IV. ÉNEK.

Ti, kegyes ég szülöttjei,
  A szép és jónak ékei,
Amor bájos testvérei,
  Élet és öröm lelkei,
 Gratiák! - kegy istennéi
  Hellának és Rómának,
Óh! legyetek barátnéi
  Egy áldozó scythának! -

Nékem, ki most dicsõségtek
  Háladásúl hirdetem,
Minthogy annyi kegyességtek
  Boldogítja életem;
Kivált azon kegyelmetek,
  Hogy õt nékem adátok,
Kit magatok neveltetek,
  S ki most fényt hoz reátok.

Oldjátok meg, mint Wielandnak,
  Nékem is báj-övetek!
Hadd zengje a magyar lantnak
  Hangja is kellemtek. -
Jöttök, szívek istennéi, -
  Öveteket nyitjátok? -
Socratesek barátnéi!
  Egek! egek! mit látok? -

Az egész nagy természetben
  Semmi sincs egészen ép,
Nincs egészen jó keletben,
  Egészen jó, nagy és szép
Egyéb, a mit kezetekkel
  Formálva megérétek,
És isteni lelketekkel
  Bájolva megihlétek.

Mi az ember nélkûletek?
  Mi a szépség és erkölcs? -
Mind ezek csak történetek,
  S az ember csak vér-gyümölcs.
Mik az ember örömei,
  Ha nem vagytok lelkeik?
A lélek s test szépségei,
  Ha nem vagytok ékeik? -

A szépségnek, nélkületek,
  Nincs módja, nincs alkalma;
Kegy-istennék! csak tõletek
  Jön ereje, hatalma:
Ti benne felolvasztjátok,
  A mi kemény s mereven,
S szépre, jóra indítjátok,
  A mi abban eleven.

A bájoló kegyességet,
  Melyet ki nem ejthetni,
A mosolygó édességet,
  Melyet meg nem fejthetni;
Azt a maga-kedveltetõt,
  Melyért a szív fennen ég;
Azt a mélyen érezhetõt,
  A mibõl áll a szépség.

Mely mind szõrben, mind biborban,
  Apró s nagyobb formában,
Mind fiatal, mind vén korban,
  Örökké szép magában; -
Mind ezeket tik adjátok,
  Három kegyes testvérek!
Mind ezek a ti munkátok,
  Mindenható tündérek! -

Amor, ama nemesebbik,
  Ki bölcset is érdekel,
Ama lelkesb s édesebbik,
  Kirõl Petrarch énekel;
Kinél nem czím nyom érdemet,
  Vagy pénz, hanem szív és ész,
Tõletek kér kölcsön szemet,
  Ha magának tárgyot néz.

S tartósokká ti teszitek
  Vértõl csélcsap lángjait;
Mert isteni kellemitek
  Megkötözik szárnyait.
Nélkûletek csapodárok,
  Mint a lepkék, kényei;
A sírig hív emberpárok
  Hatalmatok mívei.

Azon ifjú, kit elragad
  Egy szép szûznek személye,
S lelke hevûl - s keble dagad -
  S hogy magát kibeszélje,
Szívének mély hangjaival
  A szûz éneklõje lesz,
Ez is, szive lángjaival
  Áldozatot néktek tesz.

A szûz, ki hû kedvesének
  Oda lankad ölébe,
S még sem csorbúl fõ kincsének
  Legparányibb részébe;
Sõt ártatlan szerelmével
  Szíve, lelke szebb s jobb lesz, -
Ez is tiszta szemérmével
  Áldozatot néktek tesz. -

Nélkûletek vagy rágalom,
  Vagy lankadt a társaság;
Nélkûletek vagy únalom,
  Vagy száraz a vígaság.
Az elmének szebb lángjai,
  A szív ömlõ kéjei,
A múlatság szebb hangjai,
  Kellemetek mívei.

Általatok könnyebbûlnek
  Az életnek terhei;
Nemesednek, szelídûlnek
  A szív érzeményei.
Általatok a vénségnek
  Kisimúlnak ránczai,
S a legerõsb gõgösségnek
  Megvétetnek sánczai.

A Musáknak, nélkületek,
  Csekély az õ érdemek;
Általatok és tõletek
  Jön õ minden kellemek:
A kellem, mely kerestetvén,
  Annál inkább távozik,
S tanúltatván, követtetvén,
  Csak majommá változik.

