Kötet

501   1|             Igazságnak, valóságnak~  Az ész bár mit tart és hív,~
502   1|             ész bár mit tart és hív,~Az emberi boldogságnak~  Próbaköve
503   1|               Próbaköve csak a szív:~Az észnek e föld szûk határ,~  
504   1|        észnek e föld szûk határ,~  S az emberbõl ki-kivág,~S a múlandóság
505   1|        múlandóság felett jár,~  Mert az éggel rokonság.~De a földdel
506   1|              a földdel rokonabb szív~Az emberhez mindenkor hív,~  
507   1|           Kárhoztatod, átkozod;~Csak az égnek boltozatit~  Formálod
508   1|           embert ki bölcsnek mond,~  Az, mint ti, szint oly bolond.~~
509   1|            De leginkább barátkozik~  Az érzékeny szívekkel~  S az
510   1|            Az érzékeny szívekkel~  S az értelmes lelkekkel.~~156.
511   1|               157. Dal.~Éljük, éljük az életet!~  Ám de éljük eszünkkel;~
512   1|             tegyünk el.~Éljük, éljük az életnek,~  Örömeit, kéjeit;~
513   1|    természetnek~  Boldogító kedveit:~Az ég maga javalja ezt;~Az
514   1|              Az ég maga javalja ezt;~Az élésre maga gerjeszt:~  
515   1|          szerelmiben~  Lehessen csak az boldog)~Jónak, rosznak cseréjében~  
516   1|              A sors soha ki nem fog.~Az udvarnál, a pompában~  Megtarthatja
517   1|            fenn nem akadnak~  Kedvei az ilyeken:~Míglen szívem való
518   1|             való jót él,~Nem ingerli az ily füst s szél;~  Nem kell
519   1|            töltõ báb.~~162. Dal.~Míg az élet tavaszában~  Szívünk
520   1|             mi élet s élelem, -~  Mi az, ha nem szerelem?~~164.
521   1|         belõl esmér,~  Azt únni vágy az ember;~Az emberszív, az
522   1|              Azt únni vágy az ember;~Az emberszív, az embervér~  
523   1|              az ember;~Az emberszív, az embervér~  Állhatatlan csuda
524   1|          mindenütt veled ott nincs~  Az ész, úgy mint kormányzó; -~
525   1|          kiben szív s ész kezet fog,~Az a százszor s többször boldog!~  
526   1|            Libyának homokjain,~  Hol az útas szomjan hal;~Hycrania
527   1|            Hol megszünt a tenyészet;~Az ég bár mely hajlatában,~
528   1|         boldog volnék én.~~172. Dal.~Az ész minden új tudtával~  
529   1|            Tiszteletét, becsületét~  Az észnek én megadom;~De kényim
530   1|             meg nem csal.~~173. Dal.~Az aranynyal teli zacskó~  
531   1|              pénzen meg nem veszi:~  Az aranynyal tölt zacskó~  
532   1|         Erdõn, mezõn zúgva dúl-fúl~  Az éjszak hideg szele;~Tölgynek,
533   1|       Kénytetni, nincs hatalma;~Mert az ember szabad állat;~S nyomja,
534   1|         nyomja, törje bár a vállat~  Az önként felvállalt terh,~  
535   1|           rokon szív s lélek él,~Ott az élet idejében~  Minden nyomban
536   1|            Kettõs erõ lelkekben.~Hol az egyes kétesen áll,~  Hogy
537   1|     Nyájaskodva megfelel.~Munka után az egyesnek~  Kipihenni, únalom;~
538   1|             Midõn a sors ostorával~  Az egyesre lecsapkod,~Ez magános
539   1|         dobog~  A kettõnek keblében,~Az érzemény tengerében~  Ölelkezve
540   1|           Törjön rájok veszedelem,~  Az erõs a gyengének~Segedelem
541   1|             Veszélyével éltének.~Hol az erõs erejével~  A szépségért
542   1|               Virágával áldozik.~Hol az erõs megépíti~  A nyúgalom
543   1|              rózsát fon.~Imígy élnek az életnek~  Szép tavaszi korában,~
544   1|                Szép tavaszi korában,~Az igaz, hív szeretetnek~  
545   1| Fennyen-csapó lángjában;~Imígy élnek az életnek~  Már hervadó õszében,~
546   1|         Abban lelem s csudálom:~Hogy az élõ természetnek~  Különnemû
547   1|          volt kettõ egyet tesz -~  S az egybõl meg - hat is lesz.~~
548   1|             légyen úgy: ha engemet~  Az igazság gyötör s nyom,~Hát
549   1|             a bú örvényi.~~180. Dal.~Az embert fõ indúlatja~  Féreggé
550   1|            Hová boldog szeme tekint,~Az élésnek virága int;~  S
551   1|               Sem utánad édesebbet~  Az ember itt létében~  Nem
552   1|          Kezdj idején fösvénykedni~  Az örömmel, halandó!~Mert késõ
553   1|          késõ lesz epekedni,~  «Hogy az öröm múlandó»,~Midõn nem
554   1|         ínyére szívednek,~Mely, mint az eltörött edény,~  Nem szolgál
555   1|              szolgál már éltednek;~S az öröm, mint egy szitában,~
556   1|                184. Dal.~Megemésztéd az erdõnek~  Árnyék-adó díszeit;~
557   1|             megkurtítád,~  Kinyújtád az éjeket:~Olyan vagy te, óh
558   1|              Bacchusnak szeretõje,~  Az aranynak s ezüstnek;~Ez
559   1|          Tárgyokban bár ellenkeznek,~Az egy pontban megegyeznek:~  
560   1|            században~  Fel nem talál az elme,~Felleli egy pillantatban~  
561   1|              égõ szerelme.~Kifejtvén az elmésséget,~Õ lel minden
562   1|               187. Dal.~Ha nem ügyel az ész rája,~  Midõn a lágy
563   1|      kártékony maszlagnak~  Keblekbe az ifjaknak.~~188. Dal.~Az
564   1|              az ifjaknak.~~188. Dal.~Az öröm, ki bánat s csömör~  
565   1|            Meg nem õrzi szívünket;~Õ az, a ki, ha befészkelt,~Semmi
566   1|             Ha Maróban és Homerben~  Az érzemény zengedez:~S azért,
567   1|           szíveket érdekeltek,~  Míg az emberszív érez,~  A nevetek
568   1|              áldott lesz.~~190. Dal.~Az emberi tétemények~  Jó reménység
569   1|               Hymen boldog kebelében~Az emberszív csak felében~  
570   1|        legyen a neve,~Mit nem forgat az agyában,~Mit nem tesz, mit
571   1|          Ennél feljebb már nem hág~  Az emberi boldogság.~~194.
