Kötet

  1   1|            de boldog voltam! -~De most oda boldogságom,~  Oda örömnapjaim!~
  2   1|    pataknak siralmimmal~  Bõvítem most vizeit;~A Bakonynak panaszimmal~  
  3   1|           még dühösben szeretem~  Most, hogy tõle távoztam; -~  
  4   1|            16. Dal.~Amor rabja, - most Marsé is?~  Kettõ most már
  5   1|            most Marsé is?~  Kettõ most már kötelem.~Te míved ez,
  6   1|          vad istenné!~  Ha látnád most hívedet;~E tekintet tán
  7   1|          A ki elõbb uralkodott,~  Most inségben nyavalyog;~A ki
  8   1|          ki elõbb pompáskodott,~  Most ringyrongyban fanyalog.~
  9   1|            Térdet fejet hajtának,~Most mely nyomorúlt emberek, -~  
 10   1|             Adakozott szívesen;~S most keserû inségében~  Azok
 11   1|       marják mérgesen,~Kiket õ, - most gyilkosait -~  Értékével
 12   1|      melle baljában;~Mely szegény most! mily cserét tett! -~  Kenyere
 13   1|          milliom, -~Eltemetve van most már ott~  Választottja szivének,~
 14   1|             S elbódúlván agyában,~Most is látja bomlott észszel~  
 15   1| tolyongott, -~Minden üres, puszta most ott,~  Néma, lankadt, szomorú;~
 16   1|            Fészke boldog békének,~Most köz czélja két ellenség~  
 17   1|     Szágúldozva igyekszik:~Hah! s most, midõn öszvecsapnak,~  Egymást
 18   1|           magam neveltem.~De késõ most elmélkednem;~Csak az a mód
 19   1|             Kecsegtessen engemet,~Most nehezen cserélem el~  Édes
 20   1|           Békességet szerezett:~S most egy olajerdõ nékem~Meg nem
 21   1|        Milyen az én életem? -~Még most is a régi terh nyom.~  S
 22   1|       avúlt lánczom zörgetem.~Még most is a szerelemnek~  Kínos
 23   1|         Majd meg mindent ölelnék;~Most örömest meggyógyúlnék,~  
 24   1|                         XI. ÉNEK.~Most költözik tõlünk a nap,~  
 25   1|          az estvében,~  Ott sétál most kertjében,~Könnyü, fejér
 26   1|  Lépéseket úgy tennék.~Szép fejét most lecsüggeszti,~  Szemét földre
 27   1|          Legyen ámbár hiú álom,~  Most - valónál többet nyom.~~
 28   1|   itéletét:~  Elmém távol képzeli~Most itt az õ tekintetét,~  S
 29   1|       fényében,~S eltikkadva ülök most itt~  Egy bokornak tövében.~
 30   1|  lelkeknek fény-nyomában~  Lelkem most már nem mehet, -~  Nyomja
 31   1|           letépének kezei,~Melyet most szép kebelének~  Hervasztanak
 32   1|        szélvész még nem kelt fel.~Most egyszerre (irtózással~  
 33   1|        felhõkkel keverték.~Hah! s most miként tusakodnak~  Egymással,
 34   1|     örvény elnyeléssel~  Fenyeget most bennünket;~Ott egy hullám
 35   1|         balról, - hátul, elõl -~  Most, véljük, - most - most talál.~
 36   1|          elõl -~  Most, véljük, - most - most talál.~A természet
 37   1|            Most, véljük, - most - most talál.~A természet haragjába~  
 38   1|           kínos fonalán.~Vagy bár most itt volna velem~  Õ is a
 39   1|    vetõdött ez a hám.~S ki vagyok most? Egészen más,~  Amort s
 40   1|           engemet,~  Harmadik õsz most lészen -~  Ölt volna meg
 41   1|      élet-e avagy halál,~  A mire most érkezem?~  Óh hazám! azt
 42   1|              a régi õ, -~  Szép õ most is, sõt még szebb még,~Megérlelvén
 43   1|          kemény õ s érzéketlen,~  Most is dúlja életem;~Kínaimban
 44   1|                         XX. ÉNEK.~Most már tudom, mit cselekszik~  
 45   1|  cselekszik~  Amor ezen világban;~Most már tudom, miként fekszik~  
 46   1|         befészkelé~  A szerelem - most tudom:~Mi a szivnek üressége,~  
 47   1|      Töltéd a természetet,~Töltsd most örömkiáltással~  Napnyúgotot-keletet!~
 48   1|        Patak! ittad siralmimat?~  Most örömim könnyét idd! -~Zephyr!
