Rész

  1   1|    magyaroknak,~Már azokat ma cigány s kóldús szájába valóknak~
  2   1|          Vonszódó érzékenységet~     S gerjedelmet jelentett. ~
  3   1|              ellen vétkeztek. ~Zeli ~S már azon én megbomoljak,~     
  4   1|       jóltévő harmatja,~     A mezők s erdők jó illatja,~          
  5   1|              szép táncotok~          S érzékeny dallotok~Víg kedvre
  6   1|         bódítanak. ~Circa ~Én Híment s azt a szempillantását~     
  7   1|             istenek.~     Kedves bú, s háborúság,~     Elsáppasztó
  8   1|             mindég így lehetne,~     S szemünk egymás szemére~Ily
  9   1|             tehát szívem, eszem~     S mindenem ennél fogvást,~
 10   1|            kegyet kérem,~     Ő megy s tán rám sem ügyel,~Vagy
 11   1|               Hódít, bár ártatlanul,~S az én szívem e nagy csatán~     
 12   1|            régólta magát készítette,~S a kétfejű sassát felé repítette.~
 13   1|         előle.~Mert két feje vagyon, s hogyha egyik elvész,~A másik
 14   1|         nyakas törököket~Chotzimból, s pokolba elkergette őket.~
 15   1|     megütközött~Egy maroknyi néppel, s azt úgy csúffá tette,~Hogy
 16   1|              is előle elvette.~Ilyen s több dolgokat e szárny cselekedett,~
 17   1|          aljából;~Havasok, kősziklák s bercék közt tévelyeg,~Még
 18   1|              lévő váltazása~Véletlen s akadályt szerző áradása~
 19   1|           tartóztatta:~Az is mérges, s féltek ránk jönni miatta.~
 20   1|    észrevettek:~Megszünt kurázsijok, s meg visszasiettek.~Végre
 21   1|       hidakat csinálunk,~Marsirozunk s Putna-vízig meg sem állunk.~
 22   1|          pontonokat vetünk,~Heverünk s egy kevés lovakat étetünk.~
 23   1|           szép hajnal lovait fogatta~S a szomorú éjjelt színével
 24   1|         haddal megláttattuk,~Táborát s kastélyát ujjal mutogattuk.~
 25   1|              a víz elszaggatja,~Dűl, s zavaros mérgét széjjel hogy
 26   1|              seregeket~Meg is nyomta s kezdte vagdalni fejeket.~
 27   1|          Mint bátor fővezér előljárt s vezetett,~S illendő jó sorban
 28   1|         fővezér előljárt s vezetett,~S illendő jó sorban midőn
 29   1|        vitézeink rajta úgy rohannak,~S akit elől-utól értek, jaj
 30   1|             ki nem fáradtunk:~Vágtuk s az elhulltak hantjain haladtunk.~
 31   1|      szerencséssen tette:~Mind magát s pajtássát véle megmentette.~
 32   1|       bennünket mind visszaszólítnak~S a város kapuja elébe fordítnak.~
 33   1|             a kaszás a repcevirágot,~S megnyomván, úgy küldik rá
 34   1|              Ezek rajta mennek, ölik s fojtogatják;~Várát s puskaporosházát
 35   1|            ölik s fojtogatják;~Várát s puskaporosházát gyújtogatják.~
 36   1|  Segedelmével az Istennek megvettük,~S népét, még csak egyet láthattunk,
 37   1|             a sár.~Az ezüstös kardot s pisztolyt ölreszedték,~A
 38   1|            nagyjából béköté ujjomat,~S kivévén belőle két megtört
 39   1|              ostorozzon, megnyugszom s ezt mondom:~Az Úr, a poharát
 40   1|      feledékeny sírba borulni.~A tél s a sok idő porrámorzsolva
 41   1|          férge megőrli,~Akkor is él, s annak az idők éhsége sem
 42   1|            Attillát a réz az ezüstbe s aranyba bezárta;~Hellye
 43   1|             is az olaszok, spanyolok s több mások is íjjedt~Szívek
 44   1|            Élnek ezek most is, élnek s nem múlnak el addig,~Míg
 45   1|             tanítá,~Magzatjának örűl s egetérő oszlopot épít~Virtusod
 46   1|            szív,~Mely a hazádért vér s méltó mejjedbe dobogni.~
 47   1|         nyölt fel, karikája öleljen,~S villogjon gyönggyel ragyogó
 48   1|            Meghökkent a halál tőlök, s ím ránk igazítja~Veszni
 49   1|          melyhez dulakodva rohannak,~S elbődülve locsongnak el,
