V. ÉNEK.

Szeretek én tébolyogni
  A tavasz szép zöldjében,
Lovag, gyalog csavarogni
  A természet keblében;
Mindennek új életében
Mindennek új örömében
  Érzelmekbe merûlni, -
  S én is élni s örülni.

S eltikkadván, szeretek én
  A zöld berek szélében
Kipihenni, odadûlvén
  A csörgeteg mentében; -
Egy fa boltos árnyékában,
A rét hímes bársonyában,
  Ott pipára gyújtani
  S némán - látni, hallani:

A patak fény-tûkörében
  Virágokat lengeni,
A levegõ tengerében
  Pacsirtákat zengeni; -
S ezek dalló örömére,
S fülemilék énekére
  Magam is felborzadni -
  S elmés dalra fakadni.

Szeretek én kertészkedni
  Kikeletkor kertemben;
Öröm, látnom nevelkedni
  Ezt, azt kertészségemben;
S minden virág elsõjével,
Minden gyümölcs zsengéjével
  Néki kedveskedhetnem,
  S egy kis kedvét tölthetnem.

Szeretek én nyár hevében
  Az erdõben rejtõzni,
És susogó zöld éjében
  Lágy szellõben hûtözni;
S egy titkos völgy mély ölében,
Egy hûs csermely gyöngy-vizében
  Szomjúságom oltani
  S néha - meg is mosdani.

Szeretem én, a mezõben,
  Mely áldással terhelve,
Vélni magam egy erdõben,
  Magas rozstól elnyelve;
S látni czifrán tarkálni ott
A cyánát és pipacsot, -
  S egy lappangót hallani
  Pitypalattyot mondani;

Látni a szél fúvalmában
  A gabona tengerét
Hányni zörgõ tódúltában
  Zöld hullámi ezerét:
Látni a föld szõnyegében
A nagy mestert nagy mivében, -
  Hallni madárhangzatban,
  Szívni virág-illatban.

Szeretem a természetet
  Nézni teremtésében,
A tenyészet - s érlemetet
  Látni menten-mentében:
S mint pacsirták, úgy reppennek,
Súgárához az istennek
  Háláim az áldásért,
  Melyet rám is bõven mért.

Szeretem én bíborúlni
  Látni reggel rózsáját
A hajnalnak, mint pirúlni
  Egy szép hölgynek arczáját,
Midõn elsõ reggel kél fel,
Aurorának szemérmével
  Kedvesének karjából,
  Hymen rózsa-ágyából.

S ily hajnalkor szeretnék én
  Lízám mellõl elszökni,
És magamat, lóra vetvén,
  A szabadba kilökni;
S az illatos levegõben,
Harmat-gyöngyös zöld mezõben,
  Örömimbõl üdûlni
  S meg - fészkembe kerûlni.

Szeretem én, pompájában
  Kelni látni a napot,
És jóltévõ pályájában
  Minden dombot és lapot
Elönteni világával,
És tüzének hatalmával
  Tenyészteni, érlelni,
  Táplálni és nevelni.

Így tesz jót a nemzetekkel
  Egy nagy szív a trónusról;
Így tesz jót az emberekkel
  Egy nagy lélek Pindusról.
Ti, a nap-ként istenkedõk,
Uralkodók! bölcselkedõk!
  Áldott légyen nevetek,
  S boldogító lelketek! -

Szeretném én látni, mint jön,
  Támadtában néma s rest,
S utóbb, ha több társakat vön,
  Egy borzasztó fellegtest, -
Földet rázó robajokkal
És czikázó villámokkal
  Egy rémítõ szörnyeteg, -
  Az égi nagy fergeteg;

Mint jön zúgva és ordítva
  A bús szélvész szárnyain, -
Erdõ, mezõ megindítva,
  Alig áll helyt inain;
Mint okádja ki tüzeit,
Miként önti le vizeit,
  Melyek víttak keblében -
  S meg - mint szakad testében.

Hûves õszszel szeretek én
  Lovag, gyalog vadászni,
Régi szittyák faja lévén,
  A vadakkal csatázni:
A rónákon szágúldani,
A sûrûkben lappangani
  S Lehel szittya módjára
  Kürtöt fúni nótára.

Látni: a nyúl mint ugrik el,
  Mint hány füttyöt farával,
Hajsza! s Cziczke mint nyúlik el, -
  S penderíti fogával.
S ha kopóim harangoznak,
Hogy az erdõk riadoznak, -
  S vadat látok illantni,
  Néki puskát durrantni.

