Kötet

  1   1|                        I. ÉNEK.~Mint az õzek az erdõben,~  A halak
  2   1|                I. ÉNEK.~Mint az õzek az erdõben,~  A halak a vizekben,~
  3   1|          lankadok, epedek;~Tudja jól az érzéketlen,~  Érte mennyit
  4   1|             dühös lángjait!~~1. Dal.~Az életnek tengerében~  Két
  5   1|             jobb ember könnyen vész.~Az ész ezer bajt okozó; -~  
  6   1|        Lelkem mindjárt megdobbant:~Õ az! félve rebegé szám,~  S
  7   1|           azt tartom én,~  Mindennek az eleje:~A sziv gyõzvén vagy
  8   1|              Nyilat lövell szívembe;~Az éj, gyújtván csillagait,~  
  9   1|                Veszedelmes lányodat;~Az erántam oly kegyetlen~  
 10   1|            is szeretem;~A gyönyörût, az egygyetlent~  Sohol sem
 11   1|             járok, hintve lépe,~Mint az árnyék, üldöz képe.~  Látom
 12   1|               Veszedelmet bocsátnak;~Az ércztorkok döbörögve~  Ezer
 13   1|             sánczolt szívedet,~Nézd! az inség, keserûség,~Érted
 14   1|              nem tudna felforralni~  Az én szívem melege?~Mit nem
 15   1|             nem tudna megfagylalni~  Az övének hidege? -~Számtalan
 16   1|          barát barátjától,~  Vérétõl az atyafi,~A birtokos birtokától,~  
 17   1|                 A föld alá bújnának.~Az ott - elébb bõségében~  
 18   1|            rég nyert meg szíved, -~  Az nincs többé, - már nem él.~
 19   1|           oda ágával.~Ott, hol elõbb az életnek~  Kénnye s kedve
 20   1|             Mindenfelõl kicsapának~  Az ínségnek árjai;~Mindenfelõl
 21   1|             mennyit emésztének~  Már az élet javából!~Mennyit, mennyit
 22   1|        Mennyit, mennyit elnyelének~  Az élõknek számából!~Embervértõl,
 23   1|              béke!~  Jõjj le hozzánk az égbõl!~A föld egész kereksége~  
 24   1|          egész kereksége~  Így kiált az ínségbõl.~Engeszteld a szörnyeteget, -~  
 25   1|           Boldog békességemet.~A mit az ész tilalmazott,~  Én arra
 26   1|          késõ most elmélkednem;~Csak az a mód menekednem,~  Hogy
 27   1|             Azok, elme szüleményi,~  Az ész elõtt becsesek;~Ezek,
 28   1|                Ki alkotod szívünket!~Az enyémet mért formálád~  
 29   1|           hogy inkább nem csinálád~  Az ércz-kemény vas-tagból? -~
 30   1|            vas-tagból? -~Bocsáss meg az esztelennek,~Ura ezen nagy
 31   1|                Ama patak csordogált,~Az ártatlanság ölében~  Életem
 32   1|              úgy folydogált.~Ez idõk az örökségbe,~Mint a vizek
 33   1|              jól magamat.~ ~30. Dal.~Az idõ mindenen kifog,~  Vele
 34   1|             S elborítván a világot~  Az éj komor sátora,~Ellepi
 35   1|               A nyúgalom ölébe dûl~  Az egész nagy természet.~Minden
 36   1|         Minden állat: járó s úszó,~  Az okos és oktalan,~Szelíd
 37   1|         levegõ madarai,~  A sas mint az ökörszem;~Sõt az, a mi nem
 38   1|            sas mint az ökörszem;~Sõt az, a mi nem is lehell,~  Nappal
 39   1|         Nappal mégis bántatik,~Éjjel az is nyúgalmat lel,~  Éjjel
 40   1|               Mind ezekért jutalmat.~Az indúlat tetememben~  Egy
 41   1|            mindenütt megtanítgatom~  Az echókat nevére.~Kivûle,
 42   1|               S kiverhetni fejembõl,~Az õ képét fejtegetni~  Kezdém
 43   1|           jég,~Megfagy a tûz, bomlik az ég, -~  Elõbb porrá hamvadok,~  
 44   1|              szép virág a szerelem~  Az életnek kertjében;~Ilyen
 45   1|           Ilyen nap, ily fejedelem~  Az örömök egében.~Boldog, kinek
 46   1|           fel ne vidítson.~Ily nehéz az én életem!~S mégis nem csak
 47   1|    szikláival~  Közölvén aggodalmim,~Az õ nevét sohajtozzák~  A
 48   1|    sohajtozzák~  A tengernek szelei;~Az õ nevét visszhangozzák~  
 49   1|           ugyan, a mit ott lel,~  De az öldös tégedet?»~Elképzelém
 50   1|              szeretne õ engemet;~  S az ész ekként dorgála; -~  
 51   1|               S a patakvíz öntözött.~Az erdõ elkomolyodott,~  Melynek
 52   1|          Komor felhõ terjeszkedett~  Az ég vidám kékjére;~Setét
 53   1|                A föld kies zöldjére.~Az éj szelíd asszonyának~  
 54   1|            Bús fúvalmak támadának,~  Az ég könnyét hullatá: -~A
 55   1|       Megsajnálna engemet.~~43. Dal.~Az ész váltig értekezett,~  
 56   1|            Csömört okoz a társaság~  Az én beteg szívemnek;~A kietlen
 57   1|             a sziv beszél,~  Ha tépi az indúlat:~Ott szeretem andalogva,~
 58   1|              nyavalyogva,~  Táplálni az édes kínt,~  Valamíg az
 59   1|              az édes kínt,~  Valamíg az éj nem int.~~45. Dal.~Ha
 60   1|              Soha meg nem térendõ;~S az én kedves ellenségem~  Mind
 61   1|          nagy, a mit szenvedek én!~  Az avúlt kín új kínt szül;~
 62   1|          vesztének indúlni;~Szeretni az ellenséget,~  Sõt imádva
 63   1|             tisztelni~Azt, ki szerzi az inséget,~  Sõt inséget ölelni: -~
 64   1|                 VI. ÉNEK.~Szerelem-e az, avagy nem,~  A mit érzek
 65   1|            ez a nagy mester;~Amor ez az édes mirígy,~  Az ily lator,
 66   1|            Amor ez az édes mirígy,~  Az ily lator, patvar szer.~ ~
 67   1|       kérdezed, óh barátom,~  Milyen az én életem? -~Még most is