Kegy-istennék! nélkûletek
  Csak kezdet a mesterség;
Durvák, vadak a nemzetek,
  Értetlen az emberség:
Ti szereztek kedvességet
  A testnek és ruhának;
Ti szereztek örökséget
  Mindennémû munkának.

Lethébe dûlt nélkûletek
  Ezer munka, noha jó;
A jó s hasznos csak veletek,
  Csak, ha tetszik, állandó.
Csekélységek, mert tetszenek,
  Mert élteti lelketek,
Bár századok elteltenek, -
  Élnek most is veletek.

A legmélyebb tudományok,
  Bár mennyi volt érdemek,
A legdrágább alkotmányok,
  Mivel nem volt kellemek,
Melyek által a szíveknek
  Mindenkor tetszhessenek,
Úgy elmúltak, hogy neveknek
  Hirmondóik sincsenek. -

Nélkûletek a bölcseség
  Nem szerencse minékünk,
Hibázván benn a szivesség.
  Mely fõbb emberiségünk;
A szív édesb érzésinek
  Szivetlen megfojtója,
S legszebb, legjobb öröminek
  Komor kárhoztatója.

A bölcsek ti nélkületek
  Csak hordókban tunyognak;
Öröm nélkül foly életek,
  Mint a komor baglyoknak.
Így lenni bölcs, - hogy szívünkkel,
  S öröminkkel fizessünk? -
Ez érdemtõl, jobb, essünk el, -
  Csak boldogok lehessünk.

Az egy egész szép termetnek
  Öszvehangzó kelete;
S e szép egybe folyt keletnek
  Bájt lehellõ élete;
A szép helyzet, szép mozdúlat,
  Melyben nincsen szegelet;
Elmésség, mely lelket múlat,
  S édes öröm-magot vet; -

Az a tiszta szeméremnek
  Elpirúló rózsája,
Hol a tüzes szerelemnek
  Gyúladni kezd fáklyája;
A száj édes mosolygása,
  Ama szívet fogó lép;
A fõ csüggedt andalgása,
  Mely szívet és lelket tép;

Ama könnyû, víd bölcseség,
  Mely magát nem fújja fel;
A tûz, melyben nincs szelesség,
  Mely csak éltet hevével;
Finomság, mely nem ravaszság,
  Nem finnya vagy kényesség;
Csinosság, mely nem czifraság,
  Vagy kinyirbált pipesség.

A büszkeség és hatalom,
  Mely soha nem dagadoz;
Az alázat és alkalom,
  Mely porig nem hajladoz;
Az az önnön kelleminek
  Ártatlan nem tudása;
Az az önnön érdeminek
  Ön magába vonása; -

S ez a Lízám szemeibõl
  Mennybe nyíló tekintet,
Mely gondjaim körmeibõl
  Engem mindjárt kiinthet; -
S ez a Lízám szép szívében
  Lakozó szûz szemérem,
Melyet minden verésében
  Imád minden csepp vérem. -

Socratesek bölcsesége,
  Melyben semmi kemény nincs;
Szelíd, szíves embersége,
  E legdrágább, legfõbb kincs,
Ovid könnyû elméssége,
Juliája Rousseaunak,
Xenophonnak kedvessége,
  Tûz-ódái Sapphónak;

Correggio rajzolati,
  Phidiasnak szobrai,
Wieland lelkes gondolati,
  Mozart bájos hangjai;
Cicerónak beszédjei
  Az egybe gyûlt Romához;
Lízám édes levelei
  Kedves barátnéjához; -

Hogy amott egy ragyogó szép
  Szeretetlen hervadoz,
S itt egy szembe sem tünõ kép
  Szívet s elmét ragadoz!
Hogy Ninonért õsz korában
  Fiatal szív gyúladoz;
S egy más legszebb virágában
  Unalomban kajladoz;

Hogy a rút elfedezheti
  A sors mostohaságát;
És a vén elfelejteti
  A vér tulajdonságát;
Hogy a dalos Anacreon
  Akkor is még enyeleg
S rózsa s szegfõ koszorút fon,
  Midõn sírba szédeleg; -

