| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Fazekas Mihály Fazekas Mihály összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1001 2 | lelkének is ördögi mérgét.~Hogy dühe céljához juthasson, pénzkuporásra~
1002 1 | aki a~Másolhatatlan sors dühödése közt~ Tisztán verő szivét
1003 1 | ostoba lelkei,~ És mérges dühödéssel~ A békétlen irígykedés. ~
1004 1 | Trombita zeng, dühög a paripák nyoma, durrog
1005 1 | vitézek! -~ Így vetik a dühögő szelek a moccanni szokatlan~
1006 3 | A bölcs Alcidon is dühöket bámulva csudálta.~
1007 1 | Elfelejti vadságát,~Dühösségében csak nézze~ E természet
1008 1 | is,~A béhorpadozott föld düledéke közt~Sem rettent meg az
1009 2 | felugrik,~És kíváncsi szemét düllyesztve mereszti utánnok,~Hogy fogják
1010 1 | kemény~Kőbástyákba külön dugdos is; a soha~ Széjjel
1011 1 | kezünket~ Öszve ne dugjuk! ~Társaságunknak ne legyünk
1012 1 | piciny~Pályáján az imént dugta ki kis fejét. ~Múzsa ~Mindennél
1013 1 | Nagy tenger vizeit, melyhez dulakodva rohannak,~S elbődülve locsongnak
1014 1 | Patakocska mentében,~Jertek, dűljünk e szép mező~ Virágozó
1015 1 | pusztítni jőnének,~ Mint dűlnek a fák tetejének,~Mintha
1016 1 | benne teménytelen~ Nép dűlöngözik. Innen~ Felnyúlt
1017 1 | másnak,~Térdet hajtván egy durcásnak?~Soha se tedd, Szerelem~
1018 1 | dühög a paripák nyoma, durrog az ágyú,~Bőg, morog a levegő,
1019 3 | vad~ Morgás az ég duzzadt határán?~
1020 1 | Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori~ Hamvas harmatozáson~
1021 1 | nyakamba,~Csókot ígér, csak ne duzzogjak játékán,~ S virágokat
1022 3 | gazdátok. ~Édes Jancsim, mit duzzogsz,~ Mért szorítod szívem?~
1023 2 | Medve-, szamár-, disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövissek~
1024 2 | sohasem szállott le nyakából.~Ebbe az anyja rakott túrót, hájat,
1025 3 | vásárra behajtjuk.~Mint ebbel kökykét vagy kecskével gödölyéjét~
1026 2 | földön? - tessék béjönni! - Ebédje~Volt-é már ma? Ha a munkám
1027 1 | mellé is~ Láncol dühös ebeket,~Ne bocsássanak felé is~
1028 1 | énvelem kötődjön öszve egy ebfajta!~Mond a bíró. Biz' csak
1029 1 | miként~ Csiklandá fel az ébredés.~Mint küszködtek a híg álom
1030 1 | háta megett terem~A már ébredező napnak előlfutó~ Kis
1031 3 | Vergilius I. eclogája] ~ ~ ~~~
1032 2 | mégis az ördög~Elvisz, ecsém! ha azok megcsípnek; hogyha
1033 1 | kitolja.~Amely két domb Édenné teszi a szűz mejjet,~Éppen
1034 1 | leányka~A vízre vólt, s edénnye~A kútba visszacuppant.~Oda
1035 1 | mejjed közepébe betette.~Édesanyád, ki fiát a bajvívásra tanítá,~
1036 1 | örökös tábládra bevéstél.~Édesanyánk: kérünk, ezután is bajnokokat
1037 1 | azokat reád ki foghatta?~Édesatyám az, úgymond, aki velem így
1038 1 | Hímen! bár a színméznél is édesb~ Valamit a hév csókokban
1039 1 | Ártatlan violáidat~Édesden rezegő mellje növésire,~
1040 1 | szívélesztő balzsamánál~ Nincs édesebb,~Flórának minden fűszerszámánál~
1041 1 | Boldog tehát az életet~Édesítő szent szeretet,~ A fajtalan
1042 1 | Elnézvén sok hibámat,~És édessé tehetétek~ Sok keserű
1043 1 | csecsebecsét hordott fel. ~Sok efféle bóldogságnak~ Uszkálván
1044 1 | A megdurvult komor egeken. ~Majd a mord tél vasmarkának~
1045 1 | alatt.~Jer, örvendezvén az egekkel,~ Együnk és igyunk víg
1046 1 | napunknak,~Holnapunk gondját az egekre bízván,~Várjuk el vígan;
1047 1 | jertek,~ Nézzük, az egektől mit nyertek.~Látlak már
1048 2 | szamár-, disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövissek~
1049 1 | pompájába~ A vidító kikelet egét! ~A gémbergő természetnek~
1050 1 | tanítá,~Magzatjának örűl s egetérő oszlopot épít~Virtusod oltárán;
1051 3 | fogom-é valahára hazámnak,~S eggyügyű telekem hanttal fedezett
1052 1 | eránt hevűlnek,~Azon az égiek magok~ Előre már örűlnek,~
1053 1 | Parnassus tetején sugárít az égigeresztő,~Kápolnába kiül, nem avulhat
1054 1 | lehellett.~Mi tudunk az égitestek közé menni,~ A láthatatlanból
1055 2 | üstben víz legyen, és hadd égjen alatta.~A nép mind kirohant,
1056 1 | öszve nem~Illhetnék: az erős egybecsatoltatást.~ Mely bóldog pedig,
1057 1 | szép koncát féltette,~Az egybekelés napját nagyon siettette.~
1058 1 | kengyelfutójával,~Ha szólhat-é szabadon egydül magával.~Ez kiküldi cselédjét
1059 1 | nem, mert ezeket s minden egyéb nemes~Eszközt a kegyes ég
1060 1 | Másik bókol, leiván magát.~Egyen oly szép a csepp játszása,~
1061 1 | Lelkét. A maga jobb vólta egyengeti~A műves kezeit, s hasznokat
1062 1 | szíveket~ Egymással egyesítik,~Szeplőtelen hűségeket~
1063 1 | Áldozzunk a szívforrasztó~ Egyesség oltáránál,~A titkok szent
1064 1 | virággal tarka rét,~Hímje nővel egyesűlve~ Néked ontja fűszerét.~
1065 1 | felhevültetek,~ S velem egyformákká lettetek?~Mégis, hogy egymást
1066 1 | oltáránál,~A titkok szent egyházának~ Igy ballagjunk falai
1067 3 | temérdek élte~ Egyidejű az öreg világgal. ~
1068 1 | kirohant durva cselédivel;~Egymásért nemesül ontani véreket~Készek,
1069 2 | szintugyanannyi fejérnép~Ütköze egymáshoz; nagy vólt egyszóval a hűhó!~
1070 1 | Csupán úgy szakaszthatunk,~Ha egynehány jámborkákat~ A tövisbe
1071 1 | Törvénytudó, ama' pap,~Egynek vitézi érdeme~ Véres
1072 1 | az aprólék tűzfegyverek egyre ropognak.~ Lóra legény!
