MÁSODIK ÉNEK.

              1.

Elek szíve imitt amott
  Megmozdúlt már keblében,
Hogy vérének alig vala
  Maradása erében, -
Hogy egy szép hölgy vagy egy szép szûz
  Jelene meg elõtte, -
Mert állát a legénytoll már
  Köröskörûl benõtte.

              2.

Kivált Lucza, az asszonya
  Devecsernek s körének,
Kitanult szép mesternéje
  A szerelem kényének,
Elek szíve elevenjét
  Úgy fel tudá bizgatni,
Hogy õt szinte magáénak
  Vélte immár tarthatni; -

              3.

De sem Lucza ármidai
  Ezer mesterségével,
Sem más senki, a szerelem
  Nyelvével és tõrével
A szilaj szép legény szívét
  Eddig meg nem foghatta, -
S ha megfogta, elillana, -
  Senki meg nem tarthatta.

              4.

Hanem Lóra megjelenvén,
  Termetének ékei,
Bájhangjai énekének,
  Valójának kegyei
Úgy leköték szívét, lelkét
  A szilajnak, büszkének,
Hogy úgy bírták, mint sajátot,
  Minden cseppjét vérének.

              5.

Most Lóra elmente után, -
  Mintha lelke testétõl
Vált volna meg, - Elek úrfi
  Elszakadt jó kedvétõl;
S hogy a hajnal alig hasadt,
  A többitõl ellopta
Egészen elcserélt magát,
  S a lovára feldobta.

              6.

S némán s mélyen gondolkodva,
  Ûlvén hátán a lónak,
Változásán elámúlva
  Léptet vala Somlónak.
Andor lovász, követõje
  Elek úrfi nyomának,
Százfélét is elõhordott,
  Szavát venni urának.

              7.

Tudván, milyen indúlatja
  Õnéki a vadászat,
Kivel együtt õzet, nyúlat
  Kivégezett sok százat:
Dicsekedve mondja vala
  Ura s maga tetteit,
A vadászok, vadak s ebek
  Furcsa történeteit.

              8.

Zsuzsi, Elek önnön-nevelt
  Kedves sólyommadara,
Dudás, Lantos, s több kopói,
  Szellõ, kedves agara,
Ekkor, akkor, itt vagy amott
  Véghez miket vittenek
S a vad minden nemeivel
  Miként vitézkedtenek.

              9.

De siketnek beszélt Andor,
  Elek úrfi fülében
Most is Lóra szava zengett,
  Lóra élt, vert keblében:
Egy nem ismért új természet
  Annyira megszállotta,
Hogy, a mirõl Andor szólott,
  Nem tudta, nem hallotta.

              10.

Ûzve maga, a vadakat
  Ûzni már nem szerette;
Magánosan bolyong vala
  Somló alatt s felette.
S ha a benne lángoló tûz
  Õt tétova hajtotta,
Nem érzé, hogy a fergeteg
  Hóval arczul csapkodta.

              11.

Meg-megállott a hegytetõn
  Keresztbe tett kezekkel,
És Sümeget kereste volt
  Tüzes vizsga szemekkel;
Bosszankodott, hogy elfedé,
  Rendek hegye orrára,
Hogy miatta nem láthattak
  A szemei Lórára.

              12.

De, ha Lórát ott képzelte
  Csaby Miklós házánál,
Mely ott látszott fejérleni
  A kék hegynek lábánál, -
S a szép szûzet látá, hallá
  Õ eleven szépében,
Hamar ismét kegyre olvadt
  A bosszúság keblében.

              13.

Bámúl vala Andor ura
  Változásán, és bánja;
Fejet csóvált Pater Kanóth,
  A vár barát-káplánja;
Csudálkozott Elek önnön
  Csuda harczán keblének,
Sarkából kifordulásán
  Egész természetének; -

              14.

De leginkább csudálkozott
  Lucza Bakacs Eleken,
Ki csak ritkán jelent most meg
  Más vidéki helyeken;
S ha ott volt is Devecserben,
  Álmos, tunya, s rest vala,
Hogy Luczának bús mérgében
  Fuldoklott bal oldala.

              15.

Közelgetett most karácson;
  Várta Lucza magához
Somló urát; - a karácson
  Hol egy, hol más áldást hoz.
Most karácson el is múlt már,
  És a szilaj, a makacs
Elmaradott! - pedig Somlón -
  Mondják, ott sem volt Bakacs.

              16.

