VII. ÉNEK.

Ott, hol Hymen kötelében
  Két rokon szív s lélek él,
Ott az élet idejében
  Minden nyomban öröm kél:

Ölelkezõ akaratok
  A kettõnek lelkében,
Ölelkezõ indúlatok
  A kettõnek keblében;

Egyet-értõ vélemények
  A két elme reptében,
Öszvehangzó érzemények
  A két szívnek mélyében;

Jó s bal sorsnak forgásában
  Öszvefogó kezekkel,
Ezen élet pályájában
  A sírig úgy mennek el.

Békességes türedelem
  Egymás iránt szívekben,
Hû barátság, hû szerelem
  Mindenütt társ mentekben.

Ama mérges szelenczének
  Együtt hordják átkait;
A kedvezõ szerencsének
  Együtt élik javait.

Hol útjokban gátot lelnek
  Édes együtt-mentekben,
Ketten könnyû terht emelnek,
  Kettõs erõ lelkekben.

Hol az egyes kétesen áll,
  Hogy ennyit nem visel el,
A terhnek két öszvetett váll
  Nyájaskodva megfelel.

Munka után az egyesnek
  Kipihenni, únalom;
Hah! de két hív szerelmesnek
  Ott a legszebb jutalom.

Midõn a sors ostorával
  Az egyesre lecsapkod,
Ez magános fájdalmával -
  Néha késhez is kapkod;

De két hû szív, ki egygyé lett,
  Csapásit csak kaczagja;
Míg szerelmek sebet nem vett,
  Nem árt semmi haragja.

Egy szerelem lángol, lobog
  A kettõnek szívében;
Egy kény s öröm remeg, dobog
  A kettõnek keblében,

Az érzemény tengerében
  Ölelkezve merengnek;
A remények tér egében
  Pár-galambok kerengnek.

Azon egy bú a gyötrelme
  Mind a kettõ éltének;
Egy seb, egy kín a sérelme
  Mind a kettõ lelkének;

De minden bú csak felet tesz,
  Mely kétfelé oszlik el;
S minden öröm duplázva lesz,
  Mely közös két jó szívvel.

A mit egyik a másért tesz,
  Tevõdjék bár bajokkal,
Mindég édes örömmé lesz -
  A remény csak itt nem csal.

Törjön rájok veszedelem,
  Az erõs a gyengének
Segedelem és védelem
  Veszélyével éltének.

Hol az erõs erejével
  A szépségért dolgozik,
Ott a szépség kellemével,
  Virágával áldozik.

Hol az erõs megépíti
  A nyúgalom tanyáját,
A szép azt felékesíti,
  Szerte hintvén rózsáját.

Imígy élik ezt a létet
  Ezen próba-világon;
A mit egyik könnyûvé tett,
  Másik abba rózsát fon.

Imígy élnek az életnek
  Szép tavaszi korában,
Az igaz, hív szeretetnek
  Fennyen-csapó lángjában;

Imígy élnek az életnek
  Már hervadó õszében,
A barátság s szeretetnek
  Holtig égõ tüzében.

Szerelmeik gyümölcsiben,
  Kik keblekbõl fakadnak,
S ezek gyermek-örömiben
  Õk újra megifjadnak. -

Egyetlen egy féreg terem
  E szép élet-rózsában, -
Gondolni is alig merem
  Szívem boldogságában! -

Tudniillik: ha fele szív
  Verni megszünt, - s fele még
Tovább is ver - feléhez hív -
  Ha vernie már elég!

176. Dal.

Amor ezer mesterségét
  Elmémmel ha vizsgálom,
Legjelesebb tehetségét
  Abban lelem s csudálom:
Hogy az élõ természetnek
  Különnemû két ágát,
A magzásnak s tenyészetnek
  Megért hím s nõ virágát
Oly csudával köti öszve,
Hogy meg lévén már kötözve,
  A volt kettõ egyet tesz -
  S az egybõl meg - hat is lesz.

177. Dal.

Miólta, mint bimbóikból
  Virágai kertemnek,
Kifejlének csomóikból
  Érzelmei szívemnek:
Egy szép lelket, egy jó szívet
  Kivántam én magamnak,
Szívet nékem élõt s hívet
  Ez életben társamnak; -
A mit kérni nem is mertem,
Boldog én! azt is megnyertem:
  Szép lelket szép hüvelyben,
  Jó szívet szép kebelben.

178. Dal.

Volt egy idõ, hogy Aurora
  Bú-követ volt én nékem,
S felrettent a kakas-szóra
  Ki sem pihent inségem! -
De most öröm-követem õ:
  Mert álmamból serkenvén,
S látván derûl a hegytetõ,
  Újra tudom s érzem én, -
S érzi kettõs valóságom,
Hogy - nem álom boldogságom;
  S hogy valamint volt tegnap,
  Szint úgy lesz a mái nap.

