Kötet

  1   1|               könyörül,~  És nem szán õ engemet!~Sõt talán még azon
  2   1|           Lelkem mindjárt megdobbant:~Õ az! félve rebegé szám,~  
  3   1|    Megvallottam diadalmát;~  Hatalmát õ szereté, -~  Diadalmát megveté.~~
  4   1|           vádat von rád,~  Így dúlván õ azokkal? -~~11. Dal.~Eltávozván,
  5   1|      Napkeletre meresztem:~«Ott lakik õ!» s kebelemet~  Könnyeimben
  6   1|           Azok marják mérgesen,~Kiket õ, - most gyilkosait -~  Értékével
  7   1|           többé, - már nem él.~Értvén õ, hogy oda híve,~  Nem küzdhetik
  8   1|           Keblemet úgy marczangolja~  Õ is bájos szemével.~Szívembe
  9   1|           Balgatag én! nem védettem~  Õ ellene szívemet,~Midõn tán
 10   1|              tüzemben, mely emészt,~  Õ is vegyen egy kis részt.~~
 11   1|               kiverhetni fejembõl,~Az õ képét fejtegetni~  Kezdém
 12   1|           tárgyozzák kivánatim;~  Egy õ, mint egy istenem,~  S egy
 13   1|         minden elementomtól.~Ha enyém õ, - hát rabságom~  Be gyönyörû
 14   1|           gyönyörû nyereség!~Ha enyém õ, - szabadságom~  Áldott,
 15   1|               Közölvén aggodalmim,~Az õ nevét sohajtozzák~  A tengernek
 16   1|                A tengernek szelei;~Az õ nevét visszhangozzák~  A
 17   1|      Elképzelém életemet,~Ha szeretne õ engemet;~  S az ész ekként
 18   1|              új kínt szül;~De mind ez õ érte lévén,~  Nincsen édesség
 19   1|                Egygyik része, melyben õ van;~  S ebben vagyon minden
 20   1|          világban:~  Másik része, hol õ nincs;~Ez únalmas és szomorú,~
 21   1|               imádott kedvesnek! -~Az õ kegyes, jó s nagy szíve~  
 22   1|               sincsen több olyan mint õ,~Az õ lelke a teremtõ~  
 23   1|         sincsen több olyan mint õ,~Az õ lelke a teremtõ~  Legédesb
 24   1|              szerete.~~62. Dal.~A hol õ van, csudálatos!~  Felderûl
 25   1|              hatalom?~~63. Dal.~A hol õ van, bámúlandó!~  Minden
 26   1|              hatalom?~~64. Dal.~A hol õ van, - nézd a fákat~  S
 27   1|              hatalom?~~65. Dal.~A hol õ van, - hihetetlen -~  Hajh!
 28   1|      Valamennyi kellemeknek~  Fényére õ homályt hoz.~Ezerek közt
 29   1|              Sõt mindenütt egygyetlen õ~  A többit eltünteti.~Az
 30   1|               kõszál.~~70. Dal.~A hol õ van, ott Amornak~  Íves,
 31   1|             Ott tudtam meg, ki légyen õ,~  S mi légyen a szerelem;~
 32   1|              engem megvet,~  Maradjon õ magának.~Vajh! mit mondék
 33   1|         halandók nemében.~Olyan, mint õ, nem vala még~  A nap alatt,
 34   1|              egyszer tesz.~Fát, követ õ meglelkesít,~Epét, mérget
 35   1|          pihegõ márvány;~Láng volt az õ sohajtása,~Felhõs hajnal
 36   1|                 Melynek keblét nyitja õ;~Midõn vére hevültében~  
 37   1|              egész létem öszvegyûl,~  Õ mindenütt - s egyedûl~~93.