Sümegen volt, - oda ment õ
  Az éjféli misére,
Hol néki a mise alatt
  Nem vélt tûzbe jött vére:
Mert a karban Lórát hallá,
  Pásztorleány képében,
Idvezelni a Megváltót
  Mária szûz ölében.

              17.

S tetejétõl a talpáig
  Tûzláng folyván erében,
Éjjel mindjárt lóra kapott
  Szerelmének dühében;
Meg nem tudván határozni
  Magát szíve habjába’,
Esze-veszve, megõrûlve
  Nyargalt haza várába.

              18.

Itt vala most a farsang is:
  Várta Lucza magához
Somló urát; - a jó farsang
  A szûzekre kontyot hoz.
Most a farsang is elmúlt már;
  De nem jött el a makacs; -
Van-e Lucza Lórán kivûl?
  Nem is tudta már Bakacs.

              19.

Most Péter jó mesterét már
  Háromszor megtagadta,
S a Megváltó a világért
  Nagy lelkét már kiadta;
Haszontalan; most sem jött el
  Luczához a várt Elek,
«Isten tudja, (sóhajtott az)
  Hol hordják õt a szelek!»

              20.

Eleket ez rég kedvelvén
  A sokat megsokallá;
Tõle ily megvettetése
  Keblét mélyen furdalá.
A madarat, a kit szíve,
  Noha kora reménynyel,
Kalitkában vélt zárhatni, -
  Nehezen bocsátja el.

              21.

S hogy elcsalja most husvétra
  Bakacsot õ magához,
Levelet írt néki, ezzel
  Vélvén jutni czéljához.
Feltámadás után késõn
  Jött Somlóra a levél,
Melyben Lucza imígy beszél, -
  Ily fortélylyal, tõrrel él:

              22.

«Elek! Elek! mi dolog ez? -
  Ismérsz-e még engemet? -
Mi tartóztat hozzám jönni,
  Vigasztalni szívemet?
Ki sürûen ostromolva
  Õtet kérõ többektõl,
Bizodalmat s tanácsot vár
  Barátjától, Elektõl.

              23.

Volt egy idõ! (emlékezhetsz
  Az együtt élt napokra,
S a barátság kebelében
  Köztünk történt dolgokra!)
Hogy Eleknek szilaj szívét
  Értem verni képzeltem,
S megindúlván barátomat
  Szinte én is szíveltem.

              24.

De, mint látom, mindkettõnkkel
  Csak játszott az érzemény,
S indúlatunk nem volt egyéb,
  Hanem álom s tûnemény!
Felejtsük el! - hanem a frigy,
  Melyet régen kötöttünk,
A barátság, szent maradjon
  Továbbá is közöttünk! -

              25.

Veszedelmes egy leánynak,
  Neme gyengeségében
Magán lenni, könnyû lapda
  Élte minden ügyében;
Azért, bár nem leltem fel még
  Hason felét lelkemnek,
Kénytelen megváltoztatom
  Állapotját éltemnek.

              26.

Odaadom valakinek
  Mindenemmel kezemet,
Noha - talán késõ bánat
  Emészti majd szívemet.
De, hogy éltem hanyatt-homlok
  Kelepczébe ne essen,
Látogass meg! - a barátság
  Tanácsoljon, vezessen.

              27.

Hazánk sorsa, mióta ezt
  A félhold letiporta,
Együtt lévén, tárgya vala
  Beszédinknek gyakorta;
Egy jó dal jut eszembe itt: -
  A szív mélyen érezi,
Hogy, a mit mond, bölcsen mondja, -
  A dalt e vers fejezi:

              28.

A sorsnak ily szélvészében,
  Melyben hazánk hányatik,
Éljünk, éljünk hevenyében! -
  Mert székünk elrántatik.
Szakaszszuk le az örömnek
  Ma kinyíló rozsáját:
Holnap talán az ürömnek
  Leljük helyén szalmáját!»

              29.

Gyakran, midõn már markunkban
  Véljük fogni tárgyunkat,
Akkor látjuk messze esni
  Ugyanattól magunkat.
Levelének erejétõl
  Lucza mit nem reménylett? -
Bírni vélte már Eleket, -
  De - egészen másként lett.

              30.

Elek szíve mindeddiglen
  Bizonytalan hánykódott
A kétségek tengerében -
  Most kikötni vágyódott;
És most Lucza levelébõl
  Sejté, hová kellessen
Kikötnie, hogy élete
  Nyugodt, boldog lehessen.

              31.

