Rész

 1   1|      hónapnak legelső napjában,~Mikor a szép hajnal lovait fogatta~
 2   1|       felénk-nyargaltában.~Mint mikor töltését a víz elszaggatja,~
 3   1|  gyújtogatják.~Végtére délután, mikor két óra vert:~Már akkor
 4   1|  töviseket raktak~A Múzsák, még mikor Hélikonon laktak.~Aki akar
 5   1|       tevéled.~Romlandó tetemét mikor a maga férge megőrli,~Akkor
 6   1|        Szívek epedve dobog - ha mikor neve ötlik eszekbe.~A Hunyadinknak
 7   1|     keszkenővel.~Igy hancúzván, mikor álmomba se vélem,~     Megbotlok,
 8   1|                            Mint mikor a nap...]                         ~
 9   1|                            Mint mikor a nap az ellátás szélére
10   1|       Mindennél gyönyörűbb? hát mikor a komor~     Éjnek háta
11   1|   Színeknek? ~Poéta ~De jelesb, mikor~Egy szép útja után a nap
12   1|        Szép volt hát csakugyan, mikor~A legszebb kis ajak rád
13   1|    enyhibe~     Nyugvó Ámeliden mikor~A pajkos szelek úgy mertek
14   1|    kincset fedező fátyol alatt, mikor~     Őgyelgő kezeid csupán~
15   1|        gyengén tipegő lábaidat, mikor~     A Pindus meredekjeit~
16   1|         irigyleném~     Sorsod, mikor még a nap is üldözi~          
17   1| mindjárt egy kis fellegbe ment.~Mikor a nap ekképpen jő fel,~     
18   1|         tészen ma veletek,~Mint mikor a vízen cicázik~     Zefir,
19   1|    Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor~     A nagyvilág tövisses
20   1|         Óh, mint örültem én is,~Mikor egy nemes barátom poromra
21   1|        emberi végzés~Megzavará, mikor a bárány ártatlan ügyéhez~
22   1|       ősz mely'k nap jön elő, s mikor lesz~Hóld világának bizonyos
23   1|        meg a hóld vagy a nap~És mikor pontban - ki lehet tanúlni~
24   1|    kákagyökér is;~Már ma pedig, mikor a gyomor és száj íze szelídebb,~
25   1|   mindég akaratom;~          Ha mikor nem kellettem,~          
26   1| Használtam is, megesmérem,~     Mikor hogy tőlt, ha kellett,~Buzgott
27   2|      egy ollyan horkanást, mint mikor a kant~Megdöfik, és szívét
28   2|       izrombeli megpüföléséről. Mikor elsőbb~Vándorlott, egy vén
29   2|       mellé~Egy vezetőt bérelt; mikor osztán Döbrögöt érte,~Ott
30   2|     időben~Történt vólt e' meg, mikor a sokféle keresztes~Ponyva
31   2|     alku,~És nehezen lesi, hogy mikor indúl már az az úr ki. -~
32   3|        a durva kövek közt.~Hej! mikor a menykő a sok cserfát megütötte,~
33   3|         drága szabadság,~Melly, mikor immár szürke szakállt vonogat