Kötet

  1   1|      Nyúgalomra telepedvén,~  Alva is csak szenvedek;~Álmomban
  2   1|           csak szenvedek;~Álmomban is gyötrõdöm én,~  S új kínokra
  3   1|  érzeményim zsibongtak, -~  Örömim is borongtak.~~4. Dal.~A miólta
  4   1|        tart a napenyészet,~  Késõn is még szédelgek.~De oly helyre,
  5   1|           kegyetlent:~  De még itt is szeretem;~A gyönyörût, az
  6   1|             A szerelmet éneklem~Én is elmés verseimben, -~  Lám!
  7   1|           Amor rabja, - most Marsé is?~  Kettõ most már kötelem.~
  8   1|           cserét tett! -~  Kenyere is alig van.~Ott egy atya, -
  9   1|           elbódúlván agyában,~Most is látja bomlott észszel~  
 10   1|          enyészik el -~  Trója, te is így vesztél! -~S a kik lakták,
 11   1|      Keblemet úgy marczangolja~  Õ is bájos szemével.~Szívembe
 12   1|           bájos szemével.~Szívembe is jõjj le, béke,~  Sorsot
 13   1|         tüzemben, mely emészt,~  Õ is vegyen egy kis részt.~~24. 
 14   1|         ökörszem;~Sõt az, a mi nem is lehell,~  Nappal mégis bántatik,~
 15   1|           mégis bántatik,~Éjjel az is nyúgalmat lel,~  Éjjel mégis
 16   1|           poklot mért,~  Még áldom is kínomért.~~37. Dal.~Még
 17   1|       nyögõre meresztém.~Eltünt ez is nem sokára -~  Magam valék
 18   1|           az én életem? -~Még most is a régi terh nyom.~  S avúlt
 19   1|         lánczom zörgetem.~Még most is a szerelemnek~  Kínos horgán
 20   1|           szív,~  Mely a síron túl is hív.~~55. Dal.~Ha mindennek
 21   1|        mindenható tündér~Talán nem is halandó vér?~  Másként hogyan
 22   1|       füvet lankasztja:~E két szem is a lelkeket~  Megragadja
 23   1|           homályt hoz.~Ezerek közt is legelsõ,~  A szem csak õt
 24   1|          szenvedhetnék.~  Soká nem is viszem már,~  Mert mindenben
 25   1|            tusakodom,~  S élni még is szeretek;~Fájdalmimmal nyájaskodom,~  
 26   1|          bár kivánná,~  Hogy õt én is hallanám!~S oly szép lévén,
 27   1|        vala még~  A nap alatt, nem is lesz;~Ily csudát a hatalmas
 28   1|        csudát a hatalmas ég~  Maga is csak egyszer tesz.~Fát,
 29   1|         Dal.~Hozzá fogtam százszor is már,~  Hogy õt majd lerajzolom,~
 30   1|         Szívek, a kik csak nem rég is~  Egymást dühhel gyûlölték,~
 31   1|            mindég kemény!~  Hogy õ is megváltozik,~  Hogy tán
 32   1|        megváltozik,~  Hogy tán már is habozik.~~99. Dal.~Miként
 33   1|          édes lehelletét~  Magamba is szíhatnám?~A szív bennem
 34   1|          megenyhülne:~De hajh! ezt is megtagadá,~Ez enyhet is
 35   1|            is megtagadá,~Ez enyhet is elragadá~  A kemény sors
 36   1|     pattantaná~  A némának nyelvét is,~És lángokba lobbantaná~  
 37   1|   lobbantaná~  Még a vénnek keblét is;~A sorsot megengesztelné,~  
 38   1|        Folyókat állítana,~A halált is megkérlelné,~  Hegyeket
 39   1|         képét szivembõl!~Hanyatlik is tûredelme~  Oly rég váró
 40   1|              õt szeretvén,~Kínomat is kedvellem én:~  Mert a kínom
 41   1|      éltemet.~Meghalni kész volnék is én,~  (Okom volna rá elég)~
 42   1|           most itt volna velem~  Õ is a habok között,~Mint akkor,
 43   1|        megláttam én õt,~  Soha nem is lehet már, -~  Sõt naponként
 44   1|            foghatok;~S ha megkapok is valamit,~  Semmit meg nem
 45   1|        szívnek a bibéje~  Másiknak is fájdalma:~Hogy a kettõ csak
 46   1|          Ninával levelezvén,~  Írt is õ már verseket.~Jól tudom
 47   1|         nem faragódott,~  Soha nem is képzõdött:~Oly gyengéded,
 48   1|          mely meghasítná~  A követ is élével,~És az éjt megvilágítná~  
 49   1|    tökélletes értésére~  Ötször öt is kevés még.~Nagylelküség
 50   1|            régi õ, -~  Szép õ most is, sõt még szebb még,~Megérlelvén
 51   1| Megérlelvén õt az idõ -~  Gõgösebb is tán, mint rég!~Miként nõttek
 52   1|      kemény õ s érzéketlen,~  Most is dúlja életem;~Kínaimban
 53   1|       sincs vég,~  Szeretem õt ott is még!~~187. Dal.~Óh természet!
