bold = Main text
    Rész                                          grey = Comment text

  1   1   |                                       Az én poézisom                                  ~     
  2   1   |              Kóldúsnak, se cigánynak, az e'félékbe ha nem fog~Kedvet
  3   1   |             mivel zabolát nem szenved az izlés.~
  4   1   |            mérget kóstoltam.~     Már az ég jóltévő harmatja,~     
  5   1   |              szegény~Gyáván teng-leng az élet tüskés ösvényén.~Hát
  6   1   |            soha ne vigyenek~          Az istenek.~     Kedves bú,
  7   1   |             nem, nem, nem. ~Kloe ~Míg az Amor részegje voltam,~Mérgemet
  8   1   |              kis unokának. ~Zeli ~Már az ilyen boldogság,~     Néném
  9   1   |            hiába intézi.~Boldog tehát az életet~Édesítő szent szeretet,~     
 10   1   |        Királynéja ihol jő,~Vagy talán az én szivemnek~     Vívója
 11   1   |              én szivemnek~     Vívója az? ő az, ő!~Mely felséges
 12   1   |           szivemnek~     Vívója az? ő az, ő!~Mely felséges egy munkája~     
 13   1   |           kitőlt magából,~Igy jött ki az első leány~     A teremtő
 14   1   |              Hódít, bár ártatlanul,~S az én szívem e nagy csatán~     
 15   1   |          áradása~Ijjesztett bennünket az általmenéstől,~Vagy ha jobban
 16   1   |      hét-nyolc mértföldnyire~Kiér már az ember a hegyek szélire,~
 17   1   |               Putna vize tartóztatta:~Az is mérges, s féltek ránk
 18   1   |               sokban majd meghűlt már az elevenség.~A volontéroknak
 19   1   |             erőt soká nem tarthatták,~Az ellenség felé hátokat forgatták.~
 20   1   |               nem fáradtunk:~Vágtuk s az elhulltak hantjain haladtunk.~
 21   1   |               szükségében~Lőtt vissza az őtet űző ellenében,~Ez is
 22   1   |          mindjárt kipattant elébe.~Ez az ujj senkinek szegény nem
 23   1   |           nagy ágyúival,~Segedelmével az Istennek megvettük,~S népét,
 24   1   |            ami már megégett.~Itt volt az igazi debreceni vásár,~A
 25   1   |               úgy hevert, mint a sár.~Az ezüstös kardot s pisztolyt
 26   1   |              betegekkel,~Itt már most az időt töltöm nyögésekkel.~
 27   1   |          töltöm nyögésekkel.~Kínokat, az igaz, nagyokat szenvedek;~
 28   1   |            egy kolduspálcával.~Én hát az Istenre vetem minden gondom,~
 29   1   |             megnyugszom s ezt mondom:~Az Úr, a poharát aki reám mérte,~
 30   1   |          terhe.~Elromol a föld is; de az a fejedelmi királyné,~Parnassus
 31   1   |             Parnassus tetején sugárít az égigeresztő,~Kápolnába kiül,
 32   1   |         megőrli,~Akkor is él, s annak az idők éhsége sem árthat;~
 33   1   |               örűlünk.~Attillát a réz az ezüstbe s aranyba bezárta;~
 34   1   |            rettegve imádják~Még ma is az olaszok, spanyolok s több
 35   1   |           mindaddig bé nem mohosíthat az óság,~Míg ropogások közt
 36   1   |              óság,~Míg ropogások közt az egek kék boltja be nem dűl.~
 37   1   |        vitézkedtél, búzdúljon fel meg az a szív,~Mely a hazádért
 38   1   |               a paripák nyoma, durrog az ágyú,~Bőg, morog a levegő,
 39   1   |          levegő, püfög a föld, bömböl az elgyúlt~Bombi, az aprólék
 40   1   |              bömböl az elgyúlt~Bombi, az aprólék tűzfegyverek egyre
 41   1   |       ropognak.~     Lóra legény! jön az ellenség, ránk hajtja kapóra~
 42   1   |         szokatlan~Kősziklák derekához az oktalanul hömpölygő~Nagy
 43   1   |       csillapodjatok,~     Szörnyűség az, amint omlatok,~Vagy tán
 44   1   |             magamhoz kapcsolnám,~     Az ágyról leejtettem.~Én leugrék
 45   1   |               ki, míg szemét~     Még az ág ki nem verte,~Sok féltett
 46   1   |         kúlcsát zsebjébe veti. ~Végre az ajtó mellé is~     Láncol
 47   1   |            sem nyílt virágába~     Ez az ártatlan lélek,~Itt hervadozott
 48   1   |          hanttal beborított. ~Azonban az idők múltak,~     Nyílt
 49   1   |           Őrállónak szemeit. ~Egyszer az ötlik eszébe,~     Hogy
 50   1   |               padláson keresztül~     Az arany-köd szivárog. ~S midőn
 51   1   |             talált szegény éppen~     Az ég felé fordulni. ~S ohajtozó
 52   1   |                Hogy repesve pihegett,~Az arany esső szemenként~     
 53   1   |                                       Az érzékenységek énekben                         ~
 54   1   |               rá lehelletted,~Már ezt az új balzsamodat rózsás kertembe~     
 55   1   |                                       Az öröm tündérsége                          ~
 56   1   |           súgára alól kivergődni;~Még az apróbbakat, bár magát elvonta,~     
 57   1   |              között amint őgyelgének,~Az elfáradt erőt nyugvásra
 58   1   |              nem lehellett.~Mi tudunk az égitestek közé menni,~     
 59   1   |                    Csaknem belenézett az egek titkába.~Ily kis istenségnél
