| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ruház 1 rút 9 rútúl 7 s 1907 sáfár 2 sáfárnak 1 sáfárnémhoz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3225 a 1907 s 974 az 805 nem 705 és | Kisfaludy Sandor Kisfaludy Sandor összes költeménye IntraText - Concordances s |
Kötet
1001 1| únalmában~ Még is ásít s szájat tát:~Mert, mily fény 1002 1| mily fény van ruhájában,~S a mennyi kincs tárházában,~ 1003 1| Hogy békében legyetek~ S több kis lantost költsetek.~~ 1004 1| isten lesz,~A párducznak s oroszlánynak~ Parancsol 1005 1| állatja; -~ Érzõ szív te s magas ész,~ Mindég ég rokonja 1006 1| és értelem;~Ki a vallást s jámborságot~ Gúnyolja s 1007 1| s jámborságot~ Gúnyolja s megneveti,~Az erkölcsöt 1008 1| megneveti,~Az erkölcsöt s igazságot~ S hazáját nem 1009 1| erkölcsöt s igazságot~ S hazáját nem szereti,~Az 1010 1| Mert méreg foly erében,~ S egy ördög ül szivében.~~ 1011 1| En-magam-lelt hangokban~Énekeltem s daloltam én, -~ Nem nagy 1012 1| Egyûgyûek szavaim;~Búm s örömim érzeményi~ Énekeim, 1013 1| ki mind ezt nem érezed~S talán hiú hangnak veszed, -~ 1014 2| pompás hegy földjébe~Szõlõ s gyümölcs ültetõdvén~ A 1015 2| oda a szüretre: -~László s Rózsa szerelmek is~ Ott 1016 2| 1.~«Szép, jó s vitéz volt a kedves,~ Nemcsak 1017 2| õtet szememben~Egyetlenné s - örökössé~ Tevék az én 1018 2| Megyek, úgy mond, Budára;~S kikeletre Bátoryval~ Onnan 1019 2| vitézekkel~ Immár Mátyás udvara,~S én ne mennék? - A ki nem 1020 2| Visszahozom szívemet,~S borostyánnal koszorúzva~ 1021 2| Magam’ kívül valék én:~S elszakadott kebelemtõl! -~ 1022 2| elszakadott kebelemtõl! -~ S elment a vad törökre! -~ 1023 2| Meresztvén le szemeit,~S fuldokolva nyeldegelvén~ 1024 2| Gyulafynak~ Dicsõséges leánya,~S a ki õtet csak ismérte,~ 1025 2| felséges, kegyes, jó,~Dunán s Tiszán innen és túl~ Nem 1026 2| 12.~Bõ, víg s népes volt Badacson~ Az 1027 2| duda, tapsolt a táncz,~ S a sarkantyúk pengének.~ 1028 2| Pogány-földön kardjával~S Mátyás halál-seregében~ 1029 2| Harczolt Kenyér-Mezején~Sebet s utóbb halált nyere~ Azon 1030 2| egy dúlt sánczra,~Mikor s mint lett halálomat~ Vidd 1031 2| De jobb keze nem vala! -~S ugyanaz nap, pünkösd kedden,~ 1032 2| ugyanaz nap, pünkösd kedden,~ S ugyan ottan - meghala!»~ 1033 2| Varjas András koholta,~S Orbán deák, a ki Rózsát~ 1034 2| Csobánczra és kincsére,~S fejét soká törte abban,~ 1035 2| tett, nem volt haszna, -~ S csikorgatta agyarát.~ 1036 2| elfelejti~ Távollévõ mátkáját,~S utóbb mégis néki adja~ 1037 2| õt~ Az igazat védõ ég;~S élt keblében hív szerelme, -~ 1038 2| Sõt azóta nõtt az még.~S lefizetvén hazájának~ A 1039 2| A mit igért hívének;~S távolléte kétszerezte~ 1040 2| Kanizsay,~ Poky, Érsek s Szilvásy.~ 1041 2| tüzekkel:~Ha csak kicsiny s gyenge a láng,~ A szél 1042 2| nyoszolyájában.»~ 28.~S poharak közt így végzének:~ 1043 2| Egy a mástól ne vegyen;~S utóbb László elvesztérõl~ 1044 2| feledjen.~ 29.~S úgy lett. - Orbán, a sátánfi,~ 1045 2| tartá László úrfit~ Rózsa s minden atyafi;~Megkönnyezé 1046 2| deákja,~ A két ördög, - s nevette.~ 31.~ 1047 2| Egyszerre elvesztette.~S kétségb’esvén, hogy valaha~ 1048 2| fúlt, ivott, káromkodott~ S csikorgatta agyarát.~ 1049 2| László Budán volt már -~ S kedveséhez siete.~ 1050 2| Az országnak nagyjával,~S diadalmit innepelte,~ Bajnokinak 1051 2| Bajnokinak javával.~A múlatság- s vígasságnak~ Budán nem 1052 2| Hahogy hívem maradtál,~S megtartottad, a mit nékem~ 1053 2| 40.~Ezt gondolá s több effélét~ László úrfi 1054 2| effélét~ László úrfi magába’,~S nyargalt-nyargalt, hogy 1055 2| Borzadozott Szentgyörgyi ott,~ S bátor szíve dobogott:~Mert 1056 2| jelent,~A mit most hall s imént látott;~ De a bajnok - 1057 2| Valakit megkérdezek.»~S egy paraszt jött épen szemközt,~ 1058 2| paraszt jött épen szemközt,~ S László imily kérdést tõn:~« 1059 2| megtartaná!~ Mert igen szép s igen jó;~Régen beteg: - 1060 2| harangszó.»