Kötet

  1   1|      esmertem a szerelmet -~  Egek, de boldog voltam!~Szóljon bár
  2   1|       nagyobb boldogságot -~  Egek, de boldog voltam! -~Nyúgalomra
  3   1|            szívgyötrelmet -~  Egek, de boldog voltam! -~De most
  4   1|           Egek, de boldog voltam! -~De most oda boldogságom,~  
  5   1|              Édes szóval igyekszik;~De nem képes enyhíteni, -~  
  6   1|             Érte mennyit szenvedek;~De mind ezen nem könyörül,~  
  7   1|           így szívem nem fájt bele.~De mihelyt õt megpillantám,~  
  8   1|          vadásznak fegyvere,~Fut, - de késõn, - foly már vére,~  
  9   1|              Lábam minden nyomában.~De hajh! mennél tovább érek,~
 10   1|         szivembe; -~  Futok, hajh - de vesztembe.~~8. Dal.~A külföldön
 11   1|             Késõn is még szédelgek.~De oly helyre, haszontalan,~
 12   1|         Teli minden kedveiddel, -~  De én rajtad nem kapok:~Mert
 13   1|            gondolám, ügyembe;~Lett, de milyen? - a távozás~  Mérget
 14   1|  szikrájában~  A távóllét elfojtja:~De, hajh! érzem, hogy lángjában~  
 15   1|      Választják már a kegyetlent:~  De még itt is szeretem;~A gyönyörût,
 16   1|         dühében rettenetes,~  Igaz, de nem kegyetlen:~Nem mint
 17   1|         alattam, mind felettem; -~  De hajh! téged szeretvén,~  
 18   1|            már - rettegek -~Szeret, de mást - pokol! egek!~  Óh!
 19   1|          Kit oly hosszan szerettél,~De csak nem rég nyert meg szíved, -~  
 20   1|         futok én Amor elõl,~  Hajh! de még sem távozom:~Minthogy
 21   1|              Melyet magam neveltem.~De késõ most elmélkednem;~Csak
 22   1|              A szív elõtt kedvesek.~De! - sem elmém gondolati,~
 23   1|           által e méreg kivész. -~  De te vállat vonítasz?~  Óh
 24   1|             ugyan, a mit ott lel,~  De az öldös tégedet?»~Elképzelém
 25   1|             ész ekként dorgála; -~  De semmit sem használa.~~
 26   1|             Szenvedtek õk eleget;~  De még sem ily szörnyeket.~~
 27   1|                Szabadúlna kínjából.~De biztat egy remény mindég,~
 28   1|             avúlt kín új kínt szül;~De mind ez õ érte lévén,~  
 29   1|          Mindennek megtérül kára:~  De ti soha, soha sem! -~  Utánnatok
 30   1|            Az ifjú meglelkesedik,~  De zendül a nyúgalom, -~  Egek!
 31   1|          mer,~  Rejtik õtet elõlem.~De hajh! ez nem orvosolja~  
 32   1|            Itt únszolom oltalmát;~  De nem nyerem irgalmát.~~75.
 33   1|              S õt imádni kénytelen:~De nem tudja megnevezni, -~  
 34   1|            Ha nem-szépnek mondanám.~De hajh! engem számba sem vesz;~
 35   1|        messze lehúll a hám,~  Hajh! de bezzeg nem úgy van:~A pont,
 36   1|          bár,~  Orvosolni gondolom:~De bár miként iparkodjam,~  
 37   1|             mit alig gondolhatok,~  De szívemben érezek:~A mi mindent
 38   1|            S nevesd kevélységében;~ De legottan megjelenvén~  Õ
 39   1|        Kinek ennyi mérgét nyelem;~  De magadat, kegy-alak -~  Dicsõ,
 40   1|             Keblem tán megenyhülne:~De hajh! ezt is megtagadá,~
 41   1|             jönnek, napok mennek,~  De búm csak nem távozik;~És
 42   1|           És az órák elreppennek,~  De sorsom nem változik:~A volkánok
 43   1|            volkánok kifáradnak, -~  De nem az én tüzeim;~Folyók,
 44   1|        Folyók, tavak kiapadnak, -~  De nem az én könnyeim;~Erdõk,
 45   1|             újságok megavúlnak, -~  De új mindég inségem;~Fenyõk,
 46   1|            tölgyek meghajúlnak, -~  De nem hajlik hûségem.~Örömeim
 47   1|              Reményeim elhalának,~  De él mindég gyötrelmem,~  
 48   1|          Mély értelem s bölcsesség:~De bár mennyi ez magában,~  
 49   1|                 Okom volna rá elég)~De egy remény kecsegtetvén,~  
 50   1|        Hátha még azt éreznétek? -~  De jobb, hogy nem érzitek.~~
 51   1|           Fel és alá támolyogtam,~  De sehol fel nem leltem.~Balgatag!