 49   1|     Zephyr! hordtad panaszimat?~  Most örömöm hangját vidd! -~Amor
 50   1|   Töpörödött boszorkányok!~Néktek most már füttyöt hányok:~  Károgjatok
 51   1|         csak áskáljon, -~  Banya! most már nevetlek~  S mind örökre
 52   1|           Érzelmim hû barátjai!~  Most örömre menjetek~  S mindenrõl
 53   1|         kínzád kebelem;~Dicsérlek most és áldalak,~  Boldogító
 54   1|     örömek kinn és benn:~Úgy élem most életemet,~  Mint a gyermek
 55   1|             És méreggel étete;~De most minden örömöt ád!~Az is,
 56   1|          Más aránya létemnek;~Más most egész természetem; -~Mert
 57   1|        szerettetem;~  Másként jár most az idõ,~  Miólta már enyém
 58   1|       leányi pártában;~Ilyen vagy most, szerelmesem,~  Hymen nyoszolyájában;~
 59   1|        agyam veleje;~De megtérvén most már béke~  S nyúgodalma
 60   1|         sem Mars vérszolgálatja~  Most már nem köt engemet;~Sem
 61   1|            A szigorú kötelesség~  Most azoktól el nem vág,~Kikhez
 62   1|       ide-való voltam:~Itt vagyok most az enyémben,~  A magamé
 63   1|          És gyümölcsöt szaggatok.~Most elõttem a gabona,~  Fû-rend
 64   1|             38. Dal.~Sokkal szebb most a természet,~  Szebb az
 65   1|        majd megvesz;~S ha utóbbra most el nem téssz,~  Akkor, hidd-el, -
 66   1|          a tölgyet:~Imígy folynak most békében~  Életemnek napjai;~
 67   1|       sûrû homályában~  Nem lévén most már magok,~Csendesebben,
 68   1|        Szárnyait kiterjeszti; -~S most - büszkén felemelkedik, -~  
 69   1|           és nyerít; -~Kútra megy most a két legény~  S gyors kézzel
 70   1|          Erõs, széles vállaikon~  Most a csöbröt béviszik,~S ott,
 71   1|            Elfelejti némely száj:~Most a kosok öszveütnek, -~  
 72   1|             Amaz fenvén kaszáját;~Most mindnyájan bele vágnak~  
 73   1|   árnyékában~  Álomra telepedett,~Most öszve s felszedi magát~  
 74   1|         Teli szedni begyeket:~Hol most a hím nõje körül~  Addig
 75   1|           párjához,~  Sem magához most nem hív!~Egy istenem, egy
 76   1|          gyönyörû-szépek - s jók:~Most szerelmünk kedveiben,~Csókjainknak
 77   1|         gyönyörûségére.~~65. Dal.~Most négyszer hét esztendeje,~  
 78   1|     éltemnek,~Midõn (második nyár most lesz)~  Lízám! nékem így
 79   1|        tornyában ül,~  Estvénként most már nem jár;~Hamvas ködben
 80   1|        Tavaly ekkor még féltem;~  Most - mondhatom, hogy éltem.~~
 81   1|           száz lefolytával,~  Kik most élnek, - sorvadnak.~Én is,
 82   1|         boldog pár,~  Mi, kik itt most enyelgünk,~Akkor mink is
 83   1|     áldozó scythának! -~Nékem, ki most dicsõségtek~  Háladásúl
 84   1|        magatok neveltetek,~  S ki most fényt hoz reátok.~Oldjátok
 85   1|    századok elteltenek, -~  Élnek most is veletek.~A legmélyebb
 86   1|       fenekében,~  Ott sajogsz te most is még;~Üdvezítõ erejében~  
 87   1|            Éden boldogságából.~De most immár átokká lõn~Ez a jó
 88   1|           a jó is itt a földön:~  Most egy boldog házasság~  Csudált,
 89   1|         egész nagy természetbe’~  Most a tavasz langyával,~Mindennek
 90   1|          Kebelében éljenek.~Innen most bár kireppennek,~Messze
 91   1|          hol nyájak legeltenek,~  Most a halak úszkálnak;~Ott,
 92   1|         hol rókák fészkeltenek,~  Most a rákok mászkálnak.~Víz
 93   1| Felderíték búm homályát, -~Lelkem most is érez és lát~  Téged!
