| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Fazekas Mihály Fazekas Mihály összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 1 | violákkal s gyenge kökörccsel~Bészórt oltárnál gondatlan örömbe
502 2 | Szűrét tette alá, másik betakarta gubával. -~Hogy haza commogtak
503 1 | Ispotályba küldött, a több betegekkel,~Itt már most az időt töltöm
504 2 | Generális,~Quartély aki betegh. (Hihető abban az időben~
505 1 | tesznek: ~De engemet~Úgy bétemet~ Örökre bús telem,~Hogy
506 3 | legelő sásos posvánnyal van beterítve.~Ellősöd nem sínli meg a
507 1 | magyar szíved mejjed közepébe betette.~Édesanyád, ki fiát a bajvívásra
508 1 | véremnek pezsgő forrását,~ Betöltém szivemnek fő kivánását.~
509 2 | mert famohával~A száját jól bétömködte; azomba az erdő~Rengett
510 2 | kötve urok, famohával szája betömve,~És a drága ruhák szét vannak
511 1 | verssorok egynéhány egyforma betűkön~Végződnek; hajdan azokat
512 1 | nevedet, magyar! oly márványba bevágták,~Melyet mindaddig bé nem
513 3 | sok gyenge szopós bárányka bevérzi.~Néki köszönhetem én marhám
514 1 | romlást nevető örökös tábládra bevéstél.~Édesanyánk: kérünk, ezután
515 1 | Virtusok oltárához bevezetem őket,~Zéminnel békével együtt
516 1 | cselédjét felelet hellyébe~S bevezeti a dámát bóltja közepébe.~
517 1 | torony megkészül,~ Danaët bévezeti,~Lakatot vét rá vitézül~
518 1 | Amellyel elnyugvó napunkat bevonja,~Mutatta mennyei pompával
519 1 | Újúlást a halál mázzaival bevont~ Színeknek? ~Poéta ~
520 1 | S örök nemtudással bévont vidékein.~Ne félj, mert
521 1 | Hosszan utána nyúlt fénnyével bévonta:~Midőn gyepágyamról néztem
522 1 | vén fejébe,~Hogyha lyányát bézárhatja~ Egy torony tömlöcébe, ~
523 1 | réz az ezüstbe s aranyba bezárta;~Hellye nem esmeretes: de
524 1 | fátyolos éjszakát,~ Bíbor kárpit alól izen~Újúlást
525 1 | kerestem menten,~De szája bíborától~Eperre sem találék.~Szívem
526 1 | fülelje sorjait. ~Míg az estve bíborozza~ A lement nap hajnalát,~
527 1 | közt~Angyalkádnak, ama kis bigecs enyhibe~ Nyugvó Ámeliden
528 1 | se sajnáld,~Ikább egész bigecském,~Legyen tiéd, de én is.~
529 3 | Títire! e terepély bikk enyhében heverészvén~Kis
530 1 | bajlódnak.~Én meg, elmém bimbócskáját~Im ajánlom a kajánnak,~Mint
531 1 | mejje virágocskája~ Bimbózni se készűle. ~Ámor azt a
532 1 | hadd csimpalykódzon~ A bimbózó csere tetején;~Egy kis fűszál
533 3 | jött-menté a szép aratás. Mire bíra, szegény nép,~Visszavonásod,
534 1 | egy tekintet,~Melynek igaz bírásától~ Márs vasbottal elintett.~
535 1 | Hatalmamból kiintett.~Bírjad tehát szívem, eszem~
536 1 | vándorlásnak~ Könnyen bírnánk terhivel;~De azt véljük,
537 1 | Bűnnek mételye el? hány birodalmakat~Gyűrt vas térde alá, s hány
538 1 | Megalkuszunk egymással;~Bár bírós légy, s mindenemet~
539 1 | sokallott.~Szokás ellen a bírót arra is rávette,~Hogy szerelmes
540 2 | osztán Döbrögöt érte,~Ott a bírótól katonás hangon kalaúzt kért,~
541 1 | nyugtatsz meg engem, s mi bírságát adnád,~Szerelmes gyermekemet,
542 1 | szerint, kire~Hazája lelkét bírta, nem éle ő,~ Ne légyen
543 2 | erősebb vólt, ugyan az kényére bitangolt. -~A lepocsékolt nép dühös
544 1 | elfogta.~Mihez fogjon? nem bizik tulajdon eszéhez,~Tanács-kérdeni
545 2 | fogait Matyi, kéri az anyját,~Bízná rá azokat, hogy hadd próbálna
546 1 | megfőzé kebelem.~Óh, miket bíznék én reátok,~ De már elöllem
547 1 | Hogy nem jó egy lyányt bízni,~Azt is, hogy majd minden
548 2 | Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma Hazánknak~Bölcs fejedelmeiben.
549 1 | d biz azt, barátom, nagy bizodalommal;~Mond az, de nem vagy bolond,
550 1 | szeretetnek, barátságnak,~Bizodalomnak és kivánságnak,~ Minden
551 1 | menny, föld, tenger örökös bizonyságok. ~Szultán ~Jól van! hogyha
552 1 | felhízott~Tanítványira mit bizott?:~ A felső sor foglalatja -~
553 1 | jajgatni.~Nagy neve, pompája biztat koronával:~De kiszúrja szemed
554 2 | hazánknak~Nagy részét.) Biztatja Matyit szóval, hanem elsőbb~
555 1 | nincs~ A lelki rend is bízva: bizonnyal úgy~ Barmoknak
556 1 | csüggedjünk hát munkáinkban,~ Bizván ily kegyes atyáinkban.~
557 1 | Hozzám jöhetsz tanúlni~Bízvást akármi nyelvet;~Úgy tudok
558 1 | ügyét többé farkasra ne bízzad,~Sőt mindentehető karral
559 1 | mintsem gondoskodnának az élet~Bő termő idején szükségre való
560 1 | Úgy, de mit ér? szabadon bocsájtják~Reá az erkölcs mocskait.