 38   1|                 Láttuk egymást, én és õ, -~  S eltünt a szép s jó
 39   1|           bíztat itt egy remény,~Hogy õ sem lesz mindég kemény!~  
 40   1|            lesz mindég kemény!~  Hogy õ is megváltozik,~  Hogy tán
 41   1|               mi csak él,~  Minden az õ létének,~Jelét adja, bár
 42   1|       emelkedjél,~  S repülj oda, hol õ él:~Országokon, nemzeteken,~  
 43   1|              Tekintsük meg, mit mível õ,~  Jer, óh! képzelõ-erõ! -~
 44   1|               sem lapúl el,~Melyre az õ szép lába hág, -~  Ott fû
 45   1|               bocsátják,~S a mint lép õ, rá hajolnak -~  És néki
 46   1|     Pajkoskodva repdeznek.~Miként lép õ! - az istennék~  Lépéseket
 47   1|               jõ?~  Egek: talán kiván õ? -~Talán - merjem-e óh egek!~  
 48   1|             De legottan megjelenvén~  Õ temérdek bájával,~A gondolat,
 49   1|                107. Dal.~Úgy lebegett õ szüretkor~  A tánczolók
 50   1|               Ott voltam én, ott volt õ.~Mint fedezte, mint féltette~  
 51   1|              õt megpillantám,~Melyben õ szép szemeivel~  E kínokat
 52   1|             távol képzeli~Most itt az õ tekintetét,~  S szívem mégis
 53   1|               Búmnak én írt kerestem;~Õ közel járt a mezõben,~  
 54   1|              meglestem;~S egész valóm õ általa~  Annyira megfosztódott,~
 55   1|               Érdemével a gyémánt.~Az õ maga-viselete,~  Mozdúlása,
 56   1|                Andalgása, - ha sohajt õ -~  Ezer Amor nemzése;~Ajakinak
 57   1|            elfojtogat; -~A mit a szem õ rajta lát,~  A mit tõle
 58   1|                A teremtõ dicsõségét~  Õ általa hirdeti,~S mindenható
 59   1|                Általa érezteti.~A hol õ van, Édenné vál~  A legvadabb
 60   1|            minden fûszál,~  Melyre az õ lába hág.~E hatalmas báj-seregnek~  
 61   1|               csak él, öszvegyûl; -~  Õ nem szeret egyedûl.~~123.
 62   1|           inkább, ha kivághatnám~  Az õ képét szivembõl!~Hanyatlik
 63   1|               Csüggedezõ lelkemnek;~S õ mennyei kedvességben,~Imádandó
 64   1|              Gerjedelmim, kivánatim~  Õ hozzá sovárognak.~Minden
 65   1|              Létem minden érzeménye~  Õ hozzája vágyódik,~Egész
 66   1|              Egész valóm szövevénye~  Õ beléje fonódik.~ 131. Dal.~
 67   1|            Melylyel annyi csudát tesz õ;~  Lelke tud így bájolni,~  
 68   1|             rabolni.~~132. Dal.~A mit õ tesz, szép, nagy s dicsõ,~  
 69   1|           Szép, jó s édes, a mit mond õ,~  Mély értelem s bölcsesség:~
 70   1|       megigézõ~  Módjában oly phoenix õ.~~133. Dal.~A szerelem birodalmát~  
 71   1|             én:~  Mert a kínom hiszen õ,~  Az imádott öldöklõ.~~
 72   1|         állandó, hív szerelem, -~  És õ mégis oly kemény!~Annál,
 73   1|         fedett titkába;~Kert, melyben õ gondolatit~  Ide s tova
 74   1|              és az aggság~  Voltak az õ emlõi:~Mert mindég kér és
 75   1|                  Menni, midõn itt még õ!~Nem látnom õt, nem hallanom,~  
 76   1|            bár most itt volna velem~  Õ is a habok között,~Mint
 77   1|               lehetõ,~  Hogy én éljek õ benne,~Ha már enyém nem
 78   1|                Ha már enyém nem lehet õ -~  Senki másé se lenne;~
 79   1|               154. Dal.~Mint tánczolt õ, a Graczia,~  Milyen könnyen
 80   1|              tánczolának,~  Valamikor õ tánczolt;~Meredének, bámúlának,~  
 81   1|         lábaim~  A tündérhez vivének.~Õ egy hüves zöld ernyõben,~  
