Második ének

              1.

Késõn estve tértek vissza
  Az özvegy és deákja:
«Hah!» (elkezdi amaz, s magát
  A karszékbe levágja)
«Haszontalan mesterkedem,
  Haszontalan vetem ki
Mindenfelé horgaimat, -
  Nem harapja meg senki.

              2.

Fel sem veszi a menyecskét
  Sem öreg, sem fiatal,
Sem boldog, sem boldogtalan,
  Sem a fõrend, sem az al;
Minden õ utánna indúl,
  Mintha vinnék ördögök, -
Minden szív csak õ rá czéloz,
  Magok is a vén dögök.

              3.

Minden csak õt udvarolja,
  Mint egy Tündér Ilonát;
Minden szem csak rajta legel,
  Szépet, jót csak rajta lát.
Nála nélkûl, mint az árnyék,
  Senki, semmi vagyok én;
Õ ragyogó, sugárzó nap, -
  Én csak félre vetett szén.

              4.

 Ha felvesz is, ha megtisztel
  S megbecsûl is valaki, -
Hogy nem értem, hanem érte
  Történt, - nyilván adja ki:
Hogy a méreg szinte megesz
  Néha bosszúságomban; -
E teremtés, látom, gát lesz
  Minden boldogságomban.»

              5.

«Bosszankodtam» (úgymond Hermán)
  «Én is minap Sümegen,
Hogy a püspök végig menvén
  A nagy vendégseregen,
Azt mondotta: «Csorba a szám,
  Nincs itt keresztleányom,
Szánthó Manczi, kit szegényt tán
  A mostoha anya nyom?

              6.

Az atya jó barátom volt,
  Közelvaló atyafi;
Jó ember volt, derék vitéz
  És oly buzgó hazafi,
Hogy - csak olyant kell kivánni,
  De nem tudom, ha látsz-e
Sokat ilyent, Magyarország?
  Requiescat in pace!»

              7.

Úgy tajtékzott a gyûlölség
  A hyéna szájából;
S így bojtotta azt e róka
  Álnok, csalfa agyából.
S egy iszonyú vér-gondolat
  Támadt annak fejében;
Megrázta õt, - tovább mégis
  Béfogadta szívében:

              8.

«Hermán!» (így szól a pribékhez)
  «Szívem régen tiéd már;
Fiam, tudod, általad él,
  Szánthó nevét hordja bár.
Halljad, Hermán! éltünk folytát
  Régen öszvekevertük;
Ha ki nagy gát volt folytában, -
  Azt elmostuk, sepertük.

              9.

De egy nagy gát, legnagyobb még,
  Ha helyt állhat ellenünk,
A magasról, hol most megyünk,
  Rútúl alácseppenünk:
S a pompásan járt folyamból
  Csak egy bûzhödt mocsár lesz,
Melyet minden meleg sárrá,
  S minden hideg jéggé tesz.

              10.

Halljad, deák! - úrrá teszlek, -
  Úrrá teszlek, cseh poronty;
Kezem tiéd - s neved legyen
  A fejemen viselt konty;
De Manczinak - el kell veszni,
  Hanem, deák, - okos légy!
Menjen az a koporsóba, -
  S te vélem oltárhoz mégy!»

              11.

Kapott ezen a rõt pribék:
  Nagy láz vala nékie
Úrrá lenni, s nem, mint eddig,
  Úrnak titkon lennie:
Noha oltár helyett néki,
  Kit csömörig megúnt volt
A bûnökbe merûlt asszony,
  Szintúgy koporsót gondolt.

              12.

Ily kígyókat nevelél te,
  Jámbor Gáspár, kebledben!
Nem volt elég, hogy megloptak,
  Megtéptek már éltedben;
Hogy a tiltott gyümölcsbõl is
  Lakozának kertedben, -
Megferdeni kívántak még
  Fenmaradott véredben!

              13.

Temérdek bûn megtorlott már
  A rõt kalóz Ielkében;
E nagyot még hozzá adni -
  Viszket egész testében;
Annál inkább, minthogy õtet
  Nagy remények biztatták,
S éltét fénynyel környûlvéve
  S felemelve mutatták.

              14.

Mind e mellett, ha forgatta,
  Feje rútúl szédelgett:
Mert a dolog halálba járt, -
  S félszeg szíve émelygett;
S tudván, hogy a gonosz Macza
  Állhatatlan és hamis,
Úgy tökéllé, hogy mindenben
  Része legyen annak is.

