bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

1001   2   |             Előveszi osztán~Döbrögit, és a vert testét megdöngeti rútul.~
1002   2   |                 rútul.~Ekkor az ágyfőből a pénz kulcsát kikeresvén,~
1003   2   |               Azzal búcsút vesz, kimegy, a paripára felugrik;~S illa
1004   2   |                  S illa berek. - Haza jő a fűvész csorda rakodtan:~
1005   2   |                   Óldjuk meg szaporán. - A félholt Döbrögi ekkor~Már
1006   2   |                 aki csak ülhet,~Kergetik a Matyi hűlt nyomait, de haszontalan,
1007   2   |                 ez nem más földön, hanem a mi hazánkban~Történt, a'
1008   2   |                  a mi hazánkban~Történt, a' bizonyos: megtetszik az
1009   2   |              csúfjára, örökre~Feljegyzék a nagy Törvénykönyvben, hogy
1010   2   |                 úton járó kutyafog, mint a mi Matyink vólt,~Lúdasnak
1011   2   |                  Sem vólt éltéhez; hanem a bölcs orvosok által~Nagy
1012   2   |           orvosok által~Nagy nyavalyáján a munkás természet erőt vett,~
1013   2   |               kiheverte~Mátyásnak; hanem a Lúdas név annyira fészket~
1014   2   |               fészket~Vert szívébe, hogy a vídék lúdját kiölette,~Mert
1015   2   |                 is, azonnal elájúlt;~Még a lúdimagistert is ki akarta
1016   2   |      lúdimagistert is ki akarta csapatni~A jószágából; de az azt ígérte,
1017   2   |                 vólt.~Hogyha az udvarból a jószágába kiment is,~Tíz
1018   2   |               ember,~Megjelenik paripán, a lóvásárba bolyongván.~Meglát
1019   2   |                 ennél.~Ugyde Uram! felel a siheder, jó nagy Magyarország,~
1020   2   |            mindjárt vájatni acéllal~Mind a két szememet, ha csak egy
1021   2   |                lova hág is elébe.~Úgy én a lovadat megvenném, mond
1022   2   |                Nézd, ottan lakik egy úr,~A Lúdas Matyi név iszonyú
1023   2   |                  az úrnak, hogy: te vagy a Lúdas Matyi; osztán~Kotródj
1024   2   |             hogyha nem, úgy én~Megveszem a lovadat; felpénzűl, hogy
1025   2   |                 itt s itt.~     Tetszett a tűzről pattant sihedernek
1026   2   |              Minden igaz lélek. - Pezseg a pozsgás sihederben~A jó
1027   2   |              Pezseg a pozsgás sihederben~A jó vér, s csak alig várhatja,
1028   2   |                 csak alig várhatja, hogy a kerek erdőt~Érjék Döbrögiék;
1029   2   |              erdőt~Érjék Döbrögiék; mint a nyíl utánnok ereszti~Ráróját; -
1030   2   |                   kiabálja;~Mellészöktet a hintónak. - Tudod-é uram,
1031   2   |                    egyszerre utánna~Hajt a tíz láncsás; de mi haszna,
1032   2   |               mond Döbrögi, jobb e'~Mind a tízénél, mondjad, hogy száz
1033   2   |             Elfoghatja! - Szorítsd! Maga a hintóra felugrik,~És kíváncsi
1034   2   |                 már el Matyit. - Ő pedig a kerek erdő~Sarkánál elbújva
1035   2   |                 elvette erővel.~Döbrögit a mennykő ha azon nyomban
1036   2   |             szegénynek:~Öszverogyott, és a kocsiból ájúlva zuhant le.~
1037   2   |          megverte utólszor;~S erszénnyét a lúd árába viszont kiürítvén~
1038   2   |              elment dólgára örökre.~     A tizenegy lovasok nagy későn
1039   2   |                  húzván inokat, valamint a~Megzsákolt urok is, kit
1040   2   |             Tarkón csípni Matyit. Nem is a' vólt, Döbrögi mondja,~A
1041   2   |                 a' vólt, Döbrögi mondja,~A négyelni való, megvert háromszor. -
1042   2   |            urakkal.~Ezt mondván, megtért a kastéllyába, s azonnal~Elküldötte
1043   2   |        kastéllyába, s azonnal~Elküldötte a húsz láncsást, kegyelemmel
1044   3   |          fakadékja körűl, hol az Alpesek a nagy~Sziklák ormóját úgy
1045   3   |              látszik az égig emelték,~És a föld hátát mintegy gúnyolva
1046   3   |               érezze s eszét gyarapítsa,~A bölcs Alcidon, ott a szűz
1047   3   |         gyarapítsa,~A bölcs Alcidon, ott a szűz természet ölében~Sok
1048   3   |                gyönyörű napokat töltött; a városi lárma~S udvari pompa
1049   3   |             pompa fogák azelőtt zabolán; a hiúság~És alacsony nagyság
1050   3   |          alacsony nagyság tetszett neki, a tunya vétkek~Csalszavait
1051   3   |               Bejárhatatlan nagy hegyek! a komor~     Télnek s szeleknek