Badacsonynak szüretjében
  Öröm nékem múlatnom,
S ízes édes gerezdjében
  Kényre válogathatnom; -
S a szép hegyek pompájával
Eltelvén, egy sas szárnyával,
  Mely ott lebeg tetején,
  Szeretek fellengni én.

Szeretek ott merengeni
  Azon évben elmémmel,
Melyben szívem kifejleni
  Édes kín közt kezdett el.
Hogy elõbbi lételembe,
Szilaj s rideg kebelembe
  Uj, szebb élet villámlott, -
  Ezt gondolnom, - öröm ott.

Szeretem a szittya lantot
  Szittya hangon hangzani -
Hol a lantos jól szippantott
  Költõ szeszbõl - hallani,
A zengõ vers muzsikája,
Érzett s gondolt tárgyok bája
  Visszhangozván keblemben, -
  Édes kényem lelem benn.

Szeretem én, ha szivemben
  Bizonytalan fakadoz
Az érzemény, s kebelemben
  Mégis szélyel áradoz,
Azt hangokba kiönteni
S hegedûmön elzengeni;
  Édes így elmerûlnöm
  Lethébe, - s megenyhûlnöm.

Szerettemmel szeretek én
  Kandallómnak tüzénél,
Mikor kinn fagy, melegedvén,
  Vitnyédinek füstyénél
Errõl arról beszélgetni,
Múlt idõket emlegetni;
  Vagy újait hallani
  Hayden után hangzani.

Szeretek egy jó baráttal,
  Ki érzékeny s értelmes,
És sorsomban, ha jó, ha bal,
  Részesûlni figyelmes,
Gondolkodva és érezve,
Egyrõl másról értekezve,
  Egy két órát tölteni
  És kedvekkel telleni.

Ezek kényi és kedvei
  Szívemnek és lelkemnek;
Ezek gyönyörûségei
  Az én boldog éltemnek; -
De leginkább szeretem én,
Hüvelyemet félre vetvén,
  Ölelgetni kincsemet
  S élni - Himfy létemet.

126. Dal.

Bizodalom fõ áldása
  Két szív égõ lángjának;
Nála nélkûl nincs tartása
  Hymen boldogságának:
A hol ez nincs, ott kétséges
  A szerelem s félelmes;
S minden édes, üdvességes
  Gerjedelem gyötrelmes; -
A hol ez nincs, bélophatja
A féltésnek indúlatja
  Magát könnyen Hymenbe,
  Mint a sátán Édenbe.

127. Dal.

A királyi palotában,
  A pompának fényében,
A remete barlangjában,
  Magánosság csendében;
Minden dolog tudásában,
  A mit tudnak s tudtak rég;
Ezer Perú birtokában, -
  A mink van, mind - nem elég:
Csak Hymennek kebelében,
Egy jó asszony hív ölében,
  A hol két szív öszveég -
  Ott a mink van, az elég.

128. Dal.

Ezt a roppant természetet
  Szemléld körûl s vizsgáld meg,
Ezt az örök szép keletet:
  Ég s föld, s ebben minden szeg,
A mit látsz, tudsz, alatt és fenn,
  Egymást vonsza s öleli;
Öszvehúzó-hangzó minden,
  Egymást tartja s neveli: -
Az örök nagy szeretetnek
Míve a nagy természetnek
  Bámúlandó kelete;
  Õ mindennek élete.

129. Dal.

Az életnek tengerében
  Minden embert más szél visz,
A mint kiki kebelében
  A szív így, vagy amúgy hisz:
Ez Marshoz, az Parnassusra,
  Ez Gnidosba igyekszik;
Az Mammonra, ez trónusra,
  Az nagy névre törekszik.
Ezek közül kit vitt jobb szél, -
Midõn sajkánk a partra kél,
  Hol pályánkat kifutjuk,
  Solonként, ott megtudjuk.

130. Dal.

Alig nézi magát körül
  Az ember e világban,
Itt létének alig örül -
  Már a sírja tátva van;
Benne van a halandóság
  Az életnek magvában;
Benne van a múlandóság
  A föld minden porában:
Barátim! hát, ne henyéljünk,
A kevésbõl sokat éljünk,
  Míg a tátott sír béfal; -
  Rövid éltünk, mint e dal.

