Elsõ ének.

              1.

Késõ õsz volt, Márton napja,
  Egy szomorú õszi nap;
Hamvas felhõk között bujkált
  A melegét vesztett nap:
Szomorú volt a természet,
  Barna a letarolt föld;
Csak a mezõn volt remény-szín,
  Csak a vetés volt még zöld.

              2.

A Bakonynak rengetege, -
  Tenger erdõ s végtelen,
Komor barna hullámokban
  Fekvék helyén dísztelen:
Az õsz száraz lehellete
  Megfosztotta a fákat
A levéltõl, s eledeltõl
  A ménest és gulyákat.

              3.

Tátika, mint egy korona
  Feltéve a tetõre,
Büszkén állott s nézett alá
  A földre és idõre:
Változott ez évek óta
  Körülötte, alatta;
De a várnak nem árthatott,
  A tatár sem bánthatta.

              4.

Szánthó Gáspárnak özvegye volt,
  Ki a várban parancsolt,
S Hermán deák, a ki abban
  Ügyész, gazda - minden volt;
Czudar Judith, a szép özvegy,
  Ezen nap nem volt otthon;
Deákjával Hagymásynál
  Vígadozott Szent-Gróthon.

              5.

Vendégség volt Hagymásynál,
  Kinek nagy volt értéke;
Öszvegyûle ekkor nála
  Szala egész vidéke.
Oda méne az özvegy is,
  Azt gondolván magába’,
Hogy megkerít tán valakit
  Megúnt özvegy ágyába.

              6.

Manczi volt csak maga otthon,
  Gáspár lelkes magzatja,
Elsõ kedves felesége
  Képe, szíve, rajzatja;
Remekje a természetnek,
  Szíve-, lelke- s testében,
S örököse jó atyjának
  Jószáginak felében.

              7.

Mert vala még egy öcscse is,
  Fia mostohájának,
Ki másik fél-örököse
  Vala Gáspár javának;
Hajh! de egy mákszemmel sem bírt
  Magyar emberségébõl,
Korcs volt, szóval: az anyjának
  Hermánt ölelésébõl.

              8.

A szép Manczi volt csak otthon, -
  S fekete gyász éltében
Ablakára könyökölve,
  Feje a jobb kezében,
Szem-meredve néz vala le
  A világba s idõbe,
A múltba és jövendõbe:
  És a jelenlevõbe:

              9.

A sors dúló fergetege
  Legmérgesebb dühébe’
Ment el virág-élte felett
  S mordúl csapott szívébe:
Mint a féreg a bimbóban,
  Úgy ült s rágott keblében
Két szomorú emlékezet -
  S hervadt virág-évében:

              10.

Valóban bal történetek!
  Egyike is nyomhatta
Annyira, hogy gyenge szíve
  Elszakúljon alatta;
Együtt pedig ily esetek
  Oly terhek a szíveken,
Hogy sem az ész, sem az idõ
  Nem segíthet ezeken:

              11.

Épen ma két esztendeje,
  Hogy a dicsõ öreget,
Ki éltében gyakran vive
  A törökre sereget,
Édes atyját, anyja mellé
  Letevék a kriptába;
S õ itt maradt, - a halálnál
  Rosszabb sorsnak markába’.

              12.

Borzadozva látta most is,
  - Hogy rángatta idegét -
Szürke s fejér barátoknak
  És papoknak seregét;
Borzadozva hallá zengni
  Búcsúztató énekét,
És zokogni a sziveket,
  Ifjakét és vénekét.

              13.

«Mért, óh mért, óh édes nemzõm!»
  (Igy sohajtott magába’)
«Mért nem vittél el magaddal
  A nyúgalom karjába! -
Mért nem vittél el magaddal
  E veszélyes szélvészbõl,
Hol, ha rá kél, nem jön segéd,
  Sem szívbõl, hajh, sem észbõl!

              14.

A nyomorúlt emberi szív,
  Ki mindenre megindúl,
Csak, ha egyszer verni megszûnt -
  A mély setét síron túl,
Ott nyugszik meg, - ott nem érez,
  Ott nem gyûlöl, nem szeret: -
Jöjj, óh halál, jöjj kaszáddal,
  Mely mindennek véget vet!»

              15.

S épen ma két esztendeje,
  Hogy a sírnak felette,
Mely atyját és jó napjait
  Örök éjbe temette,
Egy rózsa-szín remény-virág
  Látszott nyílni szívének,
Mely egy egész édent igért
  Hátralévõ éltének.