1073 3 | Kéntüzek egyszeri roppanása! ~ Felséges
1074 2 | egybe~Úgy megtetszettek, s egyszersmind Döbrögi úrnak~Példátlan
1075 2 | Ütköze egymáshoz; nagy vólt egyszóval a hűhó!~
1076 1 | hiszek, gyanús~Amott az együgy; itt ez az úri fény. -~
1077 1 | örvendezvén az egekkel,~ Együnk és igyunk víg lélekkel,~
1078 1 | önnönszeretet! téged is a komor~Egyűgyű hamisan tart csupa ördögi~
1079 2 | talám kijegyezni,~Sőt tám egyúttal vágatni is. - Egybe az ispánt~
1080 1 | kóldús pálcára jutását~S éhen haldokló hív társának s
1081 1 | Döghalált, inséget,~Hogy ehessük békével~ Zsíros kenyerünket,~
1082 1 | setétséget.~Egy édes vonszódás ehez ragaszkodtat,~ Amattól
1083 1 | amit kikaphatol~ Az éhhel-hólt szájából;~De a bálok majd
1084 1 | fogyatkozást tesz a hold világában,~Ehhez már régólta magát készítette,~
1085 1 | Akkor is él, s annak az idők éhsége sem árthat;~Sőt azok is
1086 1 | kiderült korában~ Éjbe maradnál? ~Nem! dehát tőlünk
1087 1 | lement nap hajnalát,~Míg az éjj becsillagozza~ Szétterítve
1088 1 | Domokos nevét~Irígy feledség éjje borítsa be,~ S ha érdemét
1089 1 | Búval élek,~Bús a lélek~ Éjjel-nappal bennem.~Óh egek! bár~Meghalnék
1090 1 | A lomha télnek zordonos éjjele~S álomhozó jégszőnyege béfede~
1091 1 | lelem,~ Nem nyúgtat éjjelem,~Álmomban árnyékok bódítanak. ~
1092 1 | lovait fogatta~S a szomorú éjjelt színével oszlatta:~Magunkat
1093 1 | vad honjába~ A mord éjszak tunya seregét:~Hadd láthassuk
1094 1 | Nincs sem éte, sem ita, éjszaka sincs nyugta,~A szépségek
1095 1 | tapintata.~E gyöngy szem sebet ejt, hanem~ Meg nem csal.
1096 1 | elrepítnek.~Egy csalárd így ejté meg szívem,~Esküvén, hogy
1097 1 | ablak~Zúzmarázból egy hideg éjtszakán nőtt~ Cifra virági. ~
1098 1 | szülői nyomdokon~ Hogy ékesen nyitának,~A jól nevelt leányokon~
1099 1 | ősz vetekedve~ Ékesgetnek, az éj oda ~Kormos gyermekeit
1100 3 | kis kertésznét~ Rózsák ékesgették,~Mint egy tündér istennét~
1101 1 | hűségeket~ Áldással ékesítik.~ Úgy-é bizony,
1102 1 | Főpap ~ Az ott ékeskedő virágok seregében~Melyiknek
1103 1 | szépség Mómussa,~ Hogy ékesnek nem tart senki,~Ne hidd,
1104 1 | ahol a vízesés~ Az ekhót fecsegteti,~Úgy tetszik,
1105 1 | fordulni. ~S ohajtozó szívvel ekként~ Hogy repesve pihegett,~
1106 1 | szablyáinkkal kit elérünk, rontsuk.~Ekképp nagy Attila népeit oktatta,~
1107 1 | fellegbe ment.~Mikor a nap ekképpen jő fel,~ Nem marad akkor
1108 1 | Él-é a síron túl vagy nem az
1109 1 | Ál-erkölcsét vígságért eladja. ~Zeli ~Oh Hímen, mi bérem
1110 2 | bemenne velek; jó móddal eladná;~S így kapadozva talám kupec
1111 2 | lúdakat arrább~Hessegeté; az eladni való húszat kiszakasztá,~
1112 1 | Rezgési megköszönték~Azon elandalodván,~S a hamis kicsente szívem.~
1113 1 | Harmatot nem nyert, szomorún elaszva~ Mind lekonyúla. ~Fellegek
1114 1 | Ég felé fel-felemeli~ Elbágyadott szemeit,~Térdel, kezeit
1115 1 | Atyánk,~ Im én is elbágyadva kérlek,~ Halld
1116 1 | melyhez dulakodva rohannak,~S elbődülve locsongnak el, ők is veszteket
1117 1 | Könnyü vólt erre venni az elbódult kalmárt,~A tanácsolt dologban
1118 1 | kardot nem húzok,~Végkép elbúcsúzok~ Véróltárotoktól~
1119 1 | Mint a fejembe készül.~Elbújhat a világnak~Minden mihaszna
1120 1 | Kézfogás, órr, fűl, szem, mind elbujhattok,~ Már engem többé nem
1121 1 | főbb méltóságomba~ Az elbújt Ámeli ugrik a nyakamba,~
1122 2 | pedig a kerek erdő~Sarkánál elbújva fülelt, s látván, hogy az
1123 1 | mutató táblára tekintesz.~Elbúsult bajnok! E százba sem engedi,
1124 1 | dolog ki is telik tőle:~Elbúvik a földi holdvilág előle.~
1125 1 | tüze~Nem tartós; s mihelyst elcsenevésztenek~ A szép szembe cicázgató~
1126 1 | élünk. ~Szánjátok-e már elcsenevült fiak~ Lassú veszéllyét,
1127 1 | mélységét méregeti,~ Elcsúszik, s a többi neveti.~Óh bóldogok!