 50   1|             bé, fiam, a süveged jól,~S rettentő kardod magyarán
 51   1|            gúnyolódnak;~A bölcsebbek s merészebbek~Vélek nem bajlódnak.~
 52   1|              vennék a vállamra,~     S a hegyekbe költöznék,~Ha
 53   1|               kik rád hajolnak,~     S mintegy csókjaidér bókolnak,~
 54   1|            ti is felhevültetek,~     S velem egyformákká lettetek?~
 55   1|     Mátkátokat ott csókoljátok,~     S a zubogón úgy bocsássátok,~
 56   1|        egymást hancúzva űzitek,~     S panaszimat nem is értitek.~
 57   1|              kedvesemet,~     Ki öli s éleszti szivemet.~S ha vizet
 58   1|              öli s éleszti szivemet.~S ha vizet merít korsójába:~     
 59   1|             Fussatok bele hamarjába,~S ha inni felviszen szájára:~     
 60   1|        lejjebb-lejjebb menjetek~     S titkai közt enyelegjetek,~
 61   1|            titkai közt enyelegjetek,~S míg nyájason csiklándozzátok,~     
 62   1|          Minden nyúgodalmam elvette,~S megfosztott legfőbb vagyonomtól~     
 63   1|            hivének annál fogva,~     S nézzen egyszer rám mosolyogva.~
 64   1|      Mantlizsákom felbontottam,~     S mellém találám tenni.~Hát
 65   1|                Szobám ajtaja nyílik,~S rajta csendes suhanással~     
 66   1|      Ruszánda, megáll felettem,~     S rám csókokat hinteget.~Amint
 67   1|               Karom kiterjesztettem,~S amint magamhoz kapcsolnám,~     
 68   1|          Lakatot vét rá vitézül~     S kúlcsát zsebjébe veti. ~
 69   1|        reggel~Elegendő eleséget~     S csecsebecsét hordott fel. ~
 70   1|                  Kiket ölébe vészen,~S háromszori rázkódásra~     
 71   1|            Lejjebb-lejjebb hancúznak~S a réz toronyhoz lejutván,~     
 72   1|            Még jobban felgerjesztik,~S a mejjét emésztő tűzet~     
 73   1|             orcáját,~Majd elfojtják, s kifűzetik~     Mejj-szorító
 74   1|              Az arany-köd szivárog. ~S midőn egy hízakon, szépen~     
 75   1|                Az ég felé fordulni. ~S ohajtozó szívvel ekként~     
 76   1|              Ő, akit szüntelen lelek s keresek.~Képzelődésemnek
 77   1|               Csak te nyomorult kéz, s szegény ajakok,~     Bár
 78   1|    feszüljetek vont húr módjára~     S mind együtt pengjetek édes
 79   1|         éltedet keblére tetted,~     S fűszeres lelkedet rá lehelletted,~
 80   1|              mégis csengettél,~Órrom s szám izlése, csak veszteg
 81   1|                   Szorítni találtam, s visszaszorítá. ~Ízlés ~Kézfogás,
 82   1|           játékát a néző elébe,~     S hányféle hangokkal zengedez
 83   1|              hogy e mind ő érte van, s érettem,~Érzém, mely nagy
 84   1|           nagyságát vizsgáljuk,~     S a nagy természetet keresztül
 85   1|             vóltával megtelvén,~     S gyepágyamról mint egy kis
 86   1|              halandó látás határain,~S a nagy mindenségnek már
 87   1|              duzzogjak játékán,~     S virágokat szór bé ingem
 88   1|             a fák közt eltűnik,~     S onnan is virágot szórni
 89   1|                 Gyorsan megfordulok, s kezem közé kerül,~Már kikapni
 90   1|                   Megbotlok, eldűlök s ő is eldűl véllem,~S a zöld
 91   1|         eldűlök s ő is eldűl véllem,~S a zöld gyepen amint öszvebúnyolódtunk,~     
 92   1|      nyomozzuk a halál völgyein~     S örök nemtudással bévont
 93   1|             jó kis világot~          S benne magát okosan szeretné? ~
 94   1|            vér szomja hevítené,~     S a kárhozandók útja helyett~          
 95   1|            tengernyi árvák~          S özvegyek átkai közt kerengő ~
 96   1|             nem tesz erőszakot,~     S tettünk jutalmát tiszta
 97   1|                              Pálmáim s méltóságim~                         
 98   1|                 Véróltárotoktól~     S zászlótoktól. ~Az ég őrzéstekre,~