Hogy Lais megszeretteti
  Magát a nép javával;
Augustus elfelejteti
  Brutust, Catót Romával;
Hogy Horácnak dicsõsége
  El nem vész, míg ember lesz;
Hogy Pericles felesége
  S öcscse oly sok csudát tesz; -

A kellem, mely többnek látszik
  Emberinél, földinél;
A tudósság, mely csak játszik,
  Midõn tárgya nagy, bõ s mély; -
Mind ez és több itt a földön,
  A mit le nem festhetek,
Óh Gratiák! tõletek jön -
  A ti bájos mívetek. -

Jertek! áldott Hunniának
  Szerencsésebb fiai!
S ti fiai Dáciának,
  De csak olyan fajai,
Csak ti, a kik nem levétek,
  Hogy csupán csak legyetek;
 Kik feljebbrõl eredétek,
  S több szívetek s lelketek;

Ti is, legszebb alkotmányi
  A természet urának,
Asszonyai és leányi
  A két magyar hazának:
Kik nem azért születtetek,
  Hogy csupán csak szüljetek;
Hanem arra termettetek,
  Hogy mindenünk legyetek:

Jertek, óh! és forgassátok
  E gyönyörû báj-övet;
Ebben itt feltaláljátok
  Ama csuda kincs-követ,
Melylyel birván, szaporodnak
  A lélek s test kellemi;
S az életnek nagyobbodnak
  Örömei s érdemi.

101. Dal.

A világ nagy tengerébõl,
  Melyben éltünk hánykódik,
Indúlatink szélvészébõl,
  Melyben szívünk vívódik;
És kormánya értelmünknek
  Annyiszor megakadoz;
S vitorlája reményünknek
  Annyiszor megszakadoz; -
Boldog, ki kievezhetett
S szerencsésen kiköthetett
  A nyúgalom keblébe,
  Egy asszony hív ölébe.

102. Dal.

A mesterség: boldog lenni,
  Igen könnyû, de ritka;
Nem kell ezért messze menni, -
  Bennünk vagyon a titka.
Sándor s Caesar a világot,
  Hogy boldogok lennének,
Felforgatták, - boldogságot
  Ám de még sem nyerének. -
Szív és lélek valóságom;
S azért minden boldogságom,
  A két legszebb érzelem;
  Barátság és szerelem.

103. Dal.

Oh te, szívem kedveltjének
  Elsõ édes irgalma!
Elsõ csókja szerelmének!
  Kínaim szép jutalma:
Szívemnek mély fenekében,
  Ott sajogsz te most is még;
Üdvezítõ erejében
  Tüzed mindég bennem ég.
Bár mi légyen már belõlem,
Elmondhatom azt felõlem:
  Nem hiába reméltem -
  Mert szerettem és éltem.

104. Dal.

Mit nem kíván, miket nem sejt,
  Mit nem hisz az emberszív!
S az emberész hol nem jár s fejt! -
  Példánk a sok elmemív.
De ha mind ezt jól felvesszük, -
  Mind csak álom, gõz és szél;
S fájdalommal azt érezzük,
  Hogy piczinyt több - semminél.
Az igazság mértékével
Kebelünkben kevés kél el:
  Csak az erkölcs s szerelem
  Megnyugtató élelem.

105. Dal.

Ha némelykor - csak futtában
  Forgatván a múlt idõt,
Bal sorsomban, - más karjában
  Képzelem magamnak õt; -
Megrendûlök, - felborzadok,
  A vér megfagy eremben, -
Elhalok; - s meg fellázadok, -
  Pokol terem keblemben;
S megczáfolni gondolatom,
Kebelemhez szorongatom
  Kincsemet s megcsókolom, -
  S enyém vagy! azt gondolom.

106. Dal.

Szabadságban, szeretetben
  Minden vígad, a mi él.
A megújult természetben; -
  Lízám! szíved - mit beszél? -
Halljad csak a fülemilét
  A mogyoró-sûrûben? -
Nézd csak a sok tarka pillét? -
  Be szép itt a zöld fûben! -
Oh szeressünk! - Adj csókokat!
Éljünk! - igen, igen sokat!
  Szerelmesek, szabadok -
  Adj csókot! - én is adok.

