Rész

  1   1|           Amiket én eddig firkálék; hogy ne hazudjak,~Nem tudom én.
  2   1|             keblében,~Egy kis madár hogy felelget~     Társa felé
  3   1|           azon én megbomoljak,~     Hogy megcsalt hitetlenem?~A csalárd
  4   1|           búsúlok, nem, nem, nem. -~Hogy rózsámról másra lebben,~     
  5   1|          veszem érzékenyebben,~     Hogy nemünk úgy nem tehet;~Azt
  6   1|         Circám! azt átkoznunk.~     Hogy mint egy nyílt rózsaszál,~
  7   1|      érzettem,~Zemin forró szájáról hogy csókot szedtem!~Hímen szívélesztő
  8   1|         ezek~          A kis kezek,~Hogy Zefir velem játszik,~Sáppadt
  9   1|           ejté meg szívem,~Esküvén, hogy holtig lesz hívem,~     
 10   1|                 Édes érzésre csalt,~Hogy rabját könnyen leláncolja,~     
 11   1|     Szerelem~          E jót velem.~Hogy egy féltés bolondja~Kedvem
 12   1|     Szégyennel eltelvén,~Irtództam, hogy magam megleltem. ~Circa ~
 13   1|         volt gyenge szívem~     Oh, hogy egy áldott Zeminem~          
 14   1|            Venus közzénk kegyelmét,~Hogy kellemét néki adta,~     
 15   1|       hatalmas császárunk magában, ~hogy fogyatkozást tesz a hold
 16   1|          követ, magát úgy biztatva,~Hogy általa a hold el leszen
 17   1|        búsult árva magyarokat:~Kár, hogy előre nem tehetém azokat. -~
 18   1|             s azt úgy csúffá tette,~Hogy két zászlóját is előle elvette.~
 19   1|      némelykor oly kis vizecske is,~Hogy általgázolja egy fiókkecske
 20   1|          egymásnak ellene,~Annyira, hogy a föld alattunk rengene.~
 21   1|            s zavaros mérgét széjjel hogy oszlatja:~Úgy rohant reánk
 22   1|          reánk is e dühös ellenség,~Hogy sokban majd meghűlt már
 23   1|         belétalált a balhüvelykébe:~Hogy tört csontja mindjárt kipattant
 24   1|           végig nem láthattam:~Mert hogy folyt a vérem, orvoshoz
 25   1|       regementje vitézi, köszönjük,~Hogy romlást nevető örökös tábládra
 26   1|         Gyakran sírnak, akik írnak,~Hogy kajánok gúnyolódnak;~A bölcsebbek
 27   1|                Lábom azt is igérte,~Hogy a Kárpátusok nagyok,~     
 28   1|        egyformákká lettetek?~Mégis, hogy egymást felleljétek,~     
 29   1|      felleljétek,~     Nem szükség, hogy így kergessétek,~Ha ama
 30   1|            kivánkoztok,~     Tudom, hogy engem sem átkoztok,~Kinek
 31   1|            Szivébe ezeket sugjátok,~Hogy egy bájoló tekintete~     
 32   1|          szabadságomtól.~Mondjátok, hogy e nagy kincsemet~     Se
 33   1|             Egy rózsaszál benyílik.~Hogy magam aluttá tettem,~     
 34   1|        tudná gondolni?~Tovább magam hogy titkolnám?~     Karom kiterjesztettem,~
 35   1|           leugrék megrettenve,~     Hogy felkapjam lyányomat,~Mit
 36   1|            tudta a vén, magára~     Hogy nem jó egy lyányt bízni,~
 37   1|           egy lyányt bízni,~Azt is, hogy majd minden vára~     Sem
 38   1|           ámori nyílnak~Oly erejét, hogy előtte~     Minden zárak
 39   1|              Sok bástyákat megveve,~Hogy planizál, midőn egy vár~     
 40   1|              Jártas-költes elméjét,~Hogy óltalmazza leánya~     Legféltőbb
 41   1|                  Azon rágá körmeit,~Hogy mint törölje ki a vén~     
