VIII. ÉNEK.

Itt - a komor enyészetnek
  Borzasztó bús honjában,
Minden földi rettenetnek
  Fojtó, zúzó markában,
Hol a havas kõszálai
  Az egekig merednek,
S feneketlen nyilásai
  A poklokra dõlednek;

Hol a fenyõk sudarában
  A felleg megakadoz
És a bérczek homlokában
  Darabokra szakadoz;
Hol a szirtek fenyegetnek,
  Hogy fejemre roskadnak,
S dörgõ vizek ijesztgetnek,
  Hogy magokkal ragadnak;

Hol a havas üregibõl
  Habzó vizek húllanak,
És a fenyvek töveibõl
  Gyökereket rántanak;
Hol a vadon rengetegben,
  Ha egy szikla legördûl,
Hosszan morgó fergetegben
  Az egész táj megdördûl;

Itten, a hol minden felõl
  Egy egy örvény tátogat,
S alúl, felül, hátúl, elõl
  Iszonyú tárgy borzogat;
Hol az örvény fenekébe
  Örök vak éj borong még,
Mert a vad fák sûrûjébe
  Nem tekinthet le az ég;

Hol a barlangok gyomrai
  Félelmesen korognak,
S a haragos víz habjai
  Dühösködve locsognak;
Hol a setét üregekbõl
  Veszedelem kandikál,
S a forgó-szél a bérczekbõl
  Csoportokat hajigál;

Itt, hol Flóra fél múlatni,
  Hol csak fenyõ van s moha,
S embernyomot nem láthatni,
  Hol kikelet nincs soha;
Itt, hol minden szorongató,
  Kietlen és szomorú,
Puszta, komor, irtóztató,
  Sivatag és szigorú;

Hol a szikla-hasadékban
  A skorpiók fészkelnek,
És a kõpor-omladékban
  Kígyók s gyíkok fülelnek;
Hol az éjszak szélvészei
  Ordítnak s üvöltenek,
S az éjnek ijedelmei
  Félelmet terjesztenek;

Hol a hegyek omladéki
  A hold bús világában,
Mint egy világ romladéki
  A teremtés hamvában,
Úgy feküsznek, - s borzadással
  Töltik meg a szíveket,
Minthogy minden vég-romlással
  S temetéssel fenyeget;

Hol a hollók károgása
  A vidéket rettenti,
Hol a sasok kiáltása
  Az útast megdöbbenti;
Hol a baglyok keservesen
  Huhogják panaszokat,
És az echók félelmesen
  Sokszorozzák hangjokat: -

Itt bújdosom, itt tévelygek
  A rengeteg torkában,
Hágok, mászok és szédelygek
  Szívem fanyar kínjában;
Itt hurczolnak kímélletlen
  Amor és Mars engemet;
Itt emészti a kegyetlen
  S üldözõ sors létemet.

Itten érzem, a mit érzett
  Hella dicsõ leánya,
Midõn szíve mélyen vérzett,
  Hogy Phaon õt nem szánja: -
A mit Laura éneklõje
  Valcluzában érezett,
S Juliának szeretõje,
  Hogy Clarensban könnyezett.

Itten sírom patakokban
  Orpheus vérkönnyeit;
Itt zokogom bús hangokban
  Abeilard keserveit;
Dido szilaj fájdalmának
  Itt érzem dühösségét;
Hunnia szép leányának
  Itt sínlem keménységét.

Szívem küzdõ indúlatja,
  Hajh! mint gyilkol engemet!
A féltés vad gondolatja
  Hajh! mint tépi keblemet!
Nagy cseppekben az inségnek
  Verejtékét izzadom,
És sohajtván, a vidéknek
  Sorsomat tudtár’ adom.

Az ifjúság kellemeit
  Itt húllatja termetem;
Az életnek örömeit
  E nagy sírba temetem.
Az okosság törvényei
  Megnémúltak fejemben;
A jövendõ reményei
  Haldoklanak szívemben! -

Még csak egyre kérlek téged,
  Ura s atyja létemnek!
Hogy csak addig tessék néked
  Nyújtni végét éltemnek:
Míg még egyszer megláthattam
  Õtet, lelkét lelkemnek;
Hogy hív valék, megmondhattam, -
  S legyen vége létemnek.