107. Dal.

Balul téssz, ha kárhoztatod,
  Megõszült bölcs, versemet;
Inkább szíved sajnálhatod,
  Hogy nem érzi tüzemet.
Tekints vissza életedre
  S vizsgáld édes kedveit;
Tedd kezedet a szívedre -
  S valljad meg kútfejeit:
Szíved legjobb érzeményi,
Nemde Ámor szüleményi? -
  Jaj a szívnek, mely kiég!
  Annak verni - már elég.

108. Dal.

Hogy elõször megnyílt nékem
  A szemérem levele,
Mely fedez üdvességem, -
  S elõttem volt kebele, -
Boldogító szándékában
  Emelkedve két halma
Az érzemény hullámjában -
  Hûségem szép jutalma! -
Hah! mit érzett szívem akkor?
Istenné lett az ember-por; -
  Szerelmem ez órája
  Éltem legszebb rózsája.

109. Dal.

A teremtõ szerzeménye
  A házasság kötele;
Elsõ ember-teremtménye
  Megköttetett már vele.
Ez az, a mit megmenthetett
  Temérdek sok javából
Apánk, hogy kiverettetett
  Éden boldogságából.
De most immár átokká lõn
Ez a jó is itt a földön:
  Most egy boldog házasság
  Csudált, gúnyolt ritkaság.

110. Dal.

Az egész nagy természetbe’
  Most a tavasz langyával,
Mindennek új tenyészetbe
  Indúlt forró vágyával;
A földnek zöld zománczában,
  A víz folyó tükrében,
Az ég tiszta zafirjában,
  Minden állat keblében
Mint él s örvend a szerelem! -
Hah! milliom gerjedelem
  Ostromolya keblemet, -
  Oltsd! oltsd, kedves, tüzemet.

111. Dal.

Ha a hideg, feszegetõ
  S mélyen hatni vélõ ész,
A szívvel nem egygyezhetõ, -
  S azt tartja, hogy mind elvész
Az a sok szép és felséges,
  A mit érzünk keblünkben;
Az isteni s dicsõséges,
  A mit sejtünk lelkünkben; -
Hogy elvész, mert csak pára volt,
A mi bennünk érzett s gondolt; -
  Óh, hát húnj el bennem, ész! -
  Mert engem te döggé téssz.

112. Dal.

Ezen földi por-életben,
  Hol semmi sem állandó;
Hol alig van tenyészetben
  Minden - mindjárt múlandó;
Hol a szívnek éh reményit
  Ezer öröm kínálja;
De született érzeményit
  Csak - ezer füst táplálja;
Itt - egyedül a szerelem
Az az öröm-fejedelem,
  Ki létünk megtöltheti
  S földünk mennyé teheti.

113. Dal.

Nincsen, nem volt, nem is lészen,
  Ki aszszonytól született,
A ki épen és egészen
  Virágzásig nõhetett, -
Hogy Amor rajt erõt nem vett, -
  Vagy, ha nem vett, nem vesz még,
Midõn szíve már kifejlett, -
  S hogy így van, áldunk, óh ég!
Amor nélkül Szibéria
  Volna e föld, s apathia
  Ezen földi életünk; -
  Bölcsen van, hogy szeretünk.

114. Dal.

A szerelem ád kezdetet
  Mindennek e mindenben;
Ezt a roppant természetet
  A szerelem tartja fenn;
A mi van, mind általa lett,
  A szerelem által él;
A nap alatt, a nap felett,
  Minden között õ kötél.
E hatalomnak ellene
Óh ész, törnöd nem kellene:
  Mert akárhogy rángódol -
  A szív mégis meghódol.

115. Dal.

A mely szívnek érzeményi
  Már oly keblet lelhettek,
Melyben legédesb reményi
  Érlemetre mehettek;
Az könnyen lecsendesíti
  Egyéb indúlatjait,
Az könnyen kielégíti
  Többi kivánatjait;
Mert ezeket a szerelem,
Mint legerõsb gerjedelem,
  Királyképpen kényére
  Taníthatja kezére.

116. Dal.

A szerelmet, melyre két szív
  Természete szerint vágy;
Melyet a bölcs örömnek hív,
  S még az ég is jóvá hágy,
Emberek, ne gátoljátok! -
  Mert isteni szerzemény; -
Emberek, ne zavarjátok! -
  Mert isteni érzemény:
Az ég ellen tenni vétek;
Oh! sõt inkább terjesszétek;
  Hogy boldogok lehessünk,
  S boldogokká tehessünk.

