Kötet

  1   1|              agyamnak veleje,~  Elmém már nem repülhet,~Kerûlöm a
  2   1|               Fut, - de késõn, - foly már vére,~  Vérzik tõle a csere:~
  3   1|               a természet,~  Korán én már tévelygek;~S ott lel s tart
  4   1|        Rengetegek, havasok~Választják már a kegyetlent:~  De még itt
  5   1|           árnyék, üldöz képe.~  Látom már, míg lehellek,~  Lethét
  6   1|              14. Dal.~Környûlvett ím! már a francz had,~  Már fenyeget
  7   1|               ím! már a francz had,~  Már fenyeget a halál;~Kínaimnak
  8   1|           most Marsé is?~  Kettõ most már kötelem.~Te míved ez, álnok,
  9   1|              hidege? -~Számtalan szív már megfûle~  Érzelmimnek hevétõl;~
 10   1|    Érzelmimnek hevétõl;~Hányszor több már meg nem hûle~  Övéinek jegétõl? -~
 11   1|       nyiladat szivébe.~Vagy ha talán már - rettegek -~Szeret, de
 12   1|               dûl sírjába;~S meghalva már, nem nyughatik~  Anyaföldje
 13   1|              Ott egy atya, - nem atya már -~  Gyámol nélkül maradt
 14   1|         milliom, -~Eltemetve van most már ott~  Választottja szivének,~
 15   1|              asszony még,~  Leány sem már, - sorsában~Kétségbesve -
 16   1|             Elsõ gyermek méhében -~És már özvegy, - s nem tudja még,~  
 17   1|         szíved, -~  Az nincs többé, - már nem él.~Értvén õ, hogy oda
 18   1|               és mennyit emésztének~  Már az élet javából!~Mennyit,
 19   1|             ágyában;)~Itt jön, - lába már nem bírja~  Súlyát meredt
 20   1|             egyéb gerjedelem~  Kihala már szívemben;~Egyedûl a nagy
 21   1|           lett lelkemnek;~Nincs többé már akaratom,~  Szava nincs
 22   1|               akaratom,~  Szava nincs már eszemnek.~Boldogtalan, hová
 23   1|              szívem kivánati,~  Nékem már nem kelletek, -~  Mert néki
 24   1|           Szörnyû súlyát éltemnek,~Ha már attól távol estem,~  A ki
 25   1|              pokolkínt halmoz rám.~Ha már ügyem, a míg élek,~  Nem
 26   1|       szemeimet~  Akár hová fordítom:~Már ott a bú, hogy ködével~  
 27   1|            szünetlen,~Boldogtalan, ha már látod,~  Hogy nem esik bûntetlen,~
 28   1|             fán nyögdécselt;~Egyébnek már nem volt nesze,~  És nem
 29   1|       Életemet esméritek,~  Értétek-e már azt ti,~Panaszimból vélhetitek,~  
 30   1|       Lelkemet fogházából,~Hogy lenne már béke néki,~  Szabadúlna
 31   1|              Édes kínos éltemet.~S ha már abban tellik kedve,~Hogy
 32   1|           ellenségem! -~  Ezer bennem már a kár;~  Egygyezzünk meg
 33   1|                 Egygyezzünk meg végre már.~~50. Dal.~Szív- s lélekben
 34   1|              s kínomnak:~Legalább, ha már nem élek,~  Akkor szánj
 35   1|         éltemet! -~Mert bár késõ lesz már akkor,~Érzi tán azt mégis
 36   1|               mit nyernetek;~  Többet már nem veszthetek.~~67. Dal.~
 37   1|               mosó tenger~  Választja már õt tõlem;~Hegyek, hová a
 38   1|   szenvedhetnék.~  Soká nem is viszem már,~  Mert mindenben van határ.~~
 39   1|             azt forgatom:~  Mit volna már jobb tenni? -~  Így lenni,
 40   1|              a siralmak! -~  Egek! ez már több mint sok:~  Ércz-egek!