71. Dal.

Édes, kínos emlékezet,
  Oh Badacsony szürete!
Múlatságos gyülekezet,
  Te rabságom kezdete!
Ott tudtam meg, ki légyen õ,
  S mi légyen a szerelem;
Amor nyila miként sebzõ,
  S mi az édes gyötrelem.
Nem úgy mentem, a mint jöttem;
Nagy különbség volt közöttem,
  A ki valék az elõtt,
  S a ki lettem, látván õt.

72. Dal.

Szívemnek mély fenekébe
  Lévén képe szakasztva,
És agyamnak velejébe
  Édes neve olvasztva,
Lehetetlen rá verõdnöm
  Egy kis nyúgodalomra;
S búmat csalva rá törõdnöm
  Bár vagy rövid álomra:
Hogy vagy azért enyhûlhetnék,
Hogy könnyebben szenvedhetnék.
  Soká nem is viszem már,
  Mert mindenben van határ.

73. Dal.

Kinek egyszer kebelében
  A szerelem lángba csap,
Annak bajos életében
  Ritkán virrad nyúgodt nap.
Ifjú! ki a szerelemnek
  Benned érzed szikráját,
Õrizd, engedj intésemnek,
  Õrizd jól szíved táját!
Mert ha benned ez lobbot vet,
Elöl minden életkedvet;
  Az öröm fut elõled,
  Nyomorék lesz belõled.

74. Dal.

A bal sorsnak bús fellege
  Mint borítja egemet!
A szerelem fergetege
  Miként dúlja létemet!
Itt panaszlom kõnek fának
  Boldogtalanságomat;
Kõ s fa talán megszánnának,
  Ha értenék jajomat.
A lélek feloldójának
S bajától megváltójának
  Itt únszolom oltalmát;
  De nem nyerem irgalmát.

75. Dal.

A havasnak oldalában
  Keletkezõ patak te!
Mely a fenyõk homályában
  Búsan zúgva szakadsz le,
És tétova csavarogva
  Fába, szirtbe ütõdöl,
Míg küszködve és zokogva
  A tengerbe vergõdöl: -
Képe vagy te életemnek,
Mely temérdek sérelemnek
  Tõrit lelvén útjában,
  Zokog kínos folytában.

76. Dal.

A fecskék elköltöztenek,
  Húll a fának levele;
A víg dalok megszüntenek,
  Erdõ s mezõ bús bele;
A rét fakó térségein
  Száraz füvek suhognak:
A vén tölgyek gerébein
  Csókák s varjak kárognak:
Közelget az év-enyészet,
Haldoklik a szép természet! -
  Így hal szívem fenekén
  A remény, - így halok én.

77. Dal.

Éjfél vagyon, - nem alhatom -
  Komor az éj s fekete;
S dühösködõ indúlatom
  A szabadba kergete:
Szemmeredve nézek bele
  Az éj setét kormába;
Üvölt a mord éjszak szele
  S kapkod fejem hajába.
Szívem sebét tapogatom,
S kételkedve azt forgatom:
  Mit volna már jobb tenni? -
  Így lenni, vagy - nem lenni? -

78. Dal.

Hah! mely szörnyek a bajaim,
  Mely mérgesek sebeim;
Mely nehezek a napjaim,
  Mely kínosak éjjeim? -
A sohajtás kebelembõl
  Mely sûrûen szakadoz?
A keserû köny szemembõl
  Mily özönben áradoz? -
Mint nyomnak az aggodalmak,
Mint edzenek a siralmak! -
  Egek! ez már több mint sok:
  Ércz-egek! hát nem szántok?

79. Dal.

Üdvességgel áldott két szem,
  Kikben Amor fészke van!
Óh! hogy ki nem beszélhetem,
  A mit érzek magamban!
Hol a szó, mely kiadhatná
  Csudatévõ tüzetek?
Hol a nyelv, mely elmondhatná,
  A mi lakik bennetek? -
A teremtõ tehetségét,
A természet dicsõségét
  Tibennetek csudálom, -
  S tõletek jõ - halálom!

80. Dal.

Nem szeretem többé õtet,
  Okát szívem kínjának;
A kevély, ki engem megvet,
  Maradjon õ magának.
Vajh! mit mondék én vakmerõ!
  Õtet én ne szeretném? -
Van-e bennem hát oly erõ,
  Melylyel ezt megtehetném?
S elolthatnám-e bennem hát
A tüzet, mely boldogságát
  S javát teszi éltemnek,
  Tilalmával eszemnek?