 82   1|           szeme a hív páron függve,~  Õ egy nagyot sohajtott.~Nemzetemnek
 83   1|              azólta kebelemben~  Csak õ maga lakozik,~És minden
 84   1|              csepp vér eremben~  Csak õ néki áldozik:~Õt tárgyozza
 85   1|       Könnyeim õt körül folyván.~  De õ meg nem lágyúlva,~S panaszim
 86   1|         panaszim õt ostromolván,~  De õ meg nem indúlva; -~Ekképpen
 87   1|               indúlva; -~Ekképpen áll õ gõgjében,~Siralmimnak tengerében,~  
 88   1|               mérte:~  Te értem, - én õ érte.~~174. Dal.~Ember,
 89   1|              tudom én,~  Hogy tisztel õ titeket;~Hogy Ninával levelezvén,~  
 90   1|          Ninával levelezvén,~  Írt is õ már verseket.~Jól tudom
 91   1|              közelebb hoz~  A sors az õ honjához.~Kínjaimnak forrásához,~  
 92   1|          lelkemet, -~  S még sem szán õ engemet!~~182. Dal.~Amott
 93   1|             mit kellene~  Cselekednem õ vele,~S kívánságom bétellene,~  
 94   1|                Láttam ismét! - a régi õ, -~  Szép õ most is, sõt
 95   1|           ismét! - a régi õ, -~  Szép õ most is, sõt még szebb még,~
 96   1|              csikorgott,~Midõn mentem õ hozzája; -~De hogy mézes
 97   1|                186. Dal.~Hajh! kemény õ s érzéketlen,~  Most is
 98   1|             vár.~~189. Dal.~Jól látja õ, mint hervadok,~  És jól
 99   1|                mi hervaszt;~Jól látja õ, mint lankadok,~  S õ kaczagja
100   1|           látja õ, mint lankadok,~  S õ kaczagja talán azt? -~Vagy
101   1|           szökött szivébe.~Hogy kiván õ, hogy szeret õ,~  Ennyit
102   1|             Hogy kiván õ, hogy szeret õ,~  Ennyit tehát tudnánk
103   1|               Pirúlt, de nem szóllott õ;~De képe megháborodván~És
104   1|        tanyája;~Kit gyakorta megkeres õ,~  Szívem kedves kányája;~
105   1|           levegõ!~Enyém! Enyém örökre õ! -~  Hálá, Lízám, szívednek!~  
106   1|            felemele,~  Hol Psyche van õ vele.~~3. Dal.~Vétettem
107   1|               s nagy szive;~Szeretett õ engem mindég,~  Hívem volt,
108   1|               aztán tört hangzatban~  Õ énnekem így beszél;~«Egy
109   1|           áldozat lehetett.~~14. Dal.~Õ is engem rég szeretvén~  
110   1|               idõ,~  Miólta már enyém õ.~~17. Dal.~Nézd e rózsát
111   1|                S más karóhoz elkötend õ,~  Szegény rózsák, titeket,~  
112   1|               Teljes nyugodt s boldog õ.~~23. Dal.~Midõn gyermek-idõnk
113   1|            kinyilt virágnak~  Ezer az õ mirígye,~Úgy minden kis
114   1|            kis boldogságnak~  Ezer az õ irígye.~Hol a villám, melyet
115   1|               sok áll~  Rajta, s hogy õ jeles tag~A teremtés nagy
116   1|             fiainak~  (Mert nem kíván õ bú-bért)~A legjavát javainak~  
117   1|               Kellemein testének! -~S õ keblemre lelankadva,~Lelkét,
118   1|          tenyészett,~  A miólta enyém õ.~Minden földi szerencsének~  
119   1|              Kitanúltam váltig én:~Az õ csalárd reményeit,~  Ama
120   1|       többnyire mindég hûl.~~49. Dal.~Õ mellette nem érzem én~  
121   1|           Mindent itt a nap alatt -~  Õ fon élet-fonalat.~~50. Dal.~
122   1|             kelõ nap lövelli már~  Az õ tûz-súgárait,~S önti a kinyúgodt
123   1|               önmagunkban~  Vagyon az õ források; -~Minden egyéb,
124   1|               Lelkes, szíves, eleven;~Õ ád végsõ tökélletet~  A
125   1|            Mintha a nagy természetben~Õ s én volnánk csak életben, -~  
126   1|              oly hive,~  Oly hivem az õ szive.~~69. Dal.~Ha úgy