S husvét napján, ebéd után
  Somlaival poharát
Megtöltvén, így szól Kanóthoz;
  «Alleluja, héj barát! -
Ha az Isten szerencsét ád,
  Esztendõre ilyenkor
Gazd’asszony lesz Somlóvárban, -
  És jobb kenyér és jobb bor.

              32.

A napokban, vagy sohasem, -
  Meghozom én arámat,
Kanóth! Kanóth! imádkozzál,
  Hogy jól vessem koczkámat!»
Imígy szólott s paripára
  Veté magát tüzesen,
S a várból letekeredvén,
  Eligetett sebesen.

              33.

«Vivat! Deus benedicat!
  (Kortyot hajtván fel egy jót)
Éljen Lucza, az asszonyunk!»
  Igy kiálta fel Kanóth;
Kinek száraz csuklyájába
  Semmikép sem férhetett,
Hogy a gazdag Lucza mellett
  A szem másra eshetett.

              34.

De hibásan jövendölt õ:
  Eleket nem Luczához, -
Sümeg felé ragadta volt
  Más indúlat Lórához.
Nyögött a föld, valamerre
  Bakacs úrfi vágtatott,
S porfellegbe kerekedve
  Félre menni láttatott.

              35.

A szerelem, bármi picziny
  Akkor, midõn támad õ,
Sóhajtástól és könnyektõl
  Igen hamar nagyra nõ;
S midõn az ész, fel sem vévén,
  Báb- s játéknak véli még,
Már óriás, kit meg nem tör
  Sem erõ, sem mesterség.

              36.

Szintén így járt Mester-Lóra;
  Vidám s fürge azelõtt,
Andalgott most, - mert keblében
  Egy indúlat támadt s nõtt,
Mely õ egész valóságát
  Bakacshoz úgy rángatta,
Hogy ellenét, bár akarta,
  Semmivel sem állhatta.

              37.

Bús volt Miklós napja óta,
  Nyalván csontja veleit
A keblébe rekesztett láng,
  S felforralván ereit.
Hervadozott arczájának
  Lilioma s rózsája,
Halvány ködben borong vala
  Tetemének pompája.

              38.

Mindég magán kívánt lenni,
  S közepette dolgának
Képzetekbe merûlve ûlt,
  Bús volt hangja lantjának.
A leánykor játékai
  Õtet most nem múlatták;
Barátnéi hatost futni
  Soha meg nem kaphatták.

              39.

S most, midõn a madaraknak
  Ezerhangú dalaik
Zengedeztek, s fakadoztak
  A fáknak virágaik -
Oly nagyokat sohajt vala,
  Hogy szûk vala mellének
A fûzött váll, - sõt szûk vala
  Ez a világ szívének.

              40.

A bölcs Kálmán leányának
  Néma baját értette,
Sõt a szívnek ismérõje
  Az okát is sejtette:
S bús gondjában az andalgót
  Néha meg is dorgálta;
De - nem használt; s az agg atya
  Bús, õsz fejét csóválta.

              41.

Most husvétnak szép estvéjén -
  Kálmán könyvet forgatott,
Lóra kinn volt az ereszben
  S álmadozva ûle ott; -
Egyszerre nagy sikoltással
  Béoson a szobába:
«Jaj! ki jön itt?» ezt rebegi,
  S kapkod szorúltságába’.

              42.

Kifut megint, - s mint a galamb
  Karvalyt látván, házába
Lövel, szintúgy illan Lóra
  S ellappan a konyhába’.
A sebesen nyargalástól
  Porosan és tüzesen
Bakacs úrfi jött Kálmánhoz,
  S imígy kezdé szívesen:

              43.

«Víg husvétot, Kálmán bátya!
  Békességet, bõséget!»
«Hozta Isten uraságod’,
  Bakacs úrfi! s mi végett? -
Mi szél hoz ma (úgymond Kálmán)
  Egy võlegényt házomba? -
Hallám bizony a conventben,
  S több helyt is, több izromba.»

              44.

Meghökkene Elek úrfi,
  Kálmántól nem várta ezt:
«S a szorgos hír, (kérdi tovább)
  Halljuk, bátya, mit ereszt?»
«Hogy Devecser kisasszonya
  Asszonykép megy Somlóra,
(Felel Kálmán) Alleluja!
  Szálljon áldás a jóra!

              45.

Maga lévén Ádám, nem jó,
  (Isten maga mondotta)
Hogy az ember maga legyen,
  S Évát azért alkotta.
Adja az ég, Bakacsokból
  Egy fergeteg támadjon,
Melybõl a tar kobakokra
  Halálzápor szakadjon!»

              46.

