VI. ÉNEK.

Szeretem én komor télben
  Forgatni a jó könyvet,
Ha szép elmevirág kél benn,
  S a szív sok szép lobbot vet.
Heliconnak istennéi,
Musák, lelkünk barátnéi!
  Élésinknek e földön
  Szépe, ti tõletek jön!

Szeretem én látni, mint kél
  Egy nap fényes pompában,
Az ébredõ görögöknél
  S félvilágos Hellában
Homer dicsõ geniusa! -
S az egész föld Parnassusa
  Mint lop szikrát tüzébõl
  S életet nagy lelkébõl. -

Szeretem én látni, mint fon,
  Nyájas, vidám lélekkel
Rózsapártát Anacreon,
  Már remegõ kezekkel;
Mint érez csak szerelmeket,
Örömöket és kedveket,
  Enyelgõ lant kezében,
  Már már elhúnyt éltében.

Szeretem én látni, mint ég
  Önnön-lelt tûz-hangokban
Sappho, s mint vész, - mert Phaon jég -
  Szilaj dühös lángokban;
A szerelem indúlatja
Szívét, eszét mint ragadja -
  Ezt lángszárnyú ódába -
  Azt a tenger habjába.

Szeretem én látni, mint võn
  Virgil Homer lelkébõl
Egy oly szikrát, hogy új nap lõn
  Homer tüze lebjébõl:
Tróját látni kõhalomban -
Didót gyilkos fájdalomban, -
  Tróját látni enyészni
  S a nagy Rómát tenyészni.

Szeretem én Horác által
  Tudni, mi a bölcseség;
A bölcs ember miként él s hal,
  Mi néki a föld és ég;
Ezt a csuda természetet,
S benn az embert és életet
  Milyen pontból szemléli,
  S míveit mint itéli.

Szeretem én a szerelmet
  Ezer képben, formában,
Most örömöt, majd gyötrelmet
  Adni látni lángjában:
Mint elmésen rajzolja ezt
Ovíd, a ki hazát is veszt,
  Mert szeretett s énekelt
  S tilost látott - s érdekelt.

Szeretek én elkapatni
  Cicero szép szavával,
Mint Róma elragadtatni
  Beszédje tûzárjával;
Élni Cato hazájában,
A világ fõvárosában,
  A Musák szép honában, -
  A hajdani Rómában.

Szeretek én Ossiánnak
  Komoly, magas lelkével
Fellengezni, s hazájának
  Eltelni agg képével;
S viadalmi csatájában
S hárfájának bús hangjában
  Árpád hajdan-korában
  Lelni szívem - honában.

Shakespearnek szeretem én
  Lelket-rázó szavában,
(Emberinél többet rejtvén
  Õ keblében s agyában,)
A teremtést mindenével,
Angyalával és férgével,
  Látni s tudni, a mint van,
  Mi - miért - s miként voltában.

Nyitva látom míveiben
  A sors örök könyveit:
Az indúlat szélvészében
  Az életnek rendjeit,
Miként bontja, mint zavarja,
Hányja, zúzza és csavarja, -
  Embert fel s le miként vet
  A játszó vak történet. -

Szeretem én Pope isteni
  Lantja lelkes hangjában
Megismerni: ez itteni
  Napalatti laktában,
Az ember õ portestével
És mennyei elméjével
  Mely kétesen tenyészett
  Csudálatos természet!

Mint lehet föld királyává
  Égbõl eredt eszével;
S meg mint lehet föld barmává
  Földbõl forró vérével;
Valójának ingerei
Életének mily szelei:
  Istenhez fel nem kapják, -
  Férgekhez le mint csapják.

Wieland által vezettetvén,
  A Gratiák honában
Otthon lenni szeretek én
  A hajdani Hellában:
Esmerkedni bölcseivel,
Mesterinek remekivel,
  S több bölcset, mint Hellában,
  Lelni Wieland magában.

Szeretek én Schiller magas
  Erõs, bájos lantjával
Felkapatni, hol csak a sas
  Lebeg erõs szárnyával;
S lelkes, velõs erejében
S elragadó kellemében
  Uralkodni látni ott
  Minden szépet, jót, nagyot.

Szeretem a természetet
  Szép egyûgyûségében,
Az embert és az életet
  Természetes szépében,
Arcadia ligetiben
Látni Geszner képeiben, -
  Magam oda képzelni
  S kedvesem is ott lelni.

Szeretem én a világot
  Dolgainak folytában,
A szentséges igazságot,
  Többnyire bal sorsában,
Pfeffel lelkes meséiben,
Oktalani tetteiben,
  Bölcs fátyolban szemlélni,
  És hallani beszélni.

