MÁSODIK ÉNEK.

              1.

«Dörgve forg a malomkerék;
  Zúg, locsog gyöngy patakom.
Akkor is, hajh! zúgott, dörgött,
  Hogy megzörrent ablakom; -
S én kijöttem; - s elbucsúzánk! -
  S rá kötém zöld szalagom.
Ajkam csókot terem s nevel; -
  Ha megjön, mind rá rakom.»

              2.

Imígy dudol molnár Margit,
  Egy piros, szép, dajna lány,
Rengõ keble, pipacs arcza,
  S ajka szinte szikrát hány.
Kupor, az õ szeretõje,
  Csák daliás dárdása.
Ég benn’ a vágy, hogy a vártat
  Barna szeme már lássa.

              3.

Dudol Pipacs (csak ez neve)
  Egy tölgy dombor tövében,
S naponként várt mátkájának
  Kendõt szeg ott ültében.
«Ha Keled megjöhetett már,
  (Okoskodik magában)
Mért nem Csák is?» - Megretten itt,
  S a szó elfúl torkában.

              4.

Mert közel hall háta megett
  A sürûben zörrenést,
Lódobogást és prüszszögést,
  Vas és fegyvercsörrenést.
Felszökik, elfut, s beoson
  Atyjához a malomba.
A molnár, egy bátor férfi,
  Elõrohan ott nyomba’.

              5.

S elõrobban három lovag
  Harczot viselt alakban,
Vérttel, karddal és dárdával,
  Pánczélban és sisakban.
Kik lehetnek? - nem tudhatni:
  Mert vasrostély fedezi
Arczaikat. - A legfényesb
  Harsány szóval kérdezi:

              6.

«Földi! mondsza: mi zaj zúg le
  Ipoly úrnak várából?
Mit hirdetnek az érczkürtök? -
  Mit értsünk e lármából? -
Tor-e az fenn? - vagy menyekzõ?
  Máskor csendesb volt e vár.
Él-e Ráthold? és leánya -
  Tán kontyot is váltott már? -»

              7.

«Él még Ráthold, - s leánya is
  (Így válaszol a molnár.)
És ez épen most vált kontyot -
  Bánatjában sírva bár:
Mert, kit jobban szeret vala,
  Csák a harczban elesett;
S így nyertes a szerencsésebb,
  De gyûlöltebb Keled lett.»

              8.

«Fel a várba! (mond a lovag,
  Kit tarthatni elsõnek)
Tán kifogunk viszályain
  A sorsnak és idõnek! -»
S felvágtatnak. De az egyik
  Tartóztatja lovát még,
Látván, atyja háta megett
  Dajna Pipacs miként ég.

              9.

«Jó napot, szép Pipacs húgom!
  Ne bújj el, mert hiába:
Arczod (úgy mond) úgy piroslik,
  Mint pipacs a búzába’.»
«Jó napot hát! (mond a leány)
  Ha már el nem búhatok.
Egyet kérdek? - de felelj rá!»
  «Ám! (mond ez) ha tudhatok.»

              10.

«A hol jártál, hallottad-e
  Nevét, hírét - Kupornak?
(Kérd a leány). Jó vitéznek
  Tartánk õt itt s bátornak.»
«Hallám bizony (ez a válasz)
  A harczban fogolylyá lõn;
S a kereszttagadó pogány
  Már hat feleséget võn.»

              11.

Pipacs, liliommá válva,
  Kiáltja bús mérgébe’:
«Isten nyila sujtson bele
  És hat feleségébe!»
S míg Pipacs tüzes szemében
  Méreg cseppek forrának,
Nyílként szágúld el a lovag
  Utána két társának. -

              12.

Ráthold vára mozog, zajog,
  Forr az elegy vendégtõl.
A nászsereg most tér vissza
  A hetedik szentségtõl,
Melybe Violát s Keledet
  Gyárfás apát igtatá,
S a menyasszony pártáját, hajh!
  Keservesen síratá.

              13.

A három hõs oda robban
  Ekkor dühös léptekkel,
S a násznépet megállítja
  Fenyegetõ kezekkel.
«Megállj, apát, (kiált egyik)
  Szentségedet vedd vissza!
Mert különben egyikünknek
  Vérét ma itt föld iszsza.

              14.

E szentség itt csalárdságon
  Vétken, s bûnön alapúlt.
Veszszen! ki a frigy-szekrényhez
  Vétkes, gyilkos kézzel nyúlt.»
A nõsereg rémûltében
  Majdnem kõvé meredve
Némán áll ott; - s az urak is
  Mind megvannak lepetve.