«Megállj, Kálmán! (mond az úrfi)
  Vegyed elõbb kezemet, -
(S felüt véle) ismérjed meg
  Szívemet és eszemet:
Esküszöm a magas égre!
  Az õ tüze emészszen,
Ha hazudok! - soha Lucza
  Feleségem nem lészen.

              47.

Halljad, Kálmán! becsûletes
  Szittya vér foly eremben;
Miklós napja ót él már
  Egy indúlat keblemben:
Kálmán, Kálmán! leányod ez, -
  Hím nélkûl van beszélve, -
Õ vagy senki, - most vagy soha, -
  El van bennem tökélve!»

              48.

Meglepé ez Kálmán mestert,
  S tüzes éles szemekkel
Általszúrá Elek úrfit; -
  Ez, egyenes lélekkel,
Kiállván nyíltekintetét
  A kémlelõ atyának,
Így folytatja még szavait
  Kitört indúlatjának:

              49.

«Ha Lóra nem útál engem,
  Add nékem leányodat! -
Kálmán bátya! fogadj võdnek, -
  Nem bánod meg dolgodat.
Szeretem én a galambot,
  Jobban mintsem éltemet, -
Véle osztom, ha elveszi,
  Értékemet, szívemet!»

              50.

S rövideden légyen mondva:
  Tetszett Elek Lórának, -
Az atya nem ellenezte, -
  És gyûrûket váltának.
S az örömnek érzeménye
  Úgy megtölté kebleket
A mátkáknak, hogy csak alig
  Lelék immár helyeket.

              51.

Legboldogabb idõpontja
  Az emberi életnek,
Melyen legszebb reményei
  Már-már - teljesedhetnek!
Elfelejtvén ebben a szív
  A múltaknak ürömét,
Együtt érzi a jelenlét
És jövendõ örömét.

              52.

De Kálmánt, ki elgondolta
  Élte forgó sorsait,
A sorsnak az õ mentében
  Visszás keresztútjait,
Egy nem értett titkos érzés,
  Melyet el nem verhetett,
Úgy elfogta, hogy öröme
  Teli még sem lehetett.

              53.

S nemsokára, - vasárnapon, -
  A nap épen nyugvóban,
Selyemben és patyolatban,
  Szép hat lovas hintóban,
Lobogó szép keszkenõkkel,
  Dörögve a köveken,
Nagy pompával, nagy robbajjal
  Végig Sümeg- s Rendeken.

              54.

Imígy viszi vala haza,
  Öröm vervén keblébe’,
Bakacs Elek Mester-Lórát,
  Somlóra fel fészkébe.
Vélek méne Kálmán mester,
  Nem hagyta el Lóráját,
Véle vitte volt könyveit
  S bú-oszlató hárfáját.

              55.

Somlón készen vala Brúnó,
  A dömölki apátúr,
Öszveadni a mátkákat,
  Egy öreg, õsz, tisztes úr.
Brúnó s Kálmán megpillantván
  Egymást, kiki elbámult:
«Kéry Kálmán! (kiált Brúnó)
  De õ hiszen már kimúlt?»

              56.

«Kéry öcsém és barátom!
  Te hazámnak oly fia,
Milyent többé soha nem szûl
  Az eltiprott Hunnia! -»
«Én vagyok az, (felel Kálmán)
  Öcséd, Brúnó, s barátod;
Én testestõl és lelkestõl, -
  S nem árnyék, a mint látod.

              57.

De lassan! mert ellenségim,
  Ha életben sejtenek,
Noha most már könnyen halok -
  Legitten elejtenek.»
A két öreg egymásnak itt
  Nyakára ráborúlva,
Némán sír, - a fájdalomtól
  Szavok el van szorúlva.

              58.

«Kéry, oh te rég siratott! -
  Hazám kidûlt gyámolya!
Oda Lajos! - s országában
  Szolimán úr s Zápolya!»
Zokogva így szólott Brúnó,
  Fájván a szív mellében,
S zavarosan kóvályogván
  A történtek fejében.

              59.

Itt Elekhez fordúl Kálmán,
  S imígy beszél hozzája:
«Fiam, võm! most hát tudod már,
  Ki a mester Lórája? -
Nemzetsége több százados,
  Jószágiktól megfosztá
Zápolya a Kéryeket,
  S barátira felosztá.

              60.

Elesvén már Magyarország,
  Lórát anyja vérébõl
Kapom vala karjaimra
  Három gyilkos körmébõl.
Én sem volnék azóta már;
  De szánván e csecsemõt,
Más országba, békességbe
  Karjaimon vittem õt.

              61.

Búbánatban neveltem fel; -
  De nyúgtom nem lévén ott,
Haza jöttem, mihelyt Lóra
  Olyan lett, hogy járhatott:
Hogy legalább - siettetvén
  A bú végsõ napjaim, -
Hazám édes kebelébe
  Rakhassam le csontjaim!

              62.

Volt nékem egy fiam is még, -
  Isten tudja, ha él-e! -
Porkolábom, egy jó ember,
  Erdélybe ment ki véle.
Võm! boldogítsd leányomat! -
  Te, leányom, férjedet!
Ez a tárgya e szent frigynek,
  Mely édeni eredet.

              63.

Férj, te vagy az erõsebbik:
  Légy oltalom, védelem;
Feleség, te a gyengébbik:
  Légy öröm és szerelem;
Férj, te vagy az okosabbik:
  Adj tanácsot értelmes;
Asszony, légy te bizodalmas,
  Engedelmes, figyelmes.

              64.

Férj, te vagy a háznak ura,
  Háznak feje, félelme;
Te, asszony, a háznak szíve,
  Malasztja és kegyelme.
Hazafiak, társak, szülõk,
  Jók és hívek legyetek! -
Férj, feleség, ketten egyek: -
  Légyen áldott frigyetek!

              65.

Szerelmetek édenjében
  Kigyót ne találjatok!
Mely megölje egymás eránt
  Való bizodalmatok:
E zarándok emberlétnek
  Legigazabb szentsége,
Legédesebb bizonyosság
  Két jó szívnek hûsége.

              66.

Soha azt ne érezzétek,
  A mi most fáj énnékem! -
Jusson néktek annyi öröm,
  Mennyi - keserûségem.»
Itt elnémúlt, kiujúlván
  Szíve minden sebjei;
S agg arczáján egymást ûzve
  Gördûltek le könnyei.

              67.

Egymásba átszakad vala
  A két agg szív fájdalma;
Egymásba átömlik vala
  A két agg szív siralma; -
S egymásra rá homorodva
  Árpád nemes két fia, -
Így siraták hazájokat,
  Tégedet, óh Hunnia!

              68.

De az ifjúság öröme
  Kicsapongó árjával
A két aggnak fájdalmait
  Elragadá magával:
Mert a két szív telisége
  Most a megnyílt ajkokon
Úgy ömlött ki, mint az elzárt
  Csermely a nyílt gátokon.

              69.

Ott állának; - s Elek Lórát
  Átölelvén karjával,
Mint a tenger a világot
  Az õ vészes habjával, -
Úgy tetszett, hogy a szíveket,
  Kiket öszvetett a pap,
Semmi eset el nem választ, -
  Hanem az ítéletnap.

              70.

Az õ elsõ szerelmeknek
  Fennen égõ tüzében,
Épség, erõ, ártatlanság
  Mind a kettõ testében,
Valóságok, egymás szoros
  Tüzes ölelésében, -
Elolvadni látszik vala
  A kény gyönyörûjében.

              71.

Kálmán Somlóvárban maradt,
  Kéry csupán azoknak,
Kikkel szíve öszvehangzott, -
  Kálmán mester másoknak.
Leányának szerencséjén
  Annyira felvidúla,
Hogy ajaka mosolygásra
  Mégis többször vonúla.

              72.

De Elek vén porkolábja,
  Illyés, fejét csóválta;
Az úrfinak házasságát
  Helytelennek találta.
Irígy szemmel nézi vala
  Mind asszonyát, mind Kálmánt:
«Ottan legjobb, (így dörmögött)
  A kit hová a sors szánt.»

              73.

Nem jó véget jövendöle
  Kanóth s Illyés e frigynek;
Gyászt kívánván szíve, gyászt lát
  Szeme is az irígynek.
De akárki, bár jót kívánt
  Lórának és Eleknek,
Gyászt látott, haj! támadtában
  E szomorú jeleknek:

              74.

Mint a setét holló-sereg
  Várna s Mohács térére
Feketén száll, s széles vala -
  Az elestek testére:
Egy bús, komor, fekete éj
  Úgy lepé a világot,
Hogy Elek az öröm-ágyba, -
  Mint Édenbe, béhágott: -

              75.

S hogy éjfél lett, - Somló felett
  Zászlóképen lebegett
Egy vérvörös folt az égen, -
  A ki látta, rettegett.
S ugyanakkor a vár tornyán
  Három versben kiálta -
Hosszasan a halálmadár.
  Illyés fejét csóválta.