561 1 | Láncol dühös ebeket,~Ne bocsássanak felé is~ Semmi teremtéseket. ~
562 1 | csókoljátok,~ S a zubogón úgy bocsássátok,~Amelyen midőn lerepűlnek,~
563 1 | Gyeplűjét s micsodás útra bocsátani.~Nem hágy ő soha el, s bár
564 2 | annak véltem. Most útra bocsátom~A Matyit, országot hadd
565 1 | vennék magamra,~ Kérges bocskort kötöznék,~Fejszét vennék
566 1(4)| Bod Jánosné
567 1 | éjjelem,~Álmomban árnyékok bódítanak. ~Circa ~Én Híment s azt
568 1 | fülemile zeng.~Itt, hol még egy bódúló is~ Egy percet meghiggadna,~
569 1 | szántam azokat,~ Kik bódúlva ölik magokat~Vagy a szívrontó
570 1 | természetet énekelvén,~Ott egy kis bodza árnyékába~ Elmélkedett
571 2 | valóra könyökkel~Titokban bökdöse, míg urok óbégatva könyörgött:~
572 1 | világnak~Minden mihaszna bölcse,~Ha néha kótyogóson~A fizikába
573 1 | Hogy kajánok gúnyolódnak;~A bölcsebbek s merészebbek~Vélek nem
574 1 | Megkértem a világ imádta bölcseket,~S ha visszaeszmélek, hogy
575 2 | rossz nyavalyákat elő tuda bölcsen~Mondani; mellyek azon században
576 1 | csak azért is meghagyja bölcsessége,~ Hogy köztök jobban
577 1 | állattársim felett,~ Kikbe ily bölcset a fő bölcs nem lehellett.~
578 1 | paripák nyoma, durrog az ágyú,~Bőg, morog a levegő, püfög a
579 2 | nélkűl szöke pőre gatyában~És boglyas fővel: most én csimbókba
580 1 | druszám! igyunk no!~Hiszen bohó csak így foly~Emphatice
581 1 | tömjénzi jó szagát,~ Másik bókol, leiván magát.~Egyen oly
582 1 | S mintegy csókjaidér bókolnak,~Nem tartóztatnak egy cseppet
583 3 | e csermely árkában~Sorra bókolt szép virággal~ Játszadozván
584 1 | rátartással~ Hord egy bokor kellemet!~Mely szemérmes
585 1 | Hogy szívemet kiváltsam,~Bokréta-szedni mentem,~De az ő badár szemétől~
586 1 | gondatlan örömbe Ruszánda~Bokrétázza magát, s engem les játszi
587 1 | szépen énekelget~ Ott a bokrok keblében,~Egy kis madár
588 2 | mely Döbrögi úrnak eléggé~Bokroztatta baját, és már egy ízbe reménység~
589 1 | kezed vigye~Nem hívebb, noha bóldogabb~ Társ karjára. Tanítsd
590 1 | Melyekhez még kellett egy bóldogítás,~Édes csókok forrósági,
591 1 | hogyha ugyan lehet~ A bóldogoknak sírni, sirassatok,~
592 1 | Ami által kár tetetődik;~A bóldogság a víg élettel~ Ott ölelkeznek
593 1 | mely nagy az oly ember bóldogsága,~Kinek igazán gyűlt minden
594 1 | szívérül,~Egy pár érző szív boldogságát~ A legtisztább hűség
595 1 | hordott fel. ~Sok efféle bóldogságnak~ Uszkálván közepette,~
596 1 | gyönyörűségem,~ Bóldogságom, reménységem~ Benne
597 3 | vágott~ Ketté ily boldogságot. ~Nagyokat ígérő reménységim,~
598 1 | egészen elvetted~A vígságot, bóldogságot, melybe Circát tetted.~
599 1 | kivánságnak,~ Minden boldogságról lemondott.~
600 1 | virág állapotodat,~ Boldogul letört ág, szép halálodat.~
601 1 | jót velem.~Hogy egy féltés bolondja~Kedvem bujának mondja,~
602 1 | csekély lábon jár,~Hogy azt bóltcímerének tenni valóban kár.~Hanem
603 1 | ropogások közt az egek kék boltja be nem dűl.~Most hát, most
604 1 | virgonc hölgy bepattan nevetve bóltjába,~Kiván sok jó szerencsét
605 1 | Leginkább szembetünő vólt csinos bóltjában.~Hogy őtet a szerencse szépen
606 1 | Gyenge hitünkben. ~Már az ég boltját sikeretlen ércnek~Képzelénk;
607 1 | van, jutalma légyen fele bóltom.~Ezt kiáltván a szegény
608 1 | E két mennyei kis boltozaton belől~Szintoly angyali szív
609 1 | Nagy partjára. De ni! hova bolygék? Nemde reményem~Alkotmányi
610 1 | Míg vad pusztákon szilajon bolygottak atyáink,~Jó lehetett nekik
611 1 | elegyűl a kóválygó komor éjnek~Bolyhaival! - Lássad - megenyész! kíméljed
612 2 | Megjelenik paripán, a lóvásárba bolyongván.~Meglát egy virgonc lovat
613 1 | ez otthagyott~ Kis bolyra. - Nézd, mint gyötri magát
614 2 | spádéját, vén paripáját,~Bőr-bugyogóját, és a tábori régi kabátját,~
615 2 | láncéta, borotva~S más borbélyszerszám hasznára; sebekre való szer,~
616 1 | férhet egy rajkó is a maga bőrében.~A vőlegény véretek, felkiált
617 2 | közelített,~Majd kirepűlt szedres bőréből; kéri az égre~S földre,
618 1 | víz~Peshedt nyomát azonnal~Borfával ülteté be.~Áldott emlékezetben~
619 1 | ma kézfogót lakhassunk.~Bőriből majd kipattan a szerelmes
620 1 | nevét~Irígy feledség éjje borítsa be,~ S ha érdemét kizengi
621 1 | a szerencse~Még átkot ne borítson nyomorúlt rajomra,~De én,
622 2 | híven számlált, és Döbrögi bőrös~Karszékből szemlélt. - Matyi
623 1 | az egymást~Váltó palack borokkal~Fecserljük el naponként.~
624 1 | földbenyelte Kondé~Dézsmálta jó boromból~Van még vagy egy csebernyi.~
625 1 | téged pedig oszlop,~Ág, ki borostyánból nyölt fel, karikája öleljen,~
626 1 | ibolyáit,~Becsületének zöld borostyánit~ Egy kártékony féreg
627 1 | oltárán; melynek tetejébe borostyánt~Híred örömmel akaszt örökös
628 2 | köppöly, kristély, láncéta, borotva~S más borbélyszerszám hasznára;