~ 46.~S mintha ezer kardot döftek~ 1061 2| Visszaszaladt keblébe;~S mint a nyíl a várban termett,~ 1062 2| most csak omladék,~ S vércse-lakta váráról,~S 1063 2| S vércse-lakta váráról,~S két fiatal magyar szívnek~ 1064 2| rengetege, -~ Tenger erdõ s végtelen,~Komor barna hullámokban~ 1065 2| Megfosztotta a fákat~A levéltõl, s eledeltõl~ A ménest és 1066 2| a tetõre,~Büszkén állott s nézett alá~ A földre és 1067 2| Ki a várban parancsolt,~S Hermán deák, a ki abban~ 1068 2| természetnek,~ Szíve-, lelke- s testében,~S örököse jó atyjának~ 1069 2| Szíve-, lelke- s testében,~S örököse jó atyjának~ Jószáginak 1070 2| Manczi volt csak otthon, -~ S fekete gyász éltében~Ablakára 1071 2| néz vala le~ A világba s idõbe,~A múltba és jövendõbe:~ 1072 2| Ment el virág-élte felett~ S mordúl csapott szívébe:~ 1073 2| féreg a bimbóban,~ Úgy ült s rágott keblében~Két szomorú 1074 2| Két szomorú emlékezet -~ S hervadt virág-évében:~ 1075 2| mellé~ Letevék a kriptába;~S õ itt maradt, - a halálnál~ 1076 2| rángatta idegét -~Szürke s fejér barátoknak~ És papoknak 1077 2| vet!»~ 15.~S épen ma két esztendeje,~ 1078 2| Legutolsó fajzatja.~Szánthó s Rezy jó szomszédok~ S jó 1079 2| Szánthó s Rezy jó szomszédok~ S jó barátok voltanak,~Mind 1080 2| Zsigmond király~ Becsülte õt s szerette,~S mint élete megmentõjét~ 1081 2| Becsülte õt s szerette,~S mint élete megmentõjét~ 1082 2| is,~ Ama híres Borbála,~S szeme benne egy Apollót~ 1083 2| szeme benne egy Apollót~ S egy Herkulest talála.~ 1084 2| elmés, buja asszony,~ S nem ördög volt eszköz ott:~ 1085 2| 23.~Sándor s Manczi, gyermekek még,~ 1086 2| Már egymáshoz hajlának,~S gyermekszívek érzeményi~ 1087 2| Valóságok a bimbóból,~ S az legény, - ez leány lett.~ 1088 2| életnek nyíltában,~A szív s lélek viráginak~ Fejledezõ 1089 2| Lelke szelíd felségében,~ S jóságában szívének;~Látván 1090 2| Világos lõn lelkeikben,~ S keblek mélyen érzette,~Hogy 1091 2| Egymást igen szerette:~S minden a nagy természetben~ 1092 2| egymással öszveillõk,~ S egy párrá kell lenniek.~ 1093 2| lenniek.~ 27.~S Gáspár hideg tetemének,~ 1094 2| somlai csillogott,~Öszveülvén s öszvehordván~ Harczaik 1095 2| A fél világ uralja! -~S vérrel szerzett szabadsága~ 1096 2| Halálunkig állhasson, -~S reménynyel tölt gyermekinkbõl~ 1097 2| lészen~ Fejében és szívében;~S a múlt idõ örömei~ Mind 1098 2| Mind a földhez sujtatnak,~S a jövendõ reményei~ Mind 1099 2| Veszedelmes pályámnak,~S egy szörnyeteg, királynéja~ 1100 2| Ártatlan nem ismértem,~S fogva valék, elkábúlt én,~ 1101 2| Szûzességét keblemnek,~S elütötte életemrõl~ Idvességét 1102 2| mennyei rokonság vagy,~ S ösvényedet követtem;~Nem 1103 2| 39.~Ha hallani s látni fogod,~ Vétkem kínos 1104 2| majd,~ Hogy szánjon meg s vigyen el; -~De nem szán 1105 2| szán meg, de nem visz el,~ S minden hajnal élve lel:~ 1106 2| Sorsunk kulcsa e földön,~S véle mennyet vagy poklot 1107 2| idvesség kelyhét tartja~ S nyújtja nekünk jobbjával,~ 1108 2| A felsõ hab édes méz,~S ennél fogva ingerelvén,~ 1109 2| az ital,~És sepreje epe s méreg, -~ Melytõl a szív 1110 2| Melytõl a szív kínt s jajt vall.~ 1111 2| atyjáról~ Rá maradott értékét,~S becsületét rágalmazva~ 1112 2| Mint tisztelik a vének!~S mennél inkább kisebbíti,~ 1113 2| nagyobb nevében, -~Dúlt, fúlt s epét s mérget forralt~ 1114 2| nevében, -~Dúlt, fúlt s epét s mérget forralt~ Hyénai 1115 2| Ravasz róka-indúlatit,~ S Manczit szint’ úgy üldözte;~ 1116 2| fejében.~ 51.~S a dolog már annyira kelt,~ 1117 2| néz vala le~ A világba s idõbe,~A múltba és jövendõbe,~ 1118 2| A szerelem fergetege,~ S napfényt nem várt már többé.