~S imádunk, mint isteneket,~  
 396   1|              képzõdött:~Oly gyengéded, s mégis velõs,~  Oly gömbölyû
 397   1|            mégis velõs,~  Oly gömbölyû s oly teli,~Oly könnyûded,
 398   1|               oly teli,~Oly könnyûded, s mégis erõs,~  Oly hajlékony
 399   1|           csuda szövevénye~  Liliom-hó s rózsa-láng,~Melybõl Amor
 400   1|                 Új csudának támadása~  S új kellemek nemzése.~Szemek,
 401   1|               És az éjt megvilágítná~  S felderítné tûzével;~Tekintet,
 402   1|       meggyógyítná~  A halálos beteget~S melegével meglágyítná~  
 403   1|          selyme~  Ezer gyûrût formáló,~S az észnek oly veszedelme,~  
 404   1|               tudományok~  Oly sokféle s olyan szép,~S remek minden
 405   1|              Oly sokféle s olyan szép,~S remek minden csinálmányok,~  
 406   1|              és a szûzesség,~Az alázat s tûredelem~  S az angyali
 407   1|                Az alázat s tûredelem~  S az angyali kegyesség~S minden
 408   1|                 S az angyali kegyesség~S minden erkölcs bámúlandó~  
 409   1|                Elhat minden mélységbe,~S magasan és sebesen jár~  
 410   1|               magasan és sebesen jár~  S nem jut soha kétségbe;~Elme,
 411   1|                Folyó lánggá olvasztod,~S a testektõl a lelkeket~  
 412   1|        hihetõkké~  Teszi Plato álmait,~S Amornak elvehetõkké~  Csélcsap
 413   1|         békeríti~  Reményeink járását;~S a szívnek megtapogatja~  
 414   1|                 Leggyengédebb hurjait,~S bájával kicsalogatja~  Legtitkosabb
 415   1|       életünket~  És a szívet elnyeli,~S megragadván a lelkünket,~  
 416   1|          erejében~  Elég maga magának,~S még sem kevély érzésében~  
 417   1|                 Gyönyörködve megissza,~S józansága könnyen s úgy
 418   1|          megissza,~S józansága könnyen s úgy vész,~  Hogy soha nem
 419   1|             érzettem, jól tudom én!)~  S mosolyog a síralom;~Melynek
 420   1|             Minden csepp vér felzendûl~S kész mindennek dúlására,~  
 421   1|             kész mindennek dúlására,~  S minden szív-húr megpendûl;~
 422   1|                  Az öt érzék nem elég,~S tökélletes értésére~  Ötször
 423   1|              bölcs? - nézzen rájok -~  S mondjon engem gyengének.~
 424   1|              Hogy tékozlom szép erõmet~S vesztegetem szép idõmet,~  
 425   1|            Hogy emésztem lelkemet, -~  S még sem szán õ engemet!~~
 426   1|          kandikál~  Tátikának homloka;~S a tündérnek lakóhelye,~Kínaimnak
 427   1|          kellene~  Cselekednem õ vele,~S kívánságom bétellene,~  
 428   1|               Alig esmert meg engemet,~S észrevévén inségemet,~  
 429   1|                 Öszvecsapta kezeit -~  S lesütötte szemeit.~~185.
 430   1|            könny forrott szemeimben,~  S a szív bennem csikorgott,~
 431   1|               186. Dal.~Hajh! kemény õ s érzéketlen,~  Most is dúlja
 432   1|               Egész létem vele teli,~  S a míg vérem meg nem hûl,~
 433   1|                meg nem hûl,~Õt szereti s õt tiszteli~  Szívem s elmém
 434   1|         szereti s õt tiszteli~  Szívem s elmém egyedûl.~Csak a vége
 435   1|            Lesz határa szerelmemnek;~  S ha síromon túl sincs vég,~  
 436   1|              ilyen szívet,~Imígy érzõt s ilyen hívet,~  Ha nincs
 437   1|            nincs szív, mely szeresse~  S érzelmivel tölthesse?~~188.
 438   1|             Amor van ott bizonyosan,~  S ott békével szendereg;~S
 439   1|               S ott békével szendereg;~S azt vélvén, hogy anyjánál
 440   1|              látja õ, mint lankadok,~  S õ kaczagja talán azt? -~
 441   1|               A halál lesz oltalmam,~  S csak a sírban nyúgalmam.~~
 442   1|               A vad szívet irgalomra~  S tán szerelemre birom,~És
 443   1|         Nyomorúlt! így gondolkoztam,~  S írtam e bús verseket;~Hajh!