 52   1|          szelünk volt, - repültünk.~De - hogy a nap már búcsúzott~  
 53   1|              És rémülés töltött el;~De nem volt még veszedelem -~  
 54   1|         kemény törvények~Menni - ám de nála nélkül?~  Hajh! itt
 55   1|           hajlékony,~És oly lelkes; de kártékony!~  Mert im! ennek
 56   1|  gyötrelmimet elaltatnám; -~  Hajh! de szelet kergeték,~  S csak
 57   1|            kínok, vad gyötrelmek;~  De mind ez az enyémhez~  Hasonlítva -
 58   1|        Könnyeim õt körül folyván.~  De õ meg nem lágyúlva,~S panaszim
 59   1|          panaszim õt ostromolván,~  De õ meg nem indúlva; -~Ekképpen
 60   1|               Keresgélem bájait;~Ám de azt a kedvességet,~  Azt
 61   1|      imádunk, mint isteneket,~  Óh! de meg nem nevezünk;~Mert sem
 62   1|              Eszemmel fel nem érem,~De rajtam nyert diadalmát~  
 63   1|          Kinek minden indúlatja -~  De ki meri festeni,~Vagy mely
 64   1|           Ha valaki õt megveti: -~  De hajh! ezt nem tehetem, -~  
 65   1|           Midõn mentem õ hozzája; -~De hogy mézes rózsa-szája~  
 66   1|           Kínaimban telhetetlen -~  De õt mégis szeretem.~Egész
 67   1|             Lantom, ellenségemet! -~De hiába fohászkodom,~Haszontalan
 68   1|         írtam e bús verseket;~Hajh! de szörnyen csalatkoztam -~  
 69   1|             õt majd más is szereti;~De én õt el nem nyerhetem,~  
 70   1|             193. Dal.~Akárhogy van, de kínaim~  Nincsenek már kedvére,~
 71   1|          Ennyit tehát tudnánk már -~De kit? - Hajh! itt a bökkenõ,~  
 72   1|              tudakolám, -~  Pirúlt, de nem szóllott õ;~De képe
 73   1|          Pirúlt, de nem szóllott õ;~De képe megháborodván~És leplével
 74   1|              Búba merûlt szívemnek;~De mind ez a keserveknek,~  (
 75   1|         kinyilatkozott:~  Szeret, - de nem engemet!~Nem érettem
 76   1|           Csakhogy külön forrásból;~De megbocsát mind azoknak,~  
 77   1|          vala,~  És méreggel étete;~De most minden örömöt ád!~Az
 78   1|            Lenni, múlni, magozni! -~De a kertész eljövendõ,~S más
 79   1|            csókot, adj te kedves,~  De hosszút ám s édeset,~Éles
 80   1|             Csontom s agyam veleje;~De megtérvén most már béke~  
 81   1|   tehetségét~  Ott csak nõni érezi;~De nyúgalmát s békességét~  
 82   1|      inségnek árjai~Fejem felett; - de felkaptak~  Jókor a sors
 83   1|             Éljünk, a mit élhetünk;~De mindég úgy, hogy kivánat~  
 84   1|         Hajh! miként nyomorogtam! -~De sem Mars vérszolgálatja~  
 85   1|              És könyvekbõl esmérik.~De, hol atya s anya már rosz,~  
 86   1|             Hah! gyomrából gyûlöli,~De félvén az erõsebbet,~  Tömjénekkel
 87   1|         Miként csalják társaikat,~  De többnyire magokat;~Miként
 88   1|       megnyerték, megint amazt, -~  De még az sem lesz elég.~Mint
 89   1|           Élni fogsz, míg ember él;~De bár mely nagy, alattam vagy,~  
 90   1|            én! ezt itt szemlélem,~  De, mért van így, nem kérdem;~
 91   1|           Szerte mordon morognak! -~De az égnek védelmében,~Fészke
 92   1|           mozognak, isznak, esznek;~De csak baromként éreznek.~  
 93   1|        Minden kicsiny sokat ér;~Ám, de mindég ilyen nem léssz,~  
 94   1|         ifjú! te kinn és benn járj,~De élelmet soha ne várj~  Álom-gõz-szél-
 95   1|     lélekkel~  A tudomány-országba;~De, hajh! ritkán tér magába,~  
 96   1|              S kiterjedve forogjon:~De szelídebb tekintetû~  Légy,
 97   1|            már magok,~Csendesebben, de vígabban,~  Csörögnek a
 98   1|           ama felfújt criticus, -~  De - kit senki fel nem vesz.~
 99   1|            A törzsökös magyar szív;~De sem isten, sem hazához~  
