Rész

  1   1|       azokat nevezék magyaroknak,~Már azokat ma cigány s kóldús
  2   1|         ellen vétkeztek. ~Zeli ~S már azon én megbomoljak,~     
  3   1|         ránk nem száll. ~Kloe ~E' már ide nem illik ám,~     Jobb
  4   1|        sok mérget kóstoltam.~     Már az ég jóltévő harmatja,~     
  5   1|       Eljövén a nyár, puszta kóró már.~     Szép, szép a szabad
  6   1|             Mennyországom vélvén,~Már magam tündérnek képzeltem,~     
  7   1|               Azon öröm, amelyben már részeltettél,~Kik gyönyörűségeim
  8   1|  hirdetvén a kis unokának. ~Zeli ~Már az ilyen boldogság,~     
  9   1|   elhagytak tehetségim,~     Jaj! már hozzá szöktenek.~Vad nyakasság!
 10   1|           a hold világában,~Ehhez már régólta magát készítette,~
 11   1|       Horvátországra terjedett,~E már sokat is nyert, sokat is
 12   1|        nagy moldvai herceget,~Aki már bennünket most Brünnben
 13   1|      hét-nyolc mértföldnyire~Kiér már az ember a hegyek szélire,~
 14   1|          meg visszasiettek.~Végre már meggyülvén a sok várakozás,~
 15   1|          Hogy sokban majd meghűlt már az elevenség.~A volontéroknak
 16   1|            E' volt a sasszárnynak már említett tolla,~Kit akkor
 17   1|           Még jól ki sem mondják: már sokan koncolják,~Vágják,
 18   1|      délután, mikor két óra vert:~Már akkor a népünk minden placcot
 19   1| nyereséget,~Még azonkívül is, ami már megégett.~Itt volt az igazi
 20   1|            a több betegekkel,~Itt már most az időt töltöm nyögésekkel.~
 21   1|         résen kell várni vitézek!~Már elibek bukkant egy éppen
 22   1|         bíznék én reátok,~     De már elöllem elfutátok,~Ti egymást
 23   1|         Mint egy tanult vitéz, ki már~     Sok bástyákat megveve,~
 24   1|         Még nem hallott munkával,~Már úgy bátran truccolhatna~     
 25   1|       nyiláson becsúsznak. ~Ott a már fellobbant szűzet~     Még
 26   1|      kívül hagyd zengéseket,~     Már úgy, óh szegény fül, légy
 27   1|          lelkedet rá lehelletted,~Már ezt az új balzsamodat rózsás
 28   1|            mind elbujhattok,~     Már engem többé nem csalogathattok.~
 29   1|   határain,~S a nagy mindenségnek már csaknem felette,~     Lengvén,
 30   1|      lakhellyét el is felejtette,~Már örök végzés szent kabinetjába~     
 31   1|  megfordulok, s kezem közé kerül,~Már kikapni magát gyengén igyekezi,~     
 32   1|    erőszak kirántván ölemből~     Már most ki akarja feszítni
 33   1|           ám magatok,~Józan eszem~Már sohasem~     Gyötrik bajnoki
 34   1|        gondolatok,~               Már nem akar kezem ontani vért~               
 35   1|  harcoltam,~     Testvér voltam. ~Már kardot nem húzok,~Végkép
 36   1|                                   Már hát Ámelim elviszed~     
 37   1|          repeső jádzi reményemet?~Már hát elviszed e soha~     
 38   1|   forradozó szív kiszakadt felét,~Már hát elviszed, elviszed~     
 39   1|          közt folyik életed.~     Már én eltakarám a szerelem
 40   1|           szívemet;~     Nem tesz már akadályt célod eránt vivő~
 41   1|    aranygyapjas felhőknek alóla~A már barnúló erdőkre veresses
 42   1|            hogy a végső álom~     Már altatja véremet.~De akkor
 43   1|            Óh egek! bár~Meghalnék már!~     De mit van mit tennem?~          
 44   1|          nyílását,~Tágúlását~     Már nem is képzelem,~          
 45   1|         Éjnek háta megett terem~A már ébredező napnak előlfutó~     
 46   1| hintegetett beléd. ~Poéta ~     A már forradozó sebet~Mért kell
 47   1|           Óh, hát drága reményeim~Már tik mind örökös sírba borúltatok! ~
 48   1|     nyomán halad. ~Poéta ~     Ez már ami megérdemel~Egy fűzér
 49   1|          Szemhéjam lesimítgaták. ~Már játékos eszem képzete szárnyain~
 50   1|      szárnyain~Hintázgatta magát, már csuda testeket,~     Tündér-várakat
 51   1|           la! élünk. ~Szánjátok-e már elcsenevült fiak~     Lassú
 52   1|        elpuhúlás. ~A közhaszonról már nem is álmodunk,~     Egymást