 444   1|             Miként emel magunk felé,~  S magunk alá miként nyom,~
 445   1|               Kedvünket nem tölthetik;~S reményink vízbuborékok; -~  
 446   1|                én õtet így szeretem,~  S õt majd más is szereti;~
 447   1|              én õt el nem nyerhetem,~  S más majd még elnyerheti!~
 448   1|               Ugy búsong és andalog? -~S mint a köd az ég tisztáját,~
 449   1|             Olyan mélyen gondolkodik~  S rám mereszti szemeit;~Gyakran
 450   1|                szemeit;~Gyakran sohajt s fohászkodik~  És tördeli
 451   1|                194. Dal.~Oly kedvetlen s nyughatatlan,~  Sokszor
 452   1|              Melyben oly rég borongok,~S a háború meg nem szünik,~  
 453   1|               reményem így súgárzik,~  S mégis félek, hogy megcsal, -~
 454   1|                hogy megcsal, -~A menny s pokol itt határzik~  Ezen
 455   1|                   Tudja szívem tájéka)~S az isteni kellemeknek~  
 456   1|         pontban itt hadd legyen vég:~  S te, ki megölsz, vad lélek!~  
 457   1|             nem szánta bal sorsomat,~  S meg nem indúlt kinomon:~
 458   1|               tündér, a ki nem szán,~  S életem letiporta.~Kinek
 459   1|                 Annyi szélvész játéka,~S oly sok nyárnak hévségében~  
 460   1|             gyönyörû fáradt test,~Szép s nagy lelke gondolkodva~  
 461   1|                Minden madár enyelgett;~S a természet emlõibõl,~  
 462   1|                Ki mindent élésre hítt,~S az állatok örömibõl~  A
 463   1|                éltemnek,~Kik szántatok s részt vevétek~  Gyötrelmiben
 464   1|             függ vala szívemen;~Haljad s érezd, föld s levegõ!~Enyém!
 465   1|         szívemen;~Haljad s érezd, föld s levegõ!~Enyém! Enyém örökre
 466   1|          mondván, hogy jég~  Isteni jó s nagy szive;~Szeretett õ
 467   1|              sorsnak ostorai,~  Jó hír s névnek férgei,~Társaságnak
 468   1|               pokol nyilt öllel vár,~  S ha mégy, - bezzeg ünnepel,~
 469   1|             Banya! most már nevetlek~  S mind örökre megvetlek.~~
 470   1|             Szomjúzátok, éhezétek, -~  S gyötrelmiben éltemnek~Már
 471   1|     fájdalmával~  Szövetkezve valátok,~S mindent a bú fátyolával~  
 472   1|        fátyolával~  Beborítva látátok,~S minden tárgyból körûltetek~  
 473   1|          Gyötrelmeket fonátok,~Szépbõl s jóból elõttetek~  Keserveket
 474   1|                 Most örömre menjetek~  S mindenrõl azt szedjetek.~~
 475   1|           titkon sejtett,~Mind igazság s valóság lett;~  Mind világos
 476   1|                Mind világos érzemény~  S teljesedett szép remény.~~
 477   1|              az agyunk!~Miként feszûlt s fúlt kebelünk, -~  Nem tudánk,
 478   1|           Lelkünk részegségébõl.~Enyém s tied hallatszhatott~  Csak
 479   1|                Csak a csókok neszébõl;~S midõn aztán tört hangzatban~  
 480   1|          kebelének~  Örömimnek tüzei~  S örömimnek cseppjei.~~12.
 481   1|             Míglen öszvekerûlhetnék,~  S kitanúlta szívemet; -~S
 482   1|                S kitanúlta szívemet; -~S könnyei megáradának~  Földre
 483   1|                 Oly sokáig hihetett,~  S majd áldozat lehetett.~~
 484   1|           természetem; -~Mert szeretek s szerettetem;~  Másként jár
 485   1|                  Hymen nyoszolyájában;~S ennek itt már húll levele,~
 486   1|                Tiéd minden indúlatja~  S érzeménye szívemnek;~Tiéd
 487   1|                De a kertész eljövendõ,~S más karóhoz elkötend õ,~  
 488   1|            Néha, midõn mellettem ül,~  S ereimben a vér forr,~S kivántában
 489   1|                 S ereimben a vér forr,~S kivántában keblem feszül,~  
 490   1|                kedves,~  De hosszút ám s édeset,~Éles legyen, tüzes,
 491   1|              Fájjon is egy keveset! -»~S ha oda hág az érzemény,~
 492   1|                sok epedésben~  Csontom s agyam veleje;~De megtérvén
 493   1|              megtérvén most már béke~  S nyúgodalma szívemnek,~Ujjúl
 494   1|                ismét ifjúságom;~Munkál s teremt valóságom;~  Mert
 495   1|               szomjan áll:~Mert erejét s tehetségét~  Ott csak nõni
 496   1|               nõni érezi;~De nyúgalmát s békességét~  Mind ez meg
 497   1|             csecsemõ,~  Teljes nyugodt s boldog õ.~~23. Dal.~Midõn
 498   1|                gyermek-idõnk elmúlt,~  S agyba, mellbe a gond gyûl,~
 499   1|                szegény!~  Csömör élted s únalom:~Mert egy ember még
 500   1|                 Jókor a sors szárnyai;~S ide hoztak, hol már teljebb~