              16.

Tudniillik: Rezy Sándort, -
  A ki gyermekkorában
Játszó társa vala néki,
  Kedvelt szomszédságában, -
Ott látta meg legelõször
  Már legénynyé váltában,
A halotti vendégek közt, -
  Édes atyja torában.

              17.

Rezy Bálint fia volt ez,
  Egyetlenegy magzatja,
És e híres nemzetségnek
  Legutolsó fajzatja.
Szánthó s Rezy jó szomszédok
  S jó barátok voltanak,
Mind a kettõ nagy hazafi, -
  Egymás után haltanak.

              18.

Sándor úrfi akkor jött meg
  A töröknek nyakáról;
Egész Buda róla szólott
  És nyert borostyánjáról:
Galambosnál volt õ egyik,
  Ki a török markából
Zsigmond királyt megmentette
  Szégyen-halál torkából.

              19.

És azóta Zsigmond király
  Becsülte õt s szerette,
S mint élete megmentõjét
  Kegyelmekkel illette.
Látta õt a királyné is,
  Ama híres Borbála,
S szeme benne egy Apollót
  S egy Herkulest talála.

              20.

Szép asszony volt a királyné,
  De gonosz és fajtalan;
Teste kényit töltögetni, -
  Ez volt dolga úntalan.
Vajh! mért kellett ez ifjúra
  Buja szemét vetnie!
Vajh! mért kellett ez ifjúnak
  Buja szembe tûnnie!

              21.

Valamikor még a pokol
  Egy férfiat megfogott,
Egy szép, elmés, buja asszony,
  S nem ördög volt eszköz ott:
Mert befonja hálójába
  A fiatal szíveket
A bujaság, ha kellemes,
  Mint a pók a legyeket.

              22.

Az ily asszony (mért van ilyen!)
  A legnagyobb szörnyeteg:
Medvék között, hol legsürûbb,
  Legvadabb a rengeteg,
Nem veszthetsz oly drága kincset,
  Mint a melyet ez kicsal,
Óh férfi-sziv, életedbõl
  Szédítõ bûbájival!

              23.

Sándor s Manczi, gyermekek még,
  Már egymáshoz hajlának,
S gyermekszívek érzeményi
  Szépen öszvehangzának.
Szerették már akkor egymást,
  Minekelõtt kifejlett
Valóságok a bimbóból,
  S az legény, - ez leány lett.

              24.

De meglátván mostan egymást
  Az életnek nyíltában,
A szív s lélek viráginak
  Fejledezõ korában:
Midõn a szív kívánati
  Az ifjúság keblében
Ébredeznek, gyúladoznak
  A szerelem évében: -

              25.

Látván Sándor a szép szûzet
  Pompájában testének,
Lelke szelíd felségében,
  S jóságában szívének;
Látván Manczi a szép legényt
  Magyar lelkességében,
A jó embert, deli vitézt
  Erejében, tüzében:

              26.

Világos lõn lelkeikben,
  S keblek mélyen érzette,
Hogy a két szív, két valóság
  Egymást igen szerette:
S minden a nagy természetben
  Fennen hangzá nékiek,
Hogy egymással öszveillõk,
  S egy párrá kell lenniek.

              27.

S Gáspár hideg tetemének,
  És sírjának felette,
Zokogva még, a két jó szív
  Már egymást eljegyzette:
Ezen élet tengerében
  Öszvefogva evezni:
A sors mérgét és kegyelmét
  Ketté osztva érezni.

              28.

A boldogúlt két öreg is,
  Hogy szívek még dobogott,
És az arany billikomban
  Ó somlai csillogott,
Öszveülvén s öszvehordván
  Harczaik egy rakásra, -
Könny gördûlve agg szemekbõl,
  Igy köszöntek egymásra:

              29.

«Adja Isten, hogy a magyart
  A fél világ uralja! -
S vérrel szerzett szabadsága
  Soha kárát ne vallja!
Adja Isten, barátságunk
  Halálunkig állhasson, -
S reménynyel tölt gyermekinkbõl
  Egy boldog pár válhasson!»

              30.

De Sándor, kit Borbálának
  Vétkes unszolására
Zsigmond király magához hítt, -
  Önnön gyalázatjára, -
Sándor, kinek a dicsõség,
  Tábor és harcz kedves lett,
Kis idõre (mint reménylé)
  Kedvesétõl búcsút vett.

