Kötet

  1   1|           Sõt talán még azon örül,~  Hogy így dúlja éltemet.~Egy mosolygó
  2   1|           szerzi vesztemet.~~2. Dal.~Hogy anyám megnyugtathatta~  
  3   1|             S a szív bennem érezett;~Hogy megjárták omladékit~  Szívem
  4   1|              Sebeket süt lelkembe. -~Hogy míved ily ellenkezõ~  Tárgyoddal,
  5   1|            Tárgyoddal, óh természet!~Hogy nékem csak bút szerezõ~  
  6   1|               Minden kegyes intézet;~Hogy anyai tekinteted~  Engem
  7   1|           ekként nyomorít, -~Hiszem, hogy nem kedvelheted,~  S hogy
  8   1|            hogy nem kedvelheted,~  S hogy téged ez szomorít; -~Õt
  9   1|     Kellemekkel, bájokkal,~Hitted-e, hogy vádat von rád,~  Így dúlván
 10   1|           elfojtja:~De, hajh! érzem, hogy lángjában~  Azt még inkább
 11   1|            még inkább felbojtja.~Nem hogy õt nem felejthetem;~Sõt
 12   1|            dühösben szeretem~  Most, hogy tõle távoztam; -~  Hah!
 13   1|              szeretvén,~  Nem bánom, hogy élek én.~~16. Dal.~Amor
 14   1|             hát csak szenvedheted,~  Hogy így megvet egy leány?~Hatalmadnak,
 15   1|           Hatalmadnak, elnézheted,~  Hogy negéddel füttyöt hány?~Bosszúld-meg
 16   1|              Öntsd mérgedet keblébe,~Hogy fenntarthasd gyõzelmedet,~  
 17   1|                már nem él.~Értvén õ, hogy oda híve,~  Nem küzdhetik
 18   1|        Embervértõl, hányszor vala,~  Hogy bíborrá levétek,~Emberélet
 19   1|          Csak az a mód menekednem,~  Hogy tüzemben, mely emészt,~  
 20   1|                Érzéketlen és kemény,~Hogy semmi rajta ne fogna,~  
 21   1|              érzékeny agyagból?~Mért hogy inkább nem csinálád~  Az
 22   1|             hamar múlandó.~~28. Dal.~Hogy vonhatja félholt testem~  
 23   1|              fordítom:~Már ott a bú, hogy ködével~  Mindeneket borítson,~
 24   1|       ködével~  Mindeneket borítson,~Hogy sem hely, sem tárgy ékével~  
 25   1|             életem!~S mégis nem csak hogy szeretem;~  Sõt - ki rám
 26   1|         Boldogtalan, ha már látod,~  Hogy nem esik bûntetlen,~Onnan
 27   1|            Panaszimból vélhetitek,~  Hogy igy szenvedt valaki? -~Emlékezem
 28   1|            int.~~45. Dal.~Ha tudnám, hogy békességem~  Soha meg nem
 29   1|            ki~  Lelkemet fogházából,~Hogy lenne már béke néki,~  Szabadúlna
 30   1|            biztat egy remény mindég,~Hogy bal sorsom megfordúl még;~  
 31   1|            sorsom megfordúl még;~  S hogy nékem a jövendõ~  Még rózsákat
 32   1|              már abban tellik kedve,~Hogy így éljek epekedve:~  Szilaj
 33   1|             vesztõ baj a szerelem;~S hogy ha nem jõ segedelem,~  Életemnek
 34   1|       gyötrelmemet,~  Mért szeretem, hogy élek?~Ha megúntam életemet,~  
 35   1|             képzelem,~S úgy tetszik, hogy kegyelmesen~  Beszélget
 36   1|        inkább lehetséges,~  Mint sem hogy mást szeressek;~Hogy én
 37   1|             sem hogy mást szeressek;~Hogy én beteg, egészséges~  Más
 38   1|               A sors boldogságomnak,~Hogy egygyütt lesz búmban vége~  
 39   1|            Másként hogyan lehetne,~  Hogy velem így tehetne? -~~57.
 40   1|                Legédesb lehellete:~  Hogy lehellé, szerete.~~62. Dal.~
 41   1|             a szirtek fenyegetnek,~  Hogy fejemre roskadnak,~S dörgõ
 42   1|          dörgõ vizek ijesztgetnek,~  Hogy magokkal ragadnak;~Hol a
 43   1|              szíve mélyen vérzett,~  Hogy Phaon õt nem szánja: -~A
 44   1|              S Juliának szeretõje,~  Hogy Clarensban könnyezett.~Itten
 45   1|                Ura s atyja létemnek!~Hogy csak addig tessék néked~  
 46   1|              Õtet, lelkét lelkemnek;~Hogy hív valék, megmondhattam, -~  
 47   1|               Bár vagy rövid álomra:~Hogy vagy azért enyhûlhetnék,~
 48   1|             vagy azért enyhûlhetnék,~Hogy könnyebben szenvedhetnék.~  
 49   1|          Kikben Amor fészke van!~Óh! hogy ki nem beszélhetem,~  A
 50   1|             az ész õt fel nem éri,~  Hogy helyére tehesse.~Szívem
 51   1|         Midõn sohajt, bár kivánná,~  Hogy õt én is hallanám!~S oly
 52   1|            fogtam százszor is már,~  Hogy õt majd lerajzolom,~Nyavalyám
 53   1|              húrjába; -~Úgy tetszik, hogy szelídûlnek~S egy parányit
 54   1|        Miként bíztat itt egy remény,~Hogy õ sem lesz mindég kemény!~  
 55   1|            sem lesz mindég kemény!~  Hogy õ is megváltozik,~  Hogy
 56   1|             Hogy õ is megváltozik,~  Hogy tán már is habozik.~~99.