629 3 | szürke szakállt vonogat le borotvám,~Rám fordúlt csakugyan,
630 2 | lesz rajta nevetni~Majd borozás közbenn. Igaz is: mert rajta
631 1 | nyakunkról?~Biz azt, fiúk, borozva~Fecseljük el naponként.~
632 2 | a száraz falra marokkal~Borsót hintett vólna, szitok, mocsok
633 1 | Felséges híred feledékeny sírba borulni.~A tél s a sok idő porrámorzsolva
634 1 | Még környékünk szinte nem borult homályba,~Még a természetnek
635 1 | s odébb veri~A környékre borúlt fátyolos éjszakát,~
636 1 | Már tik mind örökös sírba borúltatok! ~Múzsa ~ Kergesd el,
637 1 | szent hellyekig, és egész~A borzadásig telve-telék kegyes~
638 1 | nemes érezéssel~S szent borzadással tiszteli a derék~ Lelkek
639 1 | feldúló is~ Lágy érzéssel borzadna,~Itt érezzük, hív pajtások,~
640 3 | Tisztelem én, noha borzadozva. ~ Ő csak dúdolt, és
641 1 | Egy örök éjtszaka álma borzaszt. ~Úgy van, Barátom! s mind
642 1 | nem is messze mentünk;~A borzasztó csata után~ Még csak
643 1 | Bóldog jelemet képzelem,~Borzomtól megdobbant szívéből~
644 3 | életoltó félelem és dühös~ Bosszankodás a szívbe nem ütközik,~
645 1 | minden mívet,~ Amivel bosszanthatod.~Buja! Bátran dobzódhatol~
646 1 | józan eszed lele:~ A bosszú s unalom nyom el.~Boldog
647 2 | földig; s elvitte magával~A bosszúállás lelkének is ördögi mérgét.~
648 2 | kanóccal~Adta jelét olykor bosszújának; de oroszlány~Szíve kevésnek
649 1 | címedet; azt viszont~ Bosszújára barátod~ Védjének, lepocsíkolák. ~
650 2 | Furfangja minding módot lelhet bosszúra.~Terényi István ford.)~
651 1 | Sorba leírni? ~A boszorkány, a levegői sárkány,~Tátos
652 1 | én elöttem,~Mert én ha rá botolnék~Száraz porára, tüstént~Jó
653 3 | Vagy tán a földtől elvált brittokho' vetődünk?~Hát én? környékét
654 1 | Aki már bennünket most Brünnben emleget,~E verte ki ama
655 2 | ujjával megbökvén homloka búbját:~Fördővíz szaporán, úgymond,
656 1 | fűszereit felém:~Csak képzet buborékjai~ És egy szenderedés
657 1 | vagynak a víg erdei lantosok~S búbos pacsirták hajnali éneki?~
658 1 | Katonai búcsúének ~
659 1 | Búcsúzás a hadi élettől ~
660 1 | örömhangot emelhetek~ Búcsúzóba felé, hogyha lementekor~
661 1 | krumpli is úntig~Őgyelgette büdös indáját; csak letapasztá~
662 2 | Elkonfiskáltatta, meg is büntette keményen.~Hogyha pedig nétán
663 3 | Szép paripák várnak,~Mely büszkén, mely kevélyen~ Játszanak
664 1 | malom zubogója,~Vízibika, buggyok, füttyök, hápogások,~
665 2 | felé képpel sem fordult; búgva-morogva~Elment földetlen földig;
666 2 | tászli, paróka,~Koszperd és bugyogó; úgyhogy Skorbuntzius úr
667 1 | vólt,~ Hogy nőjjenek bujábban,~ Hernyó, bogár
668 1 | egy féltés bolondja~Kedvem bujának mondja,~ Nem szenvedhetem;~
669 1 | pedig a durva daróc alá~Bújjon bár, egyedűl téged apolgat
670 1 | űl,~ Némely'k alatta bújkál,~Kis lyány kereng anyós
671 1 | nagy természetet keresztül bujkáljuk.~Ez érzés felséges vóltával
672 1 | ennek környékeit,~Jancsárok bújkálták ligetes berkeit.~Ezeket
673 1 | általa a hold el leszen bújtatva.~Reménylem, e dolog ki is
674 1 | várni vitézek!~Már elibek bukkant egy éppen rájuk irányzott~
675 1 | jámborkákat~ A tövisbe buktatunk;~Hogy az élet édes mézét~
676 1 | nem buzdítnak;~ Nappal búmat lelem,~ Nem nyúgtat
677 2 | lendíts valamit, mert héj nagy bűn a henyélés.~Kedve derül
678 1 | érhette,~Félig megkábult fejét búnak eresztette.~Midőn igy mélly
679 1 | szalonnája,~ Öt őrü bundája,~Szép zöldellő mezőben~
680 1 | Illő pólca felé. Míg lelke burokba szorongott,~Holmi szerencse-
681 1 | megindúl. -~Ha én amúgy busáson~A torkomat megöntöm:~Hozzám
682 1 | lepkék mind ollyak,~ Nem búsúlok, nem, nem, nem. -~Hogy rózsámról
683 1 | esméri ezeket;~A másik, a búsult árva magyarokat:~Kár, hogy
684 1 | kétségre vezet: légyek azért buta?~Óh, nem, mert ezeket s
685 1 | magyar legény~ Hadd igyon búvába;~Pajtás! Isten áldjon meg,~
686 1 | Búval élek,~Bús a lélek~ Éjjel-nappal
687 1 | tessen ki;~Hogy játszhassanak búvócskákat~ Bársonyában a kellemek,~
688 1 | gyomor és száj íze szelídebb,~Búzakenyér hellyett ki bolond óhajtana
689 1 | nem dícsér? csak az, aki búzát~ Vett nyereségre. ~Ő
690 1 | lakosok, felhagytak az áldott~Búzatenyésztéssel; s inkább sóvárganak ikrás~
691 1 | tegyen,~ Bár azzal buzdítgatja~ Tüzeteket ama
692 1 | dallotok~Víg kedvre fel nem buzdítnak;~ Nappal búmat lelem,~
693 1 | remekje.~Jól ha vitézkedtél, búzdúljon fel meg az a szív,~Mely
694 1 | Kezdjük dicsősségünket,~Hadd búzgassa mindég vérünk~ Jó erkölccsel
695 1 | hanggal, melyet~ Most oly buzgón füttyentett,~Vonszódó érzékenységet~
696 1 | Mikor hogy tőlt, ha kellett,~Buzgott is és folyt is vérem~
697 3 | ostoba áldozattal. ~ Akik buzognak még ösi jussokért,~
698 3 | kiemelkedik ám ő,~Mint áll a cédrus fennyenn a törpe cserék
699 1 | akinek~Belső nyúgodalom célja, s az angyali~Békesség.
