Kötet

 1   1|         Könnyû benn elmerûlni.~Engem a sors forgó szele~Ez örvénybe
 2   1|        Hogy anyai tekinteted~  Engem ekként nyomorít, -~Hiszem,
 3   1|       hely, sem tárgy ékével~  Engem fel ne vidítson.~Ily nehéz
 4   1|     marczangló kényére.~S Amor engem mint zaklatott~  Hajh! mint
 5   1|        Egészen elfogyasztja,~S engem majdan egy keskeny sír~  
 6   1|  szívem kínjának;~A kevély, ki engem megvet,~  Maradjon õ magának.~
 7   1| nem-szépnek mondanám.~De hajh! engem számba sem vesz;~Én felõlem
 8   1|    Melyet löve szemébõl,~Midõn engem kikergetett~  Nyúgalmamnak
 9   1|  rabját immár, elszakasztott~  Engem ennen magamtól,~S mind örökre
10   1|     másé se lenne;~Ha boldoggá engem nem tesz,~  Mást se üdvezíthessen;~
11   1|      És kettõnket így tipor,~  Engem s téged, Cypripor.~~161.
12   1|    Komor az éj, s a szél fú;~S engem e vad rengetegben~  Ide
13   1|        azok - a bûbájok,~  Kik engem meggyõzének,~Hol van egy
14   1|     nézzen rájok -~  S mondjon engem gyengének.~Ezek azok, -
15   1|        nagy szive;~Szeretett õ engem mindég,~  Hívem volt, mint
16   1|       lehetett.~~14. Dal.~Õ is engem rég szeretvén~  Szívbéli
17   1|      Mely gondjaim körmeibõl~  Engem mindjárt kiinthet; -~S ez
18   1|       el bennem, ész! -~  Mert engem te döggé téssz.~~112. Dal.~
19   1|       mig veszély nem éri ezt,~Engem semmi meg nem ijeszt;~  
20   2|       ült velem legutólszor,~  Engem általölelvén, -~Hû szerelme
21   2|        és deákja~  Csábítottak engem el! -~Szánom s bánom vétkeimet,~  
22   2|          49.~«Ha Lóra nem útál engem,~  Add nékem leányodat! -~
23   2|     hát! Élj boldogúl!~Felejts engem! Sírunkon túl~  Lelkünk
24   2|                      25.~Isten engem megbüntetett!~  Látszat
25   2|         Árulásod, fecsegésed~  Engem s téged együtt veszt.~Micz
26   2|        minket (mondá anyjok)~  Engem tolvajt, õt gyilkost!»~S
27   2|           Talán elõérzet ez? -~Engem erõs remény bíztat;~  Vagy -
28   2|          Ki mer vonni kérdésre~Engem, szabad nemest s apát? -~