 42   1|       Egyszer az ötlik eszébe,~     Hogy essőre kén válni,~Úgy tán
 43   1|          többinek arra gondja,~     Hogy őtet lebegtessék. ~Amazok
 44   1|        ohajtozó szívvel ekként~     Hogy repesve pihegett,~Az arany
 45   1|            Azt magam nem láthattam,~Hogy Danaë teherbe esett,~     
 46   1|            nyájas énekkel,~     Óh, hogy testem nincsen rakva fülekkel,~
 47   1|                 Mégis mi rébzés e', hogy felhevültél?~Jádzodjatok
 48   1|            e nagy játékszínbe,~     Hogy a bölcs természet mennyiféle
 49   1|      egészen érzettem,~     Látván, hogy e mind ő érte van, s érettem,~
 50   1|             képek vonásit~          Hogy szedi rendbe az édes álom! ~
 51   1|             atyja,~                 Hogy egekig~                 
 52   1|      Szépségtekre megesküszöm,~     Hogy bár nékem ezen angyali kis
 53   1|         Gondolám: e fa enyhébe~     Hogy majd nyugalmam lelem~S ím
 54   1|         világban kedvemet,~S érzem, hogy a végső álom~     Már altatja
 55   1|              Ha éltem kell végezni,~Hogy szeret, azt fogja szívem~     
 56   1|      legártatlanabb pára,~          Hogy haldoklott, utoljára~     
 57   1|              S azt sem hagyta,~     Hogy sírjak mellette.~          
 58   1|      bétemet~     Örökre bús telem,~Hogy nyílását,~Tágúlását~     
 59   1|         páromhoz mehetek;~          Hogy hát ölébe juthassak,~          
 60   1|               A menny titka akarta, hogy~Értünk a szerelem hajnala
 61   1|        sokféle tapasztalás~Kell ám, hogy kitanúld lelki barátodat!~     
 62   1|             még nem elég ahoz,~     Hogy láncok ne szakadjon el.~
 63   1|             kérjük az ég urát,~     Hogy bóldog legyen életek~A virtust
 64   1|         hanem esküszöm~A mennyekre, hogy a tőlök alá lejött~     
 65   1|          ujjaival, s int,~          Hogy menjek vele felfelé. ~Én
 66   1|             kevély~Fellengzéseit is hogy teszi semmivé~     Egy-két
 67   1|           Nézd el! még azt kivánja:~Hogy harambasaságának~     Az
 68   1|                 Az a jutalma lenne,~Hogy egy Homérus lantjának~     
 69   1|               Van tehát arra jussa,~Hogy lantozzon árnyékának~     
 70   1|         csínt tett létem előttetek,~Hogy csalfa képek festegetésivel~     
 71   1|            locsogó völgyre se csal, hogy ott~     Nétán Lilla kerekded~          
 72   1|         azért láttam meg a hajnalt,~Hogy tudjam honnan számlálni
 73   1|          szerelem! rózsás berkedbe, hogy ottan~Első lépéssel mindjárt
 74   1|            meg mostoha sorsomat,~És hogy keservem száma telyes legyen,~     
 75   1|            levelek,~     Ma reggel, hogy öntözgettelek,~Ragyogónak
 76   1|     Ragyogónak láttam a napot,~     Hogy láthatárra felkapott~Fényes
 77   1|            még alig vólt fent,~     Hogy mindjárt egy kis fellegbe
 78   1|            így, mint leszedve,~Majd hogy mutogatják újjokkal,~     
 79   1|           mutogatják újjokkal,~     Hogy fog függő gyémántotokkal~
 80   1|     feltürkőzve~     Ott a giz-gazt hogy tolják öszve,~S átadván
 81   1|     kötődnek~     A zajjal, s benne hogy fürödnek,~S hátokat megmosván
 82   1|         toronkász libákat fére~     Hogy csapja a víz a szélére!~
 83   1|  szivárványokat is,~Nézzük, a napra hogy nevetnek,~     Kitől már