~ 1119 2| az õ hajnala~Annyi szépet s jót igére, -~ Örökre leszáll 1120 2| Fenékbõl felforgatva;~S lelke minden tehetségi~ 1121 2| lelke minden tehetségi~ S erei megakadtak,~S élte 1122 2| tehetségi~ S erei megakadtak,~S élte minden fonalai~ Fájva 1123 2| Imígy visszacsapódni;~S ezen visszacsapott lángnak~ 1124 2| Örömektõl környûlvéve~ Jár s ûl egész éltében, -~S a 1125 2| Jár s ûl egész éltében, -~S a virtust még kaczagja is~ 1126 2| sorssal bajt-víhatni~Látszott, s erõs ércz-termete~ Éveket 1127 2| Haza szökött Budából;~S kerûlvén a napvilágot,~ 1128 2| kõszirt-üregben~Görhes baglyok s denevérek~ Laktak s éhhel 1129 2| baglyok s denevérek~ Laktak s éhhel vesztenek,~És a sovány 1130 2| Keresztet hányt magára~S hajborzadva fordúlt vissza~ 1131 2| hajborzadva fordúlt vissza~ S nézett a hív kutyára.~ 1132 2| jövendõ fejében;~A gyötrelem s törödelem~ Vétkét bánó 1133 2| súlyosan mellén feküdt~ S nyomta, zúzta terhével,~ 1134 2| nyomta, zúzta terhével,~S Manczi fenn ûlt dicsõségben,~ 1135 2| vétkével.~ 67.~S a múlt évbõl a száz meg 1136 2| futott, mint a vad fut,~ S csikorgott bal oldala.~Szíve 1137 2| Átcsapongott, kerengett, -~S Tátikánál lelvén magát, -~ 1138 2| Minden kedvet, kényt s reményt,~A szerencsét, boldogságot,~ 1139 2| szerencsét, boldogságot,~ S minden öröm-érzeményt,~Kiforgatva 1140 2| Ilyen ínség volt élete, -~ S jobb szerette gyötrelmét~ 1141 2| deákja:~«Hah!» (elkezdi amaz, s magát~ A karszékbe levágja)~« 1142 2| felvesz is, ha megtisztel~ S megbecsûl is valaki, -~Hogy 1143 2| gyûlölség~ A hyéna szájából;~S így bojtotta azt e róka~ 1144 2| Álnok, csalfa agyából.~S egy iszonyú vér-gondolat~ 1145 2| Rútúl alácseppenünk:~S a pompásan járt folyamból~ 1146 2| Melyet minden meleg sárrá,~ S minden hideg jéggé tesz.~ 1147 2| cseh poronty;~Kezem tiéd - s neved legyen~ A fejemen 1148 2| Menjen az a koporsóba, -~ S te vélem oltárhoz mégy!»~ 1149 2| láz vala nékie~Úrrá lenni, s nem, mint eddig,~ Úrnak 1150 2| Nagy remények biztatták,~S éltét fénynyel környûlvéve~ 1151 2| éltét fénynyel környûlvéve~ S felemelve mutatták.~ 1152 2| dolog halálba járt, -~ S félszeg szíve émelygett;~ 1153 2| félszeg szíve émelygett;~S tudván, hogy a gonosz Macza~ 1154 2| meredek szirten állott,~ S egy mély örvény-nyílásra~ 1155 2| szirtbõl vágva,~ Remeteház s lakás volt.~ 1156 2| Imitt-amott mégis látnák,~ S hogy többnyire éjjel jár.~ 1157 2| éjjel jár.~ 21.~S midõn a hír, szájról szájra,~ 1158 2| a hír, szájról szájra,~ S mindig nõttön-nõttében,~ 1159 2| ölték meg, -~ Akárki hol s mit beszél.~ 1160 2| bölcs és jámbor vala~ S titkon sok jót okozott.~ 1161 2| Gáspárnak~ Mindennémû dolgában;~S a köznépnek orvoslója~ 1162 2| Sok veszélyt elhárított;~S jóra intvén a jóltévõ,~ 1163 2| sokat vala véle~ Kisebb s nagyobb korában;~Szíve s 1164 2| s nagyobb korában;~Szíve s lelke oly angyali~ Ott 1165 2| Vétkes éltek mentében:~S minthogy titkon, homályosan~ 1166 2| gyógyítson - pokolban.»~S Pongrácz, az õ czimborások,~ 1167 2| orozva:~De különös színnel s móddal,~ És ámító formával,~ 1168 2| alakjában~ Halálig ijesztnie,~S a szûzet a szikla-fokról~ 1169 2| Szebben kezde vele bánni~ S kedvét látszott keresni.~ 1170 2| keresni.~ 32.~S magából mintegy kiverdve,~ ( 1171 2| Közelgetett már karácson -~ Ádám s Éva ünnepe. -~Haj! kiket 1172 2| már: - szép téli nap;~ S az nap alig szürkûlt még,~ 1173 2| Töltsük inkább imádsággal~ S idvességes szándékkal~Az 1174 2| Az Isten- és embernek,~S könyörögjünk: õrizzen meg~ 1175 2| Szent és erõs kezével;~S vétkeinket bocsássa meg~ 1176 2| Ezen csupa költeményt,~S a köznépet ijesztgetõ~ 1177 2| visszaszerezzük~ A szép s szent hely tiszteletét,~ 1178 2| szent hely tiszteletét,~ S lelki hasznát érezzük.~ 1179 2| léleknek megjelenni, -~ S mind a többit tennie.~A 1180 2| Ki is lopta magát már,~S remetévé átváltozott,~ 1181 2| a vár.~ 42.~S ballag, ballag, - s a mint 1182 2| 42.~S ballag, ballag, - s a mint ballag~ A csavargó 1183 2| nagy fákkal volt béfedve,~ S most megfagyva keményen, -~ 1184 2| Vétket vivõ félszeg ördög,~ S borzad egész testében:~ 1185 2| A rossz lelkiisméret,~S minden kicsiny zörrenésnél~ 1186 2| Mégis - magát eltolja,~S ballag ballag, - s a mint 1187 2| eltolja,~S ballag ballag, - s a mint ballag~ Épen egy 1188 2| Keresztûl a sûrûn itt,~S fogai közt, fel a bércznek~ 1189 2| Embert látván, megrezzene -~ S a fejet úgy ejté ott,~Hogy 1190 2| 46.