Rész

 1   1|           szivemnek~     Vívója az? ő az, ő!~Mely felséges egy
 2   1|     szivemnek~     Vívója az? ő az, ő!~Mely felséges egy munkája~     
 3   1|            míg e kegyet kérem,~     Ő megy s tán rám sem ügyel,~
 4   1|          Nékem csak a szerelmét;~Ha ő nem érez és csupán~     
 5   1|         szegény nem árthatott:~Mert ő nem vágott csak kantárt
 6   1|           régen ohajtva lesek,~     Ő, akit szüntelen lelek s
 7   1|                 Látván, hogy e mind ő érte van, s érettem,~Érzém,
 8   1|                Megbotlok, eldűlök s ő is eldűl véllem,~S a zöld
 9   1|     lehellet!~     Hiszen itt rezeg ő csak a szívem mellett.~Érte
10   1|         Vedd még e keserű csókomat, ő legyen~E könnyekkel örök
11   1|       hajnala jöjjön el,~     Ismét ő maga vonta bé~Sűrű köddel
12   1|           Míg a mentorod él, béköti ő sebed,~     Kedves karjai
13   1|             jeget öntenek;~     Úgy ő is ma nevet reád~Víg képpel,
14   1|         tipor,~     Mindent elvehet ő, csupán~Egy tisztán szerető
15   1|           hát, Isten hozzátok,~     Ő viseljen gondot reátok. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
16   1|        Hazája lelkét bírta, nem éle ő,~     Ne légyen egy ember
17   1|          magába,~          Sok vala ő, sok is a mi híjjunk. ~Dicső
18   1|             is, pedig~     Láttátok ő képét fiában,~          
19   1|                  Nem lehet addig az ő királlyok ~Boldog. - Fogadd
20   1|        Bokréta-szedni mentem,~De az ő badár szemétől~Nem leltem
21   1|            titok kárpitja előtte...~Ő bément s széjjelnézett.
22   1|          vevé a lelki dicsősség,~És ő még fül nem hallott szent
23   1|    szaporább~nép, Bár sikeretlen is ő, magod a földből kiszorítja.~
24   1|           az arany jármos uraságot;~Ő a természetet szabadon vizsgálja,~     
25   1|             szépet s igazat útálja,~Ő a legnagyobb úr az egész
26   1|         lelke a múlandóságon,~Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak
27   1|            a maga-~Kedvellésnek. Az ő lelke hevíti fel~Érző szíveteket,
28   1|       Pusztíthat szilajon, és ugyan ő maga~Minden jó s gyönyörű
29   1|        szívreható hangjaival tanít,~Ő megsúgja, miként kelljen
30   1|            útra bocsátani.~Nem hágy ő soha el, s bár bedugod füled,~
31   1|           te fogadd szavát.~Erkölcs ő, ha ezen Mentor eszén viszen,~
32   1|         tanácsot tőlle kérdek;~     Ő magához integet,~          
33   1|          válni kénytelen;~          Ő a világi sok bajt~          
34   1|        búzát~     Vett nyereségre. ~Ő gyaláz, mert a gabonának
35   1|       Igaz-é, amit Istenről mond az ő profétája,~     Hogy ő csak
36   1|           az ő profétája,~     Hogy ő csak a jót szereti és a
37   1|          gonoszt útálja? ~Főpap ~Az ő szentsége kútfeje ezen nagy
38   1|              valakik nem hisznek az ő prófétájába,~     Nem mehetnek
39   1| Mindenhatóról én is azt felelhetem:~Ő azokat kedvelli, kik vallásunkat
40   1|       elvégezett;~     Amit vállalt ő magára~     Az emberiség
41   1|        szerencse szépen megáldotta,~Ő azt saját eszének tulajdonította,~
42   1|          begyessen,~Bár hadd legyen ő majom, csak enyém lehessen.~
43   1|  szabadítóját, hol találja fel már?~Ő ugyan a címerét mindjárt
44   2|             féljen~Döbrögi úr, mert ő már többször nem veri ám
45   2|               Illy tunya életet élt ő jó ideig; hanem egyszer~
46   2|             akként~Gyúnyolták ki az ő vele nőtt egyforma korású~
47   2|     Virgoncok; de csak ott volt már ő s nem sok időre~Öszvegyalúlódott
48   2|           így mocskolta le Mátyást.~Ő pedig a vásárra menést feltette
49   2|          feltette magába,~Már pedig ő, amit feltett furfangos
50   2|           sót~S fokhagymát; azalatt ő a vén lúdakat arrább~Hessegeté;
51   2|            úr: Id'adod fele árán? - Ő biz az apja~lelkének sem
52   2|          Matyi egyszer~Mondja, hogy ő már lelt. Egy sűrű völgybe
53   2|         majmát majd hóltra nevette.~Ő meg búcsút vesz, s Döbrögnek
54   2|           hangon kalaúzt kért,~Mert ő menni muszajn Szakkerment
55   2|            Istent~Féli, tekintse az ő nyomorúságát, s ha csak
56   2|            nyomait, de haszontalan, ő már~Tudj' Isten hol járt,
57   2|     megfogatása~Végett; csakhogy az ő képét igazán leírni~Nem
58   2|             Tévők gondjából, kik az ő csúfjára, örökre~Feljegyzék
59   2|            jól tudta, de hasztalan; ő azt~Háromszor fogadá, hogy
60   2|             fogják már el Matyit. - Ő pedig a kerek erdő~Sarkánál
61   3|              noha borzadozva. ~     Ő csak dúdolt, és a szélvész
62   3|                Elhagyám mindenemet,~Ő egy jobb gazda fiáért~     
63   3|               Játszadozván útjában;~Ő úgy szeret, azt fecsegte,~     
64   3|             esett a hazának~     Az ő vitézi halála,~De a dicsőség
65   3|            szépéhez,~Mondd, hogy az ő szivének fele~     Küld,
66   3|         kénnyemre hevertet,~Istenem ő lészen mindég, óltárait
67   3|          cepelem már,~Kettőt ellett ő, pedig a legcímeresebbet~
68   3|            pedig úgy kiemelkedik ám ő,~Mint áll a cédrus fennyenn
69   3|          itasson,~Hogysem szívemből ő drága személlye kimúljon.~~~~~~