| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Sandor Kisfaludy Sandor összes költeménye IntraText CT - Text |
Lehetnék bár oly éles szem,
Mely, ha bájit érezem,
Irigy leplén által hatna
S minden bájt s kínt láthatna! -
Vagy lehetnék boldog lepel,
Mely kellemit fedi el,
Midõn reggel álmából kél,
És szemérme szemtõl fél.
Lehetnék bár a hûs szellõ,
Melynek keblét nyitja õ;
Midõn vére hevültében
Egyedül jár kertjében! -
Lehetnék bár egy oly vírág,
Melyre ott szép lába hág;
Virág, melyet szép lába nyom,
S úgy lehetne meghalnom! -
91. Dal.
A melegen és hidegen,
Bár hol folyta éltemnek,
Rideg vagyok és idegen,
Mert nincs honja szívemnek.
Barlangja van a farkasnak,
Lyukja van a rókának,
Tanyája van a szarvasnak,
Fészke van a gólyának:
Csak óh! szívem az az árva,
Kinek a mell el van zárva,
Melyben lakni ohajtoz,
S fogva lenni sohajtoz.
92. Dal.
Ha nem látom, többé nem ér
Kegyeinek hatalma;
Ha nem hallom, ismét megtér
Szívem régi nyúgalma.
Elfelejtem, azt gondolám,
A nagy világ zajában;
Tõle messze lehúll a hám,
Hajh! de bezzeg nem úgy van:
A pont, melyben gondolatom,
Érzeményem, kivánatom
S egész létem öszvegyûl,
Õ mindenütt - s egyedûl
93. Dal.
Hozzá fogtam százszor is már,
Hogy õt majd lerajzolom,
Nyavalyám így újjítom bár,
Orvosolni gondolom:
De bár miként iparkodjam,
Szót, színt s példát keresvén,
Akár hová gondolkodjam, -
Elégtelen vagyok én.
Nem találok színt képének,
Nincs példája szépségének:
A gyönyörü, nagy és jó -
Csak magához hasonló.
94. Dal.
Az a lelkes, nem tudom mi,
A mi ragyog szemedben,
Az a gyönyörû valami,
A mi fénylik képedben;
Minek nevet nem adhatok,
Mert ily szót, hajh! hol veszek?
A mit alig gondolhatok,
De szívemben érezek:
A mi mindent megédesít,
A mi mindent meglelkesít, -
Mint kínozza szivemet!
Mint üdvezít engemet!
95. Dal.
Mint szeretlek,
mint kedvellek,
Jobban, mint sem éltemet;
Mint imádlak, mint tisztellek,
S még sem szeretsz engemet? -
Szívem csak te éretted vér,
Benned érzem létemet;
Érted buzog bennem a vér,
S még sem szeretsz engemet? -
Dicsõítlek, énekellek,
Áldlak, s még sem érdekellek?
Egek! mely jól keresem;
S még sem sajnálsz, óh még sem!
96. Dal.
Midõn Amor
fészkelõdik
Bennem és új sebet váj,
És a lélek tépelõdik
És sír, s a szív vadúl fáj;
Ha kirakom sérelmemet
Egy-két versnek sorába,
S belé öntöm keservemet
Hegedûmnek húrjába; -
Úgy tetszik, hogy szelídûlnek
S egy parányit megenyhûlnek
Vad fájdalmi szívemnek:
S ez szerzõje versemnek.
97. Dal.
A tavasznak érkezése,
Erdõk mezõk zöldsége,
A madarak éneklése,
A természet szépsége,
Mily örömre gerjesztének,
Õtet még nem esmervén,
Kényim, kedvim bételének,
Nem kivántam többet én;
A hová szemem tekintett,
Mindenütt egy öröm intett:
Láttuk egymást, én és õ, -
S eltünt a szép s jó idõ!
98. Dal.
Szívek, a
kik csak nem rég is
Egymást dühhel gyûlölték,
Amor hámját utóbb mégis
Egygyetértve felölték.
Egy történet elfúhatta
A gyülölség fáklyáját,
S ugyan az fellobbanthatta
A szerelem szikráját.
Miként bíztat itt egy remény,
Hogy õ sem lesz mindég kemény!
Hogy õ is megváltozik,
Hogy tán már is habozik.
99. Dal.
Miként
örûl, a mi csak él,
Minden az õ létének,
Jelét adja, bár nem beszél,
Így vagy amúgy, kedvének;
Minden állat mozdúlatja,
Minden mellnek hangzatja,
Az egész föld ábrázatja
Az örömöt mutatja:
Csak én vagyok az az árva,
A ki elõl el van zárva
A természet emlõje,
Öröminknek szerzõje.
100. Dal.
A világból kiszakadva,
A halállal már rokon,
Lelkem testem elhervadva,
Fekszem itt a hegyfokon:
Csoportosan eregetem
Égõ pipám kék füstjét,
S kétségesen szemlélgetem
A tengernek ezüstjét:
És Sapphoról emlékezem -
És a sorstól azt kérdezem:
Jó volna-e követnem?
Egy Echo azt mondgya: Nem.