 57   1|             oly gyenge lépésekkel,~  Hogy a fû sem lapúl el,~Melyre
 58   1|              vállán széllyel omolva,~Hogy Zephyrek lengedeznek,~  
 59   1|               Bámúlandó szép tündér!~Hogy elmémmel megfogjalak,~  
 60   1|              104. Dal.~Volt egy idõ, hogy könnyemet~  Csak az öröm
 61   1|              Csak az öröm folytatta;~Hogy virágzó tetememet~  Csak
 62   1|           tavasz múlt és egy nyár,~  Hogy én rabja vagyok már.~~106.
 63   1|      féltette~  Testét irígy ruhája,~Hogy a szemek (s bölcsen tette)~  
 64   1|             Már az tehát lehetetlen,~Hogy egészen érzéketlen! -~  
 65   1|       múlatok:~  Amor adja ezeket,~  Hogy kiszíjjam mérgeket.~~113.
 66   1|                És elmém ne gondolna;~Hogy róla ne emlékezném,~Hogy
 67   1|             Hogy róla ne emlékezném,~Hogy bennem õt ne érezném:~  
 68   1|               Annyira megfosztódott,~Hogy csupán csak szem s fül vala,~  
 69   1|          nyelvem oly gazdag volna,~  Hogy szóval kiejthetném,~A mit
 70   1|             bennem, szegény lélek,~  Hogy sorsod ily mostoha?~S pedig
 71   1|             kémlelt nyugvó helyet,~  Hogy mindent víz takara,~A végtelen
 72   1|             irígylem szerencsétek,~  Hogy õt érinthetitek! -~Hátha
 73   1|              éreznétek? -~  De jobb, hogy nem érzitek.~~141. Dal.~
 74   1|              megbirhatja?~~145. Dal.~Hogy csak kínja s aggodalma~  
 75   1|                Foglalatja versemnek;~Hogy csak panasz, fohászkodás~  
 76   1|             Bátor miként tünõdjem,~  Hogy ebbõl kivergõdjem.~~147.
 77   1|           sok~  Fene túrja szívemet:~Hogy az echók felrettennek~  
 78   1|           mit vétettem,~  Fene sors, hogy születtem?~~149. Dal.~A
 79   1|            Ezerképpen érezhetõ,~Csak hogy ki nem fejezhetõ~  Csuda
 80   1|              volt, - repültünk.~De - hogy a nap már búcsúzott~  A
 81   1|                Árboczaink recsegnek,~Hogy fejeink borzadoznak,~  És
 82   1|           vitt~  A történet engemet,~Hogy habjai oltsák el itt~  Mérges
 83   1|            habok között,~Mint akkor, hogy a szerelem~  Lánczával megkötözött:~
 84   1|               Egygyütt véle magamat.~Hogy - ha már meg nem lehetõ,~  
 85   1|             ha már meg nem lehetõ,~  Hogy én éljek õ benne,~Ha már
 86   1|        csendesség és béke lõn.~S én, hogy tovább folytassam még~  
 87   1|             még békesség.~~153. Dal.~Hogy elõször láttam én õt,~  
 88   1|          feküdt kellemében~  Psyche, hogy megszerette~  Amor õt, s
 89   1|             A harczmezõn szolgáltam,~Hogy lángomat elnyomhatnám,~S
 90   1|           Nem vádollak én tégedet,~  Hogy ekként bánsz én velem,~Jól
 91   1|            Tovább immár lehetetlen~  Hogy viseljem sérelmem;~Ilyen
 92   1|                Másiknak is fájdalma:~Hogy a kettõ csak egy lenne,~
 93   1|              nyájas és vidám!~Elõbb, hogy sem megláttam õt,~  S rám
 94   1|             hát még dicsekedhetsz,~  Hogy szívvel és észszel birsz?~
 95   1|            szívvel és észszel birsz?~Hogy érezhetsz s elmélkedhetsz -~  
 96   1|             a szív s az ész ver.~Oh! hogy e két szép forrásból~Életünkbe
 97   1|        Szelid Musák! jól tudom én,~  Hogy tisztel õ titeket;~Hogy
 98   1|              Hogy tisztel õ titeket;~Hogy Ninával levelezvén,~  Írt
 99   1|              verseket.~Jól tudom én, hogy kedveli~  A poeták lantjait:~
100   1|          Eratóm, te! silány lehetsz,~Hogy kedvére szert nem tehetsz;~  
101   1|      reményimet~  Tekintete leverte;~Hogy elvette mindenemet,~És rabjává
102   1|             Nyisd meg anya-öledet! -~Hogy elmentem, poklom valál:~
103   1|             Mosolyogva integetnek,~  Hogy ott tellnek kedvei;~A hol
104   1|      józansága könnyen s úgy vész,~  Hogy soha nem tér vissza!~Ének,
105   1|            leszáll a szív mélyére,~  Hogy - egy bölcs megõrülne; -~
106   1|            még száz olyan báj van,~  Hogy azt szó ki nem ejti.~Táncz,
107   1|          Egek! már ily nagy ideje,~  Hogy elmém õt képezi;~Immár három
108   1|            Immár három esztendeje,~  Hogy szívem õt érezi;~Hogy áldozok
109   1|                Hogy szívem õt érezi;~Hogy áldozok és éneklek,~  Álmadozom
110   1|        éneklek,~  Álmadozom és írok,~Hogy könyörgök és esdeklek,~  
111   1|      esdeklek,~  Imádkozom és sírok;~Hogy tékozlom szép erõmet~S vesztegetem
112   1|           vesztegetem szép idõmet,~  Hogy emésztem lelkemet, -~  S
113   1|         Midõn mentem õ hozzája; -~De hogy mézes rózsa-szája~  Édesdeden
