| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Sandor Kisfaludy Sandor összes költeménye IntraText CT - Text |
1.
Micz bán úr
egy nagy erdõt bírt
A Kárpátok sorában,
Hol gyakorta megfordult õ
Az év minden szakában,
Szeretett ott mulatozni,
Gondot és bajt feledve,
Életének a vadászat
Lévén egyik fõ kedve.
2.
Az erdõnek közepében,
Egy sziklás hegyoldalban
Boltos lakok voltak vágva
A meredek szirtfalban.
Néhányban ott az erdõnagy
S még más két õr lakának;
A többi a vadászoknak
Kész szállási valának.
3.
Ezek
mellett szirtüregek,
Ez enyészet mívei,
Voltak az ott élõ barmok
Aklai s enyhhelyei.
Juhok, kecskék tenyésztek ott,
Tejjel-vajjal táplálók;
S bozontos nagy fehér ebek,
A lak körül õrállók.
4.
Távolabb,
de nem nagy messze,
Szintúgy vágva sziklából,
Egy kápolna domborodott
Elõ a hegy gyomrából.
Mellette egy remetének
Volt ínséges barlangja,
Melyben tompán zúgott néha
Jób szavának bús hangja.
5.
Ide küldé
Micz bán titkon
Hat fiát hat dajkával,
Ellátván a vadon lakot
Minden
élet javával.
Velek ment a sáfár s nõje,
A fiakat nevelni,
S általjában atyjok s anyjok
Képét együtt viselni.
6.
Az úrfiak,
mint hat õzfi,
Szépen nevelkedének,
S bámulásig épek, szépek
És erõsek levének.
Az ekkorig komor magány
Most eleven s népes lett:
Mert hat gyermek és hat dajka
Nem kevesett csevegett.
7.
Néhány év
lefolytával már,
Mikor együtt játszának,
S vagy sikoltva egymást ûzék
Vagy versengve zajgának,
Oly nagy zsivajt indítottak,
Hogy némúlt a csörgeteg,
S alig gyõzte viszhangzani
A zajt megúnt rengeteg.
8.
A hat
gyermek hasonló volt
Mind képre, mind termetre.
Nevök: Boksa, Tamás, Dénes,
Demeter, György és Detre.
A hetedik, a választott,
Atyja nevét viselé;
S a kis Simont, mint egyetlent,
Anyja gonddal nevelé.
9.
Hétszer
jött ment Anna napja,
S most hetedszer volt jövõ,
Hogy megtörtént a nagy csuda,
Hogy hét fiat szült egy nõ.
Keserves nap az asszonynak!
Emléknapja vétkének!
De örömnap a bûnt gátló
Apa s dajka szívének.
10.
«Asszony!
(úgymond Micz bán akkor)
Fiam születésének
Heted éve, örömnapja
Legyen házam népének;
Ünnep legyen barátimnak.
Itt lesz Bánk is, a nádor;
Nádorszéket jár tartani;
E tájra jön most a sor.
11.
S öröm
legyen tenéked is,
Ne bõjt, bú és imádság,
Mint volt eddig: az bõjtöljön,
Kit a vétek férge rág.
Ünnepemet kihirdettem,
Bõség legyen mindenben,
Hét nap s éjjel csak örömzaj
Hangozzék a teremben.»
12.
S úgy lõn:
Anna napján a vár
Tömve vala vendéggel;
S ebédközben, hol a pompa
Vetélkedett bõséggel;
S arany s ezüst billikomok
Serkentvén a kedveket,
A barátság nyelvet oldott
S megnyitá a szíveket:
13.
Íme! hat
szép férfigyermek,
Mind hasonló test és kép,
Mind vérvörös dolmánykában,
A terembe most belép,
A sáfártól vezettetve;
S ez így szóla tréfából:
«Ím! hat emberfiat hozok
A kárpáti tanyából.
14.
Hét éve
lesz, hogy én egykor
Az erdõben járkáltam
S ezeket ott a halálnak
Oda vetve találtam.
Haza vittem szegényeket;
S nõm õket felnevelé.
Most eladom: mert anyjokat
Az éhes föld elnyelé.»
15.
Micz
bánnénak zavar támadt
Kebelében, agyában;
Az eszmélet s emlékezet
Elhalt bámulásában.
Csak fellobbant szenvedelme
Pattantá fel székébõl
S a fiakat ölelgeté
S csókolgatá szívébõl.
16.
«Legyetek
hát az enyémek;
Simon fiam társai:
(Így kiálta) Óh! mert ezek
Isten ajándékai.»
S mikor mintegy megõrülten
Csak ezeknek kedvezett
S magáról és öntettérõl
Szinte megfelejtkezett;
17.
Im Micz bán
felemelkedék
Komor arczczal székérõl:
(A vendégek elhallgatva
Lesék a szót nyelvérõl.)