              15.

Manczi tehát halált mikor,
  Miképen és hol vegyen,
Hogy halála csudálatos
  És hihetõ is legyen,
Törte, marta gonosz fejét,
  Hogy az szinte dorombolt,
Mindaddig, hogy megõrlötte, -
  És a végzés ím ez volt:

              16.

Rozália kápolnája
  Legyen vesztének helye;
És ideje a jövendõ
  Karácsonnak éjjele;
Gyilkosa a holt Lázárnak,
  Ki ott vala remete,
Járó lelke, kit ember már
  Kérdõre nem vehete.

              17.

A kápolna Tátikától
  Hét parittya-dobásra,
Egy meredek szirten állott,
  S egy mély örvény-nyílásra
Úgy dûlledt ki, hogy féltette,
  Ki alúl feltekintett,
Hogy legottan leroppanhat,
  Ha egy kis szél legyintett.

              18.

Jobb felõl, a mélység felé,
  Egy nagy mester kezével
Kõbõl vágott kereszt állott
  Idvezítõnk testével.
Bal felõl, mély alázatban
  Egy gömbölyû szikla-bolt,
Az ott termett szirtbõl vágva,
  Remeteház s lakás volt.

              19.

Szánthó Balázs felesége,
  Szegény Gáspár szülõje,
Döbröntei Rozália
  Volt mind ennek szerzõje.
És azóta Lázár volt ott
  A harmadik remete,
Kit a vidék szentnek tartott,
  Jámbor is volt élete.

              20.

De egyszerre, Mindszent napján,
  (Majd elért egy század-kort)
Az õ vadon hajlékában
  Halva lelték a jámbort.
Sokan ugyan azt regélték,
  Hogy, halála után már,
Imitt-amott mégis látnák,
  S hogy többnyire éjjel jár.

              21.

S midõn a hír, szájról szájra,
  S mindig nõttön-nõttében,
Körûljárta az egész tájt,
  Utóbb egy váz képében
Áll vala meg, - tudniillik:
  Lázár ugyan meghalt már,
De a lelke éjjelenként
  Sohajtva és nyögve jár.

              22.

A vár népe annyit tudott
  Utóbb már a lélekrõl,
Hogy a vidék meggyõzõdött
  Minden jelenésekrõl.
Mihelyt szürkült, borzadozva
  Járt kiki a Bakonyban;
Ha megrözzent a falevél,
  Megdöbbene, - hogy ott van.

              23.

Szívdobogva térítette,
  Tartván nyakon kapástól,
Juhász, gulyás a marháját
  A remete-lakástól.
A kápolna, melyet eddig
  Feles nép megkeresett,
Most már minden tisztelettõl
  Teljességgel elesett.

              24.

Ezen regét csak az özvegy
  És a deák kaczagták,
Minthogy õk ezt, okok lévén,
  Önnönmagok faragták.
Kaczaghatták, - mert jól tudták:
  A remete már nem él;
Nem élhet, mert - õk ölték meg, -
  Akárki hol s mit beszél.

              25

Tudniillik: ez a Lázár
  Úri nembõl származott,
Tudós, bölcs és jámbor vala
  S titkon sok jót okozott.
Tanácsosa volt Gáspárnak
  Mindennémû dolgában;
S a köznépnek orvoslója
  Lelki, testi bajában.

              26.

Imígy jutván sok titokhoz,
  Sok veszélyt elhárított;
S jóra intvén a jóltévõ,
  Sok rosszat megjobbított.
Manczi sokat vala véle
  Kisebb s nagyobb korában;
Szíve s lelke oly angyali
  Ott lett társaságában.

              27.

Tövis lett hát e jámbor is
  A két gonosz szemében;
Mert, ha akart, gát lehetett
  Vétkes éltek mentében:
S minthogy titkon, homályosan
  Tõle meg is intettek,
Azt vélték, hogy mindent tud õ,
  A miket elkövettek.

              28.

«Félre hát ez apostollal!
  Ott, a hol több bûnös van»
Mond az asszony, «ott jobbítson,
  Ott gyógyítson - pokolban.»
S Pongrácz, az õ czimborások,
  Ki hajdú volt a várba’,
Egykor hátúl egy mirígy nyílt
  Lõtt a jámbor Lázárba.

              29.