 68   1|        harcza folyton foly még:~Csak az vagyok, a ki valék,~  S
 69   1|              vagyok, a ki valék,~  S az maradok, míg élek,~  Bár
 70   1|             s farkas egygyüvé fér,~  Az oroszlán nyúlat szûl -~  
 71   1|   felosztását~  A külömbség szerezi,~Az egész nagy teremtést hát~  
 72   1|                S halálosan lankadni;~Az örömbõl mérget színi,~Éjjel
 73   1|             Gyûlölöm én a világot,~  Az emberi nemzetet;~Gyûlölöm
 74   1|              ragyogó tüzes nap,~Mint az az ég boltozatján,~  Kitõl
 75   1|           ragyogó tüzes nap,~Mint az az ég boltozatján,~  Kitõl
 76   1|        Bámúlandó nagy mûvében~  Mind az mind ez; és a tûz,~Mely
 77   1|             Azt cselekszi a szívvel:~Az felolvaszt havat, jeget~  
 78   1|          Midõn kél, felébreszti;~Ez, az egész társaságot~  Felderíti
 79   1|    társaságot~  Felderíti s éleszti;~Az, az égnek szép kékjébõl~  
 80   1|             Felderíti s éleszti;~Az, az égnek szép kékjébõl~  Terjeszti
 81   1|           lángjával.~A miólta kivált az ég~  Az örök éj méhébõl,~
 82   1|              A miólta kivált az ég~  Az örök éj méhébõl,~Ily egy
 83   1|         Hirdesd, nyelvem, érdemeit~  Az isteni kegyesnek!~Zengjed,
 84   1|         Zengjed, lantom, kellemeit~  Az imádott kedvesnek! -~Az
 85   1|              Az imádott kedvesnek! -~Az õ kegyes, jó s nagy szíve~  
 86   1|            kegyes, jó s nagy szíve~  Az erkölcsök temploma;~Az alkotó
 87   1|               Az erkölcsök temploma;~Az alkotó legszebb míve,~  
 88   1|           sincsen több olyan mint õ,~Az õ lelke a teremtõ~  Legédesb
 89   1|       Felderûl a kedvetlen;~Hajlandó az akaratos,~  Meglágyúl a
 90   1|              csapodár ott állandó,~  Az irígység ott megfúl;~A fösvénység
 91   1|            és Gratiákat~  Lehell ott az egész táj:~Nincs tél, örök
 92   1|      durvaság;~A vén neki tüzesedik,~Az ifjú meglelkesedik,~  De
 93   1|           ott, - láttam én:~Érez ott az érzéketlen,~  Kinek kéreg
 94   1|            páva;~A habozó állapodik,~Az ész öszvezavarodik,~  Virággá
 95   1|   Mindannyiszor el-elillant~  Valami az eszébõl.~Ez az a kedves
 96   1|                Valami az eszébõl.~Ez az a kedves ellenség,~  Kit
 97   1|              õ~  A többit eltünteti.~Az éj tenger csillagai,~Midõn
 98   1|               Hol a havas kõszálai~  Az egekig merednek,~S feneketlen
 99   1|          Hosszan morgó fergetegben~  Az egész táj megdördûl;~Itten,
100   1|          Iszonyú tárgy borzogat;~Hol az örvény fenekébe~  Örök vak
101   1|          sûrûjébe~  Nem tekinthet le az ég;~Hol a barlangok gyomrai~  
102   1|        Kígyók s gyíkok fülelnek;~Hol az éjszak szélvészei~  Ordítnak
103   1|              Ordítnak s üvöltenek,~S az éjnek ijedelmei~  Félelmet
104   1|               Hol a sasok kiáltása~  Az útast megdöbbenti;~Hol a
105   1|              Huhogják panaszokat,~És az echók félelmesen~  Sokszorozzák
106   1|            keblemet!~Nagy cseppekben az inségnek~  Verejtékét izzadom,~
107   1|               Sorsomat tudtár’ adom.~Az ifjúság kellemeit~  Itt
108   1|               Itt húllatja termetem;~Az életnek örömeit~  E nagy
109   1|                E nagy sírba temetem.~Az okosság törvényei~  Megnémúltak
110   1|           nyila miként sebzõ,~  S mi az édes gyötrelem.~Nem úgy
111   1|          volt közöttem,~  A ki valék az elõtt,~  S a ki lettem,
112   1|            Elöl minden életkedvet;~  Az öröm fut elõled,~  Nyomorék
113   1|            varjak kárognak:~Közelget az év-enyészet,~Haldoklik a
114   1|                nem alhatom -~  Komor az éj s fekete;~S dühösködõ
115   1|             Szemmeredve nézek bele~  Az éj setét kormába;~Üvölt
116   1|       özönben áradoz? -~Mint nyomnak az aggodalmak,~Mint edzenek
117   1|         Lelket alig vehetek;~S pedig az az ellenségem,~  Kit imádva
118   1|             alig vehetek;~S pedig az az ellenségem,~  Kit imádva
119   1|              Borzogatják keblemet,~S az epesztõ nyár hevei~  Sütik
120   1|          Nincsen nyelvem, s kiáltok.~Az élettel tusakodom,~  S élni
121   1|             ha nevetek.~Ily zûrzavar az életem!~S ezt csak neked
122   1|         lenni~  És titkosan törõdni;~Az örömben részt nem venni,~  
123   1|                Nem derítik szívemet;~Az ifjúság múlatsági~  Nem
124   1|     seregében~  Búbánatnak eredek,~S az örömek örvényében~  Öröm
125   1|              mondhatni szerencsének;~Az örülhet életének;~  Öröm
126   1|            Önnön maga magát se,~Mert az ész õt fel nem éri,~  Hogy
127   1|            csak szívedet,~  Megtanít az tégedet.~~86. Dal.~Szíve
128   1|        Színben százszor változni;~És az eszét elveszteni,~  És a
129   1|         Szemöldöke szivárvány;~Szeme az est csillagzatja,~  Melle
130   1|            pihegõ márvány;~Láng volt az õ sohajtása,~Felhõs hajnal
131   1|            gólyának:~Csak óh! szívem az az árva,~Kinek a mell el
132   1|         gólyának:~Csak óh! szívem az az árva,~Kinek a mell el van
133   1|           magához hasonló.~~94. Dal.~Az a lelkes, nem tudom mi,~  
134   1|               A mi ragyog szemedben,~Az a gyönyörû valami,~  A mi