114   1|             szendereg;~S azt vélvén, hogy anyjánál van,~  A gõgöst
115   1|     hervadása~  És az élet tünése; -~Hogy örömink csak árnyékok,~  
116   1|                Az vala legsérelmesb,~Hogy én õtet így szeretem,~  
117   1|                Amor szökött szivébe.~Hogy kiván õ, hogy szeret õ,~  
118   1|       szökött szivébe.~Hogy kiván õ, hogy szeret õ,~  Ennyit tehát
119   1|          titok, mely annyit zár.~Ah! hogy lelkem felderüljön,~Hogy
120   1|             hogy lelkem felderüljön,~Hogy tetemem felépüljön.~  Hogy
121   1|           Hogy tetemem felépüljön.~  Hogy szívemben békesség~  Legyen -
122   1|           súgárzik,~  S mégis félek, hogy megcsal, -~A menny s pokol
123   1|           Dal.~Vétettem én, mondván, hogy jég~  Isteni jó s nagy szive;~
124   1|            sem illant el~  A nélkül, hogy ne éljük.~Nem cserélnék
125   1|            Fájt angyali jó szivének,~Hogy viperák beszédjének~  Oly
126   1|              szerencsés szerelmében,~Hogy úgy él, mint bölcsõjében~  
127   1|             élhetünk;~De mindég úgy, hogy kivánat~  Maradjon még keblünkbe;~
128   1|              atya s anya már rosz,~  Hogy lenne jó magzatja? -~Mert
129   1|            mint látám, még katona,~  Hogy emberek húllottak.~Itt semmi
130   1|         nyavalyás balgatag,~Ki véli, hogy olyan sok áll~  Rajta, s
131   1|             olyan sok áll~  Rajta, s hogy õ jeles tag~A teremtés nagy
132   1|          menynyé tesz.~Hálá, sorsom! hogy megáldál~  Legigazabb javaddal.~
133   1|    Legigazabb javaddal.~Hálá, Lizám! hogy megváltál~  A világtól magaddal.~~
134   1|       Életemnek napjai,~Attól fogva, hogy Hymennek~  Kötnek rózsa-lánczai.~
135   1|     Indúlatim fészkében;~S körülötte hogy zsibongnak,~  Mint rajjai
136   1|               A rét magas füvében;~S hogy a bürûn általszállánk~  
137   1|           barátim! szeressetek;~Csak hogy el ne tévedjetek:~  Férfinak
138   1|               Ha igaz a vélekedés,~  Hogy életünk mértéke~Az érzés
139   1|              Lízám! élni siessünk,~  Hogy eleget élhessünk.~~41. Dal.~
140   1|             hidd-el, - nem jól lesz.~Hogy holtiglan boldog lehess,~
141   1|             topog, rúg s azon van,~  Hogy lerázza kötelét.~A nagyfejû,
142   1|                Reájok az egész nyáj,~Hogy felkapott falatját is~  
143   1|              S csapásaik oly nagyok,~Hogy a föld is reng alattok,~  
144   1|         Olyant rikkant a kosoknak,~  Hogy ezek megrettennek,~S félbe
145   1|      Esméretes szavával;~Tudván azt, hogy kenyér s élet~  Terem ezen
146   1|      szorongott~A zûrzavar homályai,~Hogy a nap tûz-súgárai~  Elõször
147   1|              Mert eljön majd az idõ,~Hogy megtompúl az érezet,~S egyedül
148   1|            áll!»~ Mind addig, - csak hogy mozogtam;~Nem tarthattam,
149   1|            nem becsüli.~Bizonyos az, hogy hiános~Ember, a ki, ha magános,~  
150   1|                74. Dal.~Szerelemrõl, hogy jól írjon~  Akárki, és tüzesen,~
151   1|     kezdetébe~  Örökr’ enyém leve õ!~Hogy a búnak örvényébõl~  Szívem
152   1|          féltem;~  Most - mondhatom, hogy éltem.~~87. Dal.~Ez órának
153   1|              ejthetett;~  Jaj annak, hogy - született.~~94. Dal.~Ha
154   1|            gyilkolta úgy szívemet,~  Hogy kínomban kiki szán.~Ott,
155   1|           Kivált azon kegyelmetek,~  Hogy õt nékem adátok,~Kit magatok
156   1|          hevûl - s keble dagad -~  S hogy magát kibeszélje,~Szívének
157   1|         tetszhessenek,~Úgy elmúltak, hogy neveknek~  Hirmondóik sincsenek. -~
158   1|       baglyoknak.~Így lenni bölcs, - hogy szívünkkel,~  S öröminkkel
159   1|               Kedves barátnéjához; -~Hogy amott egy ragyogó szép~  
160   1|              Szívet s elmét ragadoz!~Hogy Ninonért õsz korában~  Fiatal
161   1|      virágában~  Unalomban kajladoz;~Hogy a rút elfedezheti~  A sors
162   1|   elfelejteti~  A vér tulajdonságát;~Hogy a dalos Anacreon~  Akkor
163   1|              Midõn sírba szédeleg; -~Hogy Lais megszeretteti~  Magát
164   1|              Brutust, Catót Romával;~Hogy Horácnak dicsõsége~  El
165   1|            nem vész, míg ember lesz;~Hogy Pericles felesége~  S öcscse
166   1|             ti, a kik nem levétek,~  Hogy csupán csak legyetek;~ Kik
167   1|             nem azért születtetek,~  Hogy csupán csak szüljetek;~Hanem
168   1|            Hanem arra termettetek,~  Hogy mindenünk legyetek:~Jertek,
169   1|         Sándor s Caesar a világot,~  Hogy boldogok lennének,~Felforgatták, -
