Rész

 1   1|              kitőlt magából,~Igy jött ki az első leány~     A teremtő
 2   1|          bújtatva.~Reménylem, e dolog ki is telik tőle:~Elbúvik a
 3   1|             Brünnben emleget,~E verte ki ama nyakas törököket~Chotzimból,
 4   1|           telepedett.~Ez a víz folyik ki Erdély országából,~A gránicon
 5   1|            havas bércében,~Jaj annak, ki akkor jár a közepében:~Morog
 6   1|             Még lovunk győzhette, még ki nem fáradtunk:~Vágtuk s
 7   1|           menni parancsolják;~Még jól ki sem mondják: már sokan koncolják,~
 8   1|             született ráncát terjeszd ki: csak addig,~Míg nemes érdemidet
 9   1|          közepébe betette.~Édesanyád, ki fiát a bajvívásra tanítá,~
10   1|               téged pedig oszlop,~Ág, ki borostyánból nyölt fel,
11   1|              ajánlom a kajánnak,~Mint ki szentelt gyertyácskáját~
12   1|         várjátok meg kedvesemet,~     Ki öli s éleszti szivemet.~
13   1|          Ugyan miket érezhettem,~     Ki ne tudná gondolni?~Tovább
14   1|               Danaë ~Volt egy király, ki, míg szemét~     Még az
15   1|             míg szemét~     Még az ág ki nem verte,~Sok féltett szűzek
16   1|             ennek egy leánykája,~     Ki még nem is zsendűle,~Még
17   1|                Mint egy tanult vitéz, ki már~     Sok bástyákat megveve,~
18   1|              Semmi teremtéseket. ~Még ki sem nyílt virágába~     
19   1|               viola,~     Melyet, míg ki se nyitott,~Valaki, midőn
20   1|               Legtöbbet próbált feje,~Ki előtt nem vala titok,~     
21   1|            körmeit,~Hogy mint törölje ki a vén~     Őrállónak szemeit. ~
22   1|               helyet.~Hadd szárasszam ki ott megfacsart szívemet,~     
23   1|       kirántván ölemből~     Már most ki akarja feszítni szivemből.~
24   1|            kard éle,~     Mint téged; ki nálad szebb vala, míg éle.~
25   1|               Pályáján az imént dugta ki kis fejét. ~Múzsa ~Mindennél
26   1|  Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt! ~Ki megcsömörlél rossz falatid
27   1|   csattanjatok öszve,~Lobbanj, s lökd ki magad földünk bedugúlt üregébe~
28   1|           kíméljed az angyalt,~S vedd ki Ruszándámat, felséges erő!
29   1|         keservimet? Álnok~Vértörvény! ki a honőrzés színének alatta~
30   1|              Meg nem hajolhat? Rántsd ki tehát fene~     Dárdádat,
31   1|        tégedet fellél,~     Fő jóság, ki által minden él.~Még eddig
32   1|             természet jó atyját,~     Ki táplálja minden állatját,~
33   1|             táplálja minden állatját,~Ki a láthatatlan párából~     
34   1|          minduntalan. -~Bűnnek lelke! ki földünknek~     Színét így
35   1|                 Lassanként nyitogatja ki. ~Jer, lágy szél, jer! öleld
36   1|          várakozik reánk,~     Melyet ki kell, megtudd, aludnunk~     
37   1|                 Horác hatalmas lelke! ki számtalan~Időkre nyúló életeket
38   1|               Hogy nem kereslek. Mert ki találja ki,~     Mely'k
39   1|             kereslek. Mert ki találja ki,~     Mely'k láncokon vagy
40   1|                kevés a hordóm,~Ezt is ki kén ürítnünk.~Hogy a nagy
41   1|        elfajultak~Noé atyánk eszétől,~Ki a töméntelen víz~Peshedt
42   1|             ha a garadra~Felöntök én, ki nállam~Az ég alatt vitézebb?~
43   1| palack-kommandó~Lecsendesíti tüstént.~Ki a király, ha én nem!~Héj,
44   1|         neveld tüzünket.~Ámor, te is! ki nádcsőn~Szopatsz velünk
45   1|          szirmokkal koszorúzva derült ki virágod~A nagy eszek pompás
46   1|          igazán gyűlt minden jószága;~Ki híven jár a magáé körűl,~
47   1|          mindentehető karral pusztíts ki hazánkból~Minden farkasokat,
48   1|            Csak pelyhed jobban tessen ki;~Hogy játszhassanak búvócskákat~     
49   1|               s keserűn kapva röhögje ki~A vídám örömöt, s a nevető
50   1|             kívánó drága barátom!~Óh, ki ne kedvelné, hogy gazdáskodni
51   1|           tanítod~Édes nemzetedet? ha ki nem hagynád okosan írt~Munkádból
52   1|                                       Ki homályos magafelejtésben,~
53   1|                 Óh, dicső nemzet! Te! ki hajdanában,~A vitéz korbann,
54   1|              a nap~És mikor pontban - ki lehet tanúlni~Rendes útjokból.