Szeretem én látni, tudni:
  Voltaire esze szárnyain
Dicsõséggel pályát futni
  Pindus minden útjain,
Mint tellik ki egy elmétõl,
Egy ember egy életétõl -
  Száz-felé el ágozni
  S mindég dicsõt magozni.

Rousseau által szeretem én
  A szerelem forrását
Kelni látni, - s eleredvén,
  Nõttön nõni folyását;
Most a remény napfényében,
Majd setét bú fellegében, -
  Most öröm közt zajogni,
  Majd kínok közt zokogni.

Egyet mint tesz százezerré
  Az öröm s bú nemében,
S végre mint lesz egy tengerré,
  Mely az élet földjében,
Zajgó tüzes hullámival
Mindent elönt-borít-nyel-fal, -
  Minden öröm-virágot,
  Minden reményfa-ágot.

Szeretem én jeleseit
  A hajdani éveknek,
Bajnokait és bölcseit,
  Bal sorsában élteknek,
Melpomene játékiban,
Corneille s Racine munkáiban
  Elevenen szemlélni,
  És hallani beszélni.

Szeretem én Petrarchának
  Szívét fájni hallani,
S szép vadonját Valclusának
  Laurától visszhangzani!
S lantja lelkes hangjaiban,
Keble buja fájdalmiban
  Elmerítni szívemet,
  Részegítni lelkemet.

Szeretem én vitézektõl
  Jeruzsálem falait
Víva látni, s tündérektõl
  Bajnok-szívek várait,
Tasso Síren-énekében,
S Ármídának bájkertjében
  Megbûvölve ámúlni -
  S ezer kénybe csordúlni.

De leginkább szeretem én
  Forgatni a levelet,
Melyben szíve felgerjedvén,
  Nékem elsõ lobbot vet! -
A szív, kiért úgy epedtem,
Kiért mindent felejtettem;
  Ki magában mennyet zár
  S most, boldog én! enyém már.

A levelet, - melyre, úgy mint
  A termékeny igére,
Melylyel a nagy teremtõ int,
  A zûrzavar éjjére
Napfény terjed, - napfény derûlt
Bútengerben már elmerûlt,
  Már haldokló szívemre
  S testét megúnt lelkemre.

151. Dal.

Sokat mondék kellemirõl,
  Hogy kesergém ezeket;
De testének ékeirõl
  Nem mondottam eleget:
Most, miólta semmi sincs már
  Hymen elõtt titokban,
S szerelmemnek az örömtár
  Pompájában nyitva van; -
Mondhatnék most! - hajh ezeknek
Mindenképpen enyémeknek
  Hüvelyeik leesvén, -
  Szinte kõvé váltam én.

152. Dal.

Boldog óra! hogy lángaim
  Kebelét felgyúlasztván,
S testét lelkét tûz-csókjaim
  Szerelemre olvasztván,
Egész kegyes valóságát
  Magamhoz forraszthatám,
És egy század boldogságát
  Egy kortyban felhajthatám,
Hogy a jónak soka s nagyja,
A mint azt csak egyszer adja
  Amor, - szinte fája már, -
  Benned van a kény-határ.

153. Dal.

Igazságnak, valóságnak
  Az ész bár mit tart és hív,
Az emberi boldogságnak
  Próbaköve csak a szív:
Az észnek e föld szûk határ,
  S az emberbõl ki-kivág,
S a múlandóság felett jár,
  Mert az éggel rokonság.
De a földdel rokonabb szív
Az emberhez mindenkor hív,
  És sorsaként bús vagy víg
  Bölcsõjétõl sírjáig.

154. Dal.

Te! ki élted boldogságát
  Testiségben helyezed,
És a lélek méltóságát
  Csak álomnak nevezed;
Te! ki a szív indúlatit
  Kárhoztatod, átkozod;
Csak az égnek boltozatit
  Formálod és nyomozod;
Ki a földön nem vagy itthon;
Kit porból fel semmi sem von, -
  Ily embert ki bölcsnek mond,
  Az, mint ti, szint oly bolond.

155. Dal.

Ezer öröm virágozik
  Minden ember számára;
Ki vélek nem találkozik,
  Vessen önnön magára:
Mert, a hol nincs, ott keresi -
  A fényben és pompában,
Hol a szívet csömör lesi
  Minden élés nyomában.
Ezer öröm virágozik;
De leginkább barátkozik
  Az érzékeny szívekkel
  S az értelmes lelkekkel.