170   1|           fájdalommal azt érezzük,~  Hogy piczinyt több - semminél.~
171   1|         Inkább szíved sajnálhatod,~  Hogy nem érzi tüzemet.~Tekints
172   1|         verni - már elég.~~108. Dal.~Hogy elõször megnyílt nékem~  
173   1|          Temérdek sok javából~Apánk, hogy kiverettetett~  Éden boldogságából.~
174   1|       egygyezhetõ, -~  S azt tartja, hogy mind elvész~Az a sok szép
175   1|            mit sejtünk lelkünkben; -~Hogy elvész, mert csak pára volt,~
176   1|               Virágzásig nõhetett, -~Hogy Amor rajt erõt nem vett, -~  
177   1|           szíve már kifejlett, -~  S hogy így van, áldunk, óh ég!~
178   1|            életünk; -~  Bölcsen van, hogy szeretünk.~~114. Dal.~A
179   1|           sõt inkább terjesszétek;~  Hogy boldogok lehessünk,~  S
180   1|         mindjárt ott dúlja fel.~Kár! hogy erre nem ügyelünk,~  Ha
181   1|              tisztelje az értelem:~  Hogy a mit szült kelleme,~  Megtarthassa
182   1|             S egy csomóba gyûltenek,~Hogy az élet rózsájának~  Kebelében
183   1|             S ha kopóim harangoznak,~Hogy az erdõk riadoznak, -~  
184   1|            Édes kín közt kezdett el.~Hogy elõbbi lételembe,~Szilaj
185   1|              az istennek akaratja,~  Hogy örûljünk létünknek;~Öröm
186   1|             melleje.~Szeressünk hát, hogy örüljünk;~Csak hogy mélyen
187   1|             hát, hogy örüljünk;~Csak hogy mélyen ne merûljünk:~  Minden
188   1|            Te, szemének tekintete!~  Hogy szerelme szívének~Szerencsémre
189   1|            mégy, bár miként téssz,~  Hogy kiszabjad törvényét;~Ne
190   1|            lelkébõl~Egy oly szikrát, hogy új nap lõn~  Homer tüze
191   1|           Sokat mondék kellemirõl,~  Hogy kesergém ezeket;~De testének
192   1|                152. Dal.~Boldog óra! hogy lángaim~  Kebelét felgyúlasztván,~
193   1|           Egy kortyban felhajthatám,~Hogy a jónak soka s nagyja,~A
194   1|            sors ura bölcsen teszi,~  Hogy a jó és rosz jövendõt~Szemünk
195   1|           tellenénk el,~  Ha látnók, hogy rosz vár ránk.~Józan marad
196   1|                163. Dal.~Ne csudáld, hogy majd minden szó~  Csak szerelem
197   1|            Árpád népe olyant tesz,~  Hogy Romának társa lesz.~~167.
198   1|              meg nem nyugtathatja,~  Hogy mondaná: elég már.~Sándor
199   1|              Van oly boldog órája,~  Hogy - csak múlás hibája.~~170.
200   1|              az egyes kétesen áll,~  Hogy ennyit nem visel el,~A terhnek
201   1|              Abban lelem s csudálom:~Hogy az élõ természetnek~  Különnemû
202   1|             Oly csudával köti öszve,~Hogy meg lévén már kötözve,~  
203   1|              178. Dal.~Volt egy idõ, hogy Aurora~  Bú-követ volt én
204   1|             S érzi kettõs valóságom,~Hogy - nem álom boldogságom;~  
205   1|            nem álom boldogságom;~  S hogy valamint volt tegnap,~  
206   1|          Mert késõ lesz epekedni,~  «Hogy az öröm múlandó»,~Midõn
207   1|             mi úgy el tud bájolni,~  Hogy keblem ezt érezvén,~  Embernél
208   1|             Kiki azon hitért vész,~  Hogy övé a legjobb rész.~~186.
209   1|            azért, kik úgy énekeltek,~Hogy szíveket érdekeltek,~  Míg
210   1|            bölcs értelem!~~192. Dal.~Hogy a hírnek templomában~  Örök
211   1|            már ott nem kételkedik:~  Hogy jobb élni szívében,~  Mint
212   1|              szív oly élelmet lel,~  Hogy - elégszik sorsával.~Szeretni
213   1|              lágy levegtében;~  Csak hogy több kény- s kedvekben,~  
214   1|             E gondolat dagályában:~  Hogy övé mind, a mit lát,~ Az
215   1|             karvalyt csõvel lesek,~  Hogy békében legyetek~  S több
216   2|              az Úr oly sorsot vet,~  Hogy Szentgyörgyi egy fia~Vérét
217   2|            Durrogtanak a mozsarak,~  Hogy a bérczek ropogtak,~Kongtak
218   2|              tõrt és lépet vetett,~  Hogy megfogja madarát;~De bármit
219   2|           agyarát.~              22.~Hogy Szentgyörgyi táborba ment, -~  
220   2|            örült annak ez;~Remélvén, hogy a csatákban~  Vagy Szentgyörgyi
221   2|          Szentgyörgyi oda vesz,~Vagy hogy Rózsa elfelejti~  Távollévõ
222   2|                          27.~Dárday, hogy õ húgait~  A jószágból kitudád,~
223   2|          Bizonyos hír terjedjen,~Úgy hogy errõl kételkedni~  Akárki
224   2|                A dolgot jól intézte;~Hogy Rózsát, mint elnyert konczot,~  
225   2|        elvesztette.~S kétségb’esvén, hogy valaha~  Megfoghatná madarát,~
226   2|                             36.~Mert hogy rég nem hallá hírét,~  Se