~Huh! megrémûl, s megrázkodik~ Pongrácz egész 1191 2| Pongrácz egész testében,~S mint egy törzsök, mozdúlatlan,~ 1192 2| Négyfelé tört a kerék;~S félre rúgja, - s látván, 1193 2| kerék;~S félre rúgja, - s látván, minden~ Természetes 1194 2| lobbot vet.~ 48.~S ballag, ballag, - s a mint 1195 2| 48.~S ballag, ballag, - s a mint ballag~ Földre sütött 1196 2| Rossz lelkébe bévonúlva,~ S elõtte már a szent hely:~« 1197 2| Elõtte egy harsány szó:~S «ki vagy ember?» száz felõl 1198 2| Megrendûlve néz fel Pongrácz,~ S látván, hallván, elhal, - 1199 2| remete~ Az õ hasonmásához,~S ijedtébõl nem jót sejtvén,~ 1200 2| ijedtébõl nem jót sejtvén,~ S kapván görcsös botjához~ 1201 2| kézzel megrázza õt, -~ S mordúl újra nevet kér; -~ 1202 2| Csábítottak engem el! -~Szánom s bánom vétkeimet,~ Kegyelmezz, 1203 2| így kiált ismét amaz)~ «S igazat mondj, - meg nem 1204 2| különben szörnyet halsz!»~S mind ezeket viszhangozván~ 1205 2| teendõ mostan vala, -~ S irgalomért esdeklett.~E 1206 2| hallására~ A remete elbõszült,~S dühösködni kész vala már,~ 1207 2| meg elõbb bûneidet, -~ S úgy halj azok díjába.~Óh 1208 2| sárkányok!»~ 55.~S megragadván a vad gonoszt,~ 1209 2| martaléktok’~ Itt, Belzebub s Lucifer;~A második kakasszóra~ 1210 2| vonúlva.~ 57.~S most megkondúlt a vár-harang~ 1211 2| Felrezzentek zengtére;~S minden szomszéd helységekben~ 1212 2| helységekben~ Kolompolni kezdének;~S hol vékonyan, hol vastagon,~ 1213 2| zengének.~ 58.~S íme! jönnek mind a hárman,~ 1214 2| Kopog hangot a fagyon;~S némán oda térdepelnek, -~ 1215 2| most,~ Megragadá azokat, -~S dühös kézzel a mélységbe~ 1216 2| kinn miként mennydörgött,~S rettegett, hogy tetemében~ 1217 2| Szinte minden csont zörgött;~S a sort most rá jönni vélvén,~ 1218 2| fogja~ Az elájúlt leányzót,~S elviszi a várkapúig;~ De 1219 2| által~ Tér végre meg élete,~S ekkor a felüdûlt szûzhez~ 1220 2| De nyomorék, még élek!»~(S elhasítja álruháját)~ « 1221 2| Ismérsz-e még engemet? -»~(S oda esik lábaihoz)~ «Öld 1222 2| szûz, nagyot sikoltott,~S nem tudván még mindeneket,~ 1223 2| rebeg Sándorhoz)~«Óh szívem! s te hajúlhattál~ Valaha 1224 2| Ki megbántson tégedet;~S megint a sors választottja.~ 1225 2| kaptam~ Még elõtte tettének;~S minthogy meggyónt, kegyelmeztem~ 1226 2| jobb, - maga beszéljen,~S Manczi minden megtörténtrõl~ 1227 2| gyötrõdött itt a szûz,~Hallván s értvén, a mi történt, -~ 1228 2| vérezé.~ 74.~S nem akarva - reá borúlt~ 1229 2| Szánnom lehet csak s bánnom:~Bánnom, a mint Ádám 1230 2| foglalatját~ Földi szép s jó mindennek!~ 1231 2| Isten éltedet!~Õ, a törvény s jó emberek~ Pártúl fogják 1232 2| dermedt szûz ajkára,~Elválának s elmenének~ Még hosszú s 1233 2| s elmenének~ Még hosszú s bús pályára.~Pongráczczal 1234 2| Látván nyilván mindenben,~S lelkében egy kis szikra 1235 2| egy kis szikra még~ Hivén s bízván Istenben, -~Megtért 1236 2| bízván Istenben, -~Megtért s a vér-czimborára,~ A mit 1237 2| A mit tudott, kivallott;~S az elárúlt kegyes szûztõl~ 1238 2| legott.~ 80.~S Rezire ment az úrfihoz,~ 1239 2| rossz volt, oly jó lesz:~S az úrfi azt befogadá,~ 1240 2| tesz.~ 81.~S mind a ketten, zarándokok,~ 1241 2| Bucsút mondott a világnak~ S az õ csalárdságinak;~Veszprímbe 1242 2| csalárdságinak;~Veszprímbe ment, s az Istennek~ Adván magát 1243 2| az Istennek~ Adván magát s javait,~Apácza lett, - s 1244 2| s javait,~Apácza lett, - s ott a völgyben~ Nyögte 1245 2| mély bújába’.~Háború lett; s elszáguldott~ Szélvészkép 1246 2| Szélvészkép a törökre;~S ott dühösen vitézkedvén, -~ 1247 2| Remete lett Dabronyban;~S esztendõnként a nagy hétben~ 1248 2| Bakonyban.