572   1|             szerelem keserûjét,~  Ki az, ki leírhatná?~A szerelem
573   1|          szerelem gyönyörûjét,~  Hol az, ki elmondhatná? -~Pokla
574   1|           Hogy övé mind, a mit lát,~ Az ott - senyvedt únalmában~  
575   1|      kertemnek~  Tavaszi hív lakosi?~Az életnek, szerelemnek~  Kedvit
576   1|              szív minden indúlatja~  Az emberbõl mást mást tesz:~
577   1|             Önmaga meg nem foghatja,~Az istennek mily állatja; -~  
578   1|             rokonja lész.~~199. Dal.~Az embert, ki kebelében~  Soha
579   1|         fogamszik, bár fejében~  Sok az ész és értelem;~Ki a vallást
580   1|                Gúnyolja s megneveti,~Az erkölcsöt s igazságot~  
581   1|               S hazáját nem szereti,~Az oly embert kerûlni kell:~
582   2|      Egyetlenné s - örökössé~  Tevék az én szívemben.~              
583   2|              a’.~              5.~Ha az Isten szerencsét ád,~  Visszahozom
584   2|                             6.~De ha az Úr oly sorsot vet,~  Hogy
585   2|             Vérét ontsa - érted foly az,~  Édes haza, Hunnia! -~
586   2|              s népes volt Badacson~  Az akkori szüretben:~Mozgott,
587   2|         szüretben:~Mozgott, hangzott az egész hegy~  Fenn és alatt,
588   2|         Kongtak a még üres hordók,~  Az ostorok pattogtak;~Harsogtak
589   2|   Szentgyörgyitõl jövök, úgy mond,~  Az õ árva szolgája,~Hol van
590   2|            Emlékezzék meg énrólam,~  Az õ holtig hívérõl; -~De miattam
591   2|              miattam le ne mondjon~  Az életnek kedvérõl.~              
592   2|             Pokol-fonta szövevény! -~Az egész hír költemény volt;~  
593   2|            élt a’ még, megtartá õt~  Az igazat védõ ég;~S élt keblében
594   2|         szerelme, -~  Sõt azóta nõtt az még.~S lefizetvén hazájának~  
595   2|              jószágból kitudád,~Mely az õ nagyanyjoké volt,~  Nemde
596   2|            annyi vagyon: -~  Sajátod az órában,~Melyben Varjas lefekteti~  
597   2|                       33.~Látván ezt az õsz Gyulafy,~  Vígasztalta,
598   2|         Budán volt már a király is~  Az országnak nagyjával,~S diadalmit
599   2|            ló lába.~Estve késõn volt az immár,~  Hogy kiért a tisztára, -~
600   2|       horkantott;~Mert épen egy nyúl az úton~  Ott keresztül illantott.~
601   2|             A honnan felkanyarodik~  Az út Csobáncz várába:~Szomorúan
602   2|       harangot: -~«Mit jelent ez!» - Az erõs szél~  El-elkapta a
603   2|                    45.~«Dicsértessék az Úr Isten!~  Kisasszonyunk
604   2|               szörnyen kínlódik!~Bár az Isten megtartaná!~  Mert
605   2|          teszi a mérges pók;~Halállá az édes álmat~  Igy teszik
606   2|             Fekvék helyén dísztelen:~Az õsz száraz lehellete~  Megfosztotta
607   2|         Szala egész vidéke.~Oda méne az özvegy is,~  Azt gondolván
608   2|    emberségébõl,~Korcs volt, szóval: az anyjának~  Hermánt ölelésébõl.~              
609   2|          terhek a szíveken,~Hogy sem az ész, sem az idõ~  Nem segíthet
610   2|       szíveken,~Hogy sem az ész, sem az idõ~  Nem segíthet ezeken:~              
611   2|          legyeket.~              22.~Az ily asszony (mért van ilyen!)~  
612   2|            Valóságok a bimbóból,~  S az legény, - ez leány lett.~              
613   2|           meglátván mostan egymást~  Az életnek nyíltában,~A szív
614   2|              Midõn a szív kívánati~  Az ifjúság keblében~Ébredeznek,
615   2|              szívek még dobogott,~És az arany billikomban~  Ó somlai
616   2|           Vannak olyan perczenetek~  Az embernek éltében,~A melyekben
617   2|        átkozza születését,~  Átkozza az életet; -~Néha maga, néha
618   2|              Boldog, a kit kedvelvén~Az ég, megment ilyenektõl:~  
619   2|             semmi sincs hatalmában~  Az embernek egészen;~Idõ, hely
620   2|              Kinek milyen sorsa lõn:~Az idvesség kelyhét tartja~  
621   2|              ingerelvén,~  Hozzá kap az ember-kéz.~De, hajh! édes
622   2|             habja volt,~  Már keserû az ital,~És sepreje epe s méreg, -~  
623   2|               Több bajok is jövének:~Az özvegy és egész háza~  Szegény
624   2|      Virtusát és érdemét:~Irígylette az atyjáról~  Rá maradott értékét,~
625   2|           szívének;~Mint szeretik õt az ifjak,~  Mint tisztelik
626   2|        Hermán deák, a cseh pribék,~  Az özvegyhez kötözte~Ravasz
627   2|    Szerelmének rózsanapja,~  Melynek az õ hajnala~Annyi szépet s
628   2|                         54.~Oda lett az örömfészek,~  Melyet képzõ