              31.

Sándor! Sándor! mit miveltél?
  Ide hagytad mátkádat!
Jaj jaj néked! - nem ismérted
  Kígyót rejtõ pályádat!
Elment, hajh! és midõn a szûz
  Várva várta ölébe,
Sándor helyett egy levélben
  E mennykõ jött kezébe:

              32.

«Vannak olyan perczenetek
  Az embernek éltében,
A melyekben setét lészen
  Fejében és szívében;
S a múlt idõ örömei
  Mind a földhez sujtatnak,
S a jövendõ reményei
  Mind a porba tipratnak:

              33.

Hogy átkozza születését,
  Átkozza az életet; -
Néha maga, néha a sors
  Hozza a balesetet! -
Vannak ilyen perczenetek!
  Boldog, a kit kedvelvén
Az ég, megment ilyenektõl:
  Boldogtalan vagyok én!

              34.

Alig valék még kezdetén
  Veszedelmes pályámnak,
S egy szörnyeteg, királynéja
  Hajh! szánandó hazámnak,
Tõrt vetett ki, milyent eddig
  Ártatlan nem ismértem,
S fogva valék, elkábúlt én,
  Mire magamhoz tértem!

              35.

Nem volt benne irgalmasság
  A vad istentelenben;
Úgy tett vélem, együgyûvel,
  Mint a kígyó édenben!
Buja vérré varázsolta
  Szûzességét keblemnek,
S elütötte életemrõl
  Idvességét szívemnek!

              36.

Virtus! virtus! imádtalak,
  A mióta érzettem,
Hogy mennyei rokonság vagy,
  S ösvényedet követtem;
Nem szántszándék, nem természet: -
  Sorsom ragadt magával,
Kivül belõl ostromolván,
  Elrántott bal karjával.

              37.

Akár tudnám jó szívednek
  Még megnyerni kegyelmét;
Akár soha sem bocsátnád
  Szíved szörnyû sérelmét; -
Igy is, úgy is szerencsétlen,
  Visszaadom szavadat:
Add egy másnak, érdemesbnek,
  Malaszttal tölt magadat!

              38.

Akkor, ha majd látni fogod
  Egy szerencsésb ölébõl,
Ki szívedre méltóbb vala,
  Boldogságod keblébõl:
Mily hóhérom lesz a vétek,
  Melyet, hajh, elkövettem!
Hogy, nyomorúlt! bár vétettem,
  Mégis híven szerettem; -

              39.

Ha hallani s látni fogod,
  Vétkem kínos bánatja
Keblem miként gyötri, marja,
  Furdalja és szaggatja;
Elmém minden gondolatja,
  Minden csepp vér eremben
Mint lesz ostor, gyilkos, ördög
  Szerencsétlen éltemben; -

              40.

Miként nem fog melegítni
  Semmi remény sugára;
Miként nem lesz kebelemben
  A pokolnak határa: -
Akkor, óh megbántott angyal!
  Ha így leszek feldúlva,
Szánj meg akkor és bocsáss meg!
  Meg lészsz rajtam boszúlva.

              41.

Ha szívem majd kínjaiban
  Vérzik, habzik, csikorog;
De, hogy sorsát megérdemlé,
  A bûnös még sem morog; -
Ha életem gyökerei
  Mind el lesznek már éve:
De bûs lelkem csontházából
  Még sem lesz még kivéve; -

              42.

Ha a halált imádom majd,
  Hogy szánjon meg s vigyen el; -
De nem szán meg, de nem visz el,
  S minden hajnal élve lel:
Akkor, óh megbántott angyal!
  Ha így leszek feldúlva, -
Szánj meg akkor, kárhozottat!
  Meg lészsz rajtam boszúlva.»

              43.

Ki elõször a szerelmet
  Tûznek, lángnak nevezte,
Veszedelmes természetét
  Jól ismérte, érezte,
A szív legszebb állapotja
  Szûzessége, hívsége;
E mulandó emberlétnek
  Ez mennyei vérsége.

              44.

De semmi sincs hatalmában
  Az embernek egészen;
Idõ, hely és környûlállás
  Könnyen fordítást tészen;
A felhõ, mely reggelenként
  Szép bíborral van festve,
Benn rejti már a villámot,
  Mely öldököl majd estve.

              45.