~Az özvegygyel s deákjával~ Kányák, varjak 1249 2| forgatott,~De az ember legszebb s legjobb~ Kincsével nem 1250 2| Sümeg felé - Somlónak jön,~ S a múlt idõ koráról~Emlékezik, 1251 2| Õsink üres fészkeit~Látván, s mintegy körülöttük~ Sejtvén 1252 2| 5.~Nézek én is, haj! - s eltelik~ Lelkem régi képekkel,~ 1253 2| Boldogúl élt szabadsága~ S kedvesei karjában;~ 1254 2| teli~ Billikomok forogván,~S barátsággal kötött szívek~ 1255 2| zajogván,~Örömére a gazdának~ S nemes feleségének,~Szegény 1256 2| nemes feleségének,~Szegény s boldog, úr és szolga~ Örûl 1257 2| Úgy szakad le boldogsága~ S szerelmének ölébõl,~Édes-kedves 1258 2| övéinek~ Forró ölelésébõl; -~S elszágúldott, fegyverében~ 1259 2| Zörögve és villogva; -~S rácsapott az ellenségre~ 1260 2| csattogva.~ 9.~S ott esett s halt a sok nemes,~ 1261 2| 9.~S ott esett s halt a sok nemes,~ A kard 1262 2| védett hazában!~Ott esett s halt! ott a csontja~ Távol 1263 2| Messze nemes õseinek~ S maga édes fészkétõl.~ 1264 2| mindent dúló~ Legfõbb erõ s hatalom,~Az idõ, mely vasgyomrával~ 1265 2| Magas kórók lengenek,~S a falak moh-szakállában~ 1266 2| 12.~Szabadon jár s üvölt a szél~ Az ablakon 1267 2| Az ablakon keresztûl,~S némán komor helyhezetben~ 1268 2| Hol hajdan az úri élet~ S öröm mozgott és zajgott.~ 1269 2| felett kereng, lebeg -~ S ülni készûl fészkére.~Vagy 1270 2| Az idõ vasfogától,~Zuhan s roppan le, megválva~ Több 1271 2| magyarokhoz~ Igaz rokon s atyafi, -~Hah! miket kell 1272 2| népe~ Híres nemes magától~S veszélyének engedtetett~ 1273 2| vérrel folya,~Megbékélvén s megosztozván~ Ferdinánd 1274 2| Ferdinánd és Zápolya; -~S felállván a hét fõ birák,~ 1275 2| És a törvény székbe ûle~ S felderûlt a magyar ég:~ 1276 2| Kálmán volt a mestere;~Sümeg s egész környékének~ Igen 1277 2| Sok szép mesterségérõl,~S messze földön isméretes~ 1278 2| vehetett.~Csak, hogy a magyar s nemes ember,~ Azt õ fennen 1279 2| Azt õ fennen vallotta;~S hogy Rómából jött Sümegre,~ 1280 2| 6.~Szegény volt; s hogy Sümegre jött,~ Hóna 1281 2| Hóna alatt egy koboz,~S egy könyvekkel tölt tarisznya~ 1282 2| Volt a bútyor, melyet hoz;~S egy serdûlõ szép leányka~ 1283 2| Rossz brúgó volt éltébe’.~S Kálmán annak hivatalját,~ 1284 2| annak hivatalját,~ Tisztét s helyét felkérte,~És a város 1285 2| elérte.~ 8.~S nemsokára, hogy néhányszor~ 1286 2| néhányszor~ Orgonált és énekelt,~S verseivel, hangjaival~ 1287 2| Szívet mélyen érdekelt,~S kinyílván, hogy külömbféle~ 1288 2| járt-kelt, látott, hallott,~ S tudó is volt valóban~Ez 1289 2| Vélt hallani szavában,~S mennyet-földet öszvezengni~ 1290 2| ujjakkal~ Õ hárfáját pengette,~S szívérdeklõ verseiben~ 1291 2| Ábrázatja, termete;~Szelíd s nemes, szép volt ez is, -~ 1292 2| nemes, szép volt ez is, -~ S jámbor az õ élete.~Hanem 1293 2| Kálmán mestert~ Minden ember s kedvelte,~A jó embert, a 1294 2| muzsikájával~Nem emelt, s nem lelkesített~ Ossiáni 1295 2| Kálmánt Sümeg lakosa,~S az uraság várnagyját majd~ 1296 2| formálja,~Szép lelkének s jó szívének~ Valának hív 1297 2| szívének~ Valának hív tükrei,~S benne szépen tündöklének~ 1298 2| Arczájában olyan a’;~S nem lelketlen csók-adásra~ 1299 2| atyjáéhoz~ Hasonlító vonási,~S minden kegyes érzeményre~ 1300 2| termete,~Alázatos viselete~ S példás tiszta élete.~ 1301 2| Lettek megint a békében~ S egymás eránt nyíltabbak,~ 1302 2| Csaby házánál~Az ifjúság, s bálványozott~ A három szûz 1303 2| Kedvelte õ a tudományt,~ S a szépmesterségeket,~Ámbár 1304 2| A jól elsûlt mester-mív;~S szelídséget, szivességet~ 1305 2| emberség,~ 33.~S nem külömben bánt a jó úr~ 1306 2| egy kedvelt barátjával~ S leányinak társával.~Nemes 1307 2| Csaby gazdag udvarába,~ S igen vígak lettenek:~Vegyes 1308 2| Bakacs Elek vala ott, -~Szép s dús úrfi, - látására~ Sok 1309 2| emberrel;~Midõn törvényt s igazságot~ Hatalom, kard 1310 2| igazságot~ Hatalom, kard s ököl tett,~S ki, mint akart 1311 2| Hatalom, kard s ököl tett,~S ki, mint akart s erejétõl~ 1312 2| ököl tett,~S ki, mint akart s erejétõl~ Tellett, jó-rossz 1313 2| tartózkodtak~ Hazánk nemes hõsei;~S Elek most még nem ismérvén~ 1314 2| hazámat!»