700 2 | ördögi mérgét.~Hogy dühe céljához juthasson, pénzkuporásra~
701 1 | Lépcsőn lépeget e nemesebb célokra teremtett~Állat, az oktalanok
702 1 | őtet űző ellenében,~Ez is célozását szerencséssen tette:~Mind
703 1 | nem éri el~Azt a mennyei célt, melyre teremtetett,~
704 3 | boldog lehetnék,~ A rád célzott halált mejjemmel elvévén. ~
705 3 | kecskéimet, ezt csak alig cepelem már,~Kettőt ellett ő, pedig
706 1 | akkor jár a közepében:~Morog Cerberus, pokol örvényében,~Embernyi
707 1 | ki ama nyakas törököket~Chotzimból, s pokolba elkergette őket.~
708 1 | ezer esztelent~Önnön kényje cibál a keresett bajok~Vad tüskéje
709 2 | elő; Matyit a kastélyba cibálják;~Lúdjait elhajtják; és a
710 1 | Cicázzatok, galambim,~Míg a ledér cicának,~A körme nagyra nem nő,~
711 1 | Serkent s a ki-kinyílt szembe cicározó~ Nyájasságok; az angyali~
712 1 | lantodon~Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori~
713 1 | Cicázás ~
714 1 | elcsenevésztenek~ A szép szembe cicázgató~Nyájas kellemek, és pápaszemed
715 1 | ám ha pajkos~Cicuska csal cicázni,~Kackit kiáltsatok rá,~Mivel
716 1 | Öszvezavart eszemen cicáztok? ~Hahogy nem illik mennybe
717 1 | Már akkor ám ha pajkos~Cicuska csal cicázni,~Kackit kiáltsatok
718 3 | ugrálnak,~Mára grófné nagy cifrán~ Megy komédiába,~Szép
719 1 | hápogások,~ A pittyet cifrázó fürj-palattyolások,~Egy
720 1 | elkezdett fel s alá ugrálni,~Cigánykereket hányni, s rókatáncot járni.~
721 1 | házamat nem csúfítom egy cigánylegénnyel,~A kötelezést, ha tetszik,
722 1 | nevezzünk~Kóldúsnak, se cigánynak, az e'félékbe ha nem fog~
723 1 | Hogyha tudja, hol van a cigányok kunyhója,~Ott keressen segítő
724 1 | öszvekelésnek napjára,~A cigányság felgyült a bíró udvarára.~
725 1 | Szörnyen rá is parancsolt a cigányvajdára,~Hogyha éltének örül, zárt
726 1 | Sarjadztatni letört címedet; azt viszont~ Bosszújára
727 1 | ontani vért~ Címerekért, se dicső nevekért,~
728 1 | Hogy igaz-é értelme bóltja cimerének,~És mennyi ereje van a férjfi
729 1 | Azért ez irást tevé bóltja címerének:~Semmi sem hág elébe a férjfi
730 1 | No, megvan a kár! hajdani címerünk~ És régi díszünk pernye
731 1 | úgy nem tehet;~Azt kell, Circám! azt átkoznunk.~ Hogy
732 1 | vígságot, bóldogságot, melybe Circát tetted.~ Érzékeny volt
733 1 | nagyra nem nő,~Játéka csak ciróka.~Kacsintsatok hol ennek,~
734 1 | Ez a szárnya teszi Princ Coburg korpussát,~E tartja Moldvának
735 1 | Egy báboz, egy cocózik. ~Némely'k após combjára
736 1 | zengjen s fejedelme javára~Colchisi gyapjúval, hószín hűséggel
737 1 | cocózik. ~Némely'k após combjára űl,~ Némely'k alatta
738 1 | Lilla kerekded~ Combjával leköszöntsenek ~A sás közt
739 2 | betakarta gubával. -~Hogy haza commogtak vele a lovak, egy banya
740 1 | Exsurge cor meum ~
741 3 | Csalszavait követé; minden csábítni valókat~Megpróbált, minden
742 1 | A szerelem.~Távozz tőlem csábító,~Könnyen hívőt ámító,~
743 1 | tudja mit. ~De tudta ama csábítók~ Legtöbbet próbált feje,~
744 1 | A tyúknak és rucának,~De csakhamar bé-bétekint~ S nagyot
745 1 | színleni nem tudó~Jó szív nem csala meg soha.~ Oly tisztán
746 1 | érzékeny szívecskétek~A csalárdoktól őrizzétek,~ Mert mint
747 1 | vigyázással kerüljétek~ A csalfák viselkedését.~
748 1 | mertek enyelgeni,~ S oly csalfán suhanának el~A kincset fedező
749 1 | A pajzán pásztorkának,~Csalfás pillantásának~ Rám kacsingási~
750 1 | meg; - de vigyázz, meg ne csalj, meg ne bántsd Istenemet. ~
751 1 | talán csak a szemérem~ Csalja még előlem el!~De héj! ha
752 1 | vélelkedés lomha barátjai~Úgy csalnak bizonyos győzedelem felé~
753 2 | erszénnyéhez; hogy Döbrögi meg ne csalódna,~Úgymond, már egyszer vele
754 1 | Gyengén emelgesd kis csalogány begyed,~ Lassan
755 1 | Már engem többé nem csalogathattok.~Látjátok véremnek pezsgő
756 1 | időkkel~Mégse szűnjünk meg csalogatni a még~ Gyenge hitűket. ~
757 1 | mondék: megvetik a világ~Csalóka fénnyét és megelégszenek,~
758 3 | tetszett neki, a tunya vétkek~Csalszavait követé; minden csábítni
759 1 | halt,~ Édes érzésre csalt,~Hogy rabját könnyen leláncolja,~