1052   3   |               Setét s lecsonkúlt oszlopi a koros~     Fatörzsököknek,
1053   3   |          örökösse! reá figyelmezz. ~     A várasokban, e sivatag között~     
1054   3   |                   járom alatt amaz,~     A balgatagság vétkeinek ki-ki~          
1055   3   |                  S itélem onnan széltire a világ~          Sorsát,
1056   3   |                 kénye szerint derűl~     A nyílt okosság, a nemes értelem,~          
1057   3   |              derűl~     A nyílt okosság, a nemes értelem,~          
1058   3   |                nem jár,~               S a szabad elme urat nem esmér. ~     
1059   3   |                  dühös~     Bosszankodás a szívbe nem ütközik,~          
1060   3   |                  Tisztán tekinthet végig a bölcs~               Innen
1061   3   |            semmiségen. ~     Hol vagynak a nagy bajnokok, akik e~     
1062   3   |               törtenek útakat?~          A kor határt vetett azoknak,~               
1063   3   |               mutatod te mégis. ~     Te a kerengő századok ostromit~     
1064   3   |               Bölcs és hatalmas föld ura a nevünk,~     S egy percig
1065   3   |                 lehellek,~               A gyönyörű tudomány sajáti. ~     
1066   3   |             vérpatak is locsog~          A kard kemény jussán öledbe,~               
1067   3   |                       Hogyha haragba van a királyság. ~     Mondd ezt
1068   3   |                ujjaim, amiként~          A rendre nem vigyázva Múzsám~               
1069   3   |                   Csak te vagy itt magad a tanúja ~     De melly riasztó,
1070   3   |                      Mint morog és dübög a kietlen! ~     Hogy bömböl
1071   3   |               kietlen! ~     Hogy bömböl a mély völgyre! hogy ugrik
1072   3   |                 mély völgyre! hogy ugrik a~     Sziklák fokáról széjjel
1073   3   |               széjjel ezerfelé~          A fellegek terhébe készűlt~               
1074   3   |                  mint aranyozza meg~     A cifra villám a vadon éjszakát!~          
1075   3   |                  meg~     A cifra villám a vadon éjszakát!~          
1076   3   |                 éjszakát!~          Nagy a te méltóságod óh hang!~               
1077   3   |                        Ő csak dúdolt, és a szélvész durva robajjal~     
1078   3   |          marmolva felette lobogtak,~     A bölcs Alcidon is dühöket
1079   3   |                                          A hűségtelen                          ~(
1080   3   |               Kevéssé tart édessége~     A szerelem ízének~De ellenben
1081   3   |                Szívbéli gyötrelmének.~Én a csalárd Szilviáért~     
1082   3   |                    Ím elhagyott engemet.~A minémű tisztasággal~     
1083   3   |           Szilvia már hitét szegte,~     A kis víz még folydogál.~
1084   3   |                                 Egy anya a táborba indúló fiához                             ~(
1085   3   |            békével szívem, menj már~     A dicsőség piacába.~Menj,
1086   3   |               Menj, menj! minthogy nálam a haza elébb jár.~     Kettőnkhez
1087   3   |                veled mehetnék~     Által a Rhenusnak révén,~Előtted
1088   3   |              melly boldog lehetnék,~     A rád célzott halált mejjemmel
1089   3   |                mejjemmel elvévén. ~Menj, a dicsőség s szeretet~     
1090   3   |               fegyveredet. ~Célod legyen a vitézség,~     De, lelkem,
1091   3   |                                          A fia halálán kesergő anya                           ~(
1092   3   |                  csak mind haszontalan. ~A' volt eddig minden dicsőségem,~     
1093   3   |                  károm. ~Áldozatúl esett a hazának~     Az ő vitézi
1094   3   |                   Az ő vitézi halála,~De a dicsőség nekem anyának~     
1095   3   |                gyászomra vála;~          A természet bennem~          
1096   3   |                  jaj! hová kell lennem! ~A fúvó széltől is hogy féltettem~     
1097   3   |                most elébe vethettem~     A gyilkos kardnak mejjemet,~          
1098   3   |                  vedd kedvesen,~     Míg a sír nyugvó hajléka~          
1099   3   |                                          A grófnévá lett kertészleány                                    ~(