 84   1|          gyöngy a szépek füléről...~Hogy Márstól végkép búcsút vettem,~     
 85   1|            úton ballagunk,~E pályát hogy kell követnünk,~     Mind
 86   1|             magunk,~Óh jól tudnánk, hogy egymásnak~     Közös segítségivel~
 87   1|            terhivel;~De azt véljük, hogy rózsákat~     Csupán úgy
 88   1|                A tövisbe buktatunk;~Hogy az élet édes mézét~     
 89   1|                  Keserűvé tehetjük;~Hogy útunkban dicsőséggel~     
 90   1|        szépségét alád.~De tudd meg, hogy a jó szívet~     Meg nem
 91   1|   szabadságom,~     Lássad, hasznát hogy veszed:~Én ott kezdem méltóságom~     
 92   1|           ahol te végezed.~Az igaz, hogy ily reménynél~     Sovárogni
 93   1|             s mind ezek azt teszik,~Hogy egy örök tél várakozik reánk,~     
 94   1|          elvetettem,~          Csak hogy igaz követőd lehessek. ~
 95   1|      beszélnek. ~S nem engedem meg, hogy Domokos nevét~Irígy feledség
 96   1|        bocsáss meg, jó megelégedés,~Hogy nem kereslek. Mert ki találja
 97   1|             Ezt is ki kén ürítnünk.~Hogy a nagy Úr megáldjon,~Segíts
 98   1|        nyelvet;~Úgy tudok beszélni,~Hogy egy igaz teremtés~Sem érti
 99   1|      gondolóra~Akárki, úgy találja:~Hogy sok cudar gazember~Csupádokonn
100   1|            van~E jó világra csapva,~Hogy másokat gyötörjön.~Hogy
101   1|             Hogy másokat gyötörjön.~Hogy a gutába nem tud~Az a goromba
102   1|            Jó lyány! jut-é eszedbe,~Hogy míg kicsinke voltál,~Kertembe
103   1|             a fiú irígyen~Nem nézi, hogy kiszöktök~Szorongató kezéből. ~
104   1|            a hamis kicsente szívem.~Hogy szívemet kiváltsam,~Bokréta-szedni
105   1|         magamat magam kinevetem.~De hogy hol? s mi vagyok? és mimódon
106   1|         álom?~     Különös! magamat hogy fel nem találom!~Semmi lettem?
107   1|               Melynek, úgy tetszik, hogy egy fényszála lettem,~Mert
108   1|           Mert középpontjára érzem, hogy siettet~     A fő esméretre
109   1|     bölcseket,~S ha visszaeszmélek, hogy ki-ki mit mondott:~     
110   1|           Szegények! nem csuda. Sőt hogy is lehetne,~     Hogy a
111   1|           Sőt hogy is lehetne,~     Hogy a vak a napról tisztán itélhetne?~
112   1|            tisztán itélhetne?~Érzi, hogy melegít, de azt nem gyanítja,~     
113   1|           de azt nem gyanítja,~     Hogy az még őtet is megvilágosítja.~
114   1|             Mert a cél csak az, ott hogy koszorú legyen.~     Ákászod
115   1|            fényed elött nekem,~     Hogy égi díszem ellenére~     
116   1|       Pályádat egy kevés időre~     Hogy zavarásba hozom, bocsáss
117   1|        némelyik a rakást.~     Amaz hogy ás-vés. - Nézd, az álnok~     
118   1|            temeté el örökre társát.~Hogy e dicsőült élet eránt kevés~     
119   1|             csak hihető; hanem~     Hogy a kigyomláló halál is~     
120   1|              Hagyd el, barátom! Jó, hogy azokra nincs~     A lelki
121   1|             Hát csakugyan nem igaz: hogy az ollyan cifra virágnak,~
122   1|           törvénnye~Nyilván mondja, hogy hamis keresménnye!~Romlást
123   1|     Vezéreld hozzád vágyó lelkemet,~Hogy tőled várjam nyereségemet;~
124   1|                 Döghalált, inséget,~Hogy ehessük békével~     Zsíros