100   1|              Világítják fejünket; -~De mász, sõt áll az ideje,~
101   1|               Lõn kezdete létemnek;~De csak az volt az eleje~  
102   1|             és lap; -~  Itt az õsz! de legyen bár, -~  Öröminkben
103   1|              Mind a kettõ mentében.~De többnyire nem egygyeznek, -~  
104   1|           82. Dal.~Tudós lehetsz; - de bölcs nem vagy,~  Éjt nap
105   1|             Tudja, fejti s beszéli,~De, ki ember-természetét~  
106   1|             Áll minden ér keblében;~De majd eljõ võlegénye~  A
107   1|               Úgy itél a hideg ész.~De szerelmünk nemesb fajtú:~  
108   1|            Meg nem vesztegethetett.~De jaj annak, ezerszer jaj!~
109   1|         fiai!~S ti fiai Dáciának,~  De csak olyan fajai,~Csak ti,
110   1|        boldog lenni,~  Igen könnyû, de ritka;~Nem kell ezért messze
111   1|    Felforgatták, - boldogságot~  Ám de még sem nyerének. -~Szív
112   1|              Példánk a sok elmemív.~De ha mind ezt jól felvesszük, -~  
113   1| kiverettetett~  Éden boldogságából.~De most immár átokká lõn~Ez
114   1|       reményit~  Ezer öröm kínálja;~De született érzeményit~  Csak -
115   1|            Az én boldog éltemnek; -~De leginkább szeretem én,~Hüvelyemet
116   1|             Mint a hab oly múlandó;~De leszállott keserûje~  Életvégig
117   1|          Megemészté reményimet, -~  De nem oltván szerelmem,~  
118   1|            kel, életérõl; -~  Hajh! de minden században~  Ilyen
119   1|               Oldozza meg szívedet:~De ha ennek oldásában,~Mint
120   1|            S ezer kénybe csordúlni.~De leginkább szeretem én~  
121   1|               Hogy kesergém ezeket;~De testének ékeirõl~  Nem mondottam
122   1|             Mert az éggel rokonság.~De a földdel rokonabb szív~
123   1|      nyomában.~Ezer öröm virágozik;~De leginkább barátkozik~  Az
124   1|        Éljük, éljük az életet!~  Ám de éljük eszünkkel;~Éljünk
125   1|             Állhatatlan csuda szer!~De felségesb természeted,~  
126   1|          ész, úgy mint kormányzó; -~De, kiben szív s ész kezet
127   1|               Az észnek én megadom;~De kényim tág kerületét~  Nem
128   1|              Pénzzel vétethetõ lõn;~De nemesebb kellemeit~  S díszeit
129   1|               Fekszik öröm-tanyája:~De minket ez nem szomorít;~
130   1|            boldogúljon ott bízvást;~De mást attól el ne zárjon,~  
131   1|             Melyre kedve s alkalma;~De arra más tehetségét~  Kénytetni,
132   1|             Kipihenni, únalom;~Hah! de két hív szerelmesnek~  Ott
133   1|              Néha késhez is kapkod;~De két hû szív, ki egygyé lett,~  
134   1|              Mind a kettõ lelkének;~De minden bú csak felet tesz,~  
135   1|            Ki sem pihent inségem! -~De most öröm-követem õ:~  Mert
136   1|             ha ez nem, - semmi sem.~De légyen úgy: ha engemet~  
137   1|           zsarló szultán-ember; -~  De nékem nem véthetvén.~  Csak
138   1|      tetõben~  A teremtést esmérje;~De van minden jobb emberben~  
139   1|      vetemények~  A jövendõ méhébe;~De tisztán a legszebb s jobb
140   1|          csak sírjánál eszmélkedik;~De már ott nem kételkedik:~  
141   1|        érzeményi~  Énekeim, dalaim;~De, ki mind ezt nem érezed~
142   2|             fogok.~              6.~De ha az Úr oly sorsot vet,~  
143   2|             elment a vad törökre! -~De fúlánkja szerelmének~  Benn
144   2|         pengének.~              14.~De mind erre a bús Rózsa~  
145   2|              Az õ holtig hívérõl; -~De miattam le ne mondjon~  
146   2|        Imígy szólott, írni akart,~  De jobb keze nem vala! -~S
147   2|              Hogy megfogja madarát;~De bármit tett, nem volt haszna, -~  
148   2|         pártáját.~              23.~De élt a’ még, megtartá õt~  