227   2|        magába’,~S nyargalt-nyargalt, hogy szikrát hányt~  A száguldó
228   2|         Estve késõn volt az immár,~  Hogy kiért a tisztára, -~Felpillantott,
229   2|              tudta még dajkájától,~  Hogy semmi jót nem jelent,~A
230   2|                          43.~Továbbá hogy oda jutott~  A hegy gyöpös
231   2|               Azt gondolván magába’,~Hogy megkerít tán valakit~  Megúnt
232   2|         Egyike is nyomhatta~Annyira, hogy gyenge szíve~  Elszakúljon
233   2|               Oly terhek a szíveken,~Hogy sem az ész, sem az idõ~  
234   2|            Épen ma két esztendeje,~  Hogy a dicsõ öreget,~Ki éltében
235   2|        Borzadozva látta most is,~  - Hogy rángatta idegét -~Szürke
236   2|            épen ma két esztendeje,~  Hogy a sírnak felette,~Mely atyját
237   2|             S keblek mélyen érzette,~Hogy a két szív, két valóság~  
238   2|                Fennen hangzá nékiek,~Hogy egymással öszveillõk,~  
239   2|             boldogúlt két öreg is,~  Hogy szívek még dobogott,~És
240   2|                     29.~«Adja Isten, hogy a magyart~  A fél világ
241   2|         tipratnak:~              33.~Hogy átkozza születését,~  Átkozza
242   2|       imádtalak,~  A mióta érzettem,~Hogy mennyei rokonság vagy,~  
243   2|            Melyet, hajh, elkövettem!~Hogy, nyomorúlt! bár vétettem,~  
244   2|        Vérzik, habzik, csikorog;~De, hogy sorsát megérdemlé,~  A bûnös
245   2|              a halált imádom majd,~  Hogy szánjon meg s vigyen el; -~
246   2|            dolog már annyira kelt,~  Hogy Szánthónak leánya,~A szép,
247   2|    szedegette~  Elmúlt öröm-napjait,~Hogy szívében elaltatná~  A jelenlét
248   2|                Legmérgesben az fája,~Hogy vétkéért ily sors méltán~  
249   2|       Jelenése szûntelen.~Azt vélte, hogy tõle borzadt~  A bagoly,
250   2|            ha huhogott, -~Azt vélte, hogy õt vádolta~  A varjú, ha
251   2|              mennyország kapuinál,~  Hogy az néki zárva lett,~Bánatában
252   2|          Mégis, mint a gondolatot,~  Hogy elverje szerelmét.~Csak
253   2|             S megbecsûl is valaki, -~Hogy nem értem, hanem érte~  
254   2|          Történt, - nyilván adja ki:~Hogy a méreg szinte megesz~  
255   2|                 Én is minap Sümegen,~Hogy a püspök végig menvén~  
256   2|         vitéz~  És oly buzgó hazafi,~Hogy - csak olyant kell kivánni,~  
257   2|            kebledben!~Nem volt elég, hogy megloptak,~  Megtéptek már
258   2|              Megtéptek már éltedben;~Hogy a tiltott gyümölcsbõl is~  
259   2|           szíve émelygett;~S tudván, hogy a gonosz Macza~  Állhatatlan
260   2|   Állhatatlan és hamis,~Úgy tökéllé, hogy mindenben~  Része legyen
261   2|               Miképen és hol vegyen,~Hogy halála csudálatos~  És hihetõ
262   2|         Törte, marta gonosz fejét,~  Hogy az szinte dorombolt,~Mindaddig,
263   2|         szinte dorombolt,~Mindaddig, hogy megõrlötte, -~  És a végzés
264   2|      örvény-nyílásra~Úgy dûlledt ki, hogy féltette,~  Ki alúl feltekintett,~
265   2|                Ki alúl feltekintett,~Hogy legottan leroppanhat,~  
266   2|          Sokan ugyan azt regélték,~  Hogy, halála után már,~Imitt-amott
267   2|        Imitt-amott mégis látnák,~  S hogy többnyire éjjel jár.~              
268   2|                Utóbb már a lélekrõl,~Hogy a vidék meggyõzõdött~  Minden
269   2|             falevél,~  Megdöbbene, - hogy ott van.~              23.~
270   2|             is intettek,~Azt vélték, hogy mindent tud õ,~  A miket
271   2|             kicsinyt enyhülni:~Mert, hogy utóbb ne lehessen~  Néki
272   2|            az nap alig szürkûlt még,~Hogy már felkelt a teli hold;~  
273   2|              S a fejet úgy ejté ott,~Hogy az Pongrácz lába közé~  
274   2|                        47.~Ráismért, hogy Bandi feje,~  A zsiványé,
275   2|           mennydörgött,~S rettegett, hogy tetemében~  Szinte minden
276   2|              légy, undok szívem! -~  Hogy ördögöt szerettem!~              
277   2|              vagy - csak azért is,~  Hogy tudtalak szeretni?»~              
278   2|              ezerszer boldogtalan,~  Hogy megvérzém szívedet! -~Csudálatos
279   2|                Mégis csak azt érezé,~Hogy Sándornak zúzott szivét~  
280   2|           Egy elõtted könyörgésem:~  Hogy bocsáss meg vétkemnek!~Add
281   2|       Bocsásson meg az Isten is, -~  Hogy két létet törtél le!»~              
282   2|     Pongráczczal úgy bánt az úrfi,~  Hogy az vagy ott meghaljon,~Vagy