 54   1|          szeretem,~  S õt majd más is szereti;~De én õt el nem
 55   1|         kellemeknek~  Még csak nem is árnyéka.~Bájainak seregébõl,~
 56   1|       mennyországgal,~  Ha már itt is égig hág~  Az emberi boldogság.~~
 57   1|      áldozat lehetett.~~14. Dal.~Õ is engem rég szeretvén~  Szívbéli
 58   1|          most minden örömöt ád!~Az is, ez is, a te munkád,~  Lizám!
 59   1|        minden örömöt ád!~Az is, ez is, a te munkád,~  Lizám! Napja
 60   1|           tüzes, nedves -~  Fájjon is egy keveset! -»~S ha oda
 61   1|            nincs értelem.~Hol a jó is hamar kábúl,~  Az örvény
 62   1|            lakozik;~Öröm-adó annak is még,~  A ki tõle távozik.~
 63   1|           felettünk -~  És bennünk is a menny volt,~  S szívünkben
 64   1|          érdekel,~A mennyire rajta is fog,~  Néki is kell vagy
 65   1|      mennyire rajta is fog,~  Néki is kell vagy nem kell.~Szerencséje
 66   1|      kegyes! kivánatom~  Szemembõl is kilesi.~Boldog, a ki szert
 67   1|           a mély völgyekbõl,~A téj is mind ki lesz fejve~  A feszes
 68   1|            Hogy felkapott falatját is~  Elfelejti némely száj:~
 69   1|            oly nagyok,~Hogy a föld is reng alattok,~  S majd bészakad
 70   1|         ott a kaszások~  Csoportja is munkáját:~Emez szemét törölgetvén,~  
 71   1|        életet kap,~  Esméretes ott is még,~  Hol örökké áll a
 72   1|            lelkünkkel,~  Mert mink is így megyünk-el.~~71. Dal.~
 73   1|          Ovid, Sappho s több mások is~  Oly jól azért irának~Szerelmeket,
 74   1|            Szerelmeket, mert magok is~  Szerelmesek valának.~Minden
 75   1|          emberség~  Itt örömöt nem is lel;~Nála nélkül a mesterség~  
 76   1|       veleje.~Közönséges lelkekbõl is~  Mely mennyei szikrát ejt?~
 77   1|         ejt?~A legvadabb szívekbõl is~  Mely isteni érzést fejt? -~
 78   1|          bátor és hatalmas~A síron is diadalmas; -~  Mint az öröm
 79   1|             melyet imád~  Még maga is a gonosz;~Mely a szívnek
 80   1|       lót-fut, ámbár jól van~  Itt is dolga, - nem kap rajt;~Utóbb
 81   1|          érdemesb;~A mit tudok, az is csekély,~  Minden ember
 82   1|        most élnek, - sorvadnak.~Én is, te is, mi boldog pár,~  
 83   1|               sorvadnak.~Én is, te is, mi boldog pár,~  Mi, kik
 84   1|         most enyelgünk,~Akkor mink is sorvadunk már, -~  Otthon
 85   1|            már száraz -~  Vagy nem is férfi már az.~~96. Dal.~
 86   1|           mint Wielandnak,~  Nékem is báj-övetek!~Hadd zengje
 87   1|            magyar lantnak~  Hangja is kellemtek. -~Jöttök, szívek
 88   1|           nemesebbik,~  Ki bölcset is érdekel,~Ama lelkesb s édesebbik,~  
 89   1|           A szûz éneklõje lesz,~Ez is, szive lángjaival~  Áldozatot
 90   1|            szebb s jobb lesz, -~Ez is tiszta szemérmével~  Áldozatot
 91   1|         elteltenek, -~  Élnek most is veletek.~A legmélyebb tudományok,~  
 92   1|           a dalos Anacreon~  Akkor is még enyeleg~S rózsa s szegfõ
 93   1|            szívetek s lelketek;~Ti is, legszebb alkotmányi~  A
 94   1|   fenekében,~  Ott sajogsz te most is még;~Üdvezítõ erejében~  
 95   1|      szabadok -~  Adj csókot! - én is adok.~~107. Dal.~Balul téssz,
 96   1|           immár átokká lõn~Ez a jó is itt a földön:~  Most egy
 97   1|             Nincsen, nem volt, nem is lészen,~  Ki aszszonytól
