III. ÉNEK.

Hah! Istenség a szerelem
  E romlandó hüvelyben;
Segedelem és védelem
  A sors ellen a mellben;
Mindenható hatalmával
És tulajdon bûbájával,
  A mit az ész alig hisz,
  Játszva mindent végre visz.

Rózsákat hint ösvényére
  Ezen földi éltünknek;
Írt csepegtet sérelmére
  Gyakran vérzõ szívünknek:
A bút, gondot felvidítja,
A szegényt meggazdagítja,
  Minden ellen védelem -
  Istenség a szerelem!

A lelket megnemesíti,
  Szépre, nagyra buzdítja;
Az elmét megélesíti,
  A lomhát megindítja;
Az ércz-szívet meglágyítja,
A fajtalant megtisztítja,
  Meghajt minden nagyságot,
  Hódít minden vadságot.

Szárnyakat ád a léleknek
  S magán fellyûl emeli,
Bátorságot a félszegnek,
  Mely a bajt megtördeli;
A rosszat meggyûlölteti,
Erkölcsöt megkedvelteti;
  Terjed benn az értelem, -
  Istenség a szerelem!

Nála nélkül az emberség
  Itt örömöt nem is lel;
Nála nélkül a mesterség
  Semmi dicsõt nem mivel.
Minden jónak, felségesnek,
Minden gyönyörûségesnek
  A szerelem eleje,
  A szerelem veleje.

Közönséges lelkekbõl is
  Mely mennyei szikrát ejt?
A legvadabb szívekbõl is
  Mely isteni érzést fejt? -
A mi egymást gyülölséggel
S ellenséges dühösséggel
  Mind örökké üldözte,
  Gyakran öszvekötözte.

Kicsal minden tehetséget
  Az emberbõl bájával;
Betölt minden reménységet
  A boldogság árjával;
Minden átkot áldássá tesz,
Õ általa tûrhetõ lesz
  A legfenébb gyötrelem, -
  Istenség a szerelem.

Tánczot, tréfát, játékokat
  Tenyészt a vad pusztában,
És rózsákon vet ágyokat
  Pályánk nehéz útjában.
Ezt a földi por-életet,
Mely agyagba rekesztetett,
  Oly tetõre vezeti,
  Hol az mennyét élheti.

Palotává varázsolja
  Az alacsony kalibát;
Veszélyeket meglábolja, -
  Nincs elõtte semmi gát:
Sõt a bátor és hatalmas
A síron is diadalmas; -
  Mint az öröm karjába,
  Úgy dõl halál torkába.

A természet lépéseit
  Õ indítja s vezeti;
Az õ ezer nemzéseit
  Õ neveli s élteti:
Nála nélkûl föld, víz, tûz, ég
Zûrzavarban meredne még:
  Szerelme az istennek
  Ada létet mindennek.

76. Dal.

Miként sejti õ lelkembõl
  Kelõ gondolatimat;
Miként sejti õ szemembõl
  Titkos kivánatimat!
S miként tudja betölteni
  Ezeket egy csókjával;
S amazokat segíteni
  Elméjének szárnyával! -
Segéd szívem érzésiben,
Elmém víg s bús röpteiben;
  Fele valóságomnak,
  Lelke minden dolgomnak.

77. Dal.

Mind az, a mit a halandók
  Szerencsének tartanak;
A miért õk, a szánandók,
  Veszélyekbe szállanak:
A becsület s dicsõségnek
  Fényes pora és füstje,
Gazdagságnak és felségnek
  Aranya és ezüstje,
S több efféle, miket sok szív
Leggyönyörûbb élésnek hív,
  Nem ér hiú becsével
  A szerelem kedvével.

78. Dal.

Óh te! ki a nagy világnak
  Elkábító zajában,
A hivság és bujaságnak
  Ellankasztó karjában
Elbitanglád jobb részedet
  Tehetségét lelkednek,
Elbitanglád szép tüzedet,
  S elevenjét szívednek, -
Térj vissz’ a szép természetnek,
Bölcseségnek s szeretetnek
  Boldogító ölébe! -
  Írt lelsz kebled sérvébe.

79. Dal.

Van egy erkölcs, melyet imád
  Még maga is a gonosz;
Mely a szívnek nyúgalmat ád
  S az életre áldást hoz;
Mely még minden hív õrzõjét
  Örömökkel fizette
S minden kába elvesztõjét
  Gyötrelmekkel bûntette; -
Van egy erkölcs, mely ha elvész,
Vele vész a legszebb s jobb rész:
  A szívbéli békesség.
  E nagy kincs a szüzesség.