283   2|           azt befogadá,~  Gondolván, hogy nagy jót tesz.~              
284   2|              Igér vala nékiek,~Úgy - hogy minden pogány-harczban~  
285   2|          ELSÕ ÉNEK.~              1.~Hogy Mohácsnál Árpád népe~  A
286   2|          népe~  A fejét elvesztette;~Hogy a török Hunniának~  Szívét
287   2|            Szívét ketté metszette: -~Hogy - míg Lajos koronáján~  
288   2|          gázlódott:~              2.~Hogy eltûne Hunniából~  A vitézség,
289   2|             A barátság, szívesség; -~Hogy elfajúlt Mátyás népe~  Híres
290   2|        Semmit ki nem vehetett.~Csak, hogy a magyar s nemes ember,~  
291   2|             Azt õ fennen vallotta;~S hogy Rómából jött Sümegre,~  
292   2|                   6.~Szegény volt; s hogy Sümegre jött,~  Hóna alatt
293   2|                             7.~Épen, hogy a városba ért,~  Akkor tevék
294   2|                      8.~S nemsokára, hogy néhányszor~  Orgonált és
295   2|        mélyen érdekelt,~S kinyílván, hogy külömbféle~  Mesterséget
296   2|              Tudománya annyi vala,~  Hogy abból egy század rész~Sok
297   2|                Azt szerette volna õ,~Hogy, mint szíve, úgy érezne~  
298   2|            is arra vitte volt már,~  Hogy - csuda volt ezekben.~              
299   2|            felkapták ezt a szûzet,~  Hogy, szintén mint atyjának,~
300   2|              Amaz idõk zavarjában,~  Hogy az erõ fegyverrel~Bánt és
301   2|                   39.~Most Csabynál, hogy az urak~  Éltéért a gazdának~
302   2|              Árpád fiai!~Ne hagyjuk, hogy fészkeinket~  Lakják Ómár
303   2|              Azt, hazám szép szûzei!~Hogy erõben tenyészszenek~  Kebletekben
304   2|             Szobájába ereszti, -~De, hogy másod magával jön,~  Ez
305   2|             Isten! (úgymond Rózsa)~  Hogy él atyám s a király!~De
306   2|           bájhangjait.~Lóra, vélvén, hogy Eleket~  Nem érdeklé lantjával,~
307   2|                   81.~Bosszankodott, hogy a kinek~  Õ tetszeni ohajtott,~
308   2|             kívánjad többé, atyám,~  Hogy kitegyem magamat,~S a negédes
309   2|             Megmozdúlt már keblében,~Hogy vérének alig vala~  Maradása
310   2|            vala~  Maradása erében, -~Hogy egy szép hölgy vagy egy
311   2|               Úgy fel tudá bizgatni,~Hogy õt szinte magáénak~  Vélte
312   2|              A szilajnak, büszkének,~Hogy úgy bírták, mint sajátot,~  
313   2|             Elszakadt jó kedvétõl;~S hogy a hajnal alig hasadt,~  
314   2|                Annyira megszállotta,~Hogy, a mirõl Andor szólott,~  
315   2|           tétova hajtotta,~Nem érzé, hogy a fergeteg~  Hóval arczul
316   2|            szemekkel;~Bosszankodott, hogy elfedé,~  Rendek hegye orrára,~
317   2|                 Rendek hegye orrára,~Hogy miatta nem láthattak~  A
318   2|           Álmos, tunya, s rest vala,~Hogy Luczának bús mérgében~  
319   2|              el.~              21.~S hogy elcsalja most husvétra~  
320   2|           Köztünk történt dolgokra!)~Hogy Eleknek szilaj szívét~  
321   2|           Emészti majd szívemet.~De, hogy éltem hanyatt-homlok~  Kelepczébe
322   2|                 A szív mélyen érezi,~Hogy, a mit mond, bölcsen mondja, -~  
323   2|             hová kellessen~Kikötnie, hogy élete~  Nyugodt, boldog
324   2|        Kanóth! Kanóth! imádkozzál,~  Hogy jól vessem koczkámat!»~Imígy
325   2|              Semmikép sem férhetett,~Hogy a gazdag Lucza mellett~  
326   2|              Bakacshoz úgy rángatta,~Hogy ellenét, bár akarta,~  Semmivel
327   2|              nagyokat sohajt vala,~  Hogy szûk vala mellének~A fûzött
328   2|        Halljuk, bátya, mit ereszt?»~«Hogy Devecser kisasszonya~  Asszonykép
329   2|                 Isten maga mondotta)~Hogy az ember maga legyen,~  
330   2|       megtölté kebleket~A mátkáknak, hogy csak alig~  Lelék immár
331   2|              verhetett,~Úgy elfogta, hogy öröme~  Teli még sem lehetett.~              
332   2|           mihelyt Lóra~  Olyan lett, hogy járhatott:~Hogy legalább -
333   2|          Olyan lett, hogy járhatott:~Hogy legalább - siettetvén~  
334   2|            habjával, -~Úgy tetszett, hogy a szíveket,~  Kiket öszvetett
335   2|    szerencséjén~  Annyira felvidúla,~Hogy ajaka mosolygásra~  Mégis
336   2|             éj~  Úgy lepé a világot,~Hogy Elek az öröm-ágyba, -~  
337   2|      béhágott: -~              75.~S hogy éjfél lett, - Somló felett~  
338   2|          Fonalának szálival.~S most, hogy híre széjjel terjedt~  Az
339   2|            széllel.~              5.~Hogy eljutott Devecserbe~  A