 60   1   |    istenségnél főbb méltóságomba~     Az elbújt Ámeli ugrik a nyakamba,~
 61   1   |         öszvebúnyolódtunk,~     Látta az esthajnal, miként csókolódtunk,~
 62   1   |                     Hogy szedi rendbe az édes álom! ~Leng, lengj
 63   1   |              Szellő! legyezd el tőlük az érdemelt~     Nyúgalmat
 64   1   |               vólna reád, hahogy~     Az ember e jó kis világot~          
 65   1   |               vivő nyomokat keresne. ~Az érdemesnek hogyha segítsz
 66   1   |        Élteteket~Sok bajhoz csatolták az egek,~A jutalom noha pálma
 67   1   | Véróltárotoktól~     S zászlótoktól. ~Az ég őrzéstekre,~És vezérléstekre~     
 68   1   |             rajzola.~Óh, e' nem lehet az, mivel~     Még álmomba
 69   1   |               Édessen petyeg el rólok az édes íz~A forró ölelés alatt.~     
 70   1   |             szorítsd~S úgy tedd által az útjain~     Leskődő bajokon,
 71   1   |        érdemed.~     Menj, áldjon meg az ég! jussak eszedbe, ha~Rózsák
 72   1   |        gyönyörű napok,~     Melyekből az öröm karjai közt, a hív~
 73   1   |                      Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván~
 74   1   |              lejutván~Visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek alóla~
 75   1   |               Leggyent, azzal elűl, s az arany festést is azonnal~
 76   1   |             azzal el is tünt,~S engem az aggódás és a siralom beborított~
 77   1   |              hajnal hasadása után; de az én rám~Gyűlt éjnek véget
 78   1   |             Gyűlt éjnek véget nem vét az örökre lement nap.~
 79   1   |            Amott, ahol a vízesés~     Az ekhót fecsegteti,~Úgy tetszik,
 80   1   |             ily rútúl bánt,~          Az álnok, engem miért szánt?~     
 81   1   |         tavaszi melegek,~          És az engedelmes egek~     Újra
 82   1   |              kirepedt piciny~Pályáján az imént dugta ki kis fejét. ~
 83   1   |             miként~     Csiklandá fel az ébredés.~Mint küszködtek
 84   1   |               lapult~     Andalgással az ellene~Serkent s a ki-kinyílt
 85   1   |            cicározó~     Nyájasságok; az angyali~Fénnyel rád kiderűlt
 86   1   |        Kétséges szemeid méregeték; ez az~     Áldott kéz hoza felfelé.~
 87   1   |               szeredet. Véle keressed az~     Élet ritka virágait. ~
 88   1   |           Sors, amit csak adott, mint az egek magok~     Most a földre
 89   1   |              Heh! mert ritka madár ám az az ég alatt,~     Mely vaktába
 90   1   |                mert ritka madár ám az az ég alatt,~     Mely vaktába
 91   1   |      mértékletek öszve nem~Illhetnék: az erős egybecsatoltatást.~     
 92   1   |            Egy hív társ kezeit tartja az ellene~     Fellázadt bajok
 93   1   |               kútfejét~Erkölcsünknek. Az őtőle szivárogó~     Szentség
 94   1   |             központra velem, s kérjük az ég urát,~     Hogy bóldog
 95   1   |       mutatott, arany~     Száján ült az igazság,~          S melljén
 96   1   |                     Felnyúlt egy hegy az ég felé! ~Tüskés oldalain
 97   1   |           állanak ördögi~Gyűlölséggel az éj ostoba lelkei,~     És
 98   1   |               Egy kápolna ragyog fent az öreg tetőn,~Egy szép kert
 99   1   |       vetekedve~          Ékesgetnek, az éj oda ~Kormos gyermekeit
100   1   |           eresztheti,~Mert szent hely az. Egész táborok omlanak~     
101   1   |                A gyengék tapadó sárt, az erős karúk~Érccé lett köveket
102   1   |               így csak kevesen jutnak az égi fény~Látására; sokat
103   1   |          lábokat eltörik. ~Eltévednek az út tüskéi közt sokan,~S
104   1   |           töré nyakát. ~Ládd: úgymond az öreg, mennyi nem éri el~
105   1   |                   Ott áll órrok előtt az út. ~Nincs oly cél az egek
106   1   |           előtt az út. ~Nincs oly cél az egek bóltja alatt, hova~
107   1   |            Baj nélkül szabad eljutni, az út nehéz~     Voltán aki
108   1   |            Hogy harambasaságának~     Az a jutalma lenne,~Hogy egy
109   1   |               Múzsák undorodnak.~Csak az emberi nemzetnek~     Felséges
110   1   |           Halhatatlan hangjokkal,~Kik az égre törekednek~     Emberi
111   1   |                  Feláldozásán tudtak, az ellene~          Folyvást
112   1   |                             Vára felé az örök neveknek. ~Bátran vivén
113   1   |         bájoló színt~          Tudtok az ember elébe vonni. ~Ugyan
114   1   |            szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori~     Hamvas harmatozáson~          
115   1   |             habarék már mint sodródik az örvény~Forró torkában. Mely
116   1   |             kortyan el a nagy~Minden! az elmállott fénytestek cifra
117   1   |          Lássad - megenyész! kíméljed az angyalt,~S vedd ki Ruszándámat,
118   1   |        Ruszándámat, felséges erő! kit az omlás~Nem mozdít meg örök
119   1   |                                       Az első olvasztó szellőhöz                             ~