1128 1 | Megbotlok, eldűlök s ő is eldűl véllem,~S a zöld gyepen
1129 1 | se vélem,~ Megbotlok, eldűlök s ő is eldűl véllem,~S a
1130 2 | szintén meg sem szabadúlt az elébbi~Megpüfölés szedres daganatjaitól:
1131 1 | megvetik a gyanús ~Kézzel szórt eledelt, melynek alá fogó~ Lépet
1132 1 | Minden újult, éledett,~ Minden örvendeztetett. ~
1133 1 | Akkor egész az elégedésig. ~Addig bocsáss meg, jó
1134 1 | Mert a vén minden reggel~Elegendő eleséget~ S csecsebecsét
1135 1 | Szétkórászni. Mihelyt csókkal elegy rakád~ Ártatlan violáidat~
1136 1 | világa~Mint hal, s mint elegyűl a kóválygó komor éjnek~Bolyhaival! -
1137 1 | kalendáriom második kiadása eleibe ~
1138 1 | beszerzi,~Rakásra gyűlt élelmeket~ A gondos ész megőrzi,~
1139 1 | Most sehol se látom, majd elémbe lebben,~ Senkivel se
1140 1 | heréi,~És ne kívánjuk, hogy elénkbe szórja~Nem velünk együtt
1141 2 | Bölcs fejedelmeiben. Bátran eleresztem azért én~Döbrögi Mátyássát,
1142 1 | Két ily megnemesűlt szívek elérhetik,~ Bár mértékletek öszve
1143 1 | nagy kárpitját~ Ímé már elérhettem,~Mellynek eddig titkos nyitját~
1144 2 | egynéhány hajtók a völgyet elérik,~Hallanak egy ollyan horkanást,
1145 2 | Megzsákolt urok is, kit elérkezvén, kocsijában~Bággyadtan leltek;
1146 1 | Éles szablyáinkkal kit elérünk, rontsuk.~Ekképp nagy Attila
1147 1 | vén minden reggel~Elegendő eleséget~ S csecsebecsét hordott
1148 1 | Ezüst húrján pengene.~De elesnek szándékjoktól,~ Ha ily
1149 1 | nem ohajt~ Jó lelkétől elesni,~De ez őrá keveset hajt,~
1150 1 | Egy férje elestén kesergő özvegy ~
1151 3 | Rhenusnak révén,~Előtted elesvén melly boldog lehetnék,~
1152 1 | kedvesemet,~ Ki öli s éleszti szivemet.~S ha vizet merít
1153 1 | emésztő tűzet~ Lengésekkel élesztik. ~Most pirosra csípegetik~
1154 2 | látja: ez úgy lett;~Még életbe lelé, s hozzá beszegőde
1155 3 | De, lelkem, vigyázz életedre!~Kedvesed számára őrizzen
1156 1 | rossz falatid miatt~ Bús életedtől, tartsd meg ölő kezed~
1157 1 | ki számtalan~Időkre nyúló életeket merél~ Igérni lantos
1158 1 | ér,~ Ily idétlen életér~ Nem cserélem,
1159 1 | tágúlást;~A sok béburkolt életnek~ Lágy szellőtől újúlást.~
1160 3 | urat nem esmér. ~ Itt életoltó félelem és dühös~ Bosszankodás
1161 1 | tetetődik;~A bóldogság a víg élettel~ Ott ölelkeznek szeretettel:~
1162 1 | Búcsúzás a hadi élettől ~
1163 1 | elfoglalád,~Csak tapodd hát életünknek~ Minden szépségét alád.~
1164 1 | Érzek is, hanem ez~ Elevenebb annál, amint a test érez.~
1165 1 | enyhhelyekbe.~Csemeték, elevenedjetek,~ Félhólt plánták, emelkedjetek,~
1166 1 | sokban majd meghűlt már az elevenség.~A volontéroknak oszlott
1167 1 | Attila népeit oktatta,~Friss elevenségre minden nap szoktatta.~Mint
1168 1 | ember oktatóját.~Be messze elfajultak~Noé atyánk eszétől,~Ki a
1169 1 | között amint őgyelgének,~Az elfáradt erőt nyugvásra rengették~
1170 1 | árnyékával. Majd rólatok, elfeketült fák!~Mind elmászkálnak lassan
1171 1 | irgalmatlanúl. ~Csak az elfelejtett temetőkben,~A szomorú estike
1172 1 | Mahomed zord vitézze~ Elfelejti vadságát,~Dühösségében csak
1173 2 | mondjad, hogy száz arany, aki~Elfoghatja! - Szorítsd! Maga a hintóra
1174 1 | földünknek~ Színét így elfoglalád,~Csak tapodd hát életünknek~
1175 1 | hol fázott, hol égett.~Elfogódott mejjéből, végre így szólhatva:~
1176 1 | szépségek szépsége szívét úgy elfogta.~Mihez fogjon? nem bizik
1177 1 | húzással-vonással:~Majd ha elfogy ez az ösvény,~ Megalkuszunk
1178 1 | Sáppadozó orcáját,~Majd elfojtják, s kifűzetik~ Mejj-szorító
1179 2 | meg lesz Döbrögi verve.~Elfordúl onnan, veszen egy félkézi
1180 1 | reátok,~ De már elöllem elfutátok,~Ti egymást hancúzva űzitek,~
1181 1 | lebegtessék. ~Amazok tőlle elfutván,~ Lejjebb-lejjebb hancúznak~
1182 1 | kedves Atyánk! ügyét~Az elgalázolt jó fiaidnak, és~ Mutass
1183 1 | addig a torkos elnyél,~ Elgázol a hatalmas.~De hiában! mert
1184 1 | Tűnődik örömnapja után. ~Elgázolta minden dicsőségét,~Nyereségét
1185 1 | így ha képzelem,~ Elgyalít a félelem. De ha nézem
1186 1 | püfög a föld, bömböl az elgyúlt~Bombi, az aprólék tűzfegyverek
1187 3 | csalárd Szilviáért~ Elhagyám mindenemet,~Ő egy jobb gazda
1188 1 | sem állhatja, szentségét elhagyja,~ Ál-erkölcsét vígságért
1189 1 | vitézség! istenek!~Mert elhagytak tehetségim,~ Jaj! már
1190 1 | egy kis tolla, ~A többét elhagyván, szóllok hát csak rólla.~
1191 2 | kastélyba cibálják;~Lúdjait elhajtják; és a kapu közt hevenyében~
1192 2 | ért sebje miatt az utólsót~Elhergette. Mi az? Megdobban az ijjedezésre~
1193 1 | Szívemből minden bús árnyékot elhintett. ~Zeli ~Víg óráim könnyen
1194 1 | szemek kapának.~ Elhordta a szerencse,~ Már
