NN. Barátomhoz

1791

Tartósb örömre érdemes Barátom!
Midõn el-tsüggedt karjaid köztt látom
A fõldi Szépség ritka remekét,
Bé-zárni tsak most nyíló életét:
Ki nem szívelli kínos veszteséged?
Ki nem javallja méltó könnyeid?
Eggy pertz vetett bóldogságodnak véget?
S eggy halhatatlan Szépet sírba vitt -

   A kisded Ámorok sírtak felette,
A bús Hír tépett hajjal jajgatá
A tsendes Virtus kedvesét, ki áh!
Neme díszét magával el-temette -
Heába nyújtod értte karjaid
Lelkem fele! tsak port ölelsz-jobb része -
El-hervadt kellemit tekéntjük itt -
E bánat lak-helyébõl ált-enyésze -

   O sírj Szerelmed áldott hamvainn!
Ha ki-fakadt, enyhûlést lel a kín.
S midõn eggy pertzig édes könnyed árja
A bú elõtt sebess szíved be-zárja:
Említsd, hogy Kedvesed már partot értt!
Mí evezünk a tenger mélly öblében,
S pályát futunk a síralom völgyében,
Kit a Mindenható elõnkbe mértt.