 94   1|            Ezer képben, formában,~Most örömöt, majd gyötrelmet~  
 95   1|             Nõttön nõni folyását;~Most a remény napfényében,~Majd
 96   1|          setét bú fellegében, -~  Most öröm közt zajogni,~  Majd
 97   1|           magában mennyet zár~  S most, boldog én! enyém már.~A
 98   1|             Nem mondottam eleget:~Most, miólta semmi sincs már~  
 99   1|          nyitva van; -~Mondhatnék most! - hajh ezeknek~Mindenképpen
100   1|          sem pihent inségem! -~De most öröm-követem õ:~  Mert álmamból
101   1|          emberbõl mást mást tesz:~Most barommá változtatja,~  Kibõl
102   1|          oroszlánynak~  Parancsol most eszével,~Kit egy vérhab
103   2|      László~  Ágaskodó lovának, -~Most még annál sebesebben~  Nyargalt
104   2|       semmi jót nem jelent,~A mit most hall s imént látott;~  De
105   2|          egy agg rege:~Tátika - - most csak omladék,~  S vércse-lakta
106   2|         akkor is volt,~  Valamint most, rossz ember,~Embertársa
107   2|              12.~Borzadozva látta most is,~  - Hogy rángatta idegét -~
108   2|          Bizonytalan szép remény,~Most mind annyi valóságos,~  
109   2|         ellenünk,~A magasról, hol most megyünk,~  Rútúl alácseppenünk:~
110   2|            Feles nép megkeresett,~Most már minden tisztelettõl~  
111   2|          fákkal volt béfedve,~  S most megfagyva keményen, -~Megrobbana
112   2|      vonúlva.~              57.~S most megkondúlt a vár-harang~  
113   2|     magokat,~A remete, egy Sámson most,~  Megragadá azokat, -~S
114   2|           csont zörgött;~S a sort most rá jönni vélvén,~  Százszor
115   2|      bõszûlt remetének~  A gondja most más vala:~              
116   2|          Ki megjárván õseinknek~  Most már puszta várait,~Somlón,
117   2|                     10.~De a mely most pusztán áll fenn, -~  Öszveroppant
118   2|     Hajdan büszke nemeseknek, -~  Most a baglyok lakhelye.~A vár
119   2|      lakhelye.~A vár setét falain most~  Magas kórók lengenek,~
120   2|          A leánya, a szép Lóra,~  Most már virág-évében.~Mert az
121   2|       helyeken.~              27.~Most, midõn a magyar szívek~  
122   2|        Hazánk nemes hõsei;~S Elek most még nem ismérvén~  A szerelem
123   2|        únalmát.~              39.~Most Csabynál, hogy az urak~  
124   2|                        44.~Haj! s most ezer irtóztató~  S hajborzasztó
125   2|     Magyarokat, kik, szegények,~  Most a pogány rabjai!~              
126   2|       Kedvvel hártyás sebjei.~«De most egy mást, kedves Kálmán!~  (
127   2|           Ládonyiak fajából;~Õ is most a törökön van~  Vitéz indúlatjából.~              
128   2|         lantos pajtás?~  Mondd el most a melegben! -~Furcsa volt
129   2|         vérének.~              5.~Most Lóra elmente után, -~  Mintha
130   2|        Andor,~  Elek úrfi fülében~Most is Lóra szava zengett,~  
131   2|     Eleken,~Ki csak ritkán jelent most meg~  Más vidéki helyeken;~
132   2|                   15.~Közelgetett most karácson;~  Várta Lucza
133   2|          egy, hol más áldást hoz.~Most karácson el is múlt már,~  
134   2|                      18.~Itt vala most a farsang is:~  Várta Lucza
135   2|           A szûzekre kontyot hoz.~Most a farsang is elmúlt már;~  
136   2|         Bakacs.~              19.~Most Péter jó mesterét már~  
137   2|          már kiadta;~Haszontalan; most sem jött el~  Luczához a
138   2|               21.~S hogy elcsalja most husvétra~  Bakacsot õ magához,~
139   2|           kétségek tengerében -~  Most kikötni vágyódott;~És most
140   2|        Most kikötni vágyódott;~És most Lucza levelébõl~  Sejté,
141   2|          fürge azelõtt,~Andalgott most, - mert keblében~  Egy indúlat
142   2|           leánykor játékai~  Õtet most nem múlatták;~Barátnéi hatost
143   2|    kaphatták.~              39.~S most, midõn a madaraknak~  Ezerhangú
144   2|       csóválta.~              41.~Most husvétnak szép estvéjén -~  
145   2|       beszélve, -~Õ vagy senki, - most vagy soha, -~  El van bennem
146   2|         Ha életben sejtenek,~Noha most már könnyen halok -~  Legitten
147   2|       beszél hozzája:~«Fiam, võm! most hát tudod már,~  Ki a mester
148   2|          azt ne érezzétek,~  A mi most fáj énnékem! -~Jusson néktek
149   2|        Mert a két szív telisége~  Most a megnyílt ajkokon~Úgy ömlött