629   2|           Rakott vala szívének, -~És az élet terhére volt~  Lelkének
630   2|               sorsát megérdemleni,~  Az inségbe nagy súlyt vet.~
631   2|              szív meggyúlt szerelme.~Az az erõs, kinek ebben~  Nem
632   2|           szív meggyúlt szerelme.~Az az erõs, kinek ebben~  Nem
633   2|             Kiforgatva magából,~Mint az ebtõl üldözött vad,~  Haza
634   2|           lélek,~  Csak csont és bõr az ifjú,~Ki izmos volt, mint
635   2|      elaltatná~  A jelenlét kínjait:~Az iszonyú külömbséget~  Annál
636   2|          kínja között~  Legmérgesben az fája,~Hogy vétkéért ily
637   2|         mennyország kapuinál,~  Hogy az néki zárva lett,~Bánatában
638   2|          Késõn estve tértek vissza~  Az özvegy és deákja:~«Hah!» (
639   2|     boldogtalan,~  Sem a fõrend, sem az al;~Minden õ utánna indúl,~  
640   2|         rajta lát.~Nála nélkûl, mint az árnyék,~  Senki, semmi vagyok
641   2|          anya nyom?~              6.~Az atya jó barátom volt,~  
642   2|            deák, - okos légy!~Menjen az a koporsóba, -~  S te vélem
643   2|           marta gonosz fejét,~  Hogy az szinte dorombolt,~Mindaddig,
644   2|            Egy gömbölyû szikla-bolt,~Az ott termett szirtbõl vágva,~  
645   2|          Majd elért egy század-kort)~Az õ vadon hajlékában~  Halva
646   2|          nõttön-nõttében,~Körûljárta az egész tájt,~  Utóbb egy
647   2|                  24.~Ezen regét csak az özvegy~  És a deák kaczagták,~
648   2|             hol több bûnös van»~Mond az asszony, «ott jobbítson,~  
649   2|               pokolban.»~S Pongrácz, az õ czimborások,~  Ki hajdú
650   2|             mindjárt torkon metszi~  Az ártatlan teremtést! -~Igy
651   2|            mindjárt nyakban metszi~  Az ártatlan teremtést!~              
652   2|            már: - szép téli nap;~  S az nap alig szürkûlt még,~Hogy
653   2|             kezdé a gonosz asszony~  Az ablakon néztébe’:~«Be gyönyörû
654   2|                El a fejér kereszthez~Az éjféli mise elõtt;~  Holdvilág
655   2|              S idvességes szándékkal~Az öröm-éjt, mintsem gyarló~  
656   2|            Háláljuk meg születését~  Az Isten- és embernek,~S könyörögjünk:
657   2|                     39.~Könyörögjünk az Istennek~  Boldogúlt úr
658   2|                 Hermán a jóltévõért,~Az asszony a kedves férjért,~  
659   2|        reppent fel,~A mint Pongrácz, az ál-lélek,~  Alatta megy
660   2|             fejet úgy ejté ott,~Hogy az Pongrácz lába közé~  A fagyon
661   2|            felõl is~  Így mennydörgi az echo.~              49.~
662   2|               Hozzá járúl a remete~  Az õ hasonmásához,~S ijedtébõl
663   2|            Pongrácz!» ez így felel,~«Az asszonyom és deákja~  Csábítottak
664   2|        mocczanj!» így ordít rá,~  És az ajtót rácsukta.~«Õrizzétek
665   2|            56.~Dehogy mocczant volna az meg,~  A halálig lankadott;~
666   2|                       61.~«Játszatok az ördögökkel,~  Ne Lázár szent
667   2|             Erõs kézzel ölbe fogja~  Az elájúlt leányzót,~S elviszi
668   2|            értvén, a mi történt, -~  Az tollából csúfot ûz.~De százféle
669   2|            méltó te! -~Bocsásson meg az Isten is, -~  Hogy két létet
670   2|       pályára.~Pongráczczal úgy bánt az úrfi,~  Hogy az vagy ott
671   2|             úgy bánt az úrfi,~  Hogy az vagy ott meghaljon,~Vagy
672   2|             vagy ott meghaljon,~Vagy az ördög-czimborára~  Mindeneket
673   2|     kivalljon.~              79.~Ez, az Isten büntetését~  Látván
674   2|             mit tudott, kivallott;~S az elárúlt kegyes szûztõl~  
675   2|                    80.~S Rezire ment az úrfihoz,~  Ki rá nem rég
676   2|           rossz volt, oly jó lesz:~S az úrfi azt befogadá,~  Gondolván,
677   2|        Bucsút mondott a világnak~  S az õ csalárdságinak;~Veszprímbe
678   2|   csalárdságinak;~Veszprímbe ment, s az Istennek~  Adván magát s
679   2|             Ott bõjtölt a Bakonyban.~Az özvegygyel s deákjával~  
680   2|           fegyvert jól forgatott,~De az ember legszebb s legjobb~  
681   2|       karjában;~              6.~Hol az arany borral teli~  Billikomok
682   2|              villogva; -~S rácsapott az ellenségre~  Fergetegként
683   2|               Legfõbb erõ s hatalom,~Az idõ, mely vasgyomrával~  
684   2|                   11.~Pusztán áll, - az enyészetnek~  Szomorító
685   2|        Szabadon jár s üvölt a szél~  Az ablakon keresztûl,~S némán
686   2|          közt mostan ott,~Hol hajdan az úri élet~  S öröm mozgott