120   1   |                                       Az én kis kertem                               ~
121   1   |             fel,~     Nem marad akkor az esső el.~Forróságát a levegőnek~     
122   1   |         ződségeim, reményljetek:~     Az ég jól tészen ma veletek,~
123   1   |           lehellett.~Ni-ni! már amott az ég alján,~     Amott nyári
124   1   |          áldással,~Mint lopogatják el az eget,~     Rátolván a habos
125   1   |             hallik is lassú morgások.~Az apró-cseprő muzsikások:~     
126   1   |             már,~     Felmegyek, mert az ebéd is vár,~Itt hagylak
127   1   |               alatt.~Jer, örvendezvén az egekkel,~     Együnk és
128   1   |                    Tisztúlni kezdenek az egek.~Jerünk, szívjunk friss
129   1   |             itt ezeket,~     S nézzük az elment fellegeket,~Áldott
130   1   | szolgálatjokért, jertek,~     Nézzük, az egektől mit nyertek.~Látlak
131   1   |            csak éljetek,~S majd kérem az elölljárókat,~     Vigyék
132   1   |        rettenetes kárt nem tehet.~Hol az úr atyja szólgájának,~     
133   1   |          tiszt viselő seregének,~     Az elölljáró helységének:~Ott
134   1   |               tövisbe buktatunk;~Hogy az élet édes mézét~     Szánkba
135   1   |          hasztalan,~Mert csak gyötrik az emberek~     Az embert minduntalan. -~
136   1   |               gyötrik az emberek~     Az embert minduntalan. -~Bűnnek
137   1   |            jobb, amit kikaphatol~     Az éhhel-hólt szájából;~De
138   1   |  húzással-vonással:~Majd ha elfogy ez az ösvény,~     Megalkuszunk
139   1   |                Majd, ahol te végezed.~Az igaz, hogy ily reménynél~     
140   1   |               füstös levegőt, melyben az emberek~     Szomszédsága
141   1   |             alá fogó~     Lépet rejte az álnok~          Embernek
142   1   |               setét üregébe. ~Meg hát az ifjú vér pezseg és öröm~
143   1   |           halandó! mely keseregve néz~Az árva község, a közügy és
144   1   |     Kicsinyhitűek! nemde nem így vala~Az atyja Márton hunytakor is,
145   1   |            kötve hiszek, gyanús~Amott az együgy; itt ez az úri fény. -~     
146   1   |               Amott az együgy; itt ez az úri fény. -~     Sok a porig
147   1   |                       Nem lehet addig az ő királlyok ~Boldog. - Fogadd
148   1   |             fel, kedves Atyánk! ügyét~Az elgalázolt jó fiaidnak,
149   1   |      kevélynek~          S tiltsd meg az emberi vérszopókot: ~Majd
150   1   |      hivatalját~          Akkor egész az elégedésig. ~Addig bocsáss
151   1   |            Mérgelt falatját. - Boldog az, aki a~Másolhatatlan sors
152   1   |                                       Az élet [I]                               ~
153   1   |                                       Az élet [II]                              ~
154   1   |           kotús vizektől~Nád nőtte bé az órod.~De hátha tarka békát~
155   1   |            Találhatál meginni,~Gyanús az a veszett víz.~Eredj le
156   1   |               csak így foly~Emphatice az élet.~Rövid egy nap életünkbe,~
157   1   |                   Kiköltözött azoknak~Az ész kabak fejekből,~Kik
158   1   |               merik gyalázni.~A bort! az éltető bort!~A bort! ama
159   1   |        garadra~Felöntök én, ki nállam~Az ég alatt vitézebb?~A legnagyobb
160   1   |      gyötörjön.~Hogy a gutába nem tud~Az a goromba csürhe~Békével
161   1   |           nyakunkról?~Biz' azt, fiuk, az egymást~Váltó palack borokkal~
162   1   |                                       Az újj bor                                ~
163   1   |               szerelmet.~Be jól esett az első~Piross epert pirossabb~
164   1   |             Bokréta-szedni mentem,~De az ő badár szemétől~Nem leltem
165   1   |             Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?~Ezt a kérdések
166   1   |      megvizsgálni. Azonnal~Kettényílt az örök titok kárpitja előtte...~
167   1   |         Énekek énekein kezdé dicsérni az élet~Felséges voltát, mely
168   1   |           Felséges voltát, mely várja az emberi lelket.~Megtetszett
169   1   |            Megtetszett kedves zengése az angyali karnak~S mennyei
170   1   |                  Mi ez itt, s mi vólt az, amiről eszmélek?~Csak álom
171   1   |            eszmélek?~Csak álom vólt-é az? vagy pedig ez álom?~     
172   1   |                  Álomnak sok, sőt tán az álmom vólt kevés.~Mi nagy
173   1   |         vonszó szent szeretet.~Tán ez az élet az, melyet míg álmodtam,~     
174   1   |              szeretet.~Tán ez az élet az, melyet míg álmodtam,~     
175   1   |            vakoskodik.~Imé felhánytam az új és vén könyveket,~     
176   1   |               nem gyanítja,~     Hogy az még őtet is megvilágosítja.~
177   1   |     iszonyodtat.~Óh, vajjon mi róllam az egek végzése?~     Bezzeg
178   1   |          világi gond.~Ne félj! Csupán az eltökélve kárt tevők~     
179   1   |           esmeret~     Szárnyén egész az Istenig! ~Cs ~Dicső barátom!
