XIX. ÉNEK.

Kellemek, a milyeneket
  Csak egyszer ád a bölcs ég;
(Mert mint eddig ilyeneket
  Senkinek sem adott még,)
És a melyek szerzésével,
  Míg e pompás egészet
Létre hozta, sok kincsével
  Szegény lett a természet;

Kellemek, a milyeneket
  Csak látunk és érezünk,
S imádunk, mint isteneket,
  Óh! de meg nem nevezünk;
Mert sem Flóra országában
  Színeik vagy képeik,
Sem bár mely nyelv birtokában
  Nem lelõdnek neveik.

Test, a milyen nem iródott,
  Sem soha nem festõdött,
A milyen nem faragódott,
  Soha nem is képzõdött:
Oly gyengéded, s mégis velõs,
  Oly gömbölyû s oly teli,
Oly könnyûded, s mégis erõs,
  Oly hajlékony és deli.

Melynek csuda szövevénye
  Liliom-hó s rózsa-láng,
Melybõl Amor boldog kénye
  Szemérmesen mosolyg ránk;
Melynek minden mozdúlása,
  Fordúlása, helyzése,
Új csudának támadása
  S új kellemek nemzése.

Szemek, melyek ragyogása
  A napfényt megelõzi,
Melyek édes hunyorgása
  A szíveket meggyõzi;
Melyek száz kényt élesztenek
  És a vért felforralják,
Halálos nyílt lövellenek
  És az észt megfagylalják.

Tekintet, mely meghasítná
  A követ is élével,
És az éjt megvilágítná
  S felderítné tûzével;
Tekintet, mely meggyógyítná
  A halálos beteget
S melegével meglágyítná
  A mereven hideget.

Arcz, a melynek rózsáiban
  A szemérem mosolyog;
Melynek minden vonásiban
  Amor szívet les és - fog.
Ajak, azon megtestesûlt
  Szerelem-csók formája
Melyet Amor ajkára szült
  Psyche bíborláng-szája.

Haj, a melynek szõke selyme
  Ezer gyûrût formáló,
S az észnek oly veszedelme,
  Mint a halnak a háló.
Kezek, kiknek tudományok
  Oly sokféle s olyan szép,
S remek minden csinálmányok,
  Legyen az hang vagy írt kép.

Kebel, melyen az életnek
  Legédesb reményei
Mosolyogva integetnek,
  Hogy ott tellnek kedvei;
A hol minden indulatok
  Kényeket kiélhetnék,
Minden gondok és bánatok
  A Lethét fellelhetnék.

Kebel, melynek látásában
  Minden csepp vér felfordúl,
És szerelmes olvadtában
  A szív majd nem elcsordúl;
Melynek fénylõ gyöngy havában
  Amor magát rengeti;
(Boldog szív, mely két halmában
  Kedve sírját lelheti!)

Szemöldökök, a két szemnek
  Diadalmi boltjai;
Lábak (ezen szép tetemnek
  Lebegõ gyors szárnyai),
Kiknek minden lépésével
  Szép, jó és nagy tétetik, -
A tavasznak levegtével
  A virág így születik.

Szív, a melyben a szerelem,
  Barátság és a szûzesség,
Az alázat s tûredelem
  S az angyali kegyesség
S minden erkölcs bámúlandó
  Egygyességben lakozik;
Szív, mely erõs és állandó -
  Soha meg nem változik.

Elme, mely mint a napsugár
  Elhat minden mélységbe,
S magasan és sebesen jár
  S nem jut soha kétségbe;
Elme, mely az igazsághoz
  Szint oly bátran repûl fel,
Mint a sas a napvilághoz,
  És soha nem csügged el.

Lélek, milyen nem vala még
  Egy halandó hüvelyben;
Óh dicsõség! oh istenség!
  E múlandó lepelben!
Lélek, kinek bár hatalmát
  Eszemmel fel nem érem,
De rajtam nyert diadalmát
  Érzi minden csepp vérem.

Lélek, te ki a szíveket
  Folyó lánggá olvasztod,
S a testektõl a lelkeket
  Bájoddal elválasztod;
Kinek minden indúlatja -
  De ki meri festeni,
Vagy mely elme gondolhatja
  Azt, a mi oly isteni?

Lélek, a ki Croesust tenne
  A nyomorúlt Irusból,
Ki által tán Caesar lenne
  Catóból és Brutusból;
A ki könnyen hihetõkké
  Teszi Plato álmait,
S Amornak elvehetõkké
  Csélcsap lenge szárnyait;

Ki egészen kimeríti
  Az érzemény forrását
És magával békeríti
  Reményeink járását;
S a szívnek megtapogatja
  Leggyengédebb hurjait,
S bájával kicsalogatja
  Legtitkosabb hangjait;

Ki beszíjja életünket
  És a szívet elnyeli,
S megragadván a lelkünket,
  Az égbe felemeli;
A ki saját erejében
  Elég maga magának,
S még sem kevély érzésében
  Hatalma nagyságának.

Ének, melyben magát az ész
  Gyönyörködve megissza,
S józansága könnyen s úgy vész,
  Hogy soha nem tér vissza!
Ének, melynek zengésére
  Theba meg felépülne,
Mely leszáll a szív mélyére,
  Hogy - egy bölcs megõrülne; -

Melynek hangja ömledezvén,
  Megenyhûl a fájdalom,
(Hajh! érzettem, jól tudom én!)
  S mosolyog a síralom;
Melynek édes hangjaiban
  A bú magát felejti;
Melyben még száz olyan báj van,
  Hogy azt szó ki nem ejti.