~ 40.~S már elõre könnyek tölték~ 1315 2| tölték~ A nemesnek szemeit;~S mintha csak elvágták volna~ 1316 2| volna~ Az öröm víg neszeit.~S Kálmán mester térde közé~ 1317 2| ordítva~ A sors vészes órája,~S kihányatik sarkaiból~ A 1318 2| Kitolyongnak habjai,~S minden gátot elszaggatván~ 1319 2| Kizúdúl mord népével, -~S tûzzel vassal dúlva mindent~ 1320 2| mindent~ A magyar nép vérében~S hamvaiban, Budán áll meg,~ 1321 2| 44.~Haj! s most ezer irtóztató~ S 1322 2| s most ezer irtóztató~ S hajborzasztó formában~Jár 1323 2| Mohács magyar vértõl kövér,~ S csontból támadt halmain~ 1324 2| tátott nagy sír,~ Feneketlen s éktelen,~Árpád népét elnyeléssel~ 1325 2| fáj! - és csikorog -~ S vérköny ég s forr szemébe’;~ 1326 2| csikorog -~ S vérköny ég s forr szemébe’;~Valamerre 1327 2| ínség-szükség neve, -~ Éhség s halál barátja;~ 1328 2| Tûntek falúk, városok;~S vért-tajtékzó patakokban~ 1329 2| énekelt Kálmán mester,~ S könnye sürûn potyogott;~ 1330 2| Te, kiben az élet kedve~ S öröme még ki nem halt.~Az 1331 2| Kálmán akaratjára~A szép Lóra s elpirúlva~ Sokak unszolására,~ 1332 2| mégis lantjához nyúl,~ S általfutván húrjait,~Szépen 1333 2| szaggat, kapkod, csapkod, -~ S közel vagyon már éjfél:~ 1334 2| Térdét veri szakállja,~S legalább száz telet mutat~ 1335 2| fagyából;~Csenddel járj s tégy, - fel ne verjed~ 1336 2| Az anyádat álmából! -»~S Rózsa magát leoldozván~ 1337 2| volt mentõje~ Királyának s atyádnak!»~ 1338 2| úgymond Rózsa)~ Hogy él atyám s a király!~De az Isten nyila 1339 2| Valahol egy török áll! -»~S az örömtõl s fájdalomtól~ 1340 2| török áll! -»~S az örömtõl s fájdalomtól~ Egykép nyomott 1341 2| mint rég;~Hanem csonkán s bénán, s holnap~ A királylyal 1342 2| Hanem csonkán s bénán, s holnap~ A királylyal Pokra 1343 2| végez veled,~ Melyet ada s tõled võn.~ 1344 2| galamb,~ Mindég csókol s biberkél;~Eme’ dúló, mint 1345 2| tapló,~ Hamar szikrát fog s meggyúl:~Eme’ kényes, mert 1346 2| szomorú, gondolkodó,~ Néma s csendes, mint a sír;~Ama’ 1347 2| sír;~Ama’ vidám, szökik s tánczol,~ Csacsog, ha szól 1348 2| 73.~Ez jön s meg’ megy, mint a fecske,~ 1349 2| rút, jó, rosz,~ Szegény s gazdag szivekbõl!»~ 1350 2| Ál-hüvelyét, arczáját,~S Ládonyi lesz, - s ép két 1351 2| arczáját,~S Ládonyi lesz, - s ép két kézzel~ Átöleli 1352 2| Meg lészsz te is próbálva;~S ha a próbát ki nem állod,~ 1353 2| Kaczag, hallván, miként áll.~S menyegzõ lett a királynak~ 1354 2| Mester-Lóra~ Regéjét és énekét,~S szinte minden szívnek máskép~ 1355 2| szépnek lennie~Szégyen volna, s szerelemrõl~ Vétek énekelnie.~ 1356 2| szerelemrõl~ Vétek énekelnie.~S mint a midõn megpirítja~ 1357 2| esthajnal rózsája~A liliom havát s lángol: -~ Úgy ég Lóra 1358 2| lantjával,~Bosszankodott s elégtelen~ Vala igen magával.~ 1359 2| vala ott.~Bosszankodott; - s haza menet~ Furdalását 1360 2| Hogy kitegyem magamat,~S a negédes úrfiakkal~ Fitymáltassam 1361 2| az asszonya~ Devecsernek s körének,~Kitanult szép mesternéje~ 1362 2| Eddig meg nem foghatta, -~S ha megfogta, elillana, -~ 1363 2| Elszakadt jó kedvétõl;~S hogy a hajnal alig hasadt,~ 1364 2| Egészen elcserélt magát,~ S a lovára feldobta.~ 1365 2| feldobta.~ 6.~S némán s mélyen gondolkodva,~ 1366 2| 6.~S némán s mélyen gondolkodva,~ Ûlvén 1367 2| Dicsekedve mondja vala~ Ura s maga tetteit,~A vadászok, 1368 2| tetteit,~A vadászok, vadak s ebek~ Furcsa történeteit.~ 1369 2| sólyommadara,~Dudás, Lantos, s több kopói,~ Szellõ, kedves 1370 2| Véghez miket vittenek~S a vad minden nemeivel~ 1371 2| bolyong vala~ Somló alatt s felette.~S ha a benne lángoló 1372 2| Somló alatt s felette.~S ha a benne lángoló tûz~ 1373 2| A kék hegynek lábánál, -~S a szép szûzet látá, hallá~ 1374 2| meg~ Más vidéki helyeken;~S ha ott volt is Devecserben,~ 1375 2| Devecserben,~ Álmos, tunya, s rest vala,~Hogy Luczának 1376 2| ölében.