131. Dal.

Nem mind myrtus, a mit Amor
  Mint azt árúl, és megvesz
Az oktalan fiatal kor.
  Elmélkedj, ne csak érezz! -
Mert mind mosolygó gyümölcsök
  Undok férget rejtenek,
Úgy a bájoló erkölcsök
  Gyakran kigyót fedtenek.
Buzgó szívek! vigyázzatok!
Meggondolva hódoljatok:
  Keservesen lakoltok,
  Ha hamisnak hódoltok.

132. Dal.

A mely Hyment pénz s czim szerzett,
  S Amor nem volt egy vele;
Mi csuda, ha vaslánczczá lett
  Utóbb rózsa-kötele? -
A természet munkálása:
  Mindennek kell élelem;
S Hymennek legjobb áldása
  S élelme a szerelem.
Ezt megintlen az táplálja,
A mi becsét végig állja
  S mind halálig állandó: -
  Az igaz, szép, nagy és jó.

133. Dal.

Érzékeny szív! értelmes ész!
  Éltünk két fõ kelleme!
Melynek soha soha nem vész,
  Sõt nõ becse s érdeme:
Folyton-folyva bár folyjanak
  Az idõnek órái;
Fogyton-fogyva bár fogyjanak
  Az ifjúság rózsái;
A test ámbár zsugorodik
És az élet alkonyodik; -
  Ti soha nem hervadtok;
  Mindég ifjan maradtok.

134. Dal.

Az öröm úgy nevelkedik,
  Mint fû a föld méhében,
Ha bölcseség kertészkedik
  A szerelem kertjében:
Kéjt, kedvet és örömöt vet
  Élésére magának;
Megszedi az éretteket
  S magvát veszi javának:
A csömör és az únalom
S más kártékony, ártalmas gyom
  Soha sem ver gyökeret,
  Ha szívünk bölcsen szeret.

135. Dal.

Egy kincstek van, óh leányok,
  Mely a legfõbb érdemtek;
E nélkül mind csak silányok
  Más bájitok s kellemtek.
Bájaitok seregébõl
  Térdre minket csak ez ejt;
Amor ezer reményébõl
  Szívónk mennyet ebben sejt;
Ez a kellem-koszorúban
Legszebb rózsa, - középett van, -
  Bimbójában rejtve még. -
  E kincstek a szûzesség.

136. Dal.

Boldogok, míg még ártatlan,
  Óh barátim! szívetek;
Nem marad ez jutalmatlan,
  Bizonyosak legyetek:
A bujaság gyönyörûje,
  Mint a hab oly múlandó;
De leszállott keserûje
  Életvégig állandó.
A békében folyó élet,
Melybe bánat mérget nem vet,
  Tõled ered, szûzesség, -
  Õrizd ezt, óh kegyes ég!

137. Dal.

Az életnek tengerében -
  Fáj! ha látom, merre vág,
Veszni Circe örvényében
  Hajód, kába ifjúság! -
Az egészség árboczfája
  Elroncsolva, rothadva,
A remények vitorlája
  Széllyel tépve, szakadva,
Lélek ülvén, ki csüggedez,
A kormányon, mely töredez, -
  Hajód kora vénségbe
  Így köt majd ki inségbe.

138. Dal.

Õrizzétek jó nevetek,
  Asszonyok és leányok!
Kételkedni felõletek,
  Szél érvén azt, már van ok;
S ártatlanok legyetek bár,
  Félig oda becsetek,
Fele érdem oda van már,
  Ha kétes jó nevetek:
Hejh! s többnyire csak hivságtok
S veszedelmes kivánságtok
  Tetszeni és gyújtani,
  Szokták ezt eljátszani.

139. Dal.

Gyûlöllek én, asszony-férfi,
  Ki kiléptél rendedbõl;
S téged, férfi-asszony, a ki
  Kicsaptál lágy nemedbõl:
Herculest, ki rokkát pörget,
  Nem lehet nem nevetnem;
Minervát, ki fegyvert zörget,
  Lehetetlen szeretnem.
Határa van a két nemnek:
S nem csak nem kecs az érdemnek,
  Hanem hiba s csorbaság,
  Ha ki ezen általhág.

140. Dal.

Ha egy szép test látására
  A szív benned habot vet,
Ne hajts sokat forrására,
  S ne fonj néki kötelet:
Oh! mert ez még nem szerelem;
  Csak csalóka érzemény;
Csak buborék-gerjedelem
  És habként eltünõ kény:
Egész élted pályájára,
Minden napod nyúgalmára
  Egy kis vér-hab nem elég; -
  Egy tenger kell ahhoz még.