687   2|           egy fal-fok, megemésztve~  Az idõ vasfogától,~Zuhan s
688   2|              büszkeség,~A jámborság, az igazság,~  A barátság, szívesség; -~
689   2|                       5.~Kálmán vala az egy neve:~  Kinek fia lehetett, -~
690   2|                   10.~Mise alatt, ha az Istent~  Fellengezve dicsérte,~
691   2|     Fellengezve dicsérte,~És szavait az orgona~  Hangjaival kisérte, -~
692   2|             Ha zsoltáros gondolati~  Az egekben járának,~Színe elõtt
693   2|         mennyet-földet öszvezengni~  Az orgona hangjában: -~Énekének
694   2|             öntvén versébe,~Elmeríté az érzeményt~  A kény gyönyörûjébe.~              
695   2|             volt ez is, -~  S jámbor az õ élete.~Hanem büszke volt
696   2|           volt e Kálmán:~  Jó szavát az nem vette~Soha, a ki becsületét~  
697   2|           Örömest is járt õ szerte~  Az uraknak házába,~Férfiak-
698   2|              Kálmánt Sümeg lakosa,~S az uraság várnagyját majd~  
699   2|          Most már virág-évében.~Mert az atyja által mívelt~  Lelkes
700   2|           ezekben.~              21.~Az akkori kisasszonyok~  Gyáva
701   2|             egymás eránt nyíltabbak,~Az õ háza, kedveltetvén~  Ifjúságtól,
702   2|            még híve,)~Vonszá oda úgy az embert~  Miklós úrhoz Rendekre;~
703   2|               Miklós úrhoz Rendekre;~Az ifjaknak vala fõkép~  Az
704   2|             Az ifjaknak vala fõkép~  Az udvara kedvekre:~              
705   2|            Gunda és Piroska~  Voltak az õ neveik, -~Drágák, minthogy
706   2|              Jött-ment Csaby házánál~Az ifjúság, s bálványozott~  
707   2|               A kiben nem kõ a szív,~Az õ bájos hatalmával~  A jól
708   2|              boldogabb lesz~  Általa az emberség,~              
709   2|                És mesterség kenyere,~Az urakkal evett-ivott~  Sümeg
710   2|         szerekkel.~              35.~Az ifjak közt legjelesebb~  
711   2|              idõk zavarjában,~  Hogy az erõ fegyverrel~Bánt és végzett
712   2|          neveltetvén,~  Hol vad lesz az ember-faj.~              
713   2|              39.~Most Csabynál, hogy az urak~  Éltéért a gazdának~
714   2|          Kálmán szomszéd!~  Mondd el az én nótámat,~Azt, a melyben
715   2|         mintha csak elvágták volna~  Az öröm víg neszeit.~S Kálmán
716   2|          hamvaiban, Budán áll meg,~  Az országnak szívében.~              
717   2|            hajborzasztó formában~Jár az ínség és a halál~  Szélt-hosszat
718   2|                        46.~Némán néz az idegenbõl~  Õseinek fészkébe,~
719   2|            Kenyeret nem gazdája,~Nem az arat, - éhel vész az! -~  
720   2|             Nem az arat, - éhel vész az! -~  Hanem szultán basája.~
721   2|              egy víg dalt,~Te, kiben az élet kedve~  S öröme még
722   2|             S öröme még ki nem halt.~Az ifjúság könnyû kora~  Csak
723   2|             Csak múlólag érezi,~A mi az õsz hazafinak~  Buzgó lelkét
724   2|             A vas kakas csikorog;~És az erdõ a vár körül~  Zajog,
725   2|              szerencsés volt~  Akkor az õ fegyvere!~              
726   2|             a vén mátkát nem várt,~  Az álom levetette,~Egyszerre
727   2|              tégy, - fel ne verjed~  Az anyádat álmából! -»~S Rózsa
728   2|             Rózsa magát leoldozván~  Az atyjának nyakáról,~Elmegy, -
729   2|             hoz, - és kérdést tesz~  Az elmaradt mátkáról.~              
730   2|         mátkáról.~              64.~«Az, hallod-e, (felel Poky)~  
731   2|              szegénytõl oda maradt~  Az egyik láb, egyik kéz! -~
732   2|              él atyám s a király!~De az Isten nyila sújtson,~  Valahol
733   2|          Valahol egy török áll! -»~S az örömtõl s fájdalomtól~  
734   2|              Kisajtolt könyzáporai~  Az atyjára esének.~              
735   2|              melegben! -~Furcsa volt az, a szíveknek~  Adja elõ
736   2|               Annyiféle a szerelem~  Az emberi szívekben,~A hányféle
737   2|            csapodár, mint a lepke;~  Az tiszta, mint a kék ég;~Ez
738   2|           forró, mint a nyári nap,~  Az oly hideg, mint a jég;~              
739   2|               De csak múló tûnemény;~Az, mint a kõ, mint a márvány,~  
740   2|               Minden formát felvevõ;~Az testetlen, csupa lélek, -~  
741   2|             Ennek vadon magánosság~  Az õ kedvelt lakhelye;~Annak
742   2|           Csak idõ- és sorsként hív;~Az csupa szív és érzemény,~  
743   2|               felel Rózsa)~  Utólján az éneknek:~Ez csupa szív és