127   1|             gyakran ennek birtoka,~Az õ rövid tartásában,~  Hosszú
128   1|          Minden érzett- s gondoltban;~Õ legyen tárgy, õ próbakõ, -~  
129   1|           gondoltban;~Õ legyen tárgy, õ próbakõ, -~  Ha másként
130   1|            Minden átkot áldássá tesz,~Õ általa tûrhetõ lesz~  A
131   1|                A természet lépéseit~  Õ indítja s vezeti;~Az õ ezer
132   1|                Õ indítja s vezeti;~Az õ ezer nemzéseit~  Õ neveli
133   1|         vezeti;~Az õ ezer nemzéseit~  Õ neveli s élteti:~Nála nélkûl
134   1|                 76. Dal.~Miként sejti õ lelkembõl~  Kelõ gondolatimat;~
135   1|            gondolatimat;~Miként sejti õ szemembõl~  Titkos kivánatimat!~
136   1|              ki megfoghatja:~Megfogta õ; s e mindég hív,~Csupán
137   1|         kezdetébe~  Örökr’ enyém leve õ!~Hogy a búnak örvényébõl~  
138   1|         legjobb a halál:~Mert a mirõl õ álmodoz,~Oly valamit e föld
139   1|                s szedj kincseket~  Az õ szegénységekben;~Gyûjts
140   1|             magadnak bölcseséget~  Az õ bolondságikból,~Jóságot
141   1|           Jóságot és szelídséget~  Az õ gonoszságikból;~Tanúld ki
142   1|              nélkületek,~  Csekély az õ érdemek;~Általatok és tõletek~  
143   1|            Általatok és tõletek~  Jön õ minden kellemek:~A kellem,
144   1|               felett,~  Minden között õ kötél.~E hatalomnak ellene~
145   1|              adott test- s lélekkel~  Õ ott fekszik ölemben: -~A
146   1|             Birjon, - másként szegény õ;~Sõt élet sem az élete -~  
147   1|              idõ~  Emlékével táplálja õ,~  A balgatag, fitymálja:~
148   1|              Érzem szívét és eszét;~S õ hajnali mosolygással~  Nyújtja
149   1|    természetnek~  Bámúlandó kelete;~  Õ mindennek élete.~~129. Dal.~
150   1|            teszi,~  Ha boldoggá tehet õ;~Lemond minden szerencsérõl,~
151   1|             Minden helyben és idõben,~Õ bennem s én viszont õ-ben~  
152   1|           ölelvén -~  Így élünk egy - õ és én.~~146. Dal.~Te, szemének
153   1|            Emberinél többet rejtvén~  Õ keblében s agyában,)~A teremtést
154   1|          Napalatti laktában,~Az ember õ portestével~És mennyei elméjével~  
155   1|               Oly szükséges szívemnek õ~  S egész ember-létemnek,~
156   1|                  De most öröm-követem õ:~  Mert álmamból serkenvén,~
157   1|              Kifejtvén az elmésséget,~Õ lel minden mesterséget;~  
158   1|               Meg nem õrzi szívünket;~Õ az, a ki, ha befészkelt,~
159   2|                            8.~Oda van õ! - felgyilkolva~  Örömei
160   2|              már szívemnek! -~Oda van õ! - utána, haj!~  Haszontalan
161   2|         Haszontalan sohajtok;~Oda van õ! - legyek én is!~  Egyebet
162   2| Szentgyörgyitõl jövök, úgy mond,~  Az õ árva szolgája,~Hol van Rózsa, -
163   2|          Emlékezzék meg énrólam,~  Az õ holtig hívérõl; -~De miattam
164   2|    Legkedvesebb barátomat~  Válaszsza õ férjének,~Boldogítsa Varjas
165   2|                      27.~Dárday, hogy õ húgait~  A jószágból kitudád,~
166   2|            jószágból kitudád,~Mely az õ nagyanyjoké volt,~  Nemde
167   2|                Lászlót! Lászlót! kért õ szegény~  A vár minden falától.~
168   2|                 Letevék a kriptába;~S õ itt maradt, - a halálnál~  
169   2|      borostyánjáról:~Galambosnál volt õ egyik,~  Ki a török markából~
170   2|                 Asszonyának szívében,~Õ még jobban keverte azt~  