 41   1|              imádva szeretek:~Feldúlá már mindenemet,~Mind szívemet,
 42   1|              Hozzá fogtam százszor is már,~  Hogy õt majd lerajzolom,~
 43   1|               megváltozik,~  Hogy tán már is habozik.~~99. Dal.~Miként
 44   1|              kiszakadva,~  A halállal már rokon,~Lelkem testem elhervadva,~  
 45   1|               vadonban -~  Hah! látom már, amott van.~Tekintsük meg,
 46   1|                    Öljetek meg inkább már.~~104. Dal.~Volt egy idõ,
 47   1|                  Hogy én rabja vagyok már.~~106. Dal.~Megláttam õt, -
 48   1|                Gyönyörû két szemében.~Már az tehát lehetetlen,~Hogy
 49   1|                Valóban az! Lesz-e hát már~  Valahára békesség?~Megszünik-e
 50   1|        Valahára békesség?~Megszünik-e már e köny-ár?~  Mikor lesz
 51   1|               e köny-ár?~  Mikor lesz már csendesség? -~S hát ennyi
 52   1|             házodat;~Másként nem lesz már, míg élek,~  Próbáld másutt
 53   1|                  Sem lelkem nem enyém már;~S akármiként cselekeszem,~  
 54   1|           fény-nyomában~  Lelkem most már nem mehet, -~  Nyomja láncza, -
 55   1|         kaczagd e dolgokat.~Ha voltál már Amor rabja,~Tudod, mi a
 56   1|              ostorodat,~  Vagy engedj már meghalni,~Ha ez volt feltett
 57   1|               Mentünk tehát, szabadok már,~  S egy gállyára felültünk;~
 58   1|            repültünk.~De - hogy a nap már búcsúzott~  A láthatár szélében,~
 59   1|        Ijesztgeti létünket.~Halál van már minden felõl,~  Kerülhetetlen
 60   1|               véle magamat.~Hogy - ha már meg nem lehetõ,~  Hogy én
 61   1|             Hogy én éljek õ benne,~Ha már enyém nem lehet õ -~  Senki
 62   1|          mennyi gondot ád!~Te, kit ez már vízre vive,~  Úgy-e, meg
 63   1|               jobb sors!~  Túl vagyok már ezeken.~Amor az, ki konkolyt
 64   1|               õt,~  Soha nem is lehet már, -~  Sõt naponként több
 65   1|            nyomorúlt buta nyelv te,~  Már mennyit nem dallottál?~Szavad
 66   1|                 Vagy mikor ez meghûlt már, -~Inségünkben ez határ.~~
 67   1|            haragudj rám!~  A sors ezt már így mérte:~  Te értem, -
 68   1|        Ninával levelezvén,~  Írt is õ már verseket.~Jól tudom én,
 69   1|             szert nem tehetsz;~  S ha már úgy sem érdekled,~  Némulj
 70   1|          bölcseknek.~~181. Dal.~Egek! már ily nagy ideje,~  Hogy elmém
 71   1|                 Hadd ébredjen egyszer már!~  Szívem immár oly rég
 72   1|                        XX. ÉNEK.~Most már tudom, mit cselekszik~  
 73   1|              Amor ezen világban;~Most már tudom, miként fekszik~  
 74   1|             légyen csillagomnak!~Vége már ez egy kínomnak:~  Szíve
 75   1|            van, de kínaim~  Nincsenek már kedvére,~És esdeklõ panaszaim~  
 76   1|                  Ennyit tehát tudnánk már -~De kit? - Hajh! itt a
 77   1|              Egymást látván, legottan már~  Egy úton járt érzésünk;~
 78   1|             boszorkányok!~Néktek most már füttyöt hányok:~  Károgjatok
 79   1|             áskáljon, -~  Banya! most már nevetlek~  S mind örökre
 80   1|               S gyötrelmiben éltemnek~Már szinte megdermedétek,~  
 81   1|    méz-árjával~  Borítván el létemet:~Már majd alig viselhetem, -~
 82   1|           dicsõ ünnepnap!)~Mint isten már rég szivünket,~  Öszveköté
 83   1|          magával mennyországgal,~  Ha már itt is égig hág~  Az emberi
 84   1|             jár most az idõ,~  Miólta már enyém õ.~~17. Dal.~Nézd
 85   1|               itt virágában,~  Kebele már kitárva! -~Olyan valál,
 86   1|           nyoszolyájában;~S ennek itt már húll levele,~Teli maggal
 87   1|             veleje;~De megtérvén most már béke~  S nyúgodalma szívemnek,~
