Kötet

 1   1|         boldogúl, szerelmetes~  Hív barátom s egygyetlen! -~
 2   1|  könnyét hullatá: -~A természet hív fiának~  Sorsát ekként siratá.~~
 3   1|     szív,~  Mely a síron túl is hív.~~55. Dal.~Ha mindennek
 4   1|          lelkét lelkemnek;~Hogy hív valék, megmondhattam, -~  
 5   1|          Csak vesztemre vagy te hív;~S téged, kit így lánczon
 6   1|  lángoló érzemény,~Ily állandó, hív szerelem, -~  És õ mégis
 7   1|         van csak ott,~S szeme a hív páron függve,~  Õ egy nagyot
 8   1|     lélek,~  Oh te példa nélkül hív! -~Eredj! jobb lesz, ha
 9   1|       szív!~Te utolsó cseppedig hív! -~  Vad kedvéhez tedd ezt
10   1|           Le-ledûlök tövében,~S hív szeretõ szerettemnek~  Nyúgodván
11   1|        szerettemnek~  Nyúgodván hív ölében:~Innen nézem bátorságból~  
12   1|          Öszvehangzó, tiszta és hív,~  Egybefonva, szõve van:~
13   1|       mi boldog pár~  S szeretõ hív cselédünk.~Nincsen, a ki
14   1| vidámsága~  Csak hozzátok marad hív,~Magas lélek, érzõ szív!~~
15   1|  hazáért~  Égett hajdan, durván hív, -~Egy hölgyért, egy nyoszolyáért -~  
16   1|            Sem magához most nem hív!~Egy istenem, egy a hazám,~
17   1|      szív~Leggyönyörûbb élésnek hív,~  Nem ér hiú becsével~  
18   1|     áldást hoz;~Mely még minden hív õrzõjét~  Örömökkel fizette~
19   1|          Megfogta õ; s e mindég hív,~Csupán érte verõ mély szív,~  
20   1|         majd eljõ võlegénye~  A hív tavasz tüzében,~És anyai
21   1|         lepkék, kényei;~A sírig hív emberpárok~  Hatalmatok
22   1| nyúgalom keblébe,~  Egy asszony hív ölébe.~~102. Dal.~A mesterség:
23   1|          Melyet a bölcs örömnek hív,~  S még az ég is jóvá hágy,~
24   1|       kebelében,~Egy jó asszony hív ölében,~  A hol két szív
25   1|          Az ész bár mit tart és hív,~Az emberi boldogságnak~  
26   1|      szív~Az emberhez mindenkor hív,~  És sorsaként bús vagy
27   1|           Ott te holtig maradsz hív:~Mert a mit megszerethettél,~
28   1|  Kipihenni, únalom;~Hah! de két hív szerelmesnek~  Ott a legszebb
29   1|       tavaszi korában,~Az igaz, hív szeretetnek~  Fennyen-csapó
30   1|         Tovább is ver - feléhez hív -~  Ha vernie már elég!~~
31   1|          ti kertemnek~  Tavaszi hív lakosi?~Az életnek, szerelemnek~  
32   2|      igaz, nagy szív,~  Lángoló hív szerelem~Voltak azon tulajdoni,~  
33   2|         védõ ég;~S élt keblében hív szerelme, -~  Sõt azóta
34   2|     fordúlt vissza~  S nézett a hív kutyára.~              64.~
35   2|         s jó szívének~  Valának hív tükrei,~S benne szépen tündöklének~  
36   2|           Csak idõ- és sorsként hív;~Az csupa szív és érzemény,~  
37   2|            Hozzá minden sorsban hív!»~              75.~Elveti
38   2|    magva Árpádnak;~Szemes õrje, hív védõje,~  Erõs gyámja hazádnak.~              
39   2|    fenyegetvén,~  Az minden még hív fiát~Lóra, talpra kiáltotta:~  
40   2|   szükségbõl isméri:~Csak a rút hív, kinek szívét~  Már az ördög
41   2|     Elek, nyargal, száguld,~  A hív kutya mellette;~Habzik,
42   2|                    5.~«Imrének, hív apródomnak~  Köszönjétek
43   2|  oltalmazni~  Az erkölcsös, jó, hív nõ;~S ezért bármely más
44   2| fegyvernekem~  S szolgám mindig hív vala.»~              18.~«