135   1|         gyülölség fáklyáját,~S ugyan az fellobbanthatta~  A szerelem
136   1|               a mi csak él,~  Minden az õ létének,~Jelét adja, bár
137   1|            Minden mellnek hangzatja,~Az egész föld ábrázatja~  Az
138   1|            Az egész föld ábrázatja~  Az örömöt mutatja:~Csak én
139   1|              mutatja:~Csak én vagyok az az árva,~A ki elõl el van
140   1|           mutatja:~Csak én vagyok az az árva,~A ki elõl el van zárva~  
141   1|            domb és lap;~Bíborral van az ég festve, -~  Be gyönyörû
142   1|              festve, -~  Be gyönyörû az estve!~Óh én lelkem! emelkedjél,~  
143   1|            Hegyeken túl s völgyeken;~Az ég azon tája felé,~  A hol
144   1|            és nagy országban,~  Mely az egész világban~Nevezetes
145   1|         képzelõ-erõ! -~Gyönyörködvén az estvében,~  Ott sétál most
146   1|              fû sem lapúl el,~Melyre az õ szép lába hág, -~  Ott
147   1|           repdeznek.~Miként lép õ! - az istennék~  Lépéseket úgy
148   1|         Esmerd meg hát nagyságodat~  Az én kicsinységemben,~  Tökélletlenségemben.~~
149   1|           103. Dal.~Vizen, földön és az égben~  Minden hang elenyészett,~
150   1|           idõ, hogy könnyemet~  Csak az öröm folytatta;~Hogy virágzó
151   1|             virágzó tetememet~  Csak az öröm mozgatta;~A szerelmet
152   1|             Mint a török vagy tatár.~Az ész bármint ostromolja,~  
153   1|             tûzforrás fakadott,~Mely az egész tetememben~  Sebesen
154   1|            Mint vidítá s lelkesíté~  Az idõ s hely kedveit,~  A
155   1|           Gyönyörû két szemében.~Már az tehát lehetetlen,~Hogy egészen
156   1|           sok bajból egy készülve,~  Az a kínos szerelem,~  Melyet
157   1|         Elmém távol képzeli~Most itt az õ tekintetét,~  S szívem
158   1|            116. Dal.~Egy szép estkor az erdõben~  Búmnak én írt
159   1|              azt gondolod? -~Valóban az! Lesz-e hát már~  Valahára
160   1|              Rózsaillat lehellete,~  Az arczája rózsaszín, -~  Ennyi
161   1|              félek,~  Meg nem jobbúl az soha.~Ne sírj, ne sírj,
162   1|              tavasz a füvekben,~  És az õsz a gyümölcsben.~Bája
163   1|       köveket~  Érdemével a gyémánt.~Az õ maga-viselete,~  Mozdúlása,
164   1|        Lábainak lebegése,~  Melylyel az észt leveri,~Teste minden
165   1|       nemzése;~Ajakinak mosolygása~  Az egeknek nyilása;~Szeme minden
166   1|              minden fûszál,~  Melyre az õ lába hág.~E hatalmas báj-seregnek~  
167   1|      Megtestesûlt gyötrelem -~  Átok az ily szerelem.~~122. Dal.~
168   1|             inkább, ha kivághatnám~  Az õ képét szivembõl!~Hanyatlik
169   1|             búm csak nem távozik;~És az órák elreppennek,~  De sorsom
170   1|      volkánok kifáradnak, -~  De nem az én tüzeim;~Folyók, tavak
171   1|          tavak kiapadnak, -~  De nem az én könnyeim;~Erdõk, mezõk
172   1|                Gyámolítná lelkemnek:~Az, a ki feltámaszthatna,~És
173   1|       magamnak visszadhatna,~  Hajh! az nem hall engemet -~  Zúzd
174   1|              által kínomat,~Esztendõ az esztendõnek~  Adja által
175   1|   esztendõnek~  Adja által sorsomat;~Az újságok megavúlnak, -~  
176   1|         ereit~  A keservek megvevék;~Az életnek gyökereit~  A bú
177   1|       csontjaimban~  Egygyenként hal az élet -~  Annyi remény mivé
178   1|           ereje? -~Sem a szívem, sem az eszem,~  Sem lelkem nem
179   1|             Mert a kínom hiszen õ,~  Az imádott öldöklõ.~~135. Dal.~
180   1|          Ragadj el, oh phantasia!~Te az égnek tündér fia,~  S teremts
181   1|         hagytam szívemet.~~136. Dal.~Az én lelkem mélyen vagyon~  
182   1|            tudok még.~S ez fõ pontja az inségnek,~Az emberi szegénységnek:~  
183   1|            ez fõ pontja az inségnek,~Az emberi szegénységnek:~  
184   1|              emberi szegénységnek:~  Az életet sokalni~  És nem
185   1|         legvígabb múlatságban,~  Hol az öröm bút enyészt;~A legnyájasb
186   1|       nyújtott~  Inségemnek követje;~Az esõ nap földhez sújtott~  
187   1|            kivül nyomozom,~Holott én az ellenséget~  Kebelemben
188   1|              Kebelemben hordozom.~Ez az örvény feneketlen;~Nincs
189   1|            Fene túrja szívemet:~Hogy az echók felrettennek~  És
190   1|            Amor szülõi,~A félelem és az aggság~  Voltak az õ emlõi:~
191   1|        félelem és az aggság~  Voltak az õ emlõi:~Mert mindég kér
192   1|                A vérontás megszünék;~Az egész föld megbékéllett.~  
193   1|               A végtelen tengerre, -~Az idõ elkomorodott -~  Barnúlt
194   1|         Barnúlt a víz, - s egyszerre~Az ég sarki megdördültek,~  
195   1|              a part felé tolyongnak.~Az orkánok le-lecsapnak~  Egy-egy
196   1|             mit Amor csak halaszt,~S az idõ meg nem adhatott,~  
197   1|          Lassanként elszenderedtek~  Az ordító fúvalmak;~Lassanként
198   1|                151. Dal.~Gyenge szer az ember szíve,~  S mégis mennyi
199   1|             S egészen kimeríthetné~  Az emberszív fenekét,~  Ezer
200   1|              a nemzetek,~  Kezet fog az ellenség; -~Csak én - én!