180   1   |             Titkába fennyen jársz; de az én gyerek~     Lelkem pehellyét
181   1   |         tisztelik meg~     Hólta után az igaz poétát.~Hozzánk ragyognak (
182   1   |       érdemének~     Tiszteletet tesz az égi tábor.~Mind! Mind! barátim!
183   1(3)|               is. De a Lilla kijövén, az anyja a többit a maga költségén
184   1   |         poromra tiszteletből~Leülteté az akászt. - De mit ér neked,
185   1   |              kezeknek~Zsákmánnya lesz az úgyis. - Szebb egy virágos
186   1   |             kedvesem.~Mert a cél csak az, ott hogy koszorú legyen.~     
187   1   |               se soká tarta, barátom, az~     Nincs már: a barom
188   1   |             Amaz hogy ás-vés. - Nézd, az álnok~     Mint temeté el
189   1   |               szabadon bocsájtják~Reá az erkölcs mocskait. Ott, ahol~     
190   1   |               Nem csuda ám, ha pocsék az élő. ~Cs ~Hagyd el, barátom!
191   1   |         jámbor seregre.~     Ott, hol az ész nemes érezéssel~S szent
192   1   |              a szív:~     Mennyei tán az igazgatás ott? ~F ~Boldog
193   1   |               Boldog halandók, kiknek az ég kegyes~     És bölcs
194   1   |              csakugyan nem igaz: hogy az ollyan cifra virágnak,~Mellyet
195   1   |                         Óh, mely nagy az oly ember bóldogsága,~Kinek
196   1   |         jöttnek nem örűl.~Bóldog, aki az álnok nyereségre~Átkot mer
197   1   |            Átkot mer kérni, felnézvén az égre,~És kinek jó lelkiismérete~
198   1   |      szüntelen élete. ~De jaj! akinek az Isten törvénnye~Nyilván
199   1   |              több lakosok, felhagytak az áldott~Búzatenyésztéssel;
200   1   |                mintsem gondoskodnának az élet~Bő termő idején szükségre
201   1   |           farkasra ruházá.~E zavarást az örök végzés elnézte sokáig.~
202   1   |        bosszús élte morogva futott el az éj üregébe.~Óh magyaroknak
203   1   |             után mindég~Kellemetesebb az ég;~          Majd ha jól
204   1   |              nagyságot,~     S neveti az arany jármos uraságot;~Ő
205   1   |             útálja,~Ő a legnagyobb úr az egész világon,~     Felyül
206   1   |                                       Az önnönszeretet                               ~
207   1   |             néha barátjokat,~Áttörvén az ezerféle veszélyeken,~A
208   1   |             szívhártya alatt? Úgy van az! úgy van az!~Óh, önnönszeretet!
209   1   |            alatt? Úgy van az! úgy van az!~Óh, önnönszeretet! néha
210   1   |               mit nem követett már ez az átkozott~Bűnnek mételye
211   1   |               néma tehát? - Vagy hogy az értelem~Sok kétségre vezet:
212   1   |            részeiben pedig~Kóstolnánk az öröm drága gyümölcseit.~
213   1   |          apolgat ott).~Óh nem vagy te az ég átka vagy ostora,~Sem
214   1   |            Szent szikrádat azért adta az ég belénk,~Hogy sokféle
215   1   |             Szikláknak nyomokat törni az ég felé~Nagy tettével. Örűl
216   1   |             Belső nyúgodalom célja, s az angyali~Békesség. Koszorút
217   1   |        rakjatok a maga-~Kedvellésnek. Az ő lelke hevíti fel~Érző
218   1   |             Ember vagy. Kiesen ballag az életed~A nyájas szeretet
219   1   |               gyanú alatt.~Téged, bár az egek bóltja leroskad is,~
220   1   |         düledéke közt~Sem rettent meg az ég rád lihegő fia.