A szerelem kezében van
  Sorsunk kulcsa e földön,
S véle mennyet vagy poklot nyit -
  Kinek milyen sorsa lõn:
Az idvesség kelyhét tartja
  S nyújtja nekünk jobbjával,
Mérget nyújt és kárhozatot
  Veszedelmes baljával.

              46.

A bujaság poharában
  A felsõ hab édes méz,
S ennél fogva ingerelvén,
  Hozzá kap az ember-kéz.
De, hajh! édes csak habja volt,
  Már keserû az ital,
És sepreje epe s méreg, -
  Melytõl a szív kínt s jajt vall.

              47.

Szörnyû csapás volt ez Manczi
  Érzékeny szûz szívének,
Mint a villám, szörnyen csapott
  Gyökerébe éltének.
E két súlyos csapás mellé
  Több bajok is jövének:
Az özvegy és egész háza
  Szegény ellen törének.

              48.

A rossz asszony irígylette
  A szûznek sok kellemét,
Dicsõített hírét, nevét,
  Virtusát és érdemét:
Irígylette az atyjáról
  Rá maradott értékét,
S becsületét rágalmazva
  Járta Szala vidékét.

              49.

Látván, milyen bálványa ez
  Minden férfi szívének;
Mint szeretik õt az ifjak,
  Mint tisztelik a vének!
S mennél inkább kisebbíti,
  Annál nagyobb nevében, -
Dúlt, fúlt s epét s mérget forralt
  Hyénai mellében.

              50.

Hermán deák, a cseh pribék,
  Az özvegyhez kötözte
Ravasz róka-indúlatit,
  S Manczit szint’ úgy üldözte;
Sõt ha mérget látott forrni
  Asszonyának szívében,
Õ még jobban keverte azt
  Egy reménynek fejében.

              51.

S a dolog már annyira kelt,
  Hogy Szánthónak leánya,
A szép, jó és gazdag Manczi,
  Ezer szívnek bálványa;
Kiért anny’an vetélkedtek
  A szittyai hazában,
Szinte immár szolgáló lett
  Önnönmaga házában.

              52.

Valóban bal történetek
  Egy angyalnak éltében!
Ablakára könyökölve,
  Feje a jobb kezében,
Szem-meredve néz vala le
  A világba s idõbe,
A múltba és jövendõbe,
  És a jelenlévõbe:

              53.

Setét köddel, könnyesõvel
  Szívét mordúl vonta bé
A szerelem fergetege,
  S napfényt nem várt már többé.
Szerelmének rózsanapja,
  Melynek az õ hajnala
Annyi szépet s jót igére, -
  Örökre leszáll vala.

              54.

Oda lett az örömfészek,
  Melyet képzõ fejében
A jövendõ pókhálóján,
  Hajh! de a sors mérgében,
Ezer édes reményekbõl
  Rakott vala szívének, -
És az élet terhére volt
  Lelkének és testének.

              55.

Ezen élet szélvésziben
  Egyedûl, elhagyatva
Érzé magát, és nyúgalmát
  Fenékbõl felforgatva;
S lelke minden tehetségi
  S erei megakadtak,
S élte minden fonalai
  Fájva ketté szakadtak,

              56.

A szív elsõ szerelmében
  Ily rútúl megcsalódni;
A szív elsõ lángjainak
  Imígy visszacsapódni;
S ezen visszacsapott lángnak
  El nem tudni oltódni, -
Ily sorssal, egy gyenge szûznek,
  Kín lehetett vívódni.

              57.

Imígy hervad keservében,
  Mert a sors letiporta,
Ostromolva ezer felõl,
  A szûz virtus gyakorta;
Könnyekben és fájdalmakban
  Húzza vonja életét:
Bú-köd fedi minden napja
  Keletét és esetét; -

              58.

Midõn nyílván és kevélyen
  Tömjénekkel füstölve,
A gonoszság és bujaság
  Jónak, szûznek kürtölve,
Örömektõl környûlvéve
  Jár s ûl egész éltében, -
S a virtust még kaczagja is
  A szerencse ölében.

              59.

Sokat szenvedt szegény Manczi,
  Szegény Sándor még többet:
Mert, sorsát megérdemleni,
  Az inségbe nagy súlyt vet.
A virtusnak tûz-próbája
  A szív meggyúlt szerelme.
Az az erõs, kinek ebben
  Nem történik sérelme.

              60.