 98   1|         örömnek hív,~  S még az ég is jóvá hágy,~Emberek, ne gátoljátok! -~  
 99   1|    tehessünk.~~117. Dal.~A szélnél is sebesebben~  Repûl - repûl
100   1|         vissza már nem jõ:~Életünk is repûl - repûl,~  Egyaránt
101   1|           a nap súgárinak~  Bíbora is eltünék,~S a gazdagság munkáinak~  
102   1|       gazdagság munkáinak~  Utólja is megszünék;~S nékem adott
103   1|       Érzelmekbe merûlni, -~  S én is élni s örülni.~S eltikkadván,
104   1|          fülemilék énekére~  Magam is felborzadni -~  S elmés
105   1|  Szomjúságom oltani~  S néha - meg is mosdani.~Szeretem én, a
106   1|          az áldásért,~  Melyet rám is bõven mért.~Szeretem én
107   1|            homályát, -~Lelkem most is érez és lát~  Téged! áldott
108   1|      rajzolja ezt~Ovíd, a ki hazát is veszt,~  Mert szeretett
109   1|          oda képzelni~  S kedvesem is ott lelni.~Szeretem én a
110   1|         perczenetet, -~  S utóbbra is tegyünk el.~Éljük, éljük
111   1|        fájdalmával -~  Néha késhez is kapkod;~De két hû szív,
112   1|          élet-rózsában, -~Gondolni is alig merem~  Szívem boldogságában! -~
113   1|      megszünt, - s fele még~Tovább is ver - feléhez hív -~  Ha
114   1|              S az egybõl meg - hat is lesz.~~177. Dal.~Miólta,
115   1|       társamnak; -~A mit kérni nem is mertem,~Boldog én! azt is
116   1|          is mertem,~Boldog én! azt is megnyertem:~  Szép lelket
117   1|       szerelmemrõl -~  Hajh! s még is még keveset:~Lelkes, szíves
118   1|           senyvedt únalmában~  Még is ásít s szájat tát:~Mert,
119   2|           László s Rózsa szerelmek is~  Ott kelt e bús esetre.~              
120   2| megfelelvén.~Szüret vala itt akkor is:~  A Balaton háborgott,~
121   2|             Oda van õ! - legyek én is!~  Egyebet nem ohajtok.»~              
122   2|          errõl kételkedni~  Akárki is feledjen.~              
123   2| Megkönnyezé derék vejét~  Még maga is Gyulafy.~Sõt Tihanyban requiem
124   2|     Gyulafy.~Sõt Tihanyban requiem is~  Tartatott már érette.~
125   2|    Vígasztalta, kérlelte,~Dorgálta is gerliczéjét,~  Óh! mert
126   2|          lelke alélt,~  Már könnye is apadott.~Ez utolsó szüret
127   2|            Budán volt már a király is~  Az országnak nagyjával,~
128   2|       sorsáról.~Héj barátom! akkor is volt,~  Valamint most, rossz
129   2|         vidéke.~Oda méne az özvegy is,~  Azt gondolván magába’,~
130   2|           Mert vala még egy öcscse is,~  Fia mostohájának,~Ki
131   2|           bal történetek!~  Egyike is nyomhatta~Annyira, hogy
132   2|          12.~Borzadozva látta most is,~  - Hogy rángatta idegét -~
133   2|       illette.~Látta õt a királyné is,~  Ama híres Borbála,~S
134   2|           28.~A boldogúlt két öreg is,~  Hogy szívek még dobogott,~
135   2|            szörnyû sérelmét; -~Igy is, úgy is szerencsétlen,~  
136   2|            sérelmét; -~Igy is, úgy is szerencsétlen,~  Visszaadom
137   2|          csapás mellé~  Több bajok is jövének:~Az özvegy és egész
138   2|           S a virtust még kaczagja is~  A szerencse ölében.~              
139   2|           éj volt elõtte -~  Utána is végtelen;~Csak vétke volt,
140   2|          csak õ rá czéloz,~  Magok is a vén dögök.~              
141   2|                     4.~ Ha felvesz is, ha megtisztel~  S megbecsûl
142   2|           megtisztel~  S megbecsûl is valaki, -~Hogy nem értem,