149   2|             szél mindjárt elfojtja;~De ha immár elharapózott,~  
150   2|          nevette.~              31.~De ezáltal dolgát Varjas~  
151   2|      agyarát.~              32.~Oh, de Csobáncz bezzeg hangzott~  
152   2|           Óh! mert igen szívelte. -~De a lelkét vesztett szívnek~  
153   2|             Budán nem volt szünete;~De Lászlót ez nem ingerlé -~  
154   2|               És többekkel útazott,~De késztetvén Csobáncz felé,~  
155   2|                Repûlt a ló serénye;~De kedvezve világított~  A
156   2|            Ott keresztül illantott.~De sarkantyút adván László~  
157   2|         most hall s imént látott;~  De a bajnok - tovább ment.~              
158   2|      termett,~  Lova eldûlt alatta:~De hajh! Rózsát László elõl -~  
159   2|            óta~  Körülötte, alatta;~De a várnak nem árthatott,~  
160   2|          Vala Gáspár javának;~Hajh! de egy mákszemmel sem bírt~  
161   2|          asszony volt a királyné,~  De gonosz és fajtalan;~Teste
162   2|             lett.~              24.~De meglátván mostan egymást~  
163   2|       válhasson!»~              30.~De Sándor, kit Borbálának~  
164   2|           Vérzik, habzik, csikorog;~De, hogy sorsát megérdemlé,~  
165   2|            Mind el lesznek már éve:~De bûs lelkem csontházából~  
166   2|          szánjon meg s vigyen el; -~De nem szán meg, de nem visz
167   2|       vigyen el; -~De nem szán meg, de nem visz el,~  S minden
168   2|          vérsége.~              44.~De semmi sincs hatalmában~  
169   2|             Hozzá kap az ember-kéz.~De, hajh! édes csak habja volt,~  
170   2|         jövendõ pókhálóján,~  Hajh! de a sors mérgében,~Ezer édes
171   2|        izmos volt, mint Herkules,~  De kit megett már a bú,~Ha
172   2|               A szerelmet gyakorta;~De szerelmét elveszteni,~  
173   2|         csak olyant kell kivánni,~  De nem tudom, ha látsz-e~Sokat
174   2|          sepertük.~              9.~De egy nagy gát, legnagyobb
175   2|             A fejemen viselt konty;~De Manczinak - el kell veszni,~  
176   2|            élete.~              20.~De egyszerre, Mindszent napján,~  (
177   2|            Lázár ugyan meghalt már,~De a lelke éjjelenként~  Sohajtva
178   2|       világból~  Kiveszteni orozva:~De különös színnel s móddal,~  
179   2|  gondolkodik~  Itten immár a lator,~De a fejet jól megnézvén -~  
180   2|             nagy volt a kisértet,~  De megtérek, - ha élek!»~              
181   2|         dühösködni kész vala már,~  De - bosszúja jobbat szûlt.~              
182   2|          szûlt.~              54.~ «De nem!» (úgymond gondolkodva~  
183   2|             Sorsod hát e’ lehete? -~De kik néked vermet ástak,~  
184   2|         véljenek.~              60.~De, igaz ég! minekelõtt~  Észrevevék
185   2|             Ne egy angyal éltével!»~De azok ezt már nem hallák -~  
186   2|              Százszor is el-elhala:~De a bõszûlt remetének~  A
187   2|            S elviszi a várkapúig;~  De ez ott sem ád még szót.~
188   2|          nem vagyok Lázár lelke -~  De nyomorék, még élek!»~(S
189   2|              Szerencsétlen valóban!~De nem zsivány, de nem sátán,~  
190   2|            valóban!~De nem zsivány, de nem sátán,~  E kettõnek
191   2|            Veszélyben volt éltedet!~De ezerszer boldogtalan,~  
192   2|             földnek e szörnyû kárt;~De a zsiványt nyakon kaptam~  
193   2|         Lázárt is õ végezte ki, -~  De jobb, - maga beszéljen,~
194   2|              Az tollából csúfot ûz.~De százféle kínja közûl~  Mégis
195   2|             Mert megmentéd éltemet;~De ne kívánd szerelmében~  
196   2|            sorsra méltó két szív!~  De haj, - földnek gyermeke!~
