TÁTIKA.

Come il gelo a le piante, ai fior l’arsura,
La grandine a le spiche, ai semi il verme,
La reti ai cervi ed agli augelli il visco,
Cosi nemico a l’huomo fu sempre Amore.
E chi foco chiamollo, intese molto
La sua natura perfida, e malvagia.

Guarini.

Négy fal közé zárt a télnek
  Szele, hava, hidege:
Kedvelt, tisztelt barátom, Nagy!
  Im! halljad, egy agg rege:
Tátika - - most csak omladék,
  S vércse-lakta váráról,
S két fiatal magyar szívnek
  Szerencsétlen sorsáról.

Héj barátom! akkor is volt,
  Valamint most, rossz ember,
Embertársa lehelletét
  Irigylõ és dúló szer;
Ember, kinek szíve okol,
  Nyelve éles, tüzes kés,
Vére méreg, lelke ördög,
  Mindenütt túr, ás és vés;

Ki mérgével felzavarja
  A boldogság forrásit
A vad átkokká változtatja
  A jó Isten áldásit:
Maszlagokká a rózsákat
  Igy teszi a mérges pók;
Halállá az édes álmat
  Igy teszik a skorpiók.