143   2|              úgymond Hermán)~  «Én is minap Sümegen,~Hogy a püspök
144   2|         Hogy a tiltott gyümölcsbõl is~  Lakozának kertedben, -~
145   2|     mindenben~  Része legyen annak is.~              15.~Manczi
146   2|      halála csudálatos~  És hihetõ is legyen,~Törte, marta gonosz
147   2|         szentnek tartott,~  Jámbor is volt élete.~              
148   2|            Tövis lett hát e jámbor is~  A két gonosz szemében;~
149   2|      titkon, homályosan~  Tõle meg is intettek,~Azt vélték, hogy
150   2|           kidolgozva)~Haj! Manczit is a világból~  Kiveszteni
151   2|           legelsõ kakas-szóra~  Ki is lopta magát már,~S remetévé
152   2|         ballag tovább,~  Mert maga is nagyolja~A bûnt, melyet
153   2|            vagy ember?» száz felõl is~  Így mennydörgi az echo.~              
154   2|           jönni vélvén,~  Százszor is el-elhala:~De a bõszûlt
155   2|             Mit késel még, engemet is~  A világból kivetni,~Melyben
156   2|       Melyben te vagy - csak azért is,~  Hogy tudtalak szeretni?»~              
157   2|                         72.~Lázárt is õ végezte ki, -~  De jobb, -
158   2|             Bocsásson meg az Isten is, -~  Hogy két létet törtél
159   2|          által kedves~  Lett nékem is Helikon,~(Szép, midõn ily
160   2|       lelke fellengezvén,~  Lelkem is felkapátok, -~Vagy szívetek
161   2|      szívetek ömledezvén,~  Szívem is elrántátok~              
162   2|                        5.~Nézek én is, haj! - s eltelik~  Lelkem
163   2|        Rómából jött Sümegre,~  Azt is gyakran mondotta.~              
164   2|          látott, hallott,~  S tudó is volt valóban~Ez a Kálmán, -
165   2|       Szelíd s nemes, szép volt ez is, -~  S jámbor az õ élete.~
166   2|                       15.~Becsûlte is Kálmán mestert~  Minden
167   2|             ki Kálmánnak~  Barátja is lehetett.~              
168   2|                        17.~Örömest is járt õ szerte~  Az uraknak
169   2|                         19.~Büszke is volt mesterében~  Sümeg
170   2|            Lelkes mesterségekben~Õ is arra vitte volt már,~  Hogy -
171   2|           köre fészke vala~  Akkor is sok nemesnek;~Csaby Miklós
172   2|                         31.~Kálmán is megfordúlt gyakran~  Leányával
173   2|            Azt, a melyben véremmel is~  Megváltanám hazámat!»~              
174   2|                      55.~Ne, óh ne is érezzétek~  Azt, hazám szép
175   2|         siralmit,~Bár a fû benõtte is már~  Akkor ezek sírhalmit!»~              
176   2|               Ládonyiak fajából;~Õ is most a törökön van~  Vitéz
177   2|           a leány)~  Meg lészsz te is próbálva;~S ha a próbát
178   2|           úrfi nyomának,~Százfélét is elõhordott,~  Szavát venni
179   2|             Elek úrfi fülében~Most is Lóra szava zengett,~  Lóra
180   2|            helyeken;~S ha ott volt is Devecserben,~  Álmos, tunya,
181   2|       áldást hoz.~Most karácson el is múlt már,~  És a szilaj,
182   2|            Itt vala most a farsang is:~  Várta Lucza magához~Somló
183   2|        kontyot hoz.~Most a farsang is elmúlt már;~  De nem jött
184   2|           Lucza Lórán kivûl?~  Nem is tudta már Bakacs.~              
185   2|  megindúlván barátomat~  Szinte én is szíveltem.~              
186   2|           szent maradjon~  Továbbá is közöttünk! -~              
