Rész

  1   1|                sem szégyenlik magokat meg,~Amely verssorok egynéhány
  2   1|            Szívem hóhérjának~Véletlen meg nem hódoltam.~     Akkor
  3   1|         szebbnek vallhat~Nótád, azzal meg nem csalhat,~Bár nevezzél
  4   1|      elrepítnek.~Egy csalárd így ejté meg szívem,~Esküvén, hogy holtig
  5   1|               részébe jussát,~E fogta meg a nagy moldvai herceget,~
  6   1|           városára.~Sok török szállta meg ennek környékeit,~Jancsárok
  7   1|                Megszünt kurázsijok, s meg visszasiettek.~Végre már
  8   1|             Marsirozunk s Putna-vízig meg sem állunk.~Ott is sietséggel
  9   1|       volontéroknak oszlott seregeket~Meg is nyomta s kezdte vagdalni
 10   1|            vitézkedtél, búzdúljon fel meg az a szív,~Mely a hazádért
 11   1|          éppen rájuk irányzott~Bombi, meg is dobbantak ugyan; de megint
 12   1|               Vélek nem bajlódnak.~Én meg, elmém bimbócskáját~Im ajánlom
 13   1|           török puskája~     Nem lőtt meg oly mérgessen,~Mint egy
 14   1|             ne fussatok,~Ott várjátok meg kedvesemet,~     Ki öli
 15   1|        pengjetek édes hangjára.~Nyílj meg szívem, csókid lesznek szájmozgásai,~     
 16   1|             Bóldog, ha addig lés, míg meg nem talál,~     Mennyei
 17   1|                                 Nyílj meg jóltévő föld hantos lapja,
 18   1|            nem tudó~Jó szív nem csala meg soha.~     Oly tisztán kifoly
 19   1|            szem sebet ejt, hanem~     Meg nem csal. Ne ragadd tőllem
 20   1|            érdemed.~     Menj, áldjon meg az ég! jussak eszedbe, ha~
 21   1|               kimetszened?~     Szünj meg szívem epeszteni~A múlt
 22   1|               képpel, de talán még ma meg is tipor,~     Mindent elvehet
 23   1|            szív! te pedig jere,~Halld meg, s értsd el ezen gerjedezésimet,~     
 24   1|          kérlek,~               Halld meg uram! Könyörülj hazámon! ~
 25   1|                 Bús életedtől, tartsd meg ölő kezed~          S reményed
 26   1|               e csudára. ~S nem halsz meg úgy-é? Véd idejű, szilas~     
 27   1|               kit az omlás~Nem mozdít meg örök helyedről, s tedd a
 28   1|              hát én csak azért láttam meg a hajnalt,~Hogy tudjam honnan
 29   1|      Változhatatlan rend! ölelő karod~Meg nem hajolhat? Rántsd ki
 30   1|      Ruszándám! s orvosoló kezed~     Meg sem tapintá bélyukasztott~          
 31   1|             se számból ~Nem hallhatád meg mostoha sorsomat,~És hogy
 32   1|           tiszteletbe,~     Csak halj meg tél, neked is adunk.~
 33   1|               szépségét alád.~De tudd meg, hogy a jó szívet~     Meg
 34   1|            meg, hogy a jó szívet~     Meg nem tántoríthatod,~Bár elővégy
 35   1|              Lybitina setét üregébe. ~Meg hát az ifjú vér pezseg és
 36   1|             beszélnek. ~S nem engedem meg, hogy Domokos nevét~Irígy
 37   1|             ne kísérts, sőt szabadíts meg a ~     Gonosz kezektől.
 38   1|              őrizését. ~Uram, bocsáss meg, kötve hiszek, gyanús~Amott
 39   1|          kevélynek~          S tiltsd meg az emberi vérszopókot: ~
 40   1|            elégedésig. ~Addig bocsáss meg, jó megelégedés,~Hogy nem
 41   1|             tüstént~Jó borral önteném meg.~Héj, kár gyalázni a bort!~
 42   1|             bajt~Kell érni e világon;~Meg hány ezernyi bosszút~Kell
 43   1|          zsendült,~Mindég te kóstolád meg?~Hát a' jut-é eszedbe,~Mit
 44   1|      zsendülsz,~Számomra tartsd magad meg!(~Akkor te csak virágzál,~
 45   1|              gyümölcsöd.~Nohát fizess meg, édes!~Csak annyi csókot
 46   1|               jó hazám mint tisztelik meg~     Hólta után az igaz
 47   1|         lebocsátkozásért~Ne feddjetek meg. - Még csecsemőkori~     
 48   1|              zavarásba hozom, bocsáss meg.~Jövel, tekintsünk vissza,
 49   1|        hasonló élete. ~Óh Isten! áldd meg foglalatosságom,~Melyben
 50   1|              Zsíros kenyerünket,~Áldj meg uram, teremtőm!~     Jó
 51   1|          búvába;~Pajtás! Isten áldjon meg,~     Őrizzen a kártól,~
 52   1|             városokat ronta s emészte meg!~Sőt míg érte siket lantomat
 53   1|          minthogy ezek fegyvere törje meg.~Sok bal vélelkedés lomha
 54   1|             düledéke közt~Sem rettent meg az ég rád lihegő fia.