 99   1|               mert magad itt hagyol.~S itt hagysz hát, ha nem álom
100   1|            kis szárnyad alá szorítsd~S úgy tedd által az útjain~     
101   1|         útjain~     Leskődő bajokon, s gyenge kezed vigye~Nem hívebb,
102   1|         Eltűntök! megyen Ámelim~     S nyúgalmam vele. Óh, lelkemet
103   1|            bájoló~     Jóízű ajakak, s édes ölő szemek,~Szépségtekre
104   1|       szélére lejutván~Visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek
105   1|          színt~Leggyent, azzal elűl, s az arany festést is azonnal~
106   1|           Mejjét és ajakát illetvén, s azzal el is tünt,~S engem
107   1|        illetvén, s azzal el is tünt,~S engem az aggódás és a siralom
108   1|            Hogy majd nyugalmam lelem~S ím könnyebbülés helyébe~     
109   1|            egy galamb nyögését,~     S könnyek gyűlnek szemembe,~
110   1|                 E világban kedvemet,~S érzem, hogy a végső álom~     
111   1|          vóltam,~Míg csókoltam,~     S csókját szedegettem,~A szomorú~
112   1|       csókját szedegettem,~A szomorú~S epesztő bú~     Sullyát
113   1|         Halálát nevette,~Elragadta, ~S azt sem hagyta,~     Hogy
114   1|             a halál~Reám talál,~     S páromhoz mehetek;~          
115   1|       kikelet gyenge virágiból,~     S majd felcímerezem velek~
116   1|            előlfutó~     Kis súgára, s odébb veri~A környékre borúlt
117   1|           után a nap aludnimegy~     S a párázatok estveli~Tömjénjével,
118   1|           úgy mertek enyelgeni,~     S oly csalfán suhanának el~
119   1|        Andalgással az ellene~Serkent s a ki-kinyílt szembe cicározó~     
120   1|       Andalgást, kiderűl a ködös éj; s noha~     Virradtán zivatart
121   1|              lobogó tüze~Nem tartós; s mihelyst elcsenevésztenek~     
122   1|            eszed lele:~     A bosszú s unalom nyom el.~Boldog lészel
123   1|       barátomat~Egy központra velem, s kérjük az ég urát,~     
124   1|            te pedig jere,~Halld meg, s értsd el ezen gerjedezésimet,~     
125   1|                Erkölcs szent nyomait s velek~Szíved tiszteletét
126   1|               Álom   ~A történeteken s a sok ezer bajon,~Melyek
127   1|              előmbe, kit~Jámbor képe s egész szivreható szeme~     
128   1|            ült az igazság,~          S melljén a szeretet feküdt. ~
129   1|         mutat~     Márvány ujjaival, s int,~          Hogy menjek
130   1|              tudám hajtani térdemet,~S félénken követém nyomdokit,
131   1|        gőzölög untalan. ~Nádtorzsok, s megavúlt zsombokok öbliből~
132   1|             az út tüskéi közt sokan,~S tikkadtan lefelé tartanak;
133   1|        Rettentő szemeket hánya reám; s vele~Csak mentem. - De mit
134   1|              A képemre lehúllatott. ~S felrezzentem. Ihol büszke
135   1|                   A veszedelmes idők s bajok közt ~Hol életek,
136   1|                   Egymást emésztjük, s bóldog atyák! jeles~          
137   1|        Hamvas harmatozáson~          S gubbaszkodva voná magát ~
138   1|         Elment a meleges gólyasereg, s vele~     Minden handarikázó~          
139   1|                        Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt! ~Ki
140   1|              meg ölő kezed~          S reményed omladéki közzül~               
141   1|              mord szemed e csudára. ~S nem halsz meg úgy-é? Véd
142   1|                          Szép ajakán s szemein. Talán én ~Szökdécselő...~
143   1|         csattanjatok öszve,~Lobbanj, s lökd ki magad földünk bedugúlt
144   1|    fénytestek cifra világa~Mint hal, s mint elegyűl a kóválygó
145   1|      megenyész! kíméljed az angyalt,~S vedd ki Ruszándámat, felséges
146   1|           mozdít meg örök helyedről, s tedd a haboknak~Nagy partjára.
