II. ÉNEK.

A kelõ nap lövelli már
  Az õ tûz-súgárait,
S önti a kinyúgodt földre
  Az életnek árjait:
Tünnek fénye s lángja elõl
  Az éj setét kormai,
Az ég tenger csillagai
  S a fél holdnak szarvai.

Eloszlott a bús borúlat
  Ama terhes felleggel,
Mely záporral fenyegetett -
  Mely gyönyörû a reggel!
A sok hangzat, mely elnémúlt
  A napnak elhúnytával,
Ébredvén a nagy természet,
  Megtér kedves zajával.

Új erõvel ébred minden
  A nyúgalom ölébõl;
Új életet merít minden
  A kelõ nap tüzébõl.
Az éj sûrû homályában
  Nem lévén most már magok,
Csendesebben, de vígabban,
  Csörögnek a patakok.

A susogó erdõk s berkek,
  A békes völgy- s ligetek,
A zöld mezõk, hímes rétek,
  Egres, füzes szigetek,
A harmatnak gyöngyeivel
  Sûrûen felékülve,
Szelíd fény-folyamban úsznak,
  Egészen megüdülve.

A kert tarka virágai
  Új zománczczal kérkednek;
A rózsák nyílt lángaiból
  Új illatok terjednek:
Mert a lengõ, csélcsap szellõ,
  Rendre járván ezeket,
Éjjel meggyûlt illatjoktól
  Fosztogatja kebleket.

Vígan dongva oda hagyják
  A méhek köpûjöket,
S a szellõvel versent vájják
  A nyílt virág-öblöket.
A feléledt tarka lepkék
  A réteken bolyongnak;
Karikázva ûzik egymást
  S virágokra szállongnak.

A tollas nép felborzasztván
  És megrázván tollait,
Repûlésre tisztogatja
  S egyengeti szárnyait;
S megköszöntvén nyugvó helyén
  A szép reggelt szavával,
Egymás után el-elrepûl
  Eledelre párjával.

Amott egy hím fülemile
  Mesterséges gégével
Sziszeg, cseng és fütyöl s csattog -
  S szerelmet ûz nõjével.
A pacsirták csicseregve
  Az egekben lebegnek;
A verebek a sövényen
  Ugrándoznak, csevegnek.

A madarak Atilája,
  A hatalmas, kevély sas,
Egy majd égig nyúlt kõszálon
  Merõn állva, mint a vas,
Nyakát s szemét büszke hittel
  A nap felé mereszti,
S világához sovárogván,
  Szárnyait kiterjeszti; -

S most - büszkén felemelkedik, -
  S ég s föld közt mintegy kötél,
A felhõben kereng s lebeg; -
  A tollas nép látja s fél.
Mint ama nagy s erõs lélek,
  Kit érzelmi szívének
S elméjének gondolati
  Az egekbe vivének.

Lúdak, réczék seregesen
  A tó felé totyognak,
S a víz édes reményében
  Gágognak és sápognak.
S bele érvén elmerûlnek
  S a vizet lapátolják,
És csapkodó szárnyaikkal
  Magok öszvelocsolják.

A gömbölyû, pofás Vicza,
  Félig nyitva kebele,
Fejdegéli már a Vellást,
  Elterûlve pendelye.
Látván ezt az éhes borjú
  S féltvén kövér ételét,
Néz, bõg, topog, rúg s azon van,
  Hogy lerázza kötelét.

A nagyfejû, zömök bika
  Bömbölve jár alá s fel,
A csapásban, merre már majd
  A csordának jönni kell;
Dúl, fúl, szikrát hányó szemmel
  És kalapál lábával,
S maga körül porfelleget
  Indít mérges szarvával.

Talpon van a borzas kocsis,
  És csudálván álmait,
Vakargatja s kefélgeti
  Prüsszögõ pej lovait.
A negédes, pajkos lovász
  Az abrakot rostálja,
S almás szürke paripáját
  Fütyörészve kínálja.