221   1   |          Amely ebből áll, hogy tudjon az ember azokból,~Amikhez még
222   1   |           nyugtát, mely régen eltűnt:~Az paradicsomától távozott,~
223   1   |             vett irgalmatlanúl. ~Csak az elfelejtett temetőkben,~
224   1   |             példázgató gyászfűzfánál,~Az emlékezet esthajnalánál~     
225   1   |               kalendáriomba, ~melyből az időjövendölés kimaradt                                 ~
226   1   |                   Senkise tudna. ~Hát az esztendő lefolyása millyen~
227   1   |         sárkány,~Tátos és tündér, kik az ostobáknak,~A setétbenn
228   1   |             Mind elolvadtak, valamint az ablak~Zúzmarázból egy hideg
229   1   |               tavasz, a meleg nyár~És az ősz mely'k nap jön elő,
230   1   |              nem értünk~          Így az időhöz:  Végyük el használt
231   1   |          napunknak,~Holnapunk gondját az egekre bízván,~Várjuk el
232   1   |          Vázparipájáról, mellyen csak az ostoba dajka~Húzavonása
233   1   |              célokra teremtett~Állat, az oktalanok közzűl, nagy hívatalához~
234   1   |        Szűnjetek hát, óh kertmivelők, az időre kiomlott~Értelmek
235   1   |            Hadd fülelje sorjait. ~Míg az estve bíborozza~     A lement
236   1   |              lement nap hajnalát,~Míg az éjj becsillagozza~     Szétterítve
237   1   |             És repülne hirtelen;~Csak az fáj, hogy test barátja~     
238   1   |                Gyenge hitünkben. ~Már az ég boltját sikeretlen ércnek~
239   1   |              a por~Őgyelíté fel, hogy az útazónak~Mind szemét-száját
240   1   |                És ki nem dícsér? csak az, aki búzát~     Vett nyereségre. ~
241   1   |         éjtszaka állana meg:~Minthogy az ész vaksága pokol; s örök
242   1   |            Igaz-é, amit Istenről mond az ő profétája,~     Hogy ő
243   1   |               gonoszt útálja? ~Főpap ~Az ő szentsége kútfeje ezen
244   1   |              van! valakik nem hisznek az ő prófétájába,~     Nem
245   1   |          Paradicsomába. ~Szultán ~Hát az igaz-é, hogy oly nagy hatalmú
246   1   |            Halljam! ~Főpap ~          Az ott ékeskedő virágok seregében~
247   1   |        dicsősége. ~Szultán ~Úgy van-é az, amint szóllasz? Isten jámbor
248   1   |            bóldog egy leányzó. ~Midőn az ilyen bóldogok~     Egymás
249   1   |           Egymás eránt hevűlnek,~Azon az égiek magok~     Előre már
250   1   |              segítgető is. ~Már a fiú az ölyvöket~     Riasztja a
251   1   |            maradt a háznál,~          Az ősi gazdaságnál. ~Jó kis
252   1   |            Amit vállalt ő magára~     Az emberiség javára. ~Míg kimutatná
253   1   |         minden népet tanítsatok,~     Az isteni tiszteletre~     
254   1   |         kölcsönös szeretetre; ~De hát az ördögök feje, -~Midőn megtörvén
255   1   |            Deák nyelven azt mutatja. ~Az az, minthogy a tudatlan~
256   1   |              nyelven azt mutatja. ~Az az, minthogy a tudatlan~Nép
257   1   |                          Gergely pápa az időnek~     Baján úgy segíthetett,~
258   1   |               kézi hintóval.~Kinyílik az ajtaja, s belölle kilebben~
259   1   |         pompás öltözetben.~Megkérdeti az urat kengyelfutójával,~Ha
260   1   |      kevéllyen,~S így szól: Nézze meg az úr gondosan személlyem,~
261   1   |       himlőhelyet képemben,~Horpadást az óromon, hályogot szememben?~
262   1   |       szememben?~Feketék-é fogaim, és az ajakamban~Vesz-é észre hasadást
263   1   |                Semmit sem felelhetett az ifju ezekre,~Megmeredten
264   1   |           reád ki foghatta?~Édesatyám az, úgymond, aki velem így
265   1   |             bíró leányának.~Ezeket én az úrnak kinyilatkoztattam,~
266   1   |               nagy bizodalommal;~Mond az, de nem vagy bolond, hogy
267   1   |               csak enyém lehessen.~Ha az nem baj, mond amaz, nincs
268   1   |              szolga fülébe, kezébe,~S az őket bejelenti azon hevenyébe,~
269   1   |             fáradoznak.~Szóll a biró: Az urat már régen esmérem~Jó
270   1   |            amit szóltam.~Ha hát, mond az, úgy tetszik a nagy prófétának,~
271   1   |             ész hirtelen habozhat,~És az ifjak szerelme hamar megváltozhat.~
272   1   |          szerelme hamar megváltozhat.~Az ifjúban hevesen felbuzdulván
273   1   |         Kötelezőben annyit tegyen fel az író.~Azzal csenget s a hites
274   1   |         levélt megiratja.~Mivel mégis az ifjú szép koncát féltette,~
275   1   |            ifjú szép koncát féltette,~Az egybekelés napját nagyon
276   1   |              kaszálnak,~Száraz karján az ujjak görbe-gurbán állnak.~
277   1   |               Kiván sok jó szerencsét az új házassághoz,~S az irigylésre
278   1   |       szerencsét az új házassághoz,~S az irigylésre méltó szép atyafisághoz.~
279   1   |              pokolra taszított?~Felel az: Ne ok nélkül vegye azt
280   1   |               eszének.~De látom, hogy az úré olly csekély lábon jár,~
281   1   |           tenni valóban kár.~Hanem ha az ur baja ollyan igen szörnyű,~
282   1   |             igen szörnyű,~Azon bizony az észnek segíteni könnyű.~