1100   3   |                  nagyságom testéhez~     A ruhák is készek.~Gyöngy
1101   3   |              hajam majd mint fordúl~     A frizúrvas végén,~Az irígység
1102   3   |                 Bálba, maskarába. ~Eddig a kis kertésznét~     Rózsák
1103   3   |               Gróf urfiak térdelnek~     A grófné elébe. ~Eddig Jancsit
1104   3   |               Szép virágból tőle,~Mindig a sarkamban vólt,~     Sokszor
1105   3   |               Sokszor megkergettem,~Mert a pajkos megcsókolt,~     
1106   3   |                 öszvecsókoltam.~Fáradtan a csintalan~     Ha dolgát
1107   3   |                   tüstént~     Te leszel a grófom.~
1108   3   |                                          A violához                              ~(
1109   3   |                  első jele,~     Menj el a szépek szépéhez,~Mondd,
1110   3   |                   Ládd, mi ihol szaldunk a hazánk kedves mezejéből,~
1111   3   |                   Édes honnyunkból, s te a hűs árnyékba hasalván,~Szép
1112   3   |              erdőt.~~~~~~T~~~~ ~~~~Isten a', hé, Meliboee! ki így kénnyemre
1113   3   |                   Kettőt ellett ő, pedig a legcímeresebbet~S a sűrű
1114   3   |                pedig a legcímeresebbet~S a sűrű mogyorósba hagyá a
1115   3   |                  a sűrű mogyorósba hagyá a durva kövek közt.~Hej! mikor
1116   3   |             durva kövek közt.~Hej! mikor a menykő a sok cserfát megütötte,~
1117   3   |                közt.~Hej! mikor a menykő a sok cserfát megütötte,~Ezt
1118   3   |            cserfát megütötte,~Ezt jegyzé a', csak lett vólna eszünk
1119   3   |              lett vólna eszünk kitalálni~A redves tölgyről, hány varjú
1120   3   |                 kárt.~Úgyde ki légyen az a jó Isten, Titire! halljuk?~~~~~~
1121   3   |              halljuk?~~~~~~T~~~~ ~~~~Azt a Róma nevű várost én balgatag
1122   3   |               Azt tudtam, hogy mint emez a városka, csak ollyan,~Melybe
1123   3   |               kiemelkedik ám ő,~Mint áll a cédrus fennyenn a törpe
1124   3   |               Mint áll a cédrus fennyenn a törpe cserék közt.~~~~~~
1125   3   |                        M~~~~ ~~~~Hát azt a Rómát hogy megnézd, amma
1126   3   |                  hajtott?~~~~~~T~~~~ ~~~~A noha későn jött, de ugyancsak
1127   3   |              barmom ment áldozatúl fel~S a háládatlan városból is,
1128   3   |         csudállám,~S almádat fáján kinek a számára hagyád meg?~Hát
1129   3   |                meg?~Hát oda vót Títír, s a fenyves, Títire, téged,~
1130   3   |                   Títire, téged,~Tégedet a forrás és a csere visszakiábált.~~~~~~
1131   3   |               téged,~Tégedet a forrás és a csere visszakiábált.~~~~~~
1132   3   |             másutt úgy látni személlyét.~A jeles ifjút ott látám, Meliboee,
1133   3   |                  ezt felelé rá:~Lássatok a legeléshe' fiúk, s járjátok
1134   3   |                öreg! hát így meg hagyták a te meződet~És e' néked elég,
1135   3   |                   noha itt sivatag köves a föld,~S a legelő sásos posvánnyal
1136   3   |                  sivatag köves a föld,~S a legelő sásos posvánnyal
1137   3   |         beterítve.~Ellősöd nem sínli meg a nem-szokta takarmányt,~S
1138   3   |                 Ott, amint eleven fűzből a határba sövény nőtt,~Hyblei
1139   3   |                 Hyblei méhecskék dongják a réti rakottyát,~S lassú
1140   3   |      nyögdécselnek rekedezve galambid,~S a bús gerlice a fellengős
1141   3   |                galambid,~S a bús gerlice a fellengős szilfa-tetőről.~~~~~~
1142   3   |           szilfa-tetőről.~~~~~~T~~~~ ~~~~A gyors szarvas azért hamarébb
1143   3   |             szarvas azért hamarébb legel a levegőbe.~S a tenger halait
1144   3   |             hamarébb legel a levegőbe.~S a tenger halait szikkadton
1145   3   |               sebes vize mellé,~Vagy tán a földtől elvált brittokho'
1146   3   |               csudálni?~E jó földnek már a zsírja gonosz katonáé,~S
1147   3   |             gonosz katonáé,~S jött-menté a szép aratás. Mire bíra,
1148   3   |               Visszavonásod, ihol, kinek a számára vetettünk.~Most
1149   3   |            cimbora, nállam az éjjel,~Itt a gyepre terűlj le, szelíd
1150   3   |             gesztenye, majd falatozzunk.~A faluk is tova már füstölgenek
1151   3   |              füstölgenek alkonyodásra,~S a nagy bércekről, nézd, mennyire