147   1|          ahol a most nyílt violákkal s gyenge kökörccsel~Bészórt
148   1|           Ruszánda~Bokrétázza magát, s engem les játszi szemével,~
149   1|              szavak)~Édes Ruszándám! s orvosoló kezed~     Meg
150   1|         fűszál hadd nyújtódzon,~     S egy szem harmat legyen a
151   1|                 A tavasz jóvoltából,~S új lélekkel felperdűlvén~     
152   1|              énekkel ki-kiszaladunk:~S egy-két verset tiszteletbe,~     
153   1|              méreggel tele szeleken,~S hirdess békét víg lengéssel~     
154   1|                Jámbor meglágyúlásán,~S a fagy zúzos páncéljának~     
155   1|              bársonnyal befedi magát~S áldoz néked, tömjénezvén~     
156   1|            kis zefir puha szele leng~S a rábámult csendességbe~     
157   1|              kebelét.~Jertek, hívek, s a gunnyasztó~     Hajnal
158   1|          virágim,~     Gyönyörűségim s múlatságim!~A nagy forróságok
159   1|           kiket magam vetettem,~     S különös gonddal ültetgettem,~
160   1|            vízen cicázik~     Zefir, s pelyhecskéje megázik,~És
161   1|          szelek jobban-jobban jőnek,~S felfúván a pitlélt porokat,~     
162   1|                   Pacsirta, fülemile s mások~A természet nagy basszusának~     
163   1|       állatok ijedtekbe~     Futnak, s repülnek enyhhelyekbe.~Csemeték,
164   1|            leányok leguggolnak,~     S titeket gondossan szagolnak,~
165   1|    megmosdott napfény játszani,~     S benne rezgő lángnak látszani,~
166   1|       zendűlnek, ezek zuhannak,~     S együtt mely szép hangzatot
167   1|             láthatatlan párából~     S sok ezernyi szerek lángjából~
168   1|              hirdet a levegőbe,~     S essőt ád alkalmas időbe. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
169   1|          giz-gazt hogy tolják öszve,~S átadván a sebes folyásnak,~     
170   1|            méregeti,~     Elcsúszik, s a többi neveti.~Óh bóldogok!
171   1|              kik így játszatok,~     S a jövendőre nincs gondotok.~
172   1|              kötődnek~     A zajjal, s benne hogy fürödnek,~S hátokat
173   1|               s benne hogy fürödnek,~S hátokat megmosván állokkal,~     
174   1|             hagyjuk itt ezeket,~     S nézzük az elment fellegeket,~
175   1|           baját nem irigyelvén,~     S a természetet énekelvén,~
176   1|            növevények, csak éljetek,~S majd kérem az elölljárókat,~     
177   1|              szabadabban mehet,~     S ilyen rettenetes kárt nem
178   1|            bálok majd elmúlnak,~     S ha kifarsangolhatunk,~Álorcáink
179   1|       Álorcáink majd lehúllnak,~     S akkor majd mi múlatunk.~
180   1|           egymással;~Bár bírós légy, s mindenemet~     Kényed szerint
181   1|         vagynak a víg erdei lantosok~S búbos pacsirták hajnali
182   1|          Megszűntek. A dér, zuzmaraz s hó~     Jéglakatot vete
183   1|         lomha télnek zordonos éjjele~S álomhozó jégszőnyege béfede~     
184   1|         borzaszt. ~Úgy van, Barátom! s mind ezek azt teszik,~Hogy
185   1|         valahol magyarul beszélnek. ~S nem engedem meg, hogy Domokos
186   1|       feledség éjje borítsa be,~     S ha érdemét kizengi Múzsám,~          
187   1|                       Gyenge, zokog, s kesereg kimúltán, ~Ne éljen
188   1|              kegyes~     Áhítozással s tisztelettel,~          
189   1|       palánkot a kevélynek~          S tiltsd meg az emberi vérszopókot: ~
190   1|             Dúdolva szürcsölésznünk.~S eszemadta kis kezedből~Mogyorót