179. Dal.

«Álom Amor boldogsága»
  Sok azt véli, kedvesem!
Nem igaz: mert valóság a -
  Vagy, ha ez nem, - semmi sem.
De légyen úgy: ha engemet
  Az igazság gyötör s nyom,
Hát többet ér egy szívemet
  Boldogító szép álom.
Mért vagyunk mink oly okosok
Vesztünkre? hajh! s oly szorosok
  Boldogságunk ösvényi: -
  S tágok a bú örvényi.

180. Dal.

Az embert fõ indúlatja
  Féreggé vagy istenné,
S e földet elváltoztatja
  Pokollá vagy édenné:
A sok közül legboldogabb
  Indúlat a szerelem;
Ha szerencsés, minden víz-hab
  Öröm néki s élelem;
Hová boldog szeme tekint,
Az élésnek virága int;
  S akármely baj éri õt,
  Nem esmer ez rosz idõt.

181. Dal.

Érzeményink hajnalában
  Nyíló elsõ szerelem!
 Ezen szegény föld porában
  Te vagy legjobb élelem!
Te vagy földi életünknek
  Legszebb virág-ideje!
Minden gyönyörûségünknek,
  Kényünk s kedvünk veleje!
Sem elõtted jobbat, szebbet,
Sem utánad édesebbet
  Az ember itt létében
  Nem érezhet keblében.

182. Dal.

Kezdj idején fösvénykedni
  Az örömmel, halandó!
Mert késõ lesz epekedni,
  «Hogy az öröm múlandó»,
Midõn nem lesz semmi kedv s kény
  Már ínyére szívednek,
Mely, mint az eltörött edény,
  Nem szolgál már éltednek;
S az öröm, mint egy szitában,
Nem marad a mell baljában, -
  Csak a zsibbadt únalom
  S a darabos fájdalom.

183. Dal.

Sokat mondék szerettemrõl,
  Sok szépet, jót s édeset;
Sokat mondék szerelmemrõl -
  Hajh! s még is még keveset:
Lelkes, szíves tekintetét,
  Kegyét valóságának,
Édes rózsa-lehelletét,
  Mennyét édes csókjának, -
Ki képes azt lerajzolni?
A mi úgy el tud bájolni,
  Hogy keblem ezt érezvén,
  Embernél több vagyok én.

184. Dal.

Megemésztéd az erdõnek
  Árnyék-adó díszeit;
Megemésztéd a mezõnek
  Élet-tartó füveit;
A vizeknek megállítád
  Haszon-hordó menteket;
A napokat megkurtítád,
  Kinyújtád az éjeket:
Olyan vagy te, óh december,
Mint egy zsarló szultán-ember; -
  De nékem nem véthetvén.
  Csak nevetlek téged én.

185. Dal.

Amornak sok a rokonja
  S mindenik más tárgyért ég:
Ezt magához Clio vonja,
  Ezt egy, azt más mesterség;
Ez Bacchusnak szeretõje,
  Az aranynak s ezüstnek;
Ez játéknak kedvelõje,
  Amaz a tömjén-füstnek:
Tárgyokban bár ellenkeznek,
Az egy pontban megegyeznek:
  Kiki azon hitért vész,
  Hogy övé a legjobb rész.

186. Dal.

A szerelem erkölcsöket
  A szív gerjedelmibõl
Úgy tenyészt, mint gyümölcsöket
  A nap a fák rügyibõl;
S gyakran, a mit egy században
  Fel nem talál az elme,
Felleli egy pillantatban
  A szív égõ szerelme.
Kifejtvén az elmésséget,
Õ lel minden mesterséget;
  Nincs ott lehetetlenség,
  Hol termékeny tüze ég.

187. Dal.

Ha nem ügyel az ész rája,
  Midõn a lágy szív szeret,
A bujaság vad rózsája
  Könnyen verhet gyökeret:
A testben felforró vérnek
  Veszedelmes termése,
Mely által a jobb gyökérnek
  Elnyomatik díszlése.
Átok arra, ki miként ti,
Banya Phrynék, magvát hinti
  E kártékony maszlagnak
  Keblekbe az ifjaknak.

188. Dal.

Az öröm, ki bánat s csömör
  Követ legott nyomában,
Tolvaj-vendég; - kárt tesz, lop, tör,
  A szívnek kincs-tárában.
A bujaság siren kénye
  Lep s lop így meg bennünket,
Ha erkölcsünk érzeménye
  Meg nem õrzi szívünket;
Õ az, a ki, ha befészkelt,
Semmi jónak nem ád helyt
  S a míg talál, addig dúl,
  Míg csömörben el nem fúl.

189. Dal.

Nincsen minden ember-fõben
  Ész, ki Newtont elérje,
S véle alban és tetõben
  A teremtést esmérje;
De van minden jobb emberben
  Érzõ szív, mely ömledez,
Ha Maróban és Homerben
  Az érzemény zengedez:
S azért, kik úgy énekeltek,
Hogy szíveket érdekeltek,
  Míg az emberszív érez,
  A nevetek áldott lesz.