117. Dal.

A szélnél is sebesebben
  Repûl - repûl az idõ;
Veszve, ha mi elmúlt ebben,
  Mert az vissza már nem jõ:
Életünk is repûl - repûl,
  Egyaránt az idõvel;
A nap, mely ma homályba dûl,
  Holnap nem lesz, - más jõ fel.
Hintsük meg hát örömekkel,
S jeleljük meg jó tettekkel
  Éltünk minden óráját, -
  Szedjük - szedjük rózsáját.

118. Dal.

Az öröm egy kényes virág,
  Melylyel bánni gyengén kell;
Ha ki ahhoz hevesen vág,
  Azt mindjárt ott dúlja fel.
Kár! hogy erre nem ügyelünk,
  Ha örömre találunk;
Minden kedvet mohón nyelünk,
  S megcsömörlünk, zabálunk.
Csak aliglan érinteni,
Mértékelve hörpenteni,
  A bölcs élõ törvénye:
  Mert így tovább tart kénye.

119. Dal.

Midõn a nap súgárinak
  Bíbora is eltünék,
S a gazdagság munkáinak
  Utólja is megszünék;
S nékem adott test- s lélekkel
  Õ ott fekszik ölemben: -
A menny minden örömekkel
  Szívében és szívemben; -
Vajha egy ily szép órában,
Kettõnk egybe-olvadtában,
  Minden öszveomlana,
  S minket - sírba ontana!

120. Dal.

Két dolog van, oly szükséges,
  Mint a beszítt levegõ,
Melylyel, ha ki egészséges,
  Birjon, - másként szegény õ;
Sõt élet sem az élete -
  Egyképpen él a fával:
Az embernek természete
  Hozza ezt már magával.
A szabadság és szerelem
E két szükséges két élelem.
  A ki nem bir ezekkel,
  Azt - a sír csak nyelje el.

121. Dal.

A jövendõ reményein
  Csügg a kényes ifjúság;
A jelenlét örömein
  Szágúldva csak általvág;
Szívét a vén a múlt idõ
  Emlékével táplálja õ,
  A balgatag, fitymálja:
Mind ez, mind az csalatkozik,
Mert mindenik álmadozik;
  A bölcs mindent összevesz:
  A mi volt, van s a mi lesz.

122. Dal.

Ha csak a szép vonsz tégedet
  Könnyen tünõ bájával,
Lassan! - meg ne nyisd szívedet,
  Mert ez utóbb nagy kárt vall.
Szükséges itt a figyelem
  Higy a próbált szavának:
Vagyon jele a szerelem
  Igaz s tartós lángjának:
A mi szépért a szerelem
Ég, tisztelje az értelem:
  Hogy a mit szült kelleme,
  Megtarthassa érdeme.

123. Dal.

A szerelem és reménység
  Legkegyesb két csillagunk,
Míg életünk olaja ég,
  S a sír felé ballagunk:
E föld csekély örömeit
  Emeli az s szépíti
E föld tenger keserveit
  Enyhíti ez s deríti;
S ha menésre int a halál,
Ez elõttünk fáklyával áll;
  S az meg akkor sem hágy el,
  Mikor a sír már elnyel.

124. Dal.

Hol nem jártak gondolatim
  Ezen roppant mindenben?
Hol nem jártak kívánatim? -
  Míg e boldog Hymenben,
Mint a méh-raj, megszállának
  S egy csomóba gyûltenek,
Hogy az élet rózsájának
  Kebelében éljenek.
Innen most bár kireppennek,
Messze többé már nem mennek;
  Minden öröm bõjében
  Lévén Hymen ölében.

125. Dal.

Sokszor, midõn bámúlással
  Érzem szívét és eszét;
S õ hajnali mosolygással
  Nyújtja nékem szép kezét;
S érzem teli mértékében
  Magas boldogságomat -
Szint a mennyek hetedében
  Lelem valóságomat,
S boldogságom szerzõjéhez,
Kitõl minden szív sorsot vesz,
  Ezer hálát repítvén, -
  Csak nem elenyészek én.