Rész

 1   1|           Nagy gyökerek csemetéje! Te meghódulni szokatlan~- Most
 2   1| szívességre jutalmát.~Rajta kivált te huszár! mérges Bellóna remekje.~
 3   1|    érzéseim jertek, nézzetek,~Csak te nyomorult kéz, s szegény
 4   1|          úgy, óh szegény fül, légy te is siket. ~Szaglás ~Irigylem
 5   1|            is.~Legféltőbb mindenem te voltál, míg éltél,~     
 6   1|       halál rálehellett,~     Mint te, letört sárga ibolya, illyé
 7   1|     Koszorúk alá~     Nőtt virtus! te, kiért gerjedezéseit~Megfojtá,
 8   1|      barátinak.~     Óh, hív szív! te pedig jere,~Halld meg, s
 9   1|            Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt! ~Ki megcsömörlél
10   1|           merjetek rá szállani. Óh te kis~          Szív-bájoló
11   1|          majd mi múlatunk.~Csikarj te is szegény fösvény!~     
12   1|         méltóságom~     Majd, ahol te végezed.~Az igaz, hogy ily
13   1|         ihol a paizst,~     Miként te, szintúgy elvetettem,~          
14   1|            igaz követőd lehessek. ~Te Lolliusnak címeres életét~
15   1|                 Gonosz kezektől. A te fényes~          Képviselődhö'
16   1|         veszett víz.~Eredj le csak te Szári,~Hozz a szegény fiúknak~
17   1|    Kertembe bármi zsendült,~Mindég te kóstolád meg?~Hát a' jut-é
18   1|         olykor-olykor?~(Kis lyány! te is ha zsendülsz,~Számomra
19   1|           tartsd magad meg!(~Akkor te csak virágzál,~De már pirúl
20   1|                      Be jól esett, te kislyány,~Zsendült cseresznye
21   1|      Nőttön neveld tüzünket.~Ámor, te is! ki nádcsőn~Szopatsz
22   1|          ott van.~Add szép szemed, te kislyány,~S mogyorónyi szádat
23   1|                                 Ha te is, valódi jó bor,~Szikrádzol
24   1|         bor,~Szikrádzol a pohárba,~Te is, kacsongató szem,~Szikrádzol
25   1|             Cs ~Dicső barátom! már te ez új világ~     Titkába
26   1|        Tetteid. - Égre lobog fel a te~Jótéteményed lángja is,
27   1|                                Óh, te áldott Kanahám,~     Hortobágy
28   1|        szegény legénynek~     Vagy te menedéke,~Jó paripán ugratod,~     
29   1|           Fusson színed elől, mert te megökleled.~Óh, mit nem
30   1|          apolgat ott).~Óh nem vagy te az ég átka vagy ostora,~
31   1|      Gyujts szívünkbe. Csupán csak te igazgatod~A nagy lelkeket
32   1|           Megbántad, kisegít, csak te fogadd szavát.~Erkölcs ő,
33   1|       pénzt gyűjteni, már ezt~Lám, te tudod, mégis tőlünk titkolni
34   1|         virági. ~Óh, dicső nemzet! Te! ki hajdanában,~A vitéz
35   1|         hogy vétkezz majommal.~Már te azzal ne gondolj, felel
36   1|       járhatna a Sátán!~Avvagy nem te voltál-é, ki megbolondított,~
37   2|             Szembe az úrnak, hogy: te vagy a Lúdas Matyi; osztán~
38   3|          nagy az emberi elme, mint te. ~     Azt képzelem, hogy
39   3|                  Tetteiket mutatod te mégis. ~     Te a kerengő
40   3|            mutatod te mégis. ~     Te a kerengő századok ostromit~     
41   3|  dícséretednek~               Csak te vagy itt magad a tanúja ~     
42   3|         éjszakát!~          Nagy a te méltóságod óh hang!~               
43   3|           menthettem. ~Nagy lélek! te voltál reménysége~     Téged
44   3|           kedvesem csendesen!~     Te pedig édes árnyéka,~Könnyeim
45   3|          csak grófné, tüstént~     Te leszel a grófom.~
46   3|     mezejéből,~Édes honnyunkból, s te a hűs árnyékba hasalván,~
47   3|        öreg! hát így meg hagyták a te meződet~És e' néked elég,
48   3|         döge nem kap.~Bóldog öreg! te tehát régenn esmért patakoknak~