«Nádor uram! (szóla Micz bán)
Egy nagy kérdést támasztok;
Megbocsáss, ha nem illendõ,
S tán könnyeket fakasztok:
18.
Mit érdemel
azon anya,
Ki jelen hat szép fiat
A halálnak veté oda
Egy balgatag hit miatt?»
«Halált! (rivá legelõször
Micz bán nõje) hat halált.»
«Halált! Halált! (kiáltának
Valamennyen) rút halált!»
19.
Ekkor Micz
bán, szeme lángba,
Arcza búba borúlva,
Imezt mondá, most eszmélõ
Hitveséhez fordúlva:
«Te vagy azon gyilkos anya,
Kit azért, hogy rágalom
Erkölcsödet ne sérthesse,
Elhagyott az irgalom.
20.
S hyénánál
vadabb anya,
Szeretvén csak magadat,
Megöletni parancsolád
E saját hat fiadat.
Kész volt dajkád földbe ásni
Szegény ártatlanokat,
Ha oda nem veti vala
Jókor a sors atyjokat.»
21.
«S hát ezek
az én fiaim?
(Micz bánné ezt kiáltá)
Hála neki! a ki õtet
A haláltól megváltá!
A halált megérdemlettem:
Mert borzasztót vétettem;
De a bûnt csak szûz erkölcsöm
Oltalmából követtem.
22.
Míg
holtaknak véltem õket,
Haltam volna örömest;
Száradt is a bûn súlyától
Az átokkal terhelt test;
De látván, hogy áldássá vált
Átkom, vétkem, kegyelmet
Kérek tõled, uram s férjem,
Bocsánatot! szerelmet!»
23.
S oda
borúlt lábaihoz
Komoran-bús férjének.
Ez szívesen kegyelmezett
Erkölcsféltõ nõjének.
«Férjed néked (mondá Micz bán)
Egész szívvel megbocsát;
De a nádor, a nagy bíró,
Halljuk: mit, mért s mikép lát?»
24.
És a nádor
imígy szóla:
«Jó hírt s nevet védeni,
Az erkölcsöt, szûzességet
A gyanútól menteni,
Szép tulajdon, kötelesség,
De nem másnak kárával;
S még kevésbbé akárkinek
Vétkes gyilkolásával.
25.
Erkölcsölés,
emberölés:
Mert az erkölcs legfõbb kincs.
A halálnak halál díja,
Ha feloldó mentség nincs.
Az asszony, ki hat gyermeket
Ölt meg, hatszor volt gyilkos;
Vért kiált ez: mert a törvény
Halált vérrel boszúl s mos.
26.
De az
asszony mentségére
Sok körülmény harczol itt:
Gyilkossága csak szándék volt,
Melyet végre még nem vitt.
Sõt, hogy igaz szándék sem volt,
Az is bizonyítja már,
Hogy dolgát jó szívre bízta:
S jótól ember csak jót vár.
27.
Máskép is,
ki másra bízta,
Hogy vétkezzék helyette,
Az a bûnt, ha bár mi nagy is,
Még csak félig követte;
S ha kit egy nem követett bûn
Már hét évig kínozott,
Az eleget lakolt érte,
Lelke váltig áldozott.
28.
Kérdem
tovább: ha egy asszony
Hét fiat szül egy helyett,
Nem mehet-e el az esze,
Hogy ily monda s mese lett?
És ily csuda termékenység,
Legyen áldás vagy átok,
Nem veszthet-e szívet, lelket?
Én kimentett bûnt látok.
29.
S ily
esetben az asszonynak
A férj elsõ birája:
Mert a törvény vérhatalmat
Ruház vala reája.
De, hol a sors a vétekbõl
A cselekvõt kivonta,
Ott Isten a történetben
Itéletét kimondta.»
30.
«Ismerem én
(úgymond Micz bán)
Isméretét lelkednek,
Azért szívbõl meghódolok,
Nádor, itéletednek.
Isten maga így akarta:
Történetet rendele,
Mely engemet oda vigyen,
S a bûnnek nem lõn helye.
31.
Hát Éva
mely szörnyet vétett?
Paradicsom vesztése
Lõn ostora, és nyomában
Minden rossznak kelése;
Ádám õtet még sem bántá.
Jer karomba, kedvesem!
Boldogságom tovább is még
Csak tebenned keresem.»
32.
A néma
csend a teremben
Örömzajra változott:
«Éljen Micz bán s felesége!
És a nádor!» hangozott.
A dajkának örömmé vált
Szánakodó irgalma.
A sáfárnak fél falu lõn
Megérdemlett jutalma.
33.
Micz bánnak
e hét fiából
Hét nemzetség származott,
Mind díszei a hazának,
Ámbár nevök változott.
Élnek ezek s virágoznak
Felsõ Magyarországban;
S minden szép s jó erkölcs díszlik
Most is mind a hét ágban.