Táncz, a melynek kellemeit
  Még Medina sem birja,
Melynek gyönyörûségeit
  Le Apollo sem írja;
Hol a lábak oly ékesen
  Rajzolják a hangokat,
És minden tag oly édesen
  Késéri a lábakat;

Táncz, a melynek látására
  Minden csepp vér felzendûl
S kész mindennek dúlására,
  S minden szív-húr megpendûl;
Táncz, a melynek érzésére
  Az öt érzék nem elég,
S tökélletes értésére
  Ötször öt is kevés még.

Nagylelküség és méltóság,
  Melyben nincsen büszkeség;
Lélekbeli való jóság,
  Melyben nincsen gyengeség;
Elevenség és nyájasság,
  Melyben nincsen feslettség;
Serénység és szorgalmasság -
  Mindenre rá-termettség.

Ezek azok - a bûbájok,
  Kik engem meggyõzének,
Hol van egy bölcs? - nézzen rájok -
  S mondjon engem gyengének.
Ezek azok, - hol van a ki
  Rabja nem lesz ezeknek?
Álljon elõ hát valaki
  Czéhébõl a bölcseknek.

181. Dal.

Egek! már ily nagy ideje,
  Hogy elmém õt képezi;
Immár három esztendeje,
  Hogy szívem õt érezi;
Hogy áldozok és éneklek,
  Álmadozom és írok,
Hogy könyörgök és esdeklek,
  Imádkozom és sírok;
Hogy tékozlom szép erõmet
S vesztegetem szép idõmet,
  Hogy emésztem lelkemet, -
  S még sem szán õ engemet!

182. Dal.

Amott látom domborodni
  Nagy-Somlónak kalapját;
Amott, jobbról, nyálasodni
  A Marczalnak iszapját;
A felhõben merõn ott áll
  A sümeghi vár foka;
A Bakonyból ott kandikál
  Tátikának homloka;
S a tündérnek lakóhelye,
Kínaimnak a mûhelye,
  A kék gõzben ott borong -
  Kebelem, hajh! mint szorong.

183. Dal.

Jól tudom én, mit kellene
  Cselekednem õ vele,
S kívánságom bétellene,
  Szikrát fogna kebele:
Meg kell vetni! ezt tanítja
  A szerelem mestere;
A megvetés, azt állítja,
  A szív legjobb fegyvere;
Mert a gõgös nem nézheti,
Ha valaki õt megveti: -
  De hajh! ezt nem tehetem, -
  Mert õt másként szeretem.

184. Dal.

Láttam ismét! - a régi õ, -
  Szép õ most is, sõt még szebb még,
Megérlelvén õt az idõ -
  Gõgösebb is tán, mint rég!
Miként nõttek szépségei, -
  Nõni fognak szerelmim!
Százszor többek kellemei,
  Többek lesznek gyötrelmim!
Alig esmert meg engemet,
S észrevévén inségemet,
  Öszvecsapta kezeit -
  S lesütötte szemeit.

185. Dal.

Mint reszkettem, borzadoztam,
  Lépésem mint õgyelgett
Mint szorongtam, fúladoztam,
  Lelkem miként szédelgett;
Pozsgott a vér ereimben,
  Keblem vadúl háborgott;
Sós könny forrott szemeimben,
  S a szív bennem csikorgott,
Midõn mentem õ hozzája; -
De hogy mézes rózsa-szája
  Édesdeden üdvezlett -
  Lelkem sokkal könnyebb lett.

186. Dal.

Hajh! kemény õ s érzéketlen,
  Most is dúlja életem;
Kínaimban telhetetlen -
  De õt mégis szeretem.
Egész létem vele teli,
  S a míg vérem meg nem hûl,
Õt szereti s õt tiszteli
  Szívem s elmém egyedûl.
Csak a vége életemnek
Lesz határa szerelmemnek;
  S ha síromon túl sincs vég,
  Szeretem õt ott is még!

187. Dal.

Óh természet! mit vétettem?
  Mért lehetsz ily mostoha?
Anya! meg nem érdemlettem
  Ezt a sorsot én soha.
Mért vonál ki hát engemet
  A nemlétnek méhébõl,
Ha kizárod kebelemet
  Emlõidnek teljébõl? -
Vajh! mért adtál ilyen szívet,
Imígy érzõt s ilyen hívet,
  Ha nincs szív, mely szeresse
  S érzelmivel tölthesse?

188. Dal.

Mondd meg, Zephyr, mi dolgod van
  A szûz kebel leplében?
Mit legyezgetsz? mi van ottan,
  A szép kebel völgyében? -
Amor van ott bizonyosan,
  S ott békével szendereg;
S azt vélvén, hogy anyjánál van,
  A gõgöst nem sebzi meg.
Ne, óh, Zephyr! ne legyezd õt,
A hüvedben ott szendergõt!
  Hadd ébredjen egyszer már!
  Szívem immár oly rég vár.

189. Dal.

Jól látja õ, mint hervadok,
  És jól tudja, mi hervaszt;
Jól látja õ, mint lankadok,
  S õ kaczagja talán azt? -
Vagy segítsd ki lánczaiból,
  Óh bölcseség, szívemet!
Vagy csald hát ki sánczaiból
  Lantom, ellenségemet! -
De hiába fohászkodom,
Haszontalan rimánykodom:
  A halál lesz oltalmam,
  S csak a sírban nyúgalmam.

190. Dal.

A vad szívet irgalomra
  S tán szerelemre birom,
És szert teszek nyúgalomra,
  Ha érzelmim leirom:
Nyomorúlt! így gondolkoztam,
  S írtam e bús verseket;
Hajh! de szörnyen csalatkoztam -
  Szélnek írtam ezeket!
Dicsõítõ gondolatok!
Bálványozó indúlatok!
  Kiáltástok fel nem hat -
  Káiné az áldozat.