744   2|              szívnek máskép~  Szállá az meg fenekét:~A figyelmes
745   2|            mint a midõn megpirítja~  Az esthajnal rózsája~A liliom
746   2|           hogyha lehet vala,~  Lórát az õ lantjával~Õ inkább felfalta
747   2|              nyelé, a mit hallott,~  Az ének bájhangjait.~Lóra,
748   2|                     2.~Kivált Lucza, az asszonya~  Devecsernek s
749   2|         Sümegen volt, - oda ment õ~  Az éjféli misére,~Hol néki
750   2|              Isten tudja, (sóhajtott az)~  Hol hordják õt a szelek!»~              
751   2|             egy idõ! (emlékezhetsz~  Az együtt élt napokra,~S a
752   2|       mindkettõnkkel~  Csak játszott az érzemény,~S indúlatunk nem
753   2|           elrántatik.~Szakaszszuk le az örömnek~  Ma kinyíló rozsáját:~
754   2|       kinyíló rozsáját:~Holnap talán az ürömnek~  Leljük helyén
755   2|            Alleluja, héj barát! -~Ha az Isten szerencsét ád,~  Esztendõre
756   2|            fel egy jót)~Éljen Lucza, az asszonyunk!»~  Igy kiálta
757   2|             hamar nagyra nõ;~S midõn az ész, fel sem vévén,~  Báb-
758   2|             Sõt a szívnek ismérõje~  Az okát is sejtette:~S bús
759   2|            sejtette:~S bús gondjában az andalgót~  Néha meg is dorgálta;~
760   2|       dorgálta;~De - nem használt; s az agg atya~  Bús, õsz fejét
761   2|            forgatott,~Lóra kinn volt az ereszben~  S álmadozva ûle
762   2|            Isten maga mondotta)~Hogy az ember maga legyen,~  S Évát
763   2|             Évát azért alkotta.~Adja az ég, Bakacsokból~  Egy fergeteg
764   2|               Megállj, Kálmán! (mond az úrfi)~  Vegyed elõbb kezemet, -~(
765   2|             Esküszöm a magas égre!~  Az õ tüze emészszen,~Ha hazudok! -
766   2|             Tetszett Elek Lórának, -~Az atya nem ellenezte, -~  
767   2|              És gyûrûket váltának.~S az örömnek érzeménye~  Úgy
768   2|             Legboldogabb idõpontja~  Az emberi életnek,~Melyen legszebb
769   2|             forgó sorsait,~A sorsnak az õ mentében~  Visszás keresztútjait,~
770   2|        Milyent többé soha nem szûl~  Az eltiprott Hunnia! -»~«Én
771   2|      eltiprott Hunnia! -»~«Én vagyok az, (felel Kálmán)~  Öcséd,
772   2|                    63.~Férj, te vagy az erõsebbik:~  Légy oltalom,
773   2|              szerelem;~Férj, te vagy az okosabbik:~  Adj tanácsot
774   2|         Hunnia!~              68.~De az ifjúság öröme~  Kicsapongó
775   2|          ajkokon~Úgy ömlött ki, mint az elzárt~  Csermely a nyílt
776   2|            Mint a tenger a világot~  Az õ vészes habjával, -~Úgy
777   2|            el nem választ, -~  Hanem az ítéletnap.~              
778   2|         ítéletnap.~              70.~Az õ elsõ szerelmeknek~  Fennen
779   2|              Illyés, fejét csóválta;~Az úrfinak házasságát~  Helytelennek
780   2|         szíve, gyászt lát~  Szeme is az irígynek.~De akárki, bár
781   2|             száll, s széles vala -~  Az elestek testére:~Egy bús,
782   2|            lepé a világot,~Hogy Elek az öröm-ágyba, -~  Mint Édenbe,
783   2|           lebegett~Egy vérvörös folt az égen, -~  A ki látta, rettegett.~
784   2|          hogy híre széjjel terjedt~  Az õ házasságának,~Ezen szûzek
785   2|              Ki elkapta kezek elõl~  Az ifjúság czímerét.~Csaby
786   2|              ifjúság czímerét.~Csaby az õ leányival~  Sok ideig
787   2|            Lucza fülébe,~Felfortyant az, - méreggé vált~  Minden
788   2|           Epét, mérget fõzõ volkán~  Az ilyennek kebele,~Hogy tetteit
789   2|            Hogy tetteit kiokádván,~  Az ember elhal bele.~              
790   2|         midõn meglett,~  Vért sírjon az emberség:~              
791   2|             Elvonúlva a világtól~  S az õ kötelékitõl,~Az emberi
792   2|       világtól~  S az õ kötelékitõl,~Az emberi társaságtól,~  A
793   2|             lévén a bölcs Kálmánra~  Az ifjúnak figyelme,~Világosabb
794   2|               nem érezte~  Fájdalmit az anyának,~Elképzelvén fia
795   2|      Elképzelvén fia felett~  Örömit az atyának.~              14.~
796   2|                Gyásza Ómár népének!»~Az új polgárt az életbe~  S
797   2|              népének!»~Az új polgárt az életbe~  S világba így avatta~
798   2|          ülének a boldogok~  Gyakran az éj csendjében,~A csillagos
799   2|              nem sokára el is jöve~  Az idõ, hogy Hunniát~Új veszélyek
800   2|             veszélyek fenyegetvén,~  Az minden még hív fiát~Lóra,
801   2|             Gyûlekezett a nemesség~  Az életet megvetve,~A haza