201   1|              elõször láttam én õt,~  Az elfelejthetetlent,~Õt, a
202   1|           Csikorog a rengeteg;~Dörög az ég, - fél, a mi él, -~  
203   1|          Látnom õtet és szeretnem,~  Az ész bár mit tanácsolt,~S
204   1|           alatt ily szerelem,~  Mint az enyém, nem lángolt;~Ily
205   1|             gyötrelmek;~  De mind ez az enyémhez~  Hasonlítva -
206   1|              vonásait;~Minden képben az övének~  Keresgélem bájait;~
207   1|              vagyok már ezeken.~Amor az, ki konkolyt vet~  Életünknek
208   1|             vagyunk,~Míg éretlen még az agyunk;~  Vagy mikor ez
209   1|               Dal.~Egy csillag sincs az egekben, -~  Komor az éj,
210   1|          sincs az egekben, -~  Komor az éj, s a szél fú;~S engem
211   1|         esmérem én szívedet,~  Jóság az és kegyelem:~Sajnálod te
212   1|                Be gyönyörû jó lenne!~Az egygyiknek szerencséje~  
213   1|               172. Dal.~Téged látlak az egeknek~  Magas, tiszta
214   1|        ellenséged -~  Téged a szív s az ész ver.~Oh! hogy e két
215   1|         Vajon hát mért nem sziveli~  Az én lantom hangjait?~Eratóm,
216   1|      naponként közelebb hoz~  A sors az õ honjához.~Kínjaimnak forrásához,~  
217   1|        Halálos nyílt lövellenek~  És az észt megfagylalják.~Tekintet,
218   1|                A követ is élével,~És az éjt megvilágítná~  S felderítné
219   1|               Ezer gyûrût formáló,~S az észnek oly veszedelme,~  
220   1|        minden csinálmányok,~  Legyen az hang vagy írt kép.~Kebel,
221   1|          vagy írt kép.~Kebel, melyen az életnek~  Legédesb reményei~
222   1|             Barátság és a szûzesség,~Az alázat s tûredelem~  S az
223   1|            Az alázat s tûredelem~  S az angyali kegyesség~S minden
224   1|            soha kétségbe;~Elme, mely az igazsághoz~  Szint oly bátran
225   1|     szárnyait;~Ki egészen kimeríti~  Az érzemény forrását~És magával
226   1|           megragadván a lelkünket,~  Az égbe felemeli;~A ki saját
227   1|     nagyságának.~Ének, melyben magát az ész~  Gyönyörködve megissza,~
228   1|          Táncz, a melynek érzésére~  Az öt érzék nem elég,~S tökélletes
229   1|            szebb még,~Megérlelvén õt az idõ -~  Gõgösebb is tán,
230   1|     Kiáltástok fel nem hat -~  Káiné az áldozat.~~
231   1|             a testnek hervadása~  És az élet tünése; -~Hogy örömink
232   1|              számtalan félelmekbõl~  Az vala leggyötrelmesb,~A számtalan
233   1|            számtalan gyötrelmekbõl~  Az vala legsérelmesb,~Hogy
234   1|              andalog? -~S mint a köd az ég tisztáját,~Ugy borítja
235   1|               Tudja szívem tájéka)~S az isteni kellemeknek~  Még
236   1|              patak! életemnek~  Mint az hajdan foly vala,~Igaz képe,
237   1|               A mezõnek közepén;~Te, az idõk repûltében~  Annyi
238   1|            Ki mindent élésre hítt,~S az állatok örömibõl~  A bús
239   1|              Üdvezíté szerelmemet:~  Az égbe felemele,~  Hol Psyche
240   1|            Becsületnek gyilkossai,~  Az erkölcsnek gyötrelmi,~Az
241   1|             Az erkölcsnek gyötrelmi,~Az ifjúság áspissai,~  Teremtésnek
242   1|         ragyás, aszott bagoly,~  Te, az erkölcs Parcája,~Ki mindent
243   1|      Érzeményi szívemnek!~Lakozzatok az örömben,~Melyet Amor nem
244   1|            velünk!~  Mint szédelgett az agyunk!~Miként feszûlt s
245   1|          lélekzetünk,~Elfúl, véltük, az életünk, -~  A pamlagra
246   1|              Eltörlötték inségemet~  Az örömek kinn és benn:~Úgy
247   1|           életemet,~  Mint a gyermek az ölben;~Örömadás, örömvétel, -~  
248   1|             Ha már itt is égig hág~  Az emberi boldogság.~~13. Dal.~
249   1|              tengernek,~Ember lészen az embernek~  (Ádám ólta így
250   1|            Volt minden béterítve,~És az élet csömörével~  Minden
251   1|            De most minden örömöt ád!~Az is, ez is, a te munkád,~  
252   1|      szerettetem;~  Másként jár most az idõ,~  Miólta már enyém
253   1|             keveset! -»~S ha oda hág az érzemény,~Honnan tovább