Néz a tüzes, délczeg Ráró,
  Topog, hortyog és nyerít; -
Kútra megy most a két legény
  S gyors kézzel vizet merít; -
Erõs, széles vállaikon
  Most a csöbröt béviszik,
S ott, egygyik a másik után,
  Rendre minden ló iszik.

Rezzegetik az akolban,
  Kezeikben a sajtár,
A heverõ s kérõdzõ nyájt
  A juhász és a bojtár;
S mire minden homályt elver
  A nap a mély völgyekbõl,
A téj is mind ki lesz fejve
  A feszes júh-tölgyekbõl.

A rideg nyáj kinn legel már
  S a mezõ nyers füveit
Mohón falja s nyalogatja
  A hajnalnak könnyeit.
Két nagyfejü s nagyszarvú kos
  A gyöpös domboldalon
Kiválik a sereg közûl -
  Mit akarnak ott, vajjon? -

Hegyes füllel figyelmez s néz
  Reájok az egész nyáj,
Hogy felkapott falatját is
  Elfelejti némely száj:
Most a kosok öszveütnek, -
  S csapásaik oly nagyok,
Hogy a föld is reng alattok,
  S majd bészakad az agyok;

Míg a pásztor, ki a dombról
  Fújja-le bús nótáját,
Megharagszik, s ajakától
  Félrekapván dudáját,
Olyant rikkant a kosoknak,
  Hogy ezek megrettennek,
S félbe hagyván a viadalt,
  Jobbra balra szélyt-mennek.

A szorgalmas földmívelõ,
  Költögetvén ökreit,
Melyek éjjel kipihegék
  A tegnapnak terheit,
Õket az ekéhez hajtja,
  S befogván az igába,
Szól és belé kapaszkodik
  Ekéjének szarvába;

Suhogtatván, durrogtatván
  Sudaras ostorával,
A vonókat ösztönözi
  Esméretes szavával;
Tudván azt, hogy kenyér s élet
  Terem ezen munkában,
Vidám kedvvel ballagdogál
  Ökreinek nyomában.

Kezdi már ott a kaszások
  Csoportja is munkáját:
Emez szemét törölgetvén,
  Amaz fenvén kaszáját;
Most mindnyájan bele vágnak
  A rét tömött füvébe,
S vastag rendek dûlnek hosszan
  A fénylõ vas élébe.

A tegnap elfáradt útas,
  Ki egy széllyelterjedett
Vén tölgyfának árnyékában
  Álomra telepedett,
Most öszve s felszedi magát
  S a feléledt vidékbe
Útnak indúl, forró hálát
  Repítvén-fel az égbe.

A galambok seregesen
  Oda hagyván fészkeket,
Szárnycsattogva repûlnek el,
  Teli szedni begyeket:
Hol most a hím nõje körül
  Addig enyelg s forgódik,
Míg szerelmes kivánatja
  Csókban el nem oltódik.

Amott a kevély kan polyka,
  Tollai felborzadva,
S mérges-vörös leffentyõje
  Rút fején megolvadva,
Dölffel csoszog az udvarban,
  Szidalmakat ökrendez;
Mint ama felfújt criticus, -
  De - kit senki fel nem vesz.

A harmatnak gyöngyeitõl
  Csillog amott a máva.
Hah! s közte mint hivalkodik
  A ragyogó kan páva! -
Fennáll búbos kigyófeje,
  Kiterjesztve bõ farka,
Mely temérdek színeitõl
  S szemeitõl oly tarka;

Kedvetelve nézi magát, -
  Mint asszonyok s leányok,
Kiknek testek ilyen czifrák, -
  Szívök, lelkek silányok; -
Szép farkának zöld selymével
  A szél játszik s ingatja;
Látván ezt az agárkölyök,
  Csudálja és ugatja.