802   2|        Bizzunk Isten jóvoltában: -~  Az Úr légyen veletek!»~              
803   2|            kölykemet~Add még egyszer az ölembe, -~  Hadd éréntse
804   2|           fiát a pólyában,~Hogy rítt az és szinte megfúlt~  Atyja
805   2|            várból.~              44.~Az esetre Lóra asszony~  Annyira
806   2|            okos eszének;~Megrekedtek az erei~  Testét folyó vérének.~              
807   2|          Hogy öröme életének~  Kedve az enyimnek is! -~Nem hisz
808   2|          Szíveikre kötötte:~Keressék az elveszteket,~  A hol hírek
809   2|        jártam én!»~              48.~Az elvesztek, - minden kis
810   2|           Kanóth barát dolgában;~Kit az nap is Somlón látott~  Bakacs
811   2|            már a napok;~  Közel vala az õsz már,~Midõn a nap fergeteggel,~  
812   2|           karjába.~              55.~Az útban, mely Veszprimbe visz~  
813   2|             marhának;~Álom lepte meg az útast~  A gyöp puha selymében;~
814   2|          eloltván szomjúságát~  Mind az úr, mind lovásza,~Andor
815   2|            mérgesek, - ezek voltak~  Az éneknek szavai:~              
816   2|           szavai:~              60.~«Az asszony-szív, mint az avar,~  
817   2|                Az asszony-szív, mint az avar,~  Igen hamar lobbot
818   2|             a hold, -~  Már nem érez az hevet;~S a legszentebb érzésekkel,~  
819   2|         koczkával.~              61.~Az asszony-szív a hívséget~  
820   2|              hív, kinek szívét~  Már az ördög sem kéri.~Legédesebb
821   2|                     62.~Tud szeretni az asszony-szív, -~  De csak
822   2|             kedvelt magáért~Történik az, nem pediglen~  Másnak boldogságáért.~              
823   2|       rendjét, módját~  Egyedûl csak az szabja.~              64.~
824   2|             asszony szerelmén:~Álnok az és állhatatlan,~  A fiatal,
825   2|               mint a vén.~Bolond, ki az asszony-szónak,~  Esküdjék
826   2|             Bolond, a ki homokjára~  Az asszony-szív kényének~Állandóul
827   2|             jégnél sikosb szíven -~  Az asszonyi hívségen.~              
828   2|          Csak a ki ezt nem isméri,~  Az tiszteli, szereti;~Az okosabb
829   2|                Az tiszteli, szereti;~Az okosabb örömére~  Fordítja -
830   2|             vala, héj, férfi szív,~  Az uraság a földön,~De Évának
831   2|             rabbá tõn! -~Vedd vissza az uraságot,~  Melyet erõd
832   2|              bennünket,~Elmetszék, - az átkozottak!~  Az orrunkat,
833   2|        Elmetszék, - az átkozottak!~  Az orrunkat, fülünket.~Utálattá,
834   2|           Somlón láttam s hallottam,~Az eszembe hozta a dalt,~  
835   2|              el innen testedet,~Mert az orrod s füled után~  Küldöm
836   2|              én így hallottam,~(Mond az asszony) a hallottnál~  
837   2|         Mondják, hogy száz olyant ér~Az õ urok, kit valóban~  Minden
838   2|           téríti,~Sõt, mint mondják, az urakat~  Néki maga keríti.»~«
839   2|         csudálom», - szavát bátran~  Az asszony így folytatja, -~«
840   2|             a midõn csattog, ropog~  Az ég, s a föld megrendûl,~
841   2|             Somlón bezzeg megtörtént az,~  A mit imént mondottam:~
842   2|             kedvét eszében,~Általadá az úrfinak,~  Ki most Somlón
843   2|            jeléûl.~              89.~Az úrfi nem lévén vadász,~  
844   2|           urat~  Szemével megtalálja~Az agár, fülét hegyezi~  És
845   2|          mérgében.~              93.~Az õ egész valósága~  Vérbosszúba
846   2|        visszadobbana:~«Sólyom s agár az enyimek»~  (Kardját rántva
847   2|             ki meglátja~  Messze tér az oldalra:~Szegény sólyom
848   2|       Hosszan fityeg száraz nyelve~  Az áltszakadt kutyának;~Csak
849   2|             S már-már fogyó párával,~Az elveszett sólyommadár~  
850   2|            Döfi kardját Lórába.~Mint az eltört liliomszál,~  Lóra
851   2|              vérrel mázolt kardjával~Az úrfihoz akar vágni,~  Ki
852   2|           ártatlan!»~Lucza mondja: õ az, a ki~  A lantosba rejtve
853   2|              Így bosszúlja meg magát az,~  Kit, balgatag, megcsalál.»~              
854   2|          Midõn sebes-vágtatva megy~  Az út tekervényébe’,~Megbotlik
855   2|             Áldozatja Luczának:~Mert az urfi, Kéry Antal,~  Testvére
856   2|        minden erében~Folyni a vér, - az ész megszûnt~  Gondolni
857   2|             Jobbszeretett hölgyében,~Az emberi természetnek~  Határánál
858   2|         Melyben e vad szív vagyon!~S az elzúzott nagy teremtés~  