 88   1|            egybekél.~~24. Dal.~Szinte már majd öszvecsaptak~  Az inségnek
 89   1|           szárnyai;~S ide hoztak, hol már teljebb~  Az emberszív nem
 90   1|            Mars vérszolgálatja~  Most már nem köt engemet;~Sem Amor
 91   1|          esmérik.~De, hol atya s anya már rosz,~  Hogy lenne jó magzatja? -~
 92   1|               33. Dal.~Ha itt a dél - már készen vár~  Takarékos ebédünk;~
 93   1|              bereknek gyors kaszási~  Már utólsót vágának;~Az árnyékok
 94   1|              ÉNEK.~A kelõ nap lövelli már~  Az õ tûz-súgárait,~S önti
 95   1|           homályában~  Nem lévén most már magok,~Csendesebben, de
 96   1|              nyitva kebele,~Fejdegéli már a Vellást,~  Elterûlve pendelye.~
 97   1|               fel,~A csapásban, merre már majd~  A csordának jönni
 98   1|               A rideg nyáj kinn legel már~  S a mezõ nyers füveit~
 99   1|              Ökreinek nyomában.~Kezdi már ott a kaszások~  Csoportja
100   1|              Boldog annak élete,~  Ki már erre mehete.~~68. Dal.~Az
101   1|          készül,~  Gólya, daru eltünt már;~A denevér tornyában ül,~  
102   1|       tornyában ül,~  Estvénként most már nem jár;~Hamvas ködben lábbog
103   1|              s az balra megy;~S mikor már nem ellenkeznek -~  Az embernek
104   1|           ellenkeznek -~  Az embernek már mind egy.~Gyakran, a mit
105   1|                Te az idõk tengerébe~  Már már lefolyt esztendõ,~Melynek
106   1|               az idõk tengerébe~  Már már lefolyt esztendõ,~Melynek
107   1|               Akkor mink is sorvadunk már, -~  Otthon lészen már lelkünk.~
108   1|      sorvadunk már, -~  Otthon lészen már lelkünk.~Édesem te! szemed
109   1|         tetemében,~  S minden csontja már száraz -~  Vagy nem is férfi
110   1|          száraz -~  Vagy nem is férfi már az.~~96. Dal.~Ki egy szép
111   1|              bennem ég.~Bár mi légyen már belõlem,~Elmondhatom azt
112   1|            mely kiég!~  Annak verni - már elég.~~108. Dal.~Hogy elõször
113   1|      ember-teremtménye~  Megköttetett már vele.~Ez az, a mit megmenthetett~  
114   1|             nem vesz még,~Midõn szíve már kifejlett, -~  S hogy így
115   1|              mely szívnek érzeményi~  Már oly keblet lelhettek,~Melyben
116   1|               ebben,~  Mert az vissza már nem jõ:~Életünk is repûl -
117   1|       embernek természete~  Hozza ezt már magával.~A szabadság és
118   1|            sem hágy el,~  Mikor a sír már elnyel.~~124. Dal.~Hol nem
119   1|             kireppennek,~Messze többé már nem mennek;~  Minden öröm
120   1|             Itt létének alig örül -~  Már a sírja tátva van;~Benne
121   1|          felõletek,~  Szél érvén azt, már van ok;~S ártatlanok legyetek
122   1|          becsetek,~Fele érdem oda van már,~  Ha kétes jó nevetek:~
123   1|               Rózsapártát Anacreon,~  Már remegõ kezekkel;~Mint érez
124   1|               Enyelgõ lant kezében,~  Már már elhúnyt éltében.~Szeretem
125   1|           Enyelgõ lant kezében,~  Már már elhúnyt éltében.~Szeretem
126   1|              S most, boldog én! enyém már.~A levelet, - melyre, úgy
127   1|            napfény derûlt~Bútengerben már elmerûlt,~  Már haldokló
128   1|           Bútengerben már elmerûlt,~  Már haldokló szívemre~  S testét
129   1|              Most, miólta semmi sincs már~  Hymen elõtt titokban,~
130   1|            adja~  Amor, - szinte fája már, -~  Benned van a kény-határ.~~
131   1|    nyugtathatja,~  Hogy mondaná: elég már.~Sándor kicsinynek tartotta,~  
132   1|              Imígy élnek az életnek~  Már hervadó õszében,~A barátság
133   1|             feléhez hív -~  Ha vernie már elég!~~176. Dal.~Amor ezer
134   1|            köti öszve,~Hogy meg lévén már kötözve,~  A volt kettõ