Pongrácznak kell vala Manczit,
  (Így vala kidolgozva)
Haj! Manczit is a világból
  Kiveszteni orozva:
De különös színnel s móddal,
  És ámító formával,
Ha szolgál a környûlállás,
  És, úgy szólván, csudával.

              30.

Karácsonnak éjjelében
  Kelle vala nékie
A kereszthez borult szûzet,
  (Mert így kell majd lennie)
Lázár lelke alakjában
  Halálig ijesztnie,
S a szûzet a szikla-fokról
  A mélységbe vetnie.

              31.

Manczinak ez idõ alatt
  Jobb nap látszott derûlni:
Mostohája gyûlölsége
  Látszván kicsinyt enyhülni:
Mert, hogy utóbb ne lehessen
  Néki gyanúba esni,
Szebben kezde vele bánni
  S kedvét látszott keresni.

              32.

S magából mintegy kiverdve,
  (Hermán úntig nevette)
A megtértet, a Magdolnát
  Hihetésig színlette.
Szegény Manczi! ki nem örûlt
  Semminek már a földön,
Mostohája eránt mégis
  Érzékeny és szíves lõn.

              33.

Imígy nyalja a bárányka
  Mind a kezet, mind a kést,
Mely majd mindjárt torkon metszi
  Az ártatlan teremtést! -
Igy csókolja a galambfi
  Mind a kezet, mind a kést,
Mely majd mindjárt nyakban metszi
  Az ártatlan teremtést!

              34.

Közelgetett már karácson -
  Ádám s Éva ünnepe. -
Haj! kiket a csalárd kígyó
  Oly álnokúl meglepe! -
Felderûlt már: - szép téli nap;
  S az nap alig szürkûlt még,
Hogy már felkelt a teli hold;
  Száraz fagy volt, - kemény jég.

              35.

Ekkor, mintha a gondolat
  Akkor jönne eszébe,
Igy kezdé a gonosz asszony
  Az ablakon néztébe’:
«Be gyönyörû karácson ez! -
  Napnak, éjnek a szépe!
A föld a szép holdvilágban
  Betlehemnek a képe!»

              36.

«Menjünk» tovább így folytatja,
  «El a fejér kereszthez
Az éjféli mise elõtt;
  Holdvilág van, - út jó lesz.
Töltsük inkább imádsággal
  S idvességes szándékkal
Az öröm-éjt, mintsem gyarló
  És hívságos játékkal.

              37.

Háláljuk meg születését
  Az Isten- és embernek,
S könyörögjünk: õrizzen meg
  E veszélyes tengernek
Kárhozatos örvényitõl
  Szent és erõs kezével;
S vétkeinket bocsássa meg
  Irgalmával, kegyével!

              38.

Egyszersmind a lélek-mesét,
  Ezen csupa költeményt,
S a köznépet ijesztgetõ
  Csintalan agy-leleményt
Fojtsuk el ott-lételünkkel:
  Igy majd visszaszerezzük
 A szép s szent hely tiszteletét,
  S lelki hasznát érezzük.

              39.

Könyörögjünk az Istennek
  Boldogúlt úr lelkéért!
Esedezzünk Isten elõtt
  Lelke idvességéért
Imádkozzunk mind a hárman:
  Hermán a jóltévõért,
Az asszony a kedves férjért,
  A gyermek a nemzõért!»

              40.

«Menjünk, menjünk!» mondá Manczi
  És egy mélyet sohajtott;
Elmenni a szent kereszthez
  Immár régen ohajtott:
Egykor sok szép órát töltött
  A bölcs Lázár boltjában,
Gyermek-szíve barátjával -
  Élete jobb sorsában.

              41.

Pongrácznak ott kelle vala
  Elõbb immár lennie,
Mint léleknek megjelenni, -
  S mind a többit tennie.
A legelsõ kakas-szóra
  Ki is lopta magát már,
S remetévé átváltozott,
  Mihelyt hátúl volt a vár.

              42.

S ballag, ballag, - s a mint ballag
  A csavargó ösvényen,
Mely nagy fákkal volt béfedve,
  S most megfagyva keményen, -
Megrobbana feje felett, -
  Megdöbben a lelkében
Vétket vivõ félszeg ördög,
  S borzad egész testében:

              43.

Egy nagy bükknek lombjain ûlt
  Varjúsereg reppent fel,
A mint Pongrácz, az ál-lélek,
  Alatta megy vala el.
Kísérõje a gonosznak
  A rossz lelkiisméret,
S minden kicsiny zörrenésnél
  Szívébe jégcsapot vet.