171   2|              rózsanapja,~  Melynek az õ hajnala~Annyi szépet s jót
172   2|                        63.~Ottan járt õ, mint a lélek,~  Csak csont
173   2|             fõrend, sem az al;~Minden õ utánna indúl,~  Mintha vinnék
174   2|           ördögök, -~Minden szív csak õ rá czéloz,~  Magok is a
175   2|               Senki, semmi vagyok én;~Õ ragyogó, sugárzó nap, -~  
176   2|             elért egy század-kort)~Az õ vadon hajlékában~  Halva
177   2|              vélték, hogy mindent tud õ,~  A miket elkövettek.~              
178   2|             pokolban.»~S Pongrácz, az õ czimborások,~  Ki hajdú
179   2|               vélt,~  Mert testét meg õ lõtte.~              50.~
180   2|             Hozzá járúl a remete~  Az õ hasonmásához,~S ijedtébõl
181   2|             helyre, imádságra~  Kezét õ rá nem tenné;~Egy szent
182   2|               Egy szent ember álképét õ~  Ily végre fel nem venné.~              
183   2|                         72.~Lázárt is õ végezte ki, -~  De jobb, -
184   2|                  Áldja Isten éltedet!~Õ, a törvény s jó emberek~  
185   2|             mondott a világnak~  S az õ csalárdságinak;~Veszprímbe
186   2|           magyar s nemes ember,~  Azt õ fennen vallotta;~S hogy
187   2|          külömbféle~  Mesterséget tud õ még,~Csudálta és szerette
188   2|             pediglen gyors ujjakkal~  Õ hárfáját pengette,~S szívérdeklõ
189   2|           volt ez is, -~  S jámbor az õ élete.~Hanem büszke volt
190   2|                   17.~Örömest is járt õ szerte~  Az uraknak házába,~
191   2|            maga,~  Azt szerette volna õ,~Hogy, mint szíve, úgy érezne~  
192   2|                 Lelkes mesterségekben~Õ is arra vitte volt már,~  
193   2|               társaságában~Úgy állott õ, mint egy tündér,~  Formált
194   2|           egymás eránt nyíltabbak,~Az õ háza, kedveltetvén~  Ifjúságtól,
195   2|          Gunda és Piroska~  Voltak az õ neveik, -~Drágák, minthogy
196   2|        Hárfája bús hanginál;~Kedvelte õ a tudományt,~  S a szépmesterségeket,~
197   2|               kiben nem kõ a szív,~Az õ bájos hatalmával~  A jól
198   2|          leányszív dobogott.~Ura volt õ sok falúval~  Bíró Somló
199   2|            szerencsés volt~  Akkor az õ fegyvere!~              
200   2|            ifjú,~  Ládonyiak fajából;~Õ is most a törökön van~  
201   2|                        66.~«De él még õ? (kérdi tovább)~  És a szive
202   2|           Ennek vadon magánosság~  Az õ kedvelt lakhelye;~Annak
203   2|                Másnap eljön a király:~Õ gondolta a játékot, -~  
204   2|         hogyha lehet vala,~  Lórát az õ lantjával~Õ inkább felfalta
205   2|                  Lórát az õ lantjával~Õ inkább felfalta volna~  
206   2|         Bosszankodott, hogy a kinek~  Õ tetszeni ohajtott,~Bakacs
207   2|             szép szûzet látá, hallá~  Õ eleven szépében,~Hamar ismét
208   2|              Sümegen volt, - oda ment õ~  Az éjféli misére,~Hol
209   2|              most husvétra~  Bakacsot õ magához,~Levelet írt néki,
210   2|              34.~De hibásan jövendölt õ:~  Eleket nem Luczához, -~
211   2|          picziny~  Akkor, midõn támad õ,~Sóhajtástól és könnyektõl~  
212   2|           indúlat támadt s nõtt,~Mely õ egész valóságát~  Bakacshoz
213   2|           Esküszöm a magas égre!~  Az õ tüze emészszen,~Ha hazudok! -
214   2|            Hím nélkûl van beszélve, -~Õ vagy senki, - most vagy
215   2|           forgó sorsait,~A sorsnak az õ mentében~  Visszás keresztútjait,~