1195 1 | Zúzos fürtjét a szürkének,~Elhűl ettől a csók szájában~
1196 1 | hódoltam.~ Akkor rózsám elhúllt,~ Boldogságom elmúlt,~
1197 1 | nem fáradtunk:~Vágtuk s az elhulltak hantjain haladtunk.~Ezen
1198 1 | kell várni vitézek!~Már elibek bukkant egy éppen rájuk
1199 1 | éltemen végignézek,~ Csak elijjedek tőle~Magam is, hogy mennyi
1200 1 | így bánt,~Tőlem mindent elijjeszt, nem tudom, kinek szánt.~
1201 2 | szemét, száját, és a sűrűbe elillant.~ Már a fejszések, nem
1202 1 | bírásától~ Márs vasbottal elintett.~Most is a török puskája~
1203 1 | tanácsolt dologban még akkor nap eljárt.~*~Felvirradván az öszvekelésnek
1204 1 | Kis növevények, csak éljetek,~S majd kérem az elölljárókat,~
1205 1 | kertész asszonya nem vár,~Eljövén a nyár, puszta kóró már.~
1206 1 | hova~Baj nélkül szabad eljutni, az út nehéz~ Voltán
1207 2 | olasz ács-formába jelen meg.~Eljutván a nagy kastélyhoz, mint
1208 2 | kotyvasztáshoz is értett. -~Elkéré ekkor doktor Skorbuntzius
1209 1 | törököket~Chotzimból, s pokolba elkergette őket.~Fáráóninál is minap
1210 1 | Csintalan fordúlással~ Elkerülvén kézíved. ~Kloe ~Szüzek!
1211 3 | ti hát mind elmúltatok,~Elkeseredett érzékenységim~ Már örömöt
1212 1 | kimerni,~Óh bizony, mindent elkövetek,~ Kis növevények, csak
1213 2 | többet mert kérni az áros,~Elkonfiskáltatta, meg is büntette keményen.~
1214 1 | Liliomi kényének, kedvének~Elkorhódtak; édes érzésének~ Rózsáit
1215 2 | a kastéllyába, s azonnal~Elküldötte a húsz láncsást, kegyelemmel
1216 1 | Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván~Visszatekint,
1217 1 | hallottam.~Azzal gyorsan ellebbent orcáját befedve,~Hagyván
1218 1 | a goromba csürhe~Békével ellegelni?~Jobban körültekintvén~Itt
1219 1 | földre kövér esőt,~Majd ellenbe' ragyát vagy jeget öntenek;~
1220 1 | Lőtt vissza az őtet űző ellenében,~Ez is célozását szerencséssen
1221 1 | jóknak,~ Akik velünk ellenkeznek, azokat gonoszoknak? ~Főpap ~
1222 3 | csupa szerszabással ~ Ellenkező dalt vernek e húrokon~
1223 1 | majd Zeli~ Ti velem ellenkeztek,~Panaszokkal lévén teli,~
1224 3 | alig cepelem már,~Kettőt ellett ő, pedig a legcímeresebbet~
1225 3 | lészen mindég, óltárait ellős~Nyájamból sok gyenge szopós
1226 3 | posvánnyal van beterítve.~Ellősöd nem sínli meg a nem-szokta
1227 1 | kortyan el a nagy~Minden! az elmállott fénytestek cifra világa~
1228 1 | rólatok, elfeketült fák!~Mind elmászkálnak lassan a lomha homályok,~
1229 2 | elenyészett híre nevével.~Bátran elmegy hát a nyílt udvar kapujáig,~
1230 1 | veti-hányja~ Jártas-költes elméjét,~Hogy óltalmazza leánya~
1231 1 | leroskadt házait, és szelíd~ Elmélkedésre serken a szív:~ Mennyei
1232 1 | kis bodza árnyékába~ Elmélkedett szivem magába;~Gyakran onnan
1233 1 | Vélek nem bajlódnak.~Én meg, elmém bimbócskáját~Im ajánlom
1234 1 | dűl is,~ Hajóm elmerül is:~ Úszva is reménylek,~
1235 1 | Érzettem én is, amit oly elmerülve érzel.~Gyerekkorunk csecséit.
1236 2 | formája, meg a nagy~Könnyűség, elmés lelemény, természeti festés,~
1237 1 | rengették~ És a higgadt elmét andalgóvá tették.~Álmélkodva
1238 2 | nemesebb gazdára találni,~Elmosolyodja magát Matyi és dícséri az
1239 1 | szájából;~De a bálok majd elmúlnak,~ S ha kifarsangolhatunk,~
1240 3 | reménységim,~ Ha ti hát mind elmúltatok,~Elkeseredett érzékenységim~
1241 1 | kevélységgel.~Ti, nyughellyeim már elmúltok,~ Zöld sephedékkel béborúltok. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
1242 2 | beljebb morog, amíg~Mélyen elnémul. - Figyelem van utánna,
1243 1 | zavarást az örök végzés elnézte sokáig.~Végre elég! így
1244 1 | Barátim! kik türhetétek,~ Elnézvén sok hibámat,~És édessé tehetétek~
1245 1 | elvesztettelek,~ Félek azóta élni.~Gondolám: e fa enyhébe~
1246 1 | unalmas.~Mert addig a torkos elnyél,~ Elgázol a hatalmas.~
1247 1 | érdemét~ Fortélyosan elnyerte; ~Volt ennek egy leánykája,~
1248 1 | reményünk!~Rettenetes kétség, elnyomsz. Nincs irgalom, úgy-é? ~
1249 1 | bársonyja,~ Amellyel elnyugvó napunkat bevonja,~Mutatta
1250 1 | természet előbbi~Rendje azonnal előállván, a vérbe feresztett~Bárány
1251 1 | síkos határára,~Hol akadni előbb Foksán városára.~Sok török
1252 1 | szólt, s ím a természet előbbi~Rendje azonnal előállván,
1253 3 | hadd idézzem nagy hegy elődbe! hol~ Bátor, szabad,
1254 2 | Elöljáró beszéd az első kiadáshoz ~
1255 1 | bíznék én reátok,~ De már elöllem elfutátok,~Ti egymást hancúzva
1256 1 | viselő seregének,~ Az elölljáró helységének:~Ott azon könnyen
1257 1 | éljetek,~S majd kérem az elölljárókat,~ Vigyék el gyilkos
1258 1 | mivel nem akadt nyitjára elölről,~Túlnanról akará még megvizsgálni.
