HARMADIK ÉNEK.

              1.

Micz bán úr egy nagy erdõt bírt
  A Kárpátok sorában,
Hol gyakorta megfordult õ
  Az év minden szakában,
Szeretett ott mulatozni,
  Gondot és bajt feledve,
Életének a vadászat
  Lévén egyik fõ kedve.

              2.

Az erdõnek közepében,
  Egy sziklás hegyoldalban
Boltos lakok voltak vágva
  A meredek szirtfalban.
Néhányban ott az erdõnagy
  S még más két õr lakának;
A többi a vadászoknak
  Kész szállási valának.

              3.

Ezek mellett szirtüregek,
  Ez enyészet mívei,
Voltak az ott élõ barmok
  Aklai s enyhhelyei.
Juhok, kecskék tenyésztek ott,
  Tejjel-vajjal táplálók;
S bozontos nagy fehér ebek,
  A lak körül õrállók.

              4.

Távolabb, de nem nagy messze,
  Szintúgy vágva sziklából,
Egy kápolna domborodott
  Elõ a hegy gyomrából.
Mellette egy remetének
  Volt ínséges barlangja,
Melyben tompán zúgott néha
  Jób szavának bús hangja.

              5.

Ide küldé Micz bán titkon
  Hat fiát hat dajkával,
Ellátván a vadon lakot
  Minden élet javával.
Velek ment a sáfár s nõje,
  A fiakat nevelni,
S általjában atyjok s anyjok
  Képét együtt viselni.

              6.

Az úrfiak, mint hat õzfi,
  Szépen nevelkedének,
S bámulásig épek, szépek
  És erõsek levének.
Az ekkorig komor magány
  Most eleven s népes lett:
Mert hat gyermek és hat dajka
  Nem kevesett csevegett.

              7.

Néhány év lefolytával már,
  Mikor együtt játszának,
S vagy sikoltva egymást ûzék
  Vagy versengve zajgának,
Oly nagy zsivajt indítottak,
  Hogy némúlt a csörgeteg,
S alig gyõzte viszhangzani
  A zajt megúnt rengeteg.

              8.

A hat gyermek hasonló volt
  Mind képre, mind termetre.
Nevök: Boksa, Tamás, Dénes,
  Demeter, György és Detre.
A hetedik, a választott,
  Atyja nevét viselé;
S a kis Simont, mint egyetlent,
  Anyja gonddal nevelé.

              9.

Hétszer jött ment Anna napja,
  S most hetedszer volt jövõ,
Hogy megtörtént a nagy csuda,
  Hogy hét fiat szült egy nõ.
Keserves nap az asszonynak!
  Emléknapja vétkének!
De örömnap a bûnt gátló
  Apa s dajka szívének.

              10.

«Asszony! (úgymond Micz bán akkor)
  Fiam születésének
Heted éve, örömnapja
  Legyen házam népének;
Ünnep legyen barátimnak.
  Itt lesz Bánk is, a nádor;
Nádorszéket jár tartani;
  E tájra jön most a sor.

              11.

S öröm legyen tenéked is,
  Ne bõjt, bú és imádság,
Mint volt eddig: az bõjtöljön,
  Kit a vétek férge rág.
Ünnepemet kihirdettem,
  Bõség legyen mindenben,
Hét nap s éjjel csak örömzaj
  Hangozzék a teremben.»

              12.

S úgy lõn: Anna napján a vár
  Tömve vala vendéggel;
S ebédközben, hol a pompa
  Vetélkedett bõséggel;
S arany s ezüst billikomok
  Serkentvén a kedveket,
A barátság nyelvet oldott
  S megnyitá a szíveket:

              13.

Íme! hat szép férfigyermek,
  Mind hasonló test és kép,
Mind vérvörös dolmánykában,
  A terembe most belép,
A sáfártól vezettetve;
  S ez így szóla tréfából:
«Ím! hat emberfiat hozok
  A kárpáti tanyából.

              14.

Hét éve lesz, hogy én egykor
  Az erdõben járkáltam
S ezeket ott a halálnak
  Oda vetve találtam.
Haza vittem szegényeket;
  S nõm õket felnevelé.
Most eladom: mert anyjokat
  Az éhes föld elnyelé.»

              15.

Micz bánnénak zavar támadt
  Kebelében, agyában;
Az eszmélet s emlékezet
  Elhalt bámulásában.
Csak fellobbant szenvedelme
  Pattantá fel székébõl
S a fiakat ölelgeté
  S csókolgatá szívébõl.

              16.

«Legyetek hát az enyémek;
  Simon fiam társai:
(Így kiálta) Óh! mert ezek
  Isten ajándékai.»
S mikor mintegy megõrülten
  Csak ezeknek kedvezett
S magáról és öntettérõl
  Szinte megfelejtkezett;

              17.

Im Micz bán felemelkedék
  Komor arczczal székérõl:
(A vendégek elhallgatva
  Lesék a szót nyelvérõl.)
«Nádor uram! (szóla Micz bán)
  Egy nagy kérdést támasztok;
Megbocsáss, ha nem illendõ,
  S tán könnyeket fakasztok:

              18.