135   1|              lesz semmi kedv s kény~  Már ínyére szívednek,~Mely,
136   1|         eltörött edény,~  Nem szolgál már éltednek;~S az öröm, mint
137   1|              sírjánál eszmélkedik;~De már ott nem kételkedik:~  Hogy
138   1|            lehetni, -~  Ennél feljebb már nem hág~  Az emberi boldogság.~~
139   1|             fülemilék!~  Rég elolvadt már a hó;~Karikáznak már a pillék,~  
140   1|         elolvadt már a hó;~Karikáznak már a pillék,~  Fakad már a
141   1|      Karikáznak már a pillék,~  Fakad már a fabimbó:~Hol késtek még,
142   2|              semmit többé~  Nem adhat már szívemnek! -~Oda van õ! -
143   2|         felében,~Hol nehezen fogamzik már~  Szõlõ a szirt keblében;~
144   2| Kenyér-Mezején!~Farkas elõbb oda lett már,~  Kit innen vitt magával;~
145   2|                         21.~Varjasnak már rég fájt foga~  Csobánczra
146   2|      Tihanyban requiem is~  Tartatott már érette.~Ott volt Varjas
147   2|             vesztett szívnek~  E föld már nem adott írt.~Vajh! mért
148   2|               elhúnyt, lelke alélt,~  Már könnye is apadott.~Ez utolsó
149   2|               Ez utolsó szüret után~  Már csak alig élhete;~Pedig
150   2|               Pedig László Budán volt már -~  S kedveséhez siete.~              
151   2|                        35.~Budán volt már a király is~  Az országnak
152   2|               õszben volt ez a nap:~  Már mindenütt elkele~Márton
153   2|           Márton lúdja; a Bakonynak~  Már lehullott levele.~Hideg
154   2|               kedvezve világított~  A már telõ hold fénye.~              
155   2|               kirepûlni~  Egy könnyen már nem fogok.»~              
156   2|            Ott látta meg legelõször~  Már legénynyé váltában,~A halotti
157   2|              Manczi, gyermekek még,~  Már egymáshoz hajlának,~S gyermekszívek
158   2|             öszvehangzának.~Szerették már akkor egymást,~  Minekelõtt
159   2|          Zokogva még, a két jó szív~  Már egymást eljegyzette:~Ezen
160   2|            gyökerei~  Mind el lesznek már éve:~De bûs lelkem csontházából~  
161   2|       bíborral van festve,~Benn rejti már a villámot,~  Mely öldököl
162   2|               édes csak habja volt,~  Már keserû az ital,~És sepreje
163   2|                         51.~S a dolog már annyira kelt,~  Hogy Szánthónak
164   2|      fergetege,~  S napfényt nem várt már többé.~Szerelmének rózsanapja,~  
165   2|             Herkules,~  De kit megett már a bú,~Ha a vadász meglátta
166   2|             ifjainak~  Régen nem volt már részek~A bujdosó birtokosnak~  
167   2|       pribékhez)~  «Szívem régen tiéd már;~Fiam, tudod, általad él,~  
168   2|           hogy megloptak,~  Megtéptek már éltedben;~Hogy a tiltott
169   2|               Temérdek bûn megtorlott már~  A rõt kalóz Ielkében;~
170   2|         remete,~Járó lelke, kit ember már~  Kérdõre nem vehete.~              
171   2|         regélték,~  Hogy, halála után már,~Imitt-amott mégis látnák,~  
172   2|     tudniillik:~  Lázár ugyan meghalt már,~De a lelke éjjelenként~  
173   2|            népe annyit tudott~  Utóbb már a lélekrõl,~Hogy a vidék
174   2|           Feles nép megkeresett,~Most már minden tisztelettõl~  Teljességgel
175   2|           mert jól tudták:~  A remete már nem él;~Nem élhet, mert -
176   2|               ki nem örûlt~  Semminek már a földön,~Mostohája eránt
177   2|                       34.~Közelgetett már karácson -~  Ádám s Éva
178   2|          álnokúl meglepe! -~Felderûlt már: - szép téli nap;~  S az
179   2|               alig szürkûlt még,~Hogy már felkelt a teli hold;~  Száraz
180   2|       kakas-szóra~  Ki is lopta magát már,~S remetévé átváltozott,~  
181   2|         lelkébe bévonúlva,~  S elõtte már a szent hely:~«Ki vagy ember?»