              15.

«Az egyháznak tiszte itten
  Egyedûl megszentelés.
A kötelet ketté vágni,
  Hatalmamban nincs már kés.
(Így szól Gyárfás.) A kötésért
  Feleljen, ki szerzette.
Hivatalom, megkérve rá,
  Csak megörökítette.»

              16.

«Ha így van, (mond tovább a hõs)
  Hát Ráthold, jó nevedet
Meggyaláztad: mert megszegted
  Vitéz esküvésedet.
Mert nem adtad leányodat
  Annak, a ki éretted
S leányodért vérét ontá;
  S így lelkedet vesztetted.»

              17.

«Ki mondja ezt? (kiált Ráthold)
  Keled vitéz tettei
Hitelesen bizonyítvák,
  Csak gyávák irígyei.
A tudhatná, ha élne még
  Csák, szerettem jó ifjú! -
Jeruzsálem mellett veszett;
  S veszte nékem örök bú!»

              18.

«Én mondom s bebizonyítom:
  (Kiált a hõs méreggel)
Mind hazugság, a mit Keled
  Véled hitet vala el.
A harcz túl volt a tengeren;
  Keled innen maradott;
S görög nõkkel kéjet töltve
  Õ Byzánczban vígadott.

              19.

(S elõ rántván kebelébõl
  Egy bõrre írt levelet,
Nagy pecséttel.) Hivend ennek
  (Ugy mond) nyugot és kelet.
Ki ezt írta, Godfréd, most már
  Jeruzsálem királya.
Írja Kálmán királyunknak,
  S a hõst neki ajánlja.

              20.

Olvasd, apát! - halljad Keled! -
  És szégyeneld magadat.
Vond ki magad becsûlettel! -
  Vedd s add vissza szavadat.»
«Egyetlenegy magyar harczolt
  Mellettem a keresztért,
(Olvas Gyárfás) Csák a neve;
  S maga egész dandárt ért.»

              21.

«Elég eddig bizonyságnak.
  A többi mind dicséret.
(Mond a hõs.) Most kérdlek, Ráthold:
  Mi bal lelkiisméret
Szerzé ezen bal szentséget? -
  Apa! téged mentelek.
De a szentség semmisûljön! -
  Vagy - rosszúl ismertelek.»

              22.

«Ki vagy? (kiált bosszús Ráthold)
  Ki mer vonni kérdésre
Engem, szabad nemest s apát? -
  S mi gondod e kötésre?»
A hõs itt a sisakrostélyt
  Tüzesen felcsattantja,
S eddig rejtett nevét s titkát
  Most büszkén kipattantja.

              23.

«Én Csák vagyok!» E jelenet
  Úgy lesújtá Violát,
Hogy félhalva összeroskad
  S nem érez, nem hall, nem lát.
Ingerûlést és borzadást
  Okoz a nem várt eset
A násznép közt. S mind azt hiszi:
  Csáké a jó kereset.

              24.

Õsz Rátholdot erõsb lélek
  Menti csak szélütéstõl,
Vesztét látván leányának
  A vak koczka-vetéstõl.
Össze-vissza kavarg, zavarg
  Keblében és agyában
Öröm s bánat, harag s bosszú; -
  S borzad némán áltában.

              25.

«Isten hozott, Csák (mond Keled,
  Ki feszelgve áll vala)
Örülök, hogy oly nagy vitézt
  A szent föld be nem fala.
Érkezhettél volna elõbb, -
  Szerencsémrõl is talán
Képes valék lemondani -
  Még mátkámnak oldalán.

              26.

És te mégis gyalázattal
  Mocskolnád személyemet,
Ha igazság s Ráthold kegye
  Nem védenék ügyemet.
Byzánczban megbetegedtem
  S harczba késõbb jutottam;
S így pályámat a keresztért
  Más hadtesttel futottam.

              27.

Bizonyságim több vezérek:
  Gottschálk s Péter Remete.
Bizonyítná Tur barátom,
  Kit Byzáncz eltemete,
Ha lelke megjelenhetvén
  Szót szólhatna mellettem.
Bajtársom volt. Visszajövet
  Byzánczban elvesztettem.»

              28.

«Te, Tur lelkét szólítod fel?
  (Mond a másik sisakos,
Vérvörös toll lobogóval)
  Hah! vakmerõ alakos! -
Tur lelke szól hát belõlem:
  Hazugság volt minden szó,
Melyet itt most monda Keled,
  A ravasz, csalárd kígyó.