187   2|         szívnek ismérõje~  Az okát is sejtette:~S bús gondjában
188   2|   gondjában az andalgót~  Néha meg is dorgálta;~De - nem használt;
189   2|         conventben,~  S több helyt is, több izromba.»~              
190   2|            62.~Volt nékem egy fiam is még, -~  Isten tudja, ha
191   2|          szíve, gyászt lát~  Szeme is az irígynek.~De akárki,
192   2|         onokája felett~  Kálmánnak is öröme;~Általa megédesedett~  
193   2|           kisdedet gyengédeden~  Õ is ölébe zárja:~«Hozott Isten! (
194   2|            Ha még zengett szavának is~  Édes hangja mellette, -~
195   2|                25.~S nem sokára el is jöve~  Az idõ, hogy Hunniát~
196   2|                     29.~«Megyek én is, Lóra lelkem,~  Szívem édes
197   2|          ritkán jártak ki;~Somlóra is, Brúnón kívûl~  Ritkán ment
198   2|          tábor~  Érzé, ha egy ment is el.~              39.~Napok,
199   2|        lévén fõ tárgyaik;~Ezerszer is simogatta~  Férje kedves
200   2|       életének~  Kedve az enyimnek is! -~Nem hisz meg jaj! - s
201   2|       tehén parasztnak:~E jutalmak is sok embert~  Keresésre szalasztnak;~
202   2|         barát dolgában;~Kit az nap is Somlón látott~  Bakacs úrnak
203   2|             Eloszlott a magyar had is:~  S jobb jövendõ fejébe’~
204   2|        Õseinek fészkébe.~Bakacs úr is, a szerelem~  Vonagolván
205   2|        haza vett útjába’~Bakacs úr is betért ide~  E bakonyi csárdába;~
206   2|            a hívságnak~  A legjobb is ily rabja,~Hogy éltének
207   2|         belsõképen, -~  Asszony te is szavaddal!~Ki vagy? nyisd
208   2|          boszonkodva,~  Hogy szeme is szikrát hány:~«A menny tüze
209   2|         kit valóban~  Minden ember is dicsér.~              81.~
210   2|          nem lesz soha jó,~Akármit is összekötni,~  A mi öszve
211   2|             Melytõl szíve mérgében is~  Mintegy visszadobbana:~«
212   2|             ki magáét,~  Ha vérrel is, - kiváltja.»~              
213   2|      azokat.~Bakacs kedves állatit is~  Õ orozá s rejté el~Egy
214   2|                      117.~Ámde azt is, hogy egy ördög~  Pokol-mesterségével~
215   2|          nemzeti életét,~Sõt nevét is a magyarnak,~  Mely most
216   2|         hogy megújítván~  Többször is a viadalt,~A magyarnak vitézsége~  
217   2|             õseinek~  Követvén itt is nyomát,~Két egész nap veri
218   2|            Minden tagnak egyenként is~  Halálos elzúzása.~A sors
219   2|       Mohács híre veszne,~  Ha itt is nem gyõznének,~Habzó, dühös
220   2|                      10.~Mihály úr is felveti hát~  Magát paripájára,~
221   2|         fejét és életét~Egy magyar is elvihesse;~  S menekedõ
222   2|      itt-ott immár~  Húsz-harmincz is reá csap.~Mihály után legtöbb
223   2|      mintha csüggedezne~  Ez által is erõben.~Mihály lovát sarkantyúzza,~
224   2|         fáradt lováról,~S hitvesét is leöleli~  A keserves párnáról;~
225   2|      tigris,~  Dühe megküzd tízzel is;~              22.~Úgy Dobozy:
226   2|  kedvesének testét fedi~  Halálban is magával.~A vitéznek öröm
227   2|        szívének.~Agyon szúrva lova is ott, -~(Mivel egy tart agyon
228   2|       várába.~Megtért vele apródja is,~  Bodor Imre, Pethõnek~
229   2|        félre tegyed,~  Mely máskép is hiú füst,~Mert az érdem
230   2|           Így még maga Menyhárt úr is,~  Ki most mélyen érzette,~