760 1 | vevésnek, adásnak,~Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak,~
761 1 | tömve mesterséges fólttal.~Csámpások a lábszárak, kétfelé kaszálnak,~
762 1 | hogy nagyeszű létére illy csapás érhette,~Félig megkábult
763 2 | visszapofozza,~Ami goromba csapást vett a zabolátlan erőtől. ~
764 1 | csevegnek.~ Egyik csapat cicázik,~ Egy báboz,
765 2 | lúdimagistert is ki akarta csapatni~A jószágából; de az azt
766 1 | toronkász libákat fére~ Hogy csapja a víz a szélére!~Ott egyik
767 1 | megmosván állokkal,~ Mint csapják a vizet szárnyokkal.~A toronkász
768 2 | tábori régi kabátját,~Hadd csapjon velek egy fársángot földesuránál.~
769 3 | szélvész durva robajjal~ Csapkodván szanaszét tüzeit, hánytatta
770 1 | Jó borral is minket.~Csaplárosné, galambom!~ Tölts bort
771 1 | Csupádokonn azért van~E jó világra csapva,~Hogy másokat gyötörjön.~
772 1 | tetejedbe. -~Mink ugyan, a császár regementje vitézi, köszönjük,~
773 1 | Feltette hatalmas császárunk magában, ~hogy fogyatkozást
774 1 | messze mentünk;~A borzasztó csata után~ Még csak alig
775 1 | ártatlanul,~S az én szívem e nagy csatán~ Csupán hódolni tanul! -~
776 1 | epedt~Élteteket~Sok bajhoz csatolták az egek,~A jutalom noha
777 1 | mennykő! hegyek ormai mind csattanjatok öszve,~Lobbanj, s lökd ki
778 1 | Készek, bár a halál ércfoga csattog is,~Torkából kiveszik néha
779 1 | felleg, jobban dörög,~ A csattogás ropogva görög~A megsűrűdött
780 1 | csürhét kihajtatja.~Egy csauszával pedig hivatja a kalmárt.~
781 1 | vallják, hogy visszafelé csavarog.~Még úgy lenne bajos, ha
782 1 | boromból~Van még vagy egy csebernyi.~De héj! kevés a hordóm,~
783 1 | Elegendő eleséget~ S csecsebecsét hordott fel. ~Sok efféle
784 1 | elmerülve érzel.~Gyerekkorunk csecséit. Megért időnkbe szint illy~
785 1 | Majd ha nevelvén a kicsi csecsemőket,~ Virtusok oltárához
786 1 | Ne feddjetek meg. - Még csecsemőkori~ Lélek barátom! mennyei
787 2 | köhenésre~Öt-hat férjfi cseléd és szintugyanannyi fejérnép~
788 1 | fegyverek! és arany~ Jármú cselédek! tán tirátok~ Bízta
789 1 | libériák~ Alatt sok ördögök cselédit~ Kelle valóba előtalálnom. ~
790 1 | A poklok kirohant durva cselédivel;~Egymásért nemesül ontani
791 1 | egydül magával.~Ez kiküldi cselédjét felelet hellyébe~S bevezeti
792 1 | s több dolgokat e szárny cselekedett,~Még Totrus partjára le
793 1 | teremtetett,~ Lássák, mit cselekesznek!~ Ott áll órrok
794 1 | s repülnek enyhhelyekbe.~Csemeték, elevenedjetek,~ Félhólt
795 1 | hóna alá. A meleg estveli~Csend már a locsogó völgyre se
796 1 | Közbe-közbe szunnyadozva~ Csendesedj le, kis dalom.~
797 3 | Nyugodj immár kedvesem csendesen!~ Te pedig édes árnyéka,~
798 1 | szele leng~S a rábámult csendességbe~ Egy andalgó fülemile
799 1 | postája,~Jer, végy bosszút csendességgel~ A méreggel tele szeleken,~
800 2 | alkonyodást követő vadon estveli csendet. -~Már most mindnyájan kurjantnak;
801 1 | tegyen fel az író.~Azzal csenget s a hites jegyzőket hivatja,~
802 1 | Fülem, nem hallhattad, mégis csengettél,~Órrom s szám izlése, csak
803 1 | felviszen szájára:~ Csepegjetek szép ajakára.~Onnan lejjebb-lejjebb
804 1 | hordogatják,~A homlokon gyűlt cseppeket~ Csókkal leszárogatják;~
805 1 | látszani,~A kezemre egy szem cseppent már,~ Felmegyek, mert
806 1 | Szerelmes gyermekemet, hogyha cserbe hagynád.~Mivel a fiatal
807 3 | cédrus fennyenn a törpe cserék közt.~~~~~~M~~~~ ~~~~Hát
808 3 | Tigrissel elébb el fogja cserélni folyását,~Úgyhogy ama Parthust,
809 1 | Felkereslek, bár más világot cseréltél.~Jer lelkem! nyomozzuk a
810 1 | esett, te kislyány,~Zsendült cseresznye szemmel~Zsendítni a szerelmet.~
811 3 | pajkos megcsókolt,~ Hogy cseresznyét szedtem. ~Csókot, rózsát
812 3 | Hej! mikor a menykő a sok cserfát megütötte,~Ezt jegyzé a',
813 1 | fecsegteti,~Úgy tetszik, a csergedezés~ Nevedet emlegeti.~De
814 1 | Zeli ~Circa ~E nyájasan csergedező~ Patakocska mentében,~
815 1 | Riasztja a csibéktől,~Csergetve a gyümőlcsöket~ Megőrzi
816 3 | várasokban, e sivatag között~ Csergő pataktól távol az emberek~