340   2|         volkán~  Az ilyennek kebele,~Hogy tetteit kiokádván,~  Az
341   2|          kora volna még;~Úgy legyen, hogy - midõn meglett,~  Vért
342   2|    vonagoltak~  Teste minden tagjai.~Hogy bámult a szörnyetegen~  
343   2|              ördög pokolban,~Látván, hogy egy asszonyszívben~  Százszor
344   2|                      16.~Adja Isten! hogy ember légy:~  Ép és erõs,
345   2|         sorsban állandó.~Adja Isten! hogy magyar légy, -~  Lelkes
346   2|            szõllõmíves,~Kételkedett, hogy emberi~  A lelkes hang és
347   2|             bölcs hazafi,~  Tartván, hogy majd vejében~A bajnok ellágyulhatna~  
348   2| ellágyulhatna~  A szerelem ölében; -~Hogy a vértõl el ne szokjék,~  
349   2|          Hunnia; -~              24.~Hogy, a midõn karját kéri~  A
350   2|                Benne önnön bizgatta,~Hogy forgassa fegyvereit,~  Ipa
351   2|          sokára el is jöve~  Az idõ, hogy Hunniát~Új veszélyek fenyegetvén,~  
352   2|            Lóra, talpra kiáltotta:~  Hogy ezen új csapástól~Mentenék
353   2|       Kontyosinak árjával,~A nélkül, hogy gátolhatná~  Õt a haza hadával.~              
354   2|    megszorítá~  Kis fiát a pólyában,~Hogy rítt az és szinte megfúlt~  
355   2|        gondjokat viseled,~Úgy vélem, hogy örömimet~  Egyannyira kedveled. -~              
356   2|            Lóra elõbb vélte volna,~  Hogy a rendelt határból~Ég, föld
357   2|        asszony~  Annyira megdöbbene,~Hogy, értvén azt, lábairól~  
358   2|             hisz meg majd szavamnak!~Hogy gondjokat viseltem én -~  
359   2|          Majd jobban, mint magamnak!~Hogy öröme életének~  Kedve az
360   2|        látott~  Bakacs úrnak udvara,~Hogy elveszett mise alatt~  Kutyája
361   2|                            52.~Most, hogy Elek, - ki Zrínyivel~  Buda
362   2|            Egy vasárnap vala épen,~  Hogy haza vett útjába’~Bakacs
363   2|       hölgyéhez; -~              59.~Hogy egyszerre a füleit~  Reménytelen
364   2|              A legjobb is ily rabja,~Hogy éltének rendjét, módját~  
365   2|       jelentõleg~  Énekét béfejezte;~Hogy Bakacs úr felpattanva~  
366   2|            hozzája, -~Jobban borzad, hogy szemével~  Egyet pillant
367   2|            Jól intézte a jó Isten,~  Hogy a nememet elrejtvén,~A fajtalan
368   2|         lettem én!~              71.~Hogy végre elbocsátának~  A fogságból
369   2|          Úgymond Elek boszonkodva,~  Hogy szeme is szikrát hány:~«
370   2|                 77.~«Azt (felel ez), hogy míg Bakacs~  Sok ezered
371   2|               Midõn a nap nyugodott,~Hogy Bakacsné egy úrfival~  Ölelkezve
372   2|          magok a cselédek~  Mondják, hogy száz olyant ér~Az õ urok,
373   2|          Pedig bizony, örökös kár!~  Hogy ily rútúl megrontja~A Bakacs
374   2|           mester a leányát~  Nemcsak hogy nem téríti,~Sõt, mint mondják,
375   2|            asszony így folytatja, -~«Hogy Bakacsnak gyalázatja~  Kelmedet
376   2|                        91.~Legottan, hogy Elek urat~  Szemével megtalálja~
377   2|                   A dühös nem érezi,~Hogy a madár körme s orra~  Karját
378   2|        sújtja Luczát~  Egy sziklába, hogy feje~Széjjelzúzik, s szertefecscsen~  
379   2|             Mint egy kõszál dühében,~Hogy azt vélnéd, semmi csapás~  
380   2|           Szélvész, hírét tettemnek:~Hogy kiontám tiszta vérét~  Kedves
381   2|                    117.~Ámde azt is, hogy egy ördög~  Pokol-mesterségével~
382   2|       Pokol-mesterségével~Vive arra, hogy így tegyek~  Lelkem idvességével! -~
383   2|           nem mondhatott.~Híre volt, hogy elevenen~  Ment Lórának
384   2|              megver;~Így volt akkor, hogy Mohácsnál~  Lajos király
385   2|              diadalt~Csak úgy nyert, hogy megújítván~  Többször is
386   2|             Itt-ott öszvegyûlének,~  Hogy bátrabbak lennének.~              
387   2|              Azon bús elszánással,~  Hogy ott vesznek egymással.~              
388   2|              derekamat~Oly szorosan, hogy magamat,~  Akármiként mozgassam,~  
389   2|          vannak, kik nem nézhetik,~  Hogy fejét és életét~Egy magyar
390   2|              ránczba húzza,~  Sejti, hogy két embersúly~  Egy lóterhet
391   2|           itt veszni engemet! -~De - hogy tiéd maradhassak, -~  Üsd
392   2|          Hegye úgy fut a nyakának,~  Hogy vérere megfakad~  S lélekzete
393   2|                Végsõ percze éltének,~Hogy így vegyûl vére s teste~  
394   2|           engemet.~Megesmerem, Imre, hogy te~  Ajándékod életem;~Mondsza!