              44.

Gondolkodva ballag tovább,
  Mert maga is nagyolja
A bûnt, melyet elkövetend, -
  Mégis - magát eltolja,
S ballag ballag, - s a mint ballag
  Épen egy völgy öblében
Nagy zörgést hall a sûrûben, -
  Retteg Pongrácz bõrében:

              45.

Egy nagy farkas tört igetve
  Keresztûl a sûrûn itt,
S fogai közt, fel a bércznek
  Egy nagy halálfejet vitt;
Embert látván, megrezzene -
  S a fejet úgy ejté ott,
Hogy az Pongrácz lába közé
  A fagyon lekopogott.

              46.

Huh! megrémûl, s megrázkodik
  Pongrácz egész testében,
S mint egy törzsök, mozdúlatlan,
  Dermedve áll helyében.
Fordúlásról gondolkodik
  Itten immár a lator,
De a fejet jól megnézvén -
  Meghûlt vére meg’ felforr.

              47.

Ráismért, hogy Bandi feje,
  A zsiványé, kit nem rég
Igazság és törvény szerént
  Négyfelé tört a kerék;
S félre rúgja, - s látván, minden
  Természetes történet,
Istentelen bátorsága
  Ujra ismét lobbot vet.

              48.

S ballag, ballag, - s a mint ballag
  Földre sütött szemekkel,
Rossz lelkébe bévonúlva,
  S elõtte már a szent hely:
«Ki vagy ember?» igy dördûlt meg
  Elõtte egy harsány szó:
S «ki vagy ember?» száz felõl is
  Így mennydörgi az echo.

              49.

Megrendûlve néz fel Pongrácz,
  S látván, hallván, elhal, -hûl;
Szentháromság egy Istent mond -
  És legottan öszvedûl:
Termetében, csuhájában
  Lázár állott elõtte,
Kit valóban lelkének vélt,
  Mert testét meg õ lõtte.

              50.

Hozzá járúl a remete
  Az õ hasonmásához,
S ijedtébõl nem jót sejtvén,
  S kapván görcsös botjához
Markos kézzel megrázza õt, -
  S mordúl újra nevet kér; -
A nyers szóra és rázásra
  Pongrácz ismét léthez tér.

              51.

«Ki vagy?» kérdi ismét amaz:
  «Ah! - Pongrácz!» ez így felel,
«Az asszonyom és deákja
  Csábítottak engem el! -
Szánom s bánom vétkeimet,
  Kegyelmezz, oh jó lélek!
Igen nagy volt a kisértet,
  De megtérek, - ha élek!»

              52.

«Szólj!» (így kiált ismét amaz)
  «S igazat mondj, - meg nem csalsz!
Gyónj!» (és kezét ráemeli)
  «Gyónj! különben szörnyet halsz!»
S mind ezeket viszhangozván
  A szirtfalak sok felõl,
Halál látszott fenyegetni
  Emezt hátúl és elõl.

              53.

És rettegve mindent meggyónt,
  Mindent, a mit eddig tett
És teendõ mostan vala, -
  S irgalomért esdeklett.
E szörnyeknek hallására
  A remete elbõszült,
S dühösködni kész vala már,
  De - bosszúja jobbat szûlt.

              54.

 «De nem!» (úgymond gondolkodva
  Kis ideig magába’,)
«Bánd meg elõbb bûneidet, -
  S úgy halj azok díjába.
Óh gonoszok! óh gyilkosok!
  Óh tolvajok, zsiványok!
Óh tigrisek! óh hyénák!
  Oh viperák, sárkányok!»

              55.

S megragadván a vad gonoszt,
  A hajlékba bédugta:
«Meg ne mocczanj!» így ordít rá,
  És az ajtót rácsukta.
«Õrizzétek martaléktok’
  Itt, Belzebub s Lucifer;
A második kakasszóra
  Országtok még kettõt nyer.»

              56.

Dehogy mocczant volna az meg,
  A halálig lankadott;
Idõk óta imádságra
  Elõször itt fakadott.
A remete, bús, haragos,
  Fenékbõl felindúlva,
Fohászkodott, átkozódott,
  Egy szegletbe vonúlva.

              57.

S most megkondúlt a vár-harang
  Elõször a misére;
A toronynak zsellérjei
  Felrezzentek zengtére;
S minden szomszéd helységekben
  Kolompolni kezdének;
S hol vékonyan, hol vastagon,
  Mind egy tárgyért zengének.