1259 1 | Szent tisztaságú fényed elött nekem,~ Hogy égi díszem
1260 1 | emlékezetben~Maradjon én elöttem,~Mert én ha rá botolnék~
1261 1 | az öröm napja tudva van elöttünk,~Amely uraságoddal öszveköt
1262 1 | millyen~Változásokkal fog előhaladni?~Mely'k hazug lélek meri
1263 1 | Hálálkodások után mindent előhoznak,~Amiből jól kitessen, miért
1264 1 | rajta úgy rohannak,~S akit elől-utól értek, jaj volt annak.~Szaladt
1265 1 | terem~A már ébredező napnak előlfutó~ Kis súgára, s odébb
1266 1 | főparancsolója,~Mint bátor fővezér előljárt s vezetett,~S illendő jó
1267 1 | a szabad értelemnek~Mind elolvadtak, valamint az ablak~Zúzmarázból
1268 1 | Hát egy érdemes ősz toppan előmbe, kit~Jámbor képe s egész
1269 2 | Mellyek a hátáról nem akartak eloszlani, ágyban~Kornyadozott: hogy
1270 2 | Öszvegyalúlódott velek. - Innen láta először~A mi fiúnk, nézvén szanaszéjjel,
1271 1 | mennybe vezetnetek~Egy véges élőt: menjetek el tehát~
1272 1 | cselédit~ Kelle valóba előtalálnom. ~Hol vagy! kiálték, óh,
1273 3 | Által a Rhenusnak révén,~Előtted elesvén melly boldog lehetnék,~
1274 1 | Ugyan mi csínt tett létem előttetek,~Hogy csalfa képek festegetésivel~
1275 1 | is~ Számba se jőhet előttök, a' már~Megfoghatatlan.
1276 1 | Meg nem tántoríthatod,~Bár elővégy minden mívet,~ Amivel
1277 2 | Harmadszor se fogok majd késni. Előveszi osztán~Döbrögit, és a vert
1278 1 | Mint ihol a ravasz elpuhúlás. ~A közhaszonról már nem
1279 2 | Kit kend megcsapatott, és elrablotta libáit,~S háromszor fogadá,
1280 1 | kiket~ A nagy dicsősség elragadott, örök~ Esméretünk felséges
1281 1 | véletlen~ Halálát nevette,~Elragadta, ~S azt sem hagyta,~
1282 1 | halandók~Gyenge világa elől elrejtett mennyei pompát,~Gondolatit
1283 1 | Valamit a hév csókokban elrejtettél,~Ennél a nektárnál még felségesb~
1284 2 | meg. - Már minden munkást elrendele széjjel;~Kedve szerént:
1285 1 | Megfosztott szívvel elrepítnek.~Egy csalárd így ejté meg
1286 1 | lefelé sodor a maga terhe.~Elromol a föld is; de az a fejedelmi
1287 1 | valami néki nem tetszik, elronthatja? ~Főpap ~Óh, felséges szultán?
1288 1 | Kedves bú, s háborúság,~ Elsáppasztó gyanúság,~ Édes
1289 1 | A szomorú telet a tavasz elseperé, s ihol a nyár~Érleli már
1290 2 | meglátja az úr csuda képét;~Elsikkantja magát, kifut, öszverikoltja
1291 1 | seregében~Melyiknek van elsősége felséged tetszésében? ~Szultán ~
1292 1 | is szeretem;~És mi adna elsőséget kellemetességének?~
1293 1 | Mint mikor töltését a víz elszaggatja,~Dűl, s zavaros mérgét széjjel
1294 1 | felejthetetlen ~ Elszakadáskori: Isten hozzád.~
1295 1 | legfőbb vagyonomtól~ Elszakasztván szabadságomtól.~Mondjátok,
1296 1 | kipattan a szerelmes kalmár,~Elszalad, meg ott terem, merő cifra
1297 2 | úgymond, és fűvek! ezeknek~Elszámlálja külön neveket; száz erdei,
1298 1 | rajzolatod mind csupa füst vala.~Elszámlált gyönyörű napok,~ Melyekből
1299 1 | folyik életed.~ Már én eltakarám a szerelem tüzét,~Béfedvén
1300 1 | handarikázó~ Nimfák eltakarodtanak. ~Hagyján! a futikák menjenek,
1301 1 | kakassa~ A tyúkot eltapossa. Mindennemű szükségeket~
1302 1 | szép halálodat.~Kincsemnek éltedet keblére tetted,~ S fűszeres
1303 2 | ízbe reménység~Sem vólt éltéhez; hanem a bölcs orvosok által~
1304 1 | mindenem te voltál, míg éltél,~ Felkereslek, bár más
1305 1 | felkelvén,~ Szégyennel eltelvén,~Irtództam, hogy magam megleltem. ~
1306 1 | Hány idő lenne csorba? ~Ha éltemen végignézek,~ Csak elijjedek
1307 1 | alattam,~ Hogy maholnap eltemet.~ Sorsom így ha
1308 1 | a cigányvajdára,~Hogyha éltének örül, zárt vessen szájára.~
1309 1 | Keres gyümőlcs puháját,~Vagy elterűlt ponyvára ráz,~ S megrakva
1310 1 | Mérész lábokat eltörik. ~Eltévednek az út tüskéi közt sokan,~
1311 1 | gond.~Ne félj! Csupán az eltökélve kárt tevők~ S a jóra
1312 1 | Mérész lábokat eltörik. ~Eltévednek az út tüskéi
1313 1 | Illati ránk lengenek,~Éltünk egy kis percentési~
1314 1 | kegyes ég úgy ada, hogy velek~Éltünknek meredek vagy köves útjait~
1315 1 | Kincsem kedves karja közt eltünt ezer unalom,~ Vidám
1316 1 | friss forgással a fák közt eltűnik,~ S onnan is virágot
1317 1 | szenderedés álmai vóltatok.~Eltűntök! megyen Ámelim~ S nyúgalmam
1318 1 | Melyeket öblöget a szerencse, Eltűrhetőkké tészitek egy szelíd~Kis
1319 1 | arany színt~Leggyent, azzal elűl, s az arany festést is azonnal~
1320 2 | dologtalan is, de az ácsorgást is elúnja:~Mégsem jő sem az úr, sem
1321 2 | ideig; hanem egyszer~Hóltra elúnta magát, hosszúknak kezdte
1322 1 | Elunván már várakozni ~ A világ
1323 2 | szét vannak rajtva feselve.~Elvágják a gúzst, és szájából kifeszítik~
1324 1 | Táplálta életemet,~Tőled való elválásom~ Sietteti végemet.~Ámelim!