~ 17.~S tetejétõl a talpáig~ Tûzláng 1377 2| Háromszor megtagadta,~S a Megváltó a világért~ 1378 2| bocsátja el.~ 21.~S hogy elcsalja most husvétra~ 1379 2| kérõ többektõl,~Bizodalmat s tanácsot vár~ Barátjától, 1380 2| Az együtt élt napokra,~S a barátság kebelében~ Köztünk 1381 2| Értem verni képzeltem,~S megindúlván barátomat~ 1382 2| Csak játszott az érzemény,~S indúlatunk nem volt egyéb,~ 1383 2| volt egyéb,~ Hanem álom s tûnemény!~Felejtsük el! - 1384 2| lehessen.~ 31.~S husvét napján, ebéd után~ 1385 2| koczkámat!»~Imígy szólott s paripára~ Veté magát tüzesen,~ 1386 2| paripára~ Veté magát tüzesen,~S a várból letekeredvén,~ 1387 2| Bakacs úrfi vágtatott,~S porfellegbe kerekedve~ 1388 2| Igen hamar nagyra nõ;~S midõn az ész, fel sem vévén,~ 1389 2| ész, fel sem vévén,~ Báb- s játéknak véli még,~Már óriás, 1390 2| járt Mester-Lóra;~ Vidám s fürge azelõtt,~Andalgott 1391 2| keblében~ Egy indúlat támadt s nõtt,~Mely õ egész valóságát~ 1392 2| keblébe rekesztett láng,~ S felforralván ereit.~Hervadozott 1393 2| Hervadozott arczájának~ Lilioma s rózsája,~Halvány ködben 1394 2| Mindég magán kívánt lenni,~ S közepette dolgának~Képzetekbe 1395 2| kaphatták.~ 39.~S most, midõn a madaraknak~ 1396 2| Ezerhangú dalaik~Zengedeztek, s fakadoztak~ A fáknak virágaik -~ 1397 2| ismérõje~ Az okát is sejtette:~S bús gondjában az andalgót~ 1398 2| dorgálta;~De - nem használt; s az agg atya~ Bús, õsz fejét 1399 2| kinn volt az ereszben~ S álmadozva ûle ott; -~Egyszerre 1400 2| jön itt?» ezt rebegi,~ S kapkod szorúltságába’.~ 1401 2| 42.~Kifut megint, - s mint a galamb~ Karvalyt 1402 2| Lövel, szintúgy illan Lóra~ S ellappan a konyhába’.~A 1403 2| Bakacs úrfi jött Kálmánhoz,~ S imígy kezdé szívesen:~ 1404 2| uraságod’,~ Bakacs úrfi! s mi végett? -~Mi szél hoz 1405 2| Hallám bizony a conventben,~ S több helyt is, több izromba.»~ 1406 2| Kálmántól nem várta ezt:~«S a szorgos hír, (kérdi tovább)~ 1407 2| az ember maga legyen,~ S Évát azért alkotta.~Adja 1408 2| Vegyed elõbb kezemet, -~(S felüt véle) ismérjed meg~ 1409 2| Meglepé ez Kálmán mestert,~ S tüzes éles szemekkel~Általszúrá 1410 2| szívemet!»~ 50.~S rövideden légyen mondva:~ 1411 2| És gyûrûket váltának.~S az örömnek érzeménye~ Úgy 1412 2| lehetett.~ 53.~S nemsokára, - vasárnapon, -~ 1413 2| robbajjal~ Végig Sümeg- s Rendeken.~ 1414 2| Véle vitte volt könyveit~ S bú-oszlató hárfáját.~ 1415 2| õsz, tisztes úr.~Brúnó s Kálmán megpillantván~ Egymást, 1416 2| Kálmán)~ Öcséd, Brúnó, s barátod;~Én testestõl és 1417 2| testestõl és lelkestõl, -~ S nem árnyék, a mint látod.~ 1418 2| kidûlt gyámolya!~Oda Lajos! - s országában~ Szolimán úr 1419 2| országában~ Szolimán úr s Zápolya!»~Zokogva így szólott 1420 2| Fájván a szív mellében,~S zavarosan kóvályogván~ 1421 2| Elekhez fordúl Kálmán,~ S imígy beszél hozzája:~«Fiam, 1422 2| megfosztá~Zápolya a Kéryeket,~ S barátira felosztá.~ 1423 2| kiujúlván~ Szíve minden sebjei;~S agg arczáján egymást ûzve~ 1424 2| két agg szív siralma; -~S egymásra rá homorodva~ 1425 2| 69.~Ott állának; - s Elek Lórát~ Átölelvén karjával,~ 1426 2| véget jövendöle~ Kanóth s Illyés e frigynek;~Gyászt 1427 2| setét holló-sereg~ Várna s Mohács térére~Feketén száll, 1428 2| Mohács térére~Feketén száll, s széles vala -~ Az elestek 1429 2| béhágott: -~ 75.~S hogy éjfél lett, - Somló 1430 2| A ki látta, rettegett.~S ugyanakkor a vár tornyán~ 1431 2| orsóját~ Fonalának szálival.~S most, hogy híre széjjel 1432 2| Bujasággal megfoghatni,~ S megtarthatni ezeket:~A szûzesség, 1433 2| pontjáig.~Boldog vala férj s feleség,~ Mint egymásnak 1434 2| Elvonúlva a világtól~ S az õ kötelékitõl,~Az emberi 1435 2| lõn~ Természete Eleknek;~S nagy lévén a bölcs Kálmánra~ 1436 2| fiát~ Bakacs úr a karjára,~S lelke szinte oda ömlött~ 1437 2| okos, jámbor, igaz,~ Jó s bal sorsban állandó.