156. Dal.

Nincs öldöklõbb, nincs mérgesebb,
  Fenébb, kínzóbb gyötrelem,
Orvosolhatatlanabb seb,
  Mint - a megúnt szerelem!
Ti, kik a szív ösztönére,
  Együtt futni pályátok,
Milyent néktek a sors mére,
  Egykor kezet fogátok,
E méregtõl rettegjetek!
Meg ne töltse kebeletek: -
  Gátolhatja bölcseség
  S okos mértékletesség.

157. Dal.

Éljük, éljük az életet!
  Ám de éljük eszünkkel;
Éljünk minden perczenetet, -
  S utóbbra is tegyünk el.
Éljük, éljük az életnek,
  Örömeit, kéjeit;
Éljük a szép természetnek
  Boldogító kedveit:
Az ég maga javalja ezt;
Az élésre maga gerjeszt:
  Éljünk lelkünk- s testünkkel, -
  Mert holnap - tán mennünk kell.

158. Dal.

Szilajságunk szelidítni,
  Mértékelni tüzünket,
Gondunk terhünk édesítni,
  Lelkesítni bennünket:
Ez a szép s nagy kötelesség,
  Melyet rendelt tenéked,
Óh asszony! a teremtõ ég,
  S ez egyszersmind fõbb éked.
Asszony! ki megfelelsz ennek,
Te vagy a jó s nagy istennek
  Legjobb, legszebb áldása,
  Boldogságunk forrása.

159. Dal.

A sors ura bölcsen teszi,
  Hogy a jó és rosz jövendõt
Szemünk elõl elfedezi -
  Áldjuk, áldjuk érte õt!
Kevélységgel dagadnánk fel,
  Ha bizonyos jót látnánk;
Irtózattal tellenénk el,
  Ha látnók, hogy rosz vár ránk.
Józan marad jó dolgában,
Nem csügged el bal sorsában,
  Mit itt remél, - amott fél:
  A bölcs ember imígy él.

160. Dal.

A bölcs szíven (szerelmiben
  Lehessen csak az boldog)
Jónak, rosznak cseréjében
  A sors soha ki nem fog.
Az udvarnál, a pompában
  Megtarthatja nyúgalmát;
A sivatag Libyában
  Elverheti únalmát:
A gazdagság aranyában,
A szegénység czondrájában,
  Míg szerelme tartandó, -
  Boldogsága állandó.

161. Dal.

Ragyogó mell-csillagodat,
  Páva-farkú czímedet,
Halmokra gyûlt aranyodat
  Hír-felkapta nevedet,
Nem irígylem, - tartsd magadnak
  S végy, a mit tudsz, ezeken,
Szívemnek fenn nem akadnak
  Kedvei az ilyeken:
Míglen szívem való jót él,
Nem ingerli az ily füst s szél;
  Nem kell néki a dibdáb,
  Gyermek-kedvet töltõ báb.

162. Dal.

Míg az élet tavaszában
  Szívünk s elménk tüze ég;
Míg tetemünk ép csontjában
  Erõ s velõ vagyon még;
Addig minden örömünknek
  Amor legyen szerzõje,
Nappalunknak, éjjelünknek
  Amor legyen töltõje;
S midõn éltünk õsze itt lesz,
Akkor Amort, ki bucsút vesz,
  Oly barátság váltsa fel,
  Mely a sírig tartson el.

163. Dal.

Ne csudáld, hogy majd minden szó
  Csak szerelem versemben:
A sok édes, a sok szép s jó,
  A mit érzek keblemben,
Sõt e roppant természetben
  A mi lehel és munkál,
Vonsz, köt, tart, s ily szép keletben
  A mi által öszveáll,
S öszvehangzik minden, minden
Kivûl, belõl, alatt és fenn -
  A mi élet s élelem, -
  Mi az, ha nem szerelem?

164. Dal.

Minden nap új kellemekkel
  Esmértet meg engemet;
Minden nap új örömekkel
  Tölti boldog szívemet;
Naponként nõ tiszteletem
  Szép lelkéhez lelkemben;
Naponként nõ szeretetem
  Jó szívéhez szívemben.
Boldog Hymen! ki többet lelt,
Mint sem Amor maga képzelt; -
  Ily jutalmat eddig még
  Csak ritkán vön a hívség.

165. Dal.

Seregesen megy a vad lúd
  Egy-egy betû képében,
Oda, hol jobb helyeket tud -
  Kiált magas reptében;
Csóka, varjú alant repûl,
  Emberlakot keresgél;
Sármány, pityer kertekbe gyûl,
  Csipõsen fúj a felszél:
A tél ajtónk elõtt immár,
S ez majd mindent szorosba zár; -
  Én mindennek bõjében
  Vagyok Lízám ölében.