              58.

S íme! jönnek mind a hárman,
  Mint végezve rég vagyon;
Nyelvek hallgat, - csak lépésök
  Kopog hangot a fagyon;
S némán oda térdepelnek, -
  Csak sohajtást eresztnek -
A bércz kétes párkányára,
  Elejbe a keresztnek.

              59.

Oda terem rejtekébõl
  Ekkor a bús remete:
«Manczi! (úgymond) szegény angyal!
  Sorsod hát e’ lehete? -
De kik néked vermet ástak,
  Bele magok essenek! -»
Meghökkene a két ördög,
  Nem tudták, mit véljenek.

              60.

De, igaz ég! minekelõtt
  Észrevevék magokat,
A remete, egy Sámson most,
  Megragadá azokat, -
S dühös kézzel a mélységbe
  Penderíté, taszítá;
«Szálljatok le a pokolba!»
  Utánnok ezt ordítá.

              61.

«Játszatok az ördögökkel,
  Ne Lázár szent lelkével!
Víjjatok bajt gyehennával, -
  Ne egy angyal éltével!»
De azok ezt már nem hallák -
  Törve, zúzva voltak már:
A gonosznak büntetése
  El nem marad, - késsen bár.

              62.

Pongrácz ott benn jól hallotta,
  Itt kinn miként mennydörgött,
S rettegett, hogy tetemében
  Szinte minden csont zörgött;
S a sort most rá jönni vélvén,
  Százszor is el-elhala:
De a bõszûlt remetének
  A gondja most más vala:

              63.

Erõs kézzel ölbe fogja
  Az elájúlt leányzót,
S elviszi a várkapúig;
  De ez ott sem ád még szót.
Ezer tüzes csókok által
  Tér végre meg élete,
S ekkor a felüdûlt szûzhez
  Imígy szól a remete:

              64.

«Ne félj, ne félj, Szánthó Manczi!
  Nem vagyok én rossz lélek! -
Se nem vagyok Lázár lelke -
  De nyomorék, még élek!»
(S elhasítja álruháját)
  «Ismérsz-e még engemet? -»
(S oda esik lábaihoz)
  «Öld meg vétkes szívemet!»

              65.

Megismérvén Rezy Sándort
  A szûz, nagyot sikoltott,
S nem tudván még mindeneket,
  Szinte megint elhalt ott.
Azt leírni, a mit ekkor
  Manczi érzett keblében,
A világon semmi nyelvnek
  Sincsen tehetségében.

              66.

«Szerencsétlen, mivé lettél!»
  (Imígy rebeg Sándorhoz)
«Óh szívem! s te hajúlhattál
  Valaha ily latorhoz? -
Jaj, jaj nékem! - (sírva fakad)
  Szörnyet, szörnyet vétettem;
Átkozott légy, undok szívem! -
  Hogy ördögöt szerettem!

              67.

Közönséges zsiványnál több,
  Óh zsiványok zsiványa!
Így gyilkolni tán nem tudna
  A sátánok sátánja:
A szent helyre, imádságra
  Kezét õ rá nem tenné;
Egy szent ember álképét õ
  Ily végre fel nem venné.

              68.

Óh gyalázat! a milyen még
  Emberszívet nem vérzett;
Oh fájdalom! a milyent még
  Szeretõ szív nem érzett!
Mit késel még, engemet is
  A világból kivetni,
Melyben te vagy - csak azért is,
  Hogy tudtalak szeretni?»

              69.

«Szerencsétlen (sohajt Sándor)
  Szerencsétlen valóban!
De nem zsivány, de nem sátán,
  E kettõnek vége van:
Hanem a sors választottja,
  Ki megbántson tégedet;
S megint a sors választottja.
  Ki megmentse éltedet.

              70.

Boldog egyszer! megmenthettem
  Veszélyben volt éltedet!
De ezerszer boldogtalan,
  Hogy megvérzém szívedet! -
Csudálatos eseteken
  Forog a sors kereke, -
Rajtam rútúl ment keresztûl, -
  Dúlva éltem teleke!

              71.

A mely halált a két gonosz
  Tõlem veve, reád várt;
Pongrácznak kell vala tenni
  A földnek e szörnyû kárt;
De a zsiványt nyakon kaptam
  Még elõtte tettének;
S minthogy meggyónt, kegyelmeztem
  Elcsábított lelkének.

              72.