254   1|             Mindent igért czéljánál,~Az ember, e lelkes por, még~  
255   1|              már majd öszvecsaptak~  Az inségnek árjai~Fejem felett; -
256   1|            hoztak, hol már teljebb~  Az emberszív nem lehet;~Ezen
257   1|            Fejjünk, a mit fejhetünk;~Az életnek örömibõl~  Éljünk,
258   1|            és gyümölcs, -~  Imígy él az igaz bölcs.~~I. ÉNEK.~Végre
259   1|            Ezer más bûn termõje.~Hol az isten tiszteletét~  Haszon
260   1|              haza szent szeretetét~  Az elfajúlt neveti.~Hol az
261   1|              Az elfajúlt neveti.~Hol az igaz, a nagy, szép s jó,~  
262   1|             Mint Évának kígyója.~Hol az arczák mosolyognak,~  Midõn
263   1|             Midõn a szív mérget fõz;~Az igazak nyomorognak -~  Mert
264   1|            Elhervadnak rendében.~Hol az erkölcs kellemérõl~  Fennen
265   1|             sasnak sas fajzatja.~Hol az ifjú megvénhedik,~  Még
266   1|           Korán lesznek remekek.~Hol az élet szükségeit~  Csak fényûzés
267   1|         gyomrából gyûlöli,~De félvén az erõsebbet,~  Tömjénekkel
268   1|              kinyilt virágnak~  Ezer az õ mirígye,~Úgy minden kis
269   1|              kis boldogságnak~  Ezer az õ irígye.~Hol a villám,
270   1|                Medusa-kép arczája;~S az embernek és dolgának~  A
271   1|        barátság tettetés,~Gorombaság az igazság,~  A méltóság megvetés.~
272   1|           Hol a jó is hamar kábúl,~  Az örvény elragadja;~Ritka
273   1|              voltam:~Itt vagyok most az enyémben,~  A magamé egészen,~
274   1|      megtekerve~  Politika kérgével.~Az egyszerü természetet~  Mesterség
275   1|              a roppant palotákban,~  Az únalom ólomja.~Nem rabja
276   1|             a lélek, sem a test;~Itt az ember, egy a másnak~Nem
277   1|             kevés, ki megállhatja,~  Az erõs szív, ki nem fél.~Innen
278   1|           kevés él!~Mint kerûlik azt az útat,~  S követi csak ezred
279   1|             megint amazt, -~  De még az sem lesz elég.~Mint álmodnak
280   1|              És - bitang a jelenlét.~Az arany mint uralkodik~  Egész
281   1|           Mint vezérli a világot~  S az egész embernemet;~Miként
282   1|          vesz~  Egy órának kedvével.~Az ott - mint gyûjt gazdagságot,~  
283   1|            Ingyen adja, nem pénzért.~Az ott - mind felfújja magát~  
284   1|                mind felfújja magát~  Az udvarnak porában,~Kevélyen
285   1|          Kevélyen feltartja nyakát~  Az aranyos igában.~Mint kérkedik
286   1|                A szerencse színében.~Az szidja ott a koronát,~  
287   1|             A felséget és bibort;~Ez az ekét és boronát,~  Szegénységet
288   1|         birván a világot,~  Vágyának az sem elég.~A nagy isten szép
289   1|     gerjedelme~  Gyötrõ maró féreggé~Az emberben ember által -~  
290   1|            rosszat szül,~  Legfenébb az irígység.~Innen nézem, miként
291   1|            Javít vagy ront százokat:~Az emberek lelkeikkel~  Oly
292   1|           napom,~  (Pedig mennyit ád az ég!)~Sokkal többet és jobbat
293   1|        többet és jobbat nyom,~  Mint az olyan dicsõség. -~Itt vizsgálom,
294   1|            Te maradtál meg egyedûl~  Az embernek Édenbõl:~ A bölcs
295   1|             Szerte tárva lobognak!~S az élet ércz-gyilkolói~  Szerte
296   1|         Szerte mordon morognak! -~De az égnek védelmében,~Fészke
297   1|         órája,~  Melyet irígyelhetne~Az ég maga, ha hozzája~  Még
298   1|          Midõn látom, mint tudja õt,~Az egyedül bennem élõt,~  Szívem
299   1|       kaszási~  Már utólsót vágának;~Az árnyékok óriási~  Hosszúságra
300   1|        mostan~  Lelkem gondolatinak,~Az éléshez nyílt útjok van~  
301   1|            most a természet,~  Szebb az erdõ és mezõ;~Bennem új
302   1|                 Hogy életünk mértéke~Az érzés s az elmélkedés,~  
303   1|           életünk mértéke~Az érzés s az elmélkedés,~  Mint létünk
304   1|              létünk fõbb értéke;~Hát az érzõ s gondolkodó~  Többet
305   1|              a tartományok,~Bomlanak az alkotványok, -~  Lízám!