182   2|                S dühösködni kész vala már,~  De - bosszúja jobbat
183   2|          angyal éltével!»~De azok ezt már nem hallák -~  Törve, zúzva
184   2|                   Törve, zúzva voltak már:~A gonosznak büntetése~  
185   2|            megjárván õseinknek~  Most már puszta várait,~Somlón, e
186   2|           leánya, a szép Lóra,~  Most már virág-évében.~Mert az atyja
187   2|   mesterségekben~Õ is arra vitte volt már,~  Hogy - csuda volt ezekben.~              
188   2|               Zápolya adta volt ezt~  Már nem élõ atyjának.~              
189   2|         hazámat!»~              40.~S már elõre könnyek tölték~  A
190   2|         siralmit,~Bár a fû benõtte is már~  Akkor ezek sírhalmit!»~              
191   2|           csapkod, -~  S közel vagyon már éjfél:~Pok várának magas
192   2|           Furdalását bajának~Semmikép már nem tûrhetvén,~  Imígy szóla
193   2|              imitt amott~  Megmozdúlt már keblében,~Hogy vérének alig
194   2|               Mert állát a legénytoll már~  Köröskörûl benõtte.~              
195   2|           Ûzve maga, a vadakat~  Ûzni már nem szerette;~Magánosan
196   2|              Most karácson el is múlt már,~  És a szilaj, a makacs~
197   2|              Most a farsang is elmúlt már;~  De nem jött el a makacs; -~
198   2|           Lórán kivûl?~  Nem is tudta már Bakacs.~              19.~
199   2|                Most Péter jó mesterét már~  Háromszor megtagadta,~
200   2|              a világért~  Nagy lelkét már kiadta;~Haszontalan; most
201   2|                    29.~Gyakran, midõn már markunkban~  Véljük fogni
202   2|             reménylett? -~Bírni vélte már Eleket, -~  De - egészen
203   2|             Báb- s játéknak véli még,~Már óriás, kit meg nem tör~  
204   2|           eremben;~Miklós napja ót él már~  Egy indúlat keblemben:~
205   2|            kiált Brúnó)~  De õ hiszen már kimúlt?»~              56.~«
206   2|           életben sejtenek,~Noha most már könnyen halok -~  Legitten
207   2|             Fiam, võm! most hát tudod már,~  Ki a mester Lórája? -~
208   2|                           60.~Elesvén már Magyarország,~  Lórát anyja
209   2|         körmébõl.~Én sem volnék azóta már;~  De szánván e csecsemõt,~
210   2|         honjára;~S majd Budáig tódúla már~  Kontyosinak árjával,~A
211   2|             nem tudta volt,~  Bújával már alig bírt.~              
212   2|                        53.~Rövidûltek már a napok;~  Közel vala az
213   2|            napok;~  Közel vala az õsz már,~Midõn a nap fergeteggel,~  
214   2|             58.~Most a lovak szájában már~  A fû egyre ropogott;~Andor
215   2|              mire megujúl a hold, -~  Már nem érez az hevet;~S a legszentebb
216   2|               rút hív, kinek szívét~  Már az ördög sem kéri.~Legédesebb
217   2|               szépnek, ha tõle a jó~  Már annyira szakada!»~              
218   2|         Látván magát szívében,~Tovább már nem tettetheti~  Magát kitört
219   2|            férfi leoldozza,~S magát a már elfarkallott~  Asszony után
220   2|           madár körme s orra~  Karját már jól vérezi.~              
221   2|           Elek, nyargal, száguld,~  S már ott Somló aljában;~Szakadozott,
222   2|      Szakadozott, töredezett~  A pára már lovában;~Hosszan fityeg
223   2|       Ellentállni e viharnak~Lehetlen már a magyarnak;~  S ki hol
224   2|         kergeté nyomába’,~Most, mivel már élõ borjat~  Hordoz dagadt
225   2|               nyög most, -~  Szakadoz már párába;~S távolról, hajh!