Oh természet! Mely becsesek
  Kellemeid és áldásid!
Szeresd, tápláld és boldogítsd
  Kedvellõid s munkásid! -
Végy kebledbe! - Lovász! - nyergelj!
  Kaszásim megkeresem. -
Cziczke! Lepke! Fecske! hajsza! -
  Nyúgodjál még, kedvesem!

51. Dal.

A szokáshoz, emberekhez
  Nem szabom én éltemet;
Oskolai törvényekhez
  Nem szabom én versemet;
A mint érzek s gondolkodom,
  Akként élem napjaim;
Csak szívemhez ragaszkodom,
  Midõn zengem dalaim;
Természetes az életem,
Természetes versezetem;
  A mi nincs, nem tettetem:
  Csak szívemet követem.

52. Dal.

A szerencse kebelében
  Az ott, - mégis szomorog? -
Temérdek kincs közepében
  Ez itt, - mégis nyomorog?
A dicsõség súgáriban
  Az ott, - mégis kedvetlen? -
Egy szép asszony karjaiban
  Ez itt, - mégis ízetlen? -
Óh! mert mind ez nem szerelem,
És a szívnek nem élelem; -
  Ne keress ott, a hol nincs;
  Szívedben a legjobb kincs.

53. Dal.

Egy istenért, egy hazáért
  Égett hajdan, durván hív, -
Egy hölgyért, egy nyoszolyáért -
  A törzsökös magyar szív;
De sem isten, sem hazához
  Sok kigyalúlt magyar szív,
Sem szavához, sem párjához,
  Sem magához most nem hív!
Egy istenem, egy a hazám,
Érzi szívem, s ezt vallja szám;
  S egy szerelme szívemnek,
  Mint egy szíve keblemnek.

54. Dal.

Ezerféle képzeletek,
  Gondolatok s remények,
S még százszor több érezetek,
  Kivánatok és kények
Szendergének tûz-lelkemben,
  Még akkor csak embryók,
 Mind - sejtém azt kebelemben -
  Mind gyönyörû-szépek - s jók:
Most szerelmünk kedveiben,
Csókjainknak tüzeiben
  Ezek mind kikelének
  S örömekké levének.

55. Dal.

A szerelem örömei
  Legvalóbb tulajdonink;
A szív és ész kellemei
  Legbecsesebb vagyonink:
Mert nem idõ vagy sors-ként van
  Mind ezeknek járások;
Hanem bennünk önmagunkban
  Vagyon az õ források; -
Minden egyéb, nem örökség,
Egyéb, a mit a sors ád még,
  Nem tulajdon, csak kölcsön, -
  Csak szép hamv a gyümölcsön.

56. Dal.

Munka töltvén nappalimat,
  Éjjelimet nyúgalom,
Nem teheti óráimat
  Hosszakká az únalom:
Lovag, gyalog járogatván
  A gazdaság ágait;
Néha vadász, csapázgatván
  A vadaknak nyomait;
Közben néha bölcselkedvén,
Érezvén és elmélkedvén
  S zengvén ebbõl kelt dalom -
  Nem fér hozzám únalom.

57. Dal.

Amor nélkül a szép és jó
  Holt, kemény és mereven;
Általa lesz élõ, bájló,
  Lelkes, szíves, eleven;
Õ ád végsõ tökélletet
  A kellemek bájának,
Mint a harmat szint s életet
  A tavaszi rózsának;
S mint a dicsõ, jóltévõ nap,
Kitõl minden életet kap,
  Esméretes ott is még,
  Hol örökké áll a jég.

58. Dal.

Ki a tömlöcz penészébõl,
  Örök rabság lánczából,
Ki a vakság bús éjjébõl
  Vagy a halál torkából
Reménytelen kivonatik
  Új, szebb élet kedvébe,
Bár pokolból ragadtatik
  A menny üdvességébe,
Nem érezhet, jobbat, szebbet
Gyönyörûbbet, édesebbet,
  Mint éreztem, boldog én,
  Õt elõször - ölelvén.