306   1|                Kitanúltam váltig én:~Az õ csalárd reményeit,~  Ama
307   1|               A szerelem boldogsága,~Az életnek vidámsága~  Csak
308   1|           míg eredben~  Könnyen foly az ifjú vér,~Boldog vagy te! -
309   1|              ilyen nem léssz,~  Mert az idõ majd megvesz;~S ha utóbbra
310   1|       boldogság keblemben.~~47. Dal.~Az, kinn nyargal szágúldozva,~  
311   1|             Nem fizetett szívével. -~Az igazság súgáriban,~A nagy
312   1|              mellette nem érzem én~  Az idõnek folyását;~Nem sejtem
313   1|             sejtem én, vele élvén,~  Az ifjúság múlását;~Karjai
314   1|              nap, és ragyogjon,~Mint az, erõt adjon, vegyen,~  S
315   1|             A kelõ nap lövelli már~  Az õ tûz-súgárait,~S önti a
316   1|            önti a kinyúgodt földre~  Az életnek árjait:~Tünnek fénye
317   1|         Tünnek fénye s lángja elõl~  Az éj setét kormai,~Az ég tenger
318   1|           elõl~  Az éj setét kormai,~Az ég tenger csillagai~  S
319   1|         minden~  A kelõ nap tüzébõl.~Az éj sûrû homályában~  Nem
320   1|              pacsirták csicseregve~  Az egekben lebegnek;~A verebek
321   1|              S elméjének gondolati~  Az egekbe vivének.~Lúdak, réczék
322   1|       Elterûlve pendelye.~Látván ezt az éhes borjú~  S féltvén kövér
323   1|             negédes, pajkos lovász~  Az abrakot rostálja,~S almás
324   1|          minden ló iszik.~Rezzegetik az akolban,~  Kezeikben a sajtár,~
325   1|             figyelmez s néz~  Reájok az egész nyáj,~Hogy felkapott
326   1|           alattok,~  S majd bészakad az agyok;~Míg a pásztor, ki
327   1|              tegnapnak terheit,~Õket az ekéhez hajtja,~  S befogván
328   1|          ekéhez hajtja,~  S befogván az igába,~Szól és belé kapaszkodik~  
329   1|           forró hálát~  Repítvén-fel az égbe.~A galambok seregesen~  
330   1|          megolvadva,~Dölffel csoszog az udvarban,~  Szidalmakat
331   1|        játszik s ingatja;~Látván ezt az agárkölyök,~  Csudálja és
332   1|           zengem dalaim;~Természetes az életem,~Természetes versezetem;~  
333   1|              A szerencse kebelében~  Az ott, - mégis szomorog? -~
334   1|               A dicsõség súgáriban~  Az ott, - mégis kedvetlen? -~
335   1|         bennünk önmagunkban~  Vagyon az õ források; -~Minden egyéb,
336   1|           teheti óráimat~  Hosszakká az únalom:~Lovag, gyalog járogatván~  
337   1|               Minden árnyék és álom,~Az élet csak keblünkben vér, -~  
338   1|            Örömmé vált gyötrelmem,~S az örömek özönében~  Uszik
339   1|          terméketlen,~  Elvész benne az életmag:~Érzékenység a nemzõje,~
340   1|                62. Dal.~Mint egy nap az esztendõben,~  Mint a madár
341   1|         fejünket; -~De mász, sõt áll az ideje,~Kinek üres szíve
342   1|            feje; -~  Jobb, ha nem él az olyan,~  A kin ilyen átok
343   1|          Éljük (dorgálni ki meri?)~  Az ifjúság örömit,~Míg a vénség
344   1|          agyunk, -~  Mert eljön majd az idõ,~Hogy megtompúl az érezet,~
345   1|          majd az idõ,~Hogy megtompúl az érezet,~S egyedül az emlékezet~  
346   1|       megtompúl az érezet,~S egyedül az emlékezet~  Lesz öröme szívünknek~  
347   1|             És tulajdon kellemének~  Az öröme s érdeme, -~A szívnek
348   1|            kezdete létemnek;~De csak az volt az eleje~  Valóságos
349   1|            létemnek;~De csak az volt az eleje~  Valóságos éltemnek,~
350   1|                66. Dal.~Ha nem érnek az elmével,~  Óh vers, ólom
351   1|        Fülemile, zengésed.~~67. Dal.~Az emberszív, valamíg vér,~  
352   1|           már erre mehete.~~68. Dal.~Az elsõ csók ajakiból~  Mint
353   1|       Gondolatba lobbant fel.~S mint az árnyék a szálfáknak,~A nap
354   1|         szívem oly hive,~  Oly hivem az õ szive.~~69. Dal.~Ha úgy
355   1|             S gyakran ennek birtoka,~Az õ rövid tartásában,~  Hosszú
356   1|           tartásában,~  Hosszú búnak az oka.~Gondolj szíved- és
357   1|           rét virágai,~  Hervasztván az õsz szele;~Némák berkünk
358   1|               Sárgúl a fák levele! -~Az ifjúság kellemei,~  És tüzei
359   1|       kellemei,~  És tüzei s kényei,~Az életnek örömei,~  Reményei
360   1|       pusztúl a domb és lap; -~  Itt az õsz! de legyen bár, -~  
361   1|          magát nem becsüli.~Bizonyos az, hogy hiános~Ember, a ki,
362   1|              tehet szert;~  Sajnálom az oly embert.~~74. Dal.~Szerelemrõl,
363   1|            Írja halom-verseit;~Hanem az, ki, ha lelkében~  Gondolatok
364   1|            Kiben a vers így terem,~  Az énnékem emberem.~~
365   1|          tulajdon bûbájával,~  A mit az ész alig hisz,~  Játszva
366   1|             Szépre, nagyra buzdítja;~Az elmét megélesíti,~  A lomhát
367   1|                 A lomhát megindítja;~Az ércz-szívet meglágyítja,~
368   1|         megkedvelteti;~  Terjed benn az értelem, -~  Istenség a
369   1|              a szerelem!~Nála nélkül az emberség~  Itt örömöt nem
370   1|           Kicsal minden tehetséget~  Az emberbõl bájával;~Betölt
371   1|             Oly tetõre vezeti,~  Hol az mennyét élheti.~Palotává
372   1|        élheti.~Palotává varázsolja~  Az alacsony kalibát;~Veszélyeket
373   1|         síron is diadalmas; -~  Mint az öröm karjába,~  Úgy dõl
374   1|       lépéseit~  Õ indítja s vezeti;~Az õ ezer nemzéseit~  Õ neveli
375   1|              meredne még:~  Szerelme az istennek~  Ada létet mindennek.~~
376   1|            dolgomnak.~~77. Dal.~Mind az, a mit a halandók~  Szerencsének
377   1|             szívnek nyúgalmat ád~  S az életre áldást hoz;~Mely
378   1|              ész! külön két kalaúz~  Az embernek éltében;~Boldog!