231   2|                    23.~Száz embert is lóra ültet~  Pethõ, hogy
232   2|         Egyik cseléd Szent-Mihályt is~  Szorgosan kinyomozá;~De
233   2|      Szorgosan kinyomozá;~De onnan is Pethõ úrnak~  Ez is csak
234   2|          onnan is Pethõ úrnak~  Ez is csak e hírt hozá:~«Épen
235   2|       immár~  A Balaton vizében;~Õ is gyakran visz egy süllõt,~  
236   2|        mondják, fiatal;~Mintha nem is ennék, innék,~  Sovány s
237   2|          bút te rég esmervén,~S én is téged s erõs lelked,~  Hozzád
238   2|   elhamvadott!~  Az enyém még most is ég!~(Sohajt Lilla) de megszán
239   2|          Hogy megújúlt az, s Lilla is~  Imre mellé tétetett. -~
240   2|          szerencsésen~  Házasságra is lépett.~A hazának szolgálván
241   2|          szent nevedet~  Még akkor is áldottam,~Hogy a hármas
242   2|          Haragjának lángjába’,~Nem is látta merre, s miként?~  
243   2|      hozzája!~Az igazság, ha késik is,~  Rá üt a mért idõre.~S
244   2|          mintha vádak,~  Még mások is járúltak:~A sok kopó búsan
245   2|      térvén, fordúlt~  Minden szem is õtõle.~              10.~
246   2|      szégyen,~  Ha csak távol adsz is jelt.~Gondolj inkább helyet
247   2|        voltak még;~S hogy mind fel is nevelkednek,~  Erõs volt
248   2|        barátimnak.~  Itt lesz Bánk is, a nádor;~Nádorszéket jár
249   2|          11.~S öröm legyen tenéked is,~  Ne bõjt, bú és imádság,~
250   2|      Haltam volna örömest;~Száradt is a bûn súlyától~  Az átokkal
251   2|        igaz szándék sem volt,~  Az is bizonyítja már,~Hogy dolgát
252   2|                         27.~Máskép is, ki másra bízta,~  Hogy
253   2|          Az a bûnt, ha bár mi nagy is,~  Még csak félig követte;~
254   2|       kedvesem!~Boldogságom tovább is még~  Csak tebenned keresem.»~              
255   2|          jó erkölcs díszlik~  Most is mind a hét ágban.~~
256   2|         bal tettét.~  A jó s bölcs is könnyen vét!~              
257   2|    Érezetnek s gondolatnak~  Nyoma is elenyészett~  S a bûn buján
258   2|           iránt,~(Kit egyetlen fia is már,~  Atyja faja, sért
259   2|                     18.~Frangyepán is, mivel szokás,~  Hogy egy
260   2|             s él itt, ezért~  Most is bosszút forralva.~              
261   2|           s szelídsége után~  Neve is lõn Viola.~Csudatévõ Máriákhoz~  
262   2|           pogány vért.»~«Megyek én is, (úgymond Keled)~  S mindenrõl,
263   2|         mint megérdemled,~  Fájjon is az másnak bár! -~Csák! mellednek
264   2|     mellednek bús hangzatja~  Most is rezg még keblemben;~Néked
265   2|       locsog gyöngy patakom.~Akkor is, hajh! zúgott, dörgött,~  
266   2|   Okoskodik magában)~Mért nem Csák is?» - Megretten itt,~  S a
267   2|          és leánya -~  Tán kontyot is váltott már? -»~              
268   2|            még Ráthold, - s leánya is~  (Így válaszol a molnár.)~
269   2|         Némán áll ott; - s az urak is~  Mind megvannak lepetve.~              
270   2|           elõbb, -~  Szerencsémrõl is talán~Képes valék lemondani -~  
271   2|   Kijelelve valának~Csák s Ráthold is, mint olyanok,~  Kik útjában
272   2|          útjában állának.~S Violát is, neme díszét~  S czímerét,
273   2|      Minden jobb szív, sõt Ráthold is~  Nyilván Csákot pártolta. -~              
274   2|            lovag;~  Bár Pipacs nem is néz rá, -~És sisakját földre