59. Dal.

Egy szavára - síralmimnak
  Elapadott tengere;
Egy szavára - kínaimnak
  Elenyészett ezere;
S világosság lõn fejemben,
  Mely bús éjben borongott;
S békesség lõn kebelemben,
  Mely tûz-harczban szorongott
A zûrzavar homályai,
Hogy a nap tûz-súgárai
  Elõször kitörtenek,
  Legott imígy tüntenek.

60. Dal.

A világ egy nagy üres tér,
  Minden árnyék és álom,
Az élet csak keblünkben vér, -
  Egyéb holt, - azt találom,
A miólta kebelében
  Örömmé vált gyötrelmem,
S az örömek özönében
  Uszik s ferdik szerelmem; -
Mintha a nagy természetben
Õ s én volnánk csak életben, -
  S csak szerelmünk eleven, -
  Egyéb minden mereven.

61. Dal.

Ne káromold, sõt háláljad
  Szíved érzékenységét;
Ne irígyeld, sõt sajnáljad
  Sok szív ércz-keménységét:
A kemény és érzéketlen
  E nagy lánczban hibás tag;
Mint a kõszirt terméketlen,
  Elvész benne az életmag:
Érzékenység a nemzõje,
Táplálója s éltetõje
  Minden szép-, nagy- és jónak,
  Minden lantra méltónak.

62. Dal.

Mint egy nap az esztendõben,
  Mint a madár felettünk,
Vagy felhõ a levegõben,
  Úgy repûl el életünk;
Míg Amornak örömei
  Boldogítják szívünket,
S a bölcseség törvényei
  Világítják fejünket; -
De mász, sõt áll az ideje,
Kinek üres szíve s feje; -
  Jobb, ha nem él az olyan,
  A kin ilyen átok van.

63. Dal.

Éljük (dorgálni ki meri?)
  Az ifjúság örömit,
Míg a vénség nem keveri
  Öröminkbe ürömit.
Éljünk, a míg ifjak vagyunk,
  Míg életünk földje bõ,
Míg termékeny keblünk s agyunk, -
  Mert eljön majd az idõ,
Hogy megtompúl az érezet,
S egyedül az emlékezet
  Lesz öröme szívünknek
  S legfõbb java éltünknek.

64. Dal.

Mint a tavasz virágzatja,
  Mindenegy más fajzatú,
S minden fajnak más látszatja,
  S mind tulajdon illatú;
Úgy mindegygyik szépségének
  Tulajdon a kelleme
És tulajdon kellemének
  Az öröme s érdeme, -
A szívnek és érzelminek,
A léleknek s képzetinek
  Ezerféle kedvére
  És gyönyörûségére.

65. Dal.

Most négyszer hét esztendeje,
  Lõn kezdete létemnek;
De csak az volt az eleje
  Valóságos éltemnek,
Midõn (második nyár most lesz)
  Lízám! nékem így szóllál:
«Ha szerelmem boldoggá tesz, -
  Boldogságod helyén áll!»
 Mind addig, - csak hogy mozogtam;
Nem tarthattam, bár ha fogtam; -
  Akkor újra teremtél,
  Szívem csak azóta él.

66. Dal.

Ha nem érnek az elmével,
  Óh vers, ólom lábaid,
És a szívnek érzetével,
  Nyelv, nem birnak szavaid;
Hát jobb, óh vers, csak elfúlnod, -
  A nehéz vers fertelem;
S néked, nyelv, jobb elnémúlnod, -
  A selyp hangzat sérelem.
Így lesz féreg-csúsz-mászássá,
Így lesz varjú-károgássá,
  Óh sas, fellengezésed,
  Fülemile, zengésed.

67. Dal.

Az emberszív, valamíg vér,
  Érzelmet vált és cserél;
Mindég kiván, sovárog s kér,
  Tellik, ürûl, reményl s fél.
Boldog szív, mely, a mit kére,
  A sorstól megnyerhette;
Mely nyúgalom-partot ére
  S reményét nem vesztette.
Ez órában jó érzemény,
A jövõre kedves remény:
  Boldog annak élete,
  Ki már erre mehete.