~Adja 1438 2| Az új polgárt az életbe~ S világba így avatta~Kálmán 1439 2| így avatta~Kálmán szíve, s könnyeivel~ Áldását rá 1440 2| Egymás meleg ölében;~S Kálmán fenn a vár ablakán~ 1441 2| Ossiáni dalokban~Várna s Mohács siralmait~ Mondá 1442 2| Mohács siralmait~ Mondá mély s bús hangokban.~ 1443 2| 19.~Lóra anya s gazda-asszony,~ Csupán 1444 2| Vélvén, mennynek angyala~S nem más, kinek a magasról~ 1445 2| 23.~Kálmán, a nagy s bölcs hazafi,~ Tartván, 1446 2| biztatta.~ 25.~S nem sokára el is jöve~ 1447 2| Meghasonlott honjára;~S majd Budáig tódúla már~ 1448 2| Egy csoportba állítá, -~S általölelt kedveseit~ Szívesen 1449 2| Hadd éréntse szívemet!»~S felvevé, s úgy megszorítá~ 1450 2| éréntse szívemet!»~S felvevé, s úgy megszorítá~ Kis fiát 1451 2| Isten veletek!» -~Mondta, s elment; véle Andor,~ Buda 1452 2| Könny-özöntõl ölében.~S mintha örök megválása~ 1453 2| fényében~Ezerféle forma s alak~ Lebeg vala szemében.~ 1454 2| is! -~Nem hisz meg jaj! - s azt mondja tán,~ Álnok 1455 2| hamis!»~ 46.~S valahány volt a cselédje,~ 1456 2| cselédje,~ Annyifelé küldötte;~S reménykedve, könyörögve~ 1457 2| Elszéledtek a cselédek, -~ S mindenegyik másfelé~Szorgalommal 1458 2| minden kis jegy~ A sólyomban s agárban~Ismérhetõkép lefestve, -~ 1459 2| maradt~ A kutya és a madár:~S a szép Lóra szemeibõl~ 1460 2| maradt~ A kutya és a madár,~S Lóra asszony szemeibõl~ 1461 2| Egyszerre felkerekedik, -~ S haza viszi hadait.~ 1462 2| Eloszlott a magyar had is:~ S jobb jövendõ fejébe’~Kiki 1463 2| Veszprimbe visz~ Devecserbõl s körérõl,~Egy csárda volt 1464 2| mind lovásza,~Andor ura s maga lovát~ A fûre kipányvázza.~ 1465 2| Már nem érez az hevet;~S a legszentebb érzésekkel,~ 1466 2| asszony-szív, -~ De csak magát s kényeit;~Õ magának Isten 1467 2| kényeit;~Õ magának Isten s világ,~ S ekként teszi 1468 2| magának Isten s világ,~ S ekként teszi tetteit.~Ha 1469 2| Töredékeny, mint a cserép;~ S mégis konok s mereven,~Zsémbes, 1470 2| cserép;~ S mégis konok s mereven,~Zsémbes, buja, 1471 2| Mutasd, ha van, arczádat!~S ha oly vagy, a milyt festettél,~ 1472 2| Énekedre, nyelvedre! -~S hol vetted, a mit okádál,~ 1473 2| Somló-várban~ Kértem szállást s kenyeret; -~Jó s dús urak 1474 2| szállást s kenyeret; -~Jó s dús urak a Bakacsok:~ Szegényt 1475 2| ezeret~Táplálnak õk; - s a mit tegnap~ Somlón láttam 1476 2| mit tegnap~ Somlón láttam s hallottam,~Az eszembe hozta 1477 2| mondottam.»~ 76.~«S mit láttál hát Somló-várban~ 1478 2| láttál ott?» (kérdé Elek,~ S minden szõre felállott,)~« 1479 2| Mint van Bakacs hölgye s fia? -~ Mit hallottál, 1480 2| testedet,~Mert az orrod s füled után~ Küldöm czinkos 1481 2| tovább!» ezt mormolta,~ S ez tovább így beszéllett:~ 1482 2| csattog, ropog~ Az ég, s a föld megrendûl,~Ugy rázkódik 1483 2| rázkódik meg Elek itt -~ S valósága felzendûl,~Dúl, 1484 2| Vizsga szemmel néz emez rá,~ S Bakacsot így szólítja:~ 1485 2| 86.~«Egy szép sólyom s egy szép agár~ Vagyon a 1486 2| most Somlón nála ül,~Férjét s kedvét fel sem vevõ~ Szerelmének 1487 2| úgy mond)~ A madárral s kutyával!»~ 1488 2| kutyával!»~ 90.~ S egy katona lép gyorsan ki~ 1489 2| Mintegy visszadobbana:~«Sólyom s agár az enyimek»~ (Kardját 1490 2| kiváltja.»~ 94.~S megrettenve a sólyomot~ 1491 2| sólyomot~ A férfi leoldozza,~S magát a már elfarkallott~ 1492 2| hívebbek nálánál!»~Sohajt Elek, s a sólyomot~ Karba õlti 1493 2| lánczánál.~ 95.~S megragadja paripáját~ S 1494 2| S megragadja paripáját~ S kantárt vet a fejébe,~S 1495 2| S kantárt vet a fejébe,~S elbõszûlve felugrik rá,~ 1496 2| Remeg, morog dühébe’;~S mint egy porszem a szélvésznek~ 1497 2| Hanyatt-homlok futtában,~S mint a szél, még két más 1498 2| Minthogy kötve lánczával,~S nem állhatván a lábain,~ 1499 2| érezi,~Hogy a madár körme s orra~ Karját már jól vérezi.~ 1500 2| Tikkadva lóg lánczáról, -~S most szegényt egy fityegõ