191   1|          ennek,~Hol annak a szemébe,~S repkedjetek közöttük. ~Cicázzatok,
192   1|          vidor leányka~A vízre vólt, s edénnye~A kútba visszacuppant.~
193   1|      megköszönték~Azon elandalodván,~S a hamis kicsente szívem.~
194   1|            szép szemed, te kislyány,~S mogyorónyi szádat érte.~
195   1|           Miattatok kilobban,~Jó bor s kacsongató szem!~
196   1|          kárpitja előtte...~Ő bément s széjjelnézett. Látván a
197   1|            zengése az angyali karnak~S mennyei múzsának lelkét
198   1|              kinevetem.~De hogy hol? s mi vagyok? és mimódon élek?~     
199   1|        mimódon élek?~     Mi ez itt, s mi vólt az, amiről eszmélek?~
200   1|              völgyén raboskodik~     S a test kóldusbotja után
201   1|              világ imádta bölcseket,~S ha visszaeszmélek, hogy
202   1| megvilágosítja.~Neki azt hinni kell, s ha képtelenség is~     Előtte,
203   1|              De mi leszek? itt fényt s dicsőséget~     Látok; amott
204   1|           Látok; amott távol homályt s setétséget.~Egy édes vonszódás
205   1|            eltökélve kárt tevők~     S a jóra érzéketlenek~Szenvednek
206   1|      kezekkel vette amannak el;~     S már gőzölő testét megette:~     
207   1|           hol az ész nemes érezéssel~S szent borzadással tiszteli
208   1|             elhagyott lelkiesmérete,~S a baromhoz hasonló élete. ~
209   1|         adásnak,~Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak,~
210   1|        letapasztá~Őtet is a zivatar, s szétmállva fedezte be halmát. -~
211   1|               kóldús pálcára jutását~S éhen haldokló hív társának
212   1|           éhen haldokló hív társának s gyerekének~Ínségét mélyen
213   1|            sarjadzani látja vetését,~S a cudar inda alól kenyeret
214   1|            áldott~Búzatenyésztéssel; s inkább sóvárganak ikrás~
215   1|               Végre elég! így szólt, s ím a természet előbbi~Rendje
216   1|            farkas alélva rogyott le,~S bosszús élte morogva futott
217   1|             Néked öröm-hálát zengjen s fejedelme javára~Colchisi
218   1|         rossz szerencsének~          S rendetlenségének~     Pálmát
219   1|            ha jól kiderűl,~          S a bús tenger leűl,~     
220   1|             könnyen ingó hölgykének;~S midőn szeme rezzenéséből~     
221   1|              a bölcs nagyságot,~     S neveti az arany jármos uraságot;~
222   1|                A képzelt jót, szépet s igazat útálja,~Ő a legnagyobb
223   1|            tudományjába~     Tartja, s megnemesült szíve jóságába,~
224   1|               Felrijjadsz csakugyan, s aki felugrata,~Fusson színed
225   1|    birodalmakat~Gyűrt vas térde alá, s hány ezerig való~Roppant
226   1|              Roppant városokat ronta s emészte meg!~Sőt míg érte
227   1|      Bennünket, hogy elébb áporodott s hideg~Vérrel fojtjuk el
228   1|       fojtjuk el a gerjedelem tüzét,~S oly megrészegedett szívet
229   1|         szívet ajánlanak,~Mely a jót s gyönyörűt futva kerülje
230   1|          gyönyörűt futva kerülje el,~S a rúton s keserűn kapva
231   1|          futva kerülje el,~S a rúton s keserűn kapva röhögje ki~
232   1|           röhögje ki~A vídám örömöt, s a nevető reményt. -~A nyelv
233   1|              A nyelv is sokezer kárt s bajokat szerez,~Légyek néma
234   1|           buta?~Óh, nem, mert ezeket s minden egyéb nemes~Eszközt
235   1|          nyomorult sírba leszállani,~S készebb a meredek horpaszain
236   1|            egyengeti~A műves kezeit, s hasznokat úgy szerez~Embertársainak.