283   1   |              megölelte~A szép leányt, az pedig neki azt felelte:~
284   1   |            felelte:~Megcselekszem, ha az úr címerét levészi,~S annak
285   1   |         levészi,~S annak hellyébe ezt az okosabbat tészi:~Mindeneken
286   1   |          tészi:~Mindeneken felyül jár az asszonyi elme,~Nem hasonlíthat
287   1   |          magának,~Jó áldomást igérvén az öreg vajdának,~Hogy majd
288   1   |              öreg vajdának,~Hogy majd az öszvekelés kiszabott napjára~
289   1   |            szerelmes véröknek.~Többit az okos vajda ki tudja csinálni,~
290   1   |               Csakhogy nem kell tőlle az áldomást sajnálni.~Könnyü
291   1   |                Könnyü vólt erre venni az elbódult kalmárt,~A tanácsolt
292   1   |            nap eljárt.~*~Felvirradván az öszvekelésnek napjára,~A
293   1   |          éppen azért jöttünk,~Hogy ez az öröm napja tudva van elöttünk,~
294   1   |             Ne vegye hát rossz néven, az Istenre kérünk,~Hogy e szerencsén
295   1   |             nem állhatja,~S udvarából az egész csürhét kihajtatja.~
296   1   |               kezére.~Én uram, feleli az szép illendőséggel,~Az úr
297   1   |         feleli az szép illendőséggel,~Az úr házához éppen nem jöttem
298   1   |           csak szárnyamra nem keltem.~Az mind igazság lehet, a biró
299   1   |               a becsülletemnek.~Felel az: Hogy a szennyből rám is
300   1   |        mindjárt levétette,~S helyette az ajánlott sorokat tétette.~
301   2   |                       Elöljáró beszéd az első kiadáshoz                            ~
302   2   |              tudom: a' bizonyos, hogy az én kezeimbe csak így jött~
303   2   |            nekem egy szomszédom hozta az Erdő-~Hátról vagy honnan,
304   2   |               magyar ember.~Ebből áll az egész dolog, amit mondani
305   2   |                              A szerző az olvasókhoz                                 ~
306   2   |     magyarázták a mi atyáink,~Hogy mi az alsó rend törvénye? kinél
307   2   |             alsó rend törvénye? kinél az igazság? -~Aki erősebb vólt,
308   2   |               Aki erősebb vólt, ugyan az kényére bitangolt. -~A lepocsékolt
309   2   |             annak; szent a törvény; s az igazság~Fennyen hordja fejét,
310   2   |            falubann, a Nyírenn-é vagy az Erdő-~Háton, vagy hol esett,
311   2   |            jut eszembe.~Már csak elég az, hogy: vólt hajdann egy
312   2   |          napokat, s nem elég tágasnak az anyja telekjét:~Addig nyújtódzott
313   2   |             mindenik innep~Délyesténn az időtöltők karikába hasalni. -~
314   2   |               is akként~Gyúnyolták ki az ő vele nőtt egyforma korású~
315   2   |           fiúnk, nézvén szanaszéjjel, az ég karimáján~Dalmahodó hegyeket;
316   2   |              esik. - Felpercene benne az ország~Látására való kívánság;
317   2   |           Látására való kívánság; már az eszében~Kezd sok gondolatok
318   2   |             azok, maga bajmolt véllek az özvegy,~Hogyha szerencsésenn,
319   2   |               fené fogait Matyi, kéri az anyját,~Bízná rá azokat,
320   2   |            úton sok rác úr lett abban az időben. -~     Korhely!
321   2   |         vásárra, pokolba!~Mit keresél az egész nyáron? jobb, hogyha
322   2   |             dologhoz~Látsz itthonn: - az anyó így s így mocskolta
323   2   |          kunyorált, hogy csak rávette az anyját:~Ám, no hiszen legyen
324   2   |              úgy, úgymond, áldjon meg az Isten,~Csak lendíts valamit,
325   2   |            szállott le nyakából.~Ebbe az anyja rakott túrót, hájat,
326   2   |             lúdakat arrább~Hessegeté; az eladni való húszat kiszakasztá,~
327   2   |              egy körmön font ostorral az útra riasztván,~Anyjának
328   2   |      portékáknak maga szokta kiszabni az árát,~És amely darabért
329   2   |            darabért többet mert kérni az áros,~Elkonfiskáltatta,
330   2   |           egyedűl a főrevalója.~Kérdi az úr: Ki ezen lúdak gazdája? -
331   2   |           gazember!~Nem tudod, itt ki az úr? majd emberségre tanítlak!~
332   2   |             süveged? mi ezen lúdaknak az árra? -~Bényomván süvegét,
333   2   |               márjás, úgymond, párja, az illyen-amollyan! -~Kérdi
334   2   |              illyen-amollyan! -~Kérdi az úr: Id'adod fele árán? -
335   2   |               adod fele árán? - Ő biz az apja~lelkének sem alább
336   2   |               a fizetést köszönöm; ha az Isten erőt ád,~S életben
337   2   |     csínnyát-bínnyát. Bízván hát mind az eszéhez,~Mind erszénnyéhez;
338   2   |           csóválgatja fejét. Meglátja az úr is az embert,~Arrafelé
339   2   |              fejét. Meglátja az úr is az embert,~Arrafelé sétál;
340   2   |            Meg sem is állhatnám, hogy az ilyent meg ne tekintsem,~
341   2   |              díbdáb fákkal nem akarja az úr bekeverni.~Mondja az
342   2   |               az úr bekeverni.~Mondja az úr: Ezeket bizony én vágattam
343   2   |             Ezeket bizony én vágattam az erdőn,~Csak hozzá vetvén. -
344   2   |              pompás fedelet láthasson az ember.~Én, nagyságos uram!
