| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Sandor Kisfaludy Sandor összes költeménye IntraText CT - Text |
Két szeme, szép arczúlatján,
Két ragyogó tüzes nap,
Mint az az ég boltozatján,
Kitõl minden éltet kap.
Bámúlandó nagy mûvében
Mind az mind ez; és a tûz,
Mely mindenik kerekében
Fénylik, ragyog, csudát ûz.
A mit minden kikeletkor
A földdel a nap mivel,
Szeme minden tekintetkor
Azt cselekszi a szívvel:
Az felolvaszt havat, jeget
S béhat a föld keblébe;
Ez meggyújtván a szíveket,
Bélõ azok mélyébe.
Ama, széles e világot,
Midõn kél, felébreszti;
Ez, az egész társaságot
Felderíti s éleszti;
Az, az égnek szép kékjébõl
Terjeszti súgárait;
Ez, szebb fejér- s feketébõl
Lövelli ki nyílait.
Midõn a nap közeledik,
A zordon tél enyészik,
Minden újra nevelkedik,
Új fû s virág tenyészik;
Szeme, midõn szép képében
Közelebbrõl szikrázik,
A nézõknek kebelében
Új érzemény csirázik.
A nap heve a vizeket
Néha nyárban apasztja,
S kiszárítván a nedveket,
A fát, füvet lankasztja:
E két szem is a lelkeket
Megragadja bájával,
És meggyújtván a szíveket,
Megemészti lángjával.
A miólta kivált az ég
Az örök éj méhébõl,
Ily egy pár szem nem jöve még
A teremtõ kezébõl.
E két szemnek forgásától
Függ a sorsa éltemnek,
Mint a napnak járásától
Léte fogyta mindennek.
Hirdesd, nyelvem, érdemeit
Az isteni kegyesnek!
Zengjed, lantom, kellemeit
Az imádott kedvesnek! -
Az õ kegyes, jó s nagy szíve
Az erkölcsök temploma;
Az alkotó legszebb míve,
Nemem bájos ostroma.
Egy sincsen több olyan mint õ,
Az õ lelke a teremtõ
Legédesb lehellete:
Hogy lehellé, szerete.
A hol õ van, csudálatos!
Felderûl a kedvetlen;
Hajlandó az akaratos,
Meglágyúl a kegyetlen;
A harag lecsillapodik,
A vadság megszelídûl;
A bú s a gond elmosolyodik,
A fajtalan tûz kihûl;
A méreg megédesedik,
Minden terh megkönnyebbedik,
Szendereg a fájdalom, -
Egek! mi nagy hatalom?
A hol õ van, bámúlandó!
Minden nagyság meghajúl,
A csapodár ott állandó,
Az irígység ott megfúl;
A fösvénység adakozik,
Elkésik a sietõ;
Szép a jóval barátkozik,
Hitet szeg a szeretõ;
A bölcs ott megtébolyodik,
A betyár megjózanodik,
Nem csúsz oda únalom, -
Egek! milyen hatalom?
A hol õ
van, - nézd a fákat
S virágokat, - milyen báj!
Szerelmet és Gratiákat
Lehell ott az egész táj:
Nincs tél, örök ott a tavasz,
Megtér ott a csalfaság;
Igazzá lesz ott a ravasz,
Megsímúl a durvaság;
A vén neki tüzesedik,
Az ifjú meglelkesedik,
De zendül a nyúgalom, -
Egek! mi nagy hatalom?
A hol õ
van, - hihetetlen -
Hajh! voltam ott, - láttam én:
Érez ott az érzéketlen,
Kinek kéreg van szivén;
A bajnok megfélemedik,
A bátor ott be gyáva;
A büszke nem kevélykedik,
Nem kérkedik a páva;
A habozó állapodik,
Az ész öszvezavarodik,
Virággá lesz minden gyom, -
Egek! milyen hatalom?
Valahányszor
szeme pillant,
A nézõnek fejébõl
Mindannyiszor el-elillant
Valami az eszébõl.
Ez az a kedves ellenség,
Kit annyira szeretek,
S békét tõle, kérleld óh ég!
Semmiként se nyerhetek.
Szemek! vallom hatalmatok:
Immár óh ne harczoljatok!
Nincs többé mit nyernetek;
Többet már nem veszthetek.
Akár mennyi
jeleseknek
Seregében múlatoz,
Valamennyi kellemeknek
Fényére õ homályt hoz.
Ezerek közt is legelsõ,
A szem csak õt nézheti,
Sõt mindenütt egygyetlen õ
A többit eltünteti.
Az éj tenger csillagai,
Midõn a nap súgárai
Reggelenként érkeznek,
Elõttök igy rejteznek.
Sok
országot mosó tenger
Választja már õt tõlem;
Hegyek, hová a sas nem mer,
Rejtik õtet elõlem.
De hajh! ez nem orvosolja
Nyavalyáját lelkemnek;
Sõt dühösbben ostromolja
Indúlatját szívemnek.
Bár mi messze fussak tõle,
Nem bújhatok el elõle! -
Sem eszem, sem negédem
Ellene nem segédem.
Ércz-szíve megvehetetlen,
Szünjetek meg, könnyeim!
Vad elméje gyõzhetetlen,
Hunjatok el, tüzeim!
Nem indítja szenvedésem,
A keserû siralom;
Sikeretlen könyörgésem,
Nincsen benne irgalom!
Közepette siralmimnak
És hegyette kínaimnak
Szíve kevélyen úgy áll,
Mint egy havasi kõszál.
A hol õ
van, ott Amornak
Íves, nyílas udvara,
Amornak, ki minden kornak,
Nemnek s rendnek patvara;
S minden szívtõl uzsorával
Szedegeti a vámot;
S a gõgösre szép módjával
Reá veti a hámot.
A ki Amort megvetette,
Vagy Amort elfelejtette,
Imádja ott hatalmát
És sohajtja irgalmát.