197   2|             fegyvert jól forgatott,~De az ember legszebb s legjobb~  
198   2|            A kard vitéz markában; -~De megmaradt a szabadság~  
199   2|        fészkétõl.~              10.~De a mely most pusztán áll
200   2|         lehetett.~              16.~De a fõrend kiváltképen,~  
201   2|   természete~  Jóra indúlt magában;~De jó szíve mellett mégis~  
202   2|            Kedvvel hártyás sebjei.~«De most egy mást, kedves Kálmán!~  (
203   2|                Szobájába ereszti, -~De, hogy másod magával jön,~  
204   2|           Derék bajnok, nagy vitéz;~De szegénytõl oda maradt~  
205   2|             egyik láb, egyik kéz! -~De bármely nagy vesztesége,~  
206   2|           Hogy él atyám s a király!~De az Isten nyila sújtson,~  
207   2|          esének.~              66.~«De él még õ? (kérdi tovább)~  
208   2|     reménynyel tölt szivárvány, -~  De csak múló tûnemény;~Az,
209   2|               Elek úrfi~  Bámult, - de nem tapsola.~Hanem, hogyha
210   2|       tarthatni; -~              3.~De sem Lucza ármidai~  Ezer
211   2|     vitézkedtenek.~              9.~De siketnek beszélt Andor,~  
212   2|           Lórára.~              12.~De, ha Lórát ott képzelte~  
213   2|  természetének; -~              14.~De leginkább csudálkozott~  
214   2|            farsang is elmúlt már;~  De nem jött el a makacs; -~
215   2|        szíveltem.~              24.~De, mint látom, mindkettõnkkel~  
216   2|              Emészti majd szívemet.~De, hogy éltem hanyatt-homlok~  
217   2|         Bírni vélte már Eleket, -~  De - egészen másként lett.~              
218   2|         eshetett.~              34.~De hibásan jövendölt õ:~  Eleket
219   2|               Néha meg is dorgálta;~De - nem használt; s az agg
220   2|           örömét.~              52.~De Kálmánt, ki elgondolta~  
221   2|             Kálmán! (kiált Brúnó)~  De õ hiszen már kimúlt?»~              
222   2|            látod.~              57.~De lassan! mert ellenségim,~  
223   2|             sem volnék azóta már;~  De szánván e csecsemõt,~Más
224   2|        Búbánatban neveltem fel; -~  De nyúgtom nem lévén ott,~Haza
225   2|           Hunnia!~              68.~De az ifjúság öröme~  Kicsapongó
226   2|           vonúla.~              72.~De Elek vén porkolábja,~  Illyés,
227   2|               Szeme is az irígynek.~De akárki, bár jót kívánt~  
228   2|           szörnyebb a másiknál; -~  De több kellett Luczának.~«
229   2|            A dolog csak kicsinység;~De szerelmed nagyságát majd~  
230   2|               Elek, mikor lehetett;~De Somlóra rugaszkodni~  Soha
231   2|               Érkeztek és távoztak;~De sem Somlón, sem Budánál~  
232   2|          madarát.~              43.~De egyszerre, - épen midõn~  
233   2|         Mindenegyik jó asszonyát;~  De egyenként megtérvén,~Csak
234   2|              Igen hamar lobbot vet;~De mire megujúl a hold, -~  
235   2|       szeretni az asszony-szív, -~  De csak magát s kényeit;~Õ
236   2|           külseje bájló, vonzó, -~  De belseje fertelem.~Csak a
237   2|         szív,~  Az uraság a földön,~De Évának csélcsap kedve~  
238   2|             mint látom,~(Mond amaz) de hallgasson meg:~  Ezelõtt
239   2|             Mondják, igen kedvében;~De Bakacsné nem tartván jól~  
240   2|        vágni,~  Ki ott üle Lórával:~De ekkorra megérkezik~  Bakacs
241   2|            Ismét vissza szágúldott.~De midõn lefelé vágtat, -~  
242   2|           Élte ott megmenekedett;~  De, hajh! veszett volna bár!~  
243   2|           megadja.~              7.~De a magyar, õseinek~  Követvén
244   2|  megérdemelte~  Megvívni a diadalt;~De a magyar nemzettestet~  
245   2|              Vágtat elég tüzesen;~  De hajh! mégis terhesen.~              