859   2|               Legyen halma sírjának!~Az örök éj legyen gyásza~  
860   2|              örök éj legyen gyásza~  Az ártatlan Lórának!~              
861   2|             ily szörnyen vesztetek?»~Az öregnek zúzott szíve~  Így
862   2|      tûnõdött magában, -~S meghasadt az nemsokára~  Nem tûrhetett
863   2|         tette~  Kiforgatta sarkából;~Az értelem napról napra~  Fogyton
864   2|             ment, és mint a bagoly~  Az õ setét odvában,~Kerûlvén
865   2|              Ki erején felûl mer,~Ád az Isten haragjában~  A nemzetnek,
866   2|            szabott.~              4.~Az oszmánnak telhetetlen~  
867   2|           Maróthra hat;~S megsejtvén az ott lappangó~  Magyarokat
868   2|         általa.~Férjeiknek segédjeik~Az õ lelkes hitveseik,~  Azon
869   2|         harmad napra két annyi lõn~  Az ostromló török ott.~S mintha
870   2|       teremnek a törökök;~  S neki - az egy magyarnak!~De a bajnok
871   2|           Hogy adósod én maradjak,~  Az hozzám nem illenék.~Mi lesz
872   2|       Menyhárt úrnak ránczba vonúl~  Az apródnak szavára~Homloka,
873   2|       megtevéd,~  A mi kötelességed,~Az házamat meggyalázni~  Bátoríthat
874   2|        kebelében:~  S bosszúját csak az tartja,~  Hogy kezénél nincs
875   2|             máskép is hiú füst,~Mert az érdem jó mértéke~  Nem az
876   2|            az érdem jó mértéke~  Nem az arany és ezüst:~Nézd! ha
877   2|           érdemes.~              22.~Az embernek szerencséje~  Egy
878   2|               Emezt porba tiporta:~S az örökkévalóságnak~  Hatalmában
879   2|              már felejteni~  Kezdték az elveszettet;~Csak Lilla
880   2|                           32.~Eljött az õsz; akkor Dorka,~  Szolgáló
881   2|              akkor Dorka,~  Szolgáló az udvarban,~Rokka mellett
882   2|               A remete tûzhelyére.~  Az elhunyt vén remete~  Megköszöné
883   2|        eszébe.~Mikor kérdi, mint van az úr?~Szeme szinte keresztül
884   2|          Annak, a ki hallgatja:~Hogy az esze majd megbomlik,~  Belsejét
885   2|        remete.»~              35.~«Õ az! õ az!» kiált Lilla,~  Köny
886   2|                         35.~«Õ az! õ az!» kiált Lilla,~  Köny forrván
887   2|               Íme! belép õsz hajával~Az apát és bús arczával~  Imezt
888   2|         sorstól eltapodott~Szív volt az új remete ott!)~  De már
889   2|              holtat megnevezni!~Imre az, a kirõl beszélsz!»~  És
890   2|       síralminak~  Elrekedett árjai.~Az õsz némán inti, hogy az,~  
891   2|              Az õsz némán inti, hogy az,~  S tovább ezek szavai:~«
892   2|        forgács, mely holt szén már~  Az elaludt tûz helyén.~«A te
893   2|             te szíved elhamvadott!~  Az enyém még most is ég!~(Sohajt
894   2|              jobb s kegyesb ég.~Jobb az elõbb az utóbbnál~Annak,
895   2|            kegyesb ég.~Jobb az elõbb az utóbbnál~Annak, ki már fogytában
896   2|              A keszthelyi kriptában.~Az életét megmentõnek,~A leányát
897   2|            hálája.~              43.~Az ablakról nézte Lilla~  A
898   2|            vonván arczáját.~Eltünvén az szeme elõl,~  Miben mintegy
899   2|            történetet,~Hogy megújúlt az, s Lilla is~  Imre mellé
900   2|           képekben:~              2.~Az idõben, mikor András,~  
901   2|                      3.~Mikor a volt az idõnek~  Uralkodó szelleme,~(
902   2|             szelleme,~(Róma míve!) s az embernek~  Földi s égi érdeme:~
903   2|             Követeli szent jusait:~  Az idegen hasznosan~Szolgál
904   2|            hasznosan~Szolgál s bókol az önkénynek,~  Mert ez díszlõbb
905   2|              Sejtett nehéz terhében,~Az egykori szegény asszony~  
906   2|                Szövetkezett hozzája!~Az igazság, ha késik is,~  
907   2|             hétszer szólt a kakas,~  Az itélet kezdete!~Micz bánnétól
908   2|                  24.~«Hét közül csak az elsõnek~  Az én férjem nemzõje;~
909   2|              közül csak az elsõnek~  Az én férjem nemzõje;~A többinek
910   2|                     28.~«Eredj (mond az) fogadd szavam,~  Míg fel
911   2|         tehetsz:~  Végezz! s ott vár az erszény.~Siess! minden órán
912   2|          Hogy észre ne venné senki~  Az udvarnak népébõl.~              
913   2|                        2.~Kiléptével az elõbbi~  Rémjelek megujúltak;~
914   2|              Kezdé a nap ontani,~Már az erdõ szélbe jutott;~  S
915   2|            terheit,~Térdre rogyott s az ég felé~  Terjeszté ki kezeit:~              
916   2|       Természetet, anyaérzést~  Fojt az erkölcs hatalma;~De még