 53   1|                                   Már a tarka mezők illatos asszonya~
 54   1|          A nap szűze leszaggatá. ~Már a lanyha zefir, páfusi lantodon~
 55   1|        alá. A meleg estveli~Csend már a locsogó völgyre se csal,
 56   1|        zavarba.~Ím! a rút habarék már mint sodródik az örvény~
 57   1|     alatta~Óltalmadra talál! most már most érzem acélos~Öklödnek
 58   1|   Dérdúrságát szenvednünk!~Engedd már óh makrancos tél,~     Zúzos
 59   1|          nép zengését~     Hallom már a berkekben,~Pusztult honjok
 60   1|                      Itt vagy hát már óh kezdetnek~     Legfelségesb
 61   1|      különös gonddal ültetgettem,~Már fejetek le kezd hajolni,~     
 62   1|       éppen rám lehellett.~Ni-ni! már amott az ég alján,~     
 63   1|          kezdenek immár lassodni.~Már emelkednek tolongással~     
 64   1|       Rátolván a habos szőnyeget.~Már lobognak a villámások,~     
 65   1|       lobognak a villámások,~     Már hallik is lassú morgások.~
 66   1|      megrakodjatok.~Mintha látnám már a gyöngyöket,~     Melyek
 67   1|         kezemre egy szem cseppent már,~     Felmegyek, mert az
 68   1|        nagy cseppek húlltak,~     Már egyszerre neki zúdúltak,~
 69   1|                                De már ritkúlnak a fellegek,~     
 70   1|       egektől mit nyertek.~Látlak már felhők koronája!~     A
 71   1|           a felhők fejébe.~Nézzük már a virágokat is,~     Lássunk
 72   1|         hogy nevetnek,~     Kitől már ismét nem félhetnek.~Némelyik
 73   1|    kevélységgel.~Ti, nyughellyeim már elmúltok,~     Zöld sephedékkel
 74   1|       nyakára hághatunk.~Ez ellen már hány ezerek~     Irkáltak,
 75   1|                   A tavaszhoz    ~Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti~
 76   1|        Vonj enyhébb levegőt reá. ~Már sok kis madarak messze kerűlgetik~
 77   1|   hallgatás van a hideg ég alatt,~Már megfakult rét puszta barázdain~     
 78   1|         is, merőn~Nyomodba lépek, már ihol a paizst,~     Miként
 79   1|    fiúknak~Egy kis - hiszen tudod már,~Héj, jó fiuk vagyunk mi.~
 80   1|        Akkor te csak virágzál,~De már pirúl gyümölcsöd.~Nohát
 81   1|       körmű~El nem ragad magának,~Már akkor ám ha pajkos~Cicuska
 82   1|      Istenig! ~Cs ~Dicső barátom! már te ez új világ~     Titkába
 83   1|            barátom, az~     Nincs már: a barom ember~     Kártékony
 84   1|       Számba se jőhet előttök, a' már~Megfoghatatlan. Nézd! Amaz
 85   1|          vette amannak el;~     S már gőzölő testét megette:~     
 86   1|            A megdicsőültek világa~Már nemesebb figyelemre szóllít.~* * * * *~
 87   1|       pompás tábláján: mégis ihol már~Magvát is meghozta. - Ne
 88   1|  megökleled.~Óh, mit nem követett már ez az átkozott~Bűnnek mételye
 89   1|           siket lantomat izgatom,~Már hányféle veszélyt szűle
 90   1|           tehető durva tirannuson~Már sok móddal akart sok nyomorult
 91   1|           is ért, pénzt gyűjteni, már ezt~Lám, te tudod, mégis
 92   1|         tátorján s kákagyökér is;~Már ma pedig, mikor a gyomor
 93   1|    elseperé, s ihol a nyár~Érleli már itt-ott jelesebb növevénnye
 94   1|           örvendeztetett. ~Héj de már hogy meghervadtam,~     
 95   1|           jössz, ihol a reménység~Már is elkezdett vala csüggedezni~     
 96   1|                Gyenge hitünkben. ~Már az ég boltját sikeretlen
 97   1|      forog-é főldünk? azt kérdeni már ma nem illik.~     Azt inkább
 98   1|         az égiek magok~     Előre már örűlnek,~          Látván,
 99   1|             Úgy-é bizony, hogy e' már~          Valóba bóldog
100   1|             Gyűl a segítgető is. ~Már a fiú az ölyvöket~     Riasztja
101   1|        verébtől,~          A fára már fel is mász,~          Anyjának
102   1|        ért epert ráz. ~A kisleány már enni hint~     A tyúknak
103   1|   Elhordta a szerencse,~          Már mindenik menyecske. ~Három
104   1|     Szépen megért öregnek~Körűlte már a kertbe gyűlt~     Másod
105   1|                           Elunván már várakozni ~     A világ