379   1|         egygyeznek, -~  Ez jobbra, s az balra megy;~S mikor már
380   1|              már nem ellenkeznek -~  Az embernek már mind egy.~Gyakran,
381   1|             mind egy.~Gyakran, a mit az ész javall,~A szív kínnak,
382   1|             A mit pedig ez szível,~  Az azt másként veszi fel.~~
383   1|            Midõn a nagy palotákban~  Az únalom ásítoz:~Pedig miként
384   1|            kedvet nem ejt,~  Ez így, az úgy történvén,~  Bölcsnek
385   1|             azt mondom én.~~83. Dal.~Az örökké nyughatatlan,~  Kit
386   1|           Jobb remények fejébe:~Mert az ember házi állat;~ S bár
387   1|          mint nyomják itt a vállat~  Az életnek terhei,~  Tûrhetõbbek
388   1|          dúsabb, kellemesb;~És ha ez az érdem-mérték,~  Én nálamnál
389   1|      nálamnál érdemesb;~A mit tudok, az is csekély,~  Minden ember
390   1|          Alusznak a szívekben, -~Mik az édes kínhoz képest,~  Mely
391   1|              szeretnek!~~86. Dal.~Te az idõk tengerébe~  Már már
392   1|          Legjobb öröm termõ két ág~  Az életnek fájában:~E két ágnak
393   1|            Azt Hymenné nevelni:~Több az, a mit életedbe~  Mindég
394   1|       szerelmünk nemesb fajtú:~  Ezt az inkább tüzeli;~Jó s balsors
395   1|          Hidegen, - mint egy kõszál;~Az az asszony-természetnek~  
396   1|       Hidegen, - mint egy kõszál;~Az az asszony-természetnek~  Vagy
397   1|                Vagy nem is férfi már az.~~96. Dal.~Ki egy szép s
398   1|            föld nem hoz;~  Nem terem az agyagban,~  Hanem feljebb
399   1|     csillagban.~~97. Dal.~Esmérd meg az embereket~  Minden természetekben,~
400   1|            ifjú! s szedj kincseket~  Az õ szegénységekben;~Gyûjts
401   1|        Gyûjts magadnak bölcseséget~  Az õ bolondságikból,~Jóságot
402   1|             Jóságot és szelídséget~  Az õ gonoszságikból;~Tanúld
403   1|              vér-tengereken,~Segítni az embereken,~  Áldott Béke! -
404   1|             Egek! egek! mit látok? -~Az egész nagy természetben~  
405   1|               Bájolva megihlétek.~Mi az ember nélkûletek?~  Mi a
406   1|            ezek csak történetek,~  S az ember csak vér-gyümölcs.~
407   1|         ember csak vér-gyümölcs.~Mik az ember örömei,~  Ha nem vagytok
408   1|               Vagy száraz a vígaság.~Az elmének szebb lángjai,~  
409   1|            Általatok könnyebbûlnek~  Az életnek terhei;~Nemesednek,
410   1|      Musáknak, nélkületek,~  Csekély az õ érdemek;~Általatok és
411   1|         vadak a nemzetek,~  Értetlen az emberség:~Ti szereztek kedvességet~  
412   1|             Csak boldogok lehessünk.~Az egy egész szép termetnek~  
413   1|             S édes öröm-magot vet; -~Az a tiszta szeméremnek~  Elpirúló
414   1|               Mely soha nem dagadoz;~Az alázat és alkalom,~  Mely
415   1|             Mely porig nem hajladoz;~Az az önnön kelleminek~  Ártatlan
416   1|          Mely porig nem hajladoz;~Az az önnön kelleminek~  Ártatlan
417   1|    kelleminek~  Ártatlan nem tudása;~Az az önnön érdeminek~  Ön
418   1|              Ártatlan nem tudása;~Az az önnön érdeminek~  Ön magába
419   1|       hangjai;~Cicerónak beszédjei~  Az egybe gyûlt Romához;~Lízám
420   1|              lélek s test kellemi;~S az életnek nagyobbodnak~  Örömei
421   1|             nem sejt,~  Mit nem hisz az emberszív!~S az emberész
422   1|             nem hisz az emberszív!~S az emberész hol nem jár s fejt! -~  
423   1|            piczinyt több - semminél.~Az igazság mértékével~Kebelünkben
424   1|     Kebelünkben kevés kél el:~  Csak az erkölcs s szerelem~  Megnyugtató
425   1|    szándékában~  Emelkedve két halma~Az érzemény hullámjában -~  
426   1|           szívem akkor?~Istenné lett az ember-por; -~  Szerelmem
427   1|            Megköttetett már vele.~Ez az, a mit megmenthetett~  Temérdek
428   1|         gúnyolt ritkaság.~~110. Dal.~Az egész nagy természetbe’~  
429   1|                A víz folyó tükrében,~Az ég tiszta zafirjában,~  
430   1|             tartja, hogy mind elvész~Az a sok szép és felséges,~  
431   1|             A mit érzünk keblünkben;~Az isteni s dicsõséges,~  A
432   1|             Itt - egyedül a szerelem~Az az öröm-fejedelem,~  Ki
433   1|                egyedül a szerelem~Az az öröm-fejedelem,~  Ki létünk
434   1|        reményi~  Érlemetre mehettek;~Az könnyen lecsendesíti~  Egyéb
435   1|    lecsendesíti~  Egyéb indúlatjait,~Az könnyen kielégíti~  Többi
436   1|           bölcs örömnek hív,~  S még az ég is jóvá hágy,~Emberek,
437   1|                Mert isteni érzemény:~Az ég ellen tenni vétek;~Oh!