226   2|             párába;~S távolról, hajh! már hallható,~S közelítni gyanítható~  
227   2|           alatt kidûl a ló, -~  Nézd: már véres habot hány.~Tartsd
228   2|              jár,~  Mert párája rövid már.~              18.~Megáll
229   2|           bajnok lerogy,~  Nem bírván már karjával,~S kedvesének testét
230   2|         kifolyjon éltem vére;~  De ha már adsz, hát úgy adj,~  Hogy
231   2|             Sejti atyja képében,~  Ki már dúl-fúl mérgében.~              
232   2|               csak a Balatonban~  Van már örök nyugalma!»~Így tünõdött
233   2|              néha nincs~Több pillanat már, mely által~  Megtérhet
234   2|            Menyhárt úrnak komorsága~  Már a legfõbb pontra hág.~Szégyenlé
235   2|       hasztalan!~A nemes szív énnekem már~  Mindörökre oda van!~A
236   2|             sokat én sem~  Tarthatnék már felõle.~Van a szívnek oly
237   2|          kaphattak hírére.~Lassanként már felejteni~  Kezdték az elveszettet;~
238   2|           kebelemre!~  Hogy pártámból már senki,~  Csak a halál veszen
239   2|       Lehetnek bús énekei.~  De most, már majd egy hete,~  Elnémult
240   2|               az új remete ott!)~  De már halva leltem õt,~  A búban
241   2|               Lilla) ne féljen~Tovább már, hogy Bodor Imre~  Velem
242   2|               hívedet,~  Nyugtasd meg már lelkedet!»~              
243   2|              Imrének e levél fekvék~  Már kiégett kebelén,~Mint egy
244   2|               forgács, mely holt szén már~  Az elaludt tûz helyén.~«
245   2|           elõbb az utóbbnál~Annak, ki már fogytában áll~  Szívének
246   2|            mellett fekszenek,~  Mikor már nem érzenek.~~
247   2|                6.~Elsõ István óta élt már~  Hazánk azon sérelme,~Hogy
248   2|              ez oda járt.~Nõje otthon már óránként~  Terhétõl feloldást
249   2|          fényét~  Kezdé a nap ontani,~Már az erdõ szélbe jutott;~  
250   2|            agg)~  Kötényben nem birom már~Magzatidat tovább vinni;~  
251   2|              7.~Néhány év lefolytával már,~  Mikor együtt játszának,~
252   2|              volt,~  Az is bizonyítja már,~Hogy dolgát jó szívre bízta:~  
253   2|            kit egy nem követett bûn~  Már hét évig kínozott,~Az eleget
254   2|              õ s fajtalan;~  S ágyosa már számtalan.~              
255   2|                           8.~De a szó már ki volt mondva;~  S Frangyepánnak
256   2|    Frangyepánnak szakállja~Nem veheté már magára,~  Hogy szavát meg
257   2|           iránt,~(Kit egyetlen fia is már,~  Atyja faja, sért és bánt),~
258   2|             buja kény dühének~  Vétki már kitörének.~              
259   2|              a kemény sors vas keze~  Már a sorvadásig dúlt,~Midõn
260   2|             boldogságot,~  Szerencsét már levere.~Ritka lélek bir
261   2|                Reménylem, hogy ezután már~  Megnyughatsz itt békével.»~
262   2|          zsémbes ágyasa,~Kit megutált már Cilléji~  S a vár minden
263   2|               viselt harczban,~  Most már éltes, béna hős.~Pogány
264   2|     szerencsédet~  Bizonyosnak tartod már? -~Legyen úgy, mint megérdemled,~  
265   2|           hogy a vártat~  Barna szeme már lássa.~              3.~
266   2|        ültében.~«Ha Keled megjöhetett már,~  (Okoskodik magában)~Mért
267   2|                Tán kontyot is váltott már? -»~              7.~«Él
268   2|              hát! (mond a leány)~  Ha már el nem búhatok.~Egyet kérdek? -
269   2|              a kereszttagadó pogány~  Már hat feleséget võn.»~              
270   2|            vágni,~  Hatalmamban nincs már kés.~(Így szól Gyárfás.)
271   2|               ezt írta, Godfréd, most már~  Jeruzsálem királya.~Írja
272   2|           eszmélhetne, -~  Tõr merûlt már szívébe:~«Mérged adta halálomért~  
273   2|            kenyérért dolgoztam,~Míg - már végsõ inségemben~  Csákkal