VII. ÉNEK.

Két szeme, szép arczúlatján,
  Két ragyogó tüzes nap,
Mint az az ég boltozatján,
  Kitõl minden éltet kap.
Bámúlandó nagy mûvében
  Mind az mind ez; és a tûz,
Mely mindenik kerekében
  Fénylik, ragyog, csudát ûz.

A mit minden kikeletkor
  A földdel a nap mivel,
Szeme minden tekintetkor
  Azt cselekszi a szívvel:
Az felolvaszt havat, jeget
  S béhat a föld keblébe;
Ez meggyújtván a szíveket,
  Bélõ azok mélyébe.

Ama, széles e világot,
  Midõn kél, felébreszti;
Ez, az egész társaságot
  Felderíti s éleszti;
Az, az égnek szép kékjébõl
  Terjeszti súgárait;
Ez, szebb fejér- s feketébõl
  Lövelli ki nyílait.

Midõn a nap közeledik,
  A zordon tél enyészik,
Minden újra nevelkedik,
  Új fû s virág tenyészik;
Szeme, midõn szép képében
  Közelebbrõl szikrázik,
A nézõknek kebelében
  Új érzemény csirázik.

A nap heve a vizeket
  Néha nyárban apasztja,
S kiszárítván a nedveket,
  A fát, füvet lankasztja:
E két szem is a lelkeket
  Megragadja bájával,
És meggyújtván a szíveket,
  Megemészti lángjával.

A miólta kivált az ég
  Az örök éj méhébõl,
Ily egy pár szem nem jöve még
  A teremtõ kezébõl.
E két szemnek forgásától
  Függ a sorsa éltemnek,
Mint a napnak járásától
  Léte fogyta mindennek.

61. Dal.

Hirdesd, nyelvem, érdemeit
  Az isteni kegyesnek!
Zengjed, lantom, kellemeit
  Az imádott kedvesnek! -
Az õ kegyes, jó s nagy szíve
  Az erkölcsök temploma;
Az alkotó legszebb míve,
  Nemem bájos ostroma.
Egy sincsen több olyan mint õ,
Az õ lelke a teremtõ
  Legédesb lehellete:
  Hogy lehellé, szerete.

62. Dal.

A hol õ van, csudálatos!
  Felderûl a kedvetlen;
Hajlandó az akaratos,
  Meglágyúl a kegyetlen;
A harag lecsillapodik,
  A vadság megszelídûl;
A bú s a gond elmosolyodik,
  A fajtalan tûz kihûl;
A méreg megédesedik,
Minden terh megkönnyebbedik,
  Szendereg a fájdalom, -
  Egek! mi nagy hatalom?

63. Dal.

A hol õ van, bámúlandó!
  Minden nagyság meghajúl,
A csapodár ott állandó,
  Az irígység ott megfúl;
A fösvénység adakozik,
  Elkésik a sietõ;
Szép a jóval barátkozik,
  Hitet szeg a szeretõ;
A bölcs ott megtébolyodik,
A betyár megjózanodik,
  Nem csúsz oda únalom, -
  Egek! milyen hatalom?

64. Dal.

A hol õ van, - nézd a fákat
  S virágokat, - milyen báj!
Szerelmet és Gratiákat
  Lehell ott az egész táj:
Nincs tél, örök ott a tavasz,
  Megtér ott a csalfaság;
Igazzá lesz ott a ravasz,
  Megsímúl a durvaság;
A vén neki tüzesedik,
Az ifjú meglelkesedik,
  De zendül a nyúgalom, -
  Egek! mi nagy hatalom?

65. Dal.

A hol õ van, - hihetetlen -
  Hajh! voltam ott, - láttam én:
Érez ott az érzéketlen,
  Kinek kéreg van szivén;
A bajnok megfélemedik,
  A bátor ott be gyáva;
A büszke nem kevélykedik,
  Nem kérkedik a páva;
A habozó állapodik,
Az ész öszvezavarodik,
  Virággá lesz minden gyom, -
  Egek! milyen hatalom?

66. Dal.

Valahányszor szeme pillant,
  A nézõnek fejébõl
Mindannyiszor el-elillant
  Valami az eszébõl.
Ez az a kedves ellenség,
  Kit annyira szeretek,
S békét tõle, kérleld óh ég!
  Semmiként se nyerhetek.
Szemek! vallom hatalmatok:
Immár óh ne harczoljatok!
  Nincs többé mit nyernetek;
  Többet már nem veszthetek.

67. Dal.

Akár mennyi jeleseknek
  Seregében múlatoz,
Valamennyi kellemeknek
  Fényére õ homályt hoz.
Ezerek közt is legelsõ,
  A szem csak õt nézheti,
Sõt mindenütt egygyetlen õ
  A többit eltünteti.
Az éj tenger csillagai,
Midõn a nap súgárai
  Reggelenként érkeznek,
  Elõttök igy rejteznek.

68. Dal.

Sok országot mosó tenger
  Választja már õt tõlem;
Hegyek, hová a sas nem mer,
  Rejtik õtet elõlem.
De hajh! ez nem orvosolja
  Nyavalyáját lelkemnek;
Sõt dühösbben ostromolja
  Indúlatját szívemnek.
Bár mi messze fussak tõle,
Nem bújhatok el elõle! -
  Sem eszem, sem negédem
  Ellene nem segédem.

69. Dal.

Ércz-szíve megvehetetlen,
  Szünjetek meg, könnyeim!
Vad elméje gyõzhetetlen,
  Hunjatok el, tüzeim!
Nem indítja szenvedésem,
  A keserû siralom;
Sikeretlen könyörgésem,
  Nincsen benne irgalom!
Közepette siralmimnak
És hegyette kínaimnak
  Szíve kevélyen úgy áll,
  Mint egy havasi kõszál.

70. Dal.

A hol õ van, ott Amornak
  Íves, nyílas udvara,
Amornak, ki minden kornak,
  Nemnek s rendnek patvara;
S minden szívtõl uzsorával
  Szedegeti a vámot;
S a gõgösre szép módjával
  Reá veti a hámot.
A ki Amort megvetette,
Vagy Amort elfelejtette,
  Imádja ott hatalmát
  És sohajtja irgalmát.