68. Dal.

Az elsõ csók ajakiból
  Mint ragadt-meg engemet!
Szinte minden sarkaiból
  Kiforgatta létemet.
«Rég-szeretett, hát enyém vagy!
  Semmi sors nem választ el!»
 Egész lelkem ezen egy nagy
  Gondolatba lobbant fel.
S mint az árnyék a szálfáknak,
A nap és hold a világnak,
  Néki szívem oly hive,
  Oly hivem az õ szive.

69. Dal.

Ha úgy nézed szépségedet,
  Leány, mint fõ javadat,
Szánlak, gyarló, én tégedet,
  Mert megcsalod magadat.
Hidd el, kevés ez magában;
  S gyakran ennek birtoka,
Az õ rövid tartásában,
  Hosszú búnak az oka.
Gondolj szíved- és lelkeddel
Többet, mint sem szépségeddel:
  Ez naponként fogy és vész; -
  Holtig tart a szív és ész.

70. Dal.

Asznak a rét virágai,
  Hervasztván az õsz szele;
Némák berkünk lantosai,
  Sárgúl a fák levele! -
Az ifjúság kellemei,
  És tüzei s kényei,
Az életnek örömei,
  Reményei s kedvei, -
Minden a nagy természetbe
Így megyen bús-enyészetbe!
  Éljünk szívünk- s lelkünkkel,
  Mert mink is így megyünk-el.

71. Dal.

Rokon ember-társatokkal
  Kik jót tenni gondoltok,
S vagy színekkel, vagy hangokkal,
  Vagy versekkel rajzoltok!
A természet legyen kútfõ
  Minden érzett- s gondoltban;
Õ legyen tárgy, õ próbakõ, -
  Ha másként van, - nem jól van.
Ez örök nagy igazságot,
Melytõl hogyha félrevágott,
  Majomjáték munkátok, -
  Eszetekben tartsátok.

72. Dal.

Hûlt helye a sûrû dombon
  A sok madárfészeknek;
Levél helyt a dió-lombon
  Csókák s varjak lebegnek;
Fûrj és fecske menni készül,
  Gólya, daru eltünt már;
A denevér tornyában ül,
  Estvénként most már nem jár;
Hamvas ködben lábbog a nap;
Hervad, pusztúl a domb és lap; -
  Itt az õsz! de legyen bár, -
  Öröminkben nem lesz kár.

73. Dal.

Szegény vagy rosz belsejébe
  Ki maga nem tud lenni,
Ki szívének rejtekébe
  Fél s nem szeret bémenni:
A ki önnön társaságát
  Mind örökké kerüli;
Vagy esméri silányságát,
  Vagy magát nem becsüli.
Bizonyos az, hogy hiános
Ember, a ki, ha magános,
  Jó társra nem tehet szert;
  Sajnálom az oly embert.

74. Dal.

Szerelemrõl, hogy jól írjon
  Akárki, és tüzesen,
Szükség: érzõ szívvel birjon
  És igazán szeressen.
Ovid, Sappho s több mások is
  Oly jól azért irának
Szerelmeket, mert magok is
  Szerelmesek valának.
Minden Musa bár fejedben,
Amor nélkül kebeledben,
  Akármiként igyekezz: -
  Leirt tüzed hideg lesz.

75. Dal.

Nem ki névért, dicsõségért
  Mássza Pindus bérczeit,
Vagy alacsony nyereségért
  Írja halom-verseit;
Hanem az, ki, ha lelkében
  Gondolatok virradnak,
Vagy felhevûlt kebelében
  Érzemények fakadnak,
Lantot ragad, s mi érdekli,
Kedvesinek elénekli, -
  Kiben a vers így terem,
  Az énnékem emberem.