 55   1|       kikoholt időkkel~Mégse szűnjünk meg csalogatni a még~          
 56   1|            telése, ~Mint fogyatkoznak meg a hóld vagy a nap~És mikor
 57   1|      szemfényt vesztő éjtszaka állana meg:~Minthogy az ész vaksága
 58   1|              nehézségemet~     Fejtsd meg; - de vigyázz, meg ne csalj,
 59   1|             Fejtsd meg; - de vigyázz, meg ne csalj, meg ne bántsd
 60   1|             de vigyázz, meg ne csalj, meg ne bántsd Istenemet. ~Főpap ~
 61   1|              felelhessek,~     Engedd meg, uram! hogy tőled én is
 62   1|                          Nyúl, kecske meg ne hántsa. ~Kivált ha nem
 63   1|           mindent tanítnak,~     Ezek meg mindent vakítnak.~
 64   1|          kevéllyen,~S így szól: Nézze meg az úr gondosan személlyem,~
 65   1|           van-é ide varrva?~Vizsgálja meg oldalam, leli-é ferdének?~
 66   1|           szerelmes kalmár,~Elszalad, meg ott terem, merő cifra báb
 67   1|             vett lépését,~Hogy osztán meg ne bánja férebiccenését,~
 68   1|           familiának,~Mivel nyugtatsz meg engem, s mi bírságát adnád,~
 69   1|              bennünket,~Ajh ne utálja meg mély tiszteletünket.~Még
 70   1|               Kivel komázol, mindjárt meg fogod most látni.~Jaj, hebegi
 71   1|             szájára.~Igy szabadulhata meg a megszorúlt kalmár,~De
 72   2|               nótában szokták. Osztán meg akárki~Írta, uram! de gonosz
 73   2|             magyaros szóllás formája, meg a nagy~Könnyűség, elmés
 74   2|              már többször nem veri ám meg. ~ÍRTAM--Jobbotthon~EGY
 75   2|           legyen úgy, úgymond, áldjon meg az Isten,~Csak lendíts valamit,
 76   2|               áros,~Elkonfiskáltatta, meg is büntette keményen.~Hogyha
 77   2|           pedig nétán más olcsón vett meg akármit~És neki megtetszett,
 78   2| visszakiáltott:~Osztán háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet!~Hogy
 79   2|            erszénnyéhez; hogy Döbrögi meg ne csalódna,~Úgymond, már
 80   2|             vagynak halmozva rakásra.~Meg lesz már, így szólt Matyi,
 81   2|            lesz már, így szólt Matyi, meg lesz Döbrögi verve.~Elfordúl
 82   2|               olasz ács-formába jelen meg.~Eljutván a nagy kastélyhoz,
 83   2|            uram! csak ezen vala útam,~Meg sem is állhatnám, hogy az
 84   2|             állhatnám, hogy az ilyent meg ne tekintsem,~Mert mesterségem;
 85   2|             vágatja, ha szép fát~Sejt meg. - Már minden munkást elrendele
 86   2|            erre~Hoppot mond itt, ott, meg amott a rengeteg erdő.~Hallgatnak;
 87   2|             felel. Most, most szeppen meg az ispán,~Széjjel rendeli
 88   2|   látványságot, hogy az erdőt~Hajtsák meg, mert már bajnak kell lenni
 89   2|             mi pogány gyilkos kínozta meg illyen erőssen~A nagyságos
 90   2|         majmát majd hóltra nevette.~Ő meg búcsút vesz, s Döbrögnek
 91   2|          fakóját.~Döbrögi még szintén meg sem szabadúlt az elébbi~
 92   2|             az időben~Történt vólt e' meg, mikor a sokféle keresztes~
 93   2|            kutya-, macskatövissek~Hát meg az angyal-, szent- s ördög-gyökerek (
 94   2|            Matyi ettől ~Úgy szabadúla meg: a paphoz küldé, hogy az
 95   2|              hogy most másodszor adom meg,~Amit megmondtam; főképp
 96   2|             nagyságos uroknak?~Óldjuk meg szaporán. - A félholt Döbrögi
 97   2|             És degesz erszénnyel tért meg Skorbuntzius úrhoz.~
 98   2|              mindég más színbe jelent meg,~Hogy pedig ez nem más földön,
 99   2|           Bárha törik-szakad is, csak meg kell lenni akárhogy. -~     
100   2|          Megbizonyíthatnád, pedig így meg nem veszi senki.~Int neki, -
101   2|         úgymond,~Hogy ki vagyok? Tudd meg, Lúdas Matyi én vagyok! -
102   2|               már többet nem verem én meg.~Azzal lóra kapott, s elment
103   3|               egy kép! mint aranyozza meg~     A cifra villám a vadon
104   3|          fecsegte,~     Míg e kis víz meg nem áll,~Szilvia már hitét
105   3|               életet~     Kér, s vond meg szivétől gyilkos fegyveredet. ~
106   3|              Kedvesed számára őrizzen meg az ég,~     S gyakran emlékezzél
107   3|              megszidtam, sokszor~     Meg öszvecsókoltam.~Fáradtan
108   3|           tölgyről, hány varjú mondta meg e kárt.~Úgyde ki légyen
109   3|          fáján kinek a számára hagyád meg?~Hát oda vót Títír, s a
110   3|                  Bóldog öreg! hát így meg hagyták a te meződet~És
111   3|          beterítve.~Ellősöd nem sínli meg a nem-szokta takarmányt,~
112   3|    szenderedésre kecsegtet.~E bércről meg az erdőlők danolása lehangzik.~