80. Dal.

Szív s ész! külön két kalaúz
  Az embernek éltében;
Boldog! a kit egyfelé húz
  Mind a kettõ mentében.
De többnyire nem egygyeznek, -
  Ez jobbra, s az balra megy;
S mikor már nem ellenkeznek -
  Az embernek már mind egy.
Gyakran, a mit az ész javall,
A szív kínnak, átoknak vall;
  A mit pedig ez szível,
  Az azt másként veszi fel.

81. Dal.

A mezei gazdagságban
  Minden óra munkát hoz,
Midõn a nagy palotákban
  Az únalom ásítoz:
Pedig miként mozog, zajog
  Minden, - vélnéd, duplán él;
Holott a szív senyved, sajog,
  Nyomván azt a gõz és szél.
Óh természet! csak anyai
Kebeledben a magvai
  S gyümölcsi ez életnek; -
  Boldogok! kik szeretnek.

82. Dal.

Tudós lehetsz; - de bölcs nem vagy,
  Éjt nap könyvben túrkáló:
Tudománynyal megrakott agy
  Kedvvel telt szív mellett jó.
Nem ki ezrek éltét, tettét
  Tudja, fejti s beszéli,
De, ki ember-természetét
  Mélyen érzi és éli, -
Voltakról tud, - jövendõt sejt, -
Valóval él, - kedvet nem ejt,
  Ez így, az úgy történvén,
  Bölcsnek csak azt mondom én.

83. Dal.

Az örökké nyughatatlan,
  Kit valami mindég hajt,
S amott lót-fut, ámbár jól van
  Itt is dolga, - nem kap rajt;
Utóbb mégis csak vissza vágy
  Születési fészkébe,
Melyet a balgatag elhágy
  Jobb remények fejébe:
Mert az ember házi állat;
 S bár mint nyomják itt a vállat
  Az életnek terhei,
  Tûrhetõbbek sebei.

84. Dal.

Sokan voltak, kik õt kérték,
  Czímesb, dúsabb, kellemesb;
És ha ez az érdem-mérték,
  Én nálamnál érdemesb;
A mit tudok, az is csekély,
  Minden ember tudhatja;
Hanem mi a keblemben él, -
  Kevés, ki megfoghatja:
Megfogta õ; s e mindég hív,
Csupán érte verõ mély szív,
  Ezen legjobb értékem,
  Szerzé meg õt énnékem.

85. Dal.

A gyermek-kor örömei,
  Mig, mint tûz a kövekben,
A szerelem érzelmei
  Alusznak a szívekben, -
Mik az édes kínhoz képest,
  Mely belõlünk fakadoz,
Midõn a szív lélek és test
  Szerelmében olvadoz?
A szerelem örömei
Legédesebb gyümölcsei
  E szarándok életnek: -
  Boldogok, kik szeretnek!

86. Dal.

Te az idõk tengerébe
  Már már lefolyt esztendõ,
Melynek boldog kezdetébe
  Örökr’ enyém leve õ!
Hogy a búnak örvényébõl
  Szívem végre partot ért,
Hálá! lelkem fenekébõl,
  A jó s boldog napokért!
Hálá, sorsom, kegyelmedért!
Hálá, Lízám! szerelmedért! -
  Tavaly ekkor még féltem;
  Most - mondhatom, hogy éltem.

87. Dal.

Ez órának lejártával
  Vége van e századnak;
A jövõ száz lefolytával,
  Kik most élnek, - sorvadnak.
Én is, te is, mi boldog pár,
  Mi, kik itt most enyelgünk,
Akkor mink is sorvadunk már, -
  Otthon lészen már lelkünk.
Édesem te! szemed nedves?
Ne szomorogj, édes-kedves! -
  Bár hol légyen lételünk,
  Szerelmünk ott lesz velünk.

88. Dal.

Fagyva fekszik a természet
  Halotti hó-leplében;
Élte s bája elenyészett,
  Áll minden ér keblében;
De majd eljõ võlegénye
  A hív tavasz tüzében,
És anyai érzeménye
  Megint felforr erében;
S ezerforma életeket,
Örömöket és kedveket,
  Kiknek magvok méhében,
  Szülend ismét hevében.

89. Dal.

Mint dühödik, üvölt, ordít
  A zivatar, s mint kapkod?
Mindent miként lódít, fordít,
  Széllyel s öszve mint csapkod? -
Mint a pelyhet, úgy elkapja
  A repûlõ madarat;
Mint szálvesszõt földig csapja
  A magas tölgy-sudarat;
Mint tépi ott a házokat,
Hordja itt a kazalokat? -
  Ezt én boldog békébõl
  Nézem, Lízám ölébõl.

90. Dal.

A szerelem és barátság,
  Idõt gyõzõ voltában,
Legjobb öröm termõ két ág
  Az életnek fájában:
E két ágnak gyümölcseit,
  Boldog, ki megszedheti!
A többinek veszélyeit
  Mosolyogva tûrheti.
A szerelem s barátságot,
E két legszebb öröm-ágot
  Szívem szerint élhetvén -
  Boldog ember vagyok én!