1325 3 | mellé,~Vagy tán a földtől elvált brittokho' vetődünk?~Hát
1326 2 | vetni.~Képe azóta nagyonn elváltoza néki; azomba~Döbrögi házánál
1327 2 | vakolni,~És különös módon elváltoztatni beszédét.)~A mi urunk, ki
1328 1 | tett~S itt lent mindent elvégezett;~ Amit vállalt ő magára~
1329 1 | megbomolnék~ De Ruszándát elvenném.~Ha nem volnék, ami vagyok,~
1330 1 | feje vagyon, s hogyha egyik elvész,~A másik mérgében még több
1331 2 | Lúdjaim árát és költségemet elveszem, úgymond.~Azzal búcsút vesz,
1332 1 | hagyja magát beszélni. ~Elvesztelek hát? (rettenetes szavak)~
1333 1 | Haláltól tudtam félni,~Miolta elvesztettelek,~ Félek azóta élni.~
1334 1 | Miként te, szintúgy elvetettem,~ Csak hogy igaz
1335 1 | makrancos tél,~ Zúzos lárvád elvetnünk!~Vidd el rólunk vad honjába~
1336 1 | fátom! Tőlem, látom, egészen elvetted~A vígságot, bóldogságot,
1337 3 | célzott halált mejjemmel elvévén. ~Menj, a dicsőség s szeretet~
1338 2 | lelked lesz, mégis az ördög~Elvisz, ecsém! ha azok megcsípnek;
1339 2 | egymást~Felváltó posták elvitték csaknem erővel.~(Bárha nem
1340 1 | az apróbbakat, bár magát elvonta,~ Hosszan utána nyúlt
1341 1 | Tanács-kérdeni megy hát egy jó emberéhez.~Kérdi tölle, hogy fejét
1342 1 | vállalt ő magára~ Az emberiség javára. ~Míg kimutatná Atyjának~
1343 1 | rejte az álnok~ Embernek ravaszabb fia.~
1344 1 | Cerberus, pokol örvényében,~Embernyi köveket hempelyget mérgében.~
1345 2 | tudod, itt ki az úr? majd emberségre tanítlak!~Hol vagyon a süveged?
1346 1 | s hasznokat úgy szerez~Embertársainak. Kész ki-ki vállait~A köz
1347 2 | hanem úgy, ahogy illik,~Embertársaival; jól is végezte világát. ~* * * * *~
1348 1 | menyecske. ~Három fiok kinőtt: eme'~ Törvénytudó, ama'
1349 3 | vétkeinek ki-ki~ Óltárt emel, s mint Istenének~
1350 1 | Istenek! álom-é?~ Gyengén emelgesd kis csalogány begyed,~
1351 1 | Tömjénjével, örömhangot emelhetek~ Búcsúzóba felé, hogyha
1352 1 | Lánggal gerjedező szűzek! emeljetek~Óltárt! s mirtusokat rakjatok
1353 1 | egekig~ Emelkedik~ A
1354 1 | elevenedjetek,~ Félhólt plánták, emelkedjetek,~Szép virágaim, vidúljatok,~
1355 1 | kezdenek immár lassodni.~Már emelkednek tolongással~ A fellegek,
1356 1 | is hírét tartoznak égig emelni.~A sok régi vitéz, a sok
1357 2 | Pompásabb palotát újabb ízléssel emeltek,~A fala fel van már építve,
1358 3 | ormóját úgy látszik az égig emelték,~És a föld hátát mintegy
1359 1 | Roppant városokat ronta s emészte meg!~Sőt míg érte siket
1360 1 | is álmodunk,~ Egymást emésztjük, s bóldog atyák! jeles~
1361 1 | felgerjesztik,~S a mejjét emésztő tűzet~ Lengésekkel élesztik. ~
1362 3 | ésszel~Azt tudtam, hogy mint emez a városka, csak ollyan,~
1363 1 | fene tigrisek a vezéri.~Emitt! hervadt testet alázatos~
1364 1 | bennünket most Brünnben emleget,~E verte ki ama nyakas törököket~
1365 1 | epeszteni~A múlt boldog idők emlegetésivel,~ A menny titka akarta,
1366 1 | csergedezés~ Nevedet emlegeti.~De csak hasztalan lesem,~
1367 1 | időnkbe szint illy~Örömmel emlegettük. - Óh, mint örültem én is,~
1368 1 | óltogatta,~Egy vén dudás, emlékezem~ Biz erre, mondogatta:~
1369 1 | példázgató gyászfűzfánál,~Az emlékezet esthajnalánál~ Tűnődik
1370 1 | Borfával ülteté be.~Áldott emlékezetben~Maradjon én elöttem,~Mert
1371 3 | meg az ég,~ S gyakran emlékezzél legtisztább hívedre. ~Majd
1372 1 | volt a sasszárnynak már említett tolla,~Kit akkor egy rongyos
1373 2 | csaknem erővel.~(Bárha nem említném, lehet elgondolni csak úgy
1374 1 | Hiszen bohó csak így foly~Emphatice az élet.~Rövid egy nap életünkbe,~
1375 1 | Ének a hosszú télhez ~
1376 1 | szent angyali hangú~Énekek énekein kezdé dicsérni az élet~Felséges
1377 1 | hallott szent angyali hangú~Énekek énekein kezdé dicsérni az
1378 1 | Kloe ~Csitt! be szépen énekelget~ Ott a bokrok keblében,~
1379 3 | Nektek akar szavam énekelni. ~ Zendűljetek rá nagy
1380 1 | irigyelvén,~ S a természetet énekelvén,~Ott egy kis bodza árnyékába~
1381 1 | gerjedezésimet,~ És múzsám igaz énekét~Tűrd el, még ha talán néha
1382 1 | búbos pacsirták hajnali éneki?~ Megszűntek. A dér,
1383 1 | E kis nyájas koncertek,~Éneklésre kényszerítnek,~ Kövessük
1384 1 | lepocsíkolák. ~F ~Örök valóság! engedelem legyen~ Szent tisztaságú
