XVIII. ÉNEK

Egy hasonló valósággal,
  Kiben szív és lélek van,
Ki szerelmet s hívséget vall,
  Élni Hymen lánczában:
Egymás egész birásában,
A természet szép karjában,
  Élni vele és benne, -
  Be gyönyörû jó lenne!

Minden vagyont és értéket
  Egymással megosztani;
Minden erõt s gyengeséget
  Egymással felváltani:
Jónak, rossznak cseréjében,
A szerelem kebelében
  Élni vele és benne, -
  Be gyönyörû jó lenne!

Az egygyiknek szerencséje
  A másiknak nyúgalma;
Egygyik szívnek a bibéje
  Másiknak is fájdalma:
Hogy a kettõ csak egy lenne,
S mindent csak egy okból tenne; -
  Imígy élni egymásban,
  A boldogság ebben van.

A kettõnek érzeményi
  Mind rokonok volnának;
Kívánati és reményi
  Egy tárgy körül járnának:
S így szív szívben elmerûlve,
Test és lélek egyesûlve -
  Imígy élni egymásban,
  A boldogság ebben van.

171. Dal.

Ki voltam én, hajh! ez elõtt? -
  Oly víg, nyájas és vidám!
Elõbb, hogy sem megláttam õt,
  S rám vetõdött ez a hám.
S ki vagyok most? Egészen más,
  Amort s õt megesmervén;
Létem csak egy nagy sohajtás -
  Magamból kifogytam én.
Csak midõn a végét érjük,
Akkor, s elõbb ne dicsérjük
  Örömünket, kedvünket,
  Szerencsénket, éltünket.

172. Dal.

Téged látlak az egeknek
  Magas, tiszta kékjében;
Téged látlak a vizeknek
Folydogáló tükrében,
Nappal a nap aranyának
  Ragyogó láng-fényében;
Éjjel a hold világának
  Reszketõ ezüstjében.
Minden idõperczenetben,
Mindennémû szegeletben
  Üldözõm vagy szünetlen -
  Hagy békét, óh kegyetlen!

173. Dal.

Elérem majd nyúgalmamat,
  Lovam kivisz bajamból:
Igy bíztattam én magamat
  Eszét vesztett agyamból: -
S hegyekre fel, - völgyekbe le,
  Hanyatt-homlok nyargaltam;
Fakóm vérzik, habzik bele, -
  Szegény! mert megsarkaltam.
Kedves fakóm! szép paripám!
Jó állat, ne haragudj rám!
  A sors ezt már így mérte:
  Te értem, - én õ érte.

174. Dal.

Ember, hát még dicsekedhetsz,
  Hogy szívvel és észszel birsz?
Hogy érezhetsz s elmélkedhetsz -
  Balgatag, óh! jobb ha sírsz!
Éppen e két dicsõséged
  Káros részed, óh ember!
Mert mindenik ellenséged -
  Téged a szív s az ész ver.
Oh! hogy e két szép forrásból
Életünkbe annyi rossz foly!
  Átkozott szív! kivált te
  Vagy inségünk kezdete.

175. Dal.

«Ha engemet, oly rég hívét,
  A gõgös elfelejtvén,
Másnak adta meggyúlt szívét,
  Minthogy távol vagyok én? -»
Mint a nadály, úgy szívódik
  E gondolat lelkembe;
Mint a féreg, úgy rágódik
  E félelem szívembe.
Remény! remény! jõjj le hozzám!
Kétségbesés vicsorog rám,
  Valamerre fordúlok -
  Sok ez, óh ég! igen sok.

176. Dal.

Szelid Musák! jól tudom én,
  Hogy tisztel õ titeket;
Hogy Ninával levelezvén,
  Írt is õ már verseket.
Jól tudom én, hogy kedveli
  A poeták lantjait:
Vajon hát mért nem sziveli
  Az én lantom hangjait?
Eratóm, te! silány lehetsz,
Hogy kedvére szert nem tehetsz;
  S ha már úgy sem érdekled,
  Némulj el, - mit énekled?

177. Dal.

Olvastam én a verseket,
  Melyeket irt e hunn szûz;
Szappho írt csak ilyeneket,
  Kibõl Hella csudát ûz:
Szép, jó, nagy és kevésben sok
  Minden, a mit versbe fûz;
Gondolati dicsõ sasok,
  Érzeménnye tiszta tûz.
Ti, Minerva tanítványi,
Nemetek fõ ragyogványi!
  Kik irtok vagy irátok -
  Lantja homályt hoz rátok.

178. Dal.

Mint hûl s fûl a vér eremben,
  Mint szorongok s feszûlök;
Mint borzadok tetememben,
  Mint kábúlok, szédülök! -
Mert naponként közelebb hoz
  A sors az õ honjához.
Kínjaimnak forrásához,
  Nyúgalmamnak sírjához.
Napról-napra közelgetek
A vad szívhez, kit szeretek;
  S ha ez még a régi lesz, -
  Ugy - életem végihez.

179. Dal.

Akkor, midõn felzavarta
  Keblemben a nyúgalmat,
S bájaival kicsavarta
  Eszemtõl a hatalmat;
S nyájaskodó örömimet
  A porba leteperte,
S fellengõ szép reményimet
  Tekintete leverte;
Hogy elvette mindenemet,
És rabjává tett engemet,
  Harmadik õsz most lészen -
  Ölt volna meg egészen!

180. Dal.

Végtére hát elértelek,
  Édes hazám! tégedet?
Végtére megnyerhettelek? -
  Itt csókolom földedet.
Óh Hunnia! sínlettelek,
  Kedves honom, tégedet!
Te, kit mindég sziveltelek,
  Nyisd meg anya-öledet! -
Hogy elmentem, poklom valál:
Jobb élet-e avagy halál,
  A mire most érkezem?
  Óh hazám! azt kérdezem.