817 3 | hasalva, miképpen~Függtök ama cserjés kősziklának meredekjén,~
818 3 | sohasem dalolok, már nem cserkésztek előttem~Gyenge zanóton vagy
819 3 | tisztasággal~ Foly e csermely árkában~Sorra bókolt szép
820 1 | A csermelyhez] ~
821 1 | kertbe gyűlt~ Másod rajok csevegnek.~ Egyik csapat
822 1 | ölyvöket~ Riasztja a csibéktől,~Csergetve a gyümőlcsöket~
823 1 | akkor majd mi múlatunk.~Csikarj te is szegény fösvény!~
824 1 | szép szemeit miként~ Csiklandá fel az ébredés.~Mint küszködtek
825 1 | jármot mért tennék~ Csiklandós nyakamra?~Bár bóldog rabbá
826 1 | enyelegjetek,~S míg nyájason csiklándozzátok,~ Szivébe ezeket sugjátok,~
827 3 | Kénye szerint inokat csikolja. ~ Én csak magammal
828 1 | ha nézem a temérdek~ Csillagokkal tölt eget~És tanácsot tőlle
829 1 | nem tehettem,~ Rá csillagot festettem. ~Többre nem is
830 1 | tartatok,~ Majd más csillagzatok~ Lenyomják mérgetek,~
831 1 | felhevitődünk:~Majd egy szép kép csillámjától~ Lobbant fel egy tekintet,~
832 1 | kerülgeted őket is.~Apró cseppek! csillapodjatok,~ Szörnyűség az, amint
833 1 | felforrt véreink~ Még el se csillapodtak:~Mégis mely gyenge mozgások,~
834 2 | És boglyas fővel: most én csimbókba kötözve~Fürtjeit és e kis
835 1 | szellőtől újúlást.~A madár hadd csimpalykódzon~ A bimbózó csere tetején;~
836 1 | Többit az okos vajda ki tudja csinálni,~Csakhogy nem kell tőlle
837 2 | mesterségem; látom, hogy akárki csinálta,~A palotában a kőmíves munka
838 1 | Egyszer csak hirtelen hidakat csinálunk,~Marsirozunk s Putna-vízig
839 2 | mesterségnek kitanúlta~A csínnyát-bínnyát. Bízván hát mind az eszéhez,~
840 1 | Leginkább szembetünő vólt csinos bóltjában.~Hogy őtet a szerencse
841 1 | már.~Barátja is öltözvén csinosabb ruhába,~Megindulnak s mennek
842 1 | ember elébe vonni. ~Ugyan mi csínt tett létem előttetek,~Hogy
843 1 | élesztik. ~Most pirosra csípegetik~ Sáppadozó orcáját,~
844 1 | Guggon, tudod, be jó vólt~Csipegetni zsenge szőlőt,~De levét
845 2 | hogy nem vala képes~Tarkón csípni Matyit. Nem is a' vólt,
846 1 | hangjára.~Nyílj meg szívem, csókid lesznek szájmozgásai,~
847 1 | hajolnak,~ S mintegy csókjaidér bókolnak,~Nem tartóztatnak
848 1 | vóltam,~Míg csókoltam,~ S csókját szedegettem,~A szomorú~S
849 1 | megáll felettem,~ S rám csókokat hinteget.~Amint pillám közt
850 1 | édesb~ Valamit a hév csókokban elrejtettél,~Ennél a nektárnál
851 1 | kicsalnám,~Talpig megraknám csókokkal,~ Örömömbe befalnám.~
852 1 | ölelhetitek,~Mátkátokat ott csókoljátok,~ S a zubogón úgy bocsássátok,~
853 1 | Látta az esthajnal, miként csókolódtunk,~De a "Lóra! Lóra" zajra
854 1 | nézett. ~Bóldog vóltam,~Míg csókoltam,~ S csókját szedegettem,~
855 1 | Vedd még e keserű csókomat, ő legyen~E könnyekkel örök
856 1 | tekintet,~ Mely csókra intett,~Szívemből minden
857 1 | balhüvelykébe:~Hogy tört csontja mindjárt kipattant elébe.~
858 2 | akárki~Írta, uram! de gonosz csontnak kell lenni, ugyancsak~Tudja,
859 1 | kivévén belőle két megtört csontomat,~Ispotályba küldött, a több
860 1 | Hány idő lenne csorba? ~Ha éltemen végignézek,~
861 1 | hízakon, szépen~ Le akarna csordulni,~Akkor talált szegény éppen~
862 1 | áldozatúl sírjára hulljatok.~Így csorgott el vére, szép rózsalevelek!~
863 2 | a fákat megmosolyogja,~S csóválgatja fejét. Meglátja az úr is
864 1 | Eljött a takaró, de fejét csóválva tovább ment.~Egy lakos,
865 3 | Azt képzelem, hogy csúcsaidon vagyok,~ S itélem onnan
866 1 | Avagy a tetőtlen üreg csúcsain jár,~A szakadhatatlan vonszódás
867 1 | Szikrádzol a szemembe!~Csuda-é, ha néha szivem~Miattatok
868 1 | lészen,~Ott, tudom, különös csudákat is tészen.~A jobb szárnya
869 1 | fajzatja rogyik: mi örülve csudáljuk.~Mások is, akiknek neveket
870 3 | eget szomorún Amarilli, csudállám,~S almádat fáján kinek a
871 1 | tirátok~ Bízta csudállatos őrizését. ~Uram, bocsáss
872 3 | Én nem irigylem ugyan, de csudállom, zűrbe-zavarba~Lévén vídékünk,
873 3 | néhány takarások után bámúlva csudálni?~E jó földnek már a zsírja
874 3 | Alcidon is dühöket bámulva csudálta.~
875 1 | Vesd ide mord szemed e csudára. ~S nem halsz meg úgy-é?