166. Dal.

Egy szép s jó szûz tiszteletét
  Magának megvehetni,
Szívét, kezét, szeretetét
  Örökre megnyerhetni,
A jobb ifjú mindenre kész -
  S cselekedni azt meri,
A mirõl a hidegebb ész
  Azt tartja: nem emberi.
Magyar szépek! legyetek jók,
Áldozatra s lantra méltók! -
  S Árpád népe olyant tesz,
  Hogy Romának társa lesz.

167. Dal.

A mit kivûl belõl esmér,
  Azt únni vágy az ember;
Az emberszív, az embervér
  Állhatatlan csuda szer!
De felségesb természeted,
  Jobb agyagból formált szív!
A hol megszáll szereteted,
  Ott te holtig maradsz hív:
Mert a mit megszerethettél,
Minthogy csak jót kedvelhettél,
  Szeretendõ lesz mindég, -
  Jóért a jó holtig ég.

168. Dal.

Oly szükséges szívemnek õ
  S egész ember-létemnek,
Mily szükséges a levegõ
  És lélekzet mellemnek;
S a mily szükséges lételemnek
  Lelkem s testem kötése,
Szint oly szükség életemnek
  Szerelmének élése.
A mig veszély nem éri ezt,
Engem semmi meg nem ijeszt;
  Minden ellen védelmem
  És oltalmam szerelmem.

169. Dal.

A szív minden indúlatja
  Telhetetlen és sovár;
Semmi meg nem nyugtathatja,
  Hogy mondaná: elég már.
Sándor kicsinynek tartotta,
  A mi a nap alatt van;
Diogenes nagyollotta
  Lakhelyét a hordóban.
A szerelemnek egyedül,
Midõn heted egében ül,
  Van oly boldog órája,
  Hogy - csak múlás hibája.

170. Dal.

Csupán magad, értelmes ész,
  Szerencsénket nem teszed,
Sõt még inkább vesztünkre lész,
  Mert több javunk elveszed;
Érzékeny szív, te legfõbb kincs!
  Nagyobb rosz vagy, mint sem jó,
Ha mindenütt veled ott nincs
  Az ész, úgy mint kormányzó; -
De, kiben szív s ész kezet fog,
Az a százszor s többször boldog!
  Minden jó s szép, a mi van,
  Övé ezen világban.

171. Dal.

Libyának homokjain,
  Hol az útas szomjan hal;
Hycrania havasain,
  Hol nem hangzik madárdal;
Szerecsenek melegében,
  Hol megsûl a természet;
A jégtenger közepében,
  Hol megszünt a tenyészet;
Az ég bár mely hajlatában,
A föld bár mely barlangjában
  Csak teveled lehetvén, -
  Mindég boldog volnék én.

172. Dal.

Az ész minden új tudtával
  Egy-egy öröm-falatot
Elkap, - milyent lármájával
  Még egyet sem adhatott.
Tiszteletét, becsületét
  Az észnek én megadom;
De kényim tág kerületét
  Nem szorítja, fogadom.
Gyermekkorom játékait,
Ifjúságom szép álmait
  Elragadá magával, -
  Szerelmemért meg nem csal.

173. Dal.

Az aranynyal teli zacskó
  Igen hasznos a földön,
A miólta némely szép s jó
  Pénzzel vétethetõ lõn;
De nemesebb kellemeit
  S díszeit a léleknek,
És édesebb örömeit
  S kéjeit a szíveknek,
A mi létünk menynyé teszi,
Senki pénzen meg nem veszi:
  Az aranynyal tölt zacskó
  Csak boldog szív mellett jó.

174. Dal.

Erdõn, mezõn zúgva dúl-fúl
  Az éjszak hideg szele;
Tölgynek, bükknek zörögve húll
  S repdez száraz levele;
Hamvas ködbe van borúlva
  A szép vidék pompája;
Szerelmünknek elpusztúlva
  Fekszik öröm-tanyája:
De minket ez nem szomorít;
Noha négy fal közé szorít
  Bennünket a zordon tél -
  Szívünk mindég tavaszt él.

175. Dal.

Kiki maga útján járjon,
  S boldogúljon ott bízvást;
De mást attól el ne zárjon,
  S ne kénytessen arra mást;
Ûzze kiki mesterségét,
  Melyre kedve s alkalma;
De arra más tehetségét
  Kénytetni, nincs hatalma;
Mert az ember szabad állat;
S nyomja, törje bár a vállat
  Az önként felvállalt terh,
  A baj könnyebbséget nyer.