395   2|           néki bátorodván,~  Vélvén, hogy a hálának~Érzésében felolvadt
396   2|                     7.~«Uram! azzal, hogy éltedet~  Haláltól megmentettem,~
397   2|             Egy falúd nem elég bére,~Hogy kifolyjon éltem vére;~  
398   2|             már adsz, hát úgy adj,~  Hogy adósom ne maradj.»~              
399   2|               Kedved miben tellenék?~Hogy adósod én maradjak,~  Az
400   2|                  12.~«Hah vakmerõ! s hogy megtevéd,~  A mi kötelességed,~
401   2|        káromolja tüzesen,~Gyanítván, hogy Bodornak õ~  Kezét adná
402   2|          Esküszöm én égre, földre!~  Hogy pártámból vagy senki,~(Igy
403   2|          bosszúját csak az tartja,~  Hogy kezénél nincs kardja.~              
404   2|      szerelmes érzelem,~Ha bizonyos, hogy kedvese,~  Ha övé nem, másé
405   2|           tán megérdemeltem volna,~  Hogy bal ítéletedet~Rám tekintve
406   2|            ne borúljon.~Bocsásd meg, hogy szívem után~  Itélvén meg
407   2|             a kedv és kény,~  Örülj, hogy nem vagy szegény!~              
408   2|              Ki most mélyen érzette,~Hogy éltének megmentõje~S leányának
409   2|        embert is lóra ültet~  Pethõ, hogy kinyomozzák,~S akárhogyan,
410   2|            vádja~  Lelkiesméretének,~Hogy csak alig titkolhatja~  
411   2|       kedvesb a gyötrelme,~  Mintsem hogy õ koldúljon~  Azért, hogy
412   2|            hogy õ koldúljon~  Azért, hogy boldogúljon.»~              
413   2|              És kínlódó kebelemre!~  Hogy pártámból már senki,~  Csak
414   2|               Annak, a ki hallgatja:~Hogy az esze majd megbomlik,~  
415   2|            Köny forrván fel szemébe,~Hogy Dorkának e beszéde~  Eljut
416   2|            árjai.~Az õsz némán inti, hogy az,~  S tovább ezek szavai:~«
417   2|         Lilla) ne féljen~Tovább már, hogy Bodor Imre~  Velem gyûrût
418   2|            õsz)~  Ama boldogító hit,~Hogy több öröm lesz jutalmad,~  
419   2|            még~  A nép a történetet,~Hogy megújúlt az, s Lilla is~  
420   2|           már~  Hazánk azon sérelme,~Hogy külföldit pártolt inkább~  
421   2|            Isten! (mond a szegény)~  Hogy egy férjet ismervén,~A szitokra,
422   2|               Még akkor is áldottam,~Hogy a hármas gyermek anyját~  
423   2|         termõnek!»~Mondta; s eltünt; hogy Micz bánné~  Haragjának
424   2|              dajkához imígy szóla,~  Hogy menthetné erkölcsét:~              
425   2|             szégyent nem gyõzhetném,~Hogy ámbátor lelkem testem~  
426   2|                A várfalak környébõl,~Hogy észre ne venné senki~  Az
427   2|              csuda nélkül~  Lehetlen hogy táplálja.»~              
428   2|        lélekzet torkában.~Azt vélte, hogy nem valót lát~  Vagy megbomlott
429   2|         Azért õ azt meg nem tudja,~  Hogy te tudod, mit mivelt:~Mert
430   2|        gyakran~  Borzadozott kebele,~Hogy nõje oly irtóztató~  Gonoszságot
431   2|         mégis~  Legerõsebb mentsége:~Hogy halálnak szánt magzati~  
432   2|           Mind életben voltak még;~S hogy mind fel is nevelkednek,~  
433   2|           nagy zsivajt indítottak,~  Hogy némúlt a csörgeteg,~S alig
434   2|            most hetedszer volt jövõ,~Hogy megtörtént a nagy csuda,~  
435   2|           megtörtént a nagy csuda,~  Hogy hét fiat szült egy nõ.~Keserves
436   2|                    14.~Hét éve lesz, hogy én egykor~  Az erdõben járkáltam~
437   2|           gyilkos anya,~  Kit azért, hogy rágalom~Erkölcsödet ne sérthesse,~  
438   2|             terhelt test;~De látván, hogy áldássá vált~  Átkom, vétkem,
439   2|             végre még nem vitt.~Sõt, hogy igaz szándék sem volt,~  
440   2|                Az is bizonyítja már,~Hogy dolgát jó szívre bízta:~  
441   2|         Máskép is, ki másra bízta,~  Hogy vétkezzék helyette,~Az a
442   2|            Nem mehet-e el az esze,~  Hogy ily monda s mese lett?~És
443   2|             õk, míg éltenek.~  Hála! hogy kivesztenek!~              
444   2|            Ezek, uram, nagy intések,~Hogy balok itt a lépések.~  Oh!
445   2|             Nem veheté már magára,~  Hogy szavát meg ne állja.~S elragadva
446   2|        Boldogtalan magyar asszony,~  Hogy a sors õt megverte:~Mert
447   2|             megverte:~Mert lehetlen, hogy pokolban~  Történt volna
448   2|           Atyja faja, sért és bánt),~Hogy ingerült haragjában,~Fellobbanó
449   2|              Erzsébet, ki azt vélte,~Hogy az ég õt megitélte~  S nemzetsége
450   2|            Kevés lélek oly szabad,~  Hogy szokottba nem tapad.~              
451   2|       Frangyepán is, mivel szokás,~  Hogy egy házban lakjanak~Mind,
452   2|               Újra makacs akarója,~  Hogy leánya férjéhez~Visszatérvén,
453   2|         félelmet nem ismertek.~  De, hogy hallja és látja,~Hogy az
454   2|            De, hogy hallja és látja,~Hogy az elhúnyt kedves alak~  
455   2|             Erzsébetet lesújtotta,~  Hogy székérõl lerogyott~  S vérrel
456   2|                  23.~Komor nap volt, hogy útazott,~  Még komorabb
457   2|           szavak mezével)~Reménylem, hogy ezután már~  Megnyughatsz
458   2|            éjjel õt a vad hizelgõ,~  Hogy megáldja békével,~  Általdöfé
459   2|               S a vár minden lakosa.~Hogy õ lészen kinevezve,~Elõre
460   2|            oly gazdag, sem oly szép,~Hogy mondhatnám: hozzá képest~  
461   2|             Oly fellengõ s képtelen;~Hogy, a ki ezt elfogadja,~  Ha
462   2|           Violát ne sértsétek~Azért, hogy fennállásában~  Kezét fel
463   2|           Mely a próbát kiállja:~Az, hogy Godfréd fõvezér lõn~  Jeruzsálem
464   2|        Ráthold morog néha, látván,~  Hogy Viola gyakran sír.~Néha
465   2|             hajh! zúgott, dörgött,~  Hogy megzörrent ablakom; -~S
466   2|            dárdása.~Ég benn’ a vágy, hogy a vártat~  Barna szeme már
467   2|        jelenet~  Úgy lesújtá Violát,~Hogy félhalva összeroskad~  S
468   2|          feszelgve áll vala)~Örülök, hogy oly nagy vitézt~  A szent
469   2|        Melyben Keled részt nem vett,~Hogy tanú ne éljen arról,~  Mit
470   2|           egy kakas? (kiált Keled)~  Hogy itt kukorékoljon,~És a gúnyos,
471   2|             tettelek;~De csak azért, hogy éltemnek~  Keresztjévé tegyelek.~