876 1 | reménylj, ne kívánj~Sem csudát, sem hogy kikoholt időkkel~
877 1 | azoknak súllyok alatt nem csüggedek.~Mert nagy Istennek tetszett
878 1 | reménység~Már is elkezdett vala csüggedezni~ Gyenge hitünkben. ~
879 1 | ölelkeznek szeretettel:~Ne csüggedjünk hát munkáinkban,~ Bizván
880 1 | gutába nem tud~Az a goromba csürhe~Békével ellegelni?~Jobban
881 1 | állhatja,~S udvarából az egész csürhét kihajtatja.~Egy csauszával
882 1 | maroknyi néppel, s azt úgy csúffá tette,~Hogy két zászlóját
883 1 | kereskedjen.~Én házamat nem csúfítom egy cigánylegénnyel,~A kötelezést,
884 2 | Tévők gondjából, kik az ő csúfjára, örökre~Feljegyzék a nagy
885 1 | fanyar szal-~ mája, csuhéja sovány korójján. ~A lomha
886 1 | Hogy sok cudar gazember~Csupádokonn azért van~E jó világra csapva,~
887 1 | lerusszan,~Mint szinte egy csupor bor~A porbelepte gégén.~
888 1 | tart senki,~Ne hidd, kis Cupido mókussa,~ Csak pelyhed
889 1 | magának kéretni.~Merhet'd biz azt, barátom, nagy bizodalommal;~
890 2 | elébbi~Megpüfölés szedres daganatjaitól: ihol újra~Látogatásra megyen
891 2 | szegény, még vagy három daganattal,~Mellyek a hátáról nem akartak
892 1 | mellyen csak az ostoba dajka~Húzavonása szerént, de nem
893 3 | csak úgy tillingatod erdei dallod,~Ládd, mi ihol szaldunk
894 1 | táncotok~ S érzékeny dallotok~Víg kedvre fel nem buzdítnak;~
895 2 | szanaszéjjel, az ég karimáján~Dalmahodó hegyeket; más részről mint
896 3 | meredekjén,~Már sohasem dalolok, már nem cserkésztek előttem~
897 3 | szerszabással ~ Ellenkező dalt vernek e húrokon~ Széltére
898 1 | felelet hellyébe~S bevezeti a dámát bóltja közepébe.~Ekkor a
899 3 | E bércről meg az erdőlők danolása lehangzik.~És azalatt nyögdécselnek
900 1 | ám,~ Jobb volna tán danolni. ~Zeli ~Nem bánom, mert
901 3 | völgyben minap így pengette danolva: ~ Bejárhatatlan nagy
902 2 | Vándorlott, egy vén doktornál jó darab ízig~Szolgált; (hajdann
903 2 | kiszabni az árát,~És amely darabért többet mert kérni az áros,~
904 2 | szállásáig. Matyi gazda~Egy darabig vonogatta magát; végtére
905 1 | Rántsd ki tehát fene~ Dárdádat, és - mi haszna kérem?~
906 1 | Mételynek (pedig a durva daróc alá~Bújjon bár, egyedűl
907 1 | felső sor foglalatja -~ Deák nyelven azt mutatja. ~Az
908 2 | levonásban~Quamvis sublimes debent humiles metuere,~Vindicta
909 2 | apjának visszabocsátom. ~Debrecenből, januárius 12.-én 1816-ban. ~
910 1 | Mundus vult decipi, decipiatur ergo ~
911 1 | Mundus vult decipi, decipiatur ergo ~
912 2 | hogy csalfa örömmel~És degesz erszénnyel tért meg Skorbuntzius
913 1 | Éjbe maradnál? ~Nem! dehát tőlünk ne reménylj, ne kívánj~
914 1 | Annak, mely amott pompázik deli méltóságában,~ Nagy
915 1 | puskaporosházát gyújtogatják.~Végtére délután, mikor két óra vert:~Már
916 2 | szoktak vólt mindenik innep~Délyesténn az időtöltők karikába hasalni. -~
917 1 | éneki?~ Megszűntek. A dér, zuzmaraz s hó~ Jéglakatot
918 1 | kell még a nyers szél~ Dérdúrságát szenvednünk!~Engedd már
919 1 | tehetém azokat. -~E sasnak dereka most Bánátban lészen,~Ott,
920 1 | moccanni szokatlan~Kősziklák derekához az oktalanul hömpölygő~Nagy
921 2 | famohát szedegettek,~És derekának lágy fekvést puhogattak,
922 1 | szőröcskéket~ A tél dérrel be nem hinti. ~Mondja bár
923 2 | nagy bűn a henyélés.~Kedve derül Matyinak, szerez egy jó
924 1 | felkelését,~ Tavaszomnak derülését~ Csak hóltomkor lelem. ~
925 1 | buja szirmokkal koszorúzva derült ki virágod~A nagy eszek
926 3 | nagy tetőkön kénye szerint derűl~ A nyílt okosság, a
927 1 | Hogy a kéménnye füstöl,~Dézmát nem ád, se taxabért,~
928 1 | A földbenyelte Kondé~Dézsmálta jó boromból~Van még vagy
929 1 | Gyengébb korodban, bárha Dianna tán~ Vagy Venus
930 2 | láthattam vólna; reménylem,~E díbdáb fákkal nem akarja az úr
931 1 | hozol új erőre.~És ki nem dícsér? csak az, aki búzát~
932 1 | 127. dícséret ~
933 3 | Természet! és dícséretednek~ Csak te vagy
934 1 | lanttal mentek~ Nyelvünk dícséretére,~ Én kenetlen,
935 2 | Elmosolyodja magát Matyi és dícséri az úrnak~Építésbeli ízlését,
936 1 | hangú~Énekek énekein kezdé dicsérni az élet~Felséges voltát,
937 1 | kenetlen, dudában~ Dícsértem a pusztában. ~Ha más hazánk
938 1 | Helyre fog állni, dicsőbb amannál.~
939 1 | is ez a nagy kincs,~ Dicsőít is bennünket.