237   1|  fáradozásinak.~Minden dolgaiban hív s igaz, akinek~Belső nyúgodalom
238   1|              Belső nyúgodalom célja, s az angyali~Békesség. Koszorút
239   1|            szűzek! emeljetek~Óltárt! s mirtusokat rakjatok a maga-~
240   1|          érdemű~Tárggyal tudja magát s virtusa díszeit~Kedveltetni.
241   1|         Lássuk, ezen csuda~Két színű s erejű szörnyeteget miként~
242   1|            és ugyan ő maga~Minden jó s gyönyörű célra miként vihet?~
243   1|          kelljen ereszteni~Gyeplűjét s micsodás útra bocsátani.~
244   1|       bocsátani.~Nem hágy ő soha el, s bár bedugod füled,~Még ujjával
245   1|            keressed a ~Jobb ösvényt, s ha bolond tévelyedésedet~
246   1|             életed~A nyájas szeretet s a megelégedés~Rózsás sorjai
247   1|            bajok~Vad tüskéje között, s kornyadoz életek~A lelket
248   1|              hitűket. ~A nap és hold s a nagy üregbe forgó~Csillagok
249   1|              ősz mely'k nap jön elő, s mikor lesz~Hóld világának
250   1|              vídám napokat napunkra;~S nem szorúlunk a panaszos
251   1|            lehetett nekik a tátorján s kákagyökér is;~Már ma pedig,
252   1|         szorongott,~Holmi szerencse- s időmondók félisteni voltak. ~     
253   1|             telet a tavasz elseperé, s ihol a nyár~Érleli már itt-ott
254   1|                Balzsamának harmatit,~S új erővel áldva inti~     
255   1|            gabonának árrát~Megtöröd, s amit beszedett, nyakán vész.~
256   1|       Minthogy az ész vaksága pokol; s örök élte csak ott van,~     
257   1|             főzni, varrni szer,~     S nem módiz a ruhában,~          
258   1|           csakhamar bé-bétekint~     S nagyot visít anyjának:~          
259   1|       nyúlnak~          A gyermekek, s tanúlnak. ~A jó szülői nyomdokon~     
260   1|          elterűlt ponyvára ráz,~     S megrakva inge alját,~          
261   1|          Hogy Megváltónk eleget tett~S itt lent mindent elvégezett;~     
262   1|             majd széllyel oszoljatok~S minden népet tanítsatok,~     
263   1|      kötelességekké. ~Hogy csak őtet s őket félje,~A tisztán nézőt
264   1|        bajban forgó hazán;~          S ha többet nem tehettem,~          
265   1|           egy-két virágot;~          S hogy többet nem tehettem,~          
266   1|                  A világ jobbúlásán,~S haszontalan gondolkozni~     
267   1|            ez őrá keveset hajt,~     S jobb hazát megy keresni.~
268   1|               Már küszöbén lépek bé,~S íme mindent idehagyok,~     
269   1|        hintóval.~Kinyílik az ajtaja, s belölle kilebben~Egy fátyolos
270   1|           cselédjét felelet hellyébe~S bevezeti a dámát bóltja
271   1|        fátyolát felhajtja kevéllyen,~S így szól: Nézze meg az úr
272   1|      ajakamban~Vesz-é észre hasadást s golyvát a nyakamban?~Semmit
273   1|        csinosabb ruhába,~Megindulnak s mennek a bíró udvarába.~
274   1|         belső szolga fülébe, kezébe,~S az őket bejelenti azon hevenyébe,~
275   1|           Mivel nyugtatsz meg engem, s mi bírságát adnád,~Szerelmes
276   1|            fel az író.~Azzal csenget s a hites jegyzőket hivatja,~
277   1|          vőlegény elment tántorogva.~S hogy nagyeszű létére illy
278   1|        szerencsét az új házassághoz,~S az irigylésre méltó szép
279   1|         voltál-é, ki megbolondított,~S minden igaz ok nélkül pokolra
280   1|            ha az úr címerét levészi,~S annak hellyébe ezt az okosabbat
281   1|              Örömökben elkezdett fel s alá ugrálni,~Cigánykereket
282   1|       ugrálni,~Cigánykereket hányni, s rókatáncot járni.~A szokatlan