246   2|         Hagyj itt veszni engemet! -~De - hogy tiéd maradhassak, -~  
247   2|               Igaz magyar szívében,~De életét elátkozván~  Boldogsága
248   2|            neki - az egy magyarnak!~De a bajnok visszacsapja~  
249   2|             Mintsem gyõz a sokaság.~De végre, hajh! egy dárdának~
250   2|             kifolyjon éltem vére;~  De ha már adsz, hát úgy adj,~  
251   2|                Lángol hava képének;~De csakhamar visszaszalad~  
252   2|         élném én.~              17.~De csak tartsd meg faluidat!~  
253   2|         Imrét elragadta~Kelet felé, de hová? azt~  Senki meg nem
254   2|        szeretõje,~  Ki bár szegény, de nemes,~  Jobb sorsra volt
255   2|           hálája.~              24.~De csak kevés nyomát lelék~  
256   2|           is~  Szorgosan kinyomozá;~De onnan is Pethõ úrnak~  Ez
257   2|           Mindenütt, mindúntalan,~  De mindenkor hasztalan.~              
258   2|          végtére~Két tél, két nyár; de Bodornak~  Nem kaphattak
259   2|   tulajdonkép~  Jószágára vágyának;~De a nagy szív híve maradt~  
260   2|          gyakran visz egy süllõt,~  De csak Isten nevében,~Szent
261   2|     keservei~Lehetnek bús énekei.~  De most, már majd egy hete,~  
262   2|           volt az új remete ott!)~  De már halva leltem õt,~  A
263   2|           Neked, veled, benned élt;~De mind ez most oda hala;~  
264   2|          most is ég!~(Sohajt Lilla) de megszán majd~  A földnél
265   2|             A nemzet õnéki semmi.~  De itt nem volt ez eset.~              
266   2|           im! egy szép hölgy, hajh! de szegény,~  Félig fedett
267   2|             azért, s ásd el õket,~  De titokban tartsad ezt:~Árulásod,
268   2|            egykor, mint ezek itt,~  De te anyád ölében;~Adj tanácsot,
269   2|            Fojt az erkölcs hatalma;~De még nagyobb gyilkos ennél~  
270   2|    megzavarta~  Eleint’ agyvelejét;~De jó lelkiismérete~  Visszaszerzé
271   2|            õtõle.~              10.~De kik eddig még aludtak,~  
272   2|              Erkölcsének szentsége,~De csakugyan az volt mégis~  
273   2|                        4.~Távolabb, de nem nagy messze,~  Szintúgy
274   2|                Emléknapja vétkének!~De örömnap a bûnt gátló~  Apa
275   2|           Mert borzasztót vétettem;~De a bûnt csak szûz erkölcsöm~  
276   2|            Az átokkal terhelt test;~De látván, hogy áldássá vált~  
277   2|            Egész szívvel megbocsát;~De a nádor, a nagy bíró,~  
278   2|             tulajdon, kötelesség,~  De nem másnak kárával;~S még
279   2|            s mos.~              26.~De az asszony mentségére~  
280   2|     vérhatalmat~  Ruház vala reája.~De, hol a sors a vétekbõl~  
281   2|          magadat!»~              8.~De a szó már ki volt mondva;~  
282   2|            sorsra méltó jó hölgy!~  De sorsa nem változott;~Sõt,
283   2|              S nemzetségnek tagjai,~De leginkább a királyi~  Hatalomnak
284   2|            félelmet nem ismertek.~  De, hogy hallja és látja,~Hogy
285   2|             Látom, soknak szándéka?~De senki ne legyen hiú,~  Csalfa
286   2|          harmadik)~  Nem csudálnám; de így hát~Csak tartsa meg
287   2|           Kard és dárda martalék.»~«De én bizony! (mond egy vidor)~  
288   2|          nyertes a szerencsésebb,~  De gyûlöltebb Keled lett.»~              
289   2|          idõnek! -»~S felvágtatnak. De az egyik~  Tartóztatja lovát
290   2|            búhatok.~Egyet kérdek? - de felelj rá!»~  «Ám! (mond
291   2|                Apa! téged mentelek.~De a szentség semmisûljön! -~  
292   2|             Turnak képe- s szemébe;~De mielõtt eszmélhetne, -~  
293   2|              Csak próbára tettelek;~De csak azért, hogy éltemnek~