125   1|        hazánkból~Minden farkasokat, hogy boldog nyájad ezentúl~A
126   1|             a szépség Mómussa,~     Hogy ékesnek nem tart senki,~
127   1|           pelyhed jobban tessen ki;~Hogy játszhassanak búvócskákat~     
128   1|          győzedelem felé~Bennünket, hogy elébb áporodott s hideg~
129   1|           Légyek néma tehát? - Vagy hogy az értelem~Sok kétségre
130   1|        Eszközt a kegyes ég úgy ada, hogy velek~Éltünknek meredek
131   1|            azért adta az ég belénk,~Hogy sokféle nemes gerjedezéseket~
132   1|         terhek alá vetni, ha érezi,~Hogy hasznát veszi majd fáradozásinak.~
133   1|         hevíti fel~Érző szíveteket, hogy nemes érdemű~Tárggyal tudja
134   1|        barátom!~Óh, ki ne kedvelné, hogy gazdáskodni tanítod~Édes
135   1|       tudománynak,~Amely ebből áll, hogy tudjon az ember azokból,~
136   1|       akarnád.~Én ugyan azt mondom, hogy nem lesz gazda azokból,~
137   1|           ne kívánj~Sem csudát, sem hogy kikoholt időkkel~Mégse szűnjünk
138   1|          Csillagok közzűl bizonyos, hogy egy is~A teremtőtől kiszabott
139   1|                    Át nem ugordja. ~Hogy tehát a tél, tavasz, a meleg
140   1|      legyünk heréi,~És ne kívánjuk, hogy elénkbe szórja~Nem velünk
141   1|                      Lám, nem igaz, hogy ama tehetetlen gyermeki
142   1|                Nyugtató lehelletet,~Hogy törődött vére, teste~     
143   1|         örvendeztetett. ~Héj de már hogy meghervadtam,~     Ha lehajtom
144   1|          súgja a főld alattam,~     Hogy maholnap eltemet.~          
145   1|      repülne hirtelen;~Csak az fáj, hogy test barátja~     Tőlle
146   1|      levegőnket a por~Őgyelíté fel, hogy az útazónak~Mind szemét-száját
147   1|              nyakán vész.~Add Uram! hogy rádohosodjon; a nép~     
148   1|                                     Hogy forog-é főldünk? azt kérdeni
149   1|                   Most azt vallják, hogy visszafelé csavarog.~Még
150   1|           mond az ő profétája,~     Hogy ő csak a jót szereti és
151   1|      hamisságnak. ~Szultán ~Igaz-é, hogy a mi hitünk sorsosit tartja
152   1|             Szultán ~Hát az igaz-é, hogy oly nagy hatalmú akaratja?~     
153   1|         nagy hatalmú akaratja?~     Hogy mindazt, valami néki nem
154   1|           bántsd Istenemet. ~Főpap ~Hogy e fontos kérdésedre nyomosan
155   1|                   Engedd meg, uram! hogy tőled én is egyet kérdhessek. ~
156   1|             ha kérdené valaki,~     Hogy a többit átaljában miért
157   1|         meghagyja bölcsessége,~     Hogy köztök jobban kitessen vallásunk
158   1|            azokra gondja vólt,~     Hogy nőjjenek bujábban,~          
159   1|           ha nem róvják azért,~     Hogy a kéménnye füstöl,~Dézmát
160   1|          örűlnek,~          Látván, hogy a teremtés~          Itt
161   1|                       Úgy-é bizony, hogy e' már~          Valóba
162   1|            jó szülői nyomdokon~     Hogy ékesen nyitának,~A jól nevelt
163   1|      megrakva inge alját,~          Hogy kedveket találja,~          
164   1|         erre, mondogatta:~          Hogy bóldog, aki fába~          
165   1|                                     Hogy Megváltónk eleget tett~S