940 1 | jobban kitessen vallásunk dicsősége. ~Szultán ~Úgy van-é az,
941 3 | haszontalan. ~A' volt eddig minden dicsőségem,~ Hogy boldog anya lehettem,~
942 1 | De mi leszek? itt fényt s dicsőséget~ Látok; amott távol
943 1 | után. ~Elgázolta minden dicsőségét,~Nyereségét és gyönyörűségét,~
944 1 | tehetjük;~Hogy útunkban dicsőséggel~ Csupán csak úgy járhatunk,~
945 1 | Melyre a szorgalom ád nagyobb dicsősséget.~De a familiámról nem adhatok
946 1 | víg életben~ Kezdjük dicsősségünket,~Hadd búzgassa mindég vérünk~
947 1 | Ama diós tanyából~Egy kis vidor leányka~
948 1 | ropogó tüze pukkantotta diribre-darabra,~A rohanó zápor jéggel morzsolta
949 1 | Tárggyal tudja magát s virtusa díszeit~Kedveltetni. De majd messze
950 1 | elött nekem,~ Hogy égi díszem ellenére~ Részt veszek
951 1 | gyümölcsét!~Megbizonyítád ezt, díszes növevénnye hazánknak.~Mert
952 1 | bámult tán még a szellő is.~A diszhármóniás békák piánója,~ A taktusra
953 2 | békacseresznyék;~Medve-, szamár-, disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövissek~
954 1 | ahol~ Szentségtörőktől díszteleníttetik~A halva fekvők nyúgodalma:~
955 1 | hajdani címerünk~ És régi díszünk pernye alatt hever.~
956 1 | irányzott~Bombi, meg is dobbantak ugyan; de megint iramodnak,~
957 1 | hazádért vér s méltó mejjedbe dobogni.~Rajta tehát! nosza rajta
958 1 | bosszanthatod.~Buja! Bátran dobzódhatol~ A szegények zsírjából,~
959 2 | humiles metuere,~Vindicta docili quia patet solertiae.~ (
960 2 | s ballag utánnok.~ Döbrögben vala hát ekkor vásár, a
961 2 | hellyébe aludt vér~Ömlött Döbrögiből; sok csuklás közbe sokára~
962 2 | hogy a kerek erdőt~Érjék Döbrögiék; mint a nyíl utánnok ereszti~
963 2 | nevette.~Ő meg búcsút vesz, s Döbrögnek ereszti fakóját.~Döbrögi
964 2 | vezetőt bérelt; mikor osztán Döbrögöt érte,~Ott a bírótól katonás
965 1 | ostora,~Sem pusztítni való dög, se pokol tüze,~Szent szikrádat
966 3 | jószágod közzé szomszéd marhák döge nem kap.~Bóldog öreg! te
967 1 | Fordíts el országunkról~ Döghalált, inséget,~Hogy ehessük békével~
968 1 | századokon élő fákat töveikből~Döntögeté; izmos gyökerek mormolva
969 1 | fuss édesem! édesem ímé~Egy dörgő mars szó porrá ordítja reményünk!~
970 1 | Nyomúl a felleg, jobban dörög,~ A csattogás ropogva
971 2 | elsőbb~Vándorlott, egy vén doktornál jó darab ízig~Szolgált; (
972 1 | legénynek~ Uraság a dolga,~Heverészhet kedvére,~
973 1 | majd fáradozásinak.~Minden dolgaiban hív s igaz, akinek~Belső
974 2 | Azzal lóra kapott, s elment dólgára örökre.~ A tizenegy
975 3 | Fáradtan a csintalan~ Ha dolgát végezte,~Az ölembe számtalan~
976 1 | aki puhálkodik.~Menj, láss dolgod után. Azzal odább mene,~
977 1 | előle elvette.~Ilyen s több dolgokat e szárny cselekedett,~Még
978 3 | Öszvehasonlítom, s más nagy dólgokkal az aprót,~Minden város közt
979 2 | Ám de hisz' e' nem az én dolgom, senkit se gyalázok,~Se
980 2 | Végtére az ispán~Nem veszi a dolgot tréfának, hoppogat; erre~
981 2 | nagyságos uram! láttam, s dólgoztam is egy-két~Hercegi munkákat:
982 1 | elbódult kalmárt,~A tanácsolt dologban még akkor nap eljárt.~*~
983 1 | megőrzi,~ Szintúgy dologho' nyúlnak~ A gyermekek,
984 2 | egész nyáron? jobb, hogyha dologhoz~Látsz itthonn: - az anyó
985 2 | már a nap: az ember~Bárha dologtalan is, de az ácsorgást is elúnja:~
986 1 | egy-két fog kitolja.~Amely két domb Édenné teszi a szűz mejjet,~
987 2 | kigyaloglott a faluvégén~Lévő dombig, ahol szoktak vólt mindenik
988 3 | sövény nőtt,~Hyblei méhecskék dongják a réti rakottyát,~S lassú
989 1 | akkép bájolnak,~Mint a nyári dongónak ~ Kellemetlen zúgási.~
990 1 | azt látja akárki,~És ha dorombba verik, sem szégyenlik magokat
991 1 | szájába valóknak~Hirdetik. A Drómó tudná ízlésteket, édes~Lantosim!
992 1 | Én kenetlen, dudában~ Dícsértem a pusztában. ~
993 2 | kézre kerűlt, és már gazdája dudáján~Úgy illeg-billeg, hogy rajta
994 1 | fákat óltogatta,~Egy vén dudás, emlékezem~ Biz erre,
995 3 | Én csak magammal dúdolok~ Rólad, ki nem tudsz
996 3 | borzadozva. ~ Ő csak dúdolt, és a szélvész durva robajjal~
997 1 | De levét ezerszer is jobb~Dúdolva szürcsölésznünk.~S eszemadta
998 2 | neveket; száz erdei, réti~Dudvák vóltak ezek; nyúl-, farkas-,
999 3 | Mint morog és dübög a kietlen! ~ Hogy bömböl
1000 3 | gyötri az átkozott~ Düh nemzetünket; vérpatak is