345   2   |           hibázik;~Ám de hisz' e' nem az én dolgom, senkit se gyalázok,~
346   2   |             nem ártom,~Menni akar; de az úr megtartóztatja. - Barátom!~
347   2   |            nincs egy áccsal is alkum, az úr hát~Járt az olasz földön? -
348   2   |              is alkum, az úr hát~Járt az olasz földön? - tessék béjönni! -
349   2   |              tetszeni, nem fog~Nállam az országban nemesebb gazdára
350   2   |   Elmosolyodja magát Matyi és dícséri az úrnak~Építésbeli ízlését,
351   2   |          földönn oly jeles erdő,~Mely az övénél jobb s gyönyörűbb
352   2   |          egyúttal vágatni is. - Egybe az ispánt~Szóllítsák! - Kétszáz
353   2   |            Kétszáz fejszést rendeljen az erdő~Sarkához. - Készen
354   2   |               erdő~Sarkához. - Készen az ebéd; jól laknak; a hintó~
355   2   |          pillantat alatt kinn vagynak az erdőn.~A fejszések is ott
356   2   |              ott vagynak már. - Járja az úrral~A roppant tölgyest
357   2   |         száját jól bétömködte; azomba az erdő~Rengett a sűrű kopogástól,
358   2   |             Vad morgásaitól. - Mátyás az urat megagyalván~És a lúd
359   2   |          része; menő félen már a nap: az ember~Bárha dologtalan is,
360   2   |               Bárha dologtalan is, de az ácsorgást is elúnja:~Mégsem
361   2   |              is elúnja:~Mégsem jő sem az úr, sem az ács. Végtére
362   2   |              Mégsem jő sem az úr, sem az ács. Végtére az ispán~Nem
363   2   |               úr, sem az ács. Végtére az ispán~Nem veszi a dolgot
364   2   |            huholási szakasztják~Félbe az alkonyodást követő vadon
365   2   |                Most, most szeppen meg az ispán,~Széjjel rendeli a
366   2   |          rendeli a látványságot, hogy az erdőt~Hajtsák meg, mert
367   2   |             és szívét ért sebje miatt az utólsót~Elhergette. Mi az?
368   2   |             az utólsót~Elhergette. Mi az? Megdobban az ijjedezésre~
369   2   |          Elhergette. Mi az? Megdobban az ijjedezésre~Rákapatott jobbágy;
370   2   |              jobbágy; hátrál; ordítja az ispánt;~Ott terem az, s
371   2   |          ordítja az ispánt;~Ott terem az, s félénk népét biztatva
372   2   |           biztatva lemégyen~Ólálkodva az aljra velek; - mit látnak?
373   2   |            aljra velek; - mit látnak? az Isten~Mentse az illyentől
374   2   |               látnak? az Isten~Mentse az illyentől még a jó krími
375   2   |      Megfogadák ezek a jó emberek, és az ölökben~Vitték a kocsihoz,
376   2   |              lágy fekvést puhogattak, az egyik~Szűrét tette alá,
377   2   |              bort kent széjjel rajta; az udvar~Egy kis mákszemnyit
378   2   |               most? Vátig keresék, de az éjnek~Jó oltalma alatt hamar
379   2   |             Olly feltétel alatt, hogy az esmeretes nyavalyáknak~Cifra
380   2   |            században műbe valának;~És az azokra való szer kotyvasztáshoz
381   2   |      fársángot földesuránál.~Ráállott az öreg, minthogy jó zálogot
382   2   |             szintén meg sem szabadúlt az elébbi~Megpüfölés szedres
383   2   |             aki betegh. (Hihető abban az időben~Történt vólt e' meg,
384   2   |             ezt a felcsert is, hogyha az Istent~Féli, tekintse az
385   2   |              az Istent~Féli, tekintse az ő nyomorúságát, s ha csak
386   2   |              vonogatta magát; végtére az egymást~Felváltó posták
387   2   |        kirepűlt szedres bőréből; kéri az égre~S földre, hogy illy
388   2   |           megy, és - ekkor vállat von az álnok.~Kéri az úr minden
389   2   |             vállat von az álnok.~Kéri az úr minden szentekre, hogy
390   2   |           minden szentekre, hogy amit az Isten~Értésére adott, rendeljen.