106   1|           nagy kárpitját~     Ímé már elérhettem,~Mellynek eddig
107   1|          Ésszel fel nem érhettem,~Már ajtaja felén vagyok,~     
108   1|         ajtaja felén vagyok,~     Már küszöbén lépek bé,~S íme
109   1|           nem tudom, kinek szánt.~Már most a' peng ajakán minden
110   1|            hogy vétkezz majommal.~Már te azzal ne gondolj, felel
111   1|         ott terem, merő cifra báb már.~Barátja is öltözvén csinosabb
112   1| fáradoznak.~Szóll a biró: Az urat már régen esmérem~Jó hirében,
113   1|     szabadítóját, hol találja fel már?~Ő ugyan a címerét mindjárt
114   2|           Lúdas Matyi tetteit, és már~Szükség, hogy szavamat telyesítsem,
115   2|         féljen~Döbrögi úr, mert ő már többször nem veri ám meg. ~
116   2|           Emberi kézre kerűlt, és már gazdája dudáján~Úgy illeg-billeg,
117   2|          szerrel nem jut eszembe.~Már csak elég az, hogy: vólt
118   2|       Virgoncok; de csak ott volt már ő s nem sok időre~Öszvegyalúlódott
119   2|           Látására való kívánság; már az eszében~Kezd sok gondolatok
120   2|           menést feltette magába,~Már pedig ő, amit feltett furfangos
121   2|          Lúdas Matyi kendet!~Hogy már ott kinn vólt, így szóllott
122   2|         meg ne csalódna,~Úgymond, már egyszer vele számot kellene
123   2|           emeltek,~A fala fel van már építve, de a fedeléhez~Még
124   2|        halmozva rakásra.~Meg lesz már, így szólt Matyi, meg lesz
125   2|           munka királyi,~Bár csak már fedelét láthattam vólna;
126   2|          béjönni! - Ebédje~Volt-é már ma? Ha a munkám fog tetszeni,
127   2|          fejszések is ott vagynak már. - Járja az úrral~A roppant
128   2|           ha szép fát~Sejt meg. - Már minden munkást elrendele
129   2|      Matyi egyszer~Mondja, hogy ő már lelt. Egy sűrű völgybe lecsalja. -~
130   2|           a sűrűbe elillant.~     Már a fejszések, nem lévén munka,
131   2|        nem lévén munka, pihentek.~Már jobbára ledöntve hevert
132   2|        Legszebb része; menő félen már a nap: az ember~Bárha dologtalan
133   2|          vadon estveli csendet. -~Már most mindnyájan kurjantnak;
134   2|           erdőt~Hajtsák meg, mert már bajnak kell lenni akárhogy. -~
135   2|           általment a határon,~És már új módon gondolkozik a mi
136   2|           A félholt Döbrögi ekkor~Már csak alig szuszogott, és
137   2|        nyomait, de haszontalan, ő már~Tudj' Isten hol járt, bizonyos,
138   2|                                   Már most ám igazán rosszúl lett
139   2|      eléggé~Bokroztatta baját, és már egy ízbe reménység~Sem vólt
140   2|    nehezen lesi, hogy mikor indúl már az az úr ki. -~Egyszer lárma
141   2|     mereszti utánnok,~Hogy fogják már el Matyit. - Ő pedig a kerek
142   2|      fülelt, s látván, hogy az úr már~Csak maga van, kilopószkodik,
143   2|          Mondja: Ne féljen az úr, már többet nem verem én meg.~
144   3|          víz meg nem áll,~Szilvia már hitét szegte,~     A kis
145   3|         Járj békével szívem, menj már~     A dicsőség piacába.~
146   3|     gyönyörűségem,~     E kincset már elvesztettem,~          
147   3|   Elkeseredett érzékenységim~     Már örömöt ne várjatok,~          
148   3|             Hogy grófnévá lészek!~Már nagyságom testéhez~     
149   3|                Felségessé tették:~Már gyémántok tisztelnek~     
150   3|  számtalan~     Magát kipihente. ~Már az ég gondja légyen~     
151   3| kecskéimet, ezt csak alig cepelem már,~Kettőt ellett ő, pedig
152   3|           eljött valahára, miólta~Már Amarillis enyím, s róllam
153   3|    bámúlva csudálni?~E jó földnek már a zsírja gonosz katonáé,~
154   3|      számára vetettünk.~Most rakj már szőlőt, most ólts, Meliboee,
155   3|         barom, indúlj!~Nem nézlek már zöld barlangba hasalva,
156   3|           kősziklának meredekjén,~Már sohasem dalolok, már nem
157   3|  meredekjén,~Már sohasem dalolok, már nem cserkésztek előttem~
158   3|      falatozzunk.~A faluk is tova már füstölgenek alkonyodásra,~