166   1|             Tegyék kötelességekké. ~Hogy csak őtet s őket félje,~
167   1|              Baján úgy segíthetett,~Hogy tízet egy esztendőnek~     
168   1|            elijjedek tőle~Magam is, hogy mennyi tízek~     Esnének
169   1|               Magamat megnyugtatom,~Hogy a közös segítségre~     
170   1|          tudtam mindég érzeni,~     Hogy kellene igazán~És haszonnal
171   1|              megesmérem,~     Mikor hogy tőlt, ha kellett,~Buzgott
172   1|            hazám mellett;~          Hogy ennyit is tehettem,~          
173   1|        egy-két virágot;~          S hogy többet nem tehettem,~          
174   1|   szembetünő vólt csinos bóltjában.~Hogy őtet a szerencse szépen
175   1|             emberéhez.~Kérdi tölle, hogy fejét merje-é rávetni,~A
176   1|             az, de nem vagy bolond, hogy vétkezz majommal.~Már te
177   1|           mulassunk,~Készülj hamar, hogy még ma kézfogót lakhassunk.~
178   1|      meggondolja műbe vett lépését,~Hogy osztán meg ne bánja férebiccenését,~
179   1|          tetszik a nagy prófétának,~Hogy fiam tagja légy e szép familiának,~
180   1|            a bírót arra is rávette,~Hogy szerelmes mátkáját másnap
181   1|            le, mi lelte, mivé lett,~Hogy szörnyeteget látott a várt
182   1|       vőlegény elment tántorogva.~S hogy nagyeszű létére illy csapás
183   1|           Jaj, mond amaz, ki hinné, hogy míg a föld hátán~Élő angyal
184   1|            akartam kitenni próbára,~Hogy igaz-é értelme bóltja cimerének,~
185   1|           férjfi eszének.~De látom, hogy az úré olly csekély lábon
186   1|             olly csekély lábon jár,~Hogy azt bóltcímerének tenni
187   1|           igérvén az öreg vajdának,~Hogy majd az öszvekelés kiszabott
188   1|           bíró fülébe,~Parancsolja, hogy vigyék a vajdát elébe.~Hát
189   1|         vajda, éppen azért jöttünk,~Hogy ez az öröm napja tudva van
190   1|           néven, az Istenre kérünk,~Hogy e szerencsén való szörnyű
191   1|         tüzessen~Bíró uram, a hóhér hogy meghömpölygessen,~Hogy mered
192   1|        hóhér hogy meghömpölygessen,~Hogy mered azt, gazember, szádon
193   1|            Legszegényebb szolgáját, hogy ez a szerencse~Még átkot
194   1|        esküszöm göndör szakállamra,~Hogy a jövendő veje, tudja a
195   1|        éppen nem jöttem oly véggel,~Hogy azt akarmely részben vagy
196   1|          megkisebbítsem,~Vagy pedig hogy általa magam nemesítsem.~
197   1|            jól,~Híres neves nemzete hogy hol telepedjen,~Ha házasodni
198   1|         felöllem, mond amaz, ollyat hogy gondolna,~Hogy tudva illy
199   1|         amaz, ollyat hogy gondolna,~Hogy tudva illy szemtelen lépést
200   1|           becsülletemnek.~Felel az: Hogy a szennyből rám is ne ragadjon,~
201   1|           ragadjon,~Gondom lesz rá, hogy minden titokban maradjon.~
202   2|             Nem tudom: a' bizonyos, hogy az én kezeimbe csak így
203   2|           Erdő-~Hátról vagy honnan, hogy jó lesz rajta nevetni~Majd
204   2|          egybe~Úgy szívemre hatott, hogy azonnal, mint Matyi, én
205   2|          Háromszor tettem fogadást, hogy közrebocsátom~A fúrfangos
206   2|            tetteit, és már~Szükség, hogy szavamat telyesítsem, mint
207   2|           magyarázták a mi atyáink,~Hogy mi az alsó rend törvénye?