190. Dal.

Az emberi tétemények
  Jó reménység fejébe
Hintegetett vetemények
  A jövendõ méhébe;
De tisztán a legszebb s jobb mag,
  A sors jege vervén el,
Vagy elnyomván földi maszlag,
  Csak ritkán s elvétve kel! -
Hymen boldog kebelében
Az emberszív csak felében
  S tûrhetõbben érezi,
  Ha valami vérezi.

191. Dal.

Boldogítni, boldogúlni
  Egyarányú mértékben,
Nem fogyni, sõt gyarapúlni
  A legszebb s jobb értékben;
Vidám, nyúgodt, erõs lenni
  Lelkében és testében,
Nem rettegni s nem csökkenni
  A sors dúló mérgében:
Ez boldog s bölcs emberélet!
Tõled ered e tökéllet,
  Értelmes, bölcs szerelem!
  Szerelmes, bölcs értelem!

192. Dal.

Hogy a hírnek templomában
  Örök legyen a neve,
Mit nem forgat az agyában,
Mit nem tesz, mit nem teve,
Vagy ha nem tesz, nem tehetvén,
  Mit tenni nem hajlandó,
Kész örömét félre-vetvén,
  A nyugtalan halandó? -
S csak sírjánál eszmélkedik;
De már ott nem kételkedik:
  Hogy jobb élni szívében,
  Mint sem a név hírében.

193. Dal.

E hiános por-életben
  Nézz bár hátra s elõre,
Semmi sincsen tökélletben,
  Semmi sem jut tetõre:
A szerelem ragad csak fel
  Oly tetõre szárnyával,
Hol a szív oly élelmet lel,
  Hogy - elégszik sorsával.
Szeretni és szerettetni,
 Két szívnek egygyé lehetni, -
  Ennél feljebb már nem hág
  Az emberi boldogság.

194. Dal.

A szerelem keserûjét,
  Ki az, ki leírhatná?
A szerelem gyönyörûjét,
  Hol az, ki elmondhatná? -
Pokla dühösb gyötrelmeit
  A jaj ki nem adja még;
Mennye lelkesb örömeit
  Zengni, lehetetlenség.
Szívünknek mély fenekében
S valóságunk szövetében
  Ül mind lelke kéjének,
  Mind fenéje mérgének.

195. Dal.

Úgy szí lelkem boldogságot
  Rám súgárzó szemébõl,
Mint a gyémánt fényt s világot
  A nap örök tüzébõl;
S szerelmének Édenében
  Szívem úgy él kényére,
Énekelve örömében,
  Áldást mondva szívére, -
Mint a kis méh egy Tempében,
A tavasz lágy levegtében;
  Csak hogy több kény- s kedvekben,
  Mint ez virág-nemekben.

196. Dal.

A szivárvány színeivel
  Szemfényvesztõ ruhában,
A tenger s föld kincseivel
  Potrohos tárházában, -
E gondolat dagályában:
  Hogy övé mind, a mit lát,
 Az ott - senyvedt únalmában
  Még is ásít s szájat tát:
Mert, mily fény van ruhájában,
S a mennyi kincs tárházában,
  Oly homály van fejében
  És üresség szívében.

197. Dal.

Kendericzék! fülemilék!
  Rég elolvadt már a hó;
Karikáznak már a pillék,
  Fakad már a fabimbó:
Hol késtek még, ti kertemnek
  Tavaszi hív lakosi?
Az életnek, szerelemnek
  Kedvit dalló lantosi? -
Jõjjetek meg, kis kedvesek!
Minden karvalyt csõvel lesek,
  Hogy békében legyetek
  S több kis lantost költsetek.

198. Dal.

A szív minden indúlatja
  Az emberbõl mást mást tesz:
Most barommá változtatja,
  Kibõl majd meg isten lesz,
A párducznak s oroszlánynak
  Parancsol most eszével,
Kit egy vérhab majd zsákba rak
  Lelkével és testével:
Önmaga meg nem foghatja,
Az istennek mily állatja; -
  Érzõ szív te s magas ész,
  Mindég ég rokonja lész.

199. Dal.

Az embert, ki kebelében
  Soha tiszta szerelem
Nem fogamszik, bár fejében
  Sok az ész és értelem;
Ki a vallást s jámborságot
  Gúnyolja s megneveti,
Az erkölcsöt s igazságot
  S hazáját nem szereti,
Az oly embert kerûlni kell:
Mert élete poklot lehel;
  Mert méreg foly erében,
  S egy ördög ül szivében.

200. Dal.

Miket, szívem ömledezvén,
  En-magam-lelt hangokban
Énekeltem s daloltam én, -
  Nem nagy ész szól azokban:
Csak természet szüleményi,
  Egyûgyûek szavaim;
Búm s örömim érzeményi
  Énekeim, dalaim;
De, ki mind ezt nem érezed
S talán hiú hangnak veszed, -
  Élelmed a nap alatt
  Csak agyagból kelt falat.