Lázárt is õ végezte ki, -
  De jobb, - maga beszéljen,
S Manczi minden megtörténtrõl
  Azután úgy itéljen.
Sem e köntös nem álruha:
  Mindent, mindent gyûlölvén
Rajtad kívül - Lázár után
  Remetévé lettem én!»

              73.

A ki azt leírni meri,
  Mint gyötrõdött itt a szûz,
Hallván s értvén, a mi történt, -
  Az tollából csúfot ûz.
De százféle kínja közûl
  Mégis csak azt érezé,
Hogy Sándornak zúzott szivét
  Ily gyanúval vérezé.

              74.

S nem akarva - reá borúlt
  Megmentõje nyakára:
«Óh te! (ugymond) mért tartál meg
  Szívem még több kínjára? -
Tiéd kezem, - ha kívánod, -
  Mert megmentéd éltemet;
De ne kívánd szerelmében
  Rég elhamvadt szívemet!»

              75.

«Nem kívánom! (sohajt Sándor)
  Mert nem lehet kívánnom!
Enmagamban vesztesége! -
  Szánnom lehet csak s bánnom:
Bánnom, a mint Ádám bánta
  Veszteségét édennek;
Bánnom téged! foglalatját
  Földi szép s jó mindennek!

              76.

Egy elõtted könyörgésem:
  Hogy bocsáss meg vétkemnek!
Add meg ez egy vigasztalást
  Hátralévõ éltemnek!»
«Megbocsátok, (sohajt Manczi)
  Óh jobb sorsra méltó te! -
Bocsásson meg az Isten is, -
  Hogy két létet törtél le!»

              77.

Oh elvesztett idvességem!
  Hát még egyszer foghatlak?
(Kiált Sándor) míg kitisztúlt,
  Fenn örökre bírhatlak? -
Isten veled! Élj boldogúl!
  Áldja Isten éltedet!
Õ, a törvény s jó emberek
  Pártúl fogják ügyedet.»

              78.

És egy hosszú csókot nyomván
  A dermedt szûz ajkára,
Elválának s elmenének
  Még hosszú s bús pályára.
Pongráczczal úgy bánt az úrfi,
  Hogy az vagy ott meghaljon,
Vagy az ördög-czimborára
  Mindeneket kivalljon.

              79.

Ez, az Isten büntetését
  Látván nyilván mindenben,
S lelkében egy kis szikra még
  Hivén s bízván Istenben, -
Megtért s a vér-czimborára,
  A mit tudott, kivallott;
S az elárúlt kegyes szûztõl
  Bocsánatot nyert legott.

              80.

S Rezire ment az úrfihoz,
  Ki rá nem rég mennydörgött;
És térdein csúszva-mászva
  Néki azért könyörgött:
Fogadja be szolgálatját,
  A mily rossz volt, oly jó lesz:
S az úrfi azt befogadá,
  Gondolván, hogy nagy jót tesz.

              81.

S mind a ketten, zarándokok,
  A pápához Rómába
Gyalog mentek és mezitláb -
  Bûneiknek díjába.
És a pápa teljes búcsút
  Igér vala nékiek,
Úgy - hogy minden pogány-harczban
  Kelljen vitézkedniek.

              82.

Hazatérvén Sándor úrfi,
  Hûlt helye volt Manczinak:
Bucsút mondott a világnak
  S az õ csalárdságinak;
Veszprímbe ment, s az Istennek
  Adván magát s javait,
Apácza lett, - s ott a völgyben
  Nyögte el bús napjait.

              83.

Tépelõdött Sándor úrfi
  Ezért érzett kínjába’:
«Csakhogy Manczi senkié sem!»
  Ez volt ír mély bújába’.
Háború lett; s elszáguldott
  Szélvészkép a törökre;
S ott dühösen vitézkedvén, -
  Kiszenvedett örökre.

              84.

Sándor este után Manczi,
  Ki rég hervadt testében,
Nemsokára elszendergett
  A szûzesség ölében.
Oh, jobb sorsra méltó két szív!
  De haj, - földnek gyermeke!
Rútúl járt el benneteket
  A sors forgó kereke!

              85.

Pongrácz soká vonta éltét, -
  Remete lett Dabronyban;
S esztendõnként a nagy hétben
  Ott bõjtölt a Bakonyban.
Az özvegygyel s deákjával
  Kányák, varjak híztanak;
A farkasok és a rókák
  Ott örömest laktanak.