391   2   |                macskatövissek~Hát meg az angyal-, szent- s ördög-gyökerek (
392   2   |           elől vagy utól volt,~Fusson az udvarból a rétre, ligetre,
393   2   |                ligetre, mezőre;~Addig az üstben víz legyen, és hadd
394   2   |             meg: a paphoz küldé, hogy az Istent~A fűveknek erőt szerző
395   2   |         hívekkel. - Maga megvizsgálja az úrnak~Vakszemeit; kendőt
396   2   |               megdöngeti rútul.~Ekkor az ágyfőből a pénz kulcsát
397   2   |              egy szobalyány, meglátja az úr csuda képét;~Elsikkantja
398   2   |           magát, kifut, öszverikoltja az udvart.~Egyik kérdi, mi
399   2   |              baj? másik, hogy hol van az orvos?~Kúcsolják kezeket,
400   2   |          kezeket, tanakodnak, hogy ki az ördög~Fojtá bé ismét száját
401   2   |             ki, hogy Lúdas Matyi vólt az,~És hogy agyon kínzá. -
402   2   |          hívtak, s kurrenst küldöztek az ország~Minden részéhez,
403   2   |          megfogatása~Végett; csakhogy az ő képét igazán leírni~Nem
404   2   |               a' bizonyos: megtetszik az akkori törvény-~Tévők gondjából,
405   2   |         törvény-~Tévők gondjából, kik az ő csúfjára, örökre~Feljegyzék
406   2   |            nagy Törvénykönyvben, hogy az ollyan~Rossz úton járó kutyafog,
407   2   |             csapatni~A jószágából; de az azt ígérte, hogy inkább~
408   2   |               éjjel mindég őrt álljon az udvar~Környékén; - hozzá
409   2   |            nem esmeretes vólt.~Hogyha az udvarból a jószágába kiment
410   2   |          úgymond.~Cimbora, hogy lehet az? Matyi így szóll. Úgye komázol?~
411   2   |              hintaja mellett;~Majd ha az erdőnél járnak, nyargalj
412   2   |         nyargalj oda, mondjad ~Szembe az úrnak, hogy: te vagy a Lúdas
413   2   |               száz lelked lesz, mégis az ördög~Elvisz, ecsém! ha
414   2   |             tűzről pattant sihedernek az alku,~És nehezen lesi, hogy
415   2   |            lesi, hogy mikor indúl már az az úr ki. -~Egyszer lárma
416   2   |               hogy mikor indúl már az az úr ki. -~Egyszer lárma esik, -
417   2   |             esik, - riogatják széjjel az embert;~Döbrögi jő hintón,
418   2   |           Uccu!~Rajta legény! ordítja az úr - egyszerre utánna~Hajt
419   2   |        elbújva fülelt, s látván, hogy az úr már~Csak maga van, kilopószkodik,
420   2   |          megrántja ruháját:~Mit bámul az uram? nem fogják azt ma
421   2   |                Osztán nem Lúdas Matyi az, hanem én vagyok, akit~Megveretett
422   2   |           kiürítvén~Mondja: Ne féljen az úr, már többet nem verem
423   2   |            való, megvert háromszor. - Az Isten~Így bánik, s bánjon
424   2   |             akarván~Ójni magát ezután az erőszaktételek ellen;~És
425   3   |                                       Az alpesi bölcs                                   ~     (
426   3   |         Rajnának fakadékja körűl, hol az Alpesek a nagy~Sziklák ormóját
427   3   |           Sziklák ormóját úgy látszik az égig emelték,~És a föld
428   3   |               Fatörzsököknek, mellyek az érdemes~          Vénségnek
429   3   |                 Csergő pataktól távol az emberek~          Törvények,
430   3   |           éles~               És nagy az emberi elme, mint te. ~     
431   3   |            bölcs~               Innen az emberi semmiségen. ~     
432   3   |               Merőn lenézed; mink kik az életet~          Érezni
433   3   |                              Egyidejű az öreg világgal. ~     El
434   3   |            Majd lásd, miképpen gyötri az átkozott~     Düh nemzetünket;
435   3   |            királyság. ~     Mondd ezt az önnön tőreiben nyögő~     
436   3   |                 S mohos kövek mellett az ember~               Bóldog. -
437   3   |               mi vad~          Morgás az ég duzzadt határán?~               
438   3   |                               Mellyel az ég zivatarja mormol. ~     
439   3   |      hánytatta hatalmát;~     És amíg az egek marmolva felette lobogtak,~     
440   3   |         lépésedet,~Nagylelkű légy, ha az ellenség életet~     Kér,
441   3   |          Kedvesed számára őrizzen meg az ég,~     S gyakran emlékezzél
442   3   |        Áldozatúl esett a hazának~     Az ő vitézi halála,~De a dicsőség
443   3   |                    A frizúrvas végén,~Az irígység is bámúl~     Pompám
444   3   |                    Ha dolgát végezte,~Az ölembe számtalan~     Magát
445   3   |                 Magát kipihente. ~Már az ég gondja légyen~     Szép
446   3   |          szépek szépéhez,~Mondd, hogy az ő szivének fele~     Küld,
447   3   |           zöld,~     S vissza nem int az anyaföld.~ ~
448   3   |             nevén visszhangra tanítod az erdőt.~~~~~~T~~~~ ~~~~Isten
449   3   |               e kárt.~Úgyde ki légyen az a jó Isten, Titire! halljuk?~~~~~~
450   3   |          városka, csak ollyan,~Melybe az adni való bárányt vásárra
451   3   | Öszvehasonlítom, s más nagy dólgokkal az aprót,~Minden város közt
452   3   |                  M~~~~ ~~~~Mért kéréd az eget szomorún Amarilli,
453   3   |           legeléshe' fiúk, s járjátok az ökröt.~~~~~~M~~~~ ~~~~Bóldog
454   3   |              kecsegtet.~E bércről meg az erdőlők danolása lehangzik.~
455   3   |                    Hát mi! talán vagy az Áfrika szomjúzó vadonára,~
456   3   |             magad, jó cimbora, nállam az éjjel,~Itt a gyepre terűlj
457   3   |               nézd, mennyire nyúlt el az árnyék. ~~~  ~M = Meliboeus;