150   2|             Fonalának szálival.~S most, hogy híre széjjel terjedt~  
151   2|        Mert reménye vasmacskája~  Most rútúl megfeneklett.~              
152   2|       több kellett Luczának.~«Nem most, álnok, (így dühödött)~  
153   2|                       22.~Elek úr most ritkán ment ki~  Gazdasága
154   2|       tördelte.~              52.~Most, hogy Elek, - ki Zrínyivel~  
155   2|    kipányvázza.~              58.~Most a lovak szájában már~  A
156   2|         Általadá az úrfinak,~  Ki most Somlón nála ül,~Férjét s
157   2|       Tikkadva lóg lánczáról, -~S most szegényt egy fityegõ ág~  
158   2|                   100.~A nap épen most bucsúzik,~  Bús fellegek
159   2|    lélekkel.~              102.~S most egyszerre, - csak bágyadtan~  
160   2|        rázná helyében, -~Remegett most, mint a nádszál~  Elkövetett
161   2|      nevét is a magyarnak,~  Mely most kicsiny és setét! -~Ott
162   2|         széjjelszakadott.~Hajh! s most Buda s Mátyás vára~A gyõzõnek
163   2|     halvány, mint a fal.~A bajnok most sarkantyút ád~  Terhelt
164   2|            Mely kergeté nyomába’,~Most, mivel már élõ borjat~  
165   2|       Nagy hortyokkal fúv és nyög most, -~  Szakadoz már párába;~
166   2|            A megöltet befedvén.~S most iszonyú keservében,~Vért
167   2|          vágj!»~              9.~«Most vagy soha! (kiált Bodor,~  
168   2|          Ki kebelben, agyban ég;)~Most váljon el: menny vagy pokol,~  
169   2|          meggyalázni~  Bátoríthat most téged?~Elveszett, merész
170   2|             Hanem Lilla kebelén~  Most mennyemet élném én.~              
171   2|         maga Menyhárt úr is,~  Ki most mélyen érzette,~Hogy éltének
172   2|         Egy tanítványt, s ez lesz most ott~  Remete a szent helyen.~  
173   2|         Lehetnek bús énekei.~  De most, már majd egy hete,~  Elnémult
174   2|            benned élt;~De mind ez most oda hala;~  Nézz éltednek
175   2|       elhamvadott!~  Az enyém még most is ég!~(Sohajt Lilla) de
176   2|  Keszthelyre hozatá.~S Bodor Imre most számtalan~  Szövétnek gyászlángjában~
177   2|       asszony méhében:~Mert férje most megérkezvén,~  Egy võlegény
178   2|     aludtak,~  Sírni ríni kezdtek most:~«Szánj meg minket (mondá
179   2|     asszony a takarót~  Lerántván most fejérõl,~Micz bán úr õt
180   2|                       14.~A dajka most elbeszélé:~  Mi, miért s
181   2|     Sáfárnémhoz, ki, mint értém~  Most arra tett útamba’,~Tegnap
182   2|         Az ekkorig komor magány~  Most eleven s népes lett:~Mert
183   2|         jött ment Anna napja,~  S most hetedszer volt jövõ,~Hogy
184   2|        jár tartani;~  E tájra jön most a sor.~              11.~
185   2|         dolmánykában,~  A terembe most belép,~A sáfártól vezettetve;~  
186   2|             S nõm õket felnevelé.~Most eladom: mert anyjokat~  
187   2|        búba borúlva,~Imezt mondá, most eszmélõ~  Hitveséhez fordúlva:~«
188   2|       szép s jó erkölcs díszlik~  Most is mind a hét ágban.~~
189   2|          a szittyót,~  Tolla lepi most a tót.~              7.~
190   2|   Cilléjinek várába.~Miklós úrnak most búfelleg~  Gomolyodott agyába’:~
191   2|       Könny gördûle szakállára.~  Most bánta meg bal tettét.~  
192   2|         Uj sérelmet s bút hozott.~Most lángjában fájdalmának~Egymás
193   2|     keresztért viselt harczban,~  Most már éltes, béna hős.~Pogány
194   2|         vissza, s él itt, ezért~  Most is bosszút forralva.~              
195   2|       föld nyomoréka~  Szólok hát most hozzátok:~Leányomat nõûl
196   2|      Szint’ oly csendes, magányos most,~  Puszta s komor sokáig.~              
197   2|         mellednek bús hangzatja~  Most is rezg még keblemben;~Néked
198   2|     szerzett~  Néki Péter remete;~Most Bouillon Godfréd herczeg~  
199   2|    válaszol a molnár.)~És ez épen most vált kontyot -~  Bánatjában
200   2|      elegy vendégtõl.~A nászsereg most tér vissza~  A hetedik szentségtõl,~
201   2|      kelet.~Ki ezt írta, Godfréd, most már~  Jeruzsálem királya.~
202   2|           dicséret.~(Mond a hõs.) Most kérdlek, Ráthold:~  Mi bal
203   2|          rejtett nevét s titkát~  Most büszkén kipattantja.~              
204   2|       volt minden szó,~Melyet itt most monda Keled,~  A ravasz,
205   2|      Megríkatá hírével,~Ott terem most a malomban~  Villám sebességével.~