55   1|        szelídebb,~Búzakenyér hellyett ki bolond óhajtana makkot? ~     
56   1|           sínlődőt hozol új erőre.~És ki nem dícsér? csak az, aki
57   1|          átaljában miért nem hányatja ki? ~Szultán ~E nevetséges
58   1|                                       Ki a bóldog?                           ~
59   1|                               Bóldog, ki fákat űltet, ólt~     Ifjú
60   1|            anyjának:~          Jöjjön ki! a kakassa~          A tyúkot
61   1|             mennyi tízek~     Esnének ki belőle,~          Mellyek
62   1|            Kedves angyal, azokat reád ki foghatta?~Édesatyám az,
63   1|           másnap megnézhette.~Jaj, de ki írhatná le, mi lelte, mivé
64   1|            púpos egyik óldal,~A másik ki van tömve mesterséges fólttal.~
65   1|         atyafisághoz.~Jaj, mond amaz, ki hinné, hogy míg a föld hátán~
66   1|               Avvagy nem te voltál-é, ki megbolondított,~S minden
67   1|        véröknek.~Többit az okos vajda ki tudja csinálni,~Csakhogy
68   1|              pedig hivatja a kalmárt.~Ki szegény hajnal óta hegyes
69   1|              De a leány nem jelent, s ki kellett fáradni~A jó szerelmesnek,
70   2|               olvasó! ~E munkácskának ki legyen szerzője, ha kérded,~
71   2|                     Elmúlt a vad idő; ki van ennek szabva határa~
72   2|        Matyinkat is akként~Gyúnyolták ki az ő vele nőtt egyforma
73   2|       helységek tornyait; itten~Vette ki a szóból, hogy szomszéd
74   2|               tűz, sem víz nem ütötte ki többé;~És addig kunyorált,
75   2|         Döbrögi úr örökös jószágában, ki magáról~Azt tartotta, hogy
76   2|              főrevalója.~Kérdi az úr: Ki ezen lúdak gazdája? - Magam
77   2|              gazember!~Nem tudod, itt ki az úr? majd emberségre tanítlak!~
78   2|            közbe sokára~Úgy nyöghette ki, hogy Lúdas Matyi meggyilkolta. -~
79   2|  elváltoztatni beszédét.)~A mi urunk, ki szegény, még vagy három
80   2|             kezeket, tanakodnak, hogy ki az ördög~Fojtá bé ismét
81   2|               S csak lassan nyöghette ki, hogy Lúdas Matyi vólt az,~
82   2|                Még a lúdimagistert is ki akarta csapatni~A jószágából;
83   2|           nagy Magyarország,~És mégis ki hagyom mindjárt vájatni
84   2|              mikor indúl már az az úr ki. -~Egyszer lárma esik, -
85   2|           Tudod-é uram, úgymond,~Hogy ki vagyok? Tudd meg, Lúdas
86   2|               nyomába se hágnak.~Fogd ki kocsis nyerges lovadat,
87   3|          magammal dúdolok~     Rólad, ki nem tudsz semmi erőltetést,~          
88   3|               Isten a', hé, Meliboee! ki így kénnyemre hevertet,~
89   3|              mondta meg e kárt.~Úgyde ki légyen az a jó Isten, Titire!
90   3|                T~~~~ ~~~~Úgyde heverd ki magad, jó cimbora, nállam