216   2|            Kálmán! (kiált Brúnó)~  De õ hiszen már kimúlt?»~              
217   2|               a tenger a világot~  Az õ vészes habjával, -~Úgy tetszett,
218   2|       ítéletnap.~              70.~Az õ elsõ szerelmeknek~  Fennen
219   2|             híre széjjel terjedt~  Az õ házasságának,~Ezen szûzek
220   2|            ifjúság czímerét.~Csaby az õ leányival~  Sok ideig veszõdött,~
221   2|           Elvonúlva a világtól~  S az õ kötelékitõl,~Az emberi társaságtól,~  
222   2|              A kisdedet gyengédeden~  Õ is ölébe zárja:~«Hozott
223   2|             jaj nékem! (így sírt-rítt õ)~  Nem hisz meg majd szavamnak!~
224   2|           kísért szózatja.~Meghökkent õ, - felborzadtak~  Feje minden
225   2|              De csak magát s kényeit;~Õ magának Isten s világ,~  
226   2|              egy barátom,~Kit, míglen õ táborban volt,~  Hitvese
227   2|                hogy száz olyant ér~Az õ urok, kit valóban~  Minden
228   2|        mérgében.~              93.~Az õ egész valósága~  Vérbosszúba
229   2|              ártatlan!»~Lucza mondja: õ az, a ki~  A lantosba rejtve
230   2|            Bakacs kedves állatit is~  Õ orozá s rejté el~Egy kezére
231   2|           Lórának!~              116.~Õ volt éltem szerencséje,~  
232   2|             volt éltem szerencséje,~  Õ ereje karomnak! -~Õ a lelke
233   2|    szerencséje,~  Õ ereje karomnak! -~Õ a lelke életemnek,~  Õ öröme
234   2|                Õ a lelke életemnek,~  Õ öröme napomnak! -~Vidd el
235   2|           ment, és mint a bagoly~  Az õ setét odvában,~Kerûlvén
236   2|             veszett volna bár!~  Mert õ rá itt több rossz vár.~              
237   2|               Férjeiknek segédjeik~Az õ lelkes hitveseik,~  Azon
238   2|               ha gyõzik futással, -~  Õ két kínos halált hal.~              
239   2|              Menyhárt gyermekihez,)~  Õ tartott meg engemet.~Megesmerem,
240   2|              Gyanítván, hogy Bodornak õ~  Kezét adná szívesen.~«
241   2|             meg: Dersfy vágy kezedre,~Õ méltó a te véredre;~  Én
242   2|            mit inkább kíván,~S a mire õ mindent rá szán:~  Temetése
243   2|             gyötrelme,~  Mintsem hogy õ koldúljon~  Azért, hogy
244   2|            immár~  A Balaton vizében;~Õ is gyakran visz egy süllõt,~  
245   2|           remete.»~              35.~«Õ az! õ az!» kiált Lilla,~  
246   2|                            35.~«Õ az! õ az!» kiált Lilla,~  Köny
247   2|              fel nem kelt.~Azt üzente õ atyjának:~Tartsa nyiltan
248   2|          lépett.~A hazának szolgálván õ~  Karjával és eszével,~András
249   2|          párnak.~Követségbe küldetett õ~  A pápához Rómába,~Tanácskozni
250   2|      Szánta-bánta szitkait,~Melyekkel õ kárhoztatta~  A természet
251   2|           vétket~  Elkövetni kész lõn õ.~              16.~Azért
252   2|                             16.~Azért õ azt meg nem tudja,~  Hogy
253   2|               Hol gyakorta megfordult õ~  Az év minden szakában,~
254   2|              gaz tetteit;~  Kegyetlen õ s fajtalan;~  S ágyosa már
255   2|              Neheztelve értette,~Mert õ ennek gyalázatját~  Hitvesében
256   2|               vár minden lakosa.~Hogy õ lészen kinevezve,~Elõre
257   2|         Királyrokon s üldözõje~  Volt õ Árpád népének,~  S szerzõje
258   2|               szikrát hány.~Kupor, az õ szeretõje,~  Csák daliás
259   2|           görög nõkkel kéjet töltve~  Õ Byzánczban vígadott.~