Rezy Sándor, ki csak nem rég,
  Még ártatlan korában
Törökdúló oroszlán volt
  A vérengzõ csatában;
Kinek tüzes tekintete
  A sorssal bajt-víhatni
Látszott, s erõs ércz-termete
  Éveket kiállhatni;

              61.

Megestén eliszonyodva,
  Kiforgatva magából,
Mint az ebtõl üldözött vad,
  Haza szökött Budából;
S kerûlvén a napvilágot,
  Vagy megvonúlt várában,
Vagy Káinként bujdos vala
  A Bakonynak vadjában.

              62.

A hol ember soha sem járt,
  A mély setét völgyekben,
Hol a tölgyek vén odvában
  És a kõszirt-üregben
Görhes baglyok s denevérek
  Laktak s éhhel vesztenek,
És a sovány moha közûl
  Száraz gyíkok néztenek;

              63.

Ottan járt õ, mint a lélek,
  Csak csont és bõr az ifjú,
Ki izmos volt, mint Herkules,
  De kit megett már a bú,
Ha a vadász meglátta õt,
  Keresztet hányt magára
S hajborzadva fordúlt vissza
  S nézett a hív kutyára.

              64.

Ott csapongott - a múlt idõ
  És jövendõ fejében;
A gyötrelem s törödelem
  Vétkét bánó szívében.
Tövisektõl megszaggatva
  Vérébe’ és fagyába’,
Éjfél után tére vissza
  Gyakran néma várába.

              65.

Haszontalan szedegette
  Elmúlt öröm-napjait,
Hogy szívében elaltatná
  A jelenlét kínjait:
Az iszonyú külömbséget
  Annál inkább sínlette,
Bal sorsának dühösségét
  Annál inkább érzette.

              66.

Sokszor, ha egy völgy ölébõl
  Tátikára tekintett,
Ez a roppant szép természet
  Elõtte kõhalom lett:
Mely súlyosan mellén feküdt
  S nyomta, zúzta terhével,
S Manczi fenn ûlt dicsõségben,
  Kit elvesztett vétkével.

              67.

S a múlt évbõl a száz meg száz
  Bizonytalan szép remény,
Most mind annyi valóságos,
  Gyilkos, dühös érzemény.
Fájdalmas, meg nem nyerhetni
  A szerelmet gyakorta;
De szerelmét elveszteni,
  Fájdalmasabb százszorta.

              68.

A Rezi vár pusztán állott,
  Mint egy üres sasfészek:
A szomszédság ifjainak
  Régen nem volt már részek
A bujdosó birtokosnak
  Magyar barátságában; -
Pusztán állott a Bakonyban,
  Mint a lélek urában.

              69.

Ki, ha néhol barátságot
  Vagy szerelmet sejt vala,
Futott, futott, mint a vad fut,
  S csikorgott bal oldala.
Szíve ezer kínja között
  Legmérgesben az fája,
Hogy vétkéért ily sors méltán
  Következett reája.

              70.

Végtelen éj volt elõtte -
  Utána is végtelen;
Csak vétke volt, mint egy mord váz,
  Jelenése szûntelen.
Azt vélte, hogy tõle borzadt
  A bagoly, ha huhogott, -
Azt vélte, hogy õt vádolta
  A varjú, ha károgott.

              71.

Gyakran egész éjszakákat
  Átcsapongott, kerengett, -
S Tátikánál lelvén magát, -
  Ott a kövön fetrengett:
A mennyország kapuinál,
  Hogy az néki zárva lett,
Bánatában dühösködve -
  Lucifer így fetrengett.

              72.

A szerelmet, ifjúságot,
  Minden kedvet, kényt s reményt,
A szerencsét, boldogságot,
  S minden öröm-érzeményt,
Kiforgatva és feldúlva -
  Hajótörést szenvedve
Látta élte tengerében, -
  És el vala szörnyedve.

              73.

Szem-meredve tekintett le
  Ínsége örvényébe,
Mint egy volkán hajborzasztó
  Kiégett üregébe. -
Ha egy imily pillanatban,
  A szívbe, mely így érez,
Egy valaki kését döfi, -
  A gyilkos jóltévõ lesz.

              74.

Ilyen ínség volt élete, -
  S jobb szerette gyötrelmét
Mégis, mint a gondolatot,
  Hogy elverje szerelmét.
Csak elvesztett boldogsága
  Édes emlékezete
Tartá benne még a lelket,
  Csak e’ volt még élete.