283   1|           még purgyé korába~Elvitte, s ugy nevelte a maga házába.~
284   1|            bíró tovább nem állhatja,~S udvarából az egész csürhét
285   1|          címerét mindjárt levétette,~S helyette az ajánlott sorokat
286   1|               De a leány nem jelent, s ki kellett fáradni~A jó
287   2|             egybe~Úgy megtetszettek, s egyszersmind Döbrögi úrnak~
288   2|              annak; szent a törvény; s az igazság~Fennyen hordja
289   2|           öreg asszony.~Özvegy vólt, s egy rossz fia vólt. Ez munka
290   2|            kezdte találni~A napokat, s nem elég tágasnak az anyja
291   2|       szokatlan~Bajra vetette fejét, s kigyaloglott a faluvégén~
292   2|               de csak ott volt már ő s nem sok időre~Öszvegyalúlódott
293   2|           valának~Egy szép gúnárral, s egy pár öregecske tojóval,~
294   2|             velek; jó móddal eladná;~S így kapadozva talám kupec
295   2|         Látsz itthonn: - az anyó így s így mocskolta le Mátyást.~
296   2|             egy jó kézbeli fütyköst,~S a sutból kivon egy pókháló
297   2|          túrót, hájat, kenyeret, sót~S fokhagymát; azalatt ő a
298   2|           Anyjának minden jót kíván, s ballag utánnok.~     Döbrögben
299   2|             akarta, a' vólt törvény, s tetszése igazság. -~A portékáknak
300   2|             ekkor szokott sétála alá s fel,~A mi Matyink és a szép
301   2|           árra? -~Bényomván süvegét, s megrázintván kacagánnyát:~
302   2|       köszönöm; ha az Isten erőt ád,~S életben megtart, majd megszolgálom;
303   2|           ingesek agyba-~Főbe verék, s kiveték jól meghurcolva
304   2|             Elment földetlen földig; s elvitte magával~A bosszúállás
305   2|           számmal,~Hol szolgálattal, s néhány nyelvekbe eléggé~
306   2|          nagy városokat bebarangólt;~S annyira-mennyire sok mesterségnek
307   2|          szekercét,~Zsebbeli ölmérőt s plajbászt egy irhakötővel;~
308   2|               a fákat megmosolyogja,~S csóválgatja fejét. Meglátja
309   2|              nagyságos uram! láttam, s dólgoztam is egy-két~Hercegi
310   2|            erdő,~Mely az övénél jobb s gyönyörűbb fát tudna nevelni.~
311   2|             vólna.~Döbrögi mellé áll s által próbálja ölelni.~Akkor
312   2|  megcsapatott, és elrablotta libáit,~S háromszor fogadá, hogy visszapüfölgeti
313   2|             egy jó tölgyfa husángot,~S azzal tarkótól talpig meghányja
314   2|           Rengett a sűrű kopogástól, s a rohanó fák~Vad morgásaitól. -
315   2|             az ispánt;~Ott terem az, s félénk népét biztatva lemégyen~
316   2|           úgy lett;~Még életbe lelé, s hozzá beszegőde inasnak,~
317   2|           kristély, láncéta, borotva~S más borbélyszerszám hasznára;
318   2|            sebekre való szer,~Fördők s párgolatok készítésére,
319   2|             jó volt a mi Matyinknak,~S egy-két hét csak alig múlt,
320   2|          nevette.~Ő meg búcsút vesz, s Döbrögnek ereszti fakóját.~
321   2|          tekintse az ő nyomorúságát, s ha csak egy-két~Pillantást
322   2|        szedres bőréből; kéri az égre~S földre, hogy illy nyomorúlt
323   2|           Hát meg az angyal-, szent- s ördög-gyökerek (mivel akkor~
324   2|         fűvek neve csak barom, ördög s szent vala; Fűvész-~Könyv
325   2|         Vakszemeit; kendőt vesz elő, s addig simogatja~A két szárnyával,
326   2|         Matyi, kit kend~Megveretett, s lúdját elvette, de hasztalan
327   2|         kimegy, a paripára felugrik;~S illa berek. - Haza jő a
328   2|            és minden pontba elájúlt.~S csak lassan nyöghette ki,
329   2|             rendes~Orvosokat hívtak, s kurrenst küldöztek az ország~