438   1|           sebesebben~  Repûl - repûl az idõ;~Veszve, ha mi elmúlt
439   1|              mi elmúlt ebben,~  Mert az vissza már nem jõ:~Életünk
440   1|            repûl - repûl,~  Egyaránt az idõvel;~A nap, mely ma homályba
441   1|         szedjük rózsáját.~~118. Dal.~Az öröm egy kényes virág,~  
442   1|              szegény õ;~Sõt élet sem az élete -~  Egyképpen él a
443   1|                Egyképpen él a fával:~Az embernek természete~  Hozza
444   1|             fitymálja:~Mind ez, mind az csalatkozik,~Mert mindenik
445   1|             a szerelem~Ég, tisztelje az értelem:~  Hogy a mit szült
446   1|              csekély örömeit~  Emeli az s szépíti~E föld tenger
447   1|          elõttünk fáklyával áll;~  S az meg akkor sem hágy el,~  
448   1|              csomóba gyûltenek,~Hogy az élet rózsájának~  Kebelében
449   1|           Szeretek én nyár hevében~  Az erdõben rejtõzni,~És susogó
450   1|             úgy reppennek,~Súgárához az istennek~  Háláim az áldásért,~  
451   1|       Súgárához az istennek~  Háláim az áldásért,~  Melyet rám is
452   1|                A szabadba kilökni;~S az illatos levegõben,~Harmat-gyöngyös
453   1|              trónusról;~Így tesz jót az emberekkel~  Egy nagy lélek
454   1|           Egy rémítõ szörnyeteg, -~  Az égi nagy fergeteg;~Mint
455   1|             kopóim harangoznak,~Hogy az erdõk riadoznak, -~  S vadat
456   1|      szivemben~  Bizonytalan fakadoz~Az érzemény, s kebelemben~  
457   1|      lelkemnek;~Ezek gyönyörûségei~  Az én boldog éltemnek; -~De
458   1|          öszveég -~  Ott a mink van, az elég.~~128. Dal.~Ezt a roppant
459   1|            körûl s vizsgáld meg,~Ezt az örök szép keletet:~  Ég
460   1|           Egymást tartja s neveli: -~Az örök nagy szeretetnek~Míve
461   1|          mindennek élete.~~129. Dal.~Az életnek tengerében~  Minden
462   1|              amúgy hisz:~Ez Marshoz, az Parnassusra,~  Ez Gnidosba
463   1|               Ez Gnidosba igyekszik;~Az Mammonra, ez trónusra,~  
464   1|             Mammonra, ez trónusra,~  Az nagy névre törekszik.~Ezek
465   1|              Alig nézi magát körül~  Az ember e világban,~Itt létének
466   1|             Benne van a halandóság~  Az életnek magvában;~Benne
467   1|            Mint azt árúl, és megvesz~Az oktalan fiatal kor.~  Elmélkedj,
468   1|              szerelem.~Ezt megintlen az táplálja,~A mi becsét végig
469   1|            mind halálig állandó: -~  Az igaz, szép, nagy és jó.~~
470   1|       Folyton-folyva bár folyjanak~  Az idõnek órái;~Fogyton-fogyva
471   1|       Fogyton-fogyva bár fogyjanak~  Az ifjúság rózsái;~A test ámbár
472   1|             test ámbár zsugorodik~És az élet alkonyodik; -~  Ti
473   1|           ifjan maradtok.~~134. Dal.~Az öröm úgy nevelkedik,~  Mint
474   1|            Élésére magának;~Megszedi az éretteket~  S magvát veszi
475   1|           veszi javának:~A csömör és az únalom~S más kártékony,
476   1|             óh kegyes ég!~~137. Dal.~Az életnek tengerében -~  Fáj!
477   1|               Hajód, kába ifjúság! -~Az egészség árboczfája~  Elroncsolva,
478   1|          nemnek:~S nem csak nem kecs az érdemnek,~  Hanem hiba s
479   1|          Öröm helyett bút táplál -~  Az, szegény, rossz karban áll!~~
480   1|           tud kötni szövetséget, -~  Az, igazán nem szeret:~Önnön-magát
481   1|          Önnön-magát fel sem veszi~  Az igazán szeretõ;~Boldogságát
482   1|            szeretõ;~Boldogságát csak az teszi,~  Ha boldoggá tehet
483   1|           kettõ ha van!~~144. Dal.~S az istennek akaratja,~  Hogy
484   1|             gerjedelme szívünknek:~S az örömnek a szerelem~  Legbizonyosb
485   1|             és terh,~S minden, a mit az idõ hoz,~  S porban lel
486   1|                S szemén általtörének~Az oly soká titkolt tûznek~  
487   1|          mérkéld, óh balgatag ész!~  Az érzelmek örvényét;~Arra
488   1|             törvényét;~Ne rostálgasd az életnek~  Örömeit, kedveit,~
489   1|              A ki ezt nem mondhatja,~Az létet bal órában vön,~  
490   1|             Egy nap fényes pompában,~Az ébredõ görögöknél~  S félvilágos
491   1|             Homer dicsõ geniusa! -~S az egész föld Parnassusa~  
492   1|            csuda természetet,~S benn az embert és életet~  Milyen
493   1|                A sors örök könyveit:~Az indúlat szélvészében~  Az
494   1|            Az indúlat szélvészében~  Az életnek rendjeit,~Miként
495   1|         itteni~  Napalatti laktában,~Az ember õ portestével~És mennyei
496   1|   természetet~  Szép egyûgyûségében,~Az embert és az életet~  Természetes
497   1|         egyûgyûségében,~Az embert és az életet~  Természetes szépében,~
498   1|         Egyet mint tesz százezerré~  Az öröm s bú nemében,~S végre
499   1|            lesz egy tengerré,~  Mely az élet földjében,~Zajgó tüzes
500   1|             titokban,~S szerelmemnek az örömtár~  Pompájában nyitva