917   2|                 Örûlt, mikor mellõle~Az út balra térvén, fordúlt~  
918   2|             Micz bán!»~  Imígy kiált az agg nõ:~Mert a lovag Micz
919   2|                A Rómából megtérõ.~És az asszony a takarót~  Lerántván
920   2|             Gyõzõdj’ s békélj! (mond az agg nõ)~  A rossz tettnek
921   2|           Ezt vélte így oltalmazni~  Az erkölcsös, jó, hív nõ;~S
922   2|              18.~«Ah uram! én (nyögé az agg)~  Kötényben nem birom
923   2|              szentsége,~De csakugyan az volt mégis~  Legerõsebb
924   2|              gyakorta megfordult õ~  Az év minden szakában,~Szeretett
925   2|              kedve.~              2.~Az erdõnek közepében,~  Egy
926   2|           szirtfalban.~Néhányban ott az erdõnagy~  S még más két
927   2|            Ez enyészet mívei,~Voltak az ott élõ barmok~  Aklai s
928   2|            viselni.~              6.~Az úrfiak, mint hat õzfi,~  
929   2|          szépek~  És erõsek levének.~Az ekkorig komor magány~  Most
930   2|           szült egy nõ.~Keserves nap az asszonynak!~  Emléknapja
931   2|            imádság,~Mint volt eddig: az bõjtöljön,~  Kit a vétek
932   2|           éve lesz, hogy én egykor~  Az erdõben járkáltam~S ezeket
933   2|              eladom: mert anyjokat~  Az éhes föld elnyelé.»~              
934   2|         támadt~  Kebelében, agyában;~Az eszmélet s emlékezet~  Elhalt
935   2|                    16.~«Legyetek hát az enyémek;~  Simon fiam társai:~(
936   2|            ne sérthesse,~  Elhagyott az irgalom.~              20.~
937   2|                      21.~«S hát ezek az én fiaim?~  (Micz bánné
938   2|          Száradt is a bûn súlyától~  Az átokkal terhelt test;~De
939   2|              Jó hírt s nevet védeni,~Az erkölcsöt, szûzességet~  
940   2|       Erkölcsölés, emberölés:~  Mert az erkölcs legfõbb kincs.~A
941   2|            Ha feloldó mentség nincs.~Az asszony, ki hat gyermeket~  
942   2|            mos.~              26.~De az asszony mentségére~  Sok
943   2|             igaz szándék sem volt,~  Az is bizonyítja már,~Hogy
944   2|             Hogy vétkezzék helyette,~Az a bûnt, ha bár mi nagy is,~  
945   2|               Már hét évig kínozott,~Az eleget lakolt érte,~  Lelke
946   2|              helyett,~Nem mehet-e el az esze,~  Hogy ily monda s
947   2|                    29.~S ily esetben az asszonynak~  A férj elsõ
948   2|        fajnak rabjává!~Ne, kimondom, az ármánynak~  Kínos martalékjává!~
949   2|                S mik lehetnek (kérdé az úr)~  Azon gonosz jóslatok?~
950   2|       adhatok.»~«Halljad tehát (szól az agg nõ):~  A várfokon csendesen~
951   2|           szegény nyögõbe~  S ragadá az erdõbe.~              6.~
952   2|              S poklot rejtõ mellében~Az irtózat és utálat~  Úgy
953   2|         Erzsébet, ki azt vélte,~Hogy az ég õt megitélte~  S nemzetsége
954   2|            szó,~S megrendelve a nap, az út~  S lakozás, a bucsúszó.~
955   2|           bút ûzni akara.~Vígadozott az egész vár,~Csak, mint kire
956   2|           hogy hallja és látja,~Hogy az elhúnyt kedves alak~  Egy
957   2|      Borzadalmas körében~Vinné útja, az erdõnek~  Gyászfekete éjében:~
958   2|              halál kél,~Hajdankorból az agg rege~  Mond erről egy
959   2|               Mond erről egy esetet.~Az Ármánynak büntetése~  Itt
960   2|               S kínos keresztfájára!~Az nyeri el leányomat~  S vele
961   2|               Boszúm szomját oltani;~Az nyerendi leányomat~  S lakand
962   2|          dörgõ szavával,~Felhagyának az urfiak~  A tömjénnel s myrhával.~
963   2|    kicsacsogja szirtébõl,~A mit ez s az beszél vala~  Reményt vesztett
964   2|          Apám adja kezemet;~Azé lesz az, - kinek adja; -~  Bírja
965   2|             megérdemled,~  Fájjon is az másnak bár! -~Csák! mellednek
966   2|               Mely a próbát kiállja:~Az, hogy Godfréd fõvezér lõn~  
967   2|          szinte szikrát hány.~Kupor, az õ szeretõje,~  Csák daliás
968   2|         úrnak várából?~Mit hirdetnek az érczkürtök? -~  Mit értsünk
969   2|          értsünk e lármából? -~Tor-e az fenn? - vagy menyekzõ?~  
970   2|        idõnek! -»~S felvágtatnak. De az egyik~  Tartóztatja lovát
971   2|            vára mozog, zajog,~  Forr az elegy vendégtõl.~A nászsereg
972   2|           meredve~Némán áll ott; - s az urak is~  Mind megvannak
973   2|          lepetve.~              15.~«Az egyháznak tiszte itten~  
974   2|       gyarlóság,~Ha szentelve, (mond az apát)~  Ketté csak a halál