141. Dal.

Ha tavasznak leheltére
  A természet ébredez;
Ha termékeny szerelmére
  Minden ere gerjedez;
Midõn anya-emlõibõl
  Új élelmet osztogat;
Midõn édes tüzeibõl
  Új szerelmet gyújtogat; -
A ki akkor kebelében,
Százszor nagyobb mértékében
  Öröm helyett bút táplál -
  Az, szegény, rossz karban áll!

142. Dal.

Minden vizek kicsapának,
  Árjok mindent önt és elvisz:
A bosszús ég haragjának
  Csapása e tenger víz! -
Ott, hol nyájak legeltenek,
  Most a halak úszkálnak;
Ott, hol rókák fészkeltenek,
  Most a rákok mászkálnak.
Víz borítja földeimet,
Megemészté reményimet, -
  De nem oltván szerelmem,
  Könnyen tûröm sérelmem.

143. Dal.

A mely szív, míg nyereséget,
  Veszteséget fel nem vet,
Nem tud kötni szövetséget, -
  Az, igazán nem szeret:
Önnön-magát fel sem veszi
  Az igazán szeretõ;
Boldogságát csak az teszi,
  Ha boldoggá tehet õ;
Lemond minden szerencsérõl,
Sõt, ha rá kel, életérõl; -
  Hajh! de minden században
  Ilyen szív - kettõ ha van!

144. Dal.

S az istennek akaratja,
  Hogy örûljünk létünknek;
Öröm elsõ indúlatja
  S gerjedelme szívünknek:
S az örömnek a szerelem
  Legbizonyosb kútfeje,
Míg fajtalan gerjedelem
  Nem fattyazik melleje.
Szeressünk hát, hogy örüljünk;
Csak hogy mélyen ne merûljünk:
  Minden soknál kész a kár, -
  Mert mindenben van határ.

145. Dal.

Két elmében egy értelem,
  Egy lélek két hüvelyben,
Egy szív, egy tûz, egy érzelem
  S indúlat két kebelben; -
Ketté osztva mind jó, mind rossz,
  Kény, kedv, öröm, bú és terh,
S minden, a mit az idõ hoz,
  S porban lel a por-ember;
Minden helyben és idõben,
Õ bennem s én viszont õ-ben
  Boldogságunk ölelvén -
  Így élünk egy - õ és én.

146. Dal.

Te, szemének tekintete!
  Hogy szerelme szívének
Szerencsémre lobbot vete,
  S szemén általtörének
Az oly soká titkolt tûznek
  Boldogító szikrái, -
Midõn a megindúlt szûznek
  Hajnalszínû rózsái
Felderíték búm homályát, -
Lelkem most is érez és lát
  Téged! áldott tekintet!
  S a sziv bennem lobbot vet.

147. Dal.

Ne mérkéld, óh balgatag ész!
  Az érzelmek örvényét;
Arra nem mégy, bár miként téssz,
  Hogy kiszabjad törvényét;
Ne rostálgasd az életnek
  Örömeit, kedveit,
Magvait a szeretetnek
  S a szív ezer kényeit:
Mert a javát elhúllatod
Azalatt, míg rostálgatod;
  Ne csorbítsd azt, óh vak ész,
  A mi bennünk legjobb rész.

148. Dal.

Ama tenger keserveket,
  (Elmondám én azokat,)
És temérdek gyötrelmeket,
  Fájdalmakat s kínokat,
Melyeket a bús szerelem
  (Mint megírva vannak ott,)
Vélem, - ritka tûredelem!
  Étetett és itatott,
Hadd bosszúljam meg kebledben,
Boldogító szerelmedben, -
  Keservem s keservedet, -
  Nyisd meg, kedves, öledet!

149. Dal.

Leány! midõn gombolyodnak,
  Kötvén Amor kezei,
S oldódásra vágyakodnak
  Kebled érzeményei,
Jó! ha szíved oly hívet lel,
  Ki becsülvén tégedet,
Szerelemmel s tisztelettel
  Oldozza meg szívedet:
De ha ennek oldásában,
Mint Sándor tett Gordiában,
  Egyvalaki úgy tenne,
  Valóban - nem jól lenne.

150. Dal.

Sok szép s jó van itt a földön,
  (A ki ezt nem mondhatja,
Az létet bal órában vön,
  Szegény isten-állatja!)
Sok szép s jó van: teli vele
  Ez a roppant természet;
Minden, a mit szül kebele,
  Bölcs, kegyes, nagy intézet.
Mennybõl, földbõl eredetünk,
Lelki, testi természetünk
  Kényét, kedvét töltheti,
  Ha mértékkel gyõzheti.