330   2|             Rektornak hívatja magát, s minden követőit,~Húsz láncsást
331   2|            majd meglelsz engemet itt s itt.~     Tetszett a tűzről
332   2|         pozsgás sihederben~A jó vér, s csak alig várhatja, hogy
333   2|             Sarkánál elbújva fülelt, s látván, hogy az úr már~Csak
334   2|             akit~Megveretett kelmed, s lúdját elvette erővel.~Döbrögit
335   2|            nélkűl megverte utólszor;~S erszénnyét a lúd árába viszont
336   2|              meg.~Azzal lóra kapott, s elment dólgára örökre.~     
337   2|     háromszor. - Az Isten~Így bánik, s bánjon valamennyi kegyetlen
338   2|               megtért a kastéllyába, s azonnal~Elküldötte a húsz
339   3|             Hogy létét igazán érezze s eszét gyarapítsa,~A bölcs
340   3|              töltött; a városi lárma~S udvari pompa fogák azelőtt
341   3|          hegyek! a komor~     Télnek s szeleknek honjai! rajtatok~          
342   3|            tisztelettel. ~     Setét s lecsonkúlt oszlopi a koros~     
343   3|              nagy tetemű kövek,~     S barlangok öblös gyomrai!
344   3|       Rengeteg~          Erdő, rideg s zordon homályok~               
345   3|         ki-ki~          Óltárt emel, s mint Istenének~               
346   3|              csúcsaidon vagyok,~     S itélem onnan széltire a
347   3|              hibáját,~               S tetteit ez vagy amaz királynak. ~     
348   3|              nem jár,~               S a szabad elme urat nem esmér. ~     
349   3|              föld ura a nevünk,~     S egy percig élünk, míg sok
350   3|         légyetek óh napok,~          S órák, ti, kikben még lehellek,~               
351   3|             serkedező erek~          S mohos kövek mellett az ember~               
352   3|             haragod szavát~          S orcád komor tekintetét is~               
353   3|           elvévén. ~Menj, a dicsőség s szeretet~     Vezérelje
354   3|            ellenség életet~     Kér, s vond meg szivétől gyilkos
355   3|              őrizzen meg az ég,~     S gyakran emlékezzél legtisztább
356   3|              kevélyen~     Játszanak s ugrálnak,~Mára grófné nagy
357   3|           virág és minden zöld,~     S vissza nem int az anyaföld.~ ~
358   3|         mezejéből,~Édes honnyunkból, s te a hűs árnyékba hasalván,~
359   3|              pedig a legcímeresebbet~S a sűrű mogyorósba hagyá
360   3|          gödölyéjét~Öszvehasonlítom, s más nagy dólgokkal az aprót,~
361   3|               Rám fordúlt csakugyan, s eljött valahára, miólta~
362   3|          miólta~Már Amarillis enyím, s róllam Galatéa lemondott.~
363   3|            barmom ment áldozatúl fel~S a háládatlan városból is,
364   3|        szomorún Amarilli, csudállám,~S almádat fáján kinek a számára
365   3|              meg?~Hát oda vót Títír, s a fenyves, Títire, téged,~
366   3|          Lássatok a legeléshe' fiúk, s járjátok az ökröt.~~~~~~
367   3|            itt sivatag köves a föld,~S a legelő sásos posvánnyal
368   3|             a nem-szokta takarmányt,~S jószágod közzé szomszéd
369   3|             régenn esmért patakoknak~S szent forrásoknak hűs árnyékába
370   3|            dongják a réti rakottyát,~S lassú zengések majd szenderedésre
371   3|    nyögdécselnek rekedezve galambid,~S a bús gerlice a fellengős
372   3|           hamarébb legel a levegőbe.~S a tenger halait szikkadton
373   3|           fogom-é valahára hazámnak,~S eggyügyű telekem hanttal
374   3|             a zsírja gonosz katonáé,~S jött-menté a szép aratás.
375   3|            füstölgenek alkonyodásra,~S a nagy bércekről, nézd,