              29.

  Míg Csák a szent földön harczolt
  Ráthold bosszús kedvéért,
S vérét, éltét tékozolta
  Szép Viola kezéért;
Addig Keled - feddé bár Tur -
  Ott mulatott Byzánczban
Vidám urak s hölgyek között,
  Öröm-nyügben s kéj-lánczban.

              30.

Befejezve lévén a harcz,
  Melyben Keled részt nem vett,
Hogy tanú ne éljen arról,
  Mit Keled tett és nem tett;
Keled Turnak, barátjának,
  Minek méltán tartatott,
Görög czimborása által
  Gyilkos mérget adatott.

              31.

Azért, apát! melyet kötél,
  Szakaszd el a kötelet:
Mert különben Turnak lelke
  Ennek nyomba véget vet.»
«Ily kötelet, fonta légyen
  Bár emberi gyarlóság,
Ha szentelve, (mond az apát)
  Ketté csak a halál vág.»

              32.

«Haha! (mond Keled kaczagva)
  Mit mond erre a lélek? -
Jobb, visszamegy, a honnan jött,
  Lélektõl még nem félek.»
«Nyalka bûnös! térj magadba!
  Mert, ha meglátsz, szörnyet halsz,
(Mond a lélek) s földön többé
  Senkit nem ölsz és nem csalsz.»

              33.

«Hol egy kakas? (kiált Keled)
  Hogy itt kukorékoljon,
És a gúnyos, bosszús lélek
  A pokolba omoljon? -»
«Reszkess, gyilkos!» mond a lélek,
  S fegyvereit elveti,
S felütvén a sisakrostélyt,
  Arczát elõtünteti.

              34.

Elszörnyedve pillant Keled
  Turnak képe- s szemébe;
De mielõtt eszmélhetne, -
  Tõr merûlt már szívébe:
«Mérged adta halálomért
  Tõröm döfte halálod’.
A bosszúló sors személyét
  (Mond Tur) bennem találod.

              35.

Ama görög halálomat
  Lelkére nem vehette,
S a mérget egy ebnek adván,
  Éltemet megmentette.
Keled akkor haza illant.
  Én - kenyérért dolgoztam,
Míg - már végsõ inségemben
  Csákkal nem találkoztam.

              36.

Bosszújának áldozatúl
  Kijelelve valának
Csák s Ráthold is, mint olyanok,
  Kik útjában állának.
S Violát is, neme díszét
  S czímerét, nem személye,
Csak értéke s magas faja
  Kedvelteték meg véle.

              37.

Mind ezt maga vallá nékem
  Egykor önön nyelvével;
S azért akart a világból
  Kiveszteni mérgével.
Ha éltemben gyarlóságból
  Néha talán vétettem;
Le van róva: mert hazánkat
  Nagy átkától mentettem.»

              38.

Kevés, ki ezt hallja s érti, -
  Meglepetés, ámúlás
Zsibbasztván a férfiakat,
  És a nõket ájúlás.
Lassan, lassan kifejlõdvén
  A történet mivolta,
Minden jobb szív, sõt Ráthold is
  Nyilván Csákot pártolta. -

              39.

Ama lovag, ki Pipacsot
  Megríkatá hírével,
Ott terem most a malomban
  Villám sebességével.
Ott ül Pipacs a tölgy alatt,
  S arczát karinczájával
Törölgetve, küzd keblének
  Hullámhányó bajával.

              40.

«Pipacs húgom! (mond a lovag;
  Bár Pipacs nem is néz rá, -
És sisakját földre veti,)
  Kupor - nem lett pogánynyá;
Sem hat feleséget nem võn.»
  Pipacs ekkor rá tekint.
Sikolt: mert kit elõtte lát,
  Kupor, ki mosolygva int.

              41.

«Pipacs, lelkem! (kiált Kupor)
  Csak próbára tettelek;
De csak azért, hogy éltemnek
  Keresztjévé tegyelek.
Egy igen nagy keresztet hát
  S hat nõt veszek magadban,
Vajha soha ne támadjon
  Pogányharcz a házhadban! -»

              42.

S nem sokára Ráthold vára
  Vidám fordulatot võn:
Hõs Csák nõje szép Viola,
  S Kuporé tûz Pipacs lõn.
Keled fattyú maradéki
  Zsiványokká lettenek
S a Bakonyban századokig
  Rablásokból éltenek.

.oOo.