1385 1 | melegek,~ És az engedelmes egek~ Újra zöldellőkké
1386 1 | magyarul beszélnek. ~S nem engedem meg, hogy Domokos nevét~
1387 1 | Elbúsult bajnok! E százba sem engedi, ládd-e,~A Virtus, melyet
1388 1 | rendetlenségének~ Pálmát ne engedjél,~ Szívem, emelkedjél. ~
1389 1 | És ott szabad folyást engedtem eszemnek,~Mely a nyughatatlan
1390 1 | maga felséged megfelelt énhelyettem,~ Mivel a Mindenhatóról
1391 1 | illik kérdeni: merre forog?~Ennekelőtte kik azt csak előre forogni
1392 1 | epert ráz. ~A kisleány már enni hint~ A tyúknak és rucának,~
1393 2 | nyers-nyakason Matyi. - Ennye gazember!~Nem tudod, itt
1394 1 | mellett;~ Hogy ennyit is tehettem,~ Boldogságom
1395 1 | mély tiszteletünket.~Még énvelem kötődjön öszve egy ebfajta!~
1396 1 | menjetek~ S titkai közt enyelegjetek,~S míg nyájason csiklándozzátok,~
1397 1 | szava~Dörgésére acél szívvel enyelgenek~A poklok kirohant durva
1398 1 | pajkos szelek úgy mertek enyelgeni,~ S oly csalfán suhanának
1399 1 | hadd legyen ő majom, csak enyém lehessen.~Ha az nem baj,
1400 1 | szemével~ Vonj enyhébb levegőt reá. ~Már sok kis
1401 1 | azóta élni.~Gondolám: e fa enyhébe~ Hogy majd nyugalmam
1402 3 | Títire! e terepély bikk enyhében heverészvén~Kis sípodba
1403 1 | Futnak, s repülnek enyhhelyekbe.~Csemeték, elevenedjetek,~
1404 1 | Angyalkádnak, ama kis bigecs enyhibe~ Nyugvó Ámeliden mikor~
1405 1 | forróságok megfőznek,~ Vizeim enyhítni nem győznek,~Plánták, kiket
1406 1 | Kedves karjai közt leled~Enyhítő szeredet. Véle keressed
1407 3 | felyűlhaladják,~Magokat enyhíttetni kínaim~ Könnyeim által
1408 1 | szivemből.~Nem! nem! édes hívem, enyim vagy mostan is~ A feledékenység
1409 3 | valahára, miólta~Már Amarillis enyím, s róllam Galatéa lemondott.~
1410 1 | vén banyának,~Nincs egy ép tagja is a bíró leányának.~
1411 1 | izzadozó seregek,~Kiknek epedt~Élteteket~Sok bajhoz csatolták
1412 1 | több mások is íjjedt~Szívek epedve dobog - ha mikor neve ötlik
1413 1 | menten,~De szája bíborától~Eperre sem találék.~Szívem tehát
1414 1 | kimetszened?~ Szünj meg szívem epeszteni~A múlt boldog idők emlegetésivel,~
1415 1 | szedegettem,~A szomorú~S epesztő bú~ Sullyát nem érzettem;~
1416 2 | Matyi és dícséri az úrnak~Építésbeli ízlését, sajnálja, ha itten~
1417 2 | emeltek,~A fala fel van már építve, de a fedeléhez~Még faragatlan
1418 1 | tapadó sárt, az erős karúk~Érccé lett köveket szórnak utánnok,
1419 1 | véreket~Készek, bár a halál ércfoga csattog is,~Torkából kiveszik
1420 1 | az ég boltját sikeretlen ércnek~Képzelénk; a fő hegye, minthogy
1421 1 | telepedett.~Ez a víz folyik ki Erdély országából,~A gránicon lévő
1422 1 | ama' pap,~Egynek vitézi érdeme~ Véres jutalmakon kap.~
1423 1 | leggyönyörűbb napok~Kísérjék jeles érdemed.~ Menj, áldjon meg az
1424 1 | Hatalmas ember! szebb nevet érdemelsz,~ Mint aki felfúvalkodásból~
1425 1 | Szellő! legyezd el tőlük az érdemelt~ Nyúgalmat is felháborító~
1426 1 | szülötteim~ Jó atyja!3 szíved érdemének~ Tiszteletet tesz az
1427 1 | vivő nyomokat keresne. ~Az érdemesnek hogyha segítsz ügyén,~Hatalmas
1428 1 | ki: csak addig,~Míg nemes érdemidet mutató táblára tekintesz.~
1429 1 | bóldog atyák! jeles~ Érdemteket, hív társaiknak~
1430 1 | Érző szíveteket, hogy nemes érdemű~Tárggyal tudja magát s virtusa
1431 1 | harmatja,~ A mezők s erdők jó illatja,~ A
1432 1 | felhőknek alóla~A már barnúló erdőkre veresses arany színt~Leggyent,
1433 3 | kecsegtet.~E bércről meg az erdőlők danolása lehangzik.~És azalatt
1434 2 | hintaja mellett;~Majd ha az erdőnél járnak, nyargalj oda, mondjad ~
1435 2 | Egy eredeti magyar rege négy levonásban~
1436 2 | mellyen szándéka folyásnak eredhet. -~ Anyjának húsz szép
1437 1 | pihentünk;~A hadra feszült ereink~ Még jól se lankadtak;~
1438 1 | ezen csuda~Két színű s erejű szörnyeteget miként~Pusztíthat
1439 3 | Népnek, hogy itt e serkedező erek~ S mohos kövek
1440 1 | egy édes érzésemmel egekig érek.~Kincsemmel sétáltam, kis
1441 1 | tetted,~ Hang, amely eremet mind megpengetted,~Balzsamos
1442 1 | megsúgja, miként kelljen ereszteni~Gyeplűjét s micsodás útra
1443 1 | ujjal mutogattuk.~Ágyúkat ereszténk egymásnak ellene,~Annyira,