91. Dal.

Amort, kinek csak buja kény
  Volt fajtalan nemzõje;
Amort, kinek csak külsõ fény
  Volt negédes szülõje,
Óh! ne fogadd kebeledbe,
  Azt Hymenné nevelni:
Több az, a mit életedbe
  Mindég tudhass szívelni;
Mert csömörrel, únalommal,
Méreggel és fájdalommal
  Tölti majdan szívedet
  S megemészti éltedet.

92. Dal.

Élés által a szerelem
  Gyengül s végre oda vész,
Mert buborék-gerjedelem, -
  Úgy itél a hideg ész.
De szerelmünk nemesb fajtú:
  Ezt az inkább tüzeli;
Jó s balsors ezt, öröm és bú
  Mind nagyobbra neveli:
Mint a phoenix hamvaiból
Úgy szokott ez lángjaiból
  Mindég újra éledni,
  Nagyobbodni, terjedni.

93. Dal.

Sorsunk vászna e föld hátán
  Asszony-kéztõl vetõdik,
S a mint angyal ez, vagy sátán,
  Menny vagy pokol szövõdik.
Boldog szív, kit jobb csillaga
  Oly asszonyra vezetett,
Kit nemének rút maszlaga
  Meg nem vesztegethetett.
De jaj annak, ezerszer jaj!
Kit egy amoly vipera-faj
  Hálójába ejthetett;
  Jaj annak, hogy - született.

94. Dal.

Ha csak habos testi kények,
  Nem a viszont-tisztelet
S titkos rokon-érzemények
  Fonták a szív-kötelet, -
Nem állandó: parányi sér,
  Egy kis nem várt történet, -
Egygyetlenegy elfolyt csepp-vér
  Ennek könnyen véget vet.
Egygyik felõl szeretetre,
Másik felõl tiszteletre
  Támaszkodván Hymenünk -
  Soha sem kell féltenünk.

95. Dal.

Egy szép hölgynek ellenében
  A mely férfi úgy megáll, -
Érzés nélkül kebelében,
  Hidegen, - mint egy kõszál;
Az az asszony-természetnek
  Vagy rút adót fizetett;
Vagy kedvével ez életnek
  Örökre számot vetett;
Vagy bú-féreg ül szívében,
Vagy nincs erõ tetemében,
  S minden csontja már száraz -
  Vagy nem is férfi már az.

96. Dal.

Ki egy szép s jó feleségben,
  Egynéhány jó gyermekben,
Középszerû tehetségben,
  Válogatott könyvekben
Tartós élést, boldogságot,
  Elégedést nem talál; -
Csak hagyja el e világot, -
  Annak legjobb a halál:
Mert a mirõl õ álmodoz,
Oly valamit e föld nem hoz;
  Nem terem az agyagban,
  Hanem feljebb csillagban.

97. Dal.

Esmérd meg az embereket
  Minden természetekben,
Bölcsebb ifjú! s szedj kincseket
  Az õ szegénységekben;
Gyûjts magadnak bölcseséget
  Az õ bolondságikból,
Jóságot és szelídséget
  Az õ gonoszságikból;
Tanúld ki jól a világot; -
Szíjj a gõzbõl valóságot, -
  Vegyed hasznát eszednek,
  S lesz mit élni szivednek.

98. Dal.

Éljük okos itélettel
  A mit ád a jelenlét,
Nyilt és vidám érezettel, -
  Ki másként tesz, nagyon vét:
A jövendõ szép reménye
  Többnyire dugába dûl;
A jelenlét érzeménye -
  Ez a miénk egyedül.
Édes-kedves, jersze tehát!
Míg van rajta, rázzuk a fát;
  Talán holnap ilyenkor
  Válni, - rajtunk lesz a sor.

99. Dal.

Mint borzasztó havasoknak,
  Hol szirtnek szirt hegyette,
Temetõknek, sírhalmoknak
  A szelíd hold felette; -
Úgy jösz feldúlt nemzeteknek,
  Országoknak hamvain,
Milliom holt tetemeknek,
  Megölteknek csontjain, -
Keresztül vér-tengereken,
Segítni az embereken,
  Áldott Béke! - üdvez légy! -
  Maradj! - vesznünk kell, ha mégy.

100. Dal.

Ti, kik Hymfit dicséritek,
  Poétának mondjátok,
S Petrarchához emelitek,
  Jó barátim! halljátok:
Nem engemet, - szerelmemet
  Illeti a borostyán:
Ez gyilkolta úgy szívemet,
  Hogy kínomban kiki szán.
Ott, a hol én nem vetettem,
Bár valamit segítettem,
  (Sokról ezt sem mondhatni,)
  Nem szoktam én aratni.