208   2|      oroszlány~Szíve kevésnek vólt, hogy mint Matyi visszapofozza,~
209   2|           dudáján~Úgy illeg-billeg, hogy rajta akárki nevethet,~Senki
210   2|          eszembe.~Már csak elég az, hogy: vólt hajdann egy öreg asszony.~
211   2|              Addig nyújtódzott hát, hogy valahára szokatlan~Bajra
212   2|            itten~Vette ki a szóból, hogy szomszéd vármegye is van;~
213   2|           is van;~És a többek közt, hogy a híres döbrögi vásár~Egy
214   2|            anyját,~Bízná rá azokat, hogy hadd próbálna szerencsét;~
215   2|          többé;~És addig kunyorált, hogy csak rávette az anyját:~
216   2|            ki magáról~Azt tartotta, hogy ott neki a Felség se parancsol;~
217   2|            azért kivetette belőlle,~Hogy fenntartódjon fegyverrel
218   2|        szemlélt. - Matyi így szólt, hogy felereszték:~Én, uram, a
219   2|          Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:~Háromszor
220   2|          meghurcolva hajánál~Fogva, hogy a földet még a lábujja sem
221   2|             meg Lúdas Matyi kendet!~Hogy már ott kinn vólt, így szóllott
222   2|           könnyen lehet elgondolni, hogy anyja~Háza felé képpel sem
223   2|          lelkének is ördögi mérgét.~Hogy dühe céljához juthasson,
224   2|         eszéhez,~Mind erszénnyéhez; hogy Döbrögi meg ne csalódna,~
225   2|         kedvére hasalt vólt.~Látja, hogy a füstös nagy ház hellyére
226   2|         útam,~Meg sem is állhatnám, hogy az ilyent meg ne tekintsem,~
227   2|            Mert mesterségem; látom, hogy akárki csinálta,~A palotában
228   2|             Róma felé kell~Forgani, hogy pompás fedelet láthasson
229   2|         Mérőjét, mérkéli. - Be kár, hogy öt ujjnyi hibázik;~Ám de
230   2|           bémennének, Matyi mondja, hogy arra való fák~Hogyha találtatnak,
231   2| vizsgálódnak. Matyi egyszer~Mondja, hogy ő már lelt. Egy sűrű völgybe
232   2|            mellyet csak azért font, hogy öszveszorítja.~Nem vagyok
233   2|         libáit,~S háromszor fogadá, hogy visszapüfölgeti kenden.~
234   2|             rendeli a látványságot, hogy az erdőt~Hajtsák meg, mert
235   2|             ispán instálja alássan,~Hogy mi pogány gyilkos kínozta
236   2|            sokára~Úgy nyöghette ki, hogy Lúdas Matyi meggyilkolta. -~
237   2|          másik betakarta gubával. -~Hogy haza commogtak vele a lovak,
238   2|              bizonnyal~Tudta tehát, hogy még jó szívvel látja: ez
239   2|       inasnak,~Olly feltétel alatt, hogy az esmeretes nyavalyáknak~
240   2|         egy-két hét csak alig múlt, hogy vagy római nyelven~Vagy
241   2|             nincs neki annyi~Lelke, hogy a bosszús Matyinak kikerülje
242   2|            bíró uram, és bejelenti,~Hogy hadi orvosló vagyon itt;
243   2|             elgondolni csak úgy is,~Hogy Matyi a képét okosan bé
244   2|     eloszlani, ágyban~Kornyadozott: hogy vélt orvossa felé közelített,~
245   2|              kéri az égre~S földre, hogy illy nyomorúlt sorsán ha
246   2|             az úr minden szentekre, hogy amit az Isten~Értésére adott,
247   2|      szabadúla meg: a paphoz küldé, hogy az Istent~A fűveknek erőt
248   2|         simogatja~A két szárnyával, hogy száját béfedi; ekkor~Megköti
