Kötet

 1   2|          Akkor Sümeg városának~  Kálmán volt a mestere;~Sümeg s
 2   2|        nevérõl.~              5.~Kálmán vala az egy neve:~  Kinek
 3   2|            Ballag vala mellette,~Kálmán ezt, mint kedves kincsét,~  
 4   2|      Rossz brúgó volt éltébe’.~S Kálmán annak hivatalját,~  Tisztét
 5   2|        tudó is volt valóban~Ez a Kálmán, - ritka ember~  Minden
 6   2|       élete.~Hanem büszke volt e Kálmán:~  Jó szavát az nem vette~
 7   2|                  15.~Becsûlte is Kálmán mestert~  Minden ember s
 8   2|          körében,~Csorbát érzett Kálmán nélkül~  Minden vendégségében:~
 9   2|         kõ.~Ilyen mester, mint e Kálmán,~  A mióta mester van,~Sem
10   2|     Csillagi egy elmének,~Melybe Kálmán tanítási~  Sok tudományt
11   2|       lábánál.~              31.~Kálmán is megfordúlt gyakran~  
12   2|           hölgyekkel; -~Ott volt Kálmán és leánya~  Muzsikai szerekkel.~              
13   2|         ivának,~Így szól Csaby: «Kálmán szomszéd!~  Mondd el az
14   2|           Az öröm víg neszeit.~S Kálmán mester térde közé~  Vévén
15   2|                  51.~Így énekelt Kálmán mester,~  S könnye sürûn
16   2|         De most egy mást, kedves Kálmán!~  (Így unszolt a társaság,)~
17   2|                53.~«Urak! (felel Kálmán mester)~  Magyar vagyok
18   2|          Szemérmesen vonakodva~  Kálmán akaratjára~A szép Lóra s
19   2|          Lóra, ne tedd többé!»~  Kálmán imígy felele,~Kinek sokat
20   2|                      40.~A bölcs Kálmán leányának~  Néma baját értette,~
21   2|      husvétnak szép estvéjén -~  Kálmán könyvet forgatott,~Lóra
22   2|               43.~«Víg husvétot, Kálmán bátya!~  Békességet, bõséget!»~«
23   2|          Mi szél hoz ma (úgymond Kálmán)~  Egy võlegényt házomba? -~
24   2|  Asszonykép megy Somlóra,~(Felel Kálmán) Alleluja!~  Szálljon áldás
25   2|                    46.~«Megállj, Kálmán! (mond az úrfi)~  Vegyed
26   2|                     47.~Halljad, Kálmán! becsûletes~  Szittya vér
27   2|           Egy indúlat keblemben:~Kálmán, Kálmán! leányod ez, -~  
28   2|       indúlat keblemben:~Kálmán, Kálmán! leányod ez, -~  Hím nélkûl
29   2|                   48.~Meglepé ez Kálmán mestert,~  S tüzes éles
30   2|           Add nékem leányodat! -~Kálmán bátya! fogadj võdnek, -~  
31   2|         fel fészkébe.~Vélek méne Kálmán mester,~  Nem hagyta el
32   2|         õsz, tisztes úr.~Brúnó s Kálmán megpillantván~  Egymást,
33   2|    Egymást, kiki elbámult:~«Kéry Kálmán! (kiált Brúnó)~  De õ hiszen
34   2|             Én vagyok az, (felel Kálmán)~  Öcséd, Brúnó, s barátod;~
35   2|           59.~Itt Elekhez fordúl Kálmán,~  S imígy beszél hozzája:~«
36   2| gyönyörûjében.~              71.~Kálmán Somlóvárban maradt,~  Kéry
37   2|         szíve öszvehangzott, -~  Kálmán mester másoknak.~Leányának
38   2|    életbe~  S világba így avatta~Kálmán szíve, s könnyeivel~  Áldását
39   2|           Egymás meleg ölében;~S Kálmán fenn a vár ablakán~  Ossiáni
40   2|       kápáját.~              23.~Kálmán, a nagy s bölcs hazafi,~  
41   2|      hullott~  Ölben alvó fiára.~Kálmán komoly tüzes szemmel~  Nézett
42   2|        Szüntelen folyt a köny-ár~Kálmán Lórát haszontalan~  Vígasztalta,
43   2| szerelmesen~  Ölelgeti karjával.~Kálmán tova magánosan~  Keresztbe
44   2|           Testvére volt Lórának,~Kálmán fia, a kit Brúnó~  Valahogy
45   2|          118.~Megdermedve állott Kálmán~  Néma, komor bújában,~Fosztva
46   2|         Jeruzsálem királya.~Írja Kálmán királyunknak,~  S a hõst