1444 1 | Félig megkábult fejét búnak eresztette.~Midőn igy mélly gondok
1445 1 | Kormos gyermekeit fel nem eresztheti,~Mert szent hely az. Egész
1446 2 | lehetne segítsen.~Megtapogatja erét Matyi, és veszedelmes hevűlést~
1447 1 | a balnak kell szenvedni érette.~E' volt a sasszárnynak
1448 1 | hogy e mind ő érte van, s érettem,~Érzém, mely nagy lelkem
1449 1 | a szép tudomány, a nemes érezés~ És jó íz violái közt;~
1450 1 | Ott, hol az ész nemes érezéssel~S szent borzadással tiszteli
1451 1 | ízlétek?~ Aki még nem érezhetett angyali étek,~Bóldog, ha
1452 1 | kezdett hajolni,~Ugyan miket érezhettem,~ Ki ne tudná gondolni?~
1453 1 | köz terhek alá vetni, ha érezi,~Hogy hasznát veszi majd
1454 3 | lenézik,~Hogy létét igazán érezze s eszét gyarapítsa,~A bölcs
1455 1 | Lágy érzéssel borzadna,~Itt érezzük, hív pajtások,~ A szent
1456 1 | vult decipi, decipiatur ergo ~
1457 1 | nagyeszű létére illy csapás érhette,~Félig megkábult fejét búnak
1458 1 | nyitját~ Ésszel fel nem érhettem,~Már ajtaja felén vagyok,~
1459 1 | úgymond az öreg, mennyi nem éri el~Azt a mennyei célt, melyre
1460 1 | kergessétek,~Ha ama kis malmot éritek,~ Ott egymást majd ölelhetitek,~
1461 2 | várhatja, hogy a kerek erdőt~Érjék Döbrögiék; mint a nyíl utánnok
1462 1 | hirdet jeles innepet. ~Vivát! érjen azért annyi Mihály napot,~
1463 1 | búzgassa mindég vérünk~ Jó erkölccsel tele szeretet,~Úgy mindent
1464 1 | magam nemesítsem.~A szép erkölcsben tartom én a nemességet,~
1465 1 | oláhnak~ Ilyen nyájas erkölcsét.~A Mahomed zord vitézze~
1466 1 | mint a', ha két nemes~ Erkölcsű hazamentekor~Egymást intve
1467 1 | Áldjuk mennyei kútfejét~Erkölcsünknek. Az őtőle szivárogó~
1468 1 | elseperé, s ihol a nyár~Érleli már itt-ott jelesebb növevénnye
1469 1 | pompa, se kincs, mely veled érne fel! ~Múzsa ~ Mindent
1470 1 | jó fiúk! be sok bajt~Kell érni e világon;~Meg hány ezernyi
1471 1 | Rokkanjatok öszve kiterjedt~Égi erők! minden zúdulj a régi zavarba.~
1472 1 | Még kevés csillagok tudtak erőlködni,~ A napnak súgára alól
1473 1 | A természet ugyan vátig erőlködött~ Sarjadztatni letört
1474 3 | Rólad, ki nem tudsz semmi erőltetést,~ Természet! és
1475 3 | szorító fájdalmaim~ Erőmet felyűlhaladják,~Magokat
1476 1 | Mennyi sínlődőt hozol új erőre.~És ki nem dícsér? csak
1477 2 | kinél az igazság? -~Aki erősebb vólt, ugyan az kényére bitangolt. -~
1478 2 | gyilkos kínozta meg illyen erőssen~A nagyságos urat? Felelt
1479 1 | Patvarkodásból nem tesz erőszakot,~ S tettünk jutalmát
1480 2 | akarván~Ójni magát ezután az erőszaktételek ellen;~És törvénytelenül
1481 2 | csapást vett a zabolátlan erőtől. ~ Elmúlt a vad idő;
1482 2 | hát mind az eszéhez,~Mind erszénnyéhez; hogy Döbrögi meg ne csalódna,~
1483 2 | csalfa örömmel~És degesz erszénnyel tért meg Skorbuntzius úrhoz.~
1484 2 | nélkűl megverte utólszor;~S erszénnyét a lúd árába viszont kiürítvén~
1485 1 | ugratod,~ Pénzt adsz erszényébe,~Szép menyecskét karjára,~
1486 1 | Egy astronomiai értekezés után ~
1487 1 | Rajzolatokkal. ~Jókor értél hát kis esőcske, látod~Mennyi
1488 1 | Szent hevétől a szabad értelemnek~Mind elolvadtak, valamint
1489 1 | kertmivelők, az időre kiomlott~Értelmek gyökerét a tél babonáiba
1490 2 | szentekre, hogy amit az Isten~Értésére adott, rendeljen. Doktori
1491 2 | való szer kotyvasztáshoz is értett. -~Elkéré ekkor doktor Skorbuntzius
1492 1 | Hogy egy igaz teremtés~Sem érti e világon.~Ha a fejem nem
1493 1 | S panaszimat nem is értitek.~Könnycseppjeim, kiket még
1494 2 | nagy kastélyhoz, mint ahoz értő,~A falnak szélét-hosszát
1495 1 | pedig jere,~Halld meg, s értsd el ezen gerjedezésimet,~
1496 1 | szeretet,~Úgy mindent oly vígan érünk,~ Amint értünk ma kikeletet.~
1497 2 | haszonvehető fűvekre, porokra;~Érvágó, köppöly, kristély, láncéta,
1498 1 | lebbenjen, meglehet,~Azt veszem érzékenyebben,~ Hogy nemünk úgy nem
1499 1 | Az érzékenységek énekben ~
1500 1 | buzgón füttyentett,~Vonszódó érzékenységet~ S gerjedelmet jelentett. ~
1501 1 | Nyílt a virágszál, nőtt is,~Érzékenységi újultak~ A pengő fal
1502 3 | elmúltatok,~Elkeseredett érzékenységim~ Már örömöt ne várjatok,~
1503 1 | kárt tevők~ S a jóra érzéketlenek~Szenvednek itt örökre tartó