249   2|          szót~Nem szaporítom; elég, hogy most másodszor adom meg,~
250   2|             Amit megmondtam; főképp hogy kend is a hosszas~Várakozásba
251   2|         Egyik kérdi, mi baj? másik, hogy hol van az orvos?~Kúcsolják
252   2|      Kúcsolják kezeket, tanakodnak, hogy ki az ördög~Fojtá bé ismét
253   2|           csak lassan nyöghette ki, hogy Lúdas Matyi vólt az,~És
254   2|             Lúdas Matyi vólt az,~És hogy agyon kínzá. - Mind lóra
255   2|           Isten hol járt, bizonyos, hogy csalfa örömmel~És degesz
256   2|       mindég más színbe jelent meg,~Hogy pedig ez nem más földön,
257   2|             a nagy Törvénykönyvben, hogy az ollyan~Rossz úton járó
258   2|       annyira fészket~Vert szívébe, hogy a vídék lúdját kiölette,~
259   2|       jószágából; de az azt ígérte, hogy inkább~Rektornak hívatja
260   2|        láncsást csak azért tartott, hogy tíze napestig,~Tíze viszont
261   2|             ő azt~Háromszor fogadá, hogy megveri Döbrögit; annak,~
262   2|         idegen sihedernél;~Kérdezi, hogy mire tartja? Uram, csak
263   2|            arany, úgymond.~Cimbora, hogy lehet az? Matyi így szóll.
264   2|           mondjad ~Szembe az úrnak, hogy: te vagy a Lúdas Matyi;
265   2|     Megveszem a lovadat; felpénzűl, hogy bizonyos légy,~Tíz aranyat
266   2|           az alku,~És nehezen lesi, hogy mikor indúl már az az úr
267   2|          vér, s csak alig várhatja, hogy a kerek erdőt~Érjék Döbrögiék;
268   2|              Tudod-é uram, úgymond,~Hogy ki vagyok? Tudd meg, Lúdas
269   2|            Mind a tízénél, mondjad, hogy száz arany, aki~Elfoghatja! -
270   2|       düllyesztve mereszti utánnok,~Hogy fogják már el Matyit. -
271   2|           elbújva fülelt, s látván, hogy az úr már~Csak maga van,
272   2|         Bággyadtan leltek; mondják, hogy nem vala képes~Tarkón csípni
273   3|           mintegy gúnyolva lenézik,~Hogy létét igazán érezze s eszét
274   3|             te. ~     Azt képzelem, hogy csúcsaidon vagyok,~     
275   3|            dolog~          Mutatja, hogy temérdek élte~               
276   3|         tőreiben nyögő~     Népnek, hogy itt e serkedező erek~          
277   3|           és dübög a kietlen! ~     Hogy bömböl a mély völgyre! hogy
278   3|         Hogy bömböl a mély völgyre! hogy ugrik a~     Sziklák fokáról
279   3|             minden dicsőségem,~     Hogy boldog anya lehettem,~Jó
280   3|        Haszontalan várom,~          Hogy megforduljon károm. ~Áldozatúl
281   3|          lennem! ~A fúvó széltől is hogy féltettem~     Mint legkedvesebb
282   3|             nélkül félek,~          Hogy még tovább is élek. ~Óh
283   3|            mely kedves hír ez,~     Hogy grófnévá lészek!~Már nagyságom
284   3|             pajkos megcsókolt,~     Hogy cseresznyét szedtem. ~Csókot,
285   3|         Talán azért haragszol,~     Hogy grófnévá lettem?~Várj csak,
286   3|             szépek szépéhez,~Mondd, hogy az ő szivének fele~     
287   3|            szivének fele~     Küld, hogy függesszen szivéhez,~És
288   3|         balgatag ésszel~Azt tudtam, hogy mint emez a városka, csak
289   3|                     Hát azt a Rómát hogy megnézd, amma mi hajtott?~~~~~~
290   3|     lemondott.~Mert csak megvallom, hogy míg Galatéa kötött le,~Gazda