Mit érdemel azon anya,
  Ki jelen hat szép fiat
A halálnak veté oda
  Egy balgatag hit miatt?»
«Halált! (rivá legelõször
  Micz bán nõje) hat halált.»
«Halált! Halált! (kiáltának
  Valamennyen) rút halált!»

              19.

Ekkor Micz bán, szeme lángba,
  Arcza búba borúlva,
Imezt mondá, most eszmélõ
  Hitveséhez fordúlva:
«Te vagy azon gyilkos anya,
  Kit azért, hogy rágalom
Erkölcsödet ne sérthesse,
  Elhagyott az irgalom.

              20.

S hyénánál vadabb anya,
  Szeretvén csak magadat,
Megöletni parancsolád
  E saját hat fiadat.
Kész volt dajkád földbe ásni
  Szegény ártatlanokat,
Ha oda nem veti vala
  Jókor a sors atyjokat.»

              21.

«S hát ezek az én fiaim?
  (Micz bánné ezt kiáltá)
Hála neki! a ki õtet
  A haláltól megváltá!
A halált megérdemlettem:
  Mert borzasztót vétettem;
De a bûnt csak szûz erkölcsöm
  Oltalmából követtem.

              22.

Míg holtaknak véltem õket,
  Haltam volna örömest;
Száradt is a bûn súlyától
  Az átokkal terhelt test;
De látván, hogy áldássá vált
  Átkom, vétkem, kegyelmet
Kérek tõled, uram s férjem,
  Bocsánatot! szerelmet!»

              23.

S oda borúlt lábaihoz
  Komoran-bús férjének.
Ez szívesen kegyelmezett
  Erkölcsféltõ nõjének.
«Férjed néked (mondá Micz bán)
  Egész szívvel megbocsát;
De a nádor, a nagy bíró,
  Halljuk: mit, mért s mikép lát?»

              24.

És a nádor imígy szóla:
  «Jó hírt s nevet védeni,
Az erkölcsöt, szûzességet
  A gyanútól menteni,
Szép tulajdon, kötelesség,
  De nem másnak kárával;
S még kevésbbé akárkinek
  Vétkes gyilkolásával.

              25.

Erkölcsölés, emberölés:
  Mert az erkölcs legfõbb kincs.
A halálnak halál díja,
  Ha feloldó mentség nincs.
Az asszony, ki hat gyermeket
  Ölt meg, hatszor volt gyilkos;
Vért kiált ez: mert a törvény
  Halált vérrel boszúl s mos.

              26.

De az asszony mentségére
  Sok körülmény harczol itt:
Gyilkossága csak szándék volt,
  Melyet végre még nem vitt.
Sõt, hogy igaz szándék sem volt,
  Az is bizonyítja már,
Hogy dolgát jó szívre bízta:
  S jótól ember csak jót vár.

              27.

Máskép is, ki másra bízta,
  Hogy vétkezzék helyette,
Az a bûnt, ha bár mi nagy is,
  Még csak félig követte;
S ha kit egy nem követett bûn
  Már hét évig kínozott,
Az eleget lakolt érte,
  Lelke váltig áldozott.

              28.

Kérdem tovább: ha egy asszony
  Hét fiat szül egy helyett,
Nem mehet-e el az esze,
  Hogy ily monda s mese lett?
És ily csuda termékenység,
  Legyen áldás vagy átok,
Nem veszthet-e szívet, lelket?
  Én kimentett bûnt látok.

              29.

S ily esetben az asszonynak
  A férj elsõ birája:
Mert a törvény vérhatalmat
  Ruház vala reája.
De, hol a sors a vétekbõl
  A cselekvõt kivonta,
Ott Isten a történetben
  Itéletét kimondta.»

              30.

«Ismerem én (úgymond Micz bán)
  Isméretét lelkednek,
Azért szívbõl meghódolok,
  Nádor, itéletednek.
Isten maga így akarta:
  Történetet rendele,
Mely engemet oda vigyen,
  S a bûnnek nem lõn helye.

              31.

Hát Éva mely szörnyet vétett?
  Paradicsom vesztése
Lõn ostora, és nyomában
  Minden rossznak kelése;
Ádám õtet még sem bántá.
  Jer karomba, kedvesem!
Boldogságom tovább is még
  Csak tebenned keresem.»

              32.

A néma csend a teremben
  Örömzajra változott:
«Éljen Micz bán s felesége!
  És a nádor!» hangozott.
A dajkának örömmé vált
  Szánakodó irgalma.
A sáfárnak fél falu lõn
  Megérdemlett jutalma.

              33.

Micz bánnak e hét fiából
  Hét nemzetség származott,
Mind díszei a hazának,
  Ámbár nevök változott.
Élnek ezek s virágoznak
  